Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-19 / 168. szám

EM VILAGA ESZÁK'MaGYARORSZÁG keddi melléklete • 1994. JÚLIUS 19. Tudomány Természeti kalendárium Július - nyárhó Andrési Pál Július hónapunk neve a nagy római császárra, Julius Caesarra emlékeztet. Az egykori kalen­dáriumok erről a hónapról is jegyeztek fel ér­dekes időjárásokat. így i.e. 626-ban Júdeát ka­tasztrofális aszály sújtotta. Konstantinápoly környékén i.e. 718-ban jégesővel párosult hó­vihar tombolt. Németországban 933júliusában havazott és fagyok voltak, míg ugyanitt 1232 telén olyan hőség tombolt, hogy a korabeli fel­jegyzések szerint a homokba tett tojások szé­pen megfőttek. Június mellett júliusra a legjellemzőbbek a zi­vatarok, nagy viharok. A zivatarok létrejötté­hez égy erős, helyi jellegű felszálló légáramlás, vagy hideg légtömegek gyors előretörése szük­séges. A magasabb hőmérsékletű levegő könnyebb, mint az alacsonyabb hőmérsékletű, ezért felemelkedik, ahol a meleg levegőben ta­lálható vízpára kicsapódik és parányi vízgöm- böcskék jönnek létre. Ezek esés közben össze­olvadnak, egy részük elpárolog mire földet ér. Hajdan élt elődeink érdekes megfigyeléseket tettek az időjárás és a körülöttük élő természet időjárás előjelzéséről. A megfigyelések szerint a legjobb „meteorológusok” az állatvilágból ke­rültek ki. így megfigyelték, amikor a tyúkok a porban hevernek, vagy éppen „lubickolnak” - eső lesz. Szemtelenek a legyek, csípnek a bol­hák - eső lesz, tartja a parasztregula. A csor­dában élő állatok nyugtalansága, a macskák, kutyák erős vakarózása szintén esőt, pontosab­ban az időjárásban bekövetkező romlást jelzi. Július az aratás hónapja. A június végén meg­kezdődött aratás a hónap folyamán csaknem mindenütt befejeződik. Az erdőkben a lombko­rona szintje már nem olyan friss, üde zöld, mint májusban. A levelek a nagy meleg hatására kis­sé fonnyadtak, gyakran szürkék a rájuk tapa­dó portól. Az erdei fák és cserjék egy része már termést érlel, mint a virágos kőris, madárcse­resznye, sajmeggy, kutyabenge, szeder, málna. Néhány faj még ekkor is virágzik, így a fekete bodza. Ebben az időszakban kezd nyílni a Ke- let-Ázsiából származó japán akác, melynek te­rebélyes virágzata apró, sárgás, zöldesfehér színű virágokkal teli. Jó mézelő fa, amelyet el­sősorban park- és utcafásításoknál használ­nak. Az erdő talajszintjén óriási a színes, nyá­ri virágok választéka. Nyílni kezd a csalánle­velű harangvirág, az erdei deréce és a sédken­der. Egy későn virágzó kosborféle, a szélesle­velű nőszőfu is ekkor bontja zöldes és rózsás vi­ráglepleit. Július-augusztusban Aggtelek kör­nyékén, karsztbokorerdők szegélyén virít egy igen szép, dekoratív növény, a sárga virágú tör­néd vértő. Ez a fokozottan védett növényünk ki­zárólag a Tornai karszt néhány pontján fordul elő, ezért is került be a világ veszélyeztetett nö­vényfajait tartalmazó vörös könyvbe. A nyár a réteken a kaszálások ideje. A rétek, legelők, parlagok, árokszélek új arcukat mu­tatják. Megjelennek a lilás virágú bogáncsok, virágzanak az aszatok, bojtotjánok. Parlagok, száraz gyomtársulások dekoratív növénye a parlagi madármályva. Hatalmas halványpiros virágai messziről hivalkodnak. Közeli rokonai megtalálhatóak mindenfelé a kertekben. Első­sorban homokpusztáink júliusi ékessége a kék szamárkenyér. Hasogatott, tüskés levelei alul fehéren molyhosak. Gömb alakú fészekvirág­zata acélkék. Feltűnő szépsége miatt száraz vi­rágnak is rendszeresen szedték ezt a ma már védett növényt. Ma már kerti kultúrában is ter­mesztik. Erdei tavak, holtágak, lassú folyású vizek látványos növénye az évelő tündérfátyol. Levelei a víz színén úsznak, melyek zöld mező­jéből aranysárgán virítanak a sugarasan résza­rányos virágok. Vizesárkokban, mocsarakban nő a fehér virágú lándzsás hídőr. Állóvizeink­ben, főleg a holtágakban ebben a hónapban vi­rágzik a helyenként mindent elborító súlyom. Levelei bőmeműek, a víz felszínén úsznak, me­lyeket a megvastagodott, légkamrákkal teli le­vélnyél tart fenn. Fehér virágai a levélnyelek hónaljában vannak. A függőcinege már másodszor költ Könyv a titokzatos madárról Salgótarján (MTI) — Huszonhét évi kutatómunkájának eredményét foglalja össze most megjelent, Ka­kukk-megfigyelések a Zagyva for­rásvidékén című könyvében Varga Ferenc salgótarjáni amatőr ornito­lógus. A Karancs és Medves tájain 40 négyzetkilométeres körzetben gyűjtötte adatait a szerző, mégsem állíthatja, hogy sikerült a madár minden titkát megfejtenie. A rendkívül óvatos, rejtőzködő ma­dár meglehetősen ellenszenves tu­lajdonságokkal bír: nem elég, hogy tojásait más madár, leggyakrabban a vörösbegy fészkébe pottyantja, át­hárítva ezzel az utódnevelés min­den fáradságát, ráadásul a tojásból alighogy kikelt kakukkfióka kilök- dösi a fészekből mostohatestvéreit, hogy egyedül élvezhesse az anyai gondoskodást. Van kitől örökölnie a rafinériát, a kakukk hímnek sem esik ugyanis nehezére túljárni más madarak eszén. Leshelyéről figyeli míg a kiszemelt gazdamadár fész­ket épít, s amint kész a lakás, ka- kukkoíva hívja párját, a tojót, hogy megmutathassa neki a „bölcsődét”. Am hiába körmönfont, rossz idők járnak a kakukkra. A Karancs, Medves vidékén is csökken a gazda- madár-állomány, így a kakukkok száma is fogy. Kakukkfiókát etető barázdabillegető ÉM-repró A világ legfiatalabb gyémántja (MTI) - Megtalálták a világ legfia­talabb gyémántját, amelyen tanul­mányozni lehet, hogyan keletkez­nek ezek a drágakövek a föld burko­latában évmilliárdok során. A folya­mat most is tart. A gyémántot az Indianai Egyetem geológia professzora, Henry Meyer találta meg és az Edinburgh-i Egye­tem professzorával, Peter Kinney- vel együtt vizsgálta meg. Megállapí­tották, hogy a drágakő 628 millió éves, sokkal fiatalabb, mint a 2,4 milliárd éves gyémántok, amelye­ket korábban találtak.- Nagyon nagy jelentőséget tulajdo­nítunk e fiatal gyémánt megtalálá­sának. Segítségével bebizonyoso­dott, hogy a gyémántok hosszú geo­lógiai időszakokban keletkeznek, nem pedig egyetlen geológiai ese­mény során - írták a tudósok a The Journal of Geology című szakfolyói­rat júliusi számában. - A föld bur­kolatában most is keletkeznek gyé­mántok - állapították meg. Meyer kialaldtott egy módszert, amellyel meg lehet állapítani a gyé­mánt korát. Ennek a módszernek az alapja a gyémántban található anyagok korának meghatározása. A most megtalált gyémántban cir­kon található, amely részben uráni­umból keletkezik. Az uránium ólomra bomlik le. Az ólom izotópjai­nak mérésével Meyer és Kinny meghatározhatták a cirkon korát és ezáltal a gyémánt korát is. Mint a tudósok az UPI amerikai hírügynökség munkatársának el­mondták, a gyémántok mintegy 200 kilométerrel a föld felszíne alatt for­málódnak, ott a magas hőmérséklet és a nyomás a szénatomokat kristá­lyosítja. Ezeket a kristályokat vul­kanikus tevékenység hozza a Föld felszínére. A drágaköveket főleg egy Kimberlit nevű sziklában találják. — Ezek a vulkanikus kitörések na­gyon gyorsan mentek végbe - mondta Meyer. - Ha lassan történ­tek volna, a magas hőmérséklet és a nyomás megsemmisítette volna a gyémántokat. Rezisztens baktériumtörzsek Gimes Júlia Az evolúció kutatói igazán örömmel szemlélhetik, hogyan győzik le kü­lönféle mutációkkal a baktériumok a megváltozott környezet káros ha­tásait. Amúgy persze nem nagy öröm az evolúció eme diadala, mert­hogy azt a bizonyos megváltozott környezetet a mi gyógyszereink je­lentik. Azok a gyógyszerek, amelye­ket néhány évtizeden keresztül oly sikeresen használtunk a baktériu­mok okozta betegségekkel szemben. Mert erről van szó. Mind több és több hír érkezik arról, hogy gyógy- szerrezisztens baktériumtörzsek je­lennek meg. Emberek halnak meg például tbc-ben, ami nem is olyan régen még gyógyítható volt. Voltak persze riasztó jelek. Tudtuk, hogy egyetlen Maripen tablettában már annyi penicillin van, amellyel vala­ha a vérbajt is meg lehetett gyógyí­tani. Megkérdeztük Konkoly-Thege Mariann bakteriológust: katasztró­fával fenyeget-e ez a mai helyzet? • A katasztrófa egy kicsit erős kife­jezés, de tény, hogy a baktériumok egyre rezisztensebbé válnak az an­tibiotikumokkal szemben. A legke- zelhetetlenebb esetek inkább kór­házakban fordulnak elő, a kórhá­zakban szerzett fertőzések baktéri­umai ugyanis megélnek lélegeztető gépek műanyag csöveiben, a vízve­zetékben, tehát eleve ellenállóbbak. Ezen kívül a kórházban állandóan alkalmazott antibiotikumok hatá­sára kiválogatódnak közülük a leg- rezisztensebbek. □ Hányféle baktérium rezisztens vagy közel rezisztens a mai antibio­tikumokra? © A szakirodalomban probléma­baktériumoknak szokták őket ne­vezni. Pillanatnyilag tíz alatti a szá­muk. Viszont ezek a baktériumok nagyon sokféle fertőzést elő tudnak idézni. Például a felméréseink sze­rint gyakran rezisztensek a húgy- savból kitenyésztett kórokozók, mi­vel nagyon sok antibiotikum a vize­lettel választódik ki. Ott a baktériu­mok edzettek, megtanulnak alkal­mazkodni ehhez a nehéz helyzet­hez. Találkoztunk már például az entgrococcusnak nevezett baktériu­mok között olyanokkal, amelyek va­lóban nem érzékenyek az eddig is­mert antibiotikumokra. A nem kór­házban szerzett fertőzések esetében manapság a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tüdőgyulladás, és ezenkívül még számos felsőlégúti fertőzés, például a középfülgyulla­dás, arcüreggyulladás kórokozója, a pneumococcus rezisztenssé vált a kezelésében leggyakrabban hasz­nált penicillinre és azzal párhuza­mosan még más, a háziorvosi ellá­tásban alkalmazott antibiotikumra is. Azonban vannak olyan - nem szájon át adható - antibiotikuma­ink, amelyekkel ezek a fertőzések eredményesen kezelhetőek. □ A megkongatott vészharang most úgy szól, hogy egyre szaporodnak azok a kórokozók, amik már semmi ma ismert antibiotikumra nem haj­landók reagálni. • Igen, szaporodnak, de inkább csak nálunk, mert hazánkban a rezisz­tens baktériumok sokkal gyakrab­ban fordulnak elő, mint a nyugat­európai országokban vagy az USA- ban és Japánban. Éppen azért, mert túlzottan sok antibiotikumot fogyasztunk, holott tudni kell, hogy ezek a gyógyszerek csak a baktériu­mokra hatnak, soha nem hatnak a vírusokra. Vírusfertőzésben csak akkor indokolt antibiotikumot adni, ha bakteriális szövődmény gyanúja merül fel. □ A túlzott antibiotikum-fogyasztás miért alakítja ki a rezisztenciát; egyáltalán: milyen stratégiával vé­dekeznek a baktériumok az antibio­tikumok ellen? • Az egyiket úgy hívjuk, hogy ter­mészetes rezisztencia, tehát bizo­nyos baktériumfajok bizonyos anti­biotikumokra már eleve nem is ér­zékenyek. Másrészt a baktériumok az idők folyamán különféle mecha­nizmusokat dolgoztak ki, hogy ha­tástalanítsák az antibiotikumokat. Például olyan enzimeket termel­nek, amelyekkel elbontják az anti­biotikum molekulát. Vagy olyan ra­vaszak, hogy például megváltoztat­ják a sejtfal tulajdonságukat, és az antibiotikum a megváltozott sejtfa­lon már nem tud bejutni a testbe, így hatástalan marad. Az antibioti­kum rezisztencia gyors elterjedésé­nek oka az is, hogy a rezisztenciáért felelős gén képes átjutni egyik bak­tériumsejtből a másikba. □ Tehát a baktériumok egymásnak adják át a rezisztenciát? • Pontosan erről van szó. A rezisz­tencia génjével megfertőzi a másik, addig még érzékeny baktériumot. Természetesen minél többször kell harcba mennie a baktériumnak, an­nál edzettebb lesz. Tehát ezek a ge­netikai információk megrögződnek, és a baktériumok most már egyre rezisztensebbé válnak. És ha állan­dóan jelen van az antibiotikum, nyilvánvaló, hogy mindig a rezisz- tensebb egyedek képesek a túlélés­re, és azok kerülnek túlsúlyba. □ Mi betegek vagy potenciális bete­gek mit tehetünk, hogy elkerüljük a rezisztens baktériumok terjedését? • Egyrészt el kell fogadni az orvos döntését, ha úgy ítéli meg, hogy nem kell antibiotikumot szedni, ak­kor ne erőszakolja ki a beteg. Fon­tos az is, hogy az orvos által előírt időpontokban szedjék a gyógyszert, hogy mindig egyenletes mennyi­ségben jelen legyen a szervezetben az antibiotikum. És tartsa be azt az időtartamot (általában öt-hat nap), amelyet az orvos előír, mert csak akkor lesz hatásos a kezelés. KS Az Alpok kincsei Budapest (MTI) - A Magas-Tau- em, a Keleti-Alpok középső részé­nek legkiemelkedőbb hegycsoport­jait foglalja magába. A több száz­millió éves földtani folyamat ered­ményeként - az óceánfenékből - képződött magas hegység rendkívül gazdag kőzetek, ásványok, drágakö­vek, ércek színes együttesét „hozta létre”. Az Alpok kincse című tárlat ezek legszebb darabjaiból mutat be válogatást. A bécsi Természettudo­mányi Múzeum vándorkiállítását mutatják be a Magyar Nemzeti Mú­zeum épületében. A tárlókban he­lyet kaptak a híres lelőhelyek ásvá­nyai és ásványritkaságai, drágakö­vei, valamint az azokból készült ék­szerek is. Láthatók például különle­ges szépségű apatitok, epidotok, flu- oritok, ametisztek,magnezitok, kar­útok, albitok, smaragdok. Mozgat­ható maketteken, tablókon, dom­borzati térképeken tanulmányozha­tó a hegység földtani felépítése. Szí­nes fényképfelvételek segítségével ismerhetik meg a látogatók a főbb természeti látványosságokat és a régészeti lelőhelyeket. A bécsi in­tézmény anyagát a budapesti múze­um legszebb és legféltettebb kincsei egészítik ki, illetőleg magángyűjtők is kölcsönöztek a bemutatóra. A ki­állítás október 9-ig tart nyitva. Nehéz tudomány Kassa (MTI) - Szlovákiában az el­fogadott kutatási tervek 70 százalé­kára nincs anyagi fedezet - jelentet­ték be a Szlovák Tudományos Aka­démia elnökségének Kassán meg­tartott ülésén. Erre a kedvezőtlen megállapításra egy fél évig tartó hi­ábavaló várakozás után jutottak. Jozef Marsai professzor, az SZTA Neurobiológiai Intézetének igazga­tója egyenesen a „szlovák tudomány nemzetközi lejáratásának” minősí­tette a kialakult helyzetet. Felhábo­rodását azzal indokolta, hogy a kor­mány hivatalnokainak felelőtlen munkája következtében sok olyan nemzetközi vonatkozású kutatási feladatot nem kezdhettek el, amely­re erős külföldi konkurenciaharc közepette kaptak megbízást. Szlovákiában az elfogadott tudomá­nyos kutatómunkák finanszírozá­sára az állami költségvetésből erre az évre 381 millió koronát irányoz­tak elő, de a valóságban mindössze 110 milliót kaptak, és ezt is a kor­mánytartalékból. Adminisztratív döntés következtében ebből az összegből 12 millió koronát fordít­hatnak a külföldi kutatómunkák költségeinek fedezésére. 68 millió korona jut az alkalmazott tudomá­nyos kutatásokra, míg a tudomá­nyos alapkutatásokra mindössze 30 millió korona marad, de ez is csak úgy, hogy ebből 13 milliót az egyete- meknek kell adni. ______________ K rokodilfarm Brazília (MTI) - Egy dél-brazíliai állatorvosnak különös ötlete tá­madt: nem lehetne-e nílusi krokodi­lokat tenyészteni, illetve krokodil- farmokat létesíteni Brazíliában is? - olvasható a Der Spiegel tudomá­nyos rovatában. E hatalmas raga­dozók hat méter hosszúságúra is megnőnek, súlyuk több tonna le­het. Bőiük világszerte keresett, bu­sás jövedelmet ígérő árucikk. Dél- Amerika vizeiben azonban csak ki­sebb krokodilfajok, illetve aligáto­rok élnek, ezért a vállalkozás jó üz­letnek ígérkezett. Az ötletet tett kö­vette. Az állatorvos 110 krokodilfió­kát importált Afrikából, és ezekkel népesítette be krokodilfarmját. Ek­kor kezdődött a vita. A környezetvé­dők az import azonnali letiltását kö­vetelték, nehogy mások is kedvet kapjanak rá. Szerintük ugyanis le­hetetlen megakadályozni azt, hogy a farmokból néhány fiatal példány kiszökjön, és valamelyik közeli fo­lyóban találjon magának életteret és ott elszaporodjon. Ezzel nemcsak az ott élő kisebb krokodilfajok szo­rulnának ki, hanem e hatalmas ra­gadozó felborítaná az egész öko­szisztémát, veszélyt jelentene em­berre, állatra egyaránt. Az ügy a bí­róságra került, egy meghívott ausztrál szakértő véleménye alap­ján megtiltották a nílusikrokodil- farmok létesítését Brazíliában.-k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom