Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

1994. Június 14., Kedd 4 Z Itt-Hon Megemlékezés és hangverseny Sátoraljaújhely, Tállya (ÉM) - A Lavotta János születésének 230. évfor­dulója alkalmából tartandó rendez­vénysorozat következő eseményeiként Ujhelyben június 15-én a Piarista templomban Lavotha Elemér (Stockholm) gordonkaestje lesz 19 órai kezdettel. Pénteken (17-én) szintén 19 órai kezdettel a városháza dísztermé­ben is fellép, ám ekkor a Zempléni Ka­marazenekar koncertje is színesíti a programot. Az est díszvendége Kónya István a cremonai „Stradivari” Hang­szerkészítő Iskola professzora, a La­votta Alapítvány tiszteletbeli elnöke lesz. Köszöntőt Laczkó Károly polgár- mester mond. Június 18-án országos megemlékezés lesz Tállyán, ahol megkoszorúzzák La­votta János sírját. A római katolikus templomban pedig hangversenyt ren­deznek a híres virtuóz emlékére. A rendezvénynek több neves résztvevő­je lesz: beszédet mond Szabó György, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő, dr. Katona Tamás történész, dr. Kupa Mihály és Dombóvári János a Lavotta Alapít­vány elnöke is. Áldozatokra emlékeztünk A taktaharkányi temetőben ökumeni­kus istentiszteleten adóztunk az I. és a II. világháború áldozatai emlékének. A Himnusz elhangzása után az emlék­műnél Juhász István r. kát. esperes és Fodor József ref. lelkész imádkozott az áldozatokért és az újabb vérontás elke­rüléséért. Ezután a helyi önkormány­zat, az egyházak, az általános iskola koszorút helyezett el az emlékműre. Az ünneplők jelenlétében ugyancsak meg­koszorúzták a temetőben nyugvó erdé­lyi magyarok, németek és szovjet kato­nák sírjait. Az emlékünnepségen a helyi Népdal­kor adott műsort, majd a Szózat el­hangzása után a hozzátartozók, a fa­lu lakói vitték virágjaikat az emlékmű­höz. Juhász Károly Taktaharkány Mi otthonában is ITTHON Könyvheti ünnep Tokajban Tokaj (ÉM - K.S.) - Ünnepi rendezvényre került sor júni­us 1-jén Tokajban a polgármes­teri hivatal tanácskozótermé­ben, ahol is a könyvhét alkal­mából Jókai Anna találkozott olvasóival. Egyébként ezen a napon hasonló esemény volt Sárospatakon és Szerencsen is. Az eseményen résztvevők el­mondták: különösen azért tart­ják jelentősnek az eseményt, mert az elmúlt időkben a könyvpiacot elárasztotta a gyenge irodalom, ennek követ­keztében a szépirodalom szin­te teljesen eltűnt. Most kezd az igényes irodalom is visszake­rülni, s úgy látszik, hogy kezd az egyensúly visszaállni. A je­lenlévők a tokaji társadalom egy rétegét képviselték. Megnyitót Zelenákné Ónodi Csilla mondott. Szólt arról, hogy Jókai Anna immáron har­madszor vesz részt a kisváros­ban író-olvasó találkozón. Ün­nepivé emelte a hangulatot, hogy az írónőt köszönthették abból az alkalomból is, hogy eb­ben az évben Kossuth-díjat ka­pott.- Hét év telt el azóta amióta itt voltam, s azt mondják, hogy hét év alatt kicserélődnek az ember sejtjei, biztos, hogy azó­ta minden megváltozott - kezd­te az írónő, s azzal folytatta, hogy mégsem tekinti követen­dőnek azoknak a magatartását, akik úgy gondolják, hogy nem kell vállalnunk korábbi önma­gunkat. Korai írásaimban van­nak olyanok, amelyeket ma már más művészi eszközökkel írnék meg, de mást nem mon­danék” -jelentette ki. Majd iro­dalmi és közéleti tevékenységé­ről is szólt, s ebből megtudhat­tuk, hogy hét évvel ezelőtt, amikor itt járt, a Magyar írók Szövetségének alelnöke volt, majd a szövetség hetvenegy ta­gú választmányának titkos sza­vazása alapján a Magyar írók Szövetségének elnöke lett. Éle­tének a legnehezebb három évét élte át, de nem bánta meg. Két évvel ezelőtt köszönt le a közgyűlésen és visszatért az irodalomhoz. Jóllehet jelenleg vagy tíz társadalmi szövetség­nek most is tagja. Előadásában érintette a mai magyar irodalomban fellelhető irányzatokat, s elmondta ezzel kapcsolatos gondolatait. A hall­gatóságot megragadta az író­nő életfilozófiája, amelynek egyik alaptétele, hogy „Ne csak jobban éljünk, de jobbá is le­gyünk.” Szólt a Három című gyűjtemé­nyes kötetéről, amely novellá­kat, meditációit és szabadver­set is tartalmaz. Elmondta, hogy ezzel a címmel utalni akar valamire. Mégpedig arra, hogy a világ sokszínű és gazdag, és lehet, hogy van egy harmadik dolog is. Mindig a háromról van szó, mert az egy az önző, a ket­tő az ellentétet, az ellenséges­kedést fejezi ki, s így meg kell találnunk a hármat. A rendezvény végén Jókai An­na dedikálta könyveit, melye­ket a jelenlévők vagy a helyszí­nen vásároltak meg, vagy pe­dig magukkal hoztak. Vízityúkok, csíkhalak, láperdők Jelentősen csökkent az utóbbi években a Sajó szennyezettsége Fotó: Fojtán László (ÉM - K. L.) - Már a múlté az a megjegyzés, hogy a város határát is érintő Sajó folyó az ország egyik legszennyezettebb vízfolyása. Az utóbbi években jelentős tisztulást figyeltek meg. A szennyeződés csökkené­sét jelzi, hogy már halat is fog­tak az élővízben. Ez pedig a tisztulás jele. Ámde a Sajó város határában lévő szakaszának más neveze­tessége is van. Erről bizonyá­ra kevesebben tudnak, ami ha annak védelmét jelenti, nem is baj. Korábban ugyanis a Kis- Sajó mentén mintegy 300 hek­tárnyi területet védetté nyilvá­nítottak, az ott található termé­szeti értékek miatt. Ez a terü­let, amely ős-eredeti formájá­ban maradt meg, a Sajó, vagy a Bódva hajdani medre lehe­tett. Ez a mintegy 2,5 kilomé­teres, úgynevezett pangóvizes szakasz jelenleg is a Bódvából kapja a vizét, melynek mennyiségét zsilippel szabá­lyozzák. Az érintetlen, ősmeder mentén lévő víz szélén égeres láperdő maradványai találhatók, sze­gélyként. Itt nádfoltokkal, gyé- kényes-sásos területek válta­koznak. A megfigyelések arról is tanús­kodnak, hogy megközelítőleg 30 különböző madárfajnak nyújt otthont ez a terület. Ennyi tanyázik ezen a tájon. Olyan ritkaság számba menők is találhatók az itt fészkelők, megpihenők között, mint a ví­zityúk, a dankasirály, de ottho­nos a kakukk is. Ennek a vízi­világnak külön érdekessége, hogy fellelhetők benne a Sajó egykori halfaunájának egy-egy fajtája, mint például a csíkfé­lék. Védett területet találunk a város másik végében, a Bükk lábánál lévő Mexikói völgyben is. A bakancsos turisták által is kedvelt ez a vidék, amely el­sősorban növényi, valamint ge­ológiai ritkaságai miatt élvez védelmet. 1994. Június 14., Kedd Itt-Hon Z 5 Emlékezés a szomorú évfordulón A megemlékezés helyszíne a tokaji zsinagóga volt Tokaj (ÉM - K.S.) - Engeszte­lő megemlékezést tartottak a helyreállított tokaji zsinagógá­ban május végén az ötven év­vel ezelőtt elhurcolt nyolcszáz- tizenhat tokaji zsidó emlékére. A megemlékezésről Zelenák István helytörténész tájékozta­tott, aki a történelmi körülmé­nyeket vázolta fel ezen a na­pon. A szomorú évforduló elő­készítésére a kisvárosban em­lékbizottság alakult. A megem­lékezés fő szervezői Glück Mik­lós és Lőwy Lajos voltak. Az emléktábla avatáson kép­viseltette magát az Izraeli Nagykövetség, közreműködött Csikós Gábor színművész és a Nyíregyházi Zeneművészeti Szakközépiskola pedagógusai. Az áldozatok előtt tisztelgő em­léktáblát Májer János Tokaj polgármestere avatta fel. Sokan eljöttek. A háromszáz résztvevő közül mintegy százan lehettek nem tokajiak. Jelen voltak néhányan a túlélők kö­zül is. Zelenák István előadá­sa arról szólt, hogy kikre is em­lékeztek itt. Ki is volt itt 1944. május 29-ig az a nyolcszázti- zenhat elhurcolt. Visszatekin­tett a tokaji zsidóság kétszázöt­Fotó: Farkas Maya ven éves múltjára. Szólt azon szerepükről, amellyel a kisvá­ros polgári fejlődését előmoz­dították. Felidézte, hogy az el­ső világháború háromszázhat­vanöt tokaji hősi halottjából harmincöt volt izraelita, s vé­gül 1944-gyel kapcsolatban a következőket mondotta: „ki­ürültek Tokaj utcái, a százhet- venhét lakás gazdátlanul ma­radt. Megszűnt Tokaj polgári fejlődé­sének motoija, a zsidó közös­ség”. A jelenlevők hangulatát a megbékélés és a megengeszte- lődés jellemezte. A kocsmáros is pontokat szerzett Kardos Sándor Mád (ÉM) - Sem eső, sem zá­por, sem ömlő felhőszakadás nem tudta elmosni a mádiak országos második helyezését május 25-én, mert olyan nagy volt a lelkesedésük. A kihívás napján saját kategóriájukban, nyolcvan település közül, II. he­lyezést értek el. A benevezet­tek közül az ismertebbek: Aba- sár, Abaújszántó, Balatonfüzfő, Hévíz, Sajóbábony, Sajókaza, Szendrő, Záhony, Zalaszent- grót. A sorrend a késő esti órákra alakult ki. Az esemé­nyek nulla óra nulla perckor kezdődtek nonstop teremfoci­val, százhúsz résztvevővel, amit a helyiek Holdfény-terem- focinak neveztek el, ezután haj­nali gyaloglás következett, nyolc óra körül már az általá­nos iskolások is bekapcsolód­tak, kilenc óra tájban az óvodá­sok is, és fokozatosan a tele­pülés valamennyi lakosa, még a községen átutazókat is bevon­ták az eseményekbe. Dezső, a kocsmáros úgy szerzett értékes pontokat, hogy hajnali törzs­vendégeit csak akkor szolgálta ki a szokásos féldecivel, ha azok előtte teljesítették a sú­lyemelést valódi súlyzókkal. Az eső gyakran szétverte a rendez­vényt, de mindig újrakezdték. Délután négy órára végül is ki­derült az idő, indult a kamion­húzás, a kerékpárverseny. Elő­álltak a szekeresek, Madarász Lajos és Nyerges István, vala­mint Bihari Tibor a pónilovai- val, hogy az egészen apró gye­rekeket megkocsikáztassák. A sportolókon kívül nagy volt a nézelődők száma is, mert meg­hívott vendéget - Szabó Györ­gyöt, a megyei közgyűlés elnö­két - vártak az eseményre. A szervezőknek, Koppány László- nénak és Koppány Lászlónak ugyancsak akadt dolga, hogy a főtéren tolongó sokaságban a rajtok sikerüljenek. Az egész nap résztvevői között voltak Kubus János polgármester, No- vák András jegyző, Kiss György, az általános iskola igazgatója. A szereplőkön kívül sokan közreműködtek az ered­mények értékelésében, össze­sítésében és továbbításában. Több magánvállalkozó és fuva­rozó eszközöket biztosított a já­tékokhoz. A késő délutáni órák­ban ismét esni, majd zuhogni kezdett az eső, a szekerekre a gyerekek már esernyővel száll­tak fel. Közben megérkezett Szabó György is, aki csodálko­zott, hogy a zuhogó eső a telje­sítőkedvet nem csökkentette. Fél nyolcra, az eredményhirde­tésre zsúfolásig megtelt a mű­velődési ház, mert a meghir­detett utcabál bevonult a te­rembe. Itt valamennyi leját­szott sportágban díjakat osztot­tak ki s mintegy 100 ezer forint értékű jutalmat - a helybeli harminckét szponzornak kö­szönhetően. A Zemplén Televízió heti műsora Június 14. (kedd) 15.00 Szív TV 19.00 Hétfői HTV 30 ismétlése Június 15. (szerda) 18.10 Saját adás - Erdélyi János- na­pok Nagykapos - Bodrogközi szivaty- tyúk - II. világháborús tömegsír Györgytarlón - „Egyházi idő” - „Városkép” 19.00 HTV 30 filmek - Kalászocska. Rajzfilm. - Stúdiók magazinműsora - Don Quijote 20. rész. - Zenélő ma­lom (1943). Magyar film. Június 16. (csütörtök) 18.00 Szerdai saját adás ismétlése 19.00 Szerdai HTV 30 film ismétlése Június 17. (péntek) 19.00 HTV 30 filmek - Kendermagos Tyúkocska. Rajzfilm. - Stúdiók maga­zinműsora Meghökkentő mesék 18. r. - Hetedik pecsét. Svéd film. Június 18. (szombat) 8 - 16.00 Agro TV adásai Június 19. (vasárnap) 18.00 Saját adás - „Őszintén” cigány etnikai műsor - Deregnyői Műhely - Játék határok nélkül 18.30 A pénteki HTV 30 ismétlése Június 20. (hétfő) 15.00 Szív TV 19.00 Vasárnapi adás ismétlése 19.30 HTV 30 filmek - Volt egyszer három nővér. Rajzfilm. - Stúdiók ma­gazinműsora. - Brémai muzsikusok XXVI/2. - Nincs menekvés 1/1 film Himnuszunk jubileumához (EM) - A nemzeti himnuszok fensé­ges jellegű költemények, melyek a ter­mészetet, az emberséget, a hazát, a nemzetet éneklik meg. Nagy idők nagy dala a magyar Himnusz. Ez az év ju­bileumi: 150 éve, 1844-ben szerezte dallamát Erkel Ferenc. Születését az a nemzedék kívánta, amely a szabad­ságharcot végigküzdötte: Széchenyi, Kossuth, Petőfi reformnemzedéke. A Nemzeti Színház akkori igazgatója, Bartay András hirdetett pályázatot Kölcsey Ferenc verse megzenésítésé­re. Énekkar és zenekar mutatta be a pályamunkákat. A színházba közönsé­get hívtak meg, hogy válassza ki a leg­szebbet. Harangszóval és imaszerű, halk dallammal kezdődött Erkel zené­je. Erkel ugyanis pozsonyi diák volt annak előtte, s a pozsonyi harangok szavára gondolt, mikor a pályaművét írta. A hallgatóság már az első han­goknál ehhez a műhöz pártolt, óriási lelkesedéssel ítélték neki az első díjat. Petik Rezső Sátoraljaújhely

Next

/
Oldalképek
Tartalom