Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

12 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994. Május 31., Kedd------------APROPÓ----------­A bábuk nem fájnak... Gyarmati Béla Az embert rendkívül érdekli a teremtés misztériuma; mindenképpen szeretne va­lamit ellesn i (vagy, ha másként nem megy, ellopni) az isteni tudásból. A világirodalom bővelkedik bábukészítők­ben, boszorkánymesterekben, akiknek te­remtményei a megszólalásig hasonlítanak az élő emberhez. Mintha világszép lányok volnának, mintha... Csak mintha... A bábut mozgató zsinegeket (mechanizmu­sokat) azonban rendszerint nem lehet el­tüntetni. A teremtmény mögött feltűnik a mester, aki majdnem mindent tud, csak egy valamit nem. Olykor a bábuk éppen töké­letességüknél fogva keltenek gyanút, A mi tökéletlenségünk, kiszámíthatatlansá­gunk hiányzik belőlük. A bábumozgatás ősi mesterség. Az anyag szinte életre kel: embert játszik. Hát akkor miért ne. játszhatna az ember bábut? Tálait el is mondtam a Coppélia százados sikerének titkát. Ahány bemutató, annyi koreográfia; annyiféle Coppélius és annyi­féle Coppélia. Mi - miskolciak - a Majoros István újrateremtésében szerettük meg a darabot. Majoros nem „a nagy varázsló”. Nincs benne semmi diábolikus. Nem gyű­löli az embereket; inkább talán fél tőlük. „Kit anya szült, mind csalódik végül...” - ugye ismerjük. S persze csal is. Coppélius úgy gondolja, hogy a tárgyak nem okoznak nekünk csalódást és fájdalmat. Ugye mennyire ismerős - mennyire modern - el­képzelés. És milyen szomorú lesz az ember, ha erre gondol. De hát a színházban szól a zene s mikor megszorítjuk a mellettünk ülő kezét, érezhetjük a vér lüktetését. Nincs semmi baj hála Istennek. Hisszük, hogy tényleg nincs... —------—TÉKA-----------­T iszatáj ’94/5 Málló szarmaták, kemény gepidák Régészeti feltárás az M3-as autópálya nyomvonalán Mezőkövesd (ÉM - DK) - Az M3- as nyomvonalán szinte nap mint nap újabb értékes leletekre buk­kannak a kint dolgozó régészek. Lo­vász Emese és „csapata” az egerlö- vői út két oldalán lévő két lelőhe­lyen dolgozik április közepe óta, nyolc szelvényt bontottak, S olyan aprólékos munkával próbálták megfejteni, mit rejt a föld, hogy a ré­gész, mint mondja, ha nem is telje­sen nyugodt szívvel, de már el mer innen menni. Persze a lehetőség mindig marad, hátha mégis „ottfelejtenek” valamit. Viszont jú­nius végéig 12 lelőhelyet át kell ad­niuk, ezért, most kollégájának fog segíteni egy másik lelőhelyen. De mielőtt (legközelebb) mi is át­mennénk, zárjuk le most ezt a két lelőhelyet! Ezen a részen főként szarmata és gepida leletek kerültek elő. Legértékesebbnek egy gepida hölgy szépen épen maradt földi ma­radványait tartja a régész. Apró, kék, sárga, zöld üveggyöngyök vol­Bandázsolt gepida koponya A régész és a szarmata tak a nyaka körül, s gyönyörűen lát­szik a torzított, (bandázsolt) kopo­nyája. Gepida „divat” volt ugyanis, hogy újszülöttkorban körülkötöz­ték, megnyújtották a koponyát. Most ugyan iszapban úszik szegény tetem, de alig várják, hogy felszá- radjón, hátha előkerül valami a feje alól... Érdekes módon a gepidák nyugat-keleti irányba temették ha­lottaikat, s így már a fekvésből is le­het tudni, hogy „kiről” van szó. Az út egyik oldalán is találtak egy gepi­da sírt, a másik oldalán is* ám a te­mető sehol. A szakember erre azt a magyarázatot adja, hogy valószínű­leg a ’20-as, ’30-as években, amikor ezt az utat építették, nem is tudva (figyelve) a munkagépek szétdúlták a temetőt. Aztán egy szarmata kislány csont­vázához megyünk, akinek a lábánál kis fülescserép volt. A szarmaták egyébként időszámításunk kezdete körül szállták meg az Alföldet. A szarmata név gyűjtőnév, iráni nyel­vű lovaspásztor törzseket foglalt magába. Hogy szarmata a csontváz, azt szintén tudni lehet az elhelye­Fotók: Dobos Klára zésről, ők észak-déli irányba temet­keztek. De van egy másik jellemző is: a szarmata csontvázak általában sokkal rosszabb állapotban vannak, mint a gepidák, pedig akár egyidő­sek is lehetnek, s a talaj is ugyanaz. Ennek magyarázatára is vannak hipotézisek, lehet, hogy ilyen gyön­ge csontú volt ez az embertípus, le­het, hogy a táplálkozási szokásaik­kal, de lehet, hogy a temetkezési ha­gyományukkal függ össze. Találtak ä lelőhelyeken római pén­zeket, fibulákat, terra sigillata (egy különleges cserépedény) utánzatot, neolit házomladékot, s idolokat. Akár egy élő múzeumba, iskolás csoportot is vár ide a régész, s tart­hatnak is rögtön egy történelemó­rát.- Rajzoltam, fotóztam, videóztam a gödröket - meséli Lovász Emese -, de mert rengeteg munka van mö­göttünk, nagyon szomorú lesz, ha betemetik. Persze ez még egy kicsit arrébb van, hiszen érésben a gabo­na, s így is kiirtottunk már a mun­kával több kiló kenyeret, hogy a zsemléről ne is beszéljek... Miskolc (ÉM - H.S.) - Rendhagyó módon egy recenzió recenzálásával kezdem az ismerte­tést. Harmat Pál egy 1991-ben megjelent jár­ványtörténetet elemez (Manfred Vasold: Pes­tis, szorongatottság és súlyos bajok. Járvá­nyok és epidémiák a középkortól máig.) A tör­ténettudomány nem is olyan régen ismerte föl, hogy milyen összefüggések vannak a be­tegségek, járványok és a népszaporulat, illet­ve a gazdasági fejlődés - pangás között. Sőt, összefüggést találtak az antiszemitizmus és a pestisjárvány, a járványtól való félelem között is. Az a bűnbakkeresési mechanizmus műkö­dött a középkorban, amely mindmáig műkö­dik, a katasztrófákért, bajokért a kisebbsége­két, idegeneket teszik felelőssé; Amellyel nemhogy megszüntetnék, elodáznák a bajt, de újabb tragédiákkal tetézik azt. A betegség erő­sen (vissza)hat az erkölcsi normákra, a szoká­sokra, elvárásokra is. Korunk pestise, az AIDS előbb gyanakvást, ellenszenvet váltott ki a homoszexuálisokkal szemben, de fegyel- mezően hathat - a szexuális forradalom után - a párkapcsolatokra is, sok feladványt adva a majdani történésznek. A tanulmányok között, minket (Sárospatak révén) is érint Dobrossy László írása: Comeni- us és a magyarok. A kutatók már régóta tud­ják, hogy a nagy cseh tudós, pedagógus őse magyár (Szeges) .volt. De igen tanulságos és elgondolkodtató, hogy a ’20-as évek hisztéri­kus nacionalizmusában ezt a tényt miért nem publikálták a tudósok. Mert ez kisebbítette volna a pataki professzor nagyságát? Comeni- us szellemét mindenképpen megcsúfolta az a szűkkeblűség, hiszen ő éppen a szomszéd nyelvek, népek ismeretét, a békét szorgalmaz­ta. Más megközelítésben erről szól Fried Ist­ván írása is (Szlovák-magyar irodalmi kap­csolatok a századelőn). Közhely, hogy nem is- meijük, félreismerjük, félremagyarázzuk egy­mást. Kölcsönösen. Mindkét fél a történelem során elszenvedett, okozott sérelmeit tartja számon. Okkal, joggal, meddőn. Az irodalom- tudomány most jutott el oda, hogy a félreérté­sek okait tisztázza. A századelő (tehát a Tria­nont megelőző) évtizedek igen tanulságosak. A magyar irodalom java: Ady, Babits, a Nyu­gat, Kassák stb. ekkor jut el oda, hogy ma­gyarságát, identitását Európához, Európával mérje, szakítva az Aranyt követő népiséggel, akadémizmussal. A szlovák irodalom viszont -noha jól ismeri, sőt fordítja is Adyékat - még az Arany János-i népiséget tekinti eszmény­nek és a Rákosi Jenő fémjelezte konzervatív ízléshez csatlakozik. Szembekerülve ezzel a politikával, amely nemzeti volt, identitását kereste. Ez a fáziskésés, fáziseltolódás mind­máig jellemzi a magyar-szlovák irodalmi (és nem csak irodalmi) kapcsolatokat. Feloldást a fejlődés (szlovák) és a kölcsönös, őszinte ér­deklődés hozhat. Levéltár Hundertwasser-arculattal A Levéltárak Nemzetközi Szövetségének konferenciáján Budapest (MTI) - A Fővárosi Le­véltár számára új épületet alakíta­nak ki az Arpád-híd pesti hídfőjé­nél, a Vizafogó lakótelepen - jelen­tette be Demszky Gábor főpolgár­mester hétfőn a Levéltárak Nem­zetközi Szövetségének konferenciá­ja alkalmából tartott sajtótájékoz­tatón. A levéltár jelenleg ugyanis öt helyen működik, s ezek egyikét — a Magyar Szentföld épületet - 1996- ig visszaadják a ferenceseknek. Az új 16 ezer négyzetméteres, három- szintes épület külső arculatát Friedrich Hundertwasser képzőmű­vész tervezi meg a Budapesti Város- építési Tervező Iroda munkatársai­val közösen. A munkálatokat ősszel kezdik és 1996-ban fejezik be. Az előzetes számítások szerint az épí­tési költség 1,7-2 milliárd forint lesz. A Fővárosi Közgyűlés egyéb­ként már 1993 augusztusában elfo­gadta a tervet. Demszky Gábor be­jelentette: a hivatalos felkérést már elküldték Hundertwassemek, aki nem kér honoráriumot munkájáért. Varga László, a Fővárosi Levéltár igazgatója szerint a XXI. századi épület minden időre megoldja a Fő­városi Levéltár gondjait. Varga László az újságíróknak azt is elmondta: a Levéltárak Nemzetközi Szövetségének önkormányzati szekciója a háromnapos konferenci­án Kelet és Nyugat együttműködé­séről tárgyal. Szó lesz a technikák­ról és a levéltárak szabályozásáról, valamint a nyugati országok által nyújtott segítségről. Hozzátette: a svájci levéltár mikrofilmező beren­dezést ad a Fővárosi Levéltárnak. Az igazgató arról is beszélt, hogy még ma is vannak a Németh-kor- mány által 1989 novemberében ho­zott minisztertanácsi rendelet alap­ján indokolatlanul zárolt kutatási területek, dokumentumok. Egyéb­ként csak a‘30 évnél régebbi doku­mentumok kutathatók, a maximá­lis zárolási idő pedig 90 év. A sajtó- tájékoztatón kiderült a nyugat-eu­rópai országok is küzdenek hasonló gondokkal. A költő visszatért — gömöri szoborsors Ötven év után újra régi helyén áll Tompa Mihály szobra Polgári László „A régi fészket megigazgatod, hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod...” Mintha ezek a sorok vezérelték vol­na Rimaszombat város önkormány­zatának magyarajkú képviselőit is, akik már a kilencvenes évek elején gondoltak arra és hangsúlyosán kérték is, hogy Tompa Mihály szob­rát minél előbb rehabilitálják. Ma- már történelmi tényként mondhat­juk és írhatjuk, hogy közel ötvené­ves száműzetés után 1994. május 5- én sor került Holló Barnabás szob­rászművész remekművének újra le­leplezésére a gömöri költőóriásról elnevezett téren. „Es ismét visszajöttek a gólyák” — hangzott el Dr. B. Kovács István, a Gömöri Múzeum igazgatójának szájából szoboravató beszédében! — Igen, a gólyák egykoron Tompa Mi­hály megejtóen szép és mélyértel­mű allegorikus versében a szabad­ságjelképévé magasztosultak, most pedig a szívekbe és lelkekbe a hála és szeretet költözött általuk. Tőzsér Árpád a szlovákiai magyar írók képviseletében - miután Pavol Bmdiarral, a város polgármesteré­vel egyetemben leleplezte a szobrot- Tompa Mihály rimaszombati szobrának sorsfordulóira emléke­zett. Egyesek szemébe könny szö­kött, mikor az 1946-os eseményeket ecsetelte, amikor is szélsőséges, so­viniszta szlovák hazafiak kötelet tettek a szobor nyakára, s traktor­ral húzták le a talapzatról, majd a talapzatot is megrongálták, a ková­csoltvas kerítés pedig szőrén-szálán eltűnt. Hálát adva Istennek és mindazok­nak, akik valamilyen formában részt vettek a gömöri papköltó szob­rának visszahelyezésében, köszönte meg a polgármester és városatyák fáradozását Varga Gyula reformá­tus esperes. Isten áldását kérte az elkövetkező években is úgy a város­lakók, mind a szobor sorsának ala­kulására. Tódor Albert Nagyszalonta polgár- mestere gratulált a testvérváros né­pének példaértékű, nemes cseleke­detéhez, majd Arany és Tompa ba­rátságán keresztül a két testvérvá­ros Nagyszalonta és Rimaszombat barátságának további elmélyítését, ennek létjogosultságát méltatta. E. Kovács László, a Gömörszőlősi Tompa Mihály Kör nevében tett hi­tet amellett, hogy a szobor eredeti helyére történő visszahelyezésével a határvidék két oldalán eddig is 1 Tompa Mihály nevével fémjelzett és összefonódott barátság és kulturá­lis együttműködés új lendületet vesz. Természetes emberi tulajdonság a képzettársítás. Már a szoboravatás mámorában is akadtak, akik a Tompa tér magasba nyúló szobrá­ról, mint egy képzeletbeli felkiáltó­jelről beszéltek. Mintha a visszaál­lított szobor a történelmi igazságté­tel mementójául szolgálna, hirdetve azt, hogy az igazság, emberség előbb vagy utóbb győzedelmeske­dik. A több történelmi sorsfordulót meg­élt rimaszombati magyarok, akik­nek látószögében a kérdőjelekkel teli jövő is ott feszül, s az utánuk kö- . vetkező generációk sorsa sem kö­zömbös, viszont mást is vallanak: nevezetesen azt, hogy bárcsak ez a szobor a városban (de az országban isj a magyar-szlovák békés együtt­élés, megértés, kölcsönös tisztelet és megbecsülés szimbólumává vál­na, egy jelképes világítótorony meg­testesítője lenne, mely a határok nélküli Európába vezető közös út megleléséhez gyújtana fényt. Szepsi- évkönyv Szikszón (ÉM) - A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium fenn­állásának harmincéves évfordulójá­ra készül. Terveik között szerepel évkönyv kiadása, emlékplakett ké­szítése, öregdiákok találkozójának szervezése, nyelvi tábor Kassán Szepsiben élő gimnazistáknak. Vendégül látnak dán fiatalokat és megrendezik a megyei anyanyelvi versenyt. Szeretnének szép ünnep­ségsorozatot, ám anyagi lehetősége­ik korlátozottak. Ezért kérik olvasó­inkat is, hogy aki tud, nyújtson pénzbeli vagy tárgyi segítséget. A támogatók névsorát felsorolják a gimnázium évkönyvében. Táj-színház Tokaj (ÉM) - A miskolci Pécsi Sán­dor Guruló Színház táj-színházi elő­adásaival személyes példát mutat és segítséget nyújt a községi színját­szó körök megteremtéséhez, elindu­lásához. így segítették például a To­kaj Színpad megalakulását is. A to­kaji együttes június 2-án, csütörtö­kön lép először közönség elé. A szín­pad tagjai középiskolás diákok, fia­tal dolgozók. Első bemutatójuk a to­kaji művelődési házban lesz, a címe: Hármat egyszerre. Vagyis a közön­ség láthatja Kisfaludy Károly A zsugori című egyfelvonásos vígjáté­kát, Dord Lebovicz: A világítótorony című drámáját illetve Móricz Zsig- mond: Összemesélés című komédiá­ját. Rendező: Szép László. Gyermekkönyvek Budapest (MTI) - Immár tizen­egyedik alkalommal ítélte oda a Gyermekkönyvek Nemzetközi Ta­nácsának magyar bizottsága által felkért bíráló bizottság „Az év gyer­mekkönyve” díjat. A zsűri négy kategóriában - gyer­mekkönyv, műfordítás, illusztráció, ismeretterjesztés - hirdetett ered­ményt. A gyermekkönyv kategóriá­ban Lázár Ervin: Manógyár című művét illette elismeréssel a bíráló bizottság. Michael Ende A sátánár- mányosparázsvarázspokolikór- puncspacslódítóbódítóka című munkájának magyarra fordításáért Lázár Magda veheti át majd a díjat. A legjobb illusztrátoroknak járó el­ismerést két rajzoló megosztva kap­ta. Faltisz Alexandra, Lázár Ervin: Manógyár, valamint Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset című művé­nek illusztrálásáért. Keresztes Dó­ra pedig a Vackor az első bében cí­mű Kormos István meséhez készí­tett rajzaiért. Az ismeretterjesztő munkák közül Hernádi Sándor kapta meg a díjat Észtekergető című munkájáért. A zsűri külön dicséretben részesí­tette a Nemzetközi Tankönyvkiadót és a pozsonyi Kalligram Kiadót a gyermek és ifjúsági művek kiadá­sában betöltött tevékenységéért. írónő a várban Szerencs (ÉM) - Az ünnepi könyv­hét alkalmából Jókai Anna Kos- suth-díjas írónőt látják vendégül a szerencsi Rákóczi-várban június el­sején, szerdán este hat órától. A helyszínen Jókai Anna könyvei megvásárolhatók, s az írónő dedi­kálja is azokat. Ezoterikus tábor Miskolc (ÉM) - Az Usui Alapíts vány Reiki I-es és Il-es tanfolyamot szervez. Illetve rendeznek Reiki és ezoterikus tábort is július végén Dubicsányban, ahol szó lesz a Reiki egyetemes küldetéséről, a reinkar­nációról, ókori és újkori beavatások­ról, meditációs technikákról, ezote­rikus asztrológiáról. Érdeklődni Kása László telefonszámán lehet: 46/337-079. Besenyői sikerek Szirmabesenyó (ÉM) - Évek óta hagyományosan jól szerepelnek a szirmabesenyői gyerekek az orszá­gos eszperantó nyelvi tanulmányi versenyen. Idén a Budapesten ren­dezett versenyen a következő ered­ményeket érték el. A nyolcadikosok közül Nagy Andrea és Fazekas Gré- ta első, Lipták Melinda és Szűcs Edina második, Csomós Mónika, Kubiczki Tímea és Kollár Anita harmadik helyezett lett. Felkészítő tanáruk Busái Mária. A hetedike­seknél Árvái Edit és Szakos Zsuzsa második helyezést értek el, ők Bod- nárné Csík Terézia tanítványai. A­x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom