Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

1994. Július 12., Kedd 4 Z Itt-Hon Több játéklehetőség a fogadóknak Tokaj vÉM - M.I.) - Kezdetben ki­csit idegenkedtek a lottózók, totózók a gépi játéktól, melyet nemrégiben ve­zetett be a Szerencsejáték Rt. Mára azonban már változott a helyzet, s egy­re többen adják le fogadásaikat gépi feldolgozású szelvényeken. Ezt a szá­mok is bizonyítják, mint arról tájékoz­tatta lapunkat Kemény Nándor a Sze­rencsejáték Rt. elnök-vezérigazgatója. - A gépesítésnek még nagyon a kez­detén tartunk - hiszen jelenleg az or­szágnak csupán húsz százaléka van „lefedve” - ugyanakkor a fogadások­nak mintegy harminc százalékát gépi úton adják le a fogadók. - mondta Ke­mény Nándor - A gépesítés révén te­hát egy általános forgalomnövekedés lesz valószínűsíthető. Nem beszélve ar­ról, ha az egész országban teljes körű lesz az on line, illetve offline rendszer, új játékok beindítása is lehetővé válik. Példaként említhetem a finnek játé­kát, ami más típusú, mint a nálunk alkalmazott, vagy a fogadási lehetősé­gek növelését, melyet a hétközbeni sor­solással valósítunk majd meg. Jelen­leg 90 on line terminálunk van, mely­nek száma egy éven belül 950-re fog emelkedni. Az off line rendszerű gé­pek száma most ezer, ez majd meg­négyszereződik. A tokaji sorsolás is sok szerencse- vadászt vonzott Fotók: Mészáros István Már minden totó-lottó kirendeltségün­kön ilyen berendezések találhatók, to­vábbá egyre több a magánbizományo­sok száma is, akik közt található olyan, aki kimondottan a fogadások­ra és a sorsjegy árusításra alapozza üzletét. A teljes rendszer kiépülése után a költségek nagysága mintegy 2-2,5 milliárd forintot tesz ki. Mi otthonában is ITT-HON . ___ "B v agyunk Emlékezzünk Zsuzsannára (3.) Ahol Zsuzska bátyja született, az ma múzeum sok látogatóval Boros Anikó (EM) - Pár nap múlva várat­lan helyről jön a segítség. Oszt­rák katonatisztek járnak köz­ben érdekében, akiket a sza­badságharc alatt magyar hon­védkórházakban ápoltak. Végül is idegenek keze menti ki a csa­ládot a börtönből. Kiszabadulván minden barát­juk azt tanácsolja, hagyják el az országot, de Zsuzsanna eré­lyesen tiltakozik. Hazájában szeretne élni, s reménykedik hátha Lajos bátyja nemsokára visszatérhet. Ismét kosztosokat tart és nevelőintézetet nyit. A magyar és a történelmet ő ta­nítja. Természetesen ismét fel­figyel rá a hatóság, Haynau nem engedélyezi a tanítást. 1851-ben megtiltják neki azt is, hogy kosztosai legyenek. Meg­ismerkedik Jubál Károllyal, és együtt ábrándoznak arról, ho­gyan lehetne Kossuthot visszahozni az országba és bel­ső felkeléssel lerázni a mind el­viselhetetlenebbé váló osztrák igát. Hamarosan újabb fantasz­ták akadnak, úgy mint: Figyel- messy Fülöp, majd Rózsafy Má­tyás. Zsuzsanna fokozatosan belekeveredik a Makk József által irányított összeesküvés­be, ami kitudódik és 1851 de­cemberében letartóztatják nemcsak őt, de testvérét is Ruttkaynét, Lujzát. 1851 decemberében a két Kos­suth testvért a csikorgó fagy­ban az Újépületbe vitték, bör­töncelláikban nem ég a tűz, az ablakokon nincs üveg. Lujza májbajt kap, így mindkettőjü­ket tíz nap után Ausztriába, a bécsi Alservorstadt rabkórház­ba szállítják. Emília testvérük ezalatt végső lépésre szánja el magát: kivándorlási engedé­lyért folyamodik Zsófia főher­cegasszonyhoz. Lajos ezekben a napokban érkezik az USA-ba, ott kapja a hírt testvérei letar­tóztatásáról. Lujzát hamarább szabadon bocsátják, de azzal a feltétellel, hogy családjával Eu­rópát is elhagyja. Zsuzsanna pedig annyira tisz­tázza szerepét, hogy semmi kö­ze nem voltt az összeesküvés­hez, hogy 1852 áprilisában ő is kiszabadul. Ekkor végleg el­hagyja a család az országot. Brüsszelbe költöznek. Ismét Zsuzsannára hárul a feladat: a népes család eltartása. Bete­gen, elgyötörtén kitanulja a csipkeverést, s maradék, cse­kély tőkéjéből kis üzemet nyit, ahol hamarosan 30 lányt fog­lalkoztat. Mivel Európát is el kell hagyniuk, sokáig nem ma­radhatnak Belgiumban. 1852 nyarán elsőnek Emília megy az Egyesült Államokba férjével és négy fiával. Egy kis farmot vásárolnak Iowában, de hamarosan New York közelé­ben bérelnek egy kis tanyát, ahol Emília szappanfőzéssel próbálkozik. Közben az idős Kossuthné, Sarolta asz- szony 1852. december 28-án Brüsszelben meghal. Éjjel, ti­tokban temetik. Az osztrák kö­vet követelte, hogy ekkor tör­ténjék a temetés, különben a rebellis emigránsok s talán a belgák is tüntetést rendeznek. Hiszen a Kossuth név alkalmas arra, hogy a világ valamennyi elégedetlen emberét lázadásra késztesse. Meszlényiné Kossuth Zsuzsan­na két kislányával és Ruttka- yékkal csak 1853 tavaszán te­lepül át Amerikába. Zsuzsan­nának a szabadságszerető ame­rikai nép azt tanácsosa, nyis­son nevelőintézetet, hiszen igen jól beszéli az angolt, franciát és németet. De ő a szellemi mun­ka helyett inkább a fizikai munkát vállalja, s ezt válaszol­ja a jóindulatú embereknek: „ Nem azért jöttünk ebbe az or­szágba, mert itt rokonszenvre számítunk, hanem azért, mert dolgozni akarunk. S úgy hal­lottuk, hogy itt, aki akar, dolgozhat”. így a kevéske megtakarított pénzén New Yorkban is csipke­verő műhelyt nyit, de miután látja, hogy abból nem tudnak megélni, ruhavarrást is vállal, hiszen Brüsszelben azt is meg­tanulta. Egy darabig nagyon jól búja a munkát, a friss tengeri levegő jót tesz beteg tüdejének. De az a lázas, megszállott tempó amit diktált magának, még egy egészséges embernek is sok lenne. Szervezete hamarosan felmondta a szolgálatot, és 1954. június 29-én 37 éves ko­rában meghalt. Barátai annyira tisztelték munkásságát, hogy 1856-ban kiadták első életrajzát és több mint száz esztendő után New Yorkból az Országos Levéltár­nál az iránt érdeklődtek: ha- zahozatták-e már Kossuth Zsu­zsanna porait? A levelet a New York-i Első Presbiteriánus Egy­ház küldte. Az Országos Levél­tár kénytelen volt nemmel vá­laszolni. Kedves Olvasók! Remélem si­került úgy bemutatnom Kos­suth Zsuzsannát, hogy legalább mi sátoraljaújhelyiek néha kel­lő tisztelettel megemlékezzünk róla. De még nagyobb örömmel töltene el annak tudata, hogy valamely fontosabb egészségü­gyi intézmény felvállalná nevé­nek viselését, hiszen kevés nő, anya, asszony vállalt föl ekko­ra megpróbáltatást, nemcsak akkoriban, de talán napjaink­ban sem. 1994. Július 12., Kedd Itt-Hon Z 5 Irodalmi társaságok találkozója Sátoraljaújhely, Fehér- gyarmat (ÉM - K.S.) - A Köl­csey Társaság szervezésében megrendezték az ITÁSZ-talál- kozót Fehérgyarmaton, ahol a háromnapos rendezvényen a sátoraljaújhelyi központú Ka­zinczy Társaság is képviseltet­te magát, ami természetes is, hiszen a két egyesület között hagyományosan szoros kapcso­lat alakult ki célkitűzéseikből adódóan is, valamint a két névadó irodalmi kapcsolatából eredően is. A határon túliak is eljöttek Az ITÁSZ az Irodalmi Társasá­gok Szövetsége és így az egész országra kiterjedő rendezvény volt ez Sátoraljaújhelytől Szom­bathelyig, de a határon túli iro­dalom képviselői is ott voltak. Több témában, azonos időben, egyszerre párhuzamosan is zaj­lottak események. A HIT - a Három Határ Irodal­mi Társaság - megbeszéléséről Hudák Erzsébet középiskolai igazgató adott tájékoztatást, aki ebben a munkában szerve­zőként is és alkotóként is - köl­tőként - részt vett.- A HIT összefogja a Szatmár környéki írókat, költőket és új­ságírókat, akik a három határ környékén élnek ukrán, román és magyar területen, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyének a fele itt van, a másik fele pedig ott. A területen élő alkotóknak kívánunk publiká­lási lehetőséget biztosítani, va­lamint az irodalmi műhely­munka keretei is formálódnak. A Kölcsey Társaság most jelen­teti meg a Kárpátalján élő Gaál Éva Emese verseskötetét, ezen túl elkészült első antoló­giánk és megállapodtunk ab­ban, hogy augusztusban egy háromnapos összejövetelt tar­tunk, ahol irodalmi és alkotói kérdésekről lesz szó. Az irodal­mi társaságok bemutatkozása során jelentkezett a miskolci Új Bekezdés Irodalmi Egyesület, amelyek képviselői avantgárd stílusban ismertették az Új Be­kezdés című folyóiratukat, amelynek célja a legfiatalabb írónemzedék bemutatása. El­mondották, hogy július 20-án Miskolcon megrendezik a Fia­tal írók III. országos fesztivál­ját. Az egyesület egy vendég­látó helyiségben Irodalmi Sza­lont létesít, ahol a kulturált kö­rülmények közötti szórakozást akarják megvalósítani, a meg­nyitójuk július 5-én volt. A határon túl élők közül a Dél­vidéken - Zentán - élő Viczei Károly szólt arról, hogy náluk nincs egyetlen irodalmi társa­ság sem, most van alakulóban a Délvidéki Magyar írók Szer­vezete, de nagyon sok körül­mény gátolja a szerveződését. Természetesen megjelentek a szemben álló nézetek és elvek is, amelyek komoly szakmai vi­tákat eredményeztek. Az irodalmi folyóiratokról szól­va az Alföld és az Életünk fő- szerkesztője adott tájékozta­tást. Pete György főszerkesztő a szombathelyi Életünkről el­mondotta, hogy a folyóirat té­mája már 17 éve három gondo­latkörbe foglalható, úgy mint a nyugati határon túli magyar irodalom fölvállalása, a külön­böző generációknak megjelené­si lehetőség biztosítása, vala­mint a nemzeti gondolat eré­lyes felvállalása. Ennek kap­csán utalt azokra a szerzőkre és művekre, amelyek ebben a gondolatkörben megjelenve a magyar irodalmi közvéleményt befolyásolták. Aczéí Géza a debreceni Alföld főszerkesztője bevezetőjében a hagyomány és az újítás egysé­géről beszélt. Ennek kapcsán a következőket mondta: „A ha­gyományt újra és újra kell gon­dolni, hogy azzal felvértezzük magunkat a modem dolgokra - majd szólt arról is, hogy nem szabad leszűkíteni a nemzet és a nemzeti irodalom fogalmát a népi-nemzeti fundamentalista gondolkozásra. Ennek a témá­nak a vitája során elhangzott, hogy „a szellemnek a magasabb színvonala csak kevés ember­nek lehet a birtoka. A mecena­túra nincs abban a helyzetben, hogy a magyar folyóiratokat úgy támogassa, hogy azt egy értő értelmiség megvehesse”. Szó volt a folyóiratok terjesz­tésének társadalmasításáról, nyugati és hazai példákat is hoztak fel, ezzel kapcsolatban egy ajkai középiskolai tanárnő a jelenlegi rossz állapotokról beszélt. Nagy irodalmárokra emlékeztek A harmadik nap során a Köl­csey Társaság közgyűlése meg­választotta új tisztségviselőit, miközben az ITÁSZ-tagok szat­mári irodalmi kiránduláson vettek részt. Természetes, hogy a résztvevők felkeresték a Móricz, a Kölcsey és Szabó Lőrinc emlékhelyeket és a vidék legjellemzőbb épí­tésztörténeti nevezetességeit. Tiszabecsen a református paró­kiánál és az iskolánál álltak meg a látogatók, ahol Szabó Lő- rincre emlékeztek. Szabó Lő­rinc Miskolcon született és 1908 és 1918 között itt töltött tíz nyarat, amelynek élménye később a Tücsökzene ciklusá­ban megjelenik. Az út ezen sza­kaszán alkalom adódott né­hány vers felolvasására is. A helybeliek kis túlzással Tisza- becs költőjének is nevezik Sza­bó Lőrincet. Tiszacsécsén a múlt században épült Móricz-háznál felidézték az író származását és szó volt arról is, hogy a Nyilas vezeték­név ezen a településen (Milo- tán) gyakori. Móricz rokonai között is voltak ilyen nevűek, például egyik nagybátyja. A Nyilas Misiben így található meg a saját magára való névu­talás. Ezután Túristvándi kö­vetkezett, ahol Móricz két évet töltött. Itt látható Magyaror­szág egyedülálló ipari műemlé­ke, a három kerékkel működő vízimalom. Az író pályáját fel­idézve a jelenlévők szóltak ar­ról, hogy ezután Prügy majd Sárospatak az életút újabb ál­lomása, Móricz maga úgy em­lékezett vissza, hogy Tiszacsé- cse a Tündérsziget volt, Túrist­vándi a jellem formáló kohó és Prügy a szenvedések helye. A kultúra és az irodalom esélyeiről A Kölcsey emlékhelyhez köze­ledve a költő levelezéséről is szó volt, amely azért figyelemre méltó téma az irodalmárok szá­mára, mert az anyag 1983-ban lett tejessé amikor is hazake­rült (Magyarországra) a Kende Zsigmondhoz írott hetvenhat levél. A gazdag levelezésből - 428 levél - Kölcsey negy­vennyolcat Kazinczy Ferenchez írt. A szatmárcsekei temetőben a Himnusz költőjének sújánál és a temető melletti dísztérrel ért véget az út. Ez a temető egyedülálló csó­nakalakú és emberarcú fejfái­val. A fejfák kelet-nyugati tájo­lásúak és reggelente a felkelő nap hatására meghajló, szomo­rú emberi alakokat formáznak. A temetőből kijőve az 1994 ja­nuárjában felavatott dísztéren állt meg a társaság. A négyszögletes téren egy mes­terséges domb oldalában olyan térkép látható, amely ábrázol­ja a világ magyarságát szám szerint. Ä domb tetején tizen­hat méteres oszlopon az ország­zászló van. Az út befejeztével a jelenlevők meghallgatták Turcsányi Pé­ter: Fogarastól a Tátracsúcsig című versét, amelyet maga a szerző adott elő. A rendezvény sokszínű volt, számtalan kér­dést vetett fel, mert hiszen alapgondolata a következő volt: a kultúra, az irodalom esélyei ma Magyarországon. Ebben a témakörben kívánta a több mint ötven résztvevő meg­határozni az irodalmi társasá­gok szerepét. A Zempléni Televízió heti műsora Július 12. (kedd): 15.00: Szív TV, - 19.00: Hétfői HTV 30 ismétlés Július 13. (szerda): 18.10: Saját adás - Határ (helyzet)kép - Bodrogközi na­pok - Pácin - MUOSZ főtitkárral ri­port - Sp. Építészet - 40 éves a Bod­rog Együttes - Béres Mária festőmű­vész - Soest. - 19.00: HTV 30 filmek: Don Quijote rajzfilm 26’ - Ezek a fia­talok ff. magyar f. 85’. Július 14. (csütörtök): 18.00: Szerdai saját adás ismétlése. - 19.00: Szerdai HTV 30 ism. Július 15. (péntek): 19.00: HTV 30 fil­mek: Ribillió mókuséknál 8’.- Misi mó­kus útra kél 7’ - Bádogváros USA film. Július 16. (szombat): 8.00-16.00-ig: AGRO TV adásai Július 17. (vasárnap): 18.00: Saját adás: Ruszin nemzetiségi műsor. - HTV 30 pénteki filmek ism. Július 18. (hétfő): 15.00: SZÍV TV - 19.00: Vasárnapi adás ism. - 19.30: HTV 30 filmek: Brémai muzsikusok rajzfilm 26’. - Mentsd meg Zapatát né­met film. Július 19. (kedd): 15.00: SZÍV TV. - 19.00: hétfői HTV 30 ismétlése. Ford Transit Mádnak Ezt a Ford Transit tűzoltóautót kapták a módiak a németorszá­gi Heidenrodtól. A jármű minden szükséges tűzoltó-felszereléssel el­látott, s bár tizennyolc éve került le a gyártószalagról, kilométer- számlálója csupán kilencezer ki­lométert mutat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom