Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-21 / 119. szám
Május 21., Szombat — —— —-------— ÉM - hagyomány —----------------—--------...— ——, ÉM-hétvége III A mikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Ma jd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlattak, és leszálltak mindegyikükre. Megteltek mind Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak... (Az apostolok cselekedetei 2 rész.) Hajdú Imre A pünkösd mint egyházi ünnep a szentlélek kitöltésének, az egyház megalakulásának ünnepe. Az egyház a húsvét változó dátumához igazodva hét héttel húsvét után rendelte el pünkösd vasárnapjának ünneplését. Neve a görög pentekosztész szóból ered, ami ötvenediket, azaz a húsvéttól számított ötvenedik napot jelenti. Pünkösd ünnepéhez egyházi vonatkozásain túl, attól függetlenül nagyon sok szokás, hiedelem is kapcsolódik. Ezekkel a részben már értelmüket vesztett szertartásokkal szerte Európában az emberek a tavasz eljövetelét, a termést, a szaporodást akarták biztosítani. A pünkösd az egyház minden igyekezete ellenére mindvégig megőrzött egy bizonyosfajta „pogány jelleget”. Pünkösdi királyválasztás Elterjedt hagyománya volt az ünnepkörben a pünkösdi királyválasztás. E kifejezés, már minthogy pünkösdi király, latinul tűnik fel először nálunk - rex pynkesthyensis -, így említette nem kis gúnnyal Kállay János egy levelében Ferdinánd királyt. A pünkösdi király választásának ceremóniáját pedig először megyénk szülötte Geleji Katona István írta le 1647-ben. Mint írja: „... királyi ruhában öltöztettetvén, egy falkáig magokat királyok gyanánt viselik, valamely királynak históriáját és magaviseletét tüntetik, tetteik, sőt a nézőktől is mind annak ábrázolatnak lennie, de ez csak addig tart, míg a komédia elvégződik, mely meglévőn, mindjárt levonnák a királyi ékességet rólok és a magok viselt ruhájokra szorulnak.” A pünkösdi királyságért a legények különböző versengésekben mérték össze erejüket. Bikát hajszoltak, lovon versenyeztek. Akinek a próba legjobban sikerült, az lett a pünkösdi király. Királysága általában egy napig tartott (volt, ahol egy évig), ezért a mondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.” Csepreg városában - mint azt Bálint Sándor a pünkösd ünnepkör kiváló ismerője úja - a versenynek az volt a feltétele, hogy minden legény a tulajdon lován nyereg és kengyel nélkül egymásután háromszor futott és kifeszített kötélakadályokat kellett átugrania. A győztest, a pünkösdi királyt a következő kiváltságok illették meg: tilosba tévedt lovát, jószágát büntetés nem érhette. Ha betért a kocsmába, virágkoszorút kapott a lányoktól, s ott a község terhére ingyen ihatott. Engedelme nélkül táncot nem rendezhettek. Ugocsa vármegyében a múlt században az obsitos katonák közül választottak pünkösdi királyt, aki álarcot, a fején papírkoronát, oldalán kardot, a kezében fokost viselt. A mellét mindenféle érdemrendekkel díszítették ki. Egy rozzant gebére ültették fel, s a kísérete is mindenféle tarka népség volt. A településen végigvonuló menetet törött tálakkal, rossz edényekkel, hamuval teli fazekakkal hajigálták meg. Az ugocsai szokás minden valószínűség szerint a huszárkirály hagyományvilágából gyökeredzik. Takáts Sándor úja A régi Magyarország jókedve című művében, hogy a XVI. században mind a magyar, mind a török katonáknak pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. Ilyenkor nem hadakoztak, a lovaikat legeltették, ők maguk ünnepeltek, mulattak. Balassi Bálint verse, A borivóknak való így idézi pünkösd ünnepét. Sőt még az végbeli jó vitéz katonák A szép szagú mezőt kik széjjel bejárják. Most azok is vigadnak, az időt múlatják. Pünkösdi királyné járás Pünkösd ünnepkörének másik jellegzetes hagyománya a pünkösdi királyné járás. A hagyomány már a magyar középkorban fellelhető. Kardos Tibor Középkori kultúra, középkori művészet című művében arról ír, hogy a pünkös- dölés emlékeztet a májusi grófnő ünneplésére, amely Bologna városában már a XIII. században dívott. Ezt a szokást minden bizonnyal vándordiákok terjesztették el a Kárpát-medencében, így Magyarországon is. A századfordulón Kürti Menyhért Eger környéki pünkösdi királyné járásról a következőket jegyezte fel: „A pünkösdi királyság, a hatvani és tiszafüredi járások községeit kivéve, a többiben ismeretes és szokásos gyermekmulatság. Rendszerint a 8-12 éves lányok rendezik, akként, hogy egyet megtesznek maguk közül ’királynénak’, akinek a fejét koszorúval és fátyollal ékesítik. Ezt a többiek közrefogják, házról házra mennek s mindenütt mondóka kíséretében járják el körtáncukat. Felnémeten erre a szövegre járják a táncot: Mi van ma? Piros pünkösd napja, Holnap lesz a második napja. Jól megfogd lovad kantárszárát, Hogy össze ne gázolja a pünkösdi rózsát.” Másfelé mást énekeltek. Miskoltzy István Szegedről jegyezte fel, hogy „hat lányok tiszta fehér nyak-kendővel, ollyan ing-vállal és köténnyel, fejeken virágkoszorú, jobbjokban liliom-levelek és párosán öszve fogódzva (legidősbik 12, legfiatalabbik 7 esztendős lehetett) il- lyen képpen játszák szerepeiket. Jobb- jokon lévő liliom leveleket lógázva minden mesterség s bizonyos mérték nélküli hangon, de még is érthetőleg, imígy énekeltek mindnyájan: Megjelent a pünkösd napja, Mellyet Krisztus ígért vala, Midőn mesze mennyországba Mindenek láttára. A pünköstnek jeles napján Szent lélek Isten küldötte Megerősítni szívókét Az apostoloknak. Tüzes nyelveknek szállása Úgy mint szeleknek zúgása Leszállóit az ő fejekre Nagy hirtelenséggel. Istvánffy Gyula a jeles néprajztudós azt írja, hogy énekük és táncuk után a Mátraalján egy krajczárt kaptak a gyerekek. Máshol szalonnával, tojással jutalmazták őket. A Sopron megyei Lukácsházán a gyerekek azt énekelték, hogy Elhozta az Isten piros pünkösd napját Mi is meghordozzuk királyné asszonykát. Jácintus, jácintus, tarka tulipántus. Nem anyjától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem Öregembereknek csutora borocskát, Öregasszonyoknak kemence kalácsát. Ifjú legényeknek szegfű bokrétáját Jácintus, jácintus, tarka tulipántus.” Mátkatál küldés Egy másik, különösen palócvidéken élő népszokás volt a mátkatál küldés Réső Ensel Sándor 1854-es datálással közli a következő leírást: „Pünkösd napján mátkatál küldözgetése van szokásban, azaz egypár fiatal, 8- 10 éves leányka szép, fehér ruhába felöltözik, fején koszorúval, kezében tányért tart, melybe koszorú formára font kalács tétetik, a kalács közepébe pedig egy kis üveg bor. A tányér tarka kendővel befódetvén, ezt nevezik mátkatálnak. A legény ismerős lányhoz, a lány viszont legényhez kiildvén azt. A tálat hordozó kis leány megnevezvén a küldőt, egy-két krajcár ajándékot kap: egyszersmind megtudakolja, hogy az tovább hova vigye.” Megjegyzendő: A mátkatál küldése később más tavaszi ünnepekhez, május elsejéhez és húsvéthétfőhöz is kötődött. E jeles nap egyéb hagyományai Egy XVIII. századi református pünkösdi köszöntő így hangzott: Régen a Noé galambja Hogy megszűnt a vízözön habja, Bárkának ne lenne rabja Zöld ágat vitt be ő szája Én is azért mint zöld ággal Béköszönök hozsán ná val Legyen az Isten ez házzal. A zöld ág, a tavasz jelképe országszerte jelen volt piros pünkösd napjának hajnalán, ugyanis ezzel díszítették fel a házakat. A bánáti katolikus bolgárok például bazsarózsával és virágzó bodzaágakkal. Csólyospáloson - úja Bálint Sándor - az ünnepek után a bodzaágakat eltették, és ha valakit szél, azaz szélütés ért, megfüstölték vele. Az újkí- gyósiak is orvosságként használták a pünkösd hajnalán szedett bodzavirágot. A bátyai rác öregasszonyok az előzőleg szentképekhez tűzött bodzát megszárították, majd az ebből főzött teával a köhögés ellen védekeztek. Kiszomborban az ünnep napján kenyeret égettek el, s ennek hamuját szórták el a gabonafóldeken, annak reményében, hogy az aratás majd bőséges, gazdag lesz. Nagyon szerencsésnek tartották azt a csecsemőt, aki pünkösd hajnalán született, s hogy egészséges is legyen pünkösdi rózsaszirmokat szórtak a fürdővizébe. Göcsejben a pünkösdi rózsa megszárított levelét a beteg tehenek gyógyítására használták fel. Ugyancsak a kiváló néprajztudós Bálint Sándor jegyezte Somoija jámbor asszonyainak szokását. Ók pünkösd hajnalán, amikor már feldíszítették templomukat piros pünkösdi rózsával, a templom ablakait., ajtajait sarkig kitárták, hogy a huzattal a bibliai pünkösdi szélvihart, szélzúgást idézzék fel. A szegedi öregek szerint az e napi szél a Szentlélek száj ,ból érkezik. Nem szabad szidni, mert a guta szele üti meg az embert. Péter apostol pünkösdi beszéde A népi hagyományok után végezetül térjünk vissza ama emlékezetes húsvét utáni ötvenedik naphoz. A szélzúgás, szélroham után midőn a lángnyelvek leszállottak mindegyikre, s különféle nyelveken kezdtek ők - Mátyással kiegészülve - tizenketten, a Jeruzsálemben összesereglett különböző népek álmélkodtak s egyrészük nagy zavarodottan kérdezgette: Mi akar ez lenni? Míg mások nem kevés gúnnyal jegyezték meg: nyilván a bortól része- gedtek le. Ekkor felállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangiát, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Ha nem ez az, amiről Jóéi így prófétáit: Az utolsó napokban, íg)>szól az Isten,/ kitöltők lelkemből miden halandóra... ” SPéter beszélt, beszélt, a nép meg hallgatta, Szavai „mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?Péter így válaszolt: Térjetek meg, éske- resztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindenkié is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk... Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk... Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá, Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, ujjongással és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetét az üdvözülőkkel,.. (Részlet Az apostolok cselekedeteiből.) „Elhozta az Isten piros
