Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
Június 11., Szombat Látókör ÉM-hétvége VII Vallomásféle Verseimben a szülőföld szerete- te, a bodzavirág illatú mezők, akácok, a szelíd Tisza hangja köszön vissza. A fájdalom gyakorisága szerelemben és közéletben vershívó motívumként mozdíthatatlan szellemi létté érlelődött. Szüntelen vergődésben, mindig az utak, célok keresésével viaskodom. Gergelyiugor- nyáról indultam, a Kelet-Magyarországi Irócsoport és a Váci Mihály Irodalmi Kör kísérte utamat Budapestig, ahol a Krúdy-körben találtam szellemi társakra. Majd Gödöllőre költöztem, jelenleg is itt élek és tanítok. Péter Eta Vágy Kezed érintésére ruhám kigombolódni vágyik Szemed mosolygására felizzom a koponyámig Tested érintésére a Szentély kivirágzik Élted, értem Félek: azért van szükséged rám, hogy kipróbáld ezerféle fortélyod rajtam Félek: azért van szükségem rád, hogy szétbomlaszd sejtjeimet. Euridiké panasza Jöjj, engedd, hogy elevenen elnyeljen a halál! Ne nézz vissza, míg a napfényre nem érkezünk, álld az alkut, lm eddig követtél: viharverte habokon szélcsapta bőringedben szarvasok vérző csatáiban Cerberusok őrizte kapukon át Kháron ladikján... Ments meg, mert hallom lantod hangját hangtalan éneked szavát íjad ütemes pend'ülését futó lépéseid zaját: de nem a trák hegyekből, a szívedből zengenek hozzám a lüktető varázsok Szomjúhozz rám, mert elkárhozom! Orpheuszom, ne engedd, hogy a sziklás partokon elcsábítsanak a régi asszonyok, hisz ősz fejüket dugják ki • az izzó galagonyabokrok közül s csalán-nyelvük kikezdik régi esküvésedet Hadd álljanak: a bágyadt vadmacskák, búja szenvedők, bánatos szüzek, mert fonnyadt combjuk a régi kéjért kiált, de helyette ősi önzésük rikácsol... Fuss, menekülj, érj el hozzám, hogy ne nyeljen el elevenen a halál! „...holnap újra hajnalom hasad” Gondolatok Dayka Gábor költeményeinek legújabb kiadásáról KOVÁTS DANIEL 225 évvel ezelőtt Miskolcon született a magyar szentimentaliz- mus tehetséges költője, Dayka Gábor. Változatos kor, küzdelmes éíetsors jellemezte a számára kiszabott szűk huszonhét esztendőt. Szabómester édesapja korai halála ellenére megnyílt előtte az iskolázás útja; édesanyja áldozatvállalása és a katolikus egyház támogatása lendíti feljebb és feljebb a humán tudás megszerzésében. A miskolci minoriták, az egri cisz- terek tanítják, Kassán folytat bölcseleti tanulmányokat, Pesten és Egerben készül a papi hivatásra; végül tanárként talál kenyérkereső állást Lőcsén és Ungváron. Megyénkben Szikszóhoz és Mérához, valamint a régi abaúji székvároshoz, Kassához fűzték baráti szálak a Vitéz família és Kazinczy köre jóvoltából. Tüdőbaja rövidre szabta életét, 1796-ban az ungvári Kálvária-hegyen temették el. A költői pálya egyetlen évtizedet is alig fog át: az 1787-ben készült fordításoktól az 1795- ben Baróti Szabó Dávidhoz írt búcsúzásként is értelmezhető költeményig ível. Toldy Ferenc jellemzése szerint Dayka költői világa „befelé van fordulva, azon örvény felé, mely önkeblén tátong; ó mindig magából költ...”. Azt is megállapította: „Az ilyen szellemek nem szaporák, egy érzésgóc körül kereng költészetek örökké, de új meg új változatokban mindig megraga- dók, mindig hódítók. Azért Day- kában lírai költészetünk egyik leendő nagyságát vesztette el”. Termését mindössze félszáz eredeti versre s néhány műfordításra becsülik, irodalomtörténeti jelentősége azonban vitat- hatatlan. A kor II. József felvilágosult kormányzásától a magyar jakobinus mozgalom könyörtelen elfojtásáig ellentétes hatásokat geijeszt, s különböző erejű sugallatokkal alakítja az írói pályákat. Az irodalmi élet kiformálódásának Dayka is tanúja és résztvevője: versei az első, Kassán megjelenő irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Kazinczy Pesten is, Lőcsén is meglátogatja nagyra becsült költőtársát, s bár Dayka halálakor börtönben szenved, szabadulása után fáradhatatlanul gyűjti barátja hagyatékát, hogy életrajza kíséretében kötetben kiadhassa (1813). Ez a Széphalmon 1810. február 19-én befejezett életrajz hangsúlyozza Dayka Gábor tehetségét és szorgalmát, melyek által társai között az elsők közé emelkedett. Görögül, latinul, németül, olaszul, franciául, tótul kitűnően beszélt, az angol nyelvvel is megismerkedett. Nyelvi tudatosságát, felkészültségét jelzi, hogy 1790-ben magyar grammatikára tanítja teológus-társait. Ka- zinczytól ismerjük Dayka külső megjelenésének leírását, életútjának áttekintését. Nagy igyekezettel kutatta fel Dayka kéziratait; Virág Benedektől, a lőcsei és ungvári ismerősöktől kerültek ezek hozzá. Két bőrbe kötött - veres és sárga kötése által megkülönböztetett - kötetben őrizte meg a teljes hagyatékot. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tagozata szép új teljesítményeként Kovács Ferenc- né Ónodi Irén értő gondozásában készült most 120 oldalas gyűjtemény Dayka Gábor verseiből, amelyet a Felsómagyar- ország Kiadó ízléses kötetben jelentetett meg. Címlapján a Kazinczy által készített arckép: „Képe tulajdon kezem rajzolatja szerént készült, s ez a rajzolat Daykához igen jól hasonlított; úgy hiszem, hogy a metsző, kinek ügyessége előttem ismére- tes, nem fogja a képét hozzá ha- sonlatlanná tenni. A furtözést és leplezést Orpheusnak egy gemmájáról vétettem hozzá, s a megholtnak éjjeli világítást adattam a képen.” Ez az új gyűjtemény azonban nem Kazinczy közlésmódját követi, hanem visszatér Dayka Szikszói kisudvar eredeti, kiadásra szánt kéziratához, az úgynevezett „Veres kötetéhez. A mai összeállító és kiadó tehát valóságos irodalmi csemegét nyújt át az olvasónak. Dayka Gábort a magyar szenti- mentalizmus jellegzetes és tehetséges képviselőjeként tartja számon az irodalomtörténet, s a kezünkben tartott kötet szép versekkel illusztrálja a szenti- mentalizmus Dayka-féle változatát. Érzelmei minden lírai darabját ellágyítják. A „bágyadt Zephyrek” lengedeznek, a „bánatos erdő" felveszi „télben elhányt ékét”, „a sérült fiilmile gyászdalt zengedez”, „a bús ger- lice jajnak ered”, mielőtt közeleg a tavasz (A Tavasz). A boldog órák „a bús vízözön évei közt semmiségbe tért időknek zavarába dőltek” (A virtus becse). Szívéből „csak elfojtott sóhajtások emelkednek”, „csak néma jajgatások váltják egymást” (A titkos bú). A Sorstól csüggedten kéri „Ó, szánj meg, s vond elébb halálom! Meghalni nékem csendes álom.” (Az pj esztendőnek első napjára). Az antik metrumok adják sorai ritmusát, és az antik mitológia képei és alakjai épülnek be versszakaiba. Ezeken is áttörnek azonban olykor a mozgalmas látomások: „A barna felleg szárnyain az Éj a földre borzasztó árnyékot hint” (A rettenetes éjszaka); nyelvünk olykor „olyan mint az Ég rettentő mennyköve, felleg-hangon dalok, s rázkódtat ereje” (N.N.Ba- rátomhoz). Mégis közelebb áll hozzá, különösen szerelmi lírájában, a könnyed bókolás, a rokokó játékossága, természeti motívumainak alkalmazása, a pásztoridill. Például: „A tiszta csermelyecske a színes hant vi- rágit csókjával harmatozza” (Az én szerelmesemnek meghívása); „Hajnal hasad: gyapjas nyájának elhagyja tanyáját A daloló pásztor, s friss legelőre siet” (A Tavasz). Mi itt most mai helyesírással idéztük Dayka sorait, a kötet azonban hűséges az eredeti közlésmódhoz. A Kazinczy javítgatásait megelőző versformálással ismertet meg bennünket, tehát érdekes összehasonlításra ad lehetőséget: bárki megítélheti az apró részletekben megmutatkozó szövegalkotási különbséget A Kazinczynak szóló Bútsúvétel eredeti kezdősorai például így hangzottak: „Indúlsz a Pannon Édenébe, A Grátiáknak lakhelyébe Lelkemnek jobb fele!” A közkézen forgó kiadások a Ka- zinczyhoz címet választották, és „Tokajnak édenébe, A Chári- szok szép lakhelyébe” változatot iktatták a kezdósorokba. A különbség a többi esetben sem számottevő, de a filológia szempontjából igen tanulságos. Dayka költeményei megyénkben sajátos visszhangot kelthetnek helyi színeik okán is. Miskolc adta a magyar költészetnek, s szép szavai voltak Abaúj vidékeiről. Irodalmi örökségünk, értékeink jobb megismeréséhez segít hozzá Dayka Gábor verseinek régen várt szép gyűjteménye. Olvasnunk és becsülnünk kell, úgy kerül közelebb életműve, így hasadhat egy tragikus költői életsorsnak új hajnala. Koscsó László grafikája Szerkeszti: Cseh Károly Elveszített könyorület Drozsnyik István grafikája Füzes László Elmúlt a május Rozsdásodnak az orgonavirágok, elmúlt a május, el a szerelem. Már csak az esték lázas számadója áll néha-néha szóba még velem. Hol rontottam el? Hová lett a tűz? A megbocsájtás és az irgalom. Holtig keresem az egyetlen májust, és megtalálni soha nem fogom. Bólogatnak hószínű akácok, csupa illatos menyasszonycsokor, valahol messze zokog egy nóta - de azt a nótát én már nem tudom. Törő István: A folyó Halkan üzen, és azt hiszed, arcod fövenyből nyer hitet, bókol a Nap és messze száll, mint simogató fény-bogár, szárcsa röppen, úszik tovább, nézd a vízen a fodrozást, szitakötő röppen, megáll, lágyan libben a parti nyár, szeder hízik, már oly kövér, még néhány nap, s a vízre ér, fecseg a víz, neked csobog, hallgasd meg, titkokat locsog, s ha fürdesz benne simogat, azzal érd be mit tőle kapsz. Sajószögedi komp Koscsó László grafikája Dudás Sándor Tóparton Itt már belül halk eső hullong, hiába van köröttem dús lomb, szín-kavalkád s hiába hallik a rigó-fütty innenső partig . át a túlsó nád-szegett parttól. Anyám meghalt! Tudom, hogy attól , :c v : 'Xc£ : riadtabbak: . 2 a nyári éjek. . .. Hallgatózom. Azóta lélekharangzúgás kalászosodik kasza-érett, csüggedt szívemig.
