Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-12 / 111. szám
14 ÉSZAK^Magyarország Csali 1994- Május 12., Csütörtök A rekorder Igazán nem panaszkodhat horgász-szerencséjére Bogdanovics Sándor, miskolci sporttársunk. És persze arra sem, hogy hosszú évek kitartó tiszai horgászata után végül is átpártolt a Csorba-tóra, ami mellesleg egy ugrásra van lakásától. így aztán minden szabad idejét a Csorbán tölti, különösen azóta, hogy megengedett az éjszakai horgászat. Áttelepítette csónakját is erre, a horgászok által igencsak kedvelt vízre, így lehetőség van a beetetésre és arra, hogy a csónakban váija a kapást. Ami aztán rendszerint meg is jön, honorálva a kitartó türelmet. Tavaly ugyanis ő akasztotta meg az országos rekordnak számító pontyot, ami 21 kilogrammot nyomott. O lett ezzel a fogással a pontykirály. A rekordon kívül szép dévé- reket, süllőket, angolnákat fogott, de mert igazán a pontyhorgászatot kedveli, a „mellékeseket” nem is tartja nyilván. Képet kaptunk tőle, viszont arról a pontyról, amit október 6- án éjszaka a Csorba-II-n akasztott meg, s amelynek súlya 14,5 kilogramm volt. Ez a jószág kukoricára kapott igen erősen, de hát megtartotta a Mustad-horog, a 40-es arany- teknőc zsinór, a Sylstar-bot és -orsó, és persze a pontykirály rutinja. A pontykirály, a „fegyverhordozó" és a 14,5 kilós nyurga Nem jött össze... Tiszteletben tartva annak a miskolci horgásznak a kérését, aki nevének elhallgatását kérte, készséggel adunk helyt meggondolkodtató sorainak. Véleményével ellentétben, kedves sporttárs, sem sajtópertől, sem pedig az etika megsértésétől nem kell tartania. Ön, mint írja, a múlt év nyarán öt hétig sátrazott a Debreceni-tó partján. Mindössze egyetlen pontyot fogott. Olyan négy kilogramm körülit. Kérdi, hogy hol vannak a kisebbek? Telepítettek-e ide egyáltalán? Önt idézve adjuk közre, hogy 1989-ben, s ez becsületére váljék, 174 darab returt engedett vissza. Az elmúlt szezonban hiába próbálkozott, nem jött össze semmi... Tisztelt levélírónk régi pecás. Tíz éve kedvenc helye a Debreceni-tó. Megjegyezzük, s ez látszólag igazolja is, cáfolja is állítását, hogy az elmúlt évben éppen itt fogták minden idők rekord-pontyát (27,72 kilogramm.) Saját tapasztalatán túl gyaníthatóan az adta az Ön kezébe a tollat, amelyen cikkünk nyomán vélt. Egy másik horgász is panaszkodott a Debrecenitóra. Tavaly is, tavalyelőtt is „csak” egy mázsa halat zsákmányolt... Senkinek nem kívánhatunk rosszabb évet ennél. Ami pedig személyes kérdését illeti, arra egyértelmű a válasz. A Csali szerkesztői 1993-ban nemhogy pontyot, de keszeget sem akasztottak a Debreceni-tóban. Szákolás a Debreceni-tavon... Ponty ez, nemde a rekordlistára való? Fotó: Fojtán László Az oldalt összeállította: Brackó István és Szarvas Dezső A csáti lápvilágról, a csíkászokról Ami a vadvízországból még megmaradt Fotók: Szarvas Dezső Egyre kevesebb vadvizet, tocsogót találni mostanában. Pedig nem is olyan régen, például Mezőcsát környékén, vagy a Bodrogközben a vadvizek számos, ma már kipusztult halfajnak nyújtottak élőhelyet, megélhetést a vizet járó, halászó embereknek. Ma már csak az emlékezetben él egy ősi mesterség, a csí- kászság. Varga Ferenc, a Mezócsáti Horgászegyesület elnöke még emlékszik a csíkászokra.- Erdő-szög, Sziget-dűlő. Több évtized elmúltával újból e csáti területeken járok. Persze, csak emlékezetemben - mondja. - Egy koratavaszi nap emlékei most, hogy túl vagyok a hatvanon, mind gyakrabban elevenednek fel bennem. Újból hallom a lápokban fészkelő sok-sok madár énekét, amit időnként milliónyi béka kuruttyolása kísér. Szól a bölömbika, a kakukk, hullámzik a nád, él a láp. Többedmagammal tizenévesen fürödni, ladikázni, s persze horgászni jobbára a „Szigetre” jártunk. A halnak, csíknak, vadnak életteret, búvóhelyet adó Énekes, Füzes, Imolyás, Horgos erek, patakok, a települést körülvevő laposak a negyvenes évektől kezdtek kiszáradni. A jó minőségű szénát adó Gorzsa is elszikesedett, kopogóssá vált. Ezeken a helyeken ma már nem hallani a békák brekegését, sajnos, a madárdal is mind ritkább e vidéken. Nem látni már a napkelettől napnyugtáig szorgoskodó bolgár- kertészeket, a Zsíros réten legelésző, kérődző tehéncsordát. Kihalt a Sziget, kihalt a láp. Vajon emlékszik-e valaki a csáti csíkászokra, pákászokra, a csíkárusokra? Annak idején a csáti piacon a Korona előtt volt a piac, s főleg télidőben a lápi csíkot rendszeresen árulták. A fennállóban, hordóban, a henger alakú bajuszos csíkhalak habos forgását jómagam is de sokszor láttam. A káposztás, tejfeles csíkleves, a paprikás-borsos lisztben megforgatott, kemencében sütött csík ízét anyai nagyszüleimnél ismertem meg. A csík tisztítása, nem lévén pikkelye, nem jelentett nehézséget. A besózott csíkok kavargásukkal egymást tisztították meg. S amikor ez a tisztítás már megtörtént, akkor vette kezdetét a nyakalás, a vízzel való tisztítás, majd pedig a sütés. Csak most sajnálom igazán, hogy egy öreg, akkoriban közismert csáti pákásszal, csíkásszal elmulasztottam ismeretséget kötni. Pedig de jó lett volna ellesni tudományát. Ä vadvízországgal együtt ó is elment, s magával vitte ősrégi tudományát. Egy unikum: a világ legkisebb orsója A harmadik miskolci horgászünnep, február közepén, csak egy naposra sikeredett, de azért sikert hozott a Silstar-céget képviselő Belvárosi Horgászboltnak. Miskolcon, a Tudomány és Technika Háza adott otthont a rendezvénynek, ahol a több száz látogató 450 féle bot és 250 féle Silstar orsó seregszemléjét tekinthette meg. A sok unikum közül csak kettőt emelünk ki: a 15 méteres, pillekönnyű spiccbotot, s a Tiny-20 névre keresztelt mini-orsót. A kiállításon bemutatott termékek többsége, a szezon előtti kedvezményekkel együtt, most visszakerültek az üzletbe. A sok újdonság közül, Békési János jóvoltából, most csak egyet emelünk ki: a Professional Magic cseppet. Ez az ötféle ízesítésű, nagy illathatású szer a csalira kerül. Cseppenként. Állítólag buknak rá a halak... Nem a kéz nagy, hanem az orsó kicsi... Ez a Tiny. Fotó: Farkas Maya Sporthorgászat: klubcsapatok vb-je A Velencei-tó evezőspályáján június 16. és 20. között kerül sor a Klubcsapatok 14. édesvízi horgász világ- bajnokságára - tudtuk meg a Magyar Országos Horgász Szövetségben. Mint azt dr. Orbán Ferenc, a vb előkészítő bizottság elnöke elmondta, az eseményre 23 ország jelezte részvételi szándékát. Köztük Anglia, Spanyolország, a Dél-afrikai Köztársaság és Finnország. A magyar színeket a Győrsövényházi Horgászegyesület négy kiváló versenyzője, dr. Magyar György, Ráto- nyi József, Hamar Péter és Hamar Ferenc képviseli. Edzőjük Szarka László szövetségi kapitány.- Négy éve már rendeztünk Szegeden világbajnokságot, melyre akkor 28 ország nevezése érkezett. A viadalt rendkívül nívós szervező és lebonyolító munka fémjelezte. Talán ezért esett a Nemzetközi Sporthorgász Szövetség (CIPS) és a Nemzetközi Édesvízi Halfogó Versenysport Szövetség (FEPS) választása idén is hazánkra - húzta alá dr. Orbán Ferenc. A verseny részleteiről dr. Hunyadi Attila, a MOHOSZ főelőadója A következőket mondta: — A külföldi és hazai versenyzők júA stégen pergető ifi pecás még nem indul az idei vb-n, de a jövőre készül, s bemelegít a korcsai tavon Fotó: Laczó József nius 16-án érkeznek a vb színhelyére, másnap hivatalos edzésen, illetve technikai értekezleten vesznek részt. Tizennyolcadikén és tizenkilencedikén lesz az első és második forduló. A CIPS és a FIPS lebonyolítási szabályai szerint versengenek a sporthorgászok. Óriások és törpék Óriási vita lángolt fel újra a törpék körül. Legyen, ne legyen? Örüljünk neki, vagy pusztítsuk? A szaklapban is megoszlanak a vélemények, s különösen furcsák az előítéletek. (Minden csalit felvesz, ikrazabáló, elveszi az életteret a többiektől.) ínséges időkben zsákmány ez, elejtése nem igényel különös fortélyt. Annál nagyobb ügyesség kell a tisztításához és pucolásához, de csak az tudja, aki kóstolta, hogy milyen fól- séges a belőle készült paprikás. Bő olajban, paprikás-lisztben forgatva, sütve is kitűnő. Ez a hal idegenből került hozzánk, de valami oknál fogva nem nőtt arasznyinál nagyobbra. Egyszer láttam egy, valamelyik Kőrösből fogott példányt, hetven dekát nyomott, s annak idején a csodájára jártak. Ez a halfajta nem tudott annyira alkalmazkodni a honi viszonyokhoz, már ami a méreteket illeti, mint a busa és az amur. Megmaradt kicsinek, s jó tíz-húsz éve minden vízben fogható volt. Változtak az idők. Eltűnt a törpeharcsa. Valami kór támadta meg őket, vagy, mint idegen testet (gondoljunk csak a balatoni angolnára!) kivetette magából a természet? Ki tudja? Az itteni tapasztalás szerint a Tiszán, a Bodrogon alig kerül horogra. Nem dicsekszem, nem panaszkodom, de legalább harminc tavalyi kísérlet teljes törpezsákmánya a Bodrogon kettőd) darab volt. A tiszalúci és a tiszaladányi holtág, a taktaközi csatorna kínált meg néhány arasznál kisebb példánnyal, de ezekkel kár is lett volna bajlódni. Visszaküldtem őket, mert csak bosszantottak. Tettem ezt az élethez való jog miatt, s abban a reményben, hogy majd csak gyarapodnak, nőnek majd... Bár azt tudom, hogy a pigmeusokból nem lehet kosárlabdacsapatot összeállítani... Vízparti közbiztonság Én már egyedül nem járok horgászni. Nem a társaság hiányzik, nem a szákoláshoz kell partner. Félek. Félek, hogy belevemek a földbe, elszedik a fölszerelésemet, levetkőztetnek. Nemcsak a szendergő, magányos pecás van veszélyben... Négyöt tagú bandák garázdálkodnak a vízparton. Ezért aztán a kaláka, a kutya, a zsebben lapuló, s nem illa- tosításra szánt spary... Vagy négy évvel ezelőtt hangot is adtam aggályaimnak. Akkor valahogy összefutottak a dolgok. A Hemád partján megöltek egy fiatal horgászt, a rakacai fosztogatók összevert károsultjaihoz én hívtam ki a szendrői rendőröket, s - mit tagadjam - engem is akkor raboltak ki egy csendes bodrogi éjszakán. Tanácsot adni nem tudok, s hiába is hirdetnék erkölcsöt az erkölcsteleneknek. Vigyázzunk magunkra, mert a szép szónál néha többet ér egy kéz-közeiben lévő vágóhorog... Tudom, hogy nem ez a megoldás. De az isten szent ege alatt, a parton, a horgász magára van utalva. Ha meglopják, akkor kár éri, de legalább akkor veszteség a biztonságos, csendes nyugalom elvesztése. Ha az ember fél szemmel a jelzőt, fél szemmel a háta mögött rezzenő bokrot figyeli, akkor vége az áhitatnak, akkor semmit sem ér az egész... Lehet, hogy hagyom a fenébe a halakat, s jövőre a vadászengedélyt váltom ki. Szakkör és tábor Miskolcon, az Ifjúsági és Szabadidő Ház horgász szakkört indít, melynek zárásaként horgász tábort szervez. A szakkör első találkozója május 12-én 16 órakor lesz az Ifjúsági és Szabadidő Házban. A szakkör ingyenes! A horgász tábor Tiszadobtól 10 km- re, a Tisza egyik holtágánál váija a szakkör tagjait. Időpontja: 1994. június 20-27. Részvételi díja: 3900 forint. A tábor a következő szolgáltatásokat biztosítja: napi háromszori étkezés, sátor, sátorhely, az egy hetes időszakra a napijegek ára, csónak használata, a tábort megelőző horgászoktatás Boros Kálmán vezetésével. Részvételi követelmények: úszni tudást igazoló lap, horgász felszerelések, 14 év alatti életkor. Táborvezető-szervező: Tóth-Szán- tay József. j.
