Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

1994. Június 14., Kedd 8 A Itt-Hon- ABAÚJI PORTRÉ - A súlylökő Novajidrány (ÉM - B.Gy.) - Volt ki­től örökölnie Azari Viktóriának a sportszeretetet. A mama, Demkó Ma­ri, a Miskolci Spartacus kézilabdacsa­patának jeles átlövője volt, s még a vá­logatott keretbe is meghívták. Viki je­lenleg nyolcadikos a Novajidrányi Kör­zeti Általános Iskolában. Nem véletle­nül érdemelte ki a „Jó tanuló - jó spor­toló” kitüntető elismerést. Félévkor 4,7-es tanulmányi eredményt ért el. Május 19-én a megyei diákolimpián súlylökésben első lett, fél méterrel na­gyobb dobásával legyőzte edelényi ri­válisát. Testnevelő tanára, Hódiné Gazsi Ágo­ta a siker titkát így magyarázza: - Viki igen jó adottságokkal rendelke­zik. Jó felépítésű és szinte tökéletes a mozgáskoordinációja. Erre az ered­ményre már ugyancsak rászolgált, hi­szen hatodik éve rengeteget dolgozik, határtalan szorgalommal. Délutánon­ként az otthoni edzéseken súlyt emel, súlyzózik. Mostani egyéni csúcsa 10,27 méter. Megvalósulhat a gyönyörű álom: a Népstadionban június 15-én és 16-án ő képviseli súlylökésben me­gyénket! Vikivel ennek ellenére nem szaladt el a ló, megőrizte szerénységét: — Sokat köszönhetek Ágota néninek. Ő készí­tett fel. Csak titokban számítottam a megyei elsőségre. Hazafelé a vonatban végig a nyakamban volt az aranyérem. Mondanom sem kell, rettenetesen örü­lök ennek. Osztálytársaim is büszkék rám. Az or­szágoson, tudom, első nem lehetek, de á második hellyel már elégedett len­nék, s akkor sem leszek csalódott, ha „csak” az első tízbe kerülök. Biztos nagy élmény lesz a Népstadi­onban versenyezni. Már most lámpa­lázam van, csak ha rágondolok, izga­lomba jövök. Anyut is „idegesítem” ve­le. Apu félt, először nem akart elen­gedni, lehet, hogy egy kicsit „irigy” rám, persze, ezt csak viccesen mon­dom.- A történelem, a nyelvtan, a kémia és természetesen a testnevelés a ked­venc tantárgyaim. Hobbim az olvasás. Most fejeztem be Hemigway-től Az öreg halász és a tenger-t. Megfogadom a tanácsát ,Az ember nem arra szüle­tett, hogy legyőzzék!” Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy rendőrtiszthelyet­tesi iskolára készülök. De előbb Mezőkövesden járok majd a közgazdasági szakközépiskolába. Ro­konok is élnek itt, és sok barátnőm. Remélem, találok egy olyan testneve­lő tanárnőt, mint Ágota néni, aki majd foglalkozik a felkészítésemmel. Anyu­ék sem maradnak egyedül, hiszen Endre öcsém még csak hatodikos. Az igazgatónőtől, Tóth Gézánétól tu­dom meg, hogy Viki az egyik kedvenc, mert jó kislány, sokra hivatott és mégis a földön jár. „Visszavár a mi világunk!” Ballagási ünnepség egy szikszói Waldorf-jellegű óvodában Szikszó (ÉM )- Waldorf-szelle- miségben élő csoportunkban idén a ballagás és a nyárünnep június első szombatjára esett. Hosszas készülődés, körültekin­tő szervezés előzte meg ezt az ünnepet, hiszen a nyári szünet előtti utolsó, nagy közös össze­jövetelünkről van szó. Csopor­tunk életének nagyon fontos sa­játossága az ünnepekben való élés, az azokra való készülődés, a tárgyi szimbólumok jelenté­se, melyek évről évre megjelen­ve kísérik tartalmi munkánkat. Pedagógiánk megalkotója: Ru­dolf Steiner szavai jutnak az eszembe: „Az ünnepek az év csomópontjai, amelyek a világ­mindenség szellemével kapcsol­nak össze bennünket.” Sajnos napjainkban az ünne­pek egyre inkább elveszítik va­rázsukat, bensőséges melegsé­güket. Mi egy kicsi lángot lob- bantva próbáljuk harminc gyermek mindennapjaiba, és rajtuk keresztül harminc csa­lád életébe „becsempészni” az adott évszakok ünnepeit. Együtt ünnepeljük Szent Mi­hály, Szent Márton ünnepét, a karácsonyt, a húsvétot, a pün­kösdöt, valamint a ballagást és nyárünnepet. A szülőkkel közösen készítet­tük elő a ballagás napját, együttesen „barkácsoljuk” a gyermekeknek a meglepetése­ket. Szorgos kezek hímezték és varrták a borsodi keresztsze­mes sormintával készülő tarisz­nyákat, kötötték a tarisznyák­ba kerülő nyuszikat és tyúkocs- kákat. A nyárünnepi játékok­hoz fáradhatatlanul hajtogat­ták a papírhajókat, készítették a csutkababákat, cérnababá­kat, „szellőbotokat”, és sütötték a finomabbnál finomabb süte­ményeket. A gyermekek ebből a szorgoskodásból csak annyit láttak, hogy kis kosarakban va­lamit elteszünk a szekrénybe, hogy „anyával suttogva, titok­zatosan beszélünk”, s tudták: meglepetés készül. Csillogó sze­mekkel figyeltek, hátha valami mégis kiderül... Szóval csupa- csupa izgalom volt az ünnepet megelőző néhány hét. Aztán el­jött a nagy nap. A virágok kel­lemes illata betöltötte termün­ket, és sorra érkeztek az ün­neplő ruhás gyermekek és fel­nőttek, szívüket is ünneplőbe öltöztetve. Csoportunk életkor szerint vegyes összeté-telű, így idén tizenegy gyermektől bú­csúztunk el, ók szeptembertől már az iskolában ismerkednek a betűk és számok bonyolult vi­lágával. Még egyszer utoljára közösen énekeltek, verseltek a kicsik és nagyok, könnyed, já­tékos mozgásokkal kísérve mondandójukat. A gyermekek egymás iránti szeretetének megannyi megnyilvánulási for­máját figyelhettük meg ezalatt a néhány perc alatt. Juhász Szilvia óvónő A kulcsok szeretik a bújócskát (ÉM) - Nemcsak a lakás- meg a kocsikulcs hajlamos az elbú- jásra, de a barkács fúrógépek tokmányának oldásához szük­séges tokmánykulcs, és a kü­lönféle rászerelhető tartozékok szereléséhez, állításához ugyancsak nélkülözhetetlen imbuszkulcs is, amellyel a bel­só-kulcsnyílású csavarok-anyák oldhatók-rögzíthetók. Nem ket­tőt, hanem csak egyet kell ke­resni, ha a tokmánykulcs ke­resztszárát kiütjük, és helyébe- esetleg a szár furatának meg­felelő méretűre felfúrása után- a géphez való imbuszkulcsot szorítjuk, és kis fémekkel rög­zítjük. Egyiket sem kell keres­gélni, ha a fúrógép kábelére egy kb. 2x10 cm-es, 1 mm vastag gumi- vagy bőrdarabkát helye­zünk félbehajtva. A páros, túl­nyúló szárat a kábel mellett szegeccsel rábilincseljük a ká­belre, és az így képződött fülek­be egymást fedő lyukat vágunk. Mészáros István hatéves, Abaújszántó Ideiglenesen megnyitották a határt Büttösnél és Buzitánál Határ-bejárás a buzitai átkelőhelynél Fotó: Buzafalvi Győző Büttös-Buzita (ÉM - B.Gy.) - Lassan öt esztendeje annak, hogy felvetődött a buzitai hatá­rátkelőhely ügye. Múlt év au­gusztusában Büttös-Buzita ha­tárátkelőhely megnyitása, illet­ve a Szemere-Büttös út korsze­rűsítése volt a fő témája annak a tanácskozásnak, amelyet Krasznokvajdán tartottak. Az eszmecserén az érintett telepü­lések húsz polgármestere is részt vett, valamint Rajkai Zsolt, a Közlekedési, Hírközlé­si és Vízügyi Minisztérium po­litikai államtitkára. Pintér István, Krasznokvajda polgármestere szerint most a kishatármenti forgalom elenyé­sző a hatalmas kerülőút miatt, s ez zavart okoz a családok kapcsolatában is. Az infra­strukturális elmaradottság fel­számolása érdekében az évek­ben egy sor fórumhoz fordul­tak, ám legtöbb esetben csak ígéretet kaptak (vagy azt sem!), és a problémák megoldása he­lyett az ügyek halogatásával ámították a polgármestereket. Az útkorszerűsítés legalább 38 millió forintba kerülne. Tetézi a bajokat, hogy az erre - a Cse­reháti Településszövetség és a Miskolci Közúti Igazgatóság ál­tal - benyújtott pályázatot ked­vezőtlenül fogadta a Környezet­védelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint az Ál­lami Fejlesztési Intézet. Már nem 20 százalékos helyi forrásra tartottak ugyanis igényt a kormányhatározattal ellentétben, hanem 30 száza­lékosra. S ez természetesen meghaladja a csereháti önkor­mányzatok erejét. Ilyen feltéte­lekkel e térségből útépítésre egyetlen egy pályázat benyúj­tására sincs lehetőség, és ez nincs is összhangban a kihelye­zett kormányülés és a kor­mányhatározat szellemével sem. Ez a szigorító intézkedés rendkívül hátrányos helyzetbe sodorta e régiót, mert a fejlesz­tés alapvető feltétele a megfe­lelő közlekedési kapcsolat kié­pítése. A zsákutcás csereháti településeken élőknek 130 ki­lométer kerülőutat kell meg­tenniük a határ másik oldalán levő rokonaikhoz. Most úgy tű­nik, egy kis lépést tett előre a térség. Mindenképpen gesztus- értéke van annak, hogy június 11-én és 12-én az abaúji Büt- tös és a szlovákiai Buzita kö­zött ideiglenesen megnyílt a határ. Érvényes útlevéllel mindkét nap reggel nyolctól es­te nyolcig a magyar és a szlo­vák állampolgárok egyaránt át­haladhattak a határon gyalo- gos-n, kerékpárral, avagy sze- mijygépkocsival. A polgárok él­tek is ezzel a lehetőséggel. És a folytatásra várnak... „Fordított” nap Novajidrányban Hagyományt teremtettek: jövőre veletek ugyanitt! (5. oldal)- A TARTALOMBÓL - Hejcéért Alapítvány A helyi kezdeményezésekre létrejött egyesületek és alapítványok az élet­képesek, mert azok valami célt akar­nak megvalósítani, valami konkrét érdekében alakultak, tehát van értel­mük. Ezért életképes és működőképes a „Hejctért” Alapítvány, amely 1992- ben jött létre. Hejcei tulajdonnal, de nem ott lakók alapították, azért. (2. oldal) Móra Ferenc-napok A Homrogdi Általános Iskola tavaly vette fel Móra Ferenc nevét. Akkor ha­tározták el, hogy minden évben meg­emlékeznek a névadóról, Móra Napok keretében. A rendezvénynek volt egy illusztris vendége is: Móra Ferenc uno­kája, Mötyő néni. f (3. oldal) Énekművészek a templomért A szikszói Petőfi Sándor Művelődési Központban rendezvénysorozat kezdő­dött a helyi református templom felú­jításáért. Elsőként június 12-én a mis­kolci Alapkő keresztény együttes „Örvendezzetek az Úrban!” című mű­sorát és Fedor János grafikus-festőmű­vész kiállítását nyitották meg. Júni­us 26-án pedig Hatvani Kis Gyöngyi énekművész szerepel a programban, valamint Sz. Nagy István iparművész tárlatát tekinthetik meg az érdeklő­dők. (4. oldal) Záróhangverseny A Megyei Zeneoktatói Egyesület aba- újszántói tagozata június 16-án növen­dék záróhangversenyt rendez a helyi művelődési házban. Kodály „Legyen a zene mindenkié!” gondolatának je­gyében a vendégeket, szülőket, növen­dékeket Bakonyi Béla ének-zene tanár köszönti. (4. oldal) Könyv a megyéről Szép kiállítású kötet jelent meg a könyvhéten Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről reprezentatív album nem hiányozhat polcunkról. Ötezer pél­dányt nyomtak belőle, ám a kiadó bí­zik abban, hogy hamarosan elfogy, s kevés is lesz. (4. oldal) Gyerekek honi rajzasztala

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom