Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-24 / 120. szám
4 B Itt-Hon 1994. Május 24, Kedd — Moziműsorok----------m ájus 25-31-ig Kazincbarcika 26- án: Damage. Színes amerikai társadalmi dráma. (Kezdés: 18 óra) 27- én: Damage. Színes amerikai társadalmi dráma. (Kezdés: 16 és 18 óra) 28- 29-én: Schindler listája. Fekete-fehér amerikai háborús dráma. (Kezdés: 16 és 19.15 óra) 30- án: Tökéletes célpont. Színes szinkronizált amerikai akciófilm (Kezdés: 18 és 20 óra) 31- én: Sátánfajzat - Warlock 2. Színes amerikai horrorfilm. (Kezdés: 16 és 18 óra) Méra 27-én: Volt egyszer egy gyilkosság. Színes szinkronizált amerikai bűnügyi vígjáték. (Kezdés: 18.óra) Mezőkövesd 27- én: Kaszakó. Színes amerikai filmvígjáték. 28- án: Tökéletes világ. Színes amerikai bűnügyi film. 29- én: Sátánfajzat - Warlock 2. Színes amerikai horrorfilm. (Kezdés: 18 óra) Nyékládháza 27- én: Beethoven 2. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 17 óra) Ózd 26-án: Beverly Hillidil(L) I. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. 28- án: Beverly Hillidil(L) I. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. 30- 31-én: Tökéletes világ. Színes amerikai bűnügyi film. (Kezdés: 17 és 19 óra) Tiszaújváros 26- án: Schindler listája. Fekete-fehér amerikai háborús dráma. 27- én: Cinema Paradiso. A legjobb külföldi film, Oscar díjas - 1990. 29- 30-án: Wayne világa 2. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 19.30 óra) — Programajánlat — VRHK Edelény Május 26-án 18 órától a görög katolikus templomban a Szent Művészet című könyvbemutató. Május 27-én 14.30 órától gyermekfoglalkozás keretében gyermeknapi szalonnasütés. Május 28-án 16.30 órától az Edelényi Hét keretében Bódva-völgyi Dalostalálkozó. Ez alkalommal ünneph a Hagyományőrző Kör két évtizedes fennállását. Május 28-án 14 órától - szombat délutáni videovetítés. A szél dühe DMK Tiszaújváros Május 25-én 10,14 és 15 órától a Tűz- virág bábegyüttes előadása. Bemutatásra kerül a Vidám medvebocsok című játék. Május 26-június 30-ig a félemeleti galériában kiállítás a Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanulóinak munkáiból. ______________________________________ A z Eötvös család a családokért Kazincbarcika (ÉM - Cs.L.) - A cirkusz világából a kívülálló csak a csillogást, a fényt, a sikert látja, de nem tudja milyen munka és tudás áll a háttérben. Nyilván sokat mesélhetne erről Eötvös Gábor Jászai-díjas érdemes művész, a világhírű zenebohóc, akinek produkcióján generációk nőttek fel. Ám Eötvös Gábor mostanában nem a dinasztia kétszáz éves történetéről anekdotázik az embereknek, hanem a porondon mutatja be tudományát. Május 25-29- e között éppen Kazincbarcikán szerepel majd az Eötvös cirkusz társulata. Az Eötvös programján azonban nemcsak a híres „van másik” látható, hanem számtalan más érdekesség is. A teljesség igénye nélkül ajánlunk néhányat a figyelmükbe. Lesz logikai verseny medvéknek, „beszélő” ló, tányér- és lábzsonglőrök, és akrobatika, ami nélkül nem is cirkusz a cirkusz. Az ugyancsak nélkülözhetetlen bohócot Eötvös Gábor személyesíti meg - ma is ugyanolyan lelkesedéssel mint négy évtizeddel ezelőtt, a pályája kezdetén... Az egzotikus állatok sem hiányoznak a produkcióból, hiszen lesz krokodil-show, az érdeklődők pedig öt cápában gyönyörködhetnek a cirkusz területén. Az ujjak medencébe lógatása nem ajánlatos... A trópusi hüllők reakcióidejét sem érdemes tesztelni - a látványuk is elég. S még egy dolog, amivel nem szoktak büszkélkedni Eötvö- sék: a „Család a családokért” mozgalom keretében szociálisan rászoruló családok részére már eddig is több ezer ingyenes belépőt osztottak szét, hogy ezek a gyerekek is láthassák: milyen is a cirkusz világa. Minden hazai fellépésükön számosán ennek köszönhetően jutnak be a cirkusz sátrába. A gyermeknap közeledtével szerezzenek örömet gyermekeiknek - egy igazi világszámot láthatnak Kazincbarcikán. Papuaguinea üdvözlete Izsófalván Izsófalva (ÉM - Cs.L.) - Ha azt mondom Papuaniugini néprajzi érdekességeit bemutató tárlat nyílt május 16-án Izsófalván, az Izsó Miklós Művelődési Házban, akkor valószínűleg elég kevesen tudják megmondani, hogy a Föld melyik tájáról is szól a bemutató. Pedig csak (egyik) saját nyelvükön, az új melanézül írtam le a pápuák nevét. De nemcsak a nevük, hanem az egész ország egzotikus számunkra, amely a világ második legnagyobb szigete, s ennek keleti fele Pápua Új-Guinea, amely területe közel akkora mint Franciaország, de csak 3,5 millióan élnek rajta. A döntő többségük a kőkorszakból csöppent az atomkorba, s csak ismerkedik a fehér ember világával - mi pedig velük, hiszen keveset tudunk róluk. Ezt pótlandó Ignácz Ferenc magyar származású, Ausztráliában élő néprajzkutató egy gyűjteményt bocsátott a gödöllői Városi Múzeum rendelkezésére, amelyből most 70 tárgyat állítottak ki Izsófalván. Van közte karlánc, nyaklánc és fejpánt kagylóból, fából, bőrből. Bumeráng, mint univerzális fegyver és dárda, meg nyílvesszők, szigonyok — mind fából és nádból. Még a dárdahegyek is fából készültek, csak a teknősvadász dárda hegyében található egy picike fémtüske. A legérdekesebbek azonban a különböző fából faragott, festett, pácolt, égetett mintás maszkok - amelyeket a Bounty lázadói című fűm óta egészen biztosan ismernek az egész világban.A vallási hiedelemvilágra azonan nemcsak a maszkok és a szertartási edények utalnak, hanem az amulettek, amulett tartók és a totemfa is. Kár, hogy egy néprajzi tárgygyűjtemény nem tudja érzékeltetni egy természeti nép színes hiedelemvilágát, babonáit, amelyek még mind a mai napig élénken élnek ezen a távoli vidéken. A Csendes- óceán déli szigetvilágára, erre az egzotikus földre igazán kevés magyar jutott el idáig, így akit érdekel ez a kultúra, s ráér, látogasson el Izsófalvára. Igaz, csak egy kis szeletkét lát, de megéri. A kiállítás megtekinthető június 16-ig, naponta 9-17 óra között. A költő meg-megpihent e tájon Sajóhídvég (EM) - A fiatal, 21 éves Petőfi Sándor Debrecenben töltötte az 1843/44-es év telét. Fűtetlen szobában, sokszor éhezve várt jobb napokra. Befejezve a vándorszínészetet, nagy elhatározás előtt állt: verseinek kiadót keresni - s megélni a költészetből. Tervei sikerültek, de milyen áron... Még hideg tél volt 1844, februárjában, amikor útra kelt Pest felé, hogy felkeresse Vörösmarty Mihályt, a legnagyobbnak elismert költőt. Szakmai segítséget várt tőle. Elindult hát Debrecenből üres zsebbel, pénz nélkül. Az út nagy részét gyalog, parasztszekéren tette meg, ráadásul kerülő úton, mivel a megáradt Tisza elvágta a nyugat felé vezető utat. Tokaj felé vette hát útját, ahol megpihent, s verset is írt a híres borvidéken. (De már nem tudom, mit csináljak...) Tokajból Miskolc felé vette útját azon a hajdani postaúton, amely az 1950-ben épített 37- es út előtt igen fontos szerepet töltött be. Útközben meg-meg- pihent. így jutott el 1844. február vége felé a gesztelyi kocsmába, ahol megpihent. Ez a kocsma irodalomtörténeti szempontból is híres; itt találkozott gyakorta Lavotta János híres zenész és Csokonai Vitéz Mihály, a költő. Heves vérmérsékletük miatt gyakran vitatkoztak itt. E kocsma cégére volt a csikóbőrös kulacs, melyhez Csokonai a verset írta. (A csikóbőrös kulacshoz) Petőfi némi pihenés után Miskolc felé indult. Nagyon lehangolt lehetett, amiről itt írt verse árulkodik: Keresztúton állok.. Keresztúton állok, merre tartsak? Ez kelet felé visz, az nyugatnak. Akármerre megyek, mindegy nekem, Mindenütt szomorú az életem. Miért nem tudom, hol vár a halál rám? Hogy egyenesen azt választhatnám. (Miskolc, 1844. febr.) A jobb idő beálltával Petőfi hangulata is javult. Eger érintésével sikeresen Pestre ér. Vágya is teljesült. Vörösmarty segítette, támogatta. Állást is kerített neki. Volt már pénze,, lakása. Jöhetett a munka. És Petőfi még ez év végén megírta a János vitézt. 1994. Május 24-, Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások hazai tájakról Egy különleges fa: a kétkarú fűz a Bodrog árterében Fotó: Farkas Maya Priska Tibor Rábólintva nézzük biztos fedél alól a tavaszi időjárás próbálkozásait. Rábólintva, mert a tavasz, főként az április - akkori az eset - ilyen. Próbálkozik mindenfélével, mi eszébe jut. A Napot hirtelen takarják el a nagyhasú felhők, de úgy szaladnak, mintha mozijegyük lenne, árnyékot terítenek az eddigi fénylő tájékra és lezúdul a zápor. Kopog a fákon, a háztetőkön, az udvari pocsolyákban pedig bugyborékol. De hirtelen - no, ezt azért mégsem kellene! - a kopogás keménnyé válik, az ablakpárkányról messze pattannak a jégszemek. Az udvari, öreg szomorúfűz is összébb húzódik, pedig ó már átélt sok mindent. Elöregedett, kérges-pudvás egész valójával oly mozdulatlanul tud állni, mintha mélyen aludna és csak a jég koppintásaira ébredt volna föl egy hunyorintásnyi időre, de szunyókál is tovább. És minő igaza van! A nagyhasú felhők már tova is nyargalnak, felfénylik ismét a Nap, de oly erővel, mintha dupla lenne, mivel a vizes út, udvar, háztető is veri vissza, tükrözi a fényét. Kilépnénk az ajtón, de előbb bizony a küszöbön összegyűlt jeget el kell söprenünk. Kalász Laciék barátságos házából szemléljük ezt a bolondos időt, Szalonna községben, ahol is most már bizonyára a legtöbb gólya települt a Rakaca-tó megléte óta. A villanyoszlopokon ott díszelegnek a kerek szerkezetek, a fészekrakó helyek és a gólyák ezeket jó néven is veszik. Látható itt utca, melynek minden oszlopán gólyák ácsingóznak, kelepeinek, szárnyat nyitogatnak, vagy nyugodtan ücsörögnek a fészken. Valaha Bodrogkeresztúrt szerették leginkább a gólyák, de egyszer csak kezdtek az ottani kéményeken megjelenni a csúcsos vasrudak, megakadályozva a fészekrakást. Föltehetően azért, hogy a gólyák ne dugaszolják el a kéményt, vagy ne szemeteljenek, vagy ilyesmi. Némely madár makacsul a kémény mellé, a háztetőre próbálta felügyeskedni a fészkét, ami vagy sikeredett, vagy nem. Szalonnán viszont mind többen foglaltak hont, lévén, hogy ott a sekély tó, ráadásul a nevelő kis tó is, melyből bármely ügyetlen madár is könnyedén kiemelheti a neki járó élelem részét. Ne sajnálják tőlük, jut is, marad is... Amúgy Kalászék köszönik, jól vannak, a zápor idején a családfő szórakoztatott bennünket kitalációival, hogya- szongya: Szarajevó, szarajövő, Azt mondják a kakasok, nem a tojás, a kaka sok, meg egyebekkel is, mik nem bírnák a festéket. Igen fontos dolgokkal múlatjuk egyébként nála az időt, megkínál páldául bennünket általa különleges pálinkának nevezett italféleséggel, bár ó maga nem fogyaszthatja az ilyesmiket. Ezért is tud kínálni. Hogy mitől különleges? Attól - mondja -, hogy ezt az italt kapta. Azonkívül rengeteget beszélünk a tóról, a hatalmas pontyokról, a kisebbekről, a már emlegetett gólyákról, meg csupa ilyen hasznos dologról. Ja! Néha pihentetóül versekről, de csak úgy tessék-lássék. Eljöttünkben pedig az öreg, most is szunyókáló fűztől kérünk két-három vesszőt, megkíséreljük majd elültetni, hátha... Később meg jóval odább visz innen utunk, egészen Bodrogke- resztúr közelébe, ott is a folyó szépséges kanyarulatához, melyet kirándulók sokadalma látogat nyaranta, de itt kötnek ki az egykori, valódi hajókikötőnél a kajakkal, kenukkal túrázók is. Tudva, hogy a vendégekre számítva kinyitott itt egy kis büfé. Igaz, még nincs itt főtt étel, de konzervek, száraz ételek, ilyen-olyan innivalók akadnak. Szalonnasütő is hívogató- an kialakítva, szépre nőtt fák alatt - a büfések ültették több éve - pihenők. Nem panaszkodom - mondja a büfé vezetője, hozzátéve, hogy ha nincs is valami nagy forgalom, azért csakcsak akad betérő vendég, a nyári túrázások idején pedig tisztesen meg is szaporodnak. Az ártéren különleges füzek. Az egyiknek valójában már csupán két kaija maradt meg, de él most is, tövéből hajtanak a friss saijak. A kétkarú fa tényleg érdekes. És valahogy a rét főhelyét választotta magának, központi helyként. És nem is magányos! Dehogyis az! Bodrog- keresztúrból, meg Tokajból, de talán más, még közeli településekről is jönnek ide fényképez- kedni a lakodalmasok. A fiatal párok. Hogy miért éppen ezt a fát szemelték ki erre? Lehetséges, tudnak valamit róla, amit mi még nem. Talán van ennek a kétkarú fának valami ereje, miről mi nem tudunk. Talán valamely táltos ivadék öreg ember mesélt róla valamit és azt mások is meghallották, eltévesztették. Sohsem lehet tudni az ilyen gyönyörűséges folyó partján, mint a Bodrog... Melynek közelében meg a vulkán melegétől langyosított hegyeken a világ legjobb szőlője terem, olyféle medicinákkal rakva tele a belőle érlelt bort, hogy annak értékéről, sajátosságairól talán csak Tokaj egyik „intézménye” tudós Papp Miklós tanár úr tud megfelelően illemmel szólni. De egyelőre itt tanyázunk le kicsinyég a víznél. A tavaszi esőktől megduzzadt, friss vizű Bodrognál, „aki” most is mormolja, mondja, meséli az idők ősi kútjának mélységéből való történeteit. De jó is lenne értenünk! Poéták és alkotásaik Pásztor Istvánná Május elsejére Ezerszer köszöntünk, oly nagyon vártunk, hosszú téli estéken rólad álmodtunk. Virágos május hónapja Isten hozott, hozz szívünkbe békét s boldogságot. Május az esztendő legszebb hónapja, mintha a mennyország földre szállt volna. Virágba borulnak az orgonák, oly csodás ez, mint egy álom világ! Az ébredő erdő zöld lombjaira, rezgő gyöngyharmattal tavasz van írva. A mező is száz színbe öltözik, a kis patak vidáman csörgedezik. Az egész természet újra feléled, ezerszín virágot hint a kikelet. Rózsa és nefelejcs kínálja illatát, májusi virágot kapnak az édesanyák. Mert ANYÁK NAPJA is májusban vagyon, ezért is e hónap kedves nekünk nagyon. Mert ünnepelhetjük a május else- jét, , .. első vasárnapján az ANYÁK ÜNNEPÉT! Rózsaligetből a dalos madárka, ég felé repülve ezt dalolgatja: Ember örülj, bármely országban élsz, egy zord telet megint átvészeltél. Igaz, hogy egy évvel idősebbek lettünk, de ezen a szép ünnepen mi azt elfelejtjük. Arcunkat csókolja a májusi szellő, madárdaltól hangos a tavaszi erdő. Szőke Lajos Megfújja fanfárait Ahogyan a királynak ha tróntermébe helyét elfoglalni belép tisztelete gyűrűit állja köréd az emlékek szolgaserege s megfújja fanfárait az öregkor
