Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

1994. Június 14., Kedd 4 Ms Itt-Hon Könyv top-10 Miskolc (ÉM) - Ezen a héten Papp Marianna okleveles közlekedés- és gazdasági mérnök kedvelt könyvei, ol­vasmányai következnek az alábbi, ál­tala mégjelölt fontossági sorrendben: 1. Émile Zola: Állat az emberben 2. Herman Wouk: Háború (1990) 3. Irwin Shaw: Gazdagember,sze­gény ember (1969) 4. John Knittel: Via Mala (1988) 5. Jókai Mór: Egy az isten 6. Gecse Gusztáv: Bibliai történe­tek (1985) 7. Léleküdító azaz Szellemi Kincsestár Gondolatok és elmés idézetek gyűjteménye Wildner Ödön dr. szerkesztésében (1989) 8. E.H. Gombrich: A művészet tör ténete (1974) 9. Tersánszky Józsi Jenó: Kakuk Marci (1966) 10. Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete (1980) Sebes, szivárványos (ÉM - K. L.) - Köztudott, hogy a leg­több horgász, aki megyénk vizeinél áz­tatja a madzagot, elsősorban pontyra, esetenként harcsára veti ki a csalét­ket. Ám nem kevesen vannak azok sem, akik a horgászat különleges ágá­nak, a pisztrángozásnak hódolnak. Mint Hoitsy Györgytől, a garadnai pisztrángos-telep üzemeltetőjétől meg­tudtuk, megyénkben számos olyan víz­folyás található, amely megfelel ennek az ízletes húsú, ragadozó hal életfelté­teleinek. Ilyen a zempléni részeken például a Bósva, az aggteleki karszt­vidéken a Ménes patak és még számos más, a Bükkben található vízfolyás is. Sajnálatos módon azonban a vizek gazdái, a horgászegyesületek valami­lyen oknál fogva nem használják ki ezeket a lehetőségeket, nem telepíte­nek pisztrángivadékokat. A Hámori­tavat már vagy hat esztendeje nem né­pesítették be pisztrángivadékkal, holott valamikor a Palotaszállóban üdülők egyik kedvenc pisztrángos he­lye volt. Á garadnai pisztrángos te­lepről az idén is a Dunántúlra, Pécs és Veszprém környékén vásároltak tele­pítésre alkalmas ivadékokat, azonban a telep jóvoltából a két bükki tiszta vi­zű, sebes folyású, hideg vizű patak a Garadna és a Szinva sem maradt pisztráng nélkül. Mindkét patakba te­lepítettek a sebes és szivárványos faj­tából. A Szinvába a Hámori-tó és a pa­pírgyár közötti szakaszra, ahol a víz ennek megfelelő. Ezeket az egynyaras illetve előnevelt halakat a telepen váltott horgász- jeggyel lehet kifogni. Hasonlóképpen pisztrángolhatnak a telepen lévő min­tegy ezer négyzetméteres tóból is, ahol 20 dekástól két kilogrammos egyede- kig telepítettek. Répáshuta (ÉM) - Dr. Szita Gyula aki 1982-1992-ig volt a község plébánosa, a .História Domus” latin nyelvű leírását fordítva, így ír a répáshutai is­koláról. „A Kamara Uradalom terüle­tén lévő iskolák létesítője és kegyura maga a gazdaság volt. Katolikus jellegű uradalmi is­kolák voltak, így Újhután és Répáshután is. Az iskola és is­kolamester fenntartásához a falu közösségének is hozzá kel­lett járulni. Először Muhay György (1870-1877) plébános ügybuzgósága révén merül fel Répáshután önálló iskola léte­sítésének kérdése. Bead­vánnyal fordul a Kamara Igaz­gatóságához, melyben a répás­hutai tanulók nagy létszámára hivatkozik. Az Uradalom évti­zedeken át elutasítja az iskola létesítését azzal, hogy az erdő­gazdaság így is sok szociális terhet visel.” Az 1860-as évek­ben vált egyre sürgetőbbé az is­kola kérdésének megoldása. Muhay utóda, Kádár Béla (1887-1892) plébános idejében Az iskola szertárában Fotó: Dobos Klára kezd az iskolaügy reményt kel­tő irányt venni. Répáshuta ka- tolikussága ígéretet tesz, hogy az építendő iskola és tanítói la­kás munkáihoz fuvarral, anyagszállítással és segédmun­kával hozzájárul, a tanítói fize­téshez pedig iskola-adóként évi 100 Ft-tal, tűzifájának befuva- rozásával nyújt segítséget. Ezt az Uradalommal kötött szerződést a gyertyánvölgyi üveggyáros Schusselka ^Gusz­táv, mint bíró írta alá. Ezután születik meg, 1888-ban az er­dőgazdaság, illetve a Kamara Igazgatóság döntése, mely sze­rint az .Alsó erdóvédi lak” mel­letti üres telket átadja iskola és tanítói lakás építésére, biztosít­ja az építőanyagot (fa, kő, mész), téglaégetéshez tűzifát, iskola és tanítói lakás fűtésé­hez a fát, a tanítói részére a szántót és a rétet. Végre 1898- ra elkészülnek az építmények. Az első kántor-tanítóként a Vallás és Közoktatásügyi Mi­niszter kinevezi Wender Józse­fet. Az ő kötelessége a gyere­kek hit- és erkölcstanra való nevelése. Az iskola felügyeletét az akkori közoktatási rendelke­zéseknek megfelelően a helyi iskola gondnoksága látja eh melynek elnöke a plébános. 0 elnököl az év végi vizsgákon is. A gondnokság elnöke 1906-ban Barcsák Sándor plébános, ta­gok: Lehoczky Győző, Offertá- ler József, Teleky János és Fü- redy Izidor - úja Balogh Sán­dor, az üveghuták történelmi kutatója, a múzeum alapítója. Nyerők az Europe et Scool-on Miskolc (ÉM - B.I.) - Érettsé­gik táján mindenki egy cél ér­dekében összpontosít: a sikeres vizsgák elérésére. Amikor ta­nár és diák a feszültségek fel­oldása után konstatálja - mun­kánk, munkájuk eredményes volt. Az Avasi Gimnázium rajz tagozatosai — első-, másod- és harmadévesek és a 4. év - ki­állításra készülnek. A kiállítás képeit szemügyre véve elámu- lok: honnan vettek ennyi tehet­séges gyereket? Homonna György és Korpásné Ihász Zsu­zsa rajztanárok nyilatkoznak: - Először is köszönetét kell mondanunk igazgatónknak, Takács Mártának, hogy létre­hozhattuk a rajz tagozatot és munkánk eredményeképpen megmutatkozhatunk, megnyi­latkozhatunk a nagyközönség előtt is. Négy évvel ezelőtt in­dult be a rajz tagozat - az igaz­gatóság messzemenő támoga­tásával - és azzal a céllal, hogy a tehetséges gyerekek kapják meg a rajzi alapokat, ösztönöz­zük őket a továbbtanulásra, se­gítsük őket abban, hogy válja­nak valóra álmaik. Ehhez az is­kolavezetés igyekezett minden lehetőséget megteremteni: kü­lön rajztermünk van, eszközök, anyagok, kerámia és tűzzo­mánc égetésére alkalifias ke­mencénk. Úgy érezzük, szinte minden együtt van újabb és újabb lehetőségek megvalósítá­sához. Mi azzal háláljuk meg a segítséget, hogy igyekszünk bizonyítani.- A szakkör megalakítása óta szép sikereket könyvelhetnek el, sok-sok díjat nyertek megye- és országszerte, sót Európa- szerte... Ennek egyik bizonyítéka, hogy a Europe et Scool versenyen hat tanítványunk nyert díjat, az egyik kitüntetett Stunya Já­nos Strassbourgba utazik majd tanulmányútra. Homonna tanár úr mellett ül a sikeres diák. Milyen érzéssel tölt el ez a megtisztelő lehető­ség - kérdezem Jánost?- Az említett cég minden évben meghirdet egy versenyt más és más kategóriában, témakörök­ben. Az egyik kategória az én korosztályomban - másodikos tanuló vagyok - egy expo-pla- kát tervezése. Örömmel tölt el, hogy kiutazhatok Strassbourg­ba, hazajöttöm után beszámo­lok majd ottani tapasztalataim­ról. Az Avasi Gimnáziumban évről évre erősödik a rajztanárok szakgárdája is...- Nagy nyereség, hogy hozzánk került Korpásné Ihász Zsuzsa, aki nemcsak kitűnő rajztanár, de nagyon szépen beszél ola­szul is. Azt akarja mondani, hogy a művészetre nevelés mel­lett nagyon fontos a nyelvek is­merete is?- Igen - mondja Zsuzsa a mi iskolánk roppant nyitott, igyek­szik minden lehetőséget előte­remteni továbbfejlődésünk ér­dekében. A diákok és tanárok közül sokan utazhatnak Euró­pa különböző országaiba. Az idén nekünk, rajztagozatosok­nak is lehetőségünk nyílt egy olaszországi tanulmányútra, amelyből rengeteget profitál­hattunk.... Mert más diaképeken nézni Italia csodálatos műemlékeit és más beszippantani olaszhon le­vegőjét, érezni az illatokat, az ízeket és sok olyan mást, amit sem könyvekből, sem filmekből nem lehet megtapasztalni. Igazgatónőnk a Németország­ban, Grimm-díjjal elnyert valu­tájából juttatott nekünk egy- egy fagylaltra valót is. Miért szívügye Takács Márta igazgatónak sok más mellett a rajztagozat támogatása?- A napokban beszéltem egy művésztanárral, aki megkér­dezte, milyen a viszonyod a tantestülettel. Tisztelettel va­gyok irántuk. Ha az ember tiszteletreméltó munkát lát, igyekszik minden kívánságukat teljesíteni. Ók is sok szép dolgot tettek le közös­ségünk asztalára. Legutóbbi bizonyíték ez a ki­állítás, amely mindany- nyiunk gyönyörűségére szol­gálhat. 1994. Június 14., Kedd Itt-Hon Ms 5 A nemzeti alapítványok a bázisok Beszélgetés a Kárpátok Eurorégió főtitkárával Mészáros István Nagymihály (ÉM) - A Kárpá­tok Éurorégió másfél évvel eze­lőtt alakult, s a közelmúltban a szlovákiai Nagymihályban tartotta soron következő ülését. Öt ország (Lengyelország, Ro­mánia, Szlovákia, Ukrajna és hazánk) határ menti megyéi rö­vid idő alatt hozták létre ezt a regionális szervezetet, melynek főtitkára dr. Virágh Pál tájé­koztatta lapunkat az együtt­működésről, a mostani, immá­ron nyolcadik tanácskozásuk eredményeiről. □ Főtitkár úr, a Kárpátok Eu­rorégió megalakulása óta nem sok idő telt el. Mégis arra ké­rem, röviden foglalja össze, mi­lyen eredményeket értek el ez idő alatti • Önmagában az a tény, hogy létezik a Kárpátok Eurorégió, már eredménynek minősíthető. A múlt évben befejeződött a szervezeti építkezés, így idén - a februári, debreceni ülést is beleértve - már az érdemi munkát kezdtük el. Lassú, ap­ró lépésekkel haladunk előre. Elsődleges eredménynek tekin­tem, hogy minden döntés a résztvevő országok delegátusa­inak a közös konszenzusán ala­pul. Az eredmények sorában a következő, hogy a határ menti megyék lakói, intézményei, vál­lalkozói között elkezdődött a két- és többoldalú kapcsolatte­remtés, mely ’ természetesen majd évek múltán fogja igazán mutatni hatását. Új határátkelők nyitását szorgalmazzák □ A mostani tanácskozásukon az egyik legfontosabb témakör a határok kérdése volt. • Az előbbiekhez kapcsolódik, hogy a határok kellőképpen át­járhatók legyenek. Most egy olyan, három évre szóló prog­ramot fogadtunk el, melyben kezdeményezi a Kárpátok Eu­rorégió tanácsa új határátkelő- helyek megnyitását, a régiek korszerűsítését. Mindezt azért, hogy még szélesebb körű le­gyen a határok mentén élő em­berek kapcsolatrendszere. A határátkelők megnyitása érde­kében a Kárpátok Éurorégió is pályázni fog, hogy ezzel is erő­sítsük a kormányok Európa Tanácshoz benyújtott projekt­jeit. □ A nagymihályi ülésen még egy - a Kárpátok Eurorégió mű­ködését, jövőjét nagyban befo­lyásoló - kérdésről is tárgyal­tak. Ez pedig a nemzeti alapít­ványok ügye. • Minden résztvevő nemzet lét­re kívánja hozni azokat a nem­zeti alapítványokat, melyek anyagi alapot teremtenek majd működésünkhöz. Ezen a ta­nácskozásunkon már arról szá­moltak be a delegátusok, hogy saját országukban hogyan áll­nak ezek szervezésével, meddig jutottak el. Van olyan ország, ahol már a bejegyzési procedú­ra is megkezdődött, s van, ahol még a kezdetlegesebb stádium­nál tartanak. Szeretnénk elér­ni azt, hogy a nemzeti alapít­ványok létrejötte után az orszá­gok kormányai is támogassák mindazon folyamatot, melyeket az együttműködésünk során szeretnénk megvalósítani. Számítanak a kormányokra □ A Kárpátok Eurorégióban érintett megyék nagyrészben ne­hézségekkel küszködnek: hiá­nyos az infrastruktúra, nagy a munkanélküliség, hogy csupán kettőt emeljek ki. Figyelembe ve­szik mindezt, mikor meghatá­rozzák, hogy mik legyenek a fő célkitűzések? •Ha egy kertészeti hasonlat­tal élhetek, azt mondom, hogy ezeket az országrészeket öntöz­ni kell, fényt kell adni nekik, hogy fejlődhessenek. Természe­tesen a mi tevékenységünkhöz is elengedhetetlenül szükséges a kormányok támogatása. Ed­dig ez többnyire erkölcsi volt, kivéve a magyar kormányt, melytől nagyobb rendezvénye­inkhez anyagi segítséget is kaptunk. Mint mái- említettem, a nemzeti alapítványok létre­jöttével lehetőségük lesz az adott országok kormányainak is megfelelő anyagi juttatást biztosítani. □ Hogyan alakulnak más, ha­sonló nemzetközi szervezetekkel kapcsolataik? • A bázeli régióval már felvet­tük a kapcsolatot. Azt tudni kell, hogy ennek a szervezetnek igen szép múltja van. Náluk ta­pasztaltuk azt a követendő pél­dát, mely az egyetemek együtt­működésére vonatkozik. Mostani ülésünkön - kívülről jött kezdeményezésre - elhatá­roztuk, hogy megkeressük az Alpok-Ádria munkaközösséget kapcsolatfelvétel ügyében. Az Európa Parlamentbe való fel­vétel is napirenden van, itt je­lenleg most tájékozódunk. Gyorsabb eredmények □ Milyennek ítéli meg a Kárpá­tok Eurorégió eddigi tevékeny­ségét? • A résztvevő országok - s ezt nem bántó szándékkal mon­dom, hanem mint tényt állapí­tom meg - a demokrácia fejlett­ségének különböző szintjén vannak. Éppen ezért időigényes a mun­kánk. Különben a tagországok delegátusainak munkáját szín­vonalasnak ítélem. A munka- bizottságok tevékenységében azonban meglátásom szerint nagyobb aktivitásra lenne szükség. □ Főtitkár úr, mit hoz a jövő? • Abszolút bizakodó vagyok a jövőt illetően. Jóllehet a külön­böző országokban az elkövetke­zendő helyhatósági választások után előfordulhat, hogy más emberek tevékenykednek majd a szervezetben, ám az meggyő­ződésem, hogy az elkezdett munkánkat folytatni fogják, folytatni kell. Bízom abban is, hogy az elkövetkező években gyorsabb, látványosabb ered­ményeket tudunk majd elérni a Kárpátok Eurorégió keretén belül. A kulcsok szeretik a búiócskát (ÉM) - Nemcsak a lakás-meg a kocsikulcs hajlamos az elbú- jásra, de a barkács fúrógépek tokmányának oldásához szük­séges tokmánykulcs, és a kü­lönféle rászerelhető tartozékok szereléséhez, állításához ugyancsak nélkülözhetetlen imbuszkulcs is, amellyel a bel­só-kulcsnyílású csavarok-anyák oldhatók-rögzíthetók. Nem ket­tőt, hanem csak egyet kell ke­resni, ha a tokmánykulcs ke­resztszárát kiütjük, és helyébe- esetleg a szár furatánák meg­felelő méretűre felfúrása után- a géphez való imbuszkulcsot szorítjuk, és kis fémekkel rög­zítjük. Egyiket sem kell keres­gélni, ha a fúrógép kábelére egy kb. 2x10 cm-es, 1 mm vastag gumi- vagy bőrdarabkát helye­zünk félbehajtva. A páros, túl­nyúló szárat a kábel mellett szegeccsel rábilincseljük a ká­belre, és az így képződött fülek­be egymást fedő lyukat vágunk. — Morfondírozások — Kitört a nyár a tóparton Nagy József Hűvös, esős heteket tudhatunk ma­gunk mögött és bárhogy erősítgetjük is, milyen sokat ért a bőséges tavaszi csa­padékáldás, néha már soknak talál­tuk. Hellyel-közzel itt van már a várt meleg is, amire meg ismét mások pa­naszkodnak. Nem lehet kötinyű hely­zetben az időjárás koordinálója, mert a legjobb igyekezet mellett sem képes kedvében járni esőtől borzadóknak, hő­hullámok közt izzadóknak. Ezért az­tán kapunk az idei nyáron ebből is egy keveset, abból is egy keveset. Ha jól gaz­dálkodunk a szabadidőnkkel, azért örömünkre tölthetünk el egy-egy fél na­pot kint a természetben. A. nyár ismét kitört a Mályi-tó part­ján is, ahol észlelhető ennek minden je­le és következménye, mert az egészség­őrző túrákra indulóknak, a hátsó terü­leteket járva, ugyancsak meg kell gon­dolniuk hova (mibe) lépnek, az est csendjét pedig balta-, fejszecsattogás veri fel, a tábort verők tűzifaszerző-por- tyájukon derékba vágott fiatal fákat gallyaznak a holnapi bográcsos alá, a szúnyogok feldúlják a legeldugottabb szobazugok nyugalmát is csillapítha­tatlan étvágyukkal, és megérkeztek már a lóerőket vallató aranyifjak is, akik gépet és környezetet nem kímélve, a kis­gyermekes szülők átok-szitok özönére fittyet hányva száguldoznak, rodeóz­nak. A riadt szülő meg, sétány minde­nütt nem lévén, rakoncátlan kicsinye keze után kapkod, ideges ebben a zak­latott forgalomban. A sétányon meg a motorosok érzik iga­zán otthon magukat, ott élik ki sebes­ség-mániájukat acélparipájuk nyergé­ben. Mint bárhol másutt, itt is nehezen viseli el egymást öreg és fiatal, szegény és még szegényebb, telepes és jöttment. Mindez pedig alig használ az idegek regenerálódásának, ha lehet, inkább tovább borzolja a parti kedélyeket. A nyári „hóesés”, a nyárfák virágzása lassan már a végéhez közeledik, s ilyen­korra tele „vattával” fű és fa, a terasz és a jól kiszellőztetett szoba. Persze szépségei is vannak a nyárnak, a tónál találkozhatnak régi ismerősök, akik számba veszik, ki mennyit szedett fel és azt is, ki hiányzik. A szomszéd­ból nyárson piruló szalonna illatát hoz­za a szél, meg a fiatalok hangos szóval előadott, egymásba kapcsolódó, har­sány szavakból szőtt sztorijait. Egyszóval, teljes a nyár a tóparton. Pihennének a telektulajdonosok a zöld­ben pompázó kertek fái alatt, el- sörözgetnének a szomszéddal, már csak egy kis nyugalom kellene. Répáshuta alma matere százéves

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom