Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

10 ÉLETMÓD

Család

1994. Túlius 20., Szerda

Családtörténetek (2.)

Miskolc (EM) - A Miskolci Családsegítő Szolgálat Avasi Csoportja családtörténeti kutatási pályázatot írt ki az általános iskolák 7-8. osztályos tanulói számára, amelyben arra voltak kíváncsiak, mennyire ismerik a különböző helyekről az Avasra települt gyermekek családjuk múltját. Nem titkolt szándékuk volt, hogy a kutatáshoz nélkülözhetetlen beszélgetések által közelebb kerüljenek egymáshoz a nemzedékek. Most a nyertes pályázatok közül a „Tornádó" jeligével beérkezettet közöljük.

Hetedik osztályos lány vagyok. Anyai nagymamám és nagyapám Miskolcon él. Nagymamám itt született, s mindig is itt lakott. 0 mesélte nekem, hogy egy elszegényedett nemesi családból származik. Heten voltak testvérek, az édesanyja már korán meghalt, így édesapjának kellett fenntartani a családot. Annyira szegények voltak, hogy a lakbért sem tudták gyakran kifizetni, csak hét osztályt végzett. Az apukája, tehát az én dédnagyapám 100 évig élt. Még a rádióban is készítettek vele riportot, ahol megkérdezték, hogy mi a hosszú élet titka. Ő azt válaszolta, hogy a nyugodtság és a jó kedély. Nagy horgász lévén órákat ült a vízparton a nagy fogásra várva. Egyszer sikerült is egy nagy, huszonöt kilós halat fognia. Nagyapám a mostani Szlovákia területén, Nyitrán született. Négyen voltak testvérek. 0 nyolc elemit és négy polgárit végzett. Miskolcra csak később költöztek. Mindig érdekelték a műszaki dolgok. A gyárban is, ahol dolgozott, sok újítását elfogadták. Bár kevesen tudják, hogy nagyapám és az édesapja, aki órás volt, készítették az Avasi templom első harangjátékát.

Nagyszüleimnek - a gyermekeik születése előtt - volt egy boltjuk, ahol dohányárut, édességet, saját készítésű szaloncukrot árusítottak.

Mindketten idősek, nagyapám nyugdíjas, nagymamám háztartásbeli. Mivel nagyon szeretem őket, a nyarakat szívesen töltöm náluk. Apai nagyszüleim meghaltak. Nagymamámat nem is ismertem, mivel már születésem előtt meghalt. O Miskolcon született, és itt is élt mindig. Hat elemit és négy polgárit végzett. A postán dolgozott mint távírász, később háztartásbeli lett. Nagyapámat nagyon szerettem. O Beregszászban született, tízgyermekes nagycsaládból. A második világháború után költözött Miskolcra. Nagyapám nyolc elemit, négy polgárit végzett, utána festőnek tanult. így lett belőle festőrészleg-vezető egy építőipari vállalatnál. Nagyszüleim szórakozása mozilátogatásból, olvasásból, keresztrejtvény-fejtésből, kertészkedésből állt.

Szüleim Miskolcon születtek, anyukám 1954- ben, apukám ’53-ban. Gyermekkorukban mindketten kertes házban laktak. Anyukám a bátyjával és a nővérével játszott kiskorában. Nagyon szeretett olvasni. Apukám szívesen horgászott a barátaival. Szeretett sakkozni és moziba járni.

Anyukám a Közgazdasági Szakközépiskola gyors- és gépíró, angol tagozatára járt. Érettségi után elvégezte a könyvelői és pénzügyi szakot is. Jelenleg egy bankban dolgozik mint titkárnő. Apukám az építőipari szakközépiskolába járt. Jelenleg a Miskolci Útépítő Vállalatnál dolgozik mint építésvezető-helyettes. Szüleim, mielőtt a bátyám és én megszülettünk, gyakran jártak szórakozni, moziba, színházba, kirándulni. Most már ritkábban mennek el otthonról, s legtöbbször minket is visznek magukkal. Családunkban kisebb veszekedés néha előfordul, de ezek sohasem komolyak. Ha probléma adódik, akkor ezt a szüleimmel megbeszéljük.

Szabadidőnkben szívesen járunk kirándulni, moziba és néha színházba. Vannak barátaink, akikkel gyakran összejövünk, névnapot és születésnapot is tartunk velük.

Ha majd nagy leszek, külkereskedő szeretnék lenni. Két gyereket szeretnék, egy fiút és egy lányt. Jó lenne, ha felnőtt koromban kertes házban laknék, így tudnék szép virágokat ültetni, mivel azokat nagyon szeretem. Másik álmom is valóra válna, hogy lenne egy kutyám. Mindennél fontosabb az lenne, hogy boldog családban éljek felnőtt koromban is.

Fejezetek egy kislány naplójából

Hátha elmegyünk egyszer, egyszerre, együtt valahová...

képaláírás: Virágot szedtem Anyunak

Rajz: P.

Brackó István

P. természetesen nem vezet naplót, s ha írna is, akkor másként fogalmazna, s nem mutatná meg. És különben is, még csak a vakáció derekán tartunk, egyforma távolságra az évzárótól és az évnyitótól. Hősünk ősszel megy negyedikbe, tűrhetően beszél, de csapnivalóan olvas. Mint a legtöbb hasonló korú, kilencéves gyerek. Ezért is kapott „csak” négyest magyarból. A többi jeles. Nem volt különösebb gondja a suliban, de szemmel láthatóan unta már a reggel 8-tól délután 4-ig tartó műszakot. A szerdai tenisz, este hatig, csak kicsinyke hab volt a tortán.

Lila napernyő

Anyu alig ér rá, apu még morog is. Az évzáróra sem tudott eljönni, pedig én is szerepeltem. A többiekkel együtt zenére táncoltunk. A tanító néni azt akarta, hogy a labdákat vonjuk be alufóbával, • de ez nem sikerült, mert nem tapadt rá a gumira. Ráragasztani nem akartam. Az ünnepség után elmentünk a cukrászdába. Ettem egy kelyhet (bla napernyő volt benne, amit hazavittem) és kólát. Este sokáig nézhettem a tévét, mert holnap már nem kell suliba menni. Kezdődik a vakáció.

Későn ébredtem, s olyan fáradt voltam, hogy a teknősöket sem etettem meg. Nekem sem volt kedvem enni. Apu maradt velem otthon, s leküldött a boltba sörért. Ehhez sem volt nagy kedvem, de a kötelező húszas jár. Gyűjtöm a pénzt. Szeretnék egy rendes bringát, olyat, amilyen Vikinek van. Hányszor kell még ahhoz sört venni Apának? Inkább adná ide az árát. Erre ő azt mondja, hogy én meg igyák inkább vizet, mint dobozost... Délben hazajött Árnya, s vele a nyárról beszélgettünk. Mondta, hogy ő csak augusztusban tud szabadságra menni. Nem is baj, mert Apa a foci vb-re készül, s egy hónapig minden este tévét akar nézni... Úgy izgul, mintha ó is játszana. Engem a foci nem érdekel, csak a torna meg a tenisz. Még nem tudom, hogy mi lesz a nyáron, de a perecesi táborba nem megyek. Tavaly voltam, s nem éreztem jól magam. Kevés kaja és sok gyerek. A lépcsőházban mindig akad valaki, de egyedül is elboldogulnék. Tudok rántottét főzni.

Nem ültem repülőn

Peti nagypapájánál nagyon jót játszottunk. Ok kertes házban laknak Diósgyőrben. Van kutya, macska és disznó. Olyan aranyosak. Csináltunk egy sátrat az udvaron, s ott idétlenkedtünk Petivel.

Megjött Csabi. 0 a mostohatestvérem. Jött a felesége is, elhozták a pici babát. Olyan aranyos. Csak három hónapos, kisebb, mint az én Zsuzsi babám. így aztán nagynéni lettem 9 éves koromra. Apu korán

nősült először, s későn másodszor. A másik testvéremet, Pétert jobban szeretem. Idősebb is, komolyabb is. Neki még nincs gyereke... Csabiékban csak az volt a jó, hogy autóval jöttek. Elmentünk a Mályi-tóra fürödni. A cicis nagylányok mind melltartó nélkül napoztak. Apunak teljesen elfáradt a nyaka, annyit forgatta a fejét. Anyu nem ment bele a vízbe, mert azt mondta, hogy koszos és hideg. Akkor én azt mondtam, hogy menjünk a Balatonra, vagy a tengerhez. Még nem ültem repülőgépen. Van útlevelem, de külföldön csak egyszer jártam, Kassán.

A giliszta undok

Bezzeg Öcsi és Bea... Velük Szerencsen találkoztam. Ők pestiek, a repülőtér mellett laknak. Egy hetet töltöttem a keresztanyámnál, velük együtt. Svájcban és Németországban nyaraltak, rokonoknál, de Öcsi panaszkodott, hogy folyton csak müzlit ettek, meg főzeléket, s nem lehetett pecázni. Öcsi nagy horgász, két éve 17 keszeget (de rendeset és nem snecit) fogott a Bodrogon. Meg is írta a „Milyen volt a nyár?” című iskolai dolgozatában. A tanító nénije csodálkozott, hogy békát is, siklót is simogatott. Én is meg merem fogni őket. Még a gilisztát is feltűzöm a horogra, pedig az egy undok dög. Undok dög volt apu is, mert széthagytam a játékokat. Elvégre vakáció van... Néha olyan ideges tud lenni. A múltkor is jött a villanyszámlás, s kiüzent velem, hogy nincs itthon senki. Aztán elkezdett velem kiabálni. Mondom neki, hogy ne or- dibálj velem a család évében. Az iskolában tanultuk, hogy ebben az esztendőben a gyerekkel nem lehet kiabálni.

Három napot Rakacán töltöttem. Marika hívott meg a szép, nagy házba. Anyu megint nem fiirdött, Apu megint nem jött. Jókat úsztam és napoztam, de a fürdőruha melltartóját nem vetettem le. Várom az augusztust: hátha elmegyünk egyszer, egyszerre, együtt valahová...

A hagyományok értékesebbek a jelennél

Maris János

Az ENSZ állásfoglalása nyomán az 1994-es esztendőt a tagállamok, így hazánk is Nemzetközi Családévneíc nyilvánították s ennek megfelelő nemzeti programok kidolgozására vállaltak kötelezettséget. Hazánkban is elkészült egy szinte az egész országot átfogó, sokszínű és gazdag eseménysorozat terve.

A cél a mai magyar családok és mindennapjaik bemutatása azért, hogy valós helyzetüknek, szerepüknek megfelelő figyelmet, támogatást kapjanak a társadalomtól. Erről beszélgettünk a családterápiával foglalkozó neves pszichológussal, dr. Kapusi Gyulával.

• Sajnos, sem a figyelemből, sem a támogatásból nem jut annyi a magyar családoknak, amennyi a mai viszonyok között stabillá tenné helyzetüket. Egyre több család súlyos szociális és érzelmi veszélynek van kitéve, válságos periódusba került - mondja dr. Kapusi Gyula.- Már azt is sikernek minősíteném, ha a mostani kedvezőtlen folyamatokat megálh'thatnánk, anyagi és lélektani értelemben is stabilizálódást érnénk el. így megvethetnénk a családok életfeltételeihez a látható, az érezhető alapot. Ha a Nemzetközi Családév törekvései valóban átfogják az egész országot, akkor máris előbbre jutottunk.

□ Mint gazdag hazai és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező „lélekgyógyász”, aki a közelmúltban egy évig az USA-ban is megfordult, minek tulajdonítja a magyar családoknál tapasztalható, erőteljes negatív tendenciákat?

• A család bonyolult társadalmi képződmény, ezért a kedvezőtlen tendenciáknak is sokféle eredője van. Első helyen szereplő okok között kell említeni az országban zajló politikai, társadalmi változásokat és ezek gazdasági következményeit. Köztudott, hogy gyors tempóban drágul az élet, a családok bevételi

forrásai nem, vagy alig követik a költségek növekedését. Mind többe kerül a gyermekek eltartása, nevelése, iskoláztatása, miközben az állam egyre kisebb arányban vállalja át ezeket a terheket.

A nyugdíjas szülők is támogatásra szorulnak, olyan alacsony a legtöbbjük jövedelme. Kialakul az a kettős szprítás, amely az egyébként kiegyensúlyozott mikroközösségekben is konfliktusokat szül.

A gazdasági, az egészségügyi, a pszichés feszültségek mellett sajátos jelensége a mai életnek az is, hogy a gyermekek tovább vannak együtt a szülőkkel, mint amennyire az utódok, illetve az apa, az anya érdekei ezt szükségessé tennék. Ezáltal sérül a gyermek önállósági törekvése, nehezen állnak meg a saját lábukon, a szülők pedig később élhetnek autonóm életet, romlanak az életlehetőségeik. Ez gyakran érzelmi összeütközésekhez vezet, olykor súlyos konfliktusok forrásává fajul. A fejlett országokban időben felfigyeltek erre a tendenciára és a bajok megelőzésére, illetve a veszélyek elhárítására többek között sajátos oktatási rendszert dolgoztak ki. Ennek révén lehetőség teremtődik a fiatalok önállósági törekvéseinek a megvalósítására, erejük kipróbálására a meghosszabbított iskolai időszak, az intemátusi keretek szélesítése révén.

Az állam tehát nemcsak a terheket, hanem a felelősséget is átvállalja jelentős részben a családoktól, és egyúttal megkönnyíti a fiatalok munkához jutását, önálló életük indulását. Megszívlelendőnek tartom az USA-ban, pedagógiai és pszichológiai megfontolásokból követett gyakorlatot: az állam bizonyos munkahelyeken kötelezővé teszi a nyári.időszakban a 8-14 éves fiatalok foglalkoztatását, ilyenek a nagy bevásárló központok, ahol fizikai munkát végeznek. Megtanulják a munkát és az érte járó pénzt becsülni s kiegészítik a család, vagy a saját jövedelmüket”.

□ A családok érzelmi életében milyen tényezők játszanak szerepet?

• A családok stabilitásában, összetartó erejükben fontos szerepet játszanak a hagyományok. Ezek olyan belső szabályozó rendszert alkotnak, amelynek keretében mindenki, a nagypapától az írnokáig ismeri, elfogadja és be is tartja az előírásait. Ez nagyon segítheti a család funkcióinak ellátását. Szívesen látnám, ha visszanyúlnánk a sok esetben már elfeledett hagyományok feltárásához, ezeket nemcsak tovább őriznénk, hanem újakkal is gyarapítanánk.

A falvakban ilyen szempontból sokkal jobb a helyzet, mint a városokban, még sok olyan hagyományt is megőriztek, amik az idősek tiszteletét, a bajba jutottak megsegítését, az elesettek támogatását a mindennapok kötelességévé teszik. Függetlenül attól, hogy rokonról vagy ismerősről van szó. A nádunk most szerveződő civil egyesületek, társaságok, csoportok tudatosan építhetnének ezekre a hagyományokra, nemcsak a falun élők körében.

□ Többször szóba hozta a civil szerveződések szerepét a családok védelmében. Ennyire fontosnak tartja ezeket az „önkéntes csapatokat”?

• Olyan új erők „bevetésére” van szükség, amelyek eddig a társadalom tartalékait képezték, és nem mozgósították őket e nemes célok szolgálatára. Ezek a különféle szövetségek, társaságok, csoportok és a civil kezdeményezések más formái. Az USA-ban erre nézve igen pozitív példákat láttam és azt tapasztaltam, hogy a civil szervezetek bensőséges viszonyt teremtenek és igazi összetartó erőt jelentenek a családoknak, támaszt az arra rászorulóknak. Sok család széthullását sikerült meggátolniuk, megfogni a „lezuhanok kezét”. Különösen rokonszenvesnek tartom az amerikai egyházak családsegítő szolgálatát, amely érzelmileg is közel tud kerülni a hozzá fordulókhoz, vonzó módon képes segíteni az embereknek.

Hazugságvizsgáló

A hazugság, mióta ember az ember, kíséri az életét. Szó esik róla a Bibliában és a büntető törvénykönyvekben. Fantázia? Félelem? Előnyszerzés? Megalkuvás? Intrika? Ezek is és még számos indítéka van. A szerelem, a férfi és a nő viszonya is. Ön például hogyan hazudik? A teszt Kérdéseiből válassza ki, amivel egyetért, és írja fel, hány pontot ér a válasza.

1. A barátnője divatjamúlt ruhájáról állítja, hogy:

a. - ez egy szép darab, de nem az ízlésem szerinti (1)

b. - ez pompásan áll rajtad (3)

c. - tudod, ez egy eredeti darab (2)

2. A szerelemben az őszinteség:

a. - képtelen dolog (3)

b. - tulajdonképpen kíváncsiság (2)

c. - lehetetlen kívánság (1)

3. Ha görbe estét szeretne, de nem Vele:

a. - kerülök minden kíváncsi kérdést (2)

b. - hihetóen lódítok (3)

c. - ha rákérdez, tagadok (1)

4. Amikor nem az igazat mondja, attól tart, hogy:

a. - csak ellentmondásba ne kerüljön (3)

b. - csak le ne buk jon (2)

c. - lehetőleg az igazság közelében maradjon (1)

5. Az igazsághoz képest a hazugság:

a. - ünnepi ruha (3)

b. - szűk öltöny (1)

c. - alkalmi ruha, de a kölcsönzőből (2)

6. Hogyan hangzana szebben: ,A hazugság a gyengék fegyvere. ”

a. - A hazugság olykor erős fegyver (1)

b. - A gyengék utolsó fegyvere a hazugság (3)

c. - A hazugság bátorrá teszi a gyengéket (2)

7. Ha rájön, hogy a partnere hazudott:

a. - szakít vele (1)

b. - magyarázatot követel (2)

c. - megkérdi, miért tette (3)

8. Ön szerint milyen téren „természetes” a hazugság:

a. - A szerelemben (3)

b. - A munkában (2)

c. - A politikában (1)

9. Rádöbben, hogy egy ruháért jóval az ára alatt fizetett:

a. — Visszamegy, és befizeti a különbséget (1)

b. — A kezdeti örömet lelkiismeret- fúrdalás követi (2)

c. - Hát ez pompás! És kerülni fogja ezt a boltot (3)

10. Nagyon elkésik. Mire hivatkozna? —

.......

a. - Közlekedési probléma volt (3)

b. - Elnézést, de notórius elkéső vagyok (1)

c. - Végül is, nem kaszárnyában élünk! (2)

Értékelés:

14 pontig: - Ön képtelen hazudni.

Sőt a legkényelmetlenebb igazságokat sem képes elhallgatni. Persze, ez így szépen hangzik, de ha azért teszi, mert így akar zavarba hozni valakit, már nem olyan szép az angyal.

15-20 pont: - Ön nem hazudik, hanem esztétikai szempontok szerint operál. Mint az az orvos, aki ráncta- lanít. Az úgynevezett kis hazugságok embere, de aki talán nem is tudja, hogy ez bizonyos mértékig önveszélyes módszer.

21-25 pont: - Ha a hazugság stratégiáját tanítanák, Ön abban az iskolában oktató lehetne. Voltaképpen a leleplezhetetlen hazudozás nagymestere, kifinomultak a módszerei. Igazi profi ezen a téren.

25 pont felett: - Kategórián felüli típus. Ami annyit is jelent, hogy ön azt tartaná hibának, ha az igazságot kellene mondania. így aztán olyan fázisban van, amikor a túlzás a természetes lételeme. De sajnos, erről az oldaláról ismerik meg előbb, vagy utóbb.

jI A Rókócziak családfája Fotó: ÉM-repró