Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-21 / 144. szám
1994» Június 21.. Kedd Misztika A SZELLEM VILAGA 11 Orosz fejlesztésű repülő csészealj Moszkva (MTI) - Orosz kutatók megalkották, és már ki is próbálták a világ legelső „repülő csészealját”, egy olyan járművet, amelynek alakja leginkább diszkoszkorongéra emlékeztet, és amely képes a le- és felszállásra szárazfóldön és vízen egyaránt. A Sunday Times című angol napilap közlése szerint a tudósok úgy vélekedtek: mivel sikerrel járt a jármű kicsinyített, távirányítású modelljének tesztje a Moszkvától délre fekvő Szaratov kutatási központjában, még ezen a nyáron kipróbálnak egy nagyobb, de még mindig kicsinyített méretű változatot. Ha ez a kísérlet is eredményes lesz, akkor hozzáfognak a 36-szor 35 méteres, nagyjából egy Boeing 767-es repülőgép méretű légijármű felépítéséhez. A valódi „repülő csészealjat” már emberek fogják irányítani, és a tervek szerint 400 fő szállítására lesz alkalmas a csaknem 640 kilométeres óránkénti sebességű jármű. A brit lap értesülései szerint a légi szállító jármű bármilyen felszínről képes lesz felszállni, és bárhol tud majd landolni, akár vízfelületen is. A levegőbe emelkedéshez a járműnek nem lesz többre szüksége 500 méternél. A lap közölt egy rajzot is a jövő járművéről: a lapos gépnek két csonka szárnya van a két oldalán és egy emelt végű farokrésze. A jármű elülső részén két sugárhajtómű légszívónyílása látható, meglepő hasonlatosságot mutatva az eddig látott csészealjakhoz. Menem meglepő típusú találkozása Buenos Aires (MTI) - Érdekes témát talált Carlos Saúl Menem argentin elnök, áld kedden fogadta Shirley MacLaine amerikai színész- és énekesnőt: a találkozón földön kívüli hatalmakról beszélgettek. Menem minderről maga számolt be a Buenos Aires-i rádiónak.- Arról az erőről beszélgettünk, amely a földet teremtette - mondta és a művésznő megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e az ufókban. Azt válaszoltam neki: „Miért ne lehetne elképzelni, hogy más naprendszerek is léteznek, fejlettebbek, mint a miénk? Hiszek bennük.” Ufónak nézték a báriumfelhőt Salgótarján (MTI) - Alaposan ellátták munkával a salgótarjáni amatőr csillagászokat a műkedvelő ufó-vadászok: május 3-án este sokan telefonáltak a csillagdába, látják-e vajon a vizsgálóból is az égbolt ufó-vándorát. A hold méretének megfelelő fénylő jelenség valóban ott volt, üstökösre hasonlított, mozgása azonban eltért attól. A csillagdából több mint egy órán át kisebb-nagyobb távcsövekkel kísérték figyelemmel a lapított alakú fényes foltot, ami megtévesztésig olyannak látszott, amilyennek a titokzatos idegenek járműveit általában leírják. A csillagászok azonban inkább szupernóva-robbanásra gyanakodtak. A különös jelenséget nagy távcsővel is „puskavégre kapták”, lefényképezték, helyzetét bemérték. Kiderült, hogy az ufó-látók jelzései nyomán a csillagászok igen nagy valószínűséggel magas légköri kísérletnek voltak tanúi. Az üstökösszerű ködfolt kékesfehér színéből ítélve báriumfelhőről lehetett szó, amely - az amatőr csillagászok helyzetmeghatározása alapján - Szentpétervártól nem messze került a légkörbe. Kérés az Olvasóhoz Miskolc (ÉM) - Rejtélyes esetek mindannyiunkkal megtörténhetnek, megmagyarázhatatlan jelenségekkel szinte mindenki találkozik. Lapunk Misztika rovata szívesen helyt ad ilyen tapasztalataiknak. Váijuk jelentkezésüket levélben, vagy személyesen, előzetes telefonon történő egyeztetés után. Természetesen akad Önök között, aki szívesen közzé tenné ilyen tapasztalatait, de fél, hogy környezetében kinevetik. Az újságírói etika arra kötelezi a hírközlő szerveket, hogy ilyen esetekben tartsák titokban az informátor személyét. Ez természetes és ezzel minden esetben elünk. Még a misztikus történeteknél is. Egy valódi sivatagi show Igaz történet a Kalahári feletti ufó-hajtóvadászatról Talán qz egyik ilyen volt Fotó: ÉM-repró Pónuzs L. Zsolt Öt éve történt... 1989. május 7. Az első riasztást a, NÓRÁD (az Egyesült Államok Urvédelmi Parancsnoksága) rendszer veszi. Mivel ók nyilvántartják még az úrben lebegő csavaranyákat, úrhulladékokat is, gyorsan megkülönböztetik a nem azonosított repülő tárgyat, ami belép bolygónk légkörébe. Feldolgozzák az adatokat és továbbítják a szükséges információkat. Hirtelen felizzanak a vonalak a megfelelő helyeken. Idegen űrjármű a légkörben Dél-Afrika felett! Az óceánon kinn lévő Tafelberg fregatt radarja hamar beméri az objektumot és kapcsolatba lép a Walhalla légi támaszponttal. Gondolom, mikor leadják az ufóval kapcsolatos észlelést, lehet hogy a kapitány napszúrására gyanakodnak, de mikor a támaszpont radarjain is feltűnik a tárgy, a maga pőre valóságában már valószínűleg tudják, itt a kivételes lehetőség. Két Mirage elfogó vadászt azonnal felkészítenek a felszállásra. Pilótái parancsot kapnak. Közük velük, mit kell elfogniuk. Valószínűleg mosolyognak az egészen először, de mikor a műszakiak a gépre erősítik a Thor-2 nevű mikrohullámú hadászati lézerberendezést, lefagy a mosoly az arcukról. Ez már élesben megy! Sisakot húznak, ellenőrzik a fedélzeti műszereket, majd miután az engedélyt a toronytól megkapták, felszállnak. A nap gyilkosán tűz, de ezt a cockpit-ban ülve, túlnyomásos ruhában nem érzékelik a pilóták. Már felszállás előtt szemükre húzták a sisak napellenzőjét. Egy gonddal kevesebb. 13 óra 59 perc. Megpillantják az objektumot a Kalahári-sivatag felett, sebesen repülve. Az alkalom tálcán kínálkozik. Lenn a sivatagban tüsténkedő bennszülöttek nem tudják mire vélni a különös légi paládét. Izgatottan mutogatnak az égboltra, a fénylő diszkoszt üldöző Mirage- okra. Gosen őrnagy a támaszpont parancsnoka kiadja a túzparancsot, miután a pilóták közük, hogy az objektum semmilyen felszóh'tásra nem válaszol. A Thor-2 speciális magnetronjait teljes impulzus üzemre kapcsolja a pilóta; a túzpa- rancs vétele után. Leadja az első lövést. Az ufó megbillen. Aztán a második lövés következik. A csészealj szikraesőt kezd hányni majd sebességet és magasságot veszt. A Thor-2 jól vizsgázott, viszont az ufó utasai szerintem nem kimondottan örülnek az effajta vendégmarasz- talósnak. 14 óra 02 perckor óriási robajjal a Kalahári-sivatagba csapódnak. 150 méter átmérőjű 12 méter mély kráterben lelnek megnyugvást. A titkosszolgálat gépezete olajozott mozgásba lendül, óyorsan összeverbuválják a különféle szakemberekből álló csoportot és eündulnak a helyszínre. Ä területet azonnal lezárják. Az első próbálkozás a csészealj megközelítésére balul üt ki. Az ismeretlen rendszerű hajtómű elektromágneses mezejébe került helikopteren a fedélzeti berendezések bedobják a törülközőt. Lezuhan. Eredmény: öt személy életét veszti. Később mégis sikerül közelebb jutni az objektumhoz, mivel az elektromágneses sugárzás alábbhagy egy idő után. További vizsgálatra irány a Walhalla!- döntik el hamarosan az első vizsgálódásokat befejezve. A sivatagi show itt véget érne... Az óceán túlpartján a NASA-nál megcsörren a telefon.- Nagy fogást csináltunk! - ennek nyomán felkészítenek egy Guppi szállítógépet a feladatra és elindítják. A öuppit rakétafokozatok szállítására használják az Államokban, nagy befogadó képességű szállítógép. A légitámaszponton eközben az ufót aprólékos vizsgálatoknak vetik alá. Bejáratot keresnek rajta. Mikor megtalálják, próbálják kinyitni. Végül is egy hidraulikus feszítőrendszer meghozza a várt eredményt. Legnagyobb megdöbbenésükre két humanoidra lelnek. Elfogják őket, majd különféle vizsgálatokat végeznek rajtuk. (Bőr- illetve vérminták vétele.) Mielőtt azonban hermeti- kus burokkal látnák el vadászatuk sikerét, lajstromba vesznek mindent; és „ami mozdítható” alapon megkezdik kihordani az ufóról a különböző műszereket, eszközöket a laborba. A jegyzőkönyvbe az alábbi kerül rögzítésre: „típusa ismeretlen, valószínűleg földön kívüli eredetű” Hamarosan megérkezik a Guppi. Rövid tanácskozás után úgy döntenek, hogy a zsákmánynak az Államokban a helye, mivel ott már vizsgáltak hasonló horderejű „eszközöket”. A Guppi gyomra elnyeli a csészealjat és a fedélzetre került két utasát is. Uticél: Egyesült Államok. Arizona. Wright Patterson légibázis. Elhagyják a Walhalla-bázist, majd irány az óceán. Az óceánon utazók amikor megpillantják a különös formájú repülőgépet, nem is sejtik milyen súlyos titkot visz. Odaát a NASA a hadsereg és a CIA emberei tűkön ülve várják, hogy a gép leszálljon. Aztán ... Áztán mikor az egész véletlenül kitudódik, megint elindul a cáfolatok szökőára. Hivatalos források sohasem erősítik meg a hírt, a hadsereg pedig folyamatosan tagad. Milyen titkokat rejthet Wright Patterson erősen őrzött épülete, ahová csak kivételes személyek nyerhetnek belépést? Nem tudni... A show azonban folytatódik tovább. Akárhol... Utóirat: a csészealj fedélzetén talált írásjelek azonosak egy korábbi 1949-ben történt incidens során fellelt írásjelekkel. Ez utóbbiak elemzését Dr. William F. Friedman és Lambros P. Calliharmos végezték. Összeállították a szimbólumok és hieroglifák 132 jelből álló rendszerét, amit „Ochroes”-nek kereszteltek el. Champoüoni munka lehetett... Egy megesett „ufó-szex”-eset Egy misztikusan humoros írás, mindkét műfaj kedvelőinek Szepesi Sándor Szinte nap mint nap hallani mostanában olyan esetekről, hogy bizonyos „űrjövevények" vagy „ufólények" testi, szexuális kapcsolatba léptek földi emberekkel. Azt hiszem, ez a téma mindenképpen „megér egy misét", úgyhogy következzen most P. X. kajászórecegei földműves beszámolója, saját - ilyen jellegű - élményéről. (A „beszámoló" pontosan annyira hiteles, mint amennyire az ilyen beszámolók lenni szoktak.)- Éppen a krumpliföldról bóklásztam hazafele, mikor egyszer csak aztat látom, hogy fény van. No, gondoltam, dejó, gyónnék az ufók. Mer’ aztat én a nulladik típusú tévéműsorban hallottam, hogy ha az ember este fényt lát a szántóföldön, akkor az ufó. Örültem, hogy mostan már akkor nekem jó, mer benne leszek a nulladik típusú tévéműsorba’, mer- hogy ufót láttam. Végre az én életembe is történik má’ valami, mer’ eddig összesen annyi izgalom ért, mikor a sógorék felvittek Pestre, és akkor úgy mentem fel a lépcsőn, hogy meg se mozdultam. Mcrhogy a lépcső mozgott, de eztet má csak később mondták meg, mikor má’ majdnem összecsináltam magam.- Hát szóval akkor gyött az ufó, ami kerek vöt, meg villogott, meg minden baja vót, de hogy pontosan milyen vöt, aztat nem tudom megmondani, mer már régen vótam moziba. No oszt akkor leszállingózott elem az ufó, és amit mostan fogok elmondani, arra abszolúte nem emlék- szek, mer’ teljesen kiesett az emlékezetemből. Eztet az újságba olvastam, hogy ez így szokott lenni. — Szóval abszolúte nem emlékezek rá, hogy az ufóból kigyött egy ufónó, aki első látásra olyan vót, mint egy bögyös-faros menyecske, de én tudtam aztat, hogy ufónó, mer’ ha nem az, akkor megette a fene az egészet, oszt semmi értelme a felhajtásnak. Oszt akkor egy olyan ufónyelven, amiből egy szót se értettem, aszon- gya nekem az ufónó, hogy én egy nagyon jóképű ember vagyok, meg hát hogy tetszek neki. Én meg akkor aztat mondtam neki, hogy mondja még eztet nekem sokszor, mer ha sokszor mondja, akkor a végén még elhiszem, és akkor az nekem jó lesz. És hát akkor az ufónő még elmondta eztet 53-szor, egy olyan ufónyelven, amiből egy szót se értettem, és énnekem akkor nagyon jó vót, mer nagyon jó az a férfiembernek, ha aztat mondják neki, hogy jóképű. De még egyszer mondom aztat, hogy ezekre én mind nem emlékezek, mer az egy szálig ki szokott esni az emberek emlékezetéből.- No és hát nézzük akkor, mire nem emlékezek még, mer az is érdekes. Aztat mondja nekem az ufónó, hogy menjek be vele az ufóba, de még kacsintott is hozzá az ufószemével, és akkor én aztat mondtam neki, hogy „hinnye, azanyád!” Merhogy eztet szoktuk mondani a huncut menyecskének. No oszt akkor bementünk az ufóba, ami pont olyan vót belülrül, mint egy kisuvickolt hullaház, ahunnét mán a hullák is megszöktek unalmukba. Azt mondja nekem akkor az ufónó, hogy vetkeződjek lefele, mer itten most fennforgások lesznek. Hát én osztán nem is kérettem magam, mer én olyan ember vagyok, hogy ha egyszer bele, akkor bele! Nohát akkor le is vetkezódtem, de a térdig érő honvédségi glotter-gatyámat nem vettem le, mer aztat tudom, hogy jól áll, meg aztán szégyenlős is vagyok.- No, akkor megint mondta az ufónő, hogy ilyen szép embert még életibe nem látott (az igaz, hogy ki is húztam ám magam!), oszt ó is elkezdett vetkezódni. De teljesen anyaszült pucérra, úgyhogy megláttam a mejjit nekije, és akkor aztat mondtam, hogy „hűha!”. Meg aztat is mondtam, hogy most má így nagyon jó, dé még jobb lenne, ha egy kis itóka kerülne vala- honnét, mán csak a hangulat miatt. Osztán akkor megittunk egy fél liter ufópájinkát, az ufónő meg aztat mondta, hogy most má’ neki kéne kezdeni a dolognak, mer ó nem azé ufózott ide olyan messzirül, hogy ufópájinkát igyon. De mikor eztet mondta, mán gyött nekem, mint színvak bika a kéményseprőnek! Lehömpörödtünk osztán valami elektromos dikóra... de hogy aztán mi történt, aztat nem tudom elmondani, mer’ csörgött az óra, oszt felébredtem, pedig - a fene enné meg - még csak most gyött vó- na a java!-----------JEGYZET-----------Ű runokáink... Pónuzs L. Zsolt Se hossza, se vége azoknak a kozm ikus sztoriknak, amelyeket a műfaj írói kreálnak. Hol földközelben maradnak, hol pedig a nagy fekete szövet messzeségébe röpítik az olvasókat, néha kiváló, néha pedig kevésbé helytálló történeteikkel. Hát, Verne is így kezdte valamikor... Azóta van mindenünk. Mindenünk, ami fűt, zenél; világít és körmöt rág. A szüntelenül szaporodó emberiség viszon t életteret keres. És aki keres, az talál. Ahogy a mondás hangzik. K. E. Ciolkovszkijnak volt egy ars poeticája, miszerint: A Föld az emberiség bölcsője, de egyszer a bölcsőt is el kell hagyni. Na persze. Valószínűleg aktuális lesz. Talán néhány évtizeden belül... Nos, leszármazottaink birtokba veszik majd a kozmosz eddig üres részeit. De hogy fognak ők majd kinézni? Hasonlítanak-e valamennyire ránk a későbbiekben? Sikerült hozzáférnem egy érdekes anyaghoz, mely a hosszú idejű űrutazások előnyeit és hátrányait taglalta. Ebből kiderült, hogy a tartós súlytalanság illetve a csekély gravitáció hogyan befolyásolja az emberi szervezetet. Tehát: megnyúlnak a csontok; a szemhéj mandulavágású lesz, a szív könnyedén dolgozik, az agy pedig rendkívüli szellemi képességekre tesz szert a felfokozódott vérellátás miatt. Ebből kiindulva a szakemberek lefuttattak egy lehetséges fejlődési vonalat. A Homo Sapiens Cos- micus-ét. Majdani leszármazottaink eléggé magasak lesznek földi őseikhez képest, akik itt ragadtak kézzelfogható okokból kifolyólag. Karjuk lesz, szemük mandulavágású vastag szemhéjjal, és valószínűleg agytérfogatuk is változni fog valamilyen irányba. Milyen is lesz majd ezeken az űrtelepeken az élet? Még nem tudjuk. Apropó... Nemzés. Egy biztosaKáma-Szut- ra nyaktörő pozícióit kétdimenziós földhöz ragadtságukból viszik majd háromdimenziós síkraa súlytalanságvagy acsekély gravitáció lágy lebegésébe. Nemzedékek fognak majd felnőni, mindennapi munkájukat végezve az űrüzemekben, nosztalgiával gondolva a drága Föld-anyácskára. De valamikor visszatérhetnek-e nagyszüleik bolygójára? Ha igen, akkor rendkívül sokat kell majd edzeniük, hogy a gravitáció földi béklyóját kibírják károsodás nélkül. És ha nem? Akkor talán sohase tehetik lábukat arra, honnan őseik elindultak. Soha... Hmm; űrunokáink. A Föld csak egy emlék lesz számukra, hogy sebesen tovaszálló űreszközeikből pillantást vessenek a kék gömbre. Talán felötlik egyszer bennük: innen származom?! Ufonauta-portré pzőművészek kedvenc témája, vajon ayan is néznek ki a földön kívüliek, kan próbálták már ábrázolni - íme, az yik lehetséges változata. Összeállította: M. Szabó Zsuzsa
