Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-05 / 156. szám

1994. Túlius 5., Kedd Megyei Körkép ÉSZAK-Magyarország 5 Cáfolják a viperainváziót Vaklármának bizonyult a Sajó-parti mérgeskígyó-veszély UDVARDY JÓZSEF Pufnolc (ÉM) - A legvadabb horror­történetekbe illő rémhírek keringe­nek mostanában a Sajó-völgyri tele­E üléseken. Egyesek szerint viperák ■pték el a Sajó-partot és mérges kí­gyók hemzsegnek a szántóföldeken. Mások tudni vélik, hogy a kígyóma­rásba már emberek is belehaltak. Munkatársunknak sikerült kideríte­nie, valójában mi is történt, azaz ho­gyan lett a bolhából - esetünkben a kígyóból - elefánt. Ezen a péntek délelőtti órán egyet­len vendég mereng csupán pohár söre és féldecije fölött a dubicsányi kocsmában. A biliárddal a személy­zet játszik, a televízióból égi csator­nás diszkózene árad.- Úgy tudom - kockáztatom meg az olvasóinktól hallott hírt - elszapo­rodtak a kígyók a környéken.- Mi is hallottuk - hangzik a fiatal kocsmáros válasza - hogy viperák vannak a Sajó-parton. Sőt, beszélik, hogy a kígyók megmartak egy em­bert és az belehalt volna a harapás­ba. Mondják, viperaveszélyt jelző táblák vannak a Sajó-parton, és ezért fürödni is tilos.- Találkoztak már olyan emberrel, aki a saját szemével látta is a mér­geskígyókat?- Őszintén szólva még nem. Lehet, hogy fele sem igaz, annak, amit mondanak. Tudja, milyenek az em­berek. Ha valami szájról szájra száll, hát hozzáadnak, elvesznek belőle. Mintha örülnének, ha ret­teghetnek. A putnoki polgármester, Antal László jót derül, amikor a kígyóin­vázió híréről mondok néhány szót. - Én ezen a környéken ettem meg a kenyerem javát, de viperáról, pláne százával tekergőző mérges kígyóról még nem hallottam. Néha rebesget­ték, hogy az aggteleki karsztokon eló-előfordul egy vipera. Nálunk esetleg a sikló fordul elő, no meg sündisznó. A végszóra megérkezik dr. Proczner Vilmos jegyző, aki megpróbált a se­gítségünkre lenni:-Valamennyi hatóságnál tájékozód­tam, és ismerőseimet is megkérdez­tem. Hívtam az egészségügyieket, az ózdi tisztiorvosi szolgálatot, be­széltem a rendőrökkel. Hivatalosan senki sem tud a viperákról. Ha bár­mi valóságalapja is lenne a plety­káknak, már régen tudna róla az or­szág. Ha halálos kígyómarás tör­tént volna, éppen mi lennénk azok, akik értesítenénk a lakosságot. Mi­vel ilyen veszély nincs, táblákat sem tettünk ki. Szó szót követ és szinte véletlenül megemlítik dr. Laczkovits Katalin családi orvost, aki mintha találko­zott is volna egy kígyó marta páci­enssel. A doktornőt szerencsére megtaláljuk.- Valóban volt egy esetünk. A páci­ens jelentette be, hogy a telkén megharapta egy mérges kígyó. Ám ez nem mostanában, hanem több mint egy hónapja, egészen pontosan pünkösdkor történt. A férfi - ün­nepnap lévén - az ügyeletén jelent­kezett. Mutatott egy kisebb sebet, és elsorolta, hogy egy kígyó megha­rapta a konyhakertben. Az asszisz­tens, véleményem szerint nagyon helyesen, mentőt hívott. A kocsi Ózdra, a kórházba szállította ót, ahol ellátták a sérülését. A sebet fertőtlenítették, majd - köznyelven szólva - „kivágták” a sérülés kör­nyékét. A beteget ezután Miskolcra, a megyei kórház toxikológiai részle­gére szállították, ahol három napon keresztül megfigyelés alatt tartot­ták.- Mi haraphatta meg? Igaz lenne a hír, hogy viperák jelentek meg a kör­nyéken?- A 64 éves férfi mérges kígyó hara­pására és rosszullétre panaszko­dott. A kolléganőm azonnal megtet­te, amit az ilyen esetekben szá­munkra előírnak. Nem nyomozha­tott utána, hogy mérges kígyó ha­rapta-e meg a beteget.- Miért nem adott azonnal ellenszé­rumot?- Kiderül, hogy laikus kérdést tet­tem föl. A szérum maga is tartal­maz bizonyos mennyiségű, igaz, gyógyszerként ható mérget. Min­denképpen megterheli a szerveze­tet, tehát csak a nagyon indokolt esetekben alkalmazzák. A beteget pedig szakszerű megfigyelésnek, el­lenőrzésnek kell alávetni, ezért is szállították a mérgezési osztályra. Balázs László első pillantásra kife­jezetten mokány, szívós embernek látszik. Mondja, bányában is dolgo­zott. A kis konyhakert a Bem téri lakásának közelében van. Amíg odaérünk, elmagyarázza, mi is tör­tént.- Igaz, korábban egy kicsit elhanya­goltam ezt a telket. De az idén már felszántattam. Azon napon a sűrű gaztól akartam megszabadítani a kertet. A kígyó 'körülbelül 30-40 centiméteres lehetett. Barna színű volt, a hátát pettyek tarkították. Mint a villám, csapott rá a karomra. Ezután nagyon rosszul éreztem ma­gam. Az ügyeletre is úgy támogat­tak el. A szomszédos parcellákban dudváz- nak, kapálgatnak, palántát locsol­nak. A fűben gyerekek játszanak, egy férfi a házak között géppel ka­szálja az elvadult parkot. Szabó Gyula és Kanyó István csak elnéző­en mosolyognak, amikor meglátják Balázs imát.- Na kigyógyultál már a „kígyó- marásból” - kérdezik elnéző moso­llyal és félreérthetetlen hang­súllyal. Később megjegyzik:- Évtizedek óta itt lakunk. Azóta nemhogy viperával, de még siklóval is alig-alig találkoztunk. Mi nem a kígyómarástól félünk, hanem az áremelkedéstől. * Dr. Polgárdi József főorvos, a me­gyei kórház toxikológiájának rész­legvezetője:- A beteget valóban úgy kezeltük, mintha mérges kígyó harapta volna meg. Magát a marás tényét azon­ban se megerősíteni, se pedig meg­cáfolni nem tudtuk. Az úgynevezett kígyóellenes szérumot pedig már vagy tíz éve nem alkalmazzuk. Be­tegünknél .nem is lett volna rá szük­ség. A megfigyelést követően pa­naszmentesen hazabocsátottuk. MEGYÉNKBŐL elköltözik a megye Kevesebben születnek, mint ahányon meghalnak Fotó: Laczó József ható az itteni nagyipar leépülé­sével, a térség munkaerő-igényé­nek csökkenésével. Jellemző egyébként, hogy a lakóhe­lyet változtatók többsége 40 éven aluli, s Budapesten, Hajdú-Bi- harban, vagy Heves megyében te­lepszik le. Nem presszionált a polgármester Miskolc (ÉM - MSZ) - A nyéklád- házi polgármester azt állítja: nem presszionálta a település képviselő- testületét, hogy az eredeti döntést megváltoztatva másra bízzák a he­lyi csatornázást. Lapunk június 23-ai számában ,A nyéldádházi csatorna-kör” címmel írtunk arról, milyen bonyodalmak támadtak a nagyközség csatornázá­sára kiírt pályázat körül. A helyi önkormányzati képviselő-testület először a fővárosi Vario Inveszt Kft.-t választotta a pályázók közül, majd másodszor is szavaztak, ez al­kalommal a debreceni Keviépre. A képviselők közül többen úgy nyilat­koztak: a polgármester ráerőltette a döntést a testületre. Amit az is bizo­nyít, hogy bár nem határozták meg, hány fordulós lesz a szavazás, kie­rőszakolt egy újabb voksolást a kivi­telező kiválasztására. Akkor nem tudtuk megszólaltatni Galuska László polgármestert, mert két hétre Angliába utazott. Időközben hazaérkezett és jelezte, szívesen nyilatkozna lapunknak. Leszögezte: nem érzi úgy, hogy pressziót gyakorolt volna a testület­re. Hogy a véleményét elmondta, az nem ugyanaz. Nem tagadja, hogy érvelt a Borsodvíz Rt. kiválasztása mellett, de nem azért, mert tagja az rt. igazgató tanácsának, hanem mert úgy is a cég fogja üzemeltetni a szennyvízcsatorna létesítményeit. Ha valamit elrontanak a beruhá­záskor, akkor nem hibáztathatnak senkit, ez logikus - hangzottak az érvei. Galuska szerint eleve hibás döntés volt a Vario Invesztre szavazni, hi­szen ugyanolyan műszaki tartalom­mal bírt az ő pályázatuk, mint a Ke- viépé, de 58 millió forinttal többe került. A képviselők tudták, hogy nincs annyi pénzük, és amikor a dönté­sükből következően a hitelfelvétel­ről kellett név szerint szavazni, már nem vállalták a felelősséget. Az el­ső, hibás döntést ezért teljesen sza­bályosan követte egy második, ami­kor a Keviépre szavaztak. Az sem volt szabálytalan, hogy nem hirdettek eredményt. Eleve közöl­ték a pályázókkal, hogy majdan írásban tudatják velük, ld nyert, te­hát az számít hivatalos eredmény- hirdetésnek. Ezt a második szava­zás után ejtették meg, annak rendje és módja szerint. Az eredményhir­detést követő szerződéskötésről a június 28-ai közgyűlésén határozott a testület: öten igennel szavaztak, négyen pedig tartózkodtak, amikor arról volt szó, hogy szerződjenek-e a Keviéppel? A polgármester szerint ez teljesen szabályos és zöld utat ad a munkák megkezdéséhez. Arra is reagált a polgármester, hogy az először nyertes, majd hoppon maradt pályázó, a Vario Inveszt pe­relni akaija a nyéki önkormányza­tot. „Ez bizony olyan lehetőség, ami­vel számolnunk kell” - mondta a nyilatkozó, majd kifejtette: nem sok reménye van a felperesnek, hogy nyeljen, mert az önkormányzat mindenben szabályosan járt el. Persze, lehetett volna az egész sza­vazási procedúrát jobban csinálni, ezzel Galuska is egyet ért. Annak a reményének is hangot adott, hogy rövidesen megkezdődhetnek a munkák, s Nyékládházán lesz csa­torna hálózat. Ami a helyi vállalko­zókat illeti: mindegyik pályázó meg­ígérte, hogy igyekszik nyékládházi- akat bevonni a munkákba. Vándorló kaffkások ’ Miskolc (ÉM) - A miskolci Kaff­ka Margit Általános Iskola három év után ismét vándortábort indí­tott. A negyven gyermek és hét kí­sérője 11 napon át ismerkedik a Dél-Dunántúl, a Szekszár­di Dombvidék szépségeivel. A tá­borozok, akik tegnap búcsúztak szüleiktől, az iskola igazgatójától, július 14-én este érkeznek Mis­kolcra. A belvárosban tilos Putnok (ÉM) - A közterületek használatának engedélyezéséről alkotott legutóbbi ülésén rendelet a város önkormányzata. Az új sza­bályozás szerint a közterületen a napilapoktól a pattogatott kukori­cán keresztül a vattacukorig szá­mos cikk árusítására lehet enge­délyt kapni. Ugyanakkor a Kos­suth Lajos és a Bajcsy-Zsilinszky Elfogy és Miskolc (ÉM - B.T.E.) - Továbbra is fogy a megye lakossága. Ma 68 ezerrel kevesebben élnek Borsod- Abaúj-Zemplénben, mint 1980-ban. Turkovics Barnabás, a megyei sta­tisztikai hivatal vezetője elmondta, hogy az itt élők száma 1980 óta fo­lyamatosan csökken. Jelenleg 744 ezren élnek Borsod-Abaúj-Zemplén- ben. A fogyást a 80-as évektől kezd­ve döntően az elvándorlásból eredő népességvesztés okozza. Ezt azon­ban 1991-ig némileg mérsékelte, hogy ebben az időszakban az élve születések száma minden esztendő­ben meghaladta a halálozásokét. Két éve azonban már többen haltak meg, mint ahányan születtek. Ez a folyamat tavaly felerősödött; 1993- ban kétezerrel haladta meg a halá­lozások száma a születésekét. Az elvándorlásból eredő veszteség 1980 és 1990 között meghaladta az ötvenezer főt, ami csaknem három­szor több, mint az előző évtizedben. A megyének 1986 és 1990 között fordítottak a legtöbben hátat, azaz ez a folyamat összefüggésbe hoz­utcákban, a Serényi László téren, és a Gömör ÁBC előtt - tehát a szűkén vett belvárosban - keres­kedelmi tevékenységre nem ad­nak ki közterülethasználati enge­délyt. Felújítják a kápolnát Sátoraljaújhely (ÉM) - A város­ban műemlékként tartanak nyil­ván egy kör alakú kis épületet, amely a Rákóczi út 29. sz. alatt ta­lálható. A rotundrát az 1739. évi nagy pestisjárványt követően, 1740-ben állították föl. A túlélők kegyeletüket kívánták leróni eb­ben a fogadalmi kápolnában, amelyet a Szent Kereszt tisztele­tére szenteltek fel. A kápolnát kívülről a nyolcvanas években felújították, de belső tere nagyon rossz állapotban van. Az épületbe befolyik a víz. Az újhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület több pályázatot is benyújtott az épület felújítására, s így a munka elvégzéséhez támogatókat is sike­rült megnyernie. Jelenleg az eló- kerítés felújításán dolgoznak, a belső restaurálást pedig jövőre szeretnék folytatni, ha további tá­mogatásra sikerül szert tenniük. Az egyesület elképzelései szerint a felújított kápolnát jövőre, 1995 júniusában szentelik fel újra és adják át. Áldozatkész cukorgyáriak Szerencs (ÉM) - A Magyar Vö­röskereszt városi szervezetének tapasztalatai szerint is ellent­mondásos állapotok alakultak ki a véradásban. Néhány települé­sen - így Tiszalúcon és Abaúj- szántón - például évi két alkalom­mal is sikeres volt a véradás. Más községekben viszont még az évi egy véradás megszervezése is ne­hézségekbe ütközik. A helyi üze­mek között a Szerencsi Cukorgyár Részvénytársaság jár elől jó pél­dával, ahol továbbra is becsülete van a véradóknak. Százmillió az első lakáshoz Miskolc (ÉM) - A város képvise- ló-testülete úgy tervezte, hogy az első lakásuk megszerzése előtt ál­ló fiataloknak 100 millió 200 ezer forint vissza nem térítendő támo­gatást juttat az idén. Az ezt célzó pályázatra 687-en jelentkeztek, de közülük csak 510-en adtak be szabályos jelentkezést, összesen 211 millió forint támogatást kér­ve. A képviselők legutóbbi köz­gyűlésükön döntöttek az alap fel­osztásáról, előnyben részesítve a rossz lakás- és szociális Uszonyok között élőket, a gyermeküket egyedül nevelőket.------INNEN SZÓLVA------­L ábbal szavaznak Bujdos Attila Szóval: fogyunk. Kevesebb gyerek születik. Ennek nyilván az az oka, hogy sokan nem akarnak új életet adni a bizonytalanra. Hogy igazuk van-e, vagy sem? erről -gondolom - kinek-kinek van véleménye. Mondjuk az idősebbeket ne­héz és felesleges lenne a megélhetésről, a munkanélküliségről, a kilátástalanságról szóló érvekkel győzködni. Többnyire igen nagy családok tagjaiként élték túl a hábo­rúkat, a Rákosi-rendszert, tudják mi a nél­külözés. Ha ők itt vannak, más is nevelhet­ne sok gyereket, nem csak az ő szüleik. És ebben a hitükben megingathatatlanok, nem is szívesen veszik figyelembe az olyas­féle replikákat, hogy hát azóta fordult vagy kettőt a világ, változtak az igények is és így tovább, és így tovább. De hagyjuk is a megye lakóinak (el)fogyá- sáról szóló hírek eme részét és szenteljünk egy kis figyelmet annak, hogy az utóbbi években többen költöztek el innen, mint ahányan ide települtek. Azt mondják a hoz­záértők, ez összefüggésbe hozható azzal, hogy leépült a helyi nagyipar, jelentősen csökkent a térségben a munkaerőigény. Az új vállalkozások korántsem jelentenek már annyi ember számára megélhetést, mint ahányan az itteni gyárakban, nagyüze­mekben megkereshették a kenyérre valót. Nem tudom, igazuk van-e az elemzőknek. Hogy nem járhatnak messze a valóságtól, erre enged következtetni a tény: zömmel a negyven éven aluliak kerekednek fel és pró­bálnak szerencsét Budapesten, vagy a szomszédos Hevesben, Hajdú-Biharban. Itt nem látják a biztos jövőt, addig men­nek, amíg meg nem találják. Ez azonban csak azoknak jelen thet meg­oldást, akik megtehetik, hogy elmenjenek innen, akiknek van annyijuk, hogy abból az új helyen lakást szerezzenek, megala­pozzák az egzisztenciájukat. A többségnek nincs, vagy ha volna is, nem akar elpályáz­ni innen. Itt akar élni és boldogulni Kíván­csian figyeli például a politikusokat, akik azt ígérték: mindent megtesznek a leszaka­dó régiók felzárkóztatásáért. Nem szívesen látná, hogy megint palira vették, hogy,’ hi­ába a szép szavak, közben végleg leírták a térségét, az otthonát. Nem szívesen szavaz­na a lábával. ÉM-portré Simkó Lászlóné Miskolc (ÉM - Ny.I.) - Vannak, akik úgy szolgálnak hosszú éveken át tízezreket, hogy szinte észrevétlenek maradnak. A kereskedők közül is csak kevésnek adatik meg, hogy vi­szonylag nagykörű törzsvevő gárdát mond­hasson magáénak. Az egyik Búza téri barom- fiszaküzlet vezetője, Simkó Lászlóné, Zsuzsi­ka ilyen kereskedő.- Szüleim foglalkozásától messze kerültem. Kikötöttem, hogy én csak kereskedő leszek. Élelmiszer szakon végeztem, s már tanuló is a Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat­nál voltam. Tóth Sándométól, Irmuskától ta­nultam a szakma szeretetét, és szükséges tudnivalóját. Amikor néhány éve nyugdíjba ment, magánvállalkozásként, bérleti formá­ban folytatta ezt az üzlet, s én lettem a vezető. Itt maradt Irmuska is, aminek valamennyien nagyon örülünk, hiszen kedvességével, szak­mai felkészültségével óriási vevőkört gyűjtött maga köré az évek során. Nem könnyű állni a sarat. Csak itt a környéken legalább tizenki­lenc helyen vásárolhatnak baromfiféleségeket a vevők! - állítja Zsuzsika, aki azt is elárulja: a félje - aki karosszéria lakatos Hejócsabán - a halászlevet és a töltöttkáposztát részesíti előnyben. „Jómagam viszont elfogult vagyok a szakmával szemben, kedvencem a csirkemáj gombával” - teszi hozzá. Mint mondja: soha nem álmodott nagy dolgokról. Most is lefoglal­ja tízéves fia nevelése, s az, hogy ez az üzlet jól menjen, szeressék a vevők. „Ugye szabad ilyen egyszerű dolgokról is álmodozni?” j.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom