Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-04 / 155. szám

1994. Július 5., Kedd 8 B Itt-Hon i— BORSODI PORTRÉ — Mestersége: vízirendőr Fotók: Fekete Béla Tiszaújváros (ÉM) - A kis motoros­hajó vígan suhan a Tiszán, vezetője az 53 éves Kuripla István rendőr törzs- zászlós tekintetét nem kerüli el sem­mi. Fürkészi a folyót, a két partot, a füzesekkel, bokrokkal övezet beugró­kat, a kusza összevisszaságba nyúló holtágak keskeny vonalát. Huszon­négy éve végzi fáradhatatlanul mun­káját, őrködik a Tisza rendje felett. Polgáron született 1941-ben, majd Ti- szadadán végezte a nyolc általánost. A fiatal kamasz munkába állt, a Ti- szalöki Állami Gazdaságban 1957 vé­géig, majd átkerült a Miskolci Vízügyi Igazgatóság tokaji kirendeltségére, ahol a Tisza szabályozási munkálata­iban kapott feladatokat 1962. évi be­vonulásáig. A tizennyolc hónapig tar­tó szolgálat alatt megjárta Budapes­tet és Pécset, majd ezt követően 1964- ben jelentkezett rendőrnek. Első szol­gálati helyén Baktalórándházán más­fél évig közbiztonsági járőrként telje­sítette feladatait, s közben elvégzett egy alapfokú rendőr tanfolyamot Kis- tarcsán. Nyolc hónap tanulás után őr­mesterként visszakerült egységéhez, s hogy szüleit segíteni tudja, átkérte ma­gát Tiszalökre. Motoros járőrként foly­tatta szolgálatát, s közben újabb, kö­zépfokú tanfolyamot végzett s ezt kö­vetően Tiszalökön körzeti megbízott lett. Innen útja 1970-ben Leninváros- ba vezetett a Vízirendészeti Őrsre. S mivel szolgálatának ellátásához vizs­gáznia kellet kis- és nagyhajó vezetés­ből, újra tanult, kitűnően végzett, s mint főtörzsőrmester ügyelte a Tisza rendjét, s a mai napig itt látja el szol­gálatát, de már mint törzszászlós. Leg­emlékezetesebb esete jó néhány éve történt, amikor egy ködös télbehajló rossz időben két másik társával Wart­burg típusú hajóikat kellett bekormá­nyozni a szolnoki kapitányságra. Ma is benne él az a feszültség, ami végig tartott a célba érkezésig; örökkévaló­ságnak tűnt ez az út, szinte vakon ve­zetett a nyirkos hidegben, s csak a szolnoki kapitányságon jött beléje élet, amikor a parancsnok forró teával kí­nálta őket. Kuripla István megszeret­te a vizet, az olykor szeszélyes és ki­számíthatatlan Tiszát, éltető elemévé vált ez a szolgálat. Még nehéz az új szabályokkal Az átállásban még sok a kívánni való Miskolc (ÉM - F.J.) - Bizo­nyára sokan megszokták már, hogy ismét új közlekedési sza­bályok szerint kell közleked­nünk. De, hogy mennyire is más ez a megváltozott KRESZ, azt minden apró részletében már valószínű jóval kevesebben tudják pontosan. Nem lehet ha­szontalan tehát, ha idézzük a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztálya vezetőjé­nek, Pónus Ferenc alezredes­nek a beszámolóját, a legfon­tosabb változásokról. A tavaly márciusban végrehaj­tott KRESZ-módosítás nagyon jól szolgálta a közbiztonság ja­vulását - kezdte a rendőrtiszt. Jó húzásnak bizonyult a bizton­sági öv és a tompított fény használatának kötelezővé téte­le, valamint a lakott területen belüli sebességkorlátozás is. Ezen kedvező tapasztalatok alapján június 1-től a tompított fény nappali használatát kiter­jesztették valamennyi közútra. Ráadásul a segédmotoros ke­rékpároknak és a fényszóróval felszerelt lassú járműveknek is be kell kapcsolni a tompí­tott fényt. A biztonsági övékkel kapcsolat­ban szintén vannak változások. Egyrészt, már nem életkorhoz kötik az első ülésen való uta­zás feltételeit, hanem testma­gassághoz: 150 centiméternél alacsonyabb személy nem te­lepedhet előre. Hacsak nincs fölszerelve gyermek biztonsági ülés. Ezentúl nem kell bekap­csolnunk az övét tolatásnál és bizonyos esetekben a rendőr-, illetve tűzoltóautókban is mel­lőzhetik. Egyértelművé teszi az új KRESZ, mikor szállíthatják el a tilosban parkoló autókat. Rö­viden: csak abban az esetben, ha a megállni- és várakozni ti­los táblákon szerepel egy darut ábrázoló kiegészítő tábla is, va­lamint, ha a tilosban parkoló autó különösen nagy veszélyt jelent a forgalomra. Ami ugyancsak nagyon fontos: csak a külső sávban haladhat­nak a tehergépkocsik. Ez alól kivétel az, amelyik balra ka­nyarodáshoz készül fel, illetve amelyik előz. (Ne feledjük, egy­szerre csak egy járművet előz­hetünk teherautóval vagy busszal!) A rendőrök ugyan - híven a ta­valyi gyakorlathoz - fokozottan lesznek jelen az utakon, pár nap türelmi időt biztosítottak a gépkocsivezetőknek az átál­láshoz. Am ennek ideje letelt és a KRESZ-előírások teljeskö­rű számonkérésével, köztük az újakéval is lépten-nyomon szá­molnunk kell. Tartsuk ehhez magunkat! A kulcsok szeretik a bújócskát (ÉM) - Nemcsak a lakás- meg a kocsikulcs hajlamos az elbú- jásra, de a barkács fúrógépek tokmányának oldáséihoz szük­séges tokmánykulcs, és a kü­lönféle rászerelhető tartozé­kok szereléséhez, állításához ugyancsak nélkülözhetetlen imbuszkulcs is, amellyel a bel­ső-kulcsnyílású csavarok-anyák oldhatók-rögzíthetők. Nem ket­tőt, hanem csak egyet kell ke­resni, ha a tokmánykulcs ke­resztszárát kiütjük, és helyébe- esetleg a szár furatának meg­felelő méretűre felfúrása után- a géphez való imbuszkulcsot szorítjuk, és kis fémekkel rög­zítjük. Egyiket sem kell keres­gélni, ha a fúrógép kábelére egy kb. 2x10 cm-es, 1 mm vastag gumi- vagy bőrdarabkát helye­zünk félbehajtva. A páros, túl­nyúló szárat a kábel mellett szegeccsel rábilincseljük a ká­belre, és az így képződött fülek­be egymást fedő lyukat vágunk. Gyerekek honi rajzasztala Az oroszlán és az idomár Miskolczy József 6 éves, Tiszapalkonya V AZ ESZAK-MA G YÁRORSZÁG BORSODI MELLÉKLETE • 1994. július 5. * //. évf. 2 7. szám Minden hónap harmadik keddjén vásárt tartanak Bódvaszilason. Ezen a napon nem­csak a település apraja-nagyja kutat-keres a színes vásári kavalkádban. de a szom­szédos. községek lakói is, Szögligetiéi Martonyig mustrát tartanak. Ilyenkor igencsak leszűkül a 2/-es számú főút e szakasza a temérdek útszélén pihenő gépkocsitól, s a Tornanádaska felé vezető út is átalakul ideiglenes sétálóutcává. Mindent ellep a nyilvánvaló nyomor Volt egyszer egy jobb sorsra érdemes bányásztelepülés Bánszállás (ÉM - MF) - Az acél város, az ország perifériá­ján van, Bánszállás pedig Ózd perifériáján. Bányászkolónia volt ez is, akárcsak Somsály, de sorsa is ugyanaz. Nyomasztó, gyanús, és valahogy végtelenül idegen e hely. Olyan, mint a fil­meken látható braziliai vagy mexikói barakktelepek, ahol mindent ellep a nyilvánvaló nyomor, és ahol a helybeliek naphosszat a házuk előtt, kinn az utcán üldögélnek, az odaté­vedő idegent súlyos csendben arcátlanul megbámulják, és közben ki tudja mi jár a fejük­ben. Nem feltétlenül rosszin- dulatúak, mégis olyan a han­gulata az egésznek. Bánszállás mintha Pakisztán lenne. S mindjárt itt van a másik meglepetés. Az ember hajlamos azt képzelni, hogy anyanyelvi szinten ért magyarul. Az ala­csony házon felirat: Provizerát. Budapest elég nagy város, van ott minden, de ilyen létesít­ményt még ott sem találni. Le­het hogy valami helyi specifi­kum, ami sehol másutt nincs, mert egyedi darab? Az ajtó mö­gött vár a megfejtés - mert nem egyéb-, mint egy közönsé­ges falusi vegyesbolt! De miért kell a rejtjelezett fedőnév? A bánszállási „kocsmahivatal” előtt biciklik és cigánygyere­kek. Olyan kocsma ez, aminek még neve sincs, nem becézik sehogy. Délelőtt tizenegy óra­kor elég szép vendégsereg ül­dögél benn, régen a múlté már a „dologidő” fogalma. Nyugdí­jas bányászokon kívül, a mun­kaképes korú lakosság színe-ja- va itt építi a demokráciát fé­nyes délben. A tulajdonos apja arról beszél, hogy minden áldott éjszaka fel­törik az üzletet, a rendőrség pe­dig oda se bólint... Bánszállás a nyelvészeti rejtélyek földje. Bálterem németül Saal, ennek a kicsinyítő képzővel ellátott változata a Saaletli, ami a bennszülöttek nyelvjárásában szanetlivé fejlődött. Ez nem egyéb, mint egy olyan kerthe­lyiség, amelyet szépen kivitele­zett faházikókkal szereltek fel, kerti mulatságok, cigányzenés sírva vigadások megrendezésé­re volt alkalmas. Volt. Múlt idő, kijelentő mód. Mára kikezdte az enyészet. Szétrepedezett a beton, lemállott minden festék, a szökőkút kis medencéjében benőtte a vizet a zöld békanyál. A csinnadrattás, sörös-virslis bányásznapok elmúltak, mint ahogy maga a bányászat is. Va­laminek egyszer s mindenkor­ra vége, és ami a helyébe jött, arról jobb most nem beszélni. Régi életképek Matyóföldről Csörgő koma rafinált aratási pihenője (3. oldal)- A TARTALOMBÓL - A Debreceni-tónál A Természetvédelmi Egyesület elnöke szerint évek hosszú sora telik el úgy, hogy hiába fordulnak bármilyen hazai fórumhoz: ne engedjék a marhacsor­dát ott fürdetni, itatni, ahol mások nyugalmat, felüdülést keresnek. Még az itatást is elnéznék, de a marhacsor­da nemcsak iszik... A vízfelület a jets- kisek terepe lett, itt száguldoznak föl és alá, minden rendet és rendszert fi­gyelmen kívül hagyva. (2. oldali Szeszélye tragédiához vezet A Tisza teljes hossza mentén a hor­gászokon kívül egyre többen választ­ják a folyót egy kis megmártózásra. Sajnos a megélhetés napi gondjai na­gyon sok családot, s ezen belül az is­kolás korúakat arra kényszeríti, hogy a nehezen megszerezhető drága strandbelépők helyett a szabad vize­ket, bányatavakat, csatornákat, vagy a Tiszát válasszák fürdőhelyül. Nem is sejtik, hogy a folyami lubickolás, úszás temérdek veszéllyel jár. (2. oldal) „Leszállás” a célállomás előtt A Peugeot 309-es vezetője megállt az eléje kanyarodó járőrkocsi előtt. S mi­vel minden okmánya rendben volt, fel­világosították: ezen a határszakaszon nincs nemzetközi átkelő, forduljon vissza Bánréve felé, majd elköszöntek. Alig hogy elment a személykocsi, újabb jármű tűnt fel a határ felé, időnként fénykürtöt használva. (3. oldal) Egyéves a História Egy éve jelent meg első ízben - már­cius 15-e tiszteletére is emlékezve - az egyesület lapja. Megjelenése előtt volt aki ódzkodott érdemes-e indítani újsá­got, lesz-e elegendő falutörténeti anyag, helyi érdekesség. Az aggodal­maskodóknak nem lett igazuk. Sajó- hídvég eseményekben gazdag történel­me bőven kínál leímivalót. (4. oldal)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom