Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-15 / 191. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994- Augusztus 15-, Hétfő „Oda lett mindenem” Miskolc (ÉM) - Vegyes érzésekkel hallgattam a minap egyik miskolci olvasónk panaszát. Történetét megismerve előbb inkább csak felelőtlensége keltett bennem szánalmat, sőt bevallom: könnyelműsége, kicsit bosszantott is. („Érted haragszom, nem ellened!”) De miután őszintén, bizalommal beavatott a legapróbb részletekbe is, lassan kezdtem megérteni túlzott aggodalmát, félelmét, amelyre sajnos nagyon ráfizetett. 67 éves mozgássérült olvasónk hosszú évek óta magányosan él. Nincs közeli hozzátartozója, bizalmas társa, akivel megoszthatná gondjait, elképzeléseit. Bár jóban van szomszédokkal, volt kollégákkal, sőt vannak barátai is, de ők azért csak nem családtagok, rokonok, akik nagy bajban, betegségben mellette állnának. Szóval olvasónk csakis magára számíthatott, s hogy valamiképpen biztosítsa jövőjét - amely bármikor hozhat újabb betegségeket, esetleg magát a kaszást - 1987-től szorgalmasan gyűjtögette a pénzét. Össze is jött mára 150 ezer forintja, amelyet fekete kézi autóstáskájában mindig magával hordott. Otthon hagyni egy percre sem merte, akkor sem ha boltba indult vagy csupán egy rövidke sétára. Csak akkor volt nyugodt, ha „kincsét” kezében érezhette, amelyet zömében saját temetésére gyűjtött. Már ki is nézte a sírhelyet, ahol felállíttathatja örök nyughelyét. Ezért volt nála végzetes sétájának a napján készpénzben 100 ezer forint, 50 ezer pedig - csekély vigasz - bemutatóra szóló betétkönyvben. Augusztus 3-án, szerda délután fél négy körül pár percre megpihent a miskolci Corvin utcában, a Bizományi Aruház előtti pádon, ahol nemsokára szóba elegyedett egy régi kollégájával. A táskát bizony maga mellé tette, majd rövid pihenő után hazaindult ám a fekete kis táska füle ezúttal nem szorult a csuklóján. Egy perc sem telt el, mire erre rádöbbent, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy mindene — pénze, személyi iratai, rokkantsági igazolványa, stb. ) oda legyen. Elkészült ugyan a rendőrségi jegyzőkönyv, de ki tudja milyen eredményt hoz majd a nyomozás. Panaszosunk úgy érzi, csakis a jó érzésű emberekre számíthat. Hátha egy ilyen valaki kezébe kerültek értékei. S ha nem? A megtalálóban! ?) vajon feltámad-e az emberi érzés, a becsület? Bár így lenne! Mindenesetre olvasónk pontos nevét és címét levelezési rovatunknál megtalálhatja. A lángok martaléka Nyár, tikkasztó, perzselő meleg, szárazság és legtöbbször könnyelműség. Igen, többnyire az utóbbit kárhoztathatjuk bozót- és erdőtüzeinkért, melyet egy eldobott gyufaszál, parázsló csikk is könnyen okozhat. Fotónkon szerencsére csak egy fa szenvedte meg az emberi hanyagságot. Ha már a Nap erejével nem bírhatunk, a természet, a fák pusztulásához legalább mi ne járuljunk hozzá. Hát nem értünk élnek, lélegeznek? Fotó: Laczó József Szerkesztői üzenetek K. J.-né, Kazincbarcika: A szociálpolitikai kedvezmény összege az építtetővel (lakásvásárlóval) együtt költöző, a kölcsönszerződés időpontjában meglévő első gyermek után 50 ezer forint, a második gyermek után 250 ezer forint, a harmadik gyermek után 600 ezer forint és minden további meglévő gyermek után gyermekenként 200 ezer forint. A kedvezmény nem lehet több, mint a vételár ( építési költség) 55 százaléka. * „Tartásdíj” jeligére: A katonai szolgálat időtartama alatt a sorkatona tartásdíj-fizetési kötelezettségének a teljesítése családi segély útján történik. Hogyan védjük meg magunkat? Tekintettel arra, hogy az utóbbi években létrejött törvények némi kétséget hagytak bennünk (valószínűleg félreértve, vagy rosszul értelmezve valamit hisszük azt, hogy a törvénytisztelő állampolgárok érdekeit nem igazán szolgálják mindig egyformán a paragrafusok alkotóinak jogi szüleményei), most kissé tanácstalanul fordulok az illetékesekhez segítségért, de legfőképpen válaszért az alábbi kérdésekkel. Mit tegyen a törvénytisztelő állampolgár az alább vázolt szituációkban, esetekben? 1. Például ha a hétvégi háza a Bükkben van, messze a várostól, lakott területtől, rendőrségtől — szóval olyan helyen, ahol a törvény erejével kitörölheti a szemét -, s ahol családjával éppen együtt tölti a hétvégi megérdemelt pihenését. Am de éjszakai csucsukálásából arra ébred (riad!), hogy sötét emberek igyekeznek erőszakosan behatolni hozzájuk, mely tevékenységüket az sem zavarja, hogy a család többi tagja segítségért kiáltozik, megzavarva ezzel az erdő csendjét, nyugalmát, valamint röhögő görcsöt okozva a befelé igyekvő, kedvesnek cseppet sem nevezhető egyéneknek. A háziakról tudni kell azt is, hogy egészséges emberek (mint általában a többiek is), nem szeretik a verést, vagy a testi-lelki nyomorékká tevést, és még a halált is korainak tartják - legalábbis számukra. (Tudom, a pakliban az is benne van, hogy csak a lottószámokat jöttek megkérdezni, és ez esetben modortalanság volna őket bántani, vagy teával meg nem kínálni.) 2. Törvénytisztelőkéin éjt nappallá téve, több műszakban dolgozik munkahelyén, szabad idejében a telkén. Mivel ő munkával keresi a kenyerét — és éz sajnos nem mondható el mindenkiről -, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy pihenni járjon ki. A családnak itt termeli meg a szükséges zöldsé- get-gyümölcsöt. (Csórikám csak azt nem tudja, melyik családnak). Minden pénzét és energiáját befekteti, remélve, hogy az elvégzett becsületes munka megteremti a maga gyümölcsét. Pedig tudja a szerencsétlen, hogy az előző években is mások szüreteltek, most is félve gyanítja: az idén is hoppon marad. Hiába kerítés, riasztó, becsületesség és törvénytisztelet, a gazemberek sokszor győzedelmeskednek. 3. Szélhámoskám kicsal a becsületes balekból pénzt, írással igazolja visszafizetési szándékát, mely örökre szándék marad. A törvény sajnálkozik, segítség természetesen egy szál sem, mivel a kölcsönt kérőnek nem csak becsülete, de anyagi javai sincsenek. Illetve vannak, de más nevén. A pórul járt polgárnak pedig nagy szüksége lenne a saját pénzére. Ébben a szituációban a TÖRVÉNY kényszeríti a becsületest a becstelen megoldáshoz, hogy aztán őrá csaphasson le. És a szélhámos? - Csókoltatja törvényhozóinkat. A három példa után végezetül hadd mondjam el, én is törvénytisztelő balek vagyok. Igyekszem úgy élni, hogy a paragrafusokat meg ne sértsem. De elvárom, hogy azok is védjenek meg engem. Mivel mazochista sem vagyok, kifejezetten rühellem azokat, akik nap mint nap fájdalmat akarnak okozni. Nekem még a kenyérszeletelő kés élét is le kellett reszelnem 8 centiméterre ( a törvény az törvény!), miközben az alvilág géppisztollyal és kézigránáttal „operál”. Végtelen örömöt nem okoz nekem, hogy ilyen álhumánus törvények árnyékában élhetek, csak azért, mert egyesek az én kontómra akarnak „szépfiúk” maradni. Tisztelt Illetékesek! Tessenek mondani, tulajdonképpen mi vagyaink a törvényért, vagy az van értünk? Kletz László Pillanatképek a (Tur)-Mixpóról Először is elnézést kérek a magam kitalálta - nem túlzottan szellemes „(Tur)-Mixpo” elnevezésért, de a nyitó napon, 1994. augusztus 9-én, kedden körüljárva a nagy kereskedelmi és ipari kiállítás standjait meg kellett állapítanom, hogy ezen az ipari és kereskedelmi Mixpón szinte minden megjelent: a primitív bazáráruktól kezdve a különféle háztartási gépeken, eszközön, nívós bútorokon, szerelvényeken, csillogó fürdőszoba berendezéseken, festményeken, művészi képeken, könyveken, a gyönyörű matyóviselete- ken és hímzéseken át a legújabb autócsodákig. Képviseltetik ott magukat magyar és külföldi gazdasági kamarák képviseletei egyaránt. így folytathattam egy hosszas és igen magvas beszélgetést a szlovák és a magyar Északkeleti Gazdasági Kamara vezetőjével. Szívmelengetó érzés volt amikor a magnóra felvett hosszadalmas beszélgetés során már élőszóval így mutatkozott be: ,JHajdu Miklós, kassai születésű magyar anyanyelvű ember vagyok...” Tőle tudtam meg, hogy folyamatban van egy Magyar — Szlovák közös kereskedelmi iroda megszervezése is. Természetesen kapcsolatba kerültem egy magyarországi román képviselet vezérigazgatójával, sőt több külföldi kiállító céggel is. Mivel kerülöm, hogy a Mixpo premierjéről, annak hangulatáról készültjeién kis írásom a propagandának, illetőleg a reklámnak még a látszatát is képviselje, a cégek megnevezése nélkül leírom azokat az érdekességeket, ( a teljesség igénye nélkül), amelyeket különlegesnek tartok és talán mások érdeklődését is felkeltheti. Van egy érdekes cég, amelynek igen ügybuzgó képviselője gyakorlatban is bemutatja, hogy az általuk forgalmazott késsel a fába vert vasszögeí olyan könnyedén el lehet reszelni, mintha csak egy sajtot szeletelne és a művelet után a kés éle semmiféle károsodást nem szenved. De a barkácsolók részére is van újdonság: a csempe- és linóleumvágó. A nemesfém késkészletek mellett megtalálhatók praktikus, különleges edények, íróasztalok is. Engem mégis a legjobban egy dunántúli székhelyű cég bemutatója kápráztatott el. Egy ifjú, igen csinos hölgy legalább 30 (ha nem több) percen át ismertette a kissé borsos árú turmix gépüket. Remek beszédtechnikával egyre csak mondta és mondta, hogy mi mindent lehet előállítani e csodálatos masinával, amit a gyakor- (latban is bemutatott. így többen is megkóstolhattuk a sárgarépalevet, a savanykás turmix italt, a jeges kávét, a fagyit.... Aki elmegy a Mixpóra például megtudhatja azt is, hogy mi az a hőtükör. Vehet szőnyeget, megkóstolhatja a „bájitalt”, vásárolhat textilragasztót, a tévéből jól ismert masszírozó görgőt...Van videó stúdió is, ahol reklámfilmeket készítenek kívánságára. A Centrum Áruház a megnyitó tiszteletére gála divatbemutatót rendezett. A műsorvezető aktuális zeneszó mellett vonultatta fel a miskolci manöken iskola növendékeit, illetve végzőseit. A legaktuálisabb az iskolai ruhák, táskák, és a modem, speciális tolltartók bemutatója volt, valódi iskoláskorú manökenekkel. Hirtelen eszembe jutott, hogy nemcsak az iskolatáska lesz az idén nehezebb, hanem azok tartalmának beszerzése is a szülők számára. Reméljük, a méregdrága tankönyvek, füzetek, írószerek és egyéb iskolai felszerelések megvásárlásához a rászorulók kapnak majd kellő segítséget. Kaptam még több kozmetikai propagandafüzetet is. Hiszem, hogy a hölgyek körében tartalmuk élénk érdeklődésre számíthat. Végül, de nem utolsó sorban Ti- szaújváros, mint városi rendező mutatkozik itt be, ízléses német nyelvű prospektussal, bemutatva a város szellemi, művészeti életét, valamint a TVK-t mint vegyipari nagyüzem profilját. S hogy ne feledjem: népi tánccsoport és fúvós zenekar is fellépett) és nívós műsort ad(ott) a Mixpón. Horváth Dezső Menjünk szabadságra a szakorvosunkkal Szabadság mindenkinek jár. Megértéssel is fogadom. A beteg embert a nyavalyái azonban a jó istennek sem hajlandók békén hagyni, e rigolyáknak nincs szükségük pihenésre, még ebben a förtelmes kánikulában sem. Könyöröghetsz, siránkozhatsz, szíthatod, de nem tágít a testedből. Veled van egész nap, egész éjjel, mint egy hűséges szerető. Kínoz, gyötör és nem tágít. Orvossal fenyeget... De hol van most szakorvos? A háziorvosnak ugyanúgy kötve keze-lába, mint rég. Forgalmista maradt...! Szakrendelés hiányában mit tehet? Küldjön kórházba? Szakorvosi vizsgálat nélkül? Minek, ott is dúl a nyári szabadság. (Különben sem vagy halálodon, csak fáj, nagyon fáj...) Még szerencse, hogy az elektromos, gáz, víz és egyéb szolgáltató cégek, no meg a tűzoltók, mentők, rendőrség és még sorolhatnám, nem akasztanak ki ,A szolgáltatás szeptemberig szünetel” táblát! Ez így kérem BETEG egy ellátás. Fejetlen szervezés. Nincs helyettes! (Nincs pénz?!) De vem megoldás! Menjen a beteg a nyavalyáival együtt szabadságra a szakorvosával együtt. De félre a tréfával: miért nem lehet a helyettesítést megoldani, akár egy másik egészségügyi intézménnyel kooperálva is? Illés Endre Miskolc Szemétre vele E drasztikus címet csak(is) a bosszúság „ihlette”, no meg hiábavaló erőlködéseim, irományaim a pazarlásról. Még sem adom fel, szólok, írok, érvelek a felesleges pénzszórás miatt, amelyet még úgy ahogy el is fogadhatnánk, ha nem állna ÍGY kis hazánk. De...! (Az okos gazdag egyébként sohasem pazarol!) S most éppen miért? Itt az új telefonkönyv, amelyet évente adnak ki újra (és újra). Élő-kimúló és elévült számokkal (is) - előfizetőknek ingyen. Ez utóbbi rendjén is lenne, hiszen a telefonszámlánkat terhelő ilyen-olyan áfák-ból, készü- lékhasználati-díjakból, stb.-ből talán ki is jön az ára. De! A régi telefonkönyv miért nem lehet csere tárgya és abból miért nem lehet „újra- papír”? Hiszen legtöbbünknek már felesleges az előző. Nincs MÉH, így kerül a szemétbe, duzzasztja a konténereket, tömi a kukásautókat, szűkíti a szeméttelepet, no és nem utolsó sorban szennyezi környezetünket. (Bár jóval kisebb mértékben - már csak anyagánál fogva is -, mint egyéb hulladékaink.) És közben milliárdokért hozunk be papír -alapanyagot és irtjuk fáinkat, erdeinket. Tehát nemcsak forintjainkat, hanem a növényzetet és az éltető oxigént is pazaroljuk. Pedig az ilyen takarékoskodáshoz pénz sem szükséges. Csak egyetlen megjegyzés - sor - az új telefonkönyv cseréjéről értesítő papíron, miszerint: Kérjük tisztelt előfizetőnket, ha régi telefonkönyvére nem tart igényt, hozza magával! Köszönjük. Somossy Katalin Viccel körítve A téma örökzöld, ezért is szeretném más „tálalásban” előhozni. Szóval szeretem a kutyákat, akár a lovakat. Hozzánk nőttek, barátaink ősidők óta. Sok minden szól mellettük, hadd ne soroljam. Csak sajnos mostanság egynémelyikük (?) státusszimbólummá lett. Mindent megengednek nekik. így mit se számít, ha sétáltatás közben a gazdi által eldobott műanyag flakont vagy fadarabot egy idő után már nem hozzák vissza, egyszerűen a játék után ott felejtik. Pázsiton, gyalogjárón... Az hogy a bérházakban időnként el-el vakkantják magukat... Hát Istenem! Nincs is ezzel gond nyáron, tavasszal, ősszel, de amikor télen a gazdinak nincs ínyére a séta, meg egyáltalán hova, merre menjen hű társával a nagy hóban, latyakban, no akkor aztán a zajok már nagyobb toleranciát kívánnak a lakótársaktól. Azt ugyanis csak nem teheti meg, ami az alábbi viccben előfordult: Bolondokat szállítanak egy repülőgépen, akik meglehetősen zajosak. Civakodnak, direkt bosszantják egymást. A pilóta kénytelen az ápolónak szólni, hogy csináljon már valamit, mert ilyen lármábam képtelen vezetni. Az ápoló visszamegy betegeihez, majd kis idő múltán ismét bekukkant a vezetőfülkébe. Az utastérben síri csend. - Maga ugyancsak ért az emberei nyelvén- így a pilóta. Nem nagy ügy - válaszolja, egyszerűen kiengedtem őket az udvarra, hadd játszanak... Nem vagyok én kutyaellenes, ha netán soraimból valaki ilyen következtetésre jutna. Hadd ugassanak egyet-kettőt e derék házőrzők, de a túlkapásoknak továbbra sem vagyok híve. Nyíri Kálmán Miért grémium? Szerencsésen túléltük az elvárások, alternatívák, lobbyk, kodifikációk korszakát, amikor a szónokok, előadók ezeket a szavakat szajkózták, mert az volt a divat. Az ÉM július 30-i számának két írásából aztán megtudtam, hogy itt az új divatszó: a grémium! Azaz, hogy Ózdon és Sárospatakon nem a választmány, hanem a grémium intézkedett. Kérdezem, hogy miért? A választmány kifejezés nem elég zsinóros, nem elég kokárdás, nem elég színvonalas? Nem vagyok magyar anyanyelvű, de az ilyen szóhasználat bosz- szant és hitem szerint a szép magyar nyelvet károsítja. Úgy gondolom, az újságnak ápolnia kellene a szókincset. Az ilyen megfogalmazások nem használnak, sokkal inkább ártanak. Az említett két cikk sem lett e dicső szóval színvonalasabb! K. L. Miskolc JL
