Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-12 / 111. szám

8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1994. Május 12», Csütörtök APROPO Megint a Laár Bánhegyi Gábor Nem szeretem ugyan az úgynevezett „pes­tizmusokat”, de valahogy úgy alakult, hogy Laár András nekem már csak „a. Laár” - egy triplacsavart-agyú, gumiarcú, sátán- mosolyú, fantasztikusan nyitott ember. Úgy tűnik, a Laár nem vesz semmit komo­lyan, mindenből akkor ugrik ki, amikor más amúgy igazán belekezdene. Megcsi­nálja 1981-ben az egyetlen Pantha Rhei le­mezt tavasszal, nyáron meg már a KFT- vel nyeri a táncdalfesztivált, majd alapító­ja és a sikerek csúcsán felbontója a Laár pour laár-társulatnak, egyik elindítója a ma, már csak nosztalgiával emlegetett Ba­ba Yaga nevet viselő valamikor szép remé­nyekkel kecsegtetett nemzetközi szuper folk-rock bandának, majd ’91 telén felosz­latja a KFT-t, akkor, amikor még úgy tűnt a kívülállónak, van jövője a társulatnak. A Laár azonban tudhatott valamit, mert Bomai hiába próbálkozott a fonalfelvétel­lel, valahogy nem igazán talált közönség­visszhangra, így a rajongók búslakodhat­tak, hogy bezzeg amikor a Laártól még meg­tudtuk, hogy ,A- tea citromos, Vagy cukros és rumos, Es illatos az illata... ”. A Laár meg közben várt, nevét adta egy horoszkópro­vathoz, tanította a buddhizmust és közben úgy a fű alatt zenélgetett. Most meg belevágta a Laár a fejszéjét a nagyfába, Mártonnal meg Lengyelével be­jelentették, hogy ők Hárman Folytatják To­vább, olyannyira, hogy már turnéra is in­dul a HFT. Mert ez a Laár hiába fogadko- zott, hogy neki elege van, akit a zenebaci- lus egyszer megfertőzött, az egy életre meg­betegszik, pláne a Laár, aki egy triplacsa­vart-agyú, gumiarcú... MOZI Napok romjai A ház személyzete (ÉM - CsM) - Csak annyit mondok: Antony Hopkins és Emma Thompson, máris kész a film reklámja. Két ilyen színésszel ugyanis sokmindent el lehet adni. Például a Napok romjait is, ezt az egészen különös, sötét arany- barna, köd mögött ragyogó filmet. Igen, különös mozi ez. Hiszen a komornyik, Stevens szemével látunk mindent: a főúri ház életét a benne zajló történelmi találkozókkal, a személyzet munkájával, a képzeletünk ház­vezetőnőihez egyáltalán nem hasonlító Sarah Kentonnal, az úr és a komornyik végzetes té­vedéseivel. Az ő emlékeiben támadnak fel újra a régi események, mégis, mielőttünk ott van minden, amit Stevens nem akart meglátni an­nak idején. Nem akart látni, mert ő tökéletes komornyik volt. Ura cselekedeteiről nem al­kothatott véleményt, mert az ő feladata a ki­szolgálás, nem a bírálat. És nem akarta meg­látni szerelmét sem Miss Kenton iránt, mert a jó komornyik ismérve a méltóság, és az ő töké­letes méltósága nem tudott mit kezdeni az új helyzettel. A visszafojtott érzelmek, a csóknél­küli románc filmje ez, az erénnyé nemesülni látszó túlzásoké, amelyek az urat a nácizmus, a szolgát a végső magány felé sodorják. James Ivory (a Howards End rendezője) ismét kitért magáért, és nem lehet panaszunk sen­kire a film készítői, szereplői közül. Mégis, tü­relem kell ehhez a filmhez, a több mint két óra kicsit sok belőle. És ezt mofet nem lehet a vide- oklipek tempójának romboló hatására fogni. Színészképző Miskolc (ÉM) — A Pécsi Sándor Guruló Szín­ház alternatív színészképző stúdiót indít 14-20 éves fiatalok részére. Jelentkezni lehet a (46) 322-534-es telefonon, vagy levélben a következő címen: 3529 Miskolc, Soltész Nagy Kálmán u. 135. Hárman a pádon és a nézők Aldo Nikolaj színművének bemutatója a Játékszínben Fujp Gabriella Miskolc (ÉM) - Nem csak a szerzőtől, nem csak a szereplőktől, és még nem is csak a rendezőtől függ egy-egy színházi előadás hatása. A nézők ugyanúgy részesei ennek, mint bár­melyik közreműködő. Mert nem mindegy ám, hogy egy gimnáziumi osztály vagy egy nyugdíjasklub tag­jai veszik meg a jegyek jelentős ré­szét. Nem ugyanúgy reagál a szín­padi eseményekre a nagymama és az unokája - hogy csak az életkori különbségeket említsem. Ha a több­ség nevet, hát mi is nevetünk, ha sír­nak, mi is könnyebben sírunk. (A két véglet között persze számtalan lehe­tőség rejlik.) És mert nem egyedül nézzük az előadást: az is hat ránk, ami a nézőtéren történik, és persze az is, ami a színpadon. A színpadon éppen semmi sem tör­ténik. Szünet ván. Csak a szürke fa­lakat látjuk és azt a bizonyos padot, melyen Aldo Nikolaj színművének szereplői találkoznak. Túl az első felvonáson azt már tudjuk, hogy mindhárman nyugdíjasok, egyedül élnek - nem csak a „gyer- mekkertésznő”, akinek nincs csa­ládja, hanem a két férfi is, akik a gyermekeik otthonában laknak. Azt is elmondták már egymásnak, ne­künk, hogy korábban mivel foglal­koztak, mit gondolnak az öregség­ről, magányról, betegségről, a fiata­lokról, a nőkről - egyszóval a világ­ról. Most üres a pad, s ekkor a szü­net csendjében átszól az egyik férfi a másiknak: „Kiülhetnél és mesél­hetnél nekünk”. Viccnek szánta a megjegyzést, nevetnek is egy kicsit. Aztán újra csend... Mert valóban, mindannyian ismerünk hasonló eseteket, nagyon sokan élnek, gon­dolkodnak így. Semmi különös nincs a három szereplő életében. Még csak az sem számít, hogy a tör­ténet szerint valamelyik olasz város lakói. Talán csak az fontos, hogy vá­rosban és lakótelepen. Hiszen ki­Sallós Gábor, Várhegyi Márta és Somló Ferenc sebb településeken, falvakban, ahol vaui elég hely a család számára, ahol könnyebben talál hasznos el­foglaltságot az idős ember, ott nem kerül szembe a feleslegesség érzésé­vel. Ezek után könnyű lenne azzal elrendezni a dolgot, hogy mindez csak szociális probléma. Jobb anya­gi helyzetben, más környezetben, bárhol és bármikor feltehetjük ön­magunknak a kérdést: miért élünk, és miért éppen így élünk? Fiatalon persze még álmodozhatunk, tervez­hetünk, de idősebb korban már úgy hangzik a kérdés: miért is éltünk?! Mit rontottunk el? Mit kellett volna másképpen csinálni? Talán máshol jobb lett volna?! Mit ér a család? Mit a barátság? Ilyen nagy szavakat persze nem írt le Aldo Nikolaj, a le­hető leghétköznapibb mondatok kö­zé rejtve veti fel létünk alapkérdé­seit. Úgy tűnik, mintha Kovács Kristóf, az előadás rendezője nem tett volna egyebét, csak hagyta, hogy a szerep­lők önmagukat adják. Pedig nem így történhetett. Mert a színész mégsem ,.hétköznapi” ember, életé­nek jelentős részét a színpadon, drámai hősként vagy ünnepelt pri­madonnaként a reflektorok fényé­ben tölti, most nem látszhatja” ugyanazt, mint eddig. Azt kellett el­hitetniük velünk, hogy ók is ugyan­olyanok, mint mi oly sokan, és akár odaülhetnénk hozzájuk a padra. Az elsősorban zenés darabokból is­mert Várhegyi Márta jutalomjáték­ként kapta meg a szép „gyer- mekkertésznő”, Ambra szerepét. 0 a történetben a NŐ, így csupa nagy­betűvel. Tud huncut kislány lenni, kacér csábító, gondoskodó anya és rigolyás vénasszony is. Nincs köny- nyű dolga, hiszen talán az ó korábbi szerepköre áll a legtávolabb ettől a feladattól. Viszont a két férfi esetében már fel sem vetődik, hogy milyenek lehet­nek ők valójában. Sallós Gábornak elhisszük, hogy ő Bocca Libero, ez a kissé cinikus, öregségében is erős, határozott férfi. A szerep szerint Somló Ferenc Lapaglia Luigi-ja az esendőbb, a gyámoltalanabb. Ug­ratják is egymást rendesen, értet­lenkednek, veszekednek. A kettőjük viszonyából bomlik ki a színpadi történet. Szinte szavak nélkül ad­ják meg a választ a kérdésre, amiről Aldo Nikolaj is szemérmesen hall­gatott, mégpedig úgy, hogy csak ar­ról beszélt... Plakátok és műiparos remekek Miskolc (ÉM) - Többszörösen is a fiataloké volt a tegnapi városünnep. Egyrészt azért, mert a legtöbb prog­ramot az ő kedvükért szervezték, másrészt pedig azért is, mert a vá­rosünnepet hirdető plakát megter­vezésére is őket kérte a város veze­tése. Az iskolákból 53 plakátterv ér­kezett, ebből a zsűri (Feledy Gyula grafikusművész és Dobrik István művészettörténész) 15 művet talált alkalmasnak arra, hogy kiállításon a városiak elé tárja. Az első öt leg­jobb múvészpalánta tegnap a kiállí­tás helyszínén, a Mini Galériában vehette át a könyvjutalmat, illetve Fiatalos városünnep Fotók: Dobos Klára az első helyezett Lengyel Boglárka (Eötvös József Szakközépiskola és Szakmunkásképző díszítő-szobrász szakos diákja) terve szerepel a vá­rosünnep plakátjaként. Második Pallai Patrik (Eötvös Szakközép), harmadik Szalma Boglárka (Avasi Gimnázium), negyedik Pethő Zol­tán (Zrínyi Ilona Gimnázium), ötö­dik Kovács Szilvia (Eötvös Szakkö­zépiskola) lett. Ugyanitt, ugyanekkor egy másik ki­állítás is nyílt, a Gábor Áron Mű­szaki Középiskola műiparos diákja­inak munkáiból. Ezt a tárlatot Kuk- nyó Lajos, az iskola igazgatója nyi­totta meg. Az iskolában művészeti szakmákat is tanítanak, így van bronzműves és szoboröntő szak, al­kalmazott grafikai szak, ötvös szak, díszműkovács szak (ilyen csak itt van az országban), illetve textil szak. Minden szakon nyolc-tíz gye­rek tanul, az ő munkáikból állt ösz- sze a kiállítás anyaga. Jövőre már bőrművesek is tanulhatnak majd itt. A képzés ötéves, az érettségi vizsga után műiparos végzettséget, mestervizsgát szerezhetnek ötödé­ves mestermunkájukkal az itt tanu­ló diákok. Natura Art a Technika Házában Miskolc [ÉM) - Miskolc város ün­nepe alkalmából a diósgyőri Natura Art Stúdió tagjai és vendégeik alko­tásaiból nyűt kiállítás tegnap délu­tán a Tudomány és Technika Házá­ban. A május 20-ig megtekinthető tárla­ton B. Balázsdi Szabó Éva és Kál­mán Mária keramikusok, Eisele Gyula, K Juhász Ilona és Kriston Béla festőművészek alkotásai, vala­mint a meghívott vendégek mun­kái: Varga János festményei, Kain Lajos és Szondi' Sándor fafaragásai láthatók. A tegnapi megnyitón közreműköd­tek a Pécsi Sándor Guruló Színház színjátszói, és Korponai Viktor fotó­művész, aki térdimenziós diaképei­vel hozta közelebb a tudományhoz, a technikához és - a kiállításnak köszönhetően — a művészethez is a természetet. Miskolc, ahogyan Kriston Béla látja „Iskolaépítők” Miskolc (ÉM) - A Kós Károly Épí­tőipari Szakközépiskola tanulói az idén is kiemelkedően szerepeltek az építőipari szakközépiskolák Orszá­gos Szakmai Tanulmányi Verse­nyén. Az út-híd-vasútépítő összetett versenyben Torday Szilvia vasúté- pítőtechnikus-tanuló a legjobb írás­beli (93 %) teljesítménnyel 4. és Molnár Ferenc útépítőtechnikus-ta- nuló 5. helyezést ért el. Ezzel szaki­rányú egyetemi felvételi kedvez­ményben részesülnek. Említést ér­demel még Sztrik Péter kiemelkedő gyakorlati és Gacsal László szóbeli szereplése. Mind a négy V. osztá­lyos tanuló mentesül a technikuské­pesítő vizsga alól és jeles minősítést kap. Felkészítő tanárok: Gyurkó Ti­bor, Tengeri Demkó Lászlóné, Far- kasné Annus Éva és Anga Béla. Kiugrási kísérlet Miskolc (ÉM) - A Pán-Európa Unió Miskolci Szervezete és a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár közös rendezvényén május 13-án, pénteken délután 5 órától a könyv­tár nagytermében Sipos Péter tör­ténész Kiugrási kísérlet címmel a II. világháború európai következ­ményeiről tart előadást. A szerve­zők elsősorban a történelemtaná­rok és az érettségi előtt álló diákok számára ajánlják az előadást, de természetesen minden érdeklődőt szeretettel várnak. Hatosztályos hír Miskolc (ÉM) - A Miskolci Matura Gimnázium az 1994/95-ös tanévben is indít hatosztályos gimnáziumi csoportot. A családias légkörű, kis létszámú magángimnázium oktatá­si-nevelési programjának közép­pontjában a személyiségfejlesztés, a képességek kibontakoztatása áll. A hatosztályos tagozatra felvehető létszám 20 fő. A felvétel időpontja: május 20. (péntek) délután 2 óra. A komplex felvételin írásban és szó­ban képesség-, készségfelmérés lesz. Jelentkezni május 16-ig kitöl­tött jelentkezési lap vagy a szülő ál­tal írt kérvény eljuttatásával lehet. Az iskola címe: Miskolci Matura Gimnázium, 3531 Miskolc, Kiss Er­nő út 39/A, telefon: 334-868. Irodalmi siker Miskolc (ÉM) - A Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny kiegészítéseképpen az I. és II. osztá­lyos tanulók számára szervezte meg az Arany János Irodalmi Versenyt. Az országból több mint 1600 diák vett részt a nagyon igényes felada­tok megoldását kívánó L forduló­ban. Ezen az első helyet Érsekcsa- nádi Zsuzsa, a tizenharmadikát pe­dig Dobai Szidónia szerezte meg. Mindketten a Herman Ottó Gimná­zium II. osztályos tanulói. A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrende­zett írásbeli döntőn negyven diák vetélkedett, húszán jutottak az utolsó szóbeli fordulóba, amelyen Szabó Magda írónő volt a zsűri elnö­ke. A két hermanos diák itt ezüst oklevelet szerzett. Felkészítő taná­raik: Kiss Imréné, Érsekcsanádi Istvánné és Leányvári Lászlóné. Tamperéből jöttek Miskolc (ÉM) - A miskolci Avasi Református Templomban ad hang­versenyt május 12-én, csütörtökön este 6 órától a tamperei gimnázium „Oskari” nevű vegyeskara. A finnor­szági kórus a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium leánykórusával, ven­déglátóival együtt lép fel. Dédesi muzsika Dédestapolcsány (ÉM) - A dédes- tapolcsányi Lajos Árpád Zeneisko­lában 174 diák tanul. A növendé­kek, helyi és környékbeli gyerekek gyakran lépnek fel a különböző ün­nepi rendezvényeken, de a község lakosságának szórakoztatására is vállalkoznak. Csakúgy, mint a ze­neiskola tanári kara, amely legu­tóbb három meghívott főiskolai hallgató és a zeneiskola fúvószene­karának közreműködésével nagy­szabású, kétórás koncertet adott Dédestapolcsányban, amelyen a környékbeli községek zenekedvelő közönsége is megjelent. Tardonáról például különbuszt indítottak erre az alkalomra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom