Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

1994. Május 31., Kedd 2 A : Itt-Hon r- NÁLUNK TÖRTÉNT -i A polgármesteri hivatalban jártunk... Jíz egyik osztályfőnöki óránkon elmen­tünk a polgármesteri hivatalba, hogy megismerjük munkájukat. Bejutottunk a polgármester irodájába is, ahol Pa- nyik József beszélt nekünk az önkor­mányzatról, a képviselő-testületről és feladatairól, bérekről, munkanélküli­ségről, segélyekről, a város vagyoná­ról és annak hasznosításáról, az adó­zásfajtáiról és a fizetések módjáról, az ő és munkatársai feladatairól. Rájöt­tünk, hogy elég sok dologgal nem va­gyunk tisztában, ami a város életének irányítását illeti. Azután kollégáitól ér­tesültünk a szabálysértésekről és figyel­meztettek minket, hogy ne kövessük el a legkisebb szabálysértést sem. Most már nemcsak a város múltját, ha­nem a jelenét és feladatait is ismer­jük, s így talán jobban megértjük a fel­nőttek világát, problémáit.” Paripás Laura I. b. Szepsi Csombor Márton Gimnázium Szikszó „Diáktanítók” Aszaló (ÉM) - Az elmúlt hét pénte­kén, május 27-én úgy tűnt, mintha /elborult” volna a rend az aszalói Gő- őz József Általános Iskolában. így is történt, hiszen a megszokott minden­napokat a diákönkormányzat által szervezett „diáknap” váltotta föl. Az első három órában „diáktanítók” ok­tatták a nebulókat. Á felső tagozatban minden osztály saját maga állított ta­nítót, a „kicsiknél” a nagyok bábáskod­tak. Á délelőtt folyamán tanár-diák já­tékos vetélkedőkre került sor. A pén­tek egyik érdekessége az igazlátó nap volt. Itt diákok tehették fól kérdései­ket az iskola tanárainak az intézmény életével kapcsolatos témákban. Jó al­kalom volt ez tanárnak és diáknak is egyaránt a helyi demokrácia gyakor­lására. A diáknapot „Tátika”-vetélke- dő zárta, majd egy jó hangulatú disz­kóban szórakozhattak a gyerekek. Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Buzafalvi Győző. Az abaúji melléklet címe: 3800 Szikszó, Kálvin tér 25. Telefon: 46/396-174 Terjesztési panaszaival hívja a (46)396-174. illetve a (46)35S-522-es telefonszámoí! A cekeházi kincsesbánya feltárásának 35 éves évfordulója Bakonyi Béla Abaújszántó (ÉM) - Ne gon­doljuk, hogy csak a drágakö­vek, az arany-ezüst s az ezek­ből készült ékszerek tartoznak a kincsek fogalmába. Minden különleges teljesítmény, mun­ka - mely embere keze által al­kotott - értékesebb az éksze­reknél, aranynál, gyémántnál. Az emberi énekhang által. Lét­rehozott és közvetített dala­nyag ugyancsak határtalan ér­téket, kincset képvisel, ha eze­ket a dalokat a stílusuknak megfelelően értékeli a szakem­ber - régi, vagy új stílus minő­sítéssel. Ilyen több száz értékes népdal birtokában lévő család kincses­házának feltárására fogott hoz­zá a Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja még az 1950-es évek végén Kodály irányításával: Abaújszántón, Cekeházán. Fehér folt Harmincöt évvel ezelőtt az ak­kori abaújszántói járásnak vol­tam a felügyelője népművelési területen, amikor járásunkba az Akadémia népzenekutatókat küldött ki, mert ez a terület szinte fehér foltként szerepelt a népdalkutatásban. Sztá- reczky Zoltán híres népdaltu­dóssal és -kutatóval, zeneszer­zővel Kékeden ismerkedtem meg, ahol egy kötetre való dal­anyagot gyűjtött. Felhívtam a figyelmét, hogy jöj­jön Abaújszántóra, s'annak külterületén, Cekeházán kin­cseket talál. Ott élt egy Alföld­ről ide költözött juhászcsalád, s a családfők és hat gyerek ese­ténként a juhhodály melletti füves tisztáson ülve csodálatos régi juhász-, betyárdalokat, bal­ladákat énekeltek. Én is hallot­tam őket, s a család éneklési stílusa, a dallamok gazdag dí­szítési jellege mindent felül­múlt. Híres népdalgyüjtő Ehhez a Sivák juhászcsaládhoz invitáltam a híres népdalgyűj­tőt, aki el is jött feleségével, amint a kékedi gyűjtést befe­jezte. Három nyarat töltöttek Abaújszántón, s felgyújtották magnószalagra és lekottázott támlapokra a család egész dal­készletét. Kodály Zoltán külön­leges utasítással látta el a nép­dalgyűjtőt: 1. Mindent részlete­sen újon le a Sivák család min­den tagjáról. 2. Eddigi életük és vándorlásuk folyamán mely községekben laktak, kikkel érintkeztek, kiktől tanulták a dalokat? 3. Minden dalközlővel olyan felvételt kell készíteni magnó segítségével, mely felvé­teleknél az énekes maga kezdi el a dalt, hangmegadás nélkül, s ezt a regiszter-lekottázott anyagot kell felgyűjteni. Kodály azért adta ezt a népdal- gyűjtési utasítást, mert akkor már tudta az általa meghallga­tott magnószalagok anyagából, milyen értéket képviselnek a család dalközlői. Az volt a ter­ve, s erre rendelkezést adott ki a technikusoknak, hogy a leg­tartósabb hangszalagra rögzít­sék az anyagot, mert a család dalkészlete családmonográfia jelleggel kerül a tervbe vett kö­tetbe és mellékelt szemléltető lemezein a nyilvánosság elé. Bemutatta egy ide látogató an­gol népdaltudós küldöttségnek, akiket bámulatba ejtett a csa­ládfőnek és hat gyermeküknek alkotó, művészi variációskész­sége. Mindannyian más-más hangdíszítéssel (melizmákkal) énekeltek. Az Akadémia meg­állapodott az angol tudósokkal, hogy megveszik a Sivák család monografikus népdalművésze­ti anyagát angol fordításban. Igen, de a szép terv kivitelezé­sébe beleszólt a végzet, mert meghalt Kodály, utána rövide­sen Sztáreczky, sőt nemsoká­ra C. Nagy Béla, aki addig foly­tatta a gyűjtő- és alkotómun­kát. Minden anyaghoz hozzáju­tott, hiszen Sztáreczky özve­gyét vette feleségül. Azt hi­szem, mivel még az én gyűjtött népdalkötetem is kiadásra ke­rült 1982-ben a Herman Ottó Múzeum, kiadásában - így fel­mérhető a család dalanyagá­nak bősége. Mi szántóiak a magyar népdal tv-mozgalmának időszakában négyszer szerepeltünk a képer­nyő előtt Sivák- dalokkal. Úgy gondolom a cekeházi Sivák csa­lád népdalművészete zenetör­téneti értékként szerepel me­gyénkben, s az utókor népdal­tudós szakemberei bizonyosan valóra váltják Kodály tervét, a híres család népdalművészeté­nek anyagát az utókor számá­ra. Sütöde épül Vilmányban Olasz gyártmányú etázs-kemence és dagasztó Vilmány (EM - KL.) - Napi 1000-1200 kilogramm különbö­ző pékáru, kenyér, kifli, zsem­le és a gyerekek részére túrós és mákos sütemény előállításá­ra új sütőüzem épül Vilmány- ban.A község valamint a kör­nyező települések igényeit is ki­elégítő ^pékség tervezésére a TÉRMŰ Kft. kapott megbízást és Dózsa Károly tervei alapján építik meg a sütödét. A mintegy 12 miihó forintos be­ruházást az önkormányzat va­lamint egyéni vállalkozók összefogásából alakult kft. üze­melteti majd. A létesítmény illeszkedik a községben kialakult fésűs-beé­pítési rendhez, míg homlokza­ti kiképzése egyéni ízlésével színesíti az utcaképet. Ezáltal nemcsak használati, de eszté­tikai értéke is a lakosságot szol- gálja.A pékség korszerű felsze­relést kap. Olasz gyártmányú etázs-kemence mellett ugyan­csak olasz gyártmányú dagasz­tó - valamint zsemle - és kif­lisodró gép segíti az ott dolgo­zó pékek munkáját. A szüksé­ges hőenergiát pedig tartályos PB-gázból nyerik majd. A sütőüzemhez csatlakozik egy 60 négyzetméter alapterületű élelmiszerbolt. Itt nem csak az üzem készítményeit árusítják, hanem a lakosság részére az alapvető élelmiszereket is. A süteményekkel pedig a felnőtt lakosság mellett a szomszéd­ságban lévő iskolába járó gye­rekek tízóraiját is megoldják. A lakosság ellátása mellett az is jelentős előny, hogy indulás­kor már több mint 10 fő foglal­koztatására nyílik lehetősége, amely segít a munkanélküliség csökkentésében. Ezért is kap­tak támogatást az új munkahe­lyek létesítésére. A pékséget egyébként úgy tervezték, hogy a keresletnek megfelelően a je­lenlegi egy műszakos termelést több műszakosra is át tudják állítani. Úgy tervezik, hogy a lakosság részére aratás után, az új bú­zából őrölt lisztből már az új kenyeret itt sütik. 1994. Május 31., Kedd Itt-Hon A 7 Az ózdi zsaruk nyerték meg a Tavasz Kupa bajnokságot Szepesi László rendőr őrnagy köszöntötte a házigazdák nevében a nyolc rendőre­gyüttes játékosait, vezetőit és az érdeklődőket. Fotó: a szerző Encs (ÉM - B.Gy.) - A Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr­főkapitányság és az Encsi Ren­dőrkapitányság május 21-én rendezte meg az Encsi Városi Sportcsarnokban a Tavasz Ku­pa kispályás labdarúgó-bajnok­ságot nyolc együttes részvéte­lével, mivel az utolsó pillanat­ban a kazincbarcikaiak távol maradtak a viadalról. A ver­senykiírás értelmében e baj­nokság célja a sportág népsze­rűsítése, a BM személyi állo­mány testedzési lehetőségének biztosítása mellett a hagyo­mány ápolása volt. A Tavasz Kupa kispályás lab­darúgó-bajnokság fővédnöke Forgács László rendőr ezredes, megyei főkapitány volt, védnö­ke pedig Cseh Géza rendőr alezredes, gazdasági igazgató, a megyei rendőr-főkapitányság MTSB elnöke. A versenybizott­ság elnöki tisztét dr. Lipusz György rendőr alezredes, az Encsi Rendőrkapitányság veze­tője látta el. A versenybizottság tagjaként segítette munkáját Lövei Ferenc rendőr hadnagy, a megyei rendőr-főkapitányság sporttisztje, Szepesi László ren­dőr őrnagy (Encsi Rendőrkapi­tányság) és Kárpáti Gyula, az encsi sportcsarnok igazgatója. A benevezett nyolc csapat két négyes csoportban küzdött, és a körmérkőzések után az első és második helyezettek kerül­tek be a döntőbe. Kétszer 15 percig tartottak a találkozók, és a kapusokon kívül öt me­zőnyjátékos léphetett a parket­tára, illetve a kinti bitumenpá­lyára. Játékvezetőként Berki László és Szarka István mű­ködtek közre. Szepesi László rendőr őrnagy köszöntötte a házigazdák nevé­ben a nyolc együttes játékosa­it, vezetőit és az érdeklődőket. Nyolc csapat mérte össze ere­jét: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság, a határőrség, a Miskolc Városi Rendőrkapitányság, a miskolci Rendőri Zászlóalj, a miskolci Rendőrtiszthelyettes-képző Is­kola, az encsi, az edelényi és az Felvételünkön a sportcsar­nok publikumának egy ré­sze látható, előtérben ar. Li­pusz György, a versenybi­zottság elnöke. ózdi rendőrkapitányság gárdá­ja. Az első körben a legjobb be­nyomást a határőrség keltet­te, akik Kotula és Molnár pa­zar játékával leiskolázták és valósággal kiütötték 9-0 ará­nyú győzelmükkel a rendőri zászlóalj együttesét. A legtöbb Vallomás 40 év után Nem titkolom drágám, neked tartozom Negyven év után e sorokat írom Évek morzsolják már a történteket, Szívemben ott él még az emlékezet Lelkemben akkor ott égett a vágy Zsenge ifjúságom pirkadó hajnalán Sors hozta így, vagy a véletlen Találkozni kellett akkor kedvesem Első pillantásra nem gondoltál arra Életed végéig emlékszel e napra. Sok lány között szemem csak téged ke­resett Égő pillantásom mindig reád esett Forró tüze gyönyörű szemednek Sorsfordulója lett az életemnek Nem tudtam szabadulni attól a képtől Mindig látni akartalak közelről-messziről Akár merre néztem, akár merre jártam Kék szemednek párját sehol nem talál­tam. Lassan telt egy év, s nehezen vártam Míg a jeggyűrűket ujjaidra húztam Azon a gyönyörű karácsonyi estén Én voltam a legboldogabb a föld kerek­ségén Jött a tavasz, nyílott a sok virág Édes előttem egyszerre a világ Emlékszel még arra ? türelmesen vár­tunk Arra a szép napra, mikor oltár elé áll­tunk Kezedből kezembe tetted az életed, Én is a szívemet adtam ezért neked, Nem volt a világon senki boldogabb, mint én Mikor egybekeltünk május tizenötödikén Láttam akkor azon a szép napon Könny csillogott gyönyörű arcodon Az volt az életem legboldogabb gyön­gye Mirtusz koszorúdon drága szemed köny- nye Vígan szólt a dal, tánc, keringő Mily boldog voltam, tudja ma a Teremtő Kábulat volt csupán, vagy álmodom ? Feleségemmel először a keringőt tánco­lom Minket az élet ezerszer megpróbált Ezerszer kibírtunk (sok) ezernyi próbát Nem tántorított meg engem soha sen- kisem Te voltál mindvégig egyetlen szerelmem Forró éjszakáknak az lett az ára Jöttek a fiúk szépen sorjába Egyik kék szemű, mint az édesanyja A másik barna, mint az édesapja Te voltál életem minden vasárnapja Szürke hétköznapok tündöklő csillaga Ha én egy életet újonnan kezdhetnék Világot bejárnám, ilyet szeretnék De jó is lenne még egy néhány évet él­ni, Könnyes szemeidet néha megtörölni Te voltál idáig egyetlen kedvesem Sírig tartó hűséges szerelmem Negyven tavasz után a virág negyven­szer lehulott Az én tiszta szerelmem máig el nem mú­lott. Amriskó Gábor Fancsal mérkőzésen azonban ádáz csa­ta után szoros eredmények szü­lettek. A négyes döntőbe példá­ul az encsiek csak egyetlen hét­méteres rúgás kihagyása miatt nem kerültek be. A döntőbe az ózdiak, a határőr­ség, a megyei rendőr-főkapi­tányság és a rendőrszakközép csapatai jutottak. Az első he­lyet az ózdiak szerezték meg, igaz, csak jobb gólkülönbségük­nek köszönhetően. Második he­lyen végzett a határőrség, har­madik lett a megyei rendőr-fő­kapitányság, negyedik pedig a rendőrszakközép. A végső győz­tes ózdiak eredményei a döntő­ben: - megyei rendőrfőkapi­tányság 0-1, határőrség 4- 1,rendőrszakközép 5-2. A ha­tárőrség eredményei: -Ózd 1- 4, -megyei rendőrfőkapitányság 2-1, - rendőrszakközép 3-2. A döntő végeredménye: 1. Ózd 4 pont (gólkülönbség 9-4), 2. Ha­tárőrség 4 pont (gólkülönbség 6-7), 3. Megyei rendőrfőkapi­tányság 3 pont, 3. Rendőrszak­közép 1 pont. A legjobb mezőnyjátékos címét az ózdi Tokár Béla érdemelte ki. Gólkirály Kotula László (Határőrség) lett, hét találatá­val. Legjobb kapus az encsi Lu- tián Imre lett. A riporter a leg­nagyobb vesztesnek Veréb Györgyöt találta, mert csapata, a miskolci rendőrkapitányság nem jutott be a döntőbe. Győztesek és vesztesek az en­csi Hemád Étteremben baráti találkozón beszélték meg a Ta­vasz Kupa kispályás labdarú­gó-bajnokság legemlékezete­sebb pillanatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom