Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14 / 113. szám

II ÉM-hétvége Az ÉM interjúja Május 14., Szombat Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos Csak önuralom kérdése Nógrádi Gábor Teljesen egészséges a kedves olvasó? Semmi baj a szívével? Akkor most kapaszkodjon meg kérem, mert elárulok egy fan­tasztikus titkot: Ön többszörös milliomos. Legfeljebb nem tud róla. Megmagyarázom. Biztosan hallott már arról a mosógépről, amelyik mos, csa­var, szárít, megvasal, meg zenél, megbeszél, hogy mit csinál, hol tart, és csupa króm, nikkel és sohasem romlik el. Az, ára pediglen magyar valutában mindössze 250 ezer forint ÁFA nélkül, de házhoz szállítva. Megvette? Nem. Pedig ugye tetszett volna? Szerette volna! De nagy önuralom­mal erőt vett magán, majd okos érvekkel meggyőzte élete tár­sát, hogy talán nem pontosan erre a szerkezetre van szüksé­gük. Helyette vásároltak, mondjuk egy tizenvalahányezer fo­rintos gépet részletre, a tavaszi-nyári-őszi-téli ideiglenes ár- leszállításon. A gép mos, öblít és slussz! Ön csavar és teker és tereget, hajtogat, spriccel és vasal, meg zenél, meg beszél, meg ordít, meg felmos, mert csöpög a csöve, meg csurog a csapja. Nem számít! Az a fontos, hogy önuralma eredményeképpen megmaradt több, mint 230 ezer forintja! Gratulálunk! De ez még semmi! Mert nem vette meg például 400 ezerért azt a hi-fi tornyot sem, ami csupa dizájn és billentyű, chip-csi- rip gombocska, zöld-sárga-pirosan vibráló fényecske, lenyíló, felnyíló, kinyíló, benyíló... Ami annyira tökély, hogy még a macskáról is lejátssza az V. szimfóniát, ha a cirmost bedug­juk a megfelelő nyíláson. Ha pedig megszólalnak a hangszó­rók, a NATO térden állva könyörög kegyelemért Hegyesha­lomnál, mert azt hiszi, hogy a magyarok feltalálták a csoda­fegyvert. De Önnek és élete társának volt önuralma. A hi-fi helyett nyolcezer-ötszázért vettek egy magnósrádiót, ami ugyan ki­csit se dizájn, se vibra, se gomb, de a macska ugyanúgy elnyi- vákolja az V. szimfónia első taktusait rémületében, ha a gye­rek a készüléket felhangosítja. És most számoljunk! Megtakarított pénze már meghaladja a 600 ezer forintot! Mondjuk ki őszintén: Ön okos ember! De ez még semmi! Tény, hogy a nyolc hengeres ultraszuper-turbó- dízelt sem vette meg hat és fél millióért. Nem vette meg, bár már kétszáz havi részletre adták kamatmentesen, és még egy ingyen ablaktörlő szivacsot is kapott volna hozzá! A gye­rek ugyan nagyon szerette volna, mert tetszett neki a hágató- állásba öntött acélbakkecske az autó orrán, de Ön ellenállt a kísértésnek és a turbó helyett inkább megint lemosták tíz­éves Zsigulijukat vagy Trabantjukat, és így már beiratkoz­hatnak a milliomosok klubjába! És még nincs vége! Tudja mit nem vett meg? Azt a 300 négy­zetméteres rózsadombi betoncsipkevárat, amit egy volt párt­vezető időben megvásárolt bagóért az önkormányzattól és most potom negyvenötmillióért veszteget. Helyette — nagy önuralommal - többedmagával meg a macskával a kétszobás lakótelepiben lakik, aminek értéke még mindig nem éri el a kétmilliót! Na, ezt tessék összeadni! Megtakarított negyvenhárommilliót! Mi gondja lehet még?! Legfeljebb annyi: hogyan költi el ezt a - nagy lemondás árán megmaradt - töméntelen sok pénzt. Gratulálunk! Prímásverseny a Felvidéken Polgári László Czinka Panna a „csillagokig híres” cigányprímás 1711-ben a felvidéki Sajó menti településen Sajógömörön látta meg a nap­világot. A történelmi feljegyzések szerint férjével és annak két fivérével muzsikált és nagy hírnévre tett szert. Népszerű ban­dáját később a fiai alkották. A pozsonyi Balassi-palotában, sőt egyszer Mária Terézia előtt is bemutatták művészetüket, de eljutottak az akkori Oroszország fejlődő központjába Szentpé­tervárra is. Nemcsak kuruc dalokat, hanem népdalokat és hallgatókat is játszottak. Kesergőket, hallgatókat, a Rodostóból „hazakerült” Rákóczi-dalokat (nagyapja Czinka Ferenc volt a fejedelem ze­nekarának kisbőgőse, aki a Nagyságos Fejedelmet Rodostóba is elkísérte és ott is halt meg - a szerk. megjegyzése) ragyogó virtuozitással játszotta. Végrendeletében Czinka Panna meghagyta, hogy díszes ru­hájában, a Csáky bíbomoktól kapott gyémántos gyűrűvel és kedves Amati hegedűjével együtt temessék el. Sírjánál 1772- ben tizenkét cigányzenekar búcsúztatta. A halálának 200. év­fordulóján történt sikertelen próbálkozás után végül 1992-ben szülőfalujának hálás népe közadakozásból emlékoszlopot emeltetett neki és mellszobrot készíttetett a hanvai Igó Ala- dárral.Azóta a cigányzene és Czinka Panna mítosza szinte új­jáéledt a faluban. A sírt ugyan a régi temető megszűnte miatt nem sikerült azonosítani, és Czinka Panna kései utódai, az is­mert gömöri cigányprímások is kihaltak már, mégis a szobor jelenléte és az idén már másodízben zajló cigányzenés emlék­műsor - a „csillagokig híres” emlékezetére - is bizonyítják, hogy a falu hálás népe nem felejt. A hagyományőrzés mellett bizonyos értelemben hagyományteremtésnek is szánják a szervezők a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és a község önkormányzata az idén először zajló prímásver­senyt. A június 11-én zajló rendezvényen a tervek szerint a gö­möri járás öt cigányzenekara méri össze tudását. Egy kötele­ző és egy szabadon választott produkció (hallgató vagy nóta esetleg zenekari szám) mellett egy előre kijelölt énekest kell majd kísérnie minden prímásnak illetve zenekarának. A ma­gyarországi Ózdon élő dr. Faggyas István is meghívót kapott a sajógömöri rendezvényre. Ő a gömöri cigányzenéről tart majd rövid előadást nemrég megjelent könyve alapján. A kö­zönség előtt és nemzetközi (magyarországi értékelő is lesz) zsűri közreműködésével zajló verseny pénzdíjazásos lesz és ami bizonyára még vonzóbbá teszi az eseményt, hogy a ver­senyt követő bálon a győztes zenekar húzza a talpalávalót. A rendezők és szervezők a hírneves cigányprímás emléke előtt külön is tisztelegnek, hisz’ kora délután a Czinka-em- lékoszlop megkoszorúzásával veszi kezdetét a párját ritkító rendezvény. Az MSZP és a radikális változás vágya Schlett István politológus a lehetőségekről - két forduló között Bujdos Attila Budapest (ÉM) - A szocialisták sem számítottak rá, hogy ekkora győzelmet aratnak. Ez lehet a magyarázat arra, hogy újragon­dolták a leendő miniszterelnök­kel kapcsolatos álláspontjukat. Egyebek között ez derül ki abból a beszélgetésből, amelyet Schlett István politológussal folytattunk az idei parlamenti választás első fordulójának tapasztalatairól, a választás várható következmé­nyeiről. □ A jelenlegi ismereteink szerint a 386 parlamenti mandátumból minimum 110-et, maximum 229-et szerezhet meg az MSZP. A hírmagyarázók a szocialisták győzelmét annak tulajdonítják, hogy a választók a jelenlegi koa­líció kormányzati stílusát utasí­tották el. Mások szerint a késő Kádár-kort rehabilitálták - azt az időszakot, amelyet a mérsé­kelt jólét és létbiztonság jellem­zett. Ön kiknek adna igazat eb­ben a vitában'? • Talán most is a legegyszerűbb magyarázat a helyes. Eszerint azért döntöttek így, mert elége­detlenek voltak a kabinet telje­sítményével; a kormány nem teljesítette az elvárásaikat. Ezért a parlamenti demokrácia játékszabályainak megfelelően azt a pártot támogatták, ame­lyik ennek a kormánynak leg­határozottabb alternatíváját, antipólusát jelentheti. Persze árnyalhatjuk ezt a képet a vég­telenségig. Nem vonom kétség­be, hogy élhettek kellemes em­lékek a választókban a késő Ká­dár-korról. De azt hiszem, na­gyot tévedne az MSZP, ha ko­molyan venné, hogy itt alapve­tően nosztalgiáról van szó. Ha vissza akarná állítani az akkori körülményeket, nagyon hamar elfordulnának tőle a szavazói. Biztos, hogy szerepe volt a sokat emlegetett stílusnak is, de alig­ha hinném, hogy a nyájasságért a polgár megbocsátaná az ered­ménytelenséget. □ A választások első fordulója után megfigyelhető a félelem a baloldallal szemben. Beszélgeté­sünk idején a KDNP azt fontol­gatja, hogy baloldal-ellenes szö­vetséget kellene létrehozni. Indo­kolt-e a félelem? • Sokszor felsültünk már, ha azt gondoltuk, hogy a politoló­gusok, pártpolitikusok elemzé­sei egybeesnek a választók ér­tékítéletével. A következő for­dulóban kiderül majd, hogy lé­teznek-e ilyen félelmek a vá­lasztók körében is, vagy sem. Ha az első forduló eredményét értelmezhetjük úgy, hogy a pol­gárokat a radikális változás vá­gya vezette, az MSZP-hez, akkor nincs okunk feltételezni, hogy ez a vágyuk három héten belül elillan. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy az elem­zők és a pártvezetők félelmei in­dokolatlanok. Ők azt mondják: nem túlságosan jó, ha egy kor­mánynak nincs, vagy csupán je­lentéktelen az ellenzéke. Nem jó, ha olyan párt kerül hatalom­ra, amelyik erősen megosztja a társadalmat. Ha egypárti domi- nanciájú parlament jönne létre, kettészakadhat a társadalom. Ha a mandátumok kétharma­dos többségével rendelkező MSZP-SZDSZ koalíció jönne létre, nagyon meggyengülnének a törvényhozás azon funkciói, amelyek mértéktartásra kény­szerítik, és ellenőrizhetővé te­szik a végrehajtó hatalmat, amelyek korlátokat tudnak szabni számára... □ Ön szerint mire használná fel az esetleg korlátok nélküli hatal­mát az önálló MSZP-s, vagy egy szocialista-szabaddemokrata kormányzat? • Az elemzőnek csak arra terjed ki a kompetenciája hogy egy- egy alternatíva pozitív és nega­tív következményeit latolgassa. Egy egypárti, vagy kétharma­dos többséggel bíró koalíciós kormány előnye, hogy nem kényszerül annyi kompro­misszumra. Világos, egyértelmű döntéseket hozhat, hatéko­nyabb és gyorsabb lehet. Szaba­don megváltoztathatja a neki Schlett István kevésbé tetsző, a munkáját las­sító törvényeket, rendelkezése­ket, koherensebb kormányzásra képes. De mivel voltaképpen majdnem mindent megtehet parlamenti korlátok nélkül, a rossz döntések korrekciója sem történhet meg parlamenti, csak azon kívüli úton, illetve csak négy év után, egy újabb válasz­táson korrigálhatóak. Persze a hatalommegosztásnak vannak még más intézményei is, de azok teherbírása sem végtelen. □ A kormánypártok retorikájá­ban már korábban hangsúlyt kapott, hogy szerintük egy MSZP-SZDSZ koalíció nem tudná négy évig kormányozni az országot. A választás eredménye befolyásolhatja-e ezt? Radikali- zálódhatnak-e a parlamenten kívül rekedt pártok? Kivihetik-e az utcára az embereket? • Ezzel a lehetőséggel csak ak­kor érdemes számolni, ha a kö­vetkező kormány nem tud meg­birkózni a rá váró feladatokkal. Ez azonban az ország meglehe­tősen nehéz helyzete miatt nemcsak azon miilik, hogy mennyire okos és ügyes a kor­mány. . □ De hát pont arról van szó, hogy az ország nehéz helyzetben van, az emberek ugyanakkor a sorsuk gyors javulását remélik a kormányváltástól. Ez nem eleve a sikertelenség felé terelgeti a vá­lasztások győztesét? • Az elmúlt négy év tapasztala­tai azt igazolják, hogy a válasz­tópolgárok elégedetlensége nem feltétlenül csap át engedetlen­ségbe. Eddig is voltak szélsősé­ges csoportok, de az emberek nem sztrájkokkal és felfordulás­sal fejezték ki az elégedetlensé­güket, hanem kivárták a négy évet. Vagyis elfogadták a politi­ka korrekciójának demokrati­kus módját, azt, hogy a változta­táshoz rendelkezésükre álló esz­köz a választás. Nincs okunk feltételezni, hogy ez a magatar­tásuk hirtelen megváltozik. Fel­téve, ha nem következik be va­lami drasztikus romlás, vagy ha az új kormány nem követ el az előző hibáinál is nagyobbakat. A kormányra kerülő csoportok nem tehetik kényük-kedvük szerint azt, amit akarnak. Amennyiben szabad egy ilyen képpel élnem: ha van eszük, nem ingerük az újra lefekvó oroszlánt. □ Arra lát-e esélyt, hogy olyan kabinet jöjjön létre, amelyikben nem vesz részt az MSZP? • Erre matematikailag sincs esély. Az úgynevezett anti-kom- munista, vagy anti-szocialista népfront belátható időn belüli létrehozására szintén nincs, amit azonban nem feltétlenül kell sajnálni még azoknak sem, akik most ellenzékbe kerülnek. Az MDF és az SZDSZ, vagy az SZDSZ és a kereszténydemok­raták közötti konfliktusok sem­mivel nem enyhébbek, mint az MDF-KDNP és a szocialisták közöttiek. Egy ilyen szövetséget csak egy botrányosan szereplő MSZP tudna létrehozni. Fotó: Nagy Gábor (ISB) □ Mi a magyarázata, hogy az MSZP múr-már betegesen irtó­zik attól, hogy megnevezze mi­niszterelnök-jelöltjét? • Valószínűleg az MSZP sem gondolt rá, hogy ekkora győzel­met arathat. Láthatóan az utol­só pillanatig abból indult ki, hogy csak koalíciós kormányzás lehetséges. Egy-két hete még nem tiltakozott a többször felve­tett lehetőség ellen, hogy esetleg elfogadja Kuncze Gábort mi­niszterelnök-jelöltnek. Most, a választások eredménye ismere­tében teljes joggal gondolhatják, hogy ha lesz is koalíció, abban ók dominálnak. Egy ilyen hely­zetben ez a kérdés már máshogy vetődik fel. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi - kancellári típusú - kormányzati szisztémában a miniszterelnöknek igen nagy hatalma van. Parlamenti felha­talmazás nélkül kinevezhet és leválthat minisztereket, állam­titkárokat. Ma már nem úgy ve­tődik fel a kérdés az MSZP szá­mára, hogy minden áron szük­sége van koalícióra és ezért min­den árat hajlandó megadni, esetleg azt is, hogy elfogad egy olyan miniszterelnököt, akivel szemben kiszolgáltatott hely­zetben van. Teljesen nyilvánva­ló, hogy a választások eddigi adatainak ismeretében újragon­dolták ezt a dolgot. □ Milyen csapdák és buktatók leselkednek az új MSZP-s, vagy MSZP többségű kormányra? • A legfőbb veszély abban áll, hogy félreértelmezik a győzel­mük okát. Veszélyes lehet, ha azt hiszik, hogy a szocializmus, vagy a szociálliberális doktrína győzött a konzervativizmus, a nemzeti-keresztény-konzerva- tív pártok fölött és esetleg hoz­zákezdenek egy doktriner, vagyis teóriák által vezérelt po­litikához. Ha ugyanabba a hibá­ba esnek, mint elődjük, és azt gondolják, hogy a kormányzás során velük szemben megjelenő elégedetlenséget kultúrharccal, ideológiai háborúval ellensú­lyozni tudják. Elkövethetik azt a hibát, hogy túl nagy teret ad­nak a maguk guruinak, akik hajlanak arra, hogy a győzelmü­ket valamiféle totális győzelem­mé változtassák és kiélezik az ideológiai háborúskodást: re- vansvágytól vezérelve elkezdik az irtást a köztisztviselői kar­ban, a szellemi élet posztjain, megkísérlik, hogy ideológiai mo­nopóliumot hozzanak létre. Ezt igen nehéz lesz elkerülni, mert nagyon nagy nyomás nehezedik majd a leendő kormányra a mé­diaháborúban elszenvedett sé­relmek miatt, az értelmiségi csoportok között lévő mély sza­kadékok alapján kialakult szi­tuációban. Az előző négy év fon­tos tapasztalata, hogy a kultúr­harc, az ideológiai háborúság in­kább riasztóan hat az állampol­gárokra. Ami a militáns kör összetartását erősíti, az a szim­patizánsok körét leapasztja. Ezért nagyon meg kell fontolni­uk a politikai döntéshozóknak, hogy engednek-e a saját mili­tánsaiknak. Azonban azt remé­lem, hogy a pozícióba kerülő új politikusok fel tudták dolgozni az elmúlt négy év tapasztalatát és talán nem fogják újra elkö­vetni azokat az önpusztító hibá­kat, amelyeket az elődeik elkö­vettek. □ Erről szólt a lecke, amit a vá­lasztók adtak a pártoknak? • Erről is. Reméljük, a pártok nem fogják azt hinni, hogy a szavazóik ideológiailag kötőd­nek hozzájuk. Gazsó Ferencék tavalyi vizsgálata szerint a vá­lasztópolgároknak mintegy 20-22 százaléka rendelkezik erős pártpreferenciával. Vagyis ók azok, akik akár esik, akár fuj, a saját pártjukra szavaz­nak. Körülbelül 30 százaléknak semmiféle pártpreferenciája nincs és nem is halandó részt venni a választásokon. A mara­dék mintegy 50 százalék pedig szituációkhoz kötötten választ. Ma megteheti, hogy az MSZP-t, holnap pedig az MDF-et, vagy a Fideszt támogatja. És az az ér­zésem, hogy belátható időn be­lül ez így is marad. □ Egyetért-e azzal a közíróval, aki szerint a választás igazi tétje. az, hogy Magyarország a Bal­kánhoz, vagy egy modernizációs folyamat révén a fejlett Nyugat­hoz csatlakozik-e? • Nem hiszem, hogy, ez volt a választások tétje. Óvnék az ilyen megközelítéstől. Mert ha valaki úgy gondolja: ez a döntés arról szólt, hogy a Balkánhoz csatlakoztunk, akkor esetleg el­kezd balkáni módra viselkedni és akkor ez egy önbeteljesítő próféciaként működhet. Szeren­csésebb lenne úgy vizsgálni a kérdést, hogy létrejönnek-e sta­bil struktúrák a gazdaságban, politikában és így tovább, vagy képlékennyé válik a helyzet. Nem gondolom, hogy a válasz­tók ezzel a döntésükkel egyszer s mindenkorra arról is határoz­tak volna, hogy stabil, vagy in­stabil viszonyok lesznek az or­szágban. Ezt a dilemmát a jö­vendő események fogják eldön­teni. Nem jelentéktelen szerepe lesz annak, hogy a döntéshozók hogyan döntenek. A következő kormánypártnak azt a csapdát is ki kell kerülnie, amit az eddi­gi kormány-kritikával a maga számára állított. Az eddigi kabi­netnek gyakran olyankor is a fe­jére olvasták, hogy tekintélyu­ralomra törekszik, amikor csu­pán kormányozni akart.. Holott egy kormánynak az a feladata, hogy kormányozzon és ehhez megfelelő eszközökre van szük­sége. Lesz egy új kormányunk, amelyikre szintén áll ez a tétel. Ha komolyan veszi a saját ko­rábbi kritikáját, úgy kellene kormányoznia, hogy nem veszi igénybe a kormányzás eszköze­it. Ez képtelenség. Egészen nyil­vánvaló, hogy nem úgy fog kor­mányozni, ahogy azt az elődjétől elvárta volna. Vagy ha megszü­letett egy döntés a parlament­ben, mindig volt, áld közölte, hogy a kormány működteti a szavazógépet és a többségi, nem pedig a megegyezéses demokrá­cia elvéből kiindulva kormá­nyoz. Valószínű, hogy a követ­kező kormány sem engedheti meg magának, hogy ne használ­ja a többségét, s hogy minden kérdést a végtelenségig vitas­son. Egyfajta szerepcsere követ­kezik majd be. A kormánytöbb­ség elkezdi használni azokat á módszereket és eszközöket, amelyeket azelőtt bírált. És a korábbi kormánypártiak ellen­zékből nyilván ugyanazokkal az érvekkel, amelyekkel korábban őket támadták, kritizálni fogják a kabinetet. Ez nem baj. Ez a szereposztás - a dolognak így kell működnie. A csapda az, ha megpróbálnak úgy kormányoz­ni, hogy a szavahihetőségüket ne veszítsék el, mert akkor nem tudnak kormányozni. Ha vi­szont kormányozni fognak, a szavahihetőségük forog kockán. Ennek még a saját táborukban is lehetnek következményei. Mert biztosan voltak, akik ko­molyan elhitték: lehet úgy is irányítani az ügyeket, hogy mindenkivel mindenben mege­gyeznek. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom