Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-10 / 109. szám
vis Itt-Hon 1994. Május 10., Kedd NÁLUNK TÖRTÉNT -i A környezetért április a környezet- és természetvédelmi hónap volt. Nevelőtestületünk minden tagja igyekszik minél átfogóbban feldolgozni a környezet- és természet- védelmi program feladatait. Intézményünkben, a Selyemréti Napköziotthonos Óvodában ebben a témában a hónap közepén házi szakmai bemutató volt. Április 22-én, a Föld napján pedig kiállítást szerveztünk a gyermekek munkáiból, valamint a szülők számára készült, illusztrált dokumentumokból, amelyek a környezetszeny- nyezés káros hatásait mutatják be. Játékos teszt megoldása után képet alkothattak arról, hogy ki mennyire törődik közvetlen környezete tisztaságával. Valljuk: a természet- és környezetvédelmi nevelést már kisgyermekkorban el kell kezdeni, hiszen csak így alakulhat ki az egészséges igény bennük a szép iránt. Ha mindennapi életünkben is kiemelten kezeljük ezt a témát, ez a pluszbefektetés mindannyiunknak megéri a fáradozást. Óvodánkban a gyermekeket folyamatosan arra neveljük, hogy óvják, védjék természeti környezetünket, tanulják meg tisztelni az életet, legyen az növényé, bogáré, vagy bármely állaté. Szeretnénk, ha a felnövekvő nemzedékből minél több aktív, vagy ha az nem, legalább passzív környezetvédő kerülne ki. Az aktív környezetvédők pluszmunkával is hozzájárulnak ahhoz, hogy gyermekeik ne szemetes, hanem tiszta, gondozott környezetben nőjenek fel. S hogy mi a feladata egy passzív környezetvédőnek? Valójában semmi, „csak” nem szemetel, kiránduláskor sem hagy maga után semmit, a patakok, folyók, tavak vizébe nem dobál hulladékot, nem bántja a fákat, a virágokat. A fentiek betartása senkitől sem kíván különleges, megerőltető tevékenységet, csak normális, emberi magatartást. Ha mindenki csupán ennyivel járulna hozzá a környezetvédelemhez, már akkor is mennyivel tisztábbak lennének utcáink, tereink, vizeink. Mi továbbra is igyekszünk nemcsak gyermekeinket, hanem családtagjaikat, ismerőseiket is bevonni a környezetés természetvédő tevékenységünkbe.” a Selyemréti Napköziotthonos Óvoda nevelői (Az óvoda Föld napja alkalmából rendezett kiállításának egyik szép darabját lapunk 8. oldalán láthatják.) Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet ríme: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Tengerparti nyár az idei sláger Miskolc (ÉM) - A miskolciak is javában készülnek a nyárra. Salamon Attilával, az IBUSZ külföldi referense elmondta: elsősorban a tengerparti ajánlataik keltették fel a helybéliek figyelmét. Úgy tűnik: ezen a nyáron is a tengerparti nyaralás lesz a sláger. Az utazók főleg a spanyol partokat favorizálják. Nagy az érdeklődés a Baleámi- szigetek, Malaga, Costa del Sol, Costa Brava iránt. Görögországban többen választják úticéljuknak a Halkidiki-félszigetet, Olaszországban az Adriai- , valamint a Ligur-tenger partját. A horvát tengerpartra szervezett utak forgalma sem esik vissza a korábbi évekhez képest. Nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akik Tunéziában töltik majd a pihenés heteit. A nyaralás átlagára félpanzióval személyenként 20-25 ezer forint - amely magában foglalja a baleset- és betegbiztosítás tarifáját, a tolmács, illetve az idegenvezető fizetségét is. Az ennél drágább nyári időtöltés kínálatából népszerűeknek ígérkeznek a „hét kultúra ötvözeteként” hirdetett útjaik, a Tunézia, vagy éppen Kenya, Hollandia, Skócia, Ciprus, Ausztria szép tájait megismertető túrák. Salamon Attilától azt is megkérdeztük: vajon érződik-e a recesszió hatása a nyaralásban? Szerinte egyértelmű a válasz: nem. Attól, hogy az emberek ma nehezebb körülmények között élnek, mint esetleg néhány évvel ezelőtt a nyaralásukra - ha kell egész évben - összespórolják a szükséges összeget. Az üveg ismét mutatja magát Priska Tibor Sok évvel ezelőtt a nagy korszerűsítésekhez illő lelkesedéssel fogadtuk a fóliazacskót. Mármint a zacskós tejet, mivel a fólia, a modem műanyag jött, látott, győzött és egyik napról a másikra kiszorította az üveget. Minek is az az ósdi üveg? Itt a zacskó, tehát az üveget nem kell kimosni, nem kell a visszaváltással bajlódni, csak vesszük a zacskót, ha kiürült, eldobjuk. El is dobtuk. Útmentén, kirándulóhelyeken, parkokban és mindenütt, ahol emberek megfordultak és valami különös oknál fogva tejet ittak. De, ha nem dobjuk el, hanem kukába rakjuk, onnan kerül a szeméttelepre, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy az örökkévalóság számára juttatjuk oda a zacskót, mert az el nem porlik, el nem mállik sem a savas esőtől, sem a gyomirtószerekkel, műtrágyákkal szennyezett földben. Égetni ugyan lehetne keservesen, de oly bűzt áraszt, hogy tán a madarak is lehullanak tőle. Amúgy a zacskó tényleg hasznos valami, hiszen ma is ezt használjuk, vásároljuk a boltokból, még akkor is, ha időnként a vásárló útja lakásáig követhető likas zacskó nyomán. Ha otthon valaki nem akaija eldobni, rakhat bele babot, lencsét, homokot, némely piacjáró nénike összegyűjti, lesimítja, átköti egy madzaggal, elviszi a piacra és a városi népeknek ebbe tölti bele a tölte- nivalót. Az üveg visszaváltásától tényleg megkímélt, hiszen ez az átok azóta sem oldatott fel, nincs rá megoldás, nem is lesz, míg világ a világ, továbbra is élesen két táborra osztja a népeket, úgymint azokra, akik vissza akarják adni az üveget, valamint azokra, akik nem veszik vissza. E két tábor harcban áll egymással, tagjai Valaha il^en, néaydecis, szép formájú üvegekben kínálták Miskolcon a tejet mindenféléket gondolnak, mondanak egymásra, de miként a zacskó megmarad az idők végezetéig, ugyanúgy az üvegvisszaváltásra sem lesz megoldás. A zacskó uralja továbbra is a boltokat, de az elmúlt hetekben - hónapokban nehány helyen ismét megjelent az üveg! Szerényen, még csupán egy ládi- kát telítve, csendben soijáznak, várva, hátha valakinek feltűnnek, valamely nosztalgiás egyén fölemeli, megsimogatja őket és megkérdi, hogy mennyibe kerül egy ilyen izé? Negyvenöt forintba kerül a tej, plusz az üveg maga ötvenbe. így első hallásra persze visszahőköl az ember, hogy majdnem száz forintot adjon egy liter tejért (Hegyalján már 30 forintért is lehet egy liter kiváló minőségű bort venni) de az üveg visszaváltható, cserélhető, hangzik a biztatás. Az üveg hát megjelent. Nyilván tudnak majd többet is kisebbet, nagyobbat is gyártani ott, ahol ezeket gyártották. Csak az érdekesség kedvéért közöljük a képet, mely igencsak helyre kis tejesüvegről készült, valamikor, az ánti világban Miskolcon az egyik kereskedő kínálta ebből a tejet. Az van ráírva, hogy Winkelfeld (bár a második betű elmosódott) Miskolc. És éppen négy deci fér bele. így a képen nem is látszik, de megvan ez az üvegecske szépen tervezve, formázva, gusztusos ránézni, megfogni is. Jómagam egykor Benedek Miklós - nyugodjon - kollégámtól kaptam, aki ismerte enyhe, vagy nem is enyhe lököttségemet, melynek következményeként egy érdekes ágat, egy szép formájú követ órákig tudok nézni, majd stikában haza is csempészem, halmozva az abszolút fölösleges, semmirevaló dolgokat. De ez a kicsinyke üveg, mely díszhelyen fényesedik valami vitrinszerűségben, igenis szép. Ó meg csak ott tartotta, egyszerűen, semmitmondóan csak le volt téve valahová. Azt sem tudta, hogy hova. Ennyit az üvegről.. Más kérdés a belevaló. Üvegbe is, zacskóba is. Elkeserítő hallani a tehénállomány csökkenéséről, ráadásul nem is régen tudatos csökkentéséről (tízezer forint jutalom a gazdának, ha levágja) is szerezhettünk tapasztalatot. Mostanában meg a földárverések némelyikénél bukkannak elő ijesztő dolgok. Hogy például a falu legelőjét a helybéliek elől elvásárolta egy messzi lakó ember, így a helybéliek vagy kapára-kaszára mennek a legeltetés jogáért, vagy levágják a még meglévő teheneket is. Pedig a szóban forgó faluban úgy a hatvanas években mintegy 200 ember hordta a tejet a csarnokba, most meg vagy tíz. Nagy baj bizony, ha már a tejet is a franciáktól vesszük. Mi lesz akkor így a mi gazdáinkkal? Teheneinkkel? Es főként a mi bukszáinkkal? De visszatérve az üvegekhez. Nem valószínű, hogy laszorítják a boltokból a zacskókat, mindenesetre helyet követelnek maguknak. Hogy mennyit, majd elválik hamarosan. 1994. Május 10., Kedd Itt-Hon Természetjárók az Azimut Kupáért A természetjárók kedvelt terepe a Bükk Fotó: Fojtán László Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) - Merész vállalkozásba fogott a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház Természetjáró Baráti Köre. A hagyományos természetjáró tájékozódási versenyekhez szükséges tapasztalatok megszerzését célozva I. Azimut Kupa néven gyalogos, egyfordulós, kötött menetidős, több kategóriás, gyakorlati és elméleti tájékozódási csapatversenyt rendeztek április utolsó szombatján a Bükk-hegységben. Az ötlet tulajdonképpeni szülőatyja Fenyvesi Gyula volt - de ezt már Kovács László, a Természetjáró Baráti Kör vezetője árulta el. • A versenyt intézményünk is sajátjának tekintette - tudtuk meg Szabóné Nagy Juliannától, a Vörösmarty Művelődési Ház igazgatójától. - Maga a Természetjáró Baráti Kör megalakulása is kapcsolatban van a korábbi, gyerekek részére rendezett nyári táborainkkal: azt szerettük volna, ha szakképzett túravezetők foglalkoznak velük és ez is egyik indítéka volt, hogy létrejött nálunk ez a csoport. Most már ennek semmi akadálya. A többi természetjáró szakosztálytól a miénk főként abban különbözik, hogy elsősorban fiatalokból áll, ami másutt nem igen jellemző. Egy részük komolyan akar természeljáró versenyzéssel foglalkozni, a többség pedig kedvtelésből tölti a szabadidejét ezzel a hasznos és egészséges tevékenységgel. Az I. Azimut Kupa megszervezéséből és lebonyolításából azonban mindnyájan kivették részüket. □ Nem olcsó mulatság manapság egy verseny megrendezése. Hogy teremtették elő a rávalót? • Sokakat meg tudtunk nyerni támogatóknak. Örömmel mondhatom, hogy a rendezvény nem lett ráfizetéses, pedig a rajt előtt forró teával, menet közben hűsítővel, a célban pedig meleg étellel, általunk főzött krumpligulyással fogadtuk a versenyzőket, ami egyébként nem szokásos. A Chinoinhoz közeli Király-kútnál volt a rajt és a cél. Itt a megnyitón a verseny védnökei, Rigó Zoltán va- sútigazgató, a Vasutas Természetjáró Szövetség elnöke és jómagam köszöntöttük a megjelenteket, majd következett a számítógépes sorsolás. A legtöbb csapat előre nevezett, helyszíni jelentkezés alig volt. Összesen 19 együttes állt rajthoz, ez mintegy 60-65 főt tett ki, de érdeklődőkkel és kísérőkkel együtt körülbelül másfél- százán lehettünk. • A felnőttek 7,1 kilométer hosszú pályát teljesítettek 11 ponttal és egy kötelező útvonallal, amelyen négy bója volt. Menet közben két időmérő állomást kellett érinteniük. Az ifjúságiak 5 kilométeres, 7 pontos pályát kaptak, egy három bójás kötelező útvonallal és egy időmérő állomással - sorolja az adatokat Kovács László, a Baráti Kör vezetője. - Valamennyi időmérő állomáson rádióadó is volt, ezek segítségével tartották a kapcsolatot a céllal a Dolka- tetóre telepített átjátszó adón át. Összesen 35 piros-fehér bóját tettünk ki az erdőbe, de ebből tizenhárom úgynevezett álbója volt, ami tovább nehezítette a csapatok dolgát. Tanulságos lehet, hogy a tapasztaltabbak közül is többen nem igazolták versenyzőkartonjukon a rajt és a cél érintését, s ezzel jó helyezéstől ütötték el magukat. Á legutolsó csapat negyed háromra ért célba, amikor már éppen keresésükre akartunk indulni. □ Mivel honorálták a versenyzők teljesítményét? • Minden résztvevő egyedi tervezésű emléklapot kapott. A győztes felnőtt és ifjúsági csapat Szelekovszky Magda miskolci kerámikus művész külön ez alkalomra készített kupáit őrizheti egy évig vándorserlegként. Rajtuk egy réztáblán olvasható az alapító neve, alá vé- sethetik majd be a mindenkori védők a sajátjukat. A csapattagok meg elegáns, bőrszíjon lógó, nyakba akasztható medált és a Tábori Sportszer jóvoltából vásárlási utalványokat nyertek. Különdíjként ajándék- kosárral térhetett haza a legfiatalabb versenyző, a 12 éves Fodor Csaba és a legidősebb, Pásztor Istvánná, azaz Vilma néni is. □ És a rendezők? • Ók társadalmi munkában tették a dolgukat. Már péntek estétől kint sátraztak, hogy minden rendben legyen. Megérte, mert jó hangulatú verseny sikeredett, amihez persze a csodálatos idő is hozzájárult. □ Kik bizonyultak a legjobbaknak? • A felnőtteknél az MVSC I. csapata,. Nagy István és Dóczi Iván. Érdekesség,' hogy az MVSC öt csapatot indított és mindegyikük bekerült az első hat helyezett közé. Az ifjúsági győztes a Kazincbarcikai TE Fodor Emese, Demeter Attila, Fodor Csaba és Garadnai Gábor összetételű négyese. Talán az is érzékelteti az I. Azimut Kupa vonzerejét, hogy Debrecenből a Tóth Árpád Gimnáziumból autóstoppal is ide jött két diák, miután lekésték a vonatot. Társaik ugyan már elrajtoltak, de rábeszélésünkre legutolsó csapatként ók is elindultak, és másodikok lettek. □ Lesz folytatása a versenynek? • Mindenképpen. Az Azimut Kupát jövőre is meg akaijuk rendezni. Duatlonoztam Miskolc (ÉM - KAG) - Az én kedves kerékpárom úgy látszik nem vette elég komolyan elhatározásomat, miszerint el akartam indulni a Tábori-Kropkó rangsoroló duatlon versenyen. Mivel a nagy nap reggelén makrancoskodott egy kissé, miatta majdnem el is késtem. Már éppen zárták volna a versenyirodát, mire beestem az ajtón. Gyors nevezés, rajtszám-feltúzés, a kerékpárt a depóba és melegítésre szinte már nem is maradt időm. A rajtnál 107-en toporgunk, amikor az első 4 kilométeres futásra ellövik a mezőnyt. Két karika a salakon, majd irány az Egyetemváros. Körülöttem lábak dobognak, tüdők zihálnak, fokozatosan szétszóródik a tömeg. A trikókon és nadrágokon egyre nagyobb foltokban üt át a veríték. Nagyon meleg van! A kommentátor hangját messzire hallani. Nekem még egy jókora kis kunkorom van hátra, mikor Ojava Yulo, a tiszaújvárosi Supralux versenyzője elsőként ér a stadionba. Öltözködésben azonban az újszászi Barta István megelőzte. így ő gurul ki először a 25 kilométeres kerékpározásra. Harsány felé tekerünk, a bükkaranyosi elágazásig. Van ugyan rendőrségi útvonal-biztosítás, de némely autós még így sem bír magával. Egy pöttöm fiúgyereket a padkára szorít le egy Mitsubishi. Csak pénze lehet sok a vezetőjének, esze és lelkiismerete nagyon kevés... A forduló után a pingyomi emelkedő iszonyúan kemény! Rendre húznak el mellettem a kerékpározáshoz jobban szokott fiúk és lányok. Azért megpróbálom én is megtekerni, ahogyan belefér. A pályán már az elsőség sorsa dől el, mire a derékhaddal visszaérek. A bringát a depóba és fel a nyúlcipót, usgyi! Már csak négy kilométer futás maradt hátra. A nézők biztatása erőt ad és jólesik, ennél jobban már csak valami hűvös innivaló esne. De az nincs. No, majd a célban. A Dudujka felé sunyin emelkedik az út. De nincs már sok hátra, még cirka két kilométer. Fokoznom kellene az iramot, ha bírnám. Azért ezt a piros gatyást még megpróbálom megelőzni. Es lám, sikerült. Még egy kilométer. Végre látom a stadiont. A hangosbemondó a pályára érve mindenkit név szerint említ. De hosszú még ez az utolsó háromszáz méter! No, csakhogy itt a cél!...Ezen is túl vagyunk. Mi otthonában is ITTHON vagyunk
