Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-23 / 146. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Június 23,« Csütörtök-----------APROPÓ -------— K öznevelés Dobos Klára Igen, szokja csak a gyerek a komolyzenét, a koncerteket - az értéket. Legjobb, ha ak­kor kezdi a hangversenyre járást, mikor még a mamán belül van. Minél korábban, annál jobb. A minap alig több mint féléves keresztfiammal sétáltam el a Minorita templomba, hogy belehallgassunk Mozart c-moll miséjébe. Nem maradtunk sokáig, csak amíg látszott rajta, hogy „értékeli” a környezetet, érzékeli a szép hangzást. Színházi hangversenyre még nem vinném, de - szerencsére - azokon az estéken sok gyermek ismerkedik a klasszikusokkal. Vannak persze nehéz pillanatai a közelben ülőknek meg a szülőknek, mikor elhangzik a kérdés, hogy mikor lesz már vége, mikor megyünk már haza, vagy ha végigmeséli a gyermek a zenét. A Grand Canyon szvitnél az egyik kislány meghallva a patadobogás szerű hangot, felkiáltott örömében, és há­rom-négy sornyira tőle is lehetett hallani amint előadja a legújabb westem-történe- tét. Hiába, ilyen a programzene, ilyen gyerek... De az apropót most a Miskolci Nyár nyi­tóhangversenye adja, melyet a diósgyőri várban rendeztek. Négy gyerek feljutott a várfalra. Kicsik. Alsósok. De szórakozásuk­kal sikeresen elnyomták a fecskericsajt, Vi­valdiról meg Orbán Györgyről már nem is beszélve. Nem rosszak voltak - neveletle­nek. Egyáltalán nem fogta vissza őket, hogy itt most koncert van, s a közönség a zenére próbál figyelni. Aztán odament hozzájuk azelsőember, mondott valamit. A fiúk hall­gatták, de úgy tűnt, tőlük akár a (várfal­nak is beszélhettek volna. Aztán csak lero­bogtak a falról, s immár lent rohangáltak. Szólt nekik a második ember - mintha a falnak... A kavicson bizony erősen hallat­szottak lépteik, odahívta őket a harmadik ember - mintha csak a falnak... Es a szü­lők még mindig nem... Aztán két fiú „elveszett”, a másik kettő-miután még töb­ben csendesítették őket - pillanatokra óva- tosabbra fogta lépteit. A koncert végére el­fáradhattak, mert leültek a helyükre, bele­vesztek a videojáték gombjainak nyomoga- tásába... Summary: Hiába próbál meg nevelni a „köz”, ha a szülők otthon csak „tartják” a gyereket. MOZI Elbaltázott nászéjszaka Bahóz vagy nem baltáz? (ÉM - CsM) - Az ötlet messze nem eredeti, a Mindhalálig zenéből való: a filmek a bírálat mellé lufikat is kapnak. Maximum ötöt. Ha vi­szont vacak a mozi, akkor akár mind az ötöt ki lehet (képletesen) pukkasztani. Hogy minek egy ilyen bevallottan kölcsön vett „osztályzás­sal” előhozakodni? Mert átlagosan kéthavonta részesülünk abban az élményben, hogy örülni tudunk egy filmnek — és ez a heti műsorvál­tással összevetve nem igazán jó arány. Jön a fanyalgás, amire viszont igen hamar rá lehet unni. Hát ezért. Fanyalgás helyett kellenek a lufik. Most éppen abban a szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy csak a nászéjszakát baltázták el, a filmet nem egészen. Adott egy blues-verse- ket író fiatal srác (Mike Myers), meg egy szép­séges és egyben okos henteslány (Nancy Tra­vis). Egy meglehetősen különleges modorú skót papa és a bulvársajtót imádó mama. A sajtóban pedig egy szenzációs cikk az ismeret­len baltás nőszemélyről, aki eddig három fér­jét tette el láb alól a nászéjszakán. Mint tud­juk, a párhuzamosok is találkoznak a végte­lenben, itt azonban nem kell odáig menni, mert a szálak keresztezik egymást... De mindemellett adott egy henteslány-nóvér és egy ismerős rendőr is, akik nem elhanya­golható tényezők, olyannyira, hogy az utóbbi a legemlékezetesebb figura az egészből. Miatta jár a három lufi. Az összeborzolt kották esete Miskolc (ÉM - BG) - Ideális koncertí- dő fogadta az egész napi kánikula után kedden este hét órakor a diós* őrí várba látogató nagyérdeműt. Miskolci Nyári Fesztivál nyi­tóhangversenyén Vivaldi, Orbán György, Liszt és Ravel műveit hall­hatta Közönség. Még a szellő is feltámadt kissé, ami kellemesen simogatta a közönséget és kevésbé kellemesen borzolta a kottalapokat. A zenészek azonban már ismerik a szabadtéri koncertek „áldásait”, ezért csipeszekkel fel­fegyverkezve érkeztek a várba, en­nek dacára néha a szél bizonyult ügyesebbnek. A szabadtéri hang­versenyek azonban már csak ilye­nek. (Az már csak a tudósító külön „szerencséje”, hogy ülőhelyétől egy méterre foglalt helyet magának egy szöszi, de egyáltalán nem aranyos kilenc év körüli fiúcska, aki csakis akkor csapkodta kis kacsóival a földhöz a popcomos zacskócskáját, és kizárólag csak akkor csacsorá- szott az ici-pici szájacskájával, ami­kor a színpadon szólt a zene.) Ezektől a mellékzöngéktől eltekint­ve a koncert igen kellemes volt. Nem is lehetett másmilyen, mert a szórakoztatásról olyan avatott szer­zők gondoskodtak, mint Vivaldi, Orbán György, Liszt és Ravel, vala­mint olyan tolmácsolok, mint a Sel- meczi György vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Bartók Kórus. A műsor első része a zenekar és a kórus együtt muzsikálásának a je­gyében telt. Vivaldi Glória című művének kifejezetten jót tett a diós­győri vár. Egyrészt a természetes díszlet miatt, másrészt pedig azért, mert,a sajátos akusztikai körülmé­nyek között a némileg tompábban szóló vonósok felett teljes szépségé­ben pompázhatott a Mester által előtérbe helyezett trombita csillogó hangszíne. A barokk örömujjongást követően két hónapon belül már másodszor hangzott el Miskolcon Orbán György Regina Martyrum című opusza, amely a;májusi kórusfeszti­vál legkellemesebb meglepetésé­nek bizonyult a Minorita templom­ban. Orbán György kompozíciójá­nak tragikusabb hangvétele ezúttal fokozottabban érvényesült, amiért Köszönet a tapsért köszönet illeti az ellenpontozásra építő műsorszerkesztő(k) munká­ját. Mindez azonban nem kisebbíti a szerző érdemeit, aki életben tudja tartani a befogadóban a hitet, mi­szerint a kortárs zeneirodalom is képes könnyen befogadható, élvez­hető és tartalmas műveket felmu­tatni, aki tudatosítja a hallgatóban, hogy a zene egy és oszthatatlan, a gregoriánum, a klasszicizmus, a magyar népzene, egyáltalán min­den zene ugyanabból a gyökérből táplálkozik és egyformán érthető. Orbán György rendelkezik azzal az erénnyel, hogy nem kíván minden szabályt és hagyományt felrúgva önmegvalósításra törekedni, a szer­ző akkor és úgy is mindvégig jelen van, bogy nem a történetet igazítja a zenéhez, hanem a zenét a törté­nethez. Kétségkívül szerencsésebb előadni a Regina Martyrumot temp­lomban vagy koncertteremben, a Miskolci Bartók Kórus azonban mindent megtett ezen az estén, hogy intenzívebb dinamikával meg­mentsen valamit a légtérben óha­tatlanul elkószáló hangerőből. Liszt Ferenc Ünnepi hangok című zenekari műve egy csodálatos gyöngyszem. A Mester példaértékű visszafogottsággal menti meg a túl­csorduló pátosz veszélyével fenye­gető örömáradatot. A romantikus diadalmámor hangulatát idéző és vissza-visszatérő dallam minden megszólalásakor azon az ingatag határon fejeződik be, amikor még Fotó: Dobos Klára hiányérzetet, továbbhallgatási kényszert vált ki. Liszt műve az est legsikerültebb produkciójának bizo­nyult, dacára annak, hogy a Mester a billentyűk iránti elfogultságából adódóan néha nem zenekarszerűen kezeli a zenekart. A szabadtér igazi hátránya az utol­só darab, Ravel La Valse című kom­pozíciójánál nyilvánult meg, pedig a Mester alkotása lett volna a koncert igazi fénypontja. Ravel varázsol, hatalmas, egymásba mosódó, áttű- nó, kivilágosuló és elsötétülő képe­ket vetít elénk. Végigvezet a kerin­gő történetén, adott helyzeteket, ko­rokat elénk vázolva közvetíti a ke- ringőt mint életérzést. Feltűnik a színen a báltermek csillogása, a ru­hák lágy suhogása, Bécs pattogó- sabb, poroszos-fegyelmezett walze- re. A Mester az egyik pillanatban elbűvöl, a következő pillanatban egy sátáni mosoly kíséretében vásá­ri umtattává, őrült kergetőzéssé változtatja a hangulatot. Ez a sátá­ni mosoly egyre torzabb lesz, egyre kaotikusabbá válik a kép, megjele­nik az első nagy világégés okozta megdöbbenés, amikor valami végér­vényesen eltört, olyannyira, hogy ebben a környezetben a keringőnek a maga sugárzásával ártatlan tisz­taságával már nincs helye. Kár, hogy az igyekezet ellenére a sajátos környezet miatt kissé tompára sike­rült a hangzás, így a darab igazi fi­nomságai nem vagy csak hálványan jutottak el a befogadókhoz. Nem lesz könyvtelen a nyarunk Miskolc (ÉM - FG) - Költözik a Déry­né utcai Szabó Lőrinc Könyvtár, egy hónapig tart az állományrendezés a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár­ban, mégsem maradnak könyv nél­kül az olvasók. A Miskolci Nemzeti Színház re­konstrukciója miatt új helyre költö­zik a Városi Könyvtár Szabó Lőrinc Fiókkönyvtára. A Déryné utcai épü­let szűkössége miatt a könyvtáro­sok örülnek annak, hogy új helyet kapnak. Viszont nem tartják ideá­lisnak a Mindszent tér 2. szám alat­ti épületet. Az olvasók ellátása mi­att nem igazán szerencsés, hogy a n. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár közelébe kerülnek. Jobb lett volna, ha a főutcán vagy annak közvetlen közelében jelöli ki az önkormányzat az új helyüket. Ugyancsak a Mindszent tér 2. szám alá, az úgynevezett Csendom-házba költözik a Lévay József Tudomá­nyos Könyvtár. Félő, hogy a frissen vakolt, nem eléggé száraz épületben veszélybe kerül a felbecsülhetetlen értékű állomány. És a kutatók szá­mára sem tudnak nyugodt körül- ' ményeket biztosítani, hiszen az • emeleten folyó kölcsönzés, a napi forgalom zajjal jár. A kétségek ellenére a Szabó Lőrinc Könyvtárban megkezdődött a költö­zés előkészítése, szakaszosan cso­magolják a könyveket. Ennek elle­nére augusztus 1-ig még fogadják az olvasókat, viszont ekkor már kénytelenek bezárni, hogy szeptem­berben - az önkormányzat segítsé­gével - megkezdhessék a költözést, és október 15-én megnyithassák új helyén a régi könyvtárat. A költözés és a nyári szabadságok miatt júliusban néhány kisebb fiók- könyvtár - a Dayka, a Kaffka, a Gárdonyi és az Ifjúsági — bezár, vi­szont folyamatosan várja az olvasó­kat a József Attila, a Tompa Mihály és Petőfi Könyvtár. AII. Rákóczi Ferenc Megyei Könyv­tár és a Városi Könyvtár között szü­letett megállapodás szerint a belvá­rosban lakó olvasók egyetlen napra sem maradnak könyv nélkül. Júli­usban a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban állományrendezést tartanak, ezért az emeleti részeket lezárják, de a folyóirat-olvasó ekkor is üzemel, és minden egyéb halaszt­hatatlan könyvtári igényt is kielégí­tenek. És akik nem kapnák meg a keresett könyveket, azokat augusz­tus 1-ig várja a Szabó Lőrinc Könyvtár. Hosszú évek jutalma: szmesdiploma Miskolc (ÉM) - Ma délután kél óra­kor, a miskolci Rónai Művelődési Házban tartja a Pedagógusok Szak- szervezete a megyei szinesdiploma átadó ünnepséget, melyen a követ­kező pedagógusok kapják meg arany-, gyémánt-, rubin- és vasdip- lámájukat. Arany diplomások: Adám János- né, Miskolc; Bárány Albert, Mis­kolc; Bakos Béla, Rozsnyó; Bartha Barnabás, Nyékládháza; Bács Hor- tavér Anna Margit, Miskolc; Borgu­lya István, Szarvas; Bukovinszky Tibomé, Ózd; Cs. Nagy Mihály, Prügy; Dr. Csulya Lászlóné, Hat­van; Csórja Csaba, Kazincbarcika; Dombóvári Kálmánná, Ózd; Dikó Gábor, Miskolc; Domonkos István, Miskolc; Esztergomi Lajosné, Ózd; Erdélyi Emőné, Tiszatarján; Dr. Fridél Frigyesné, Mezőkövesd; Gönczy Tibor, Nyíregyháza; Gön- döcz Istvánná, Miskolc; Hulvey András, Miskolc; Juhász István, Taktaharkány; Jámbor Imréné, Miskolc; Jánosházy Károlyné, Mis­kolc; Dr. Károlyi Lászlóné, Kazinc­barcika; Losonczi Lupták Imre, Miskolc; Nagy Béláné, Miskolc; Nyéki Éona, Sajószentpéter; Oláh József, Szentendre; Papp Vilmosné, Miskolc; Péter Józsefné, Sajószent- péter; Pintér Jenőné, Miskolc; Pócsi Gusztávné, Tiszalúc; Szeli László­né, Miskolc; Szabari Szaniszlóné, Kazincbarcika; Szabó Dezsőné, Ki- ráld; Dr., Tátrai Józsefné, Miskolc; Tímár Arpádné, Miskolc; Túrái Györgyné, Kazincbarcika; Tóth Er­nő Gellért, Sajóbábony; Uzsoki An­tal, Kazincbarcika; Veresegyházi András, Izsófalva; Zahorán János, Békéscsaba; Kiss Szilárd, Buda­pest; Hriczó Mihályné, Göncruszka; Mühlbert György, Tengelic. Gyémántdiplomások: Agárdi Im­réné, Miskolc; Binó Jánosné, Mis­kolc; Bodnár István, Miskolc; Cseh Olga, Ormosbánya; Csermely Amb- rusné, Miskolc; Densz Éva, Miskolc; Diósgyőri Gyuláné, Miskolc; Dániel Erzsébet, Ózd; Feid Józsefiié, Mis­kolc; Ferencsin Margit, Putnok; Ga­lambos Béla, Miskolc; Dr. Jesztre­bényi Emőné, Budapest; Dr. Kere­kes Ferencné (posztumusz), Mis­kolc; Kovács Józsefné, Miskolc; Kol- month József, Miskolc; Králik Arisztidné, Ózd; Kőszegfalvi József­né, Miskolc; Löffler Józsefné, Bor- sodnádasd; Markó Jenőné, Miskolc; Olchváry Andrásné, Miskolc; Papp Barnabás, Miskolc; Papp Gusztáv­né, Ózd; Rétlaki László, Novajid- rány; Révy Antalné, Miskolc; dr. Ruszthy Endréné, Miskolc; Sági Já­nosné, Miskolc; Sárkány Gábomé, Miskolc; Simon Jánosné, Ózd; Szt- ronga Magdolna, Ózd; Sztopkó Je­nőné, Budapest; Dr. Stinghy Zsig- mondné, Miskolc; Dr. Tesbér Emil- né, Miskolc; Telihay Lászlóné, Mis­kolc; Vermesi Vincéné, Miskolc; Tá­bori Béláné, Sajókaza; Varga Erzsé­bet, Miskolc. Vasdiplomások: Frits Sándomé, Ózd; Köteles Józsefné, Miskolc; Nagy István, Ózd; Olchváiy Miklós- né, Budapest; Rónai Gyula, Mis­kolc; Zádor Imre, Miskolc. Rubindiplomás: Szabó Sán­domé, Ózd. Kulcsár-színház Miskolc (ÉM) - Kulcsár Imre szín­művész, a Miskolci Nemzeti Szín­ház társulatának tagja ezen a nyá­ron önálló színházat alapít. Kulcsár Imre „színháza” ma este nyolc órá­tól mutatkozik be a Korona-udvar­ban, az est címe: Hol van az a nyár? Komáromy Évát, Várhegyi Mártát, Ábrahám Istvánt, Varga Gyulát lát­hatja a közönség. Azt est szóvivője Verebes István lesz. Mint a cím és a szereplők névsora is utal rá: népsze­rű operettrészleteket hallhat a kö­zönség. Egy héttel később, június 30-án már komolyabb hangvételű lesz a műsor, akkor irodalmi ösz- szeállítás lesz. Árvay-emléktábla Sárospatak (ÉM) - Árvay József, az önálló tanítóképzés első igazga­tójának Takács Erzsébet Mun- kácsy-díjas szobrászművész által megformált portré domborművét avatják fel a sárospataki Árvay Jó­zsef Általános Iskolában (a Comeni- us Tanítóképző Főiskola gyakorlóis­kolájában) június 24-én, pénteken délután 3 órakor. Avatóbeszédet Szövényi Zsolt, a Művelődési és Közoktatási Minisztériúm főosz­tályvezetője mond. Kultúra, sport Megyaszó (ÉM) - Sportnapot ren­dez a Magyaszó Községi Művelődési Ház és a Megyaszói Cigányok Ki­sebbségi Szervezete június 29-én, szerdán a községi sportpályán. A megnyitó reggel nyolc órakor lesz, Búzáné dr. Tóth Eleonóra, a megyei önkormányzat jogtanácsosa kö­szönti a résztvevőket. Aztán ügyes­ségi versenyek, kézilabda, foci sze­repelnek a programban, közben a szabadtéri színpadon cigányegyüt­tesek műsorát láthatják az érdeklő­dők. A sportnapot este fél hétkor Gecsó Gyula polgármester záija. A templomért Szikszó (ÉM) - A szikszói reformá­tus templom felújításáért szerve­zett rendezvénysorozatot a Petőfi Sándor Művelődési Központ. Követ­kező rendezvényük június 26-án es­te hat órától lesz, amikor is a szik­szói születésű Hatvani Kis Gyöngyi és Karcagi Nagy Zoltán énekművé­szek mutatkoznak be, illetve Sz, Nagy István iparművész kiállításá­nak megnyitóját tartják. Július 10-én, vasárnap este hat órá­tól pedig Csavlek András festőmű­vész alkotásaiból nyílik kiállítás, ekkor hallhatják az érdeklődők Csavlek Etelka énekművész előadá­sát, és a művésznő kerámiáival is bemutatkozik. Szentendrei Nyár ’94 Szentendre (MTI) - Az idei - im­már 37. - Szentendrei Nyár is szín­vonalas kulturális programokkal váija a város vendégeit - ígéri Né­meth Gábor polgármester a progra­mot rendező Art XXI Művészetpár­toló Alapítvány képviselőivel egye­temben. Az eseménysorozat június 25-én Harle Tamás talkshow-jával kezdődik. A Szentendrei Teátrum 24. évadjának új bemutatója a Ko­lozsvári Állami Magyar Opera Cosi Fan Tutte előadása lesz. A művé­szek Mozart kétfelvonásos operáját öt alkalommal - július 9-én, 10-én, 14-én, 16-án és 17-én - mutatják be a hazai közönség előtt. A tavaly si­kerrel játszott Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi című barokk zenés vá­sári játékot július 23-án, 24-én, 30- án és 31-én ismét láthatják az ér­deklődők. A város különböző helyszínein ren­deznek hangversenyeket a komoly­zene kedvelőinek. Áz Egyesült Álla­mokból érkező Geoffrey Thomas és a Purcel együttes július 10-én, a Tomkins énekegyüttes július 24-én, Polónyi Ágnes hárfaművész és Ko­vács György trombitaművész július 31-én, a Danubia Ifjúsági Kamara- zenekar augusztus 14-én, a Szent­endrei Kamarazenekar és a Musica Beata Kórus augusztus 20-án kon­certezik. A Barcsay-udyarban jazz és folk esteket tartanak, ahol - töb­bek között - a Dresch Quartett, a Vujicsics együttes és Sebestyén Márta is fellép. A gyerekeket hét vé­gén A Holdnak háza van, a Bánom- fai bolondulás, A három szomoróc és A répa című mesedarabokkal szórakoztatják a helyi színjátszók- A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban hagyományőrző programokat és kézműves bemutatókat tartanak-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom