Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-12 / 111. szám
SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. Május 12. Idegenvezető így kezdődött... A fáma szerint a település névadója Árpád egyik legvitézebb katonája, vezére Turzoll volt. Máshol, így IV. Béla névtelen jegyzőjénél is Tárcái vezérként szerepel a neve. „Ekkor Ond, Ketel meg Tárcái, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak; majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tárcái a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tárcái hegyének nevezték. A három úr a hegy csúcsáról, ameddig csak a szem ellát, körös-körül megszemlélte a földet; kimondhatatlanul meg is szerette azt, és mindjárt, azon a helyen, pogány szokás szerint egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csaptak. Tárcáit, aki merész ember volt és megállta a helyét a harcban, a társai most elbocsátották; s ő katonáival együtt visszatért Árpád vezérhez, hogy neki a föld alkalmas voltáról hírt adjon...” A hősök, az áldozatok emlékműve A község első világháborús emlékművét Kisfaludy Strobl Zsig- mond tervei alapján Füredi Richard szobrászművész készítette el bronzból A szobor egy haldokló katonát ábrázol, akit babérkoszorúval a kézben szárnyas angyal visz át az öröklétbe. E szobornál található a második világháború áldozatainak emlékműve is. A vezér sírjánál Amikor Turzoll (Tárcái) vezér meghalt - a néphagyomány szerint a Vinai-dűlő fennsíkján temették el, pogány szokás szerint lovával együtt. E helyen végeztek ásatást a múlt század végén, amelyről dr. Jósa András nyíregyházi múzeumigazgató a következőket írta 1895- ben az Archeológiái Értesítőben; A múlt év október hónapjának végén Tarczaly alezredes úrnak öccse, Lajos, egy-két holdnyi phylloxera által tönkre tett szöllejét újratelepítés céljából rigolíroztatta, amely terület a várostól 1 és fél kilométernyire észak, északkeleti irányban, az úgynevezett Vinai-dűlőben egy fennsíkon fekszik. A rigolírozás 70- 80 cm mélységre történt. Az így feltárt sírok a következők voltak: A három sírban a csontvázon kívül egyéb nem találtatott. A negyedik azonban lovas sír volt a honfoglalás kori tárgyakkal. A lovas sírban a következő tárgyakat találtak: 1. vaskard, 2. kengyelvas, zabla oldal- nícjjának töredéke vasból, belévert ezüst szálakkal, 4 nyílhegy, 2 lapított karika sárgarézből, 13 apró szíjcsat, egy nagyobb ezüst lemez trébelt (kikalapált) díszű ezüstlemezek, 2 más, határozatlan rendeltetésű trébelt ezüst dísztag...” E honfoglalás kori sírok helyén — Tárcái vezér emlékére — elődeink rusztikus, sötétszürke kőből rakott emlékművet emeltek. Érdemes felkeresni. Már csak azért is, mert innen széttekintve, fenséges panoráma tárni elénk. Nem térkép e táj: Tárcái Tarcali háztetők a templomdombról nézve Fotók: Fojtán László Hajdú Imre Akár szentségtörés, akár nem. Tárcái esetében először a borról kell beszélnünk. Idejönni - bármely messzefóldröl is -, elsősorban ezért érdemes. Oly értékes kincs ez, melyhez hasonlóval e földkerekség kevés települése büszkélkedhet. Versbe formálva, ime így zengte világgá a szívet, lelket elvarázsoló bájitalt az ismeretlen poéta: „Üdv neked tűzifái, Tárcái nekfára Mámorok, vágyak, szerelmek ihletője, Hírneved, hogy a földkerekséget bejárja Ünneplő szívvel had köszöntselek, Mint a jó borok szeretője." Tokaj-Hegyalján belül is külön rang a tarcali bor. Csupán Mád, Tállya és Tolcsva jeles dűlőinek nedűje vetekszik a hajdani mezőváros első osztályú szőlőhegyein, a Szarvason, a Mé- zes-Mályon, a Cserfásban, a Felső- Thurzón, a Király-Mályon, a Deákon, a Szélvölgyben, a Baráton termett borokkal. Kincses János, Tárcái polgármesterének szobájában egy festmény a Szarvason, illetve a Thurzón zajló víg szüretet örökíti meg, miként szemközt vele a másik falon „Tarczal mezőváros” címerében is ott a szőlőfiirt és a puttony. Van ezeknek a képeknek szimbolikus jelentésük, hogy éppen itt és éppen ezek... No meg annak is, hogy a polgármester úr jó magyar ember módjára ugyancsak lelkes híve a jó tarcali bornak. Sőt Kincses János azértisdicséretetérdemlőpolgármes- ter, mert ugyan nem követelménye a hivatala betöltésének az irodalom szeretet®, ő ezt mégis magas fokon műveli. Olyannyira, hogy, aki Villont és Kosztolányit értő tolmácsolásban akarja hallani, térjen be hozzá a tarcali ódon községházára. A település védett domboldalai, szelíd lankái természetesen nem csak az élvezetes nedűk élményét biztosítják az ide látogatóknak. Változatos térformáikkal s rajta az ember alkotta építmények változatosságával megteremtették a természetes és a mesterségeskömyezetharmóniáját, s ez ugyancsak elválaszthatatlan sajátossága, egyedisége e tájnak. Élmény benne gyönyörködni, élmény köztük barangolni. Sok tanulságot, ismeretet nyújtó, ugyanakkor - lehet, hogy aborteszi?-könnyed, szárnyaló érzetű időtöltés ez. A hajdani mezőváros címere Tárcái utcái, terei, építményei, pincéi őrzik a középkori mezőváros atmoszféráját, itt lépten-nyomon JjíZpíp 1 I iértibíSi enJesesjeS>'zöjének\ g M 'ír* Süliekére t4- ifi r-íTp Jegyzője és történet írója volt Tarcalnak szembesül az ember a történelemmel. Emitt Könyves Kálmán királyunk árnyát véli látni, amott mintha Klapka György tábornok dübörgő lépteit hallaná. De Déryné szelleme is itt lebeg, s halljuk Babócsay Izsák történetíró haj dán korokat örökítő históriás tollának sercegését is. Tárcái mai méretéhez, közigazgatási szerepéhez képest óriási történelmi múlttal bír. A település látni- és csodálni valóival tartalmasán kitölti az idelátogatók teljes napját. Talán elég sem erre egy teljes nap! Szerencsére nem csupán a szem ingerét tudja kielégíteni, a tudás szomját tudja csillapítani itt az ember. Talál itt jó konyhájú éttermet, sőt Pataky Borbála vendégfogadójában kényelmes szállás is kerül. A mindenekfelett álló tarcali „tokajit” pedig oly kiváló termelőknél kóstolhatja meg a föld alatt, nemes penésszel kitapétázott „bortemplomok” mélyén, mint Bányai Sámuel, Posta Lajos, Páll János, Tapody Németh Sándor, Kovács Kálmán, Pataki Sándor. S a névsor még sokáig folytatható lenne. A tarcali séta, a tarcali kirándulás tehátszép,svígélménytígér. De egyben annak a tudatosulását is, hogy a község - a többi hegyaljai településhez hasonlóan - ma még a nagy, ám kiaknázatlan lehetőségek hazája. Pedig e táj sokirányú, folyamatos fejlesztéssel Magyarország igazán magyaros sajátosságú, és nagy vonzerejű, kiemelt idegenforgalmi tája lehetne. A lehetőség benne van. Észre is vették ezt már oly sokan, ám a vágy, az ábránd szintjéről, eddig még nem igen történt előbbre lépés. Pénz, propaganda, helyi cselekvés és összefogás - így együtt ez a hármas adhat csak esélyt rá, hogy Tárcái (is) még nagyobb vonzerő legyen. Magyarnak, külföldinek egyaránt. Bízunk benne, hogy még jőni fog egy jobb kor e tájra, e népre. No, erre a reményre, erre a kívánságra igazán érdemes innunk egy pohárkával! Turzoll (Tárcái) vezér emlékműve a Vinai-dűlő fennsíkján Déryné Tarcalon Déryné Széppataki Róza tarcali tartózkodásáról kevés dokumentum maradt fenn. Öreg korában, amikor mint színésznő mái- szinte kegyelemkenyéren élt, eleget tett félje hívásának és hozzáköltözött Tarcalra. Férje abban az időben a koronauradalom tiszttartójaként működött. Tarcali tartózkodásáról egy 1848. november 18-án Tárcáiról kelt, Walther Lászlóhoz és feleségéhez címzett levele tanúskodik, amelyben a művésznő ezt írta: „Most már éppen egy éve, hogy eljöttem Pestről...” Tarcali tartózkodását Prielle Kornélia emlékezése is igazolja. Déryné testvére Széppataki Johanna és félje Kilényi David 1848-49-ben Tarcalon laktak. Prielle Kornélia szerint az ó házukban szállt meg Klapka György tábornok a tarcali ütközet (1849. január 28-február 1.) után. Ezt ő testvérhúgától, Priella Lillától hallotta, aki Kilényiék nevelt lánya volt és velük lakott. Lilla azt is elmondta, hogy ez alkalommal Déryné is ott volt féijével, s Déryné oktatta őt, miként szolgálja ki a fáradt tábornokot, hogy szobájában senki ne zavarja. Egyébként Déryék még az 1849-es esztendő folyamán beköltöztek Miskolcra. TOMYUes kaimon király 1 tűrt.f'VSS.H Könyves Kálmán és a boszorkányok Azon a tavaszi napon, 1096 tavaszán Tarcalon törvénykezett tudós királyunk, Könyves Kálmán. A mai Könyves Kálmán utcában az egyik ;ázon emléktábla hirdeti e rangos esemény tényét, no meg a törvénykezésnek, ha nem is a legfontosabb, ae mindmáig legismertebb rendelkezését: Ebben a törvénycikkben mondattatott ki ugyanis, hogy: „boszorkányok ellen pedig, akik nincsenek, törvényes eljárás ne indíttassék". Tarcali műemlékek Római katolikus templom A dombtetőn álló, XIV. századi gótikus templomot előbb 1611-ben, majd 1764-66 között újjáépítették. A templom kiemelkedő művészi értékei az 1770 körül készült, gazdag faragásé rokokó főoltár, a mellékoltárok és a szószék. Református templom Ugyancsak a Templom közben található, mú- emlékjellegű épület. 1773-ban épült, későbarokk stílusjegyekkel. Rákóczi-ház A Könyves Kálmán utcában található, a XVIII. század második felében épült barokk stílusban. A XIX. században átépítették. Az épület alatt található a nagyméretű Rákóczi-pince. Andrássy-kúria A főutcán álló épületet a XVIII. század második felében az Andrassy család építette. Földszintes, kontyolt nyeregtetős helyiségei donga- és csehsüveg boltozatúak. Kápolna a Terézia dombon A kis kápolnát a Grassalkovich megbízásából építette Dresse Gottfried építőmester 1749- 50-ben. Kastély és borház a Terézia-dűlóben Eklektikus stílusban épült 1870-ben. Egyemeletes, erősen megnyújtott téglalap alaprajzú. A középtengelyben nyíló bejárat előtti teraszon hat faoszlop tartja a fűrészelt, díszes mellvédé emeleti erkélyt. Kastély (Fő út 71) Rokokó stílusú 1771-ben épült L-alaprajzú földszintes épület. Az ablakok előtt szép vasrács kosarak.
