Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04 / 130. szám
ÉM-emléltexés ____________ r A legnagyobb Ur szolgálatában embertársait szolgálta. Tudós ember volt, ugyanakkor aszkéta. Mint példaképe P. Kelemen Didák. (II. oldal) ÉM-iriport____________ E gy gyerek nemrég megkérdezte, miért a fejedelemről és miért nem az ükapjáról, Rákóczi Zsigmondról nevezték el iskolájukat. (III. oldal) Évforduló A normandiai partraszállás, a D-nap, a világtörténelem egyik legnagyobb és a II. világháború szempontjából sorsdöntő csatája 1944. június 6-án kezdődött. (VII. oldal) Éhes vagyok... Fotó: Laczó József A hét embere Rozgonyi Jánosné pedagógus Fnjp Gabriella- Soha sem szerettem a pedagógusnapokat - próbálja elhárítani a beszélgetést Rozgonyi Jánosné, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatónője. — Mindig is mesterkéltnek éreztem az ilyenfajta ünneplést. Ráadásul az volt a szokás, hogy ezen a napon jutalmat osztottak. Ezek az egészen kis pénzek nemhogy lelkesítették volna az embert, hanem inkább megosztották, elkeserítették a tantestületeket. Igaz, senki sem az anyagiak miatt választja ezt a pályát, de az már a pedagógusok megcsúfolása, amit a közalkalmazotti törvénnyel csináltak. Persze egy- egy szál virág, egy kedves szó mindenkinek jólesik. De ezt nem lehet, és nem is szabad naphoz kötni, vagy hivatalos ünneppé tenni... Ezzel ki is merítettük a pedagógusnap témáját. De igazán nem is ezért kerestem fel az igazgatónőt. Itt volt az ideje, hogy megismerkedjünk. Számtalanszor találkoztunk mái" iskolai ünnepségeken, az Édesanya- nyelvünk országos nyelvhasználati vetélkedőkön, egy-egy nagyobb rendezvényen, de beszélgettünk már az iskolai munkáról, a hatosztályos képzés bevezetéséről, épp’ csak róla nem esett szó soha. Pedig az érettségiző diákokkal ö is búcsúzik az iskolától, július 1-jé- vel nyugalomba vonul. Még most sem tud csak önmagáról beszélni. Sorolja életének főbb állomásait, jelentősebb eseményeit, de ezek mindegyike az iskoláról szól. Annak idején ő is az újhelyi gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait. Akkor még szülővárosában, Patakon a református egyházé volt a gimnázium, így mint katolikus szülők gyermeke egy évig ide járt át iskolába, és csak a pataki iskola államosítása után került újra haza.- Átgázolt rajtunk a történelem... - mondja csak úgy maga elé. - Gyerekfejjel átéltem a háborút, aztán jött az államosítás. Ötvenhatban egyetemista voltam. Micsoda napokat éltünk át?! Beszélnek most már mindenfélét, de mi tudjuk, hogy mi is történt akkor. Egyébként ennek köszönhetően vehettem fel az angol szakot is, hiszen előtte csak az oroszt választhattam a magyar mellé. Első munkahelyén nem sok hasznát vehette az angolnak. Ráadásul messze kerültek Zempléntől, a férjével együtt Ózdon kaptak állást.- Ózd akkoriban fejlődő városnak számított. Házak nőttek ki a földből, dolgozott a gyár. Lelkesedtünk. Mindent csináltunk, a szülőkkel együtt még utat is építettünk. Hatalmas kulturális rendezvényeket szerveztünk, közösségek alakultak. Fiatalok voltunk! Akkor született a kislányunk. Nekem a Béketelepi Általános Iskolában töltött évtized mindig is kedves marad... Innen a Városi Tanácsra kerültem, előbb felügyelő voltam, majd a művelődési osztály vezetője. Tulajdonképpen itt is az iskolával, az oktatásügy szervezésével foglalkoztam. Abban az időben még mindig fejlődött a város. Szinte minden évben felépült egy új iskola vagy óvoda. Rendkívül termékeny időszak volt. Elismerték a munkámat, még kitüntetéseket is kaptam, a legkedvesebb számomra az Erdélyi Já- nos-díj, mert ezt tudom, hogy valóban a szakmai munkámmal érdemeltem ki. Viszont, amikor tanácselnök-helyettes lettem, elszakadtam az iskolától, légüres térbe kerültem, ez már kényszerpálya volt. Mindig is szerettünk volna visszakerülni Zemplénbe, így amikor erre lehetőség adódott, azonnal jöttünk. Tudta ő, hogy a messziről .jött embert gyanakvással figyelik a többiek Nem ismerték, nem tudhatták milyen vezető lesz. Viszont a munka közben minden kiderült.- Az első öt év itt is olyan szép volt, mint az ózdi pályakezdés - derül fel újra az arca. - Pedig meglehetősen lepusztult állapotban vettem át az iskolát. Az iskola fennállásának 200. évfordulójára, 1989-re sikerült teljesen felújítani az épületet, rendeztük a környezetet. Kint dolgoztak a kőművesek, bent pedig folyt az összegző látogatás. Valahogy mindenki bizonyítani akart, a legjobbat szerette volna nyújtani. Es tudta is! Úgy érzem, nem csak külsejében, de tartalmilag is megújult az iskola. Amikor ’89-ben újra választottak, a negyvenhat fős tantestületből harminckilencen mondtak igent. így kezdhettük el a megyében elsőként a hatosztályos gimnáziumi oktatás tantervének kidolgozását. Egyetlen fillér költségvetési támogatás nélkül sikerült kialakítani egy többmillós értékű számítógépparkot. Tizedik alkalommal adtunk helyet a megyei számítástechnikai versenynek. A nyelvoktatás terén igyekszünk mindent megadni a diákoknak, évek óta anyanyelvi tanárok is tanítanak az iskolában, sikerült kiépítenünk különböző cserekapcsolatokat. Ezek persze nem csak az én eredményeim. Mindig is nagy segítségemre volt a helyettesem: Daragó Ferenc, de mondhatom, hogy a tantestület is. Azt hiszem, eredményes tíz esztendő volt... De ez még nem a búcsú ideje. A folyosón vájják az érettségiző diakok. Tudni szeretnék, hogy sikerült az angol írásbeli. Még hátra van néhány óra, egy-két nagy feleltetés, aztán le kell zárni a tanévet, aláírni a bizonyítványokat, átadni az iskolát. Talán ha legközelebb találkozunk, már arra is lesz ideje, hogy meséljen kicsit Eszterről, az unokájáról. A Gutenberg-galaxis Fecske Csaba íS*ok szép könyved van - mondja Gábor, s szinte egyszerre futtatjuk végig tekintetünket a görnyedező könyvespolcokon. Mi tagadás, gyönyörűségem telik bennük, jólesik pillantásommal simogatni gerincüket. Ott sorakoznak titkokat, szépséget őrizve a Magyar Remekírók, a Világirodalom Klasszikusai és a Világirodalom Remekei, ez utóbbiak, szinte megbotránkoztató leírni, darabonként potom huszonhat forintért. Fél kiló kenyérára. Igaz, annak idején négy és fél kiló barna kenyeret vehettem volna érte. De hol van mára tavalyi hó? Az átellenes polcon, igaz sokkal pompázatosabb kivitelben a szinte monumentális Laorusse-k 2500 forint / kötet áron, s a Guiness enciklopédia, négyezerért. A Magyar Nagylexikon impozáns első kötete háromezer-nyolcszá- zat kóstál, de nekem, mint előfizetőnek a kiadó egy mosolygós fiatalember révén háromezerért személyesen hozta el. Úgy látszik keresik a kegyeimet. Hát csak keressék is! Manapság olyan drágák már a könyvek. Bizony sokba kerül a lélek fényűzése. Sokba kerül a virág. A kenyér az élet, a rózsa az élet értelme, mondja a japán. Első ránézésre is látni kik a kedvencek, melyik könyvet emelték le a legtöbbször a polcról, a megkopott köntös elárulja Eliotot, Esterházyt, Aranyt, Pilinszkyt, Vargas Llosát. Persze, van alsóbb szint is: néhány év alatt ronggyá olvastam a zsidóviccek két kötetét. Rilke immár spiritualizálódott, a minap egy órán keresztül kerestem hiába, noha már hunyott szemmel is rátaláltam azelőtt. „Hát nem emlékszel, hogy kölcsönadtad X-nek?!”- mondta a feleségem. Kár, most olyan Rilkézhetnékem van, gondoltam bosszúsan. S pótolható-e Rilke Apollinaire-rel?Van-e költőm, aki az összes többi is? Weöres? Ki tudja, Sokszor megfogadtam már, könyvet többé nem adok kölcsön, Sógor, koma le a cseresznyefáról! Hogy jön ahhoz egy idegen, hogy az én Mikszáthomat, az én Rilkémet csak úgy összefogdossa, összeujjlenyomatozza, össze- szamárfülezze?! Meg egyáltalár Könyvet kölcsön kérni szemtelenség szerintem. Indiszkrét dolog. Szépnek szépek valóban, de hogy sok volna? Ahhoz képest, amennyit szeretnék, nagyon is kevés, az átlagos házikönyvtárakhoz viszonyítva talán sok. Nem tudom milyen és mennyi az átlag. Nem végeztem ilyen irányú felmérést. Az ismerősöknél, rokonoknál szerzett tapasztalataimra kell hagyatkoznom. Mindenütt van könyv, többkevesebb, úgy pár tucattal több százig. Akad igényesebb, koncepciózus válogatás, és van igénytelen, véletlenszerűen összehordott. Néhol pusztán szobadíszként fuiikcio- nálnak. Persze, a könyv belbecsén, irodalmi értékein túl vizuális kultúra, ami aligha volna baj. A műfaj önmagában nem minősít, de azért jelez valamit. Én - szakmai ártalom - könyvpárti vagyok. Korán „megfertőződtem” a könyvek által, noha otthon nem nagyon voltak saját könyveink, legföljebb egy-egy kalendárium, ócska ponyva a padláson. Édesanyám viszont nagyon szeretett olvasni, hozta a könyvtárból sorban a könyveket, esténként sokszor hangosan olvastunk a petróleumlámpa pislákoló világánál. Szerettem ezeket a hangos olvasásokat, máig igéző, kedves emlékeim közé tartoznak. Olvastam persze magamban is. Mint kukac a sajtba, fúrtam magam az éjszakákba könyvvel a kezemben. Verne, Cooper, és persze Móra, Mikszáth, Mqricz, életre szóló élményeim. Nemecsek Ernő voltam, Nyilas Misi és még annyi más. Az időt könyvekkel mértem, a könyvek voltak a viszonyítási pontok. Ez a dolog Az aranyember idején történt, az a Vadölő táján. Valahogy így helyeztem el életem eseményeit, történéseit a könyvek köré. Voltak és vannak vissza-visszatérő könyveim, voltak, és bizonyára lesznek is elmaradt könyveim, amelyekről ilyen-olyan oknál fogva lemaradtam. Több könyvemnek „története” van. A Nemo kapitányt azért kaptam a szüleimtől, mert lemondtam arról, hogy unokanővérem esküvőjére menjek Miskolcra. Az volt a fájdalomdíj, így kárpótoltak. Az Isteni színjáték gyönyörűen illusztrált példánya bevallom, zugáru. Diákkoromban a legjobb barátom emelte el az egyik könyvtárból, éppen akkor jelen t meg, a szívem akart meghasadni érte, de barátom nem engedte, hogy ez a csúfság megessen velem. Jószívűsége mindössze két sörbe került a sarki kiskocsmában. Könyveim zömét könyvesbolti böngészések során hirtelen felindulásból vásároltam, manapság a Magyar Könyvklubon keresztül szerzem be őket. A többi magányos vadászatok trófeája. Hódolok az új, kényszerűség diktálta divatnak is, amely a bálásruha-akciók mintájára, a hulladékpapír árát alig meghaladó egységáron árusít ki könyveket: vehettem már 90 százalékos kedvezménnyel, harminc forintos, sőt tíz forintos egységáron is. Hát igen, a kultúra mint áru. Mint leértékelt áru. Kalmárok nyálától fénylik a Gu tenberg-galaxis.
