Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-24 / 120. szám
Itt-Hon 1994. Május 24., Kedd TISZTELT POLGÁROK! Az elmúlt három év alatt a 11. sz. körzet 40 %-kal kapott többet, mint az ország bármely más választókerülete, tehát valamit tettem a térségért és bátran nézek az emberek szemébe. Kérem Önöket, gondolkozzanak, mielőtt május 29-én szavaznak, ki tud többet tenni Önökért? Dr. Kupa Mihály •49566/1H* 1994. Május 24., Kedd Itt-Hon Z 3 A jó kenyér meg a pék lelke Édesapjától tanult, s vette át a monoki pékséget A sütés első fázisa: a felső kemencébe kerül a formázott alapanyag. Maczó József (balról) apjától tanulta a mesterséget. Monok (ÉM - M.I.) - Egy önvallomással kell kezdenem: imádon a kenyeret. A jó kenyeret. Feleségem legnagyobb bánatára többször felborítom az étkezési menetrendet, mert eme szeretetemből fakadóan a sülthúshoz, a pörkölthöz s jószerivel szinte mindenhez kenyeret eszem. Felőlem a krumpli, a tészta s más egyéb köretek akár „nyugdíjba” is mehetnének... Mindezt csupán azért írtam le, mert tudom, hogy sokan vagyunk ezzel így. S azzal is, ha egy pékség közelébe ér az ember fia, bizony ledönti lábáról a kemence torkából kiszabaduló fenséges, semmihez sem hasonlítható ínycsiklandozó illat. Hagyományos kemencében Monokon, a Monaky-féle kis- kastély mellett található egy tomácos épület, benne Maczó József péksége. Belül csempé- zett helyiség, dagasztógéppel, előkészítő asztallal, mérleggel és a kenyérsütés legfontosabbikával, a kemencével. Ami nem afféle modem, fémekbe burkolt, műszerekkel ellátott, hanem hagyományos, felül s alul egy nyílással. Amiben fent elősütik, majd pedig alul készre sütik a kenyeret. Maczó úr és két segítőtársa (alkalmazottja) már délután elkezdik a munkát: adagolják a lisztet s egyéb szükséges anyagokat a dagasztógépbe, aztán úgy hat óra után hozzálátnak a kemence felfűtéséhez. Olyan kenyér készül itt, melyhez nem tesznek semmiféle ^mű-anyagot”, ami puffasztaná, növelné a térfogatot, mondhatnánk úgy is: kívánatosabbá tenné az asztalra valót. Nem, mert - ahogyan mondja - ez megváltoztatja az ízét, bizonyára nem is vennék azok, akik már megszokták a monoki kenyeret. Kenyérsütés egész éjjel Mint minden üzletet, ezt is meg kellett alapozni. Erről édesapja gondoskodott, aki 1973-tól sütötte a monoki pékségben a kenyeret, kiflit, brióst. Fia tizennégy évet dolgozott apja mellett, majd az idősebb pék halála után ő vette át a pékséget, melyet a helyi szövetkezetKarczub Zoltán, az egyik alkalmazott kiszedi a kemencéből a már elkészült, friss kenyeret. tői bérelnek. Rendelkezett hát azzal az előnnyel, hogy nem kellett megismertetnie a termékeiket, hiszen azt már jól ismeri a monoki nép, meg a környék településeinek sok lakója, ahová szállítanak. Este általában hét óra körül kezdődik a sütési folyamat: először a felső kemencébe pakolják a kimért, formázott tésztát. Az elősütést követően átpakolják a hosszú nyelű péklapáttal az alsóba, majd a polcokra az immáron kész, barnára sült, illatozó vekniket. Ez a folyamat egészen hajnalig tart, míg a napi adag el nem készül. Utána, úgy reggel öt óra felé gépkocsiba kerül, és kiszállítják a boltokba a házi jellegűnek nevezett, hagyományos módon kisütött kenyereket. Jelenleg a monoki üzletekbe és még nyolc más település boltjaiba, ahol korán reggel már várják az emberek a friss kenyeret, péksüteményt. Fontos a liszt minősége Nagyban befolyásolja, hogy milyen lesz a kemencékből kikerülő kenyér minősége, hogy éppen milyen minőségű a liszt - mondja Maczó József. Kipróbáltak már több malomban készült anyagot, egyszer-kétszer meg is bánták. No nem a próbálkozást, sokkal inkább azt, hogy éppen onnan vásároltak, mert bármit is tettek, abból a lisztből nem lehetett jó kenyeret készíteni. Jelenleg Miskolcról szállítják nekik a lisztet, ami jó minőségű, ergo jó a kenyér is. Persze, az alapanyagon túl szükségeltetik a hozzáértés és az érzés is: tudni kell, hogy mikor vegyék ki a kemencéből a cipókat, tudni kell, hogy miből mennyi kell bele, egyszóval, lélek is jócskán van az asztalra kerülő Unom kenyérben. |-----HETI JEGYZET — M ájusi arany Priska Tibor Az ember erre a csörömpölésre mindenekelőtt hirtelen felül, egy ideig bam- bul, nem tudván hol van, mi van, egyáltalán ő kicsoda, majd lassan érzékeli, hogy ez az átkozott zaj, mi fölverte álmából, valójában a telefon. Ki a nyavalya az ilyenkor és mit akar? „No, mit szólsz? Örülsz?” Hullik a vonal túlsó végéről vidáman, Hegyalja egyik településéről. Már hogyne örülnék! Pillantás az órára, hajnali fél négy. „Nézz már ki legalább az ablakon!” Biztat a hang, mely most már ismerős, jóbarát hangja, az egyik szőlősgazdáé. „Esik! Látod már? Hull az arany az égből!” Nemrég találkoztunk, dicsértük a hetekkel előbb hullott, tisztes mennyiségű esőt, mely után rögtön érkezett a meleg és szinte kirobbant a sok levél, az addig várakozó, készenlétben álló rügy, nekilódult az egész természet, szinte akként, ahogyan azt ama bizonyos Nagykönyv előírja. Hittük, hogy már-már sok is a jóból, de a többéves, vagy inkább évtizedes aszály miatt kiszikkadt föld elnyelte a mégoly bőségesnek látszó csapadékot is, nagyon kellet hát az égi áldás. Utána persze a meleg is, de nemrég már ismét szik- kadás, vízhiány látszott a földeken. Hiszen, ha beoszthatnák! Hogy éjjelente essen, de ne zápor, ne túl gyorsan, nagy mennyiségben, ami leszalad, hanem csak amolyan csendes, langyos, nevelő eső. Az essen. Inkább permetezzen, mintha már éppen abba akarná hagyni, de mégsem hagyja, mert még mindig akad egy kis öntözésre való valamely kövérkés felhő rejtett bugyrában. Szóval éjjel így legyen. Nappal meg süssön a Napocska! Keljen föl időben, bújjon ki a felhők közül és melegítse, simogassa, növessze a vetést, a füvet és mindent, miként az illő. Ily mádon szépen elrendezve az eső dolgát váltunk el, de nem hallgattattunk meg. Egészen az iménti telefonig, amikor is megérkezett a gazda szerint igenis helyénvaló esőcske. Győzködöm, hisz állandóan esik, mondja, hogy kevés biz’a! Nem is tudta megállni, hogy ne ébresz- szen, ne hirdesse meg ezt a jó hírt. Szépnek ígérkezik a határ ismét, öröm járni-kelni megyénk minden részén. Hozzáértők mondják: rég ígért ennyit a fold, mint éppen most. Ránk is férne már valami jó, hiszen sok embernek ez a tavasz másként, nemcsak a hónapokat tekintve tavasz, megújulás ez mélyebb értelemben is. Ez a mélyebb megújulás nem ment zökkenők nélkül, még ma is akadozgat, de azért sokan kezdhették el másként ezt a tavaszt. Jónak, szépnek ígérkezik. Bízzunk hát benne! Nem is baj azért a korai telefonért. Legföljebb holnap én is felhívom és közlöm vele: most meg nem esik. /________________________________________
