Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-01 / 153. szám
A jelenkorban semmi nem történhet a jövő rovására „Aki becsületes, nem hallgatja el a rosszat”, avagy egy építész gondolatai az idei építészeti világnap ürügyén 6 ÉSZAK-Magyarország— ....................... : Építészet 1994. Július L, Péntek A z új és a régi harmóniája: a mezőkövesdi gimnázium tornaterme Dr. Horváth Béla Miskolcon már június 28-án megkezdődtek a július 1-jén hagyományos építészeti világnap rendezvényei. A Nemzetközi Építész Szövetség (UIA) ez évre az ún. Chicagói Deklaráció felhívását ajánlotta mottóul. Abban az emberiség és a természeti környezet kölcsönös függőségének egyensúlyát fenyegető veszélyforrásokat helyezte előtérbe. Ebben az építészet és az építészek felelősségét hangsúlyozva javaslatokat is adott környezetünk, világunk megóvásának módozataira. A Deklaráció fel is hívta az építészek és az építésben érintettek körét arra, hogy saját lehetőségeiken belül is keressék a jó megoldásokat, ezzel is gyakorlatukban járuljanak hozzá a megvalósításukhoz. Az elmúlt közel ötven esztendőben nemcsak a gazdasági és pénzügyi adósságok halmozódtak fel, hanem az épített környezettel szemben is eladósodtunk. Hiba volna ezeket elmaradt anyagi fejlesztésekre visszavezetni, elmaradt felújításokra és karbantartásokra hivatkozni. E gondok szellemi és erkölcsi életünkben is egyre terhesebben nehezednek ránk. Eljött az idő, hogy rádöbbenjünk, a települési, építészeti, környezeti problémák kezelésénél nem elég beláttatni az emberekkel a „helyes cselekvés útját:, hanem a helyes döntések és cselekvések kiváltásához „belső késztetés” is nélkülözhetetlen. Külföldi útjain mindenki észlelhette, hogy az épített környezet' állapota, rendje, színvonala, ápoltsága magasabb színvonalú a hazainál. Különösen Finnország, Svájc, Németország, Ausztria és Olaszország környezeti helyzete érdemel kiemelést, figyelmet. A szép környezet hat a település lakóinak jó közérzetére, hangulatára, de vonzza a vendégeket is, geijeszti az idegenforgalmat, tehát közvetlenül és közvetve növeli a település bevételeit. A kulturált környezetet nemcsak megteremteni, hanem fenntartani is szükséges, hogy céljaink elérhetővé váljanak. Szanticska A megyében jelképpé vált csereháti településről a Kós-házban Kovács Imre, a KTM főosztályvezetője kiállítást nyitottjúnius 28-án. Miért éppen a Cserehát? Miért éppen Szanticska? Vidékén soha nem történtek országot, nemzetet formáló események, nem található ott magas hegygerinc, méltóságos róna- ság, közismert műemlékei nincsenek. E tájat elkerülték az elmúlt évtizedek ún. kockaházai is, de üvegpaloták sem épültek. Megmaradtak szelíd dombjai és öreg parasztházai. Megmaradtak? Még állnak és beavatkozást sürgetnek. Az értékmentés az utolsó órákban kezdődött, amikor a falunak már csak 11 lakója volt, 19 háza, 2 temploma, 1988 A tetszhalálából ébredő falu: Szanticska óta azonban önerőből és más erőforrásokból társadalmi összefogással új szemléletű folyamat vette kezdetét. Megállították az épületek romlását, programok, felmérések készültek. Faluvédő tanácskozások, kulturális rendezvények, találkozók szerveződtek, építészeti-műszaki és gazdasági programok körvonalai rajzolódtak ki. Mindez öt-hat év következetes és ígéretes munkája révén. Beindult a munkahelyteremtés, a növénytermesztés és az állattenyésztés, alakul a vendéglátás és a kultúra további feltételeinek javítása is. A település 1992-ben elnyerte az Európai Falufelújítási Díjat is, ami jelentős eredmény, mert számos német és osztrák település között összesen hét település érdemelte ki Európában. Az előkészítő, építészeti érték- és tényfeltáró, fejlesztő munkát nagyban segítette az Ybl Miklós főiskola lelkes tanári és hallgatói csoportja, akiknek munkái a Kós-házban immár egy kiállító termet töltenek meg. A hallgatói pályázat eredményei segítik további programok, fejlesztések megalapozását, megvalósítását is. Tájházak Május 18-án a Herman Ottó Múzeum konferenciát rendezett a B.-A.-Z. megyében fellelhető és még látogatható tájházakról. A kislétszámú szakértői kör és települési vezető áttekintette a mintegy 40 megyében található épület helyzetét. Komlóska, Perkupa, Ónod, Rátka, Bükkszentkereszt, Mezőcsát, Mezőkövesd, Tárd, Gönc és más települések népi építészeti értékei és azok berendezése a jó gazda gondosságéira várnak. Európai mércével is kimagasló értékek megmentése itt a feladat, amit egykor a népi alkotó lelemény és készség oly szépen és nívósán valósított meg. Átmeneti társadalmunknak több figyelmet szükséges fordítani arra, hogy ezek a létesítmények is beilleszkedjenek a napi munka, az ünnepek és a vendéglátás világába, fejlesztve alkotókedvet, igényességet, törődést; hozzájárulva történelmünk megbecsüléséhez, magyarságtudatunkhoz. Várak Napjaink egyik időszerű feladata a felújított és arra váró, helyreállítást igénylő várépületek sorsa. Közismert, hogy évtizedekkel ezelőtt testületek és szervezetek versengtek a várak tulajdonlásáért, így a diósgyőri várért is. A kedv és folyamat napjainkra megfordult. Települések önkormányzatai, megyei önkormányzatok szabadulnának ma már ezektől a „vagyontárgyaktól”, tulajdontól . A magyar történelem e páratlan értékei is valódi gondoskodásra, törődésre várnak, mert elválaszthatatlan részei államiságunknak, kötődésünknek. Fotók: Fojtán László Értékvédelem Szakemberek széles köre foglalkozik, javasol, érvel a települések helyi érdekeinek védelmével. Budapest főváros e téren példaértékű kezdeményezésbe kezdett, mert elkészítette karaktertérképét, értékkataszterét. Erre utal a szanticskai kezdeményezés. A miskolci Széchenyi utca, Sárospatak védett műemléki együttese, Sátoraljaújhely Kossuth utcája és a Kazinczy utca, Mezőkövesd Hadas településrészei ilyen értékek. Minden településnek történeti központja, utcaképei megérdemlik a vizsgálódást, a helyi értékek nyilvántartásba vételét és védelmét. Sajógal- góc példa értékű értékmentő tevékenysége, aktivitása jelzés értékű valamennyi település számára, mire képes a korszerű építészet és értékvédelem tudatos munkája. Portálok „Aki becsületes, nem hallgatja el a rosszat.” (Selye János) Átalakulóban van a kereskedelem szervezete, új tulajdonosok kezébe kerülnek üzletek és berendezéseik. Nincs település, ahol napjainkban ne folynának ezek az átalakulások, korszerűsítések. Nagy a választék jó ízlésű illeszkedő megoldásoktól a hivalkodó, az épületek homlokzatától idegen, kiva- gyi, anyagában, színezésében öncélú szerkezetek, feliratok, reklámok, cégtáblák szennyezik településképeinket. E téren a miskolci főutcán, de a megye fontos kereskedelmi központjaiban is más szellemiségű, az alkotóművessé- get, iparművészetet igénylő egyszerűbb és szép megoldásoknak jobban örülnének a vásárlók. A nemes egyszerűség, a helyi és népi hagyományok; vagyis a kevesebb több elve még a látogatót is jobban vonzaná. Visszafogottság és mértéktartás híján olyan egymást háttérbe szorító verseny bontakozott már ki, amit sokkal inkább a minőség és ár kedvezőbbé tételével eredményesebben lehetne szolgálni. Területfelhasználás „Csak az építész látja az egészet.” (Madách Imre) A települések területével való gazdálkodás minden időben hozzájárult a települések arculatának, épített környezetének alakításához. Korábban a vállalatok minél nagyobb olcsó terület megszerzésére, kisajátítására törekedtek, mert ez része volt „státusszimbólumuknak”. Már akkor is számos helyen elmaradt a telephelyek belső rendjének, formálásának, fásításának, a parkolók megvalósításának, az üzemi környezet fejlettségének színvonalemelése, voltak és vannak telephelyek, ahol ez természetes szükségként megvalósult és fejlődött. Ilyen a miskolci pamutfonó, több vízmű, a mezőkövesdi Autóvill telephelye. A települések területének különleges értéke van, amit helyzetük (fekvésük), közmű-ellátottságuk és környezetük határoz meg. A találomra elhelyezett útmenti áruházak, raktáráruházak, autó- és járműboltok, benzinkutak újabban kialakult „versenye” számos helyen értékes lehetőségtől fosztotta meg a településeket, amit pillanatnyi érdekekért vitatható módon áldoztak fel; és ezzel megsértették a Chicagói Deklarációt, amely a jövő generációjának igényeire hívta fel a figyelmet. E téren számos településen helyrehozhatatlan károk keletkeztek megyeszerte. Közben közismert a meglévő telephelyek működésképtelensége, állapotromlása, üzemenkívülisége. E téren nagyobb szervezettségre is szükség van. Építésigazgatás A települések műszaki-építészeti-kör- nyezeti rendjének formálásában fontos szerep hárul az építésigazgatásra is. E sajátos szakterület napjainkban tele van ellentmondásokkal és több évtizedes adósságot görget maga előtt. Az építésigazgatásban nagyszámú középfokú képzettségű munkatárs foglalkoztatott, akik egyetemi végzettség híján képtelenek a nagy összefüggések felismerésére, képviseletére. Számos településen a felkészült munkatársak szakmai elhivatottságát és munkája kibontakoztatását egyes vállalkozói, testületi tagok személyes érdekeivel való ütközés hátráltatja. A szakmai elkötelezettség és a jószándék érvényesülésének napi buktatóiba számtalan jó szakember vált már áldozatává. Az építésigazgatás eszköz egy fejlettebb környezet, a jó közérzet eléréséhez, az egészséges kölcsönhatások és megértés megvalósításához. Polgármesterek és jegyzők nagyobb figyelmére, kiállására van szükség a jó szakemberek ügyszeretete és felkészültsége mellett. Az ösz- szefonódásmentes, az erkölcsileg hiteles közélet megteremtésében ez egyre inkább meghatározó igény. Az építészet, az urbanisztika elveinek következetes képviselete teszi elérhetővé a világnap célkitűzéseinek érvényesülését. Szakemberek, testületek A közélet demokratizmusa, a többpár- tiság érvényesülése, a szakmai vélemények folyamatba építése gyors szemléletváltást és eredményt tesz lehetővé. „Oly akadály, melyről tudjuk, hogy legyőzhetetlen, nem akadály többé, hanem adott helyzet, melyből számításainknál kiindulhatunk.” „Minden eszme és fogalom, mely bizonyos érdekek megőrzése végett nem tűr ellentmondást és bírálatot, zsarnokivá válik.” (Eötvös József) A települések közélete döntően megváltozott az elmúlt négy évben. Mindez jó lehetőség és alkalom az önkormányzati választások előkészítése időszakában mérlegkészítésre és azok kiválasztására, akik képesek voltak tudásukkal, szakértelmükkel, tiszta közéleti magatartásukkal a jövőt szolgálni. A finn önkormányzati választások időszakának természetes velejárói az elmúlt ciklus elemzése és a következő ciklus terveinek kritikus bemutatása. A területrendezés és építészeti fejlődés egyik nagy lehetősége és vívmánya a területi főépítészi irodák megszervezése, felállítása és működésének megindulása. E szervezetek immár szerény eredményt is magukénak mondhatnak az ellenőrzés, az elvek betartása, a hitelesség, a „szűk helyi érdekek” fölé emelkedése útján. E középszintű testületek, hivatalok azonban eredményesen csak akkor végezhetik munkájukat, ha hálózatuk, szervezetűit teljesen kiépül valameny- nyi településcsoportra. Építészeti-városépítési kritika Az elmúlt években mintha csökkent volna szerepe és jelentősége. Az új tulajdonosi szemlélet érvényesülése tenné szükségesebbé a tárgyilagos, átfogó, a célok és eszközök, a jó programok érdekében, a közösségi pénzek legkedvezőbb felhasználása érdekében, a tüneti megoldások elkerülése érdekében a megfelelő építészeti kritika érvényesülését. Az arányok célszerű megválasztása érdekében az építészeti alkotások ellen hat a szűkkeblűség, csakúgy az értelmetlen pocsékolás, az időtényező mérlegelésének hiánya. „... mentül inkább szegényedünk, annál nagyobb titulusra és cifrább paszomány os köntösre vágyunk...” (Kós Károly) A Magyar Építészek Szövetsége és Kamarája megyei szervezete, amely a Kós-házban működik tanácsadásával, felkérésre kialakított véleményeivel segíti a hozzá fordulókat, helyes döntések meghozatalában. Világkiállítás Az ország lakossága és települései készülnek a világkiállítás központi, helyi és területi rendezvényeire. Bizakodnak abban, hogy ez a nagy átfogó terv végül is megvalósulhat. Tennivalók A települések építészeti arculatában számos „sebhely” és „foghíj” tátong. A környezet rendjének alakításához helyi építési előírásokra, a megvalósított létesítmények fenntartására nagyobb erőfeszítésekre van szükség. „Fő bajunk nekünk az, hogy bármi szépet alkotunk is, annak jó karban való fenntartásáról a legritkább esetben tartjuk kötelességünknek gondoskod- » ni. (Podmaniczky Frigyes) Tennivalóink tehát szépek, sokrétűek, gondoskodást igénylők és erre ne csak az építészeti világnapon emlékezzünk, hanem gyakoroljuk naponta és tegyük dolgunkat a jövő érdekében. állítsátok meg a felelőtlen kezeket a gátlástalan szájakat a zöld pázsiton halmokban rothadó ételmaradékok és ujságcafatok fenyegető lávaömlését Ne dobd el a jelent a jövőt Ne bántalmazd a fákat Engedd kinyílni a virágot Tiéd is a Város Ritka leletként legalább ti konok műgyűjtők mentsétek meg az Edénkért maradékát Őrizzétek a Várost.” (Boda László: Plakát.)
