Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-01 / 127. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Túnius 1., Szerda-------------TÉKA-------------J övőt írni Miskolc (ÉM - FG) - „Az én szülőföldem - a Tisza-Zagyvatáj - engem nem magának nevelt. Nem akarta, hogy ott maradjak, munkása, lakosa legyek. Elejétől fogva arra biztatott, hogy attól az élettől, ami ott várna rám, addig meneküljek, amíg lehet...” így ír önmagáról most megjelent Jövőt írni című kötetének címadó művében Serfőző Simon, a Miskolcon élő költő, lapszerkesztő. Itt él, itt vezeti a Felsőmagyarország Riadót, szervezi a Magyar írószövetség Eszak-ma- gyarországi Csoportjának munkáját, de éppen ez a kötete is azt bizonyítja, hogy ezer szállal kötődik szülőföldjéhez. Prózaverseiben, a ’80-as évek végén, majd a rendszerváltás első éveiben született írásaiban vissza-visszatér a kétkezi munkásokhoz, a falvak népéhez, a földközelben élők mindennapjaihoz. „Egyre elkeserítőbb, fájdalmasabb évek, évtizedek óta tapasztalni, érezni vidékeink lebecsülését, lekezelését, látni a szélek: végeink romlását, el- hagyatottságát” - kesereg Kölönc az ország nyakán című írásában. Majd valamivel később - a kárpótlások idején - Nem a múltat című prózaversében már a közösség nevében szól. „Nem a földet, jószágot, az ekét, ekekapát, a földművelő szerszámokat, s a többit, amit elvettek tőlünk, s mind amivel népet, országot megkárosítottak, ami ebek harmincad- jára került, nem azt, s nem a múltat kívánjuk vissza, csak a lelkierőnket, az elveszett emlékezetünket, öntudatunkat, jogot az önállósághoz, szóhoz; csak a méltóságunkat adják vissza!” Ebben a „kárpótlásban” segíthet a költő, aki vállalkozott a krónikás szerepére. Enekmon- dóként, az egykori igricek utódaként jövőt írni” szegődött. , A lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában megjelent kötet borítóját Juhász Miklós fotójának felhasználásával Dob- rik István tervezte Színház az egész vár Budapest (ÉM - M.G.) - A magyar színészet legnagyobb színpadává vált az elmúlt hét végén a budai vár, ahol mintegy száz produkciót hirdettek meg a második alkalommal megrendezett Színészkameválon. A legnagyobb sikert a Vígszínház művészei aratták, akik a Bartók-udvarban kikiáltották a Víg Csepűlandet, s a Vers Mindegyiknek előadásai között különféle szolgáltatásokkal csalogatták a közönséget: a Peep Show-ban többek közt Eszenyi Enikő grimaszolt, Rudolf Péter pedig parafenoménként próbálta valóra váltani a nézők kívánságait. Gálffi László Laci bohócként gyermekmegőrzést vállalt — bár volt, aki inkább a feleségét bízta volna rá. A színészkuglinál bábuk helyett a társulat tagjait üthette ki a nagyérdemű. A fajsúlyos drámára vágyókat két Shakespeare-mű várta: a Vígszínház 3 művésze az 5 felvonásos Othellot 5 percnyi rapbe sűrítette, míg a Katona József Színház tagjai a Hamletet tudták le 15 perc alatt. A Halászbástya cigányzenészei ezúttal a Művész Színház nótás kedvű színészeinek húzták el a nótáját, a kaposvári színészek énekegyüttese a Csik’Singers pedig nemzetközi népdalcsokorral mutatkozott be. Hogy van-e mit ünnepelnie a szakmának és a közönségnek, arról szerencsére ezen a napon nem esett szó, hisz a csepűrágók bolondozása az évad feszültségeinek feloldását szolgálta... Az időtlen indiai gyökerekből Miskolc (ÉM - DK) - „Mikor játsszunk, a mennyből lejönnek az istenek" - mondta Sumilra Guha, aki együttesével a Maharishi Gandharva-Véaa indiai zenét hozta el Miskolcra. A hétfő esti koncerten megtapasztalhatta a zene kellemes hatását a közönség. Mi a koncert előtt beszélgettünk Guha asz- szonnyal. □ Az európai fülnek kicsit ijesztő már az elnevezés is... • Több ezer éve, India legősibb korszakában éltek azok, akiket Maha- rishiknek hívtak. A szó jelentése: nagy bölcs. Ők olyan magas fokán álltak a spirituális és fizikai fejlődésnek, hogy meditációjuk csöndjében érzékelték a teremtés legalapvetőbb rezgését, az ős-hangokat és ritmusokat. Ezt az érzékelést, ősi tapasztalást őrizte meg a Gandhar- va-Véda, a természet ritmusainak és harmóniáinak tudománya, s zene lett belőle, amely alkalmas a megbontott egyensúly helyreállítására. A rágák (dallamok) ezrei pontos megfelelői a nap bármely percének, az évszakoknak, vagy testünk szerveinek. A természetben mindenütt zenét és ritmust találunk. A fa ágaiban, a madarak énekében, a hajnal feszességében, az este le- csendesedésében. A Gandharva-Vé- da gyökerei egyrészt tehát a természetből, másrészt az ezt felfedező időtlen indiai múltból erednek. □ Miért érzik fontosnak, hogy megmutassák, átadják ezt a muzsikát más népeknek is? • A tudás nem az egyéneké, azt szét kell osztani. Azért indultunk európai turnéra, hogy zenénkkel mindenütt hirdessük a békét, a harmóniát, átadjuk a gyógyító erőt. A zenében nincsenek határok, ném számít a kor, a nyelv. Amikor ezt jól játsszák, megvan az ereje feloldani Sumitra Guha a miskolci koncerten Fotó: Dobos Klára a stresszt. Mint a gyógyszer, úgy hat a hallgatóra, aki játssza, az pedig a szabadságot kapja meg általa. □ Hogyan őrződött meg ez a zene? Iskolában tanulják, vagy benne van a levegőben, mint mondjuk az olaszoknál az opera? • A guruktól tanulták a tanítványok, később a tanítványok is gurukká váltak. De sok különböző zeneiskolánk is van. A zene elsajátítása néhány évet vesz igénybe, s nagyon jó tanár kell ahhoz, hogy megtanuljuk. Leginkább meg kell érezni, de természetesen fontos a hangszerek ismerete is. A mi együttesünkben például megszólaltatjuk a sarangit, ami 48 húros, ősi indiai hangszer. A szó azt jelenti: száz szín. A tabla szintén régi hangszer, ám ezek mellett én a hangomat „használom”. □A rágák a különböző napszakokra vonatkoznak. Mi van akkor, ha mondjuk az esti dallamsort reggel hallgatom? • Nincs időkorlát, bármelyik rága bármikor hallgatható, és jó hatással lesz. Csak a hatásfok még jobb, ha a megadott időben hallgatjuk. DNem félnek attól, hogy ha nagyon túlhangsúlyozzák a zenének a nem csak zenei szerepét - mármint hogy ezáltal lesz béke és egészség - visszájára fordulhat, amit akarnak? • A zene univerzális nyelv. Bárhol játszottunk, az emberek mindenütt élvezték a zenét, extázist, örömet fejeztek ki, eljutott hozzájuk az üzenet. Elmondható, hogy minden zenének, még az európainak is ez az alapja. Úgy hiszem, hogy ez a muzsika bárkit és bármit meg tud változtatni pozitív irányba, a gyógyító hatása pedig egyes betegségekre bizonyított. Hisszük a zene erejét, és hogy békét hoz a világra. □ De nem csak boldog emberek élnek Indiában... • A boldogság az agynak egy állapota, a felszabadulás szintén. Hajó a gondolkodásod, ha igaz tudás van a fejedben, amikor fegyelmezett vagy, mikor tested és lelked jó állapotban van a meditációtól, boldog ember vagy, élj bár Indiában vagy Magyarországon. India ugyan szegénnyé vált, de nem veszítettük el gazdag kulturális hagyományait. Harsonaszó a volt bölcsődében Miskolc (ÉM - CsM) - Az ember meglepetésében először szólni sem tud, csak átengedi magát a nem túl mélyenszántó, ám nagyon kellemes gondolatnak: „lám, lám, időnként mégiscsak úgy mennek a dolgok, ahogy kell”. Hiszen alig telt el kilenc hónap azóta, hogy Mócz Ferenc, a miskolci Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója elmondta, nagyon szeretnének kiszabadulni a jelenlegi, nyomorúságosnak is nevezhető körülmények közül - és tessék, már költözés előtt állnak. Azután persze az is eszünkbe jut, hogy az épületcsere vágya már akkor sem volt új keletű, amikor mintegy három évvel ezelőtt, egy másik intézményben, a Gábor Áron Műszaki Középiskolában hallottuk, milyen jó is, hogy költözni akar a Zeneiskola, mert ők szívesen birtokba vennék azt az épületet... Egy szó, mint száz, nem kilenc hónapos, de legalább két évtizedes, álom válik most valóra. Am ha az igazgató és helyettese, dr. Szilassy Istvánná boldog arcára nézünk, elillan a hosszú várakozás okozta keserűség. Mert az, hogy a Vasgyárból kitelepülhetnek a Táncsics téri volt bölcsődébe, többet jelent egyszerű cím- és telefonszám-változásnál. Hogy mi az a több? Közlekedés és közbiztonság szempontjából össze sem hasonlítható a két épület. És ami talán még ennél is fontosabb: az eddig megosztott iskola végre egyesülhet önmagával. A „másik felük” hosszas vándorlás után albérletben, a 21-es iskolában kötött ki.- Csak hála és köszönet nekik - mondja az igazgató. - Maximálisan támogattak bennünket, mi pedig zenénkkel színesítettük egy kicsit az ünnepeiket, így próbáltuk meghálálni segítségüket. De bármilyen kedvesek is voltak, kényelmetlen volt az albérlet mindkettőnknek. Mi hiányzott? A csend. Nem véletlen hát, hogy amint a városi képviselő-testület meghozta döntését az épület átadásáról, már be is költözött az eddig vándorló iskolarész. Az összes többi jön magától. Végre megalakíhatják saját zenekarukat, lesz helyük a vizsgák, megyei versenyek, továbbképzések megszervezésére, szorosabbra fűzhetik a viszonyt az Ady Művelődési Házzal, az egyházzal, sőt szeretnének a Miskolci Nyári Fesztiválba is bekapcsolódni, hiszen próbatermeket tudnak biztosítani a várban fellépő művészeknek - de legalább a hangszereiket megőrizhetik. Tehát megpróbálnak eredményeikhez méltó módón működni. Eredményeik pedig igenis számon tartandók. Ha csak az idei legjelentősebbeket nézzük: az országos Erkel-vetélkedőn másodikok lettek, a megyei gordonkaversenyen pedig egy diákjuk Gombás Ferenc-díjat, egy pedig nívódíjat kapott. — A legszebb az egészben az - moso- lyodik el a tervezgetésből „visszatérő” igazgató -, hogy jó néhányan megpróbálták bebizonyítani nekünk, az az épület teljesen alkalmatlan zeneiskolának. Ók ugyanis 30 fős osztályokban, általános iskolában gondolkodtak. Azután kiderült, alig ötmillió kell hozzá, hogy kialakítsuk a kis termeket, ideálissá tegyük a házat.- Az első év persze érdekes lesz - folytatja a bevallottan pesszimistább igazgatóhelyettes. — Az átalakítás ugyanis — a pénz miatt - három részletben zajlik. Most csak az alapvető munkákkal végeznek, jövőre jön a hangszigetelés. Márpedig a rézfuvosok, az ütősök mellett nemigen lehet mást hallani, ha nincs meg a szigetelés. Most is tudjuk, éppen mit játszanak, ha onnan telefonál egy kolléga. Jó lenne legalább nekik megcsinálni néhány termet. Mégiscsak megy tovább a voNAT Buzafalvi Gyózó Miskolc (ÉM) - NAT - Nemzeti Alaptanterv. Már az is megtanulta a rövidítést, aki nem szakmabeli. Négyéves előkészítés, ABCD-vari- ánsok elkészülte, szakmai-politikai igenek és nemek, indulatok és elhallgatás, aztán ez év februárjában egy „utolsó változat” gyors nyilvánosságra hozatala, melyet háromhetes „széles körű társadalmi vita” után elfogadott a kormány. Az idő tájt NAT-visszhang alig hallatszott, talán mert a pedagógusok annyira elfáradtak már a különböző variánsok elemzése, összevetése során, hogy többnyire csak a rezignált tudomásulvételre futotta erejükből. A nyilvánosságra hozott kis számú szakmai vita közül egyre különösen emlékszem. A Nyíregyházán bejegyzett, de országos tagsággal rendelkező egyesület, a Reneszánsz Tanárok Céhe ezt a szinte általánosan tapasztalt rezignációt cáfolta meg azzal, hogy már a NAT elfogadása után rendezett egy zsiNAT-ot, „NAT-bánat: Elment a voNAT?!” címmel, pusztán az együttgondolkodás kedvéért. Emlékezetes volt az egyik hozzászólónak (Simonfalvi László, az ILS Group igazgatója) véleménye, aki azt hangsúlyozta: nehéz lesz ezekből az alapelvekből követelményrendszert kialakítani, hiszen a NAT többek között például azt tételezi fel, hogy a diákok olvasnak. Rossz hír ugyan, de tény - mondta -, nem egy Gutenberg-gala- xison élünk. A mostani „nem olva- sós” állapotok után - szomorú ugyan - sem az olvasás fázisa következik. Innen nem vezet út újból oda. Automatikusan nem fognak a diákok a videomániából visszatérni a,könyvhöz, az olvasáshoz. Ha csak különleges pszichológiát, technikákat és motiváló praktikákat ki nem találunk. Egy másik hozzászólásában az igazgató úr azon elmélkedett, hogy a NAT által hangsúlyozott hazaszeretetre nevelést vajon lehet-e törvényekkel szabályozni?! Szerinte úgy kellene ezt a hazát alakítani, hogy egyre több szeretni való legyen itt. Kell egy biztonságot és szeretetet nyújtó gyermekkor, egy pozitív élményeket adó, örömszerző általános iskola, egy, a diákokat partnernek tekintő tehetségápoló középiskola, egy korszerű és valódi készségeket favorizáló főiskola, egyetem. Kell esély a szerelemre, a családalapításra: tér az intellektuális és esztétikai kalandokra. Az embereket kell szeretni, nem pedig a hazát absztrakt módon! Az akkori tanácskozás résztvevői sok úgy érezték, foglalkozni kell a témával, hiszen róluk van szó. Nyilván ugyanígy gondolják azok a szakemberek is, akik bejelentkeztek a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízása alapján az Észak-Magyarországi Tankerületi Oktatásügyi Központ által június 2- án és 3-án Miskolcon, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban megrendezésre kerülő eszmecserére, ahol a Nemzeti alaptanterv részét képező tantervi követelményeket vitatják meg különböző szekciókban. Az ezen megjelenő Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyakorló pedagógusok véleményükkel még befolyásolhatják, hogy mit visz tovább a voNAT... Kitüntetettek Budapest (MTI) - A közelgő pedagógusnap alkalmából Borsod-Aba- , új-Zemplén megyében a következő pedagógusok kaptak magas rangú kitüntetést. A Magyar Köztársaság Elnöke - a miniszterelnök javaslatára - több évtizedes kimagasló oktató-nevelő munkásságuk elismeréseként dr. Egey Antalnak, a Comenius Tanítóképző Főiskola nyugalmazott intézeti tanárának, igazgatónak, Ködö- böcz Józsefnek, a Comenius Tanítóképző Főiskola nyugalmazott főis- j kólái tanárának, főigazgató-helyettesnek, pedagógusi pályája és új tanítási módszere elismeréseként Tolnai Gyuláimnak, a miskolci Her- man Ottó Általános Iskola nyugalmazott tanítójának a Magyar Köz- társasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést adományozta. Az elismeréseket Göncz Árpád tegnap nyújtotta át a Parlament Mim- | kácsy-termében. Az ünnepségen je- j len volt dr. Mádl Ferenc művelődési | és közoktatási miniszter. Találkozó Miskolc (ÉM) - A Deák Ferenc Fiú Felsőkereskedelmi Iskola IV. a. osztálya június 4-én, szombaton délelőtt fél 11-től tartja 55 éves érettségi találkozóját a Berzeviczy Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Szlovák szavalat Miskolc (ÉM) — A budapesti Szlovák Tannyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban megrendezett szavalóverseny országos döntőjén a miskolci Kossuth Gimnázium és j Óvónői Szakközépiskola IV. f. ősz- j tályos tanulója, a bükkszentkeresz- ti Sándor Erika a középfokú intézmények kategóriájában II. helyezést ért el. (Az első díjat nem osztot- ták ki.) A versenyt a magyarországi szlovák oktatás létrehozásának 45. évfordulója tiszteletére hirdették meg. Az érettségire készülő Sándor Erika a szlovák nyelvet lakóhelyén az általános iskolában sajátította , el, a Kossuth Gimnáziumban fakultációs tárgyként tanulta tovább. Felkészítő tanára Handzóné Moká- nová Béla volt. Képek, kerámiák Nyékládháza (ÉM) - Pallagi Tamás nyugalmazott tanár, festőművész és B. Kálmán Mária keramikus alkotásaiból nyílik kiállítás június 2-án délután öt órakor a nyék- ládházi művelődési házban. Festmények Kazincbarcika (ÉM) - Majercsik János festményeiből nyílik kiállítás a kazincbarcikai Árpád fejedelem téri általános iskola galériájában, június 2-án, csütörtökön délután négy órakor. Könyvheti megnyitó Sárospatak (ÉM) - A 65. Ünnepi Könyvhét megyei megnyitóját ma j délután egy órától tartják Sárospatakon, az Árpád Vezér Gimnázium aulájában. Köszöntőt mond János- deák Gábor, Sárospatak polgármestere. A könyvhetet megnyitja Fodor András költő. A megnyitó után a kortárs irodalom remekeiből Kelemen Csaba, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze ad elő néhányat. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent műveiket bemutatják és dedikálják: Ferdinándy György, Kováts Dániel és Serfőző Simon. Vasvári-verseny Miskolc (ÉM) - A 8. Számú Általános Iskolában rendezték meg a Vasvári Pál emlékére hirdetett országos verseny területi fordulóját. Első lett a miskolci 43. Sz. Pattantyús Általános Iskola csapata (fel' készítő tanárok: Darabné Bárdos Margit és Garai Istvánná); második a 40. Sz. Általános Iskola csapafa (felkészítő tanárok: Berkes Katalin és Csudái Pálné); harmadik a Móra Ferenc Általános Iskola csapata (felkészítő tanár: Vodila Józsefnél! negyedik pedig a házigazda 8. S& Általános Iskola csapata lett (felkészítő tanár: Aranyosiné Csáki Erzsébet). Ez a négy csapat szerepe* majd ősszel Tiszaújvárosban a középdöntőben.
