Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

6 B Itt-Hon 1994. Július 12., Kedd KISS GYULÁNÉ Nagybarca Születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot, hosszú életet kívánunk szeretettel: Férje: Gyuszi, lányai: Klári és Anikó, ^ vejei: Gabi és Jani, unokái: Gabika és Alex. n MOLNÁR ANNA Hejőszalonta 13. születésnapod, és névnapod alkalmából szeretettel köszönt: Étdesanyád, testvéreid Gábor, ű Katalin, István LIPPAI GERGŐ Tiszaújváros 7 éves születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk. m py' : '1 Szüleid, Zsoltika, Viki mama, Andikáék. HIRDESSEN AZ ÉSZAK­MAG YARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. TISZAÚJVÁROS BARTÓK BÉLA 7. SZ, EMELET) ALATTI ■- r' y. ■ , ,/?■-« í»*í '' PP^I1§ u. ÜGYFELEINKET! TELEFON: (49)343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 81.70Ö.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 40.800.-Ft +ÁFA 1/1 oldal 40.250.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.100.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.200.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.100.-Ft + ÁFA 7 Jjah ffmÉM . Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, n tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarors. egjelentetni kívánt lakossági" és közületi hirdetéseiket is! özv. MOLNÁR LAJOSNÉ Zádorfalva 78. alkalmából szeretettel köszönti, jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: £ Jud, Erzsi és Sanyi. 1 TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Oí 'xísmerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntő­vel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közöl­hessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon jut­tathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: FFT-HON (Eszak-Magyarország szerkesztősége) , • 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1994. Július 12., Kedd Itt-Hon B 3 Pajkos játék fénnyel, árnyékkal A kiállítás egyik remekműve: A végállomás Tiszaújváros (ÉM) - Július 25-ig látható a Városi Kiállító Teremben Oravecz Attila fotó- kiállítása. A tehetséges fiatal­ember aki egykoron a település lakója volt, kezdeti indíttatását innen származtatja, s így nem véletlen, hogy hazajött bemu­tatkozni. Harminckét színes aktfotóját már a megnyitó nap­ján sokan megcsodálták, s az érdeklődés azóta sem mérsék­lődött. A fotográfiával közel két évtizede kezdődött szerel­me, ami mára egy beérett, s művészi színvonalat képvisel. Képeinek gazdag tartalmát más, vizuális területeken, napi munkájában - a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyete­men - mint oktató jól tudja ka­matoztatni. Az Elveszett sze­relmek című képanyag a fotog­ráfia széles spektumából a leg­nehezebb kifejezési módot: a női test ábrázolását választot­ta, s ebben a műfajban azzal nyújt többlet teljesítményt, hogy pajkos játékot varázsol fénnyel és árnyékhatásokkal modelljei köré, ügyelve a mili­őre, a női test kifejező mozdu­latára, a beilleszkedésre, a mo­dellt körülvevő harmóniára. A lelki gyötrelmek, depresz- sziók a képekben kifejezétt visszaemlékezések titkolt érzel­meket, gondolatokat ébreszte­nek ezen alkotások szemlélőiben. Amit az étkezésről tudni kell Szepesi Sándor (ÉM) - A kenyeret hagyomá­nyos szabályok szerint harap­ni és késsel vágni nem szabad. Két kézzel harapásnyi darabot letörve, bal kézzel helyezzük a szánkba. Ha azonban a kenyér­tányérra vendéglátóink kést is helyeznek, ezt nyugodtan hasz­nálhatjuk, mert a mai kések anyaga már nem rontja a ke­nyér ízét, minőségét. (Koráb­ban emiatt tiltotta az etikett a kenyér vágását). Ha a kenyeret, zsemlét, pirítóst a pincér a kenyértartóban, szal­vétába terítetten kínálja, kéz­zel veszünk belőle. Zsemlét, kif­lit a pincér esetleg kanállal és villával is a tányérra helyezhet. Szendvicset, nagyobb szelet megkent, felvágottal vagy más feltéttel borított kenyérszelete­ket késsel és villával illik en­ni. Állófogadáson erre termé­szetesen nincsen lehetőség, ilyenkor harapjuk. Ügyelni kell, hogy a falat egyszerűen le­harapható legyen, a fbggal-kéz- zel való tépés gusztustalan. A fűszerek közül nálunk álta­lában sót, paprikát, borsot ké­szítenek az asztalra. Ezek áll­hatnak szóróedényben (ilyen­kor közvetlenül az ételre szór­juk) vagy tartóban (ilyenkor a tartóba helyezett kiskanállal vagy lapátkával veszünk belő­le). Késheggyel, kézzel venni sohasem illik. A levest, ha mélytányérban tá­lalják, evőkanállal esszük, a tá­nyért bal kézzel sosem emeljük fel. Ha csészében tálalják, a be­tét (tészta, hús, zöldség stb.) el­fogyasztása után a csésze kéz­be vehető, tartalma kiiható. Halat csak halkéssel és halvil­lával illik enni. A szálkákat a nyelvünkkel a villára toljuk és a tányér szélére (vagy külön er­re a célra szolgáló tányérra) he­lyezzük. A tányéron késsel-vil- lával kiválasztott szálkákkal ugyanígy cselekszünk. Halászlét kanállal kell enni, ha a haldarabkák puhára főttek, kanállal is könnyen harapásnyi falatokra választhatók. A szánkba került szálkát kanál segítségével helyezzük a tányér (alátét) szélére. Kezünkkel, uj­junkkal a szánkba nyúlkálni il­letlen és gusztustalan. A sülteket kézzel és villával esszük, a húsból mindig csak egy harapásnyit vágunk le, s a villára szúrva helyezzük a szánkba. A villa belső ívére késsel a köretből is helyezhe­tünk, de ehetjük a húst és a kö­retet váltakozva is. A szárnyasokat késsel és villá­val esszük, az esetleg szánkba került csontocskákat nyelvünk­kel a villára toljuk, és a csont­tányérra helyezzük. Csirkecom­bot megfogni kézzel csak akkor szabad, ha a vége sztaniolba van tekerve, vagy más papírbo­rítót húznak rá. Bizalmasabb légkörű rendezvényeken a há­zigazda e nélkül is kezdemé­nyezheti a csirkecomb kézzel evését. Ez természetesen csak a rántott vagy töltött csirkére vonatkozik, szaftosán készült - pl. paprikás - csirkét kézzel en­ni sohasem szabad. A csirke­combon kívül a szárnyas más részeinek kézzel evése fel sem merülhet. Nagyobb szárnyasok (pulyka, kacsa, liba) pedig ki­zárólag késsel és villával fo- gyasztandók. A köreteket a hússal együtt fo­gyasztjuk, ezért ugyanazokat az evőeszközöket használjuk hozzájuk. A burgonya is köret­nek számít, tehát késsel-villá- val esszük. Ma már természe­tesen vágni is szabad, ha na­gyobb darabokban tálalják fel. Korábban az etikett a burgo­nya késsel vágását ugyanazért tiltotta, mint pl. a kenyérét. Salátákat rendszerint a húsé­tel mellé eszünk, az ahhoz használt késsel, villával. Kés­sel a nagyobb darabok nyugod­tan vághatok, vagy finoman a villára tekerhetők (káposzta, salátalevél stb.). Ha a salátát a főétellel együtt esszük, ügyel­jünk, hogy a salátás tányérba mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk. Gusztustalan lát­vány, ha a salátába zsír, szósz vagy más ételdarabkák kerül­nek. A saláta levét lapos tá­nyérban történt felszolgáláskor meghagyjuk. Mélyebb tányér­ból kikanalazható, egyes orszá­gokban ki is iható, de ezt csak akkor tegyük, ha másoknál is látjuk. A süteményeket rend­szerint csak villával esszük, a száraz süteményeket (tea, ká­vé mellé) kézzel emeljük a szánkhoz. Kávéhoz a darabos cukrot fogóval vesszük ki a tar­tóból és úgy tesszük a kávéba, hogy a cukorfogó ne szennye­ződjön be. Ha cukorfogó nincs, a darabos cukrot kézzel vesz- szük ki. Ma már a legelőkelőbb éttermekben is megszokott, hogy a kávéhoz előre csoma­golt, zacskós cukrot és ugyan­csak zacskós, porított tejszínt adnak. Ezt feltépve a kívánt mennyiséget a kávéba szóljuk, és a zacskót a csészealjra he­lyezzük. A fogpiszkáló haszná­lata asztalnál - még rejtve is - gusztustalan és kerülendő. Ha mégis rákényszerülünk, tö­rekedjünk a feltűnésmentes­ségre, várjuk ki a pillanatot, mikor a társalgásban szünet áll be. Egyes éttermekben fogpisz- kálót nem is tesznek az asztal­ra, azt a szigorú elvet követve, hogy társaságban egyáltalán nem illik a fogak piszkálása.----HETI JEGYZET — B epöryés ■ Mészáros István Mondja a vállalkozó, hogy nemigen talál olyan embert, aki szívvel-lélek- kel akar dolgozni. Akar - nyomja meg ezen a szón a hangsúlyt, mert ez itt a lényeg, kérem. Ugyanis munkanélküli bőven fellelhető itt a zempléni térség­ben is, ámbátor ö ezt a szót, hogy mun­kanélküli, inkább kerülné. Mert mun­kalehetőség azért csak akad, de jó né­hány ember már-már annyira elkényel- mesedett - tisztelet a kivételnek - hogy inkább üldögélnek otthon (vagy mond­juk különféle kocsma egyetemeken), s fő foglalatosságként várják a postást... No, az ők esetükben nem kell valami­féle nagyon kvalifikált munkára gon­dolni, sokkal inkább néhány óra alatt betanulhatóra, jóllehet ugyancsak ke­ményre. Húsz közül úgy három volt olyan, akikre a vállalkozó azt mond­ta: no öregem, te jöhetsz... Az arányok­ra tessék figyelni! Aztán rögtön ellenpéldát is mond: ré­gi ismerős jelentkezett nála, mondván két betyár kölke hamar ismerkedett le­ányzókkal. A legényeknek - immáron családdal a hátuk mögött - bizony jól jönne a munkalehetőség, csakhogy sem­miféle nagyobb iskolájuk nincs. Éppen csak a nyolc osztály. Hát jó lenne, ha valamiféle munkát adna nekik. 0 vál­lalja értük a garanciát, s ha nem úgy dolgoznának, mint ahogyan az elvár­ható, csak szóljon neki, ő majd helyre teszi őket! A két fiatal komolyan vette az apai késztetést, s most ők azok, akik a legjobban hajtják magukat... A kisváros polgármesterének ajtaja előtt kicsikével régebben jó sokan sora­koztak az ilyen-olyan segélyekért. Az utóbbi időben azonban valahogy ela­padt ezek száma. A településen futótűz­ként terjedt a hír az „illetékesek” köré­ben, hogy nem érdemes gyors pénzki­utalás reményében felkeresni a polgár- mesteri hivatalt. Tudja, már nem győz­tük kielégíteni az igényeket - tájékoz­tat a polgármester -, részben a pénzü­gyi források gyors elapadása miatt, részben pedig láttuk, hogy olyanok jön­nek, akik ugyan jogosultak rá, ám azt is tudtuk, hogy ezek az emberek még akkor sem dolgoznának, ha tíz mun­kahelyet ajánlanának nekik... Bepörög­tem, aztán már direkt ilyen célból né­hány munkalehetőséggel a zsebemben, vártam a segélyért jelentkezőket. No, jön a páciens, sír-rí, hogy ennyi meg ennyi gyereke van, munka meg sehol, s kéne neki a segély. Rendben van - mondtam nekik - itt van ezer forint gyors segítség, de hol­nap reggel keresse fel ezt és ezt a he­lyet, ahol munkára jelentkezhet. A pa­sas erre elkékült, fogta a pénzt és el­ment. Persze nem a felajánlott munka­helyre. Esze ágában sem volt oda men­ni, igaz utána nálunk sem kuncsorgott segélyért...

Next

/
Oldalképek
Tartalom