Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-11 / 161. szám
6 B Itt-Hon 1994. Július 12., Kedd KISS GYULÁNÉ Nagybarca Születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot, hosszú életet kívánunk szeretettel: Férje: Gyuszi, lányai: Klári és Anikó, ^ vejei: Gabi és Jani, unokái: Gabika és Alex. n MOLNÁR ANNA Hejőszalonta 13. születésnapod, és névnapod alkalmából szeretettel köszönt: Étdesanyád, testvéreid Gábor, ű Katalin, István LIPPAI GERGŐ Tiszaújváros 7 éves születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk. m py' : '1 Szüleid, Zsoltika, Viki mama, Andikáék. HIRDESSEN AZ ÉSZAKMAG YARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. TISZAÚJVÁROS BARTÓK BÉLA 7. SZ, EMELET) ALATTI ■- r' y. ■ , ,/?■-« í»*í '' PP^I1§ u. ÜGYFELEINKET! TELEFON: (49)343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 81.70Ö.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 40.800.-Ft +ÁFA 1/1 oldal 40.250.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.100.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.200.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.100.-Ft + ÁFA 7 Jjah ffmÉM . Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, n tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarors. egjelentetni kívánt lakossági" és közületi hirdetéseiket is! özv. MOLNÁR LAJOSNÉ Zádorfalva 78. alkalmából szeretettel köszönti, jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: £ Jud, Erzsi és Sanyi. 1 TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Oí 'xísmerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: FFT-HON (Eszak-Magyarország szerkesztősége) , • 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1994. Július 12., Kedd Itt-Hon B 3 Pajkos játék fénnyel, árnyékkal A kiállítás egyik remekműve: A végállomás Tiszaújváros (ÉM) - Július 25-ig látható a Városi Kiállító Teremben Oravecz Attila fotó- kiállítása. A tehetséges fiatalember aki egykoron a település lakója volt, kezdeti indíttatását innen származtatja, s így nem véletlen, hogy hazajött bemutatkozni. Harminckét színes aktfotóját már a megnyitó napján sokan megcsodálták, s az érdeklődés azóta sem mérséklődött. A fotográfiával közel két évtizede kezdődött szerelme, ami mára egy beérett, s művészi színvonalat képvisel. Képeinek gazdag tartalmát más, vizuális területeken, napi munkájában - a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen - mint oktató jól tudja kamatoztatni. Az Elveszett szerelmek című képanyag a fotográfia széles spektumából a legnehezebb kifejezési módot: a női test ábrázolását választotta, s ebben a műfajban azzal nyújt többlet teljesítményt, hogy pajkos játékot varázsol fénnyel és árnyékhatásokkal modelljei köré, ügyelve a miliőre, a női test kifejező mozdulatára, a beilleszkedésre, a modellt körülvevő harmóniára. A lelki gyötrelmek, depresz- sziók a képekben kifejezétt visszaemlékezések titkolt érzelmeket, gondolatokat ébresztenek ezen alkotások szemlélőiben. Amit az étkezésről tudni kell Szepesi Sándor (ÉM) - A kenyeret hagyományos szabályok szerint harapni és késsel vágni nem szabad. Két kézzel harapásnyi darabot letörve, bal kézzel helyezzük a szánkba. Ha azonban a kenyértányérra vendéglátóink kést is helyeznek, ezt nyugodtan használhatjuk, mert a mai kések anyaga már nem rontja a kenyér ízét, minőségét. (Korábban emiatt tiltotta az etikett a kenyér vágását). Ha a kenyeret, zsemlét, pirítóst a pincér a kenyértartóban, szalvétába terítetten kínálja, kézzel veszünk belőle. Zsemlét, kiflit a pincér esetleg kanállal és villával is a tányérra helyezhet. Szendvicset, nagyobb szelet megkent, felvágottal vagy más feltéttel borított kenyérszeleteket késsel és villával illik enni. Állófogadáson erre természetesen nincsen lehetőség, ilyenkor harapjuk. Ügyelni kell, hogy a falat egyszerűen leharapható legyen, a fbggal-kéz- zel való tépés gusztustalan. A fűszerek közül nálunk általában sót, paprikát, borsot készítenek az asztalra. Ezek állhatnak szóróedényben (ilyenkor közvetlenül az ételre szórjuk) vagy tartóban (ilyenkor a tartóba helyezett kiskanállal vagy lapátkával veszünk belőle). Késheggyel, kézzel venni sohasem illik. A levest, ha mélytányérban tálalják, evőkanállal esszük, a tányért bal kézzel sosem emeljük fel. Ha csészében tálalják, a betét (tészta, hús, zöldség stb.) elfogyasztása után a csésze kézbe vehető, tartalma kiiható. Halat csak halkéssel és halvillával illik enni. A szálkákat a nyelvünkkel a villára toljuk és a tányér szélére (vagy külön erre a célra szolgáló tányérra) helyezzük. A tányéron késsel-vil- lával kiválasztott szálkákkal ugyanígy cselekszünk. Halászlét kanállal kell enni, ha a haldarabkák puhára főttek, kanállal is könnyen harapásnyi falatokra választhatók. A szánkba került szálkát kanál segítségével helyezzük a tányér (alátét) szélére. Kezünkkel, ujjunkkal a szánkba nyúlkálni illetlen és gusztustalan. A sülteket kézzel és villával esszük, a húsból mindig csak egy harapásnyit vágunk le, s a villára szúrva helyezzük a szánkba. A villa belső ívére késsel a köretből is helyezhetünk, de ehetjük a húst és a köretet váltakozva is. A szárnyasokat késsel és villával esszük, az esetleg szánkba került csontocskákat nyelvünkkel a villára toljuk, és a csonttányérra helyezzük. Csirkecombot megfogni kézzel csak akkor szabad, ha a vége sztaniolba van tekerve, vagy más papírborítót húznak rá. Bizalmasabb légkörű rendezvényeken a házigazda e nélkül is kezdeményezheti a csirkecomb kézzel evését. Ez természetesen csak a rántott vagy töltött csirkére vonatkozik, szaftosán készült - pl. paprikás - csirkét kézzel enni sohasem szabad. A csirkecombon kívül a szárnyas más részeinek kézzel evése fel sem merülhet. Nagyobb szárnyasok (pulyka, kacsa, liba) pedig kizárólag késsel és villával fo- gyasztandók. A köreteket a hússal együtt fogyasztjuk, ezért ugyanazokat az evőeszközöket használjuk hozzájuk. A burgonya is köretnek számít, tehát késsel-villá- val esszük. Ma már természetesen vágni is szabad, ha nagyobb darabokban tálalják fel. Korábban az etikett a burgonya késsel vágását ugyanazért tiltotta, mint pl. a kenyérét. Salátákat rendszerint a húsétel mellé eszünk, az ahhoz használt késsel, villával. Késsel a nagyobb darabok nyugodtan vághatok, vagy finoman a villára tekerhetők (káposzta, salátalevél stb.). Ha a salátát a főétellel együtt esszük, ügyeljünk, hogy a salátás tányérba mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk. Gusztustalan látvány, ha a salátába zsír, szósz vagy más ételdarabkák kerülnek. A saláta levét lapos tányérban történt felszolgáláskor meghagyjuk. Mélyebb tányérból kikanalazható, egyes országokban ki is iható, de ezt csak akkor tegyük, ha másoknál is látjuk. A süteményeket rendszerint csak villával esszük, a száraz süteményeket (tea, kávé mellé) kézzel emeljük a szánkhoz. Kávéhoz a darabos cukrot fogóval vesszük ki a tartóból és úgy tesszük a kávéba, hogy a cukorfogó ne szennyeződjön be. Ha cukorfogó nincs, a darabos cukrot kézzel vesz- szük ki. Ma már a legelőkelőbb éttermekben is megszokott, hogy a kávéhoz előre csomagolt, zacskós cukrot és ugyancsak zacskós, porított tejszínt adnak. Ezt feltépve a kívánt mennyiséget a kávéba szóljuk, és a zacskót a csészealjra helyezzük. A fogpiszkáló használata asztalnál - még rejtve is - gusztustalan és kerülendő. Ha mégis rákényszerülünk, törekedjünk a feltűnésmentességre, várjuk ki a pillanatot, mikor a társalgásban szünet áll be. Egyes éttermekben fogpisz- kálót nem is tesznek az asztalra, azt a szigorú elvet követve, hogy társaságban egyáltalán nem illik a fogak piszkálása.----HETI JEGYZET — B epöryés ■ Mészáros István Mondja a vállalkozó, hogy nemigen talál olyan embert, aki szívvel-lélek- kel akar dolgozni. Akar - nyomja meg ezen a szón a hangsúlyt, mert ez itt a lényeg, kérem. Ugyanis munkanélküli bőven fellelhető itt a zempléni térségben is, ámbátor ö ezt a szót, hogy munkanélküli, inkább kerülné. Mert munkalehetőség azért csak akad, de jó néhány ember már-már annyira elkényel- mesedett - tisztelet a kivételnek - hogy inkább üldögélnek otthon (vagy mondjuk különféle kocsma egyetemeken), s fő foglalatosságként várják a postást... No, az ők esetükben nem kell valamiféle nagyon kvalifikált munkára gondolni, sokkal inkább néhány óra alatt betanulhatóra, jóllehet ugyancsak keményre. Húsz közül úgy három volt olyan, akikre a vállalkozó azt mondta: no öregem, te jöhetsz... Az arányokra tessék figyelni! Aztán rögtön ellenpéldát is mond: régi ismerős jelentkezett nála, mondván két betyár kölke hamar ismerkedett leányzókkal. A legényeknek - immáron családdal a hátuk mögött - bizony jól jönne a munkalehetőség, csakhogy semmiféle nagyobb iskolájuk nincs. Éppen csak a nyolc osztály. Hát jó lenne, ha valamiféle munkát adna nekik. 0 vállalja értük a garanciát, s ha nem úgy dolgoznának, mint ahogyan az elvárható, csak szóljon neki, ő majd helyre teszi őket! A két fiatal komolyan vette az apai késztetést, s most ők azok, akik a legjobban hajtják magukat... A kisváros polgármesterének ajtaja előtt kicsikével régebben jó sokan sorakoztak az ilyen-olyan segélyekért. Az utóbbi időben azonban valahogy elapadt ezek száma. A településen futótűzként terjedt a hír az „illetékesek” körében, hogy nem érdemes gyors pénzkiutalás reményében felkeresni a polgár- mesteri hivatalt. Tudja, már nem győztük kielégíteni az igényeket - tájékoztat a polgármester -, részben a pénzügyi források gyors elapadása miatt, részben pedig láttuk, hogy olyanok jönnek, akik ugyan jogosultak rá, ám azt is tudtuk, hogy ezek az emberek még akkor sem dolgoznának, ha tíz munkahelyet ajánlanának nekik... Bepörögtem, aztán már direkt ilyen célból néhány munkalehetőséggel a zsebemben, vártam a segélyért jelentkezőket. No, jön a páciens, sír-rí, hogy ennyi meg ennyi gyereke van, munka meg sehol, s kéne neki a segély. Rendben van - mondtam nekik - itt van ezer forint gyors segítség, de holnap reggel keresse fel ezt és ezt a helyet, ahol munkára jelentkezhet. A pasas erre elkékült, fogta a pénzt és elment. Persze nem a felajánlott munkahelyre. Esze ágában sem volt oda menni, igaz utána nálunk sem kuncsorgott segélyért...
