Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

10 ÉLETMÓD Család 1994. Túlius 20., Szerda Családtörténetek (2.) Miskolc (EM) - A Miskolci Családsegítő Szolgá­lat Avasi Csoportja családtörténeti kutatási pá­lyázatot írt ki az általános iskolák 7-8. osztá­lyos tanulói számára, amelyben arra voltak kí­váncsiak, mennyire ismerik a különböző he­lyekről az Avasra települt gyermekek családjuk múltját. Nem titkolt szándékuk volt, hogy a ku­tatáshoz nélkülözhetetlen beszélgetések által közelebb kerüljenek egymáshoz a nemzedé­kek. Most a nyertes pályázatok közül a „Tornádó" jeligével beérkezettet közöljük. Hetedik osztályos lány vagyok. Anyai nagy­mamám és nagyapám Miskolcon él. Nagyma­mám itt született, s mindig is itt lakott. 0 me­sélte nekem, hogy egy elszegényedett nemesi családból származik. Heten voltak testvérek, az édesanyja már korán meghalt, így édesap­jának kellett fenntartani a családot. Annyira szegények voltak, hogy a lakbért sem tudták gyakran kifizetni, csak hét osztályt végzett. Az apukája, tehát az én dédnagyapám 100 évig élt. Még a rádióban is készítettek vele ri­portot, ahol megkérdezték, hogy mi a hosszú élet titka. Ő azt válaszolta, hogy a nyugodtság és a jó kedély. Nagy horgász lévén órákat ült a vízparton a nagy fogásra várva. Egyszer sike­rült is egy nagy, huszonöt kilós halat fognia. Nagyapám a mostani Szlovákia területén, Nyitrán született. Négyen voltak testvérek. 0 nyolc elemit és négy polgárit végzett. Miskolc­ra csak később költöztek. Mindig érdekelték a műszaki dolgok. A gyárban is, ahol dolgozott, sok újítását elfogadták. Bár kevesen tudják, hogy nagyapám és az édesapja, aki órás volt, készítették az Avasi templom első ha­rangjátékát. Nagyszüleimnek - a gyermekeik születése előtt - volt egy boltjuk, ahol dohányárut, édes­séget, saját készítésű szaloncukrot árusítot­tak. Mindketten idősek, nagyapám nyugdíjas, nagymamám háztartásbeli. Mivel nagyon sze­retem őket, a nyarakat szívesen töltöm náluk. Apai nagyszüleim meghaltak. Nagymamámat nem is ismertem, mivel már születésem előtt meghalt. O Miskolcon született, és itt is élt mindig. Hat elemit és négy polgárit végzett. A postán dolgozott mint távírász, később háztar­tásbeli lett. Nagyapámat nagyon szerettem. O Beregszászban született, tízgyermekes nagy­családból. A második világháború után költö­zött Miskolcra. Nagyapám nyolc elemit, négy polgárit végzett, utána festőnek tanult. így lett belőle festőrészleg-vezető egy építőipari vállalatnál. Nagyszüleim szórakozása mozilá­togatásból, olvasásból, keresztrejtvény-fejtés­ből, kertészkedésből állt. Szüleim Miskolcon születtek, anyukám 1954- ben, apukám ’53-ban. Gyermekkorukban mindketten kertes házban laktak. Anyukám a bátyjával és a nővérével játszott kiskorában. Nagyon szeretett olvasni. Apukám szívesen horgászott a barátaival. Szeretett sakkozni és moziba járni. Anyukám a Közgazdasági Szakközépiskola gyors- és gépíró, angol tagozatára járt. Érett­ségi után elvégezte a könyvelői és pénzügyi szakot is. Jelenleg egy bankban dolgozik mint titkárnő. Apukám az építőipari szakközépis­kolába járt. Jelenleg a Miskolci Útépítő Válla­latnál dolgozik mint építésvezető-helyettes. Szüleim, mielőtt a bátyám és én megszület­tünk, gyakran jártak szórakozni, moziba, színházba, kirándulni. Most már ritkábban mennek el otthonról, s legtöbbször minket is visznek magukkal. Családunkban kisebb ve­szekedés néha előfordul, de ezek sohasem ko­molyak. Ha probléma adódik, akkor ezt a szü­leimmel megbeszéljük. Szabadidőnkben szívesen járunk kirándulni, moziba és néha színházba. Vannak barátaink, akikkel gyakran összejövünk, névnapot és születésnapot is tartunk velük. Ha majd nagy leszek, külkereskedő szeretnék lenni. Két gyereket szeretnék, egy fiút és egy lányt. Jó lenne, ha felnőtt koromban kertes házban laknék, így tudnék szép virágokat ül­tetni, mivel azokat nagyon szeretem. Másik álmom is valóra válna, hogy lenne egy ku­tyám. Mindennél fontosabb az lenne, hogy bol­dog családban éljek felnőtt koromban is. Fejezetek egy kislány naplójából Hátha elmegyünk egyszer, egyszerre, együtt valahová... képaláírás: Virágot szedtem Anyunak Rajz: P. Brackó István P. természetesen nem vezet naplót, s ha írna is, akkor másként fogalmazna, s nem mutatná meg. És különben is, még csak a vakáció derekán tartunk, egyforma távolságra az évzárótól és az évnyitótól. Hősünk ősszel megy negye­dikbe, tűrhetően beszél, de csapnivalóan olvas. Mint a legtöbb hasonló korú, kilencé­ves gyerek. Ezért is kapott „csak” négyest magyarból. A többi jeles. Nem volt különö­sebb gondja a suliban, de szemmel láthatóan unta már a reggel 8-tól délután 4-ig tar­tó műszakot. A szerdai tenisz, este hatig, csak kicsinyke hab volt a tortán. Lila napernyő Anyu alig ér rá, apu még mo­rog is. Az évzáróra sem tudott eljönni, pedig én is szerepel­tem. A többiekkel együtt ze­nére táncoltunk. A tanító néni azt akarta, hogy a labdákat vonjuk be alufóbával, • de ez nem sikerült, mert nem ta­padt rá a gumira. Ráragaszta­ni nem akartam. Az ünnepség után elmentünk a cukrászdá­ba. Ettem egy kelyhet (bla napernyő volt benne, amit ha­zavittem) és kólát. Este sokáig néz­hettem a tévét, mert holnap már nem kell suliba menni. Kezdődik a vakáció. Későn ébredtem, s olyan fáradt vol­tam, hogy a teknősöket sem etettem meg. Nekem sem volt kedvem enni. Apu maradt velem otthon, s lekül­dött a boltba sörért. Ehhez sem volt nagy kedvem, de a kötelező húszas jár. Gyűjtöm a pénzt. Szeretnék egy rendes bringát, olyat, amilyen Viki­nek van. Hányszor kell még ahhoz sört venni Apának? Inkább adná ide az árát. Erre ő azt mondja, hogy én meg igyák inkább vizet, mint do­bozost... Délben hazajött Árnya, s ve­le a nyárról beszélgettünk. Mondta, hogy ő csak augusztusban tud sza­badságra menni. Nem is baj, mert Apa a foci vb-re készül, s egy hóna­pig minden este tévét akar nézni... Úgy izgul, mintha ó is játszana. En­gem a foci nem érdekel, csak a torna meg a tenisz. Még nem tudom, hogy mi lesz a nyáron, de a perecesi tá­borba nem megyek. Tavaly voltam, s nem éreztem jól magam. Ke­vés kaja és sok gyerek. A lépcsőház­ban mindig akad valaki, de egyedül is elboldogulnék. Tudok rántot­tét főzni. Nem ültem repülőn Peti nagypapájánál nagyon jót ját­szottunk. Ok kertes házban laknak Diósgyőrben. Van kutya, macska és disznó. Olyan aranyosak. Csinál­tunk egy sátrat az udvaron, s ott idétlenkedtünk Petivel. Megjött Csabi. 0 a mostohatestvé­rem. Jött a felesége is, elhozták a pi­ci babát. Olyan aranyos. Csak há­rom hónapos, kisebb, mint az én Zsuzsi babám. így aztán nagynéni lettem 9 éves koromra. Apu korán nősült először, s későn másod­szor. A másik testvéremet, Pé­tert jobban szeretem. Idősebb is, komolyabb is. Neki még nincs gyereke... Csabiékban csak az volt a jó, hogy autóval jöttek. Elmentünk a Mályi-tó­ra fürödni. A cicis nagylányok mind melltartó nélkül napoz­tak. Apunak teljesen elfáradt a nyaka, annyit forgatta a fe­jét. Anyu nem ment bele a víz­be, mert azt mondta, hogy ko­szos és hideg. Akkor én azt mondtam, hogy menjünk a Balatonra, vagy a tengerhez. Még nem ültem repülőgépen. Van útlevelem, de külföldön csak egyszer jártam, Kassán. A giliszta undok Bezzeg Öcsi és Bea... Velük Szerencsen találkoztam. Ők pestiek, a repülőtér mellett laknak. Egy hetet töltöttem a keresztanyámnál, velük együtt. Svájcban és Németor­szágban nyaraltak, rokonok­nál, de Öcsi panaszkodott, hogy folyton csak müzlit ettek, meg főzeléket, s nem lehetett pecázni. Öcsi nagy horgász, két éve 17 keszeget (de rende­set és nem snecit) fogott a Bod­rogon. Meg is írta a „Milyen volt a nyár?” című iskolai dol­gozatában. A tanító nénije cso­dálkozott, hogy békát is, siklót is si­mogatott. Én is meg merem fogni őket. Még a gilisztát is feltűzöm a horogra, pedig az egy undok dög. Undok dög volt apu is, mert szét­hagytam a játékokat. Elvégre vaká­ció van... Néha olyan ideges tud len­ni. A múltkor is jött a villanyszám­lás, s kiüzent velem, hogy nincs itt­hon senki. Aztán elkezdett velem kiabálni. Mondom neki, hogy ne or- dibálj velem a család évében. Az is­kolában tanultuk, hogy ebben az esztendőben a gyerekkel nem lehet kiabálni. Három napot Rakacán töltöttem. Marika hívott meg a szép, nagy ház­ba. Anyu megint nem fiirdött, Apu megint nem jött. Jókat úsztam és napoztam, de a fürdőruha melltar­tóját nem vetettem le. Várom az au­gusztust: hátha elmegyünk egyszer, egyszerre, együtt valahová... A hagyományok értékesebbek a jelennél Maris János Az ENSZ állásfoglalása nyomán az 1994-es esztendőt a tagállamok, így hazánk is Nemzetközi Családévneíc nyilvánították s ennek megfelelő nemzeti programok kidolgozására vállaltak kötelezettséget. Hazánkban is elkészült egy szinte az egész or­szágot átfogó, sokszínű és gazdag eseménysorozat terve. A cél a mai magyar családok és min­dennapjaik bemutatása azért, hogy valós helyzetüknek, szerepüknek megfelelő figyelmet, támogatást kapjanak a társadalomtól. Erről be­szélgettünk a családterápiával fog­lalkozó neves pszichológussal, dr. Kapusi Gyulával. • Sajnos, sem a figyelemből, sem a támogatásból nem jut annyi a ma­gyar családoknak, amennyi a mai viszonyok között stabillá tenné helyzetüket. Egyre több család sú­lyos szociális és érzelmi veszélynek van kitéve, válságos periódusba ke­rült - mondja dr. Kapusi Gyula.- Már azt is sikernek minősíteném, ha a mostani kedvezőtlen folyama­tokat megálh'thatnánk, anyagi és lélektani értelemben is stabilizáló­dást érnénk el. így megvethetnénk a családok életfeltételeihez a látha­tó, az érezhető alapot. Ha a Nemzet­közi Családév törekvései valóban átfogják az egész országot, akkor máris előbbre jutottunk. □ Mint gazdag hazai és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező „lélek­gyógyász”, aki a közelmúltban egy évig az USA-ban is megfordult, mi­nek tulajdonítja a magyar családok­nál tapasztalható, erőteljes negatív tendenciákat? • A család bonyolult társadalmi képződmény, ezért a kedvezőtlen tendenciáknak is sokféle eredője van. Első helyen szereplő okok kö­zött kell említeni az országban zajló politikai, társadalmi változásokat és ezek gazdasági következményeit. Köztudott, hogy gyors tempóban drágul az élet, a családok bevételi forrásai nem, vagy alig követik a költségek növekedését. Mind többe kerül a gyermekek eltartása, neve­lése, iskoláztatása, miközben az ál­lam egyre kisebb arányban vállalja át ezeket a terheket. A nyugdíjas szülők is támogatásra szorulnak, olyan alacsony a legtöbb­jük jövedelme. Kialakul az a kettős szprítás, amely az egyébként kie­gyensúlyozott mikroközösségekben is konfliktusokat szül. A gazdasági, az egészségügyi, a pszichés feszültségek mellett sajá­tos jelensége a mai életnek az is, hogy a gyermekek tovább vannak együtt a szülőkkel, mint amennyire az utódok, illetve az apa, az anya ér­dekei ezt szükségessé tennék. Ezál­tal sérül a gyermek önállósági tö­rekvése, nehezen állnak meg a saját lábukon, a szülők pedig később él­hetnek autonóm életet, romlanak az életlehetőségeik. Ez gyakran ér­zelmi összeütközésekhez vezet, oly­kor súlyos konfliktusok forrásává fajul. A fejlett országokban időben felfigyeltek erre a tendenciára és a bajok megelőzésére, illetve a veszé­lyek elhárítására többek között sa­játos oktatási rendszert dolgoztak ki. Ennek révén lehetőség teremtő­dik a fiatalok önállósági törekvései­nek a megvalósítására, erejük ki­próbálására a meghosszabbított is­kolai időszak, az intemátusi kere­tek szélesítése révén. Az állam tehát nemcsak a terheket, hanem a felelősséget is átvállalja je­lentős részben a családoktól, és egyúttal megkönnyíti a fiatalok munkához jutását, önálló életük in­dulását. Megszívlelendőnek tartom az USA-ban, pedagógiai és pszicho­lógiai megfontolásokból követett gyakorlatot: az állam bizonyos munkahelyeken kötelezővé teszi a nyári.időszakban a 8-14 éves fiata­lok foglalkoztatását, ilyenek a nagy bevásárló központok, ahol fizikai munkát végeznek. Megtanulják a munkát és az érte járó pénzt becsül­ni s kiegészítik a család, vagy a sa­ját jövedelmüket”. □ A családok érzelmi életében mi­lyen tényezők játszanak szerepet? • A családok stabilitásában, össze­tartó erejükben fontos szerepet ját­szanak a hagyományok. Ezek olyan belső szabályozó rendszert alkot­nak, amelynek keretében minden­ki, a nagypapától az írnokáig isme­ri, elfogadja és be is tartja az előírá­sait. Ez nagyon segítheti a család funkcióinak ellátását. Szívesen lát­nám, ha visszanyúlnánk a sok eset­ben már elfeledett hagyományok feltárásához, ezeket nemcsak to­vább őriznénk, hanem újakkal is gyarapítanánk. A falvakban ilyen szempontból sok­kal jobb a helyzet, mint a városok­ban, még sok olyan hagyományt is megőriztek, amik az idősek tisztele­tét, a bajba jutottak megsegítését, az elesettek támogatását a minden­napok kötelességévé teszik. Függet­lenül attól, hogy rokonról vagy is­merősről van szó. A nádunk most szerveződő civil egyesületek, társa­ságok, csoportok tudatosan építhet­nének ezekre a hagyományokra, nemcsak a falun élők körében. □ Többször szóba hozta a civil szer­veződések szerepét a családok védel­mében. Ennyire fontosnak tartja ezeket az „önkéntes csapatokat”? • Olyan új erők „bevetésére” van szükség, amelyek eddig a társada­lom tartalékait képezték, és nem mozgósították őket e nemes célok szolgálatára. Ezek a különféle szö­vetségek, társaságok, csoportok és a civil kezdeményezések más formái. Az USA-ban erre nézve igen pozitív példákat láttam és azt tapasztal­tam, hogy a civil szervezetek benső­séges viszonyt teremtenek és igazi összetartó erőt jelentenek a csalá­doknak, támaszt az arra rászoru­lóknak. Sok család széthullását si­került meggátolniuk, megfogni a „lezuhanok kezét”. Különösen ro­konszenvesnek tartom az amerikai egyházak családsegítő szolgálatát, amely érzelmileg is közel tud kerül­ni a hozzá fordulókhoz, vonzó mó­don képes segíteni az embereknek. Hazugságvizsgáló A hazugság, mióta ember az ember, kíséri az életét. Szó esik róla a Bibli­ában és a büntető törvénykönyvek­ben. Fantázia? Félelem? Előnyszer­zés? Megalkuvás? Intrika? Ezek is és még számos indítéka van. A szere­lem, a férfi és a nő viszonya is. Ön például hogyan hazudik? A teszt Kérdéseiből válassza ki, amivel egyetért, és írja fel, hány pontot ér a válasza. 1. A barátnője divatjamúlt ruhájá­ról állítja, hogy: a. - ez egy szép darab, de nem az íz­lésem szerinti (1) b. - ez pompásan áll rajtad (3) c. - tudod, ez egy eredeti darab (2) 2. A szerelemben az őszinteség: a. - képtelen dolog (3) b. - tulajdonképpen kíváncsiság (2) c. - lehetetlen kívánság (1) 3. Ha görbe estét szeretne, de nem Vele: a. - kerülök minden kíváncsi kér­dést (2) b. - hihetóen lódítok (3) c. - ha rákérdez, tagadok (1) 4. Amikor nem az igazat mondja, attól tart, hogy: a. - csak ellentmondásba ne kerül­jön (3) b. - csak le ne buk jon (2) c. - lehetőleg az igazság közelében maradjon (1) 5. Az igazsághoz képest a hazugság: a. - ünnepi ruha (3) b. - szűk öltöny (1) c. - alkalmi ruha, de a kölcsön­zőből (2) 6. Hogyan hangzana szebben: ,A hazugság a gyengék fegyvere. ” a. - A hazugság olykor erős fegyver (1) b. - A gyengék utolsó fegyvere a ha­zugság (3) c. - A hazugság bátorrá teszi a gyengéket (2) 7. Ha rájön, hogy a partnere hazu­dott: a. - szakít vele (1) b. - magyarázatot követel (2) c. - megkérdi, miért tette (3) 8. Ön szerint milyen téren „ter­mészetes” a hazugság: a. - A szerelemben (3) b. - A munkában (2) c. - A politikában (1) 9. Rádöbben, hogy egy ruháért jóval az ára alatt fizetett: a. — Visszamegy, és befizeti a kü­lönbséget (1) b. — A kezdeti örömet lelkiismeret- fúrdalás követi (2) c. - Hát ez pompás! És kerülni fogja ezt a boltot (3) 10. Nagyon elkésik. Mire hivatkoz­na? — ....... a. - Közlekedési probléma volt (3) b. - Elnézést, de notórius elkéső va­gyok (1) c. - Végül is, nem kaszárnyában élünk! (2) Értékelés: 14 pontig: - Ön képtelen hazudni. Sőt a legkényelmetlenebb igazságo­kat sem képes elhallgatni. Persze, ez így szépen hangzik, de ha azért teszi, mert így akar zavarba hozni valakit, már nem olyan szép az angyal. 15-20 pont: - Ön nem hazudik, ha­nem esztétikai szempontok szerint operál. Mint az az orvos, aki ráncta- lanít. Az úgynevezett kis hazugsá­gok embere, de aki talán nem is tudja, hogy ez bizonyos mértékig önveszélyes módszer. 21-25 pont: - Ha a hazugság stra­tégiáját tanítanák, Ön abban az is­kolában oktató lehetne. Voltakép­pen a leleplezhetetlen hazudozás nagymestere, kifinomultak a mód­szerei. Igazi profi ezen a téren. 25 pont felett: - Kategórián fe­lüli típus. Ami annyit is jelent, hogy ön azt tartaná hibának, ha az igazságot kellene mondania. így az­tán olyan fázisban van, amikor a túlzás a természetes lételeme. De sajnos, erről az oldaláról ismerik meg előbb, vagy utóbb. j­I A Rókócziak családfája Fotó: ÉM-repró

Next

/
Oldalképek
Tartalom