Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-10 / 109. szám

A SZELLEM VILAGA Zenekutató halála Budapest (MTI) - Nyolcvannégy éves korában elhunyt Szőke Péter zenekutató, omitomuzikológus, bio­akusztikus, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott tudomá­nyos fómunkatársa. A zenetudo­mány kandidátusa, a biológiai tudo­mány doktora. Szőke Péter 1910. április 26-án szü­letett Nyitrán. A Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudo­mányi Karán szerzett diplomát. Szőke Péter egyik első hazai leírója a madárhangok és zene kapcsolatá­nak. Alapítója, majd vezetője volt a Magyar Madártani Intézet ornito- muzikológiai archívumának. Szőke Péter több tudományos munkát publikált, például: A zene eredete és három világa; Az ismeretlen ma­dárzene címmel. Munkásságát Her­man Ottó-dyjal ismerték el 1980- ban, egy évtizeddel később pedig a Művészeti Alap zenei nagydíjával jutalmazták. __________________ E gér-antitestek Washington (MTI) - Amerikai tu­dósoknak genetikai változtatások révén sikerült kitenyészteniük olyan egértörzset, amely képes az emberivel egyező antitesteket kiter­melni. Ha az így előállított antites­tek problémamentesen beültethe- tők az emberi szervezetbe, az orvos- tudomány igen fontos eszközre te­het szert a vírusok, a tumorok és akár az AIDS-vírus elleni hatékony támadások megindítására. Az or­vostudomány 1975 óta képes mes­terséges úton és tömeges méretek­ben előállítani antitesteket: csak­hogy ezeket az emberi szervezet idegen anyagként kiveti magából. Az egerek kitermelte antitestek itt jelentenének igen fontos áttörést. A kutatásokat elvégző kaliforniai Mountain View laboratórium tudó­sai azonban beszámolójukban fi­gyelmeztettek rá, hogy már sok olyan „felfedezés” vált semmissé, amelyhez a kezdeti eredmények alapján nagy reményeket fűztek: az antitesteket még további szigorú, embereken végzett klinikai vizsgá­latoknak kell alávetni, mielőtt ki­hirdethetnék a végső győzelmet. Elnyomó gén San Francisco (MTI) - Amerikai kutatók olyan gént fedeztek fel, amely kapcsolatban állhat a rosszindulatú daganatok több típu­sának kialakulásával. Az Utah Egyetem kutatói tulajdon­képpen azt a gént találták meg, amely segít megakadályozni a rá­kos burjánzást A „többszörös tumor-elnyomó” (MTS1) vagy másnéven pl6 nevű gén hiányát több ráktípus esetében is kimutatták. A pl6 ugyanis ellen­őrzése alatt tartja azt az enzimet, amely a sejtburjánzást megakadá­lyozza, hiánya tehát rosszindulatú sejtszaporodáshoz vezet. A kutatók most azt próbálják felde­ríteni, hogy hogyan sérülnek vagy tűnnek el azok a gének, amelyek feladata a rosszindulatú sejtszapo­rodás megakadályozása lenne. A kutatások nyomán elterjedt véle­mények szerint a tumor-elnyomó gének felderítése és működésük megértése új utakra irányíthatja a rákellenes küzdelmet. Jobb alkalmazkodás Szovjet élettankutatók nyolc tenge­rimalacot egyfelől Novoszibirszk környékén, másfelől Kamcsatkában helyről helyre szállították, hogy egészen eltérő éghajlati és földrajzi körülményekhez kelljen alkalmaz­kodniuk. A kutatók lélektani és elektrofiziológiai vizsgálatokkal ar­ra a következtetésre jutottak, hogy az alkalmazkodás kényszere vala­mennyi állatban súlyos stresszt kel­tett, s erősen megváltoztatta ideg- rendszerük működésének megszo­kott jellemzőit, különösen az alkal­mazkodás kezdetekor. Azt is megál­lapították, hogy az ingerek megvál­tozása eltérően hat a két agyfélteké­re. A jobb agyfélteke tevékenysége hirtelen fokozódik, míg az egyéb­ként „uralkodó” balé kisebb lesz. (Élet és Tudomány) cggmqstoxss«so».mmoo» A fehér gólya figyelmeztet... Fotók: Dobos Klára Putnok (ÉM - DK) - A fehér gólya egyszer már volt az év madara. Idén ismét felé fordul a figyelem, és nem­csak hazánkban, de az egész vilá- on. Nemzetközi konferenciát ren- eznek majd a gólyákról, hazánk­ban gólyakataszter készül. Ifj. Bol- dogh Sándor Putnokon él, Debrecen­ben biológus hallgató, s hosszú évek óta kíséri figyelemmel megyénk gó- lyaállományanak változásait. □ Miért fontos, hogy a több mint millió fajból kiválasszunk egyet, s arra koncentráljunk? • A földi élővilág rendkívül sokszí­nű. Évmilliók alatt alakult ilyenné, s ez az átalakulás tart most is. Olyan finom vezérlő és szabályozó mechanizmusok irányítják, amelye­ket az ember kedve szerint nem mó­dosíthat vagy zavarhat meg. Bármi­lyen ilyen jellegű próbálkozás előre meg nem jósolható hatások soroza­tát indíthatja el. Az élőlények környezetük apró változásaira is hevesen reagálnak. Ma a tudomány egyre komolyabban veszi ezeket a jelzéseket, ugyanis ha valamelyik faj jelez (például kipusztul), az olyan gondokra hívja fel a figyel­met, amely később hatással lehet az emberre is. □ Ha egyáltalán észrevesszük, hogy kipusztult... • Igen. De vannak olyan fajok, me­lyeknek éppen emberközelségük miatt különösképpen feltűnőek a jelzései. A fehér gólya például na­gyon sok szállal kötődik az ember­hez. A kapcsolat több évezredes, de a modernizáció okozta környezet­pusztításra nem készülhetett fel. Európa golyaállományának jelen­tős mértékű leromlása a XX. század elején indult el. □ Hogyan reagálnak az élőlények az átalakult környezetre? • Elsősorban egyedszámuk változá­sa tűnik fel. Ennek leírásával a po­pulációdinamika foglalkozik. A „mennyi is van” kérdés tisztázása nélkül sem az elemzésekben, sem az adott faj helyzetének javításában nem léphetünk tovább. Egy élőlény­populáció dinamikáját és elterjedé­sét nagyon érzékeny, automatikus jellegű folyamatok alakítják ki. A ci­vilizáció előretörésével viszont az emberi tevékenység lépett színre, és túlzott mértékű befolyást szerzett a folyamatok felett. Hatásai termé- szetidegenségük miatt leginkább károsító jellegűek. A gólyák leg­többször az ember által átalakított területeken keresik táplálékukat, kéményeken és oszlopokon nevelik utódaikat, és esetleg a villanyveze­téken pusztulnak el. □ Apropó, villanyvezeték... Vajon hogyan találtak rá a gólyák a vil­lanyoszlopokra? • Ez érdekes kérdéskör. Ma már tényleg elsőrendű fészkelőhelyek a villanyoszlopok. A madarak fészke­lőhely választásának szempontjá­ból századunk jelentős változásokat hozott, amely két nagy áttelepülései hullámban nyilvánult meg. Az első során a fákról a kéményekre, csű­rökre „költöztek át”. Nyilvánvaló, hogy régebben is voltak emberi léte­sítményekre építkező párok, de nem ilyen arányban. A folyamat in­dító okaként elsősorban az eredeti fészkelőhelyek megfogyatkozását tartják, bár a fészkelőhelyek közel sem csökkentek akkora ütemben, mint ahogy a madarak áttelepültek. 1958-ra a legkedveltebb fészekalap a kémény lett. Napjainkra a fán tör­ténő fészkelések az ország egyes te­rületein gyakorlatilag megszűntek. Az 1960-as évek végén elkezdődött a második nagy áttelepülési hul­lám. A madarak felfedezték a vil- lánypóznákat mint fészkelőhelye­ket, és evolúciós léptékkel mérve, szédületes gyorsasággal áttelepül­tek. Itt az első hazai fészkeléseket 1963-ban figyelték meg. Ma a fész­kek körülbelül 70 százaléka itt van, és számuk a jövőben már csak növe­kedni fog. Az áttelepülés természe­tesen közel sem lett volna ilyen si­keres, ha nincs közvetlen emberi se­gítség. Fészektartó kosarak felsze­relése és egyéb védelmi intézkedé­sek a Magyar Madártani Egyesület irányításával már a ’70-es évek kö­zepén megindultak. Viszont úgy tú­Szalonna - a gólyák faluja nik, hogy a fészek helyének megvá­lasztása szempontjából nem sok al­ternatíva áll a madarak előtt. Az esetek többségében nem tudnak egyszerűen máshová menni, ezért az oszlopokra építkeznek. □ A gólyának hazánkban nincs iga­zán félnivalója, hiszen közkedvelt madár... • Szerencsére Magyarországon nagy hagyományokra tekint vissza a madarak védelme. Már 1883-ban vadászati korlátozást rendeltek el, a te|jeskörű védelmet pedig 1906- ban mondta ki a Földművelésügyi Minisztérium. Ma már pénzbírság­gal (százezer forinttal!) lehet sújta­ni a madár elpusztítóját vagy élette­vékenységének zavaróját. A jelenle­gi szabályozás értelmében engedély szükséges a fészkek áthelyezéséhez vagy eltávolításához is. De azért ők is félhetnek, hiszen gyakori, hogy az emberek lebontják a fészküket a ké­ményről, mondván, hogy szeretem én a gólyákat, ha nem a házamon fészkelnek. És igen magas az áram­ütések és a lelövések száma. Na­gyon ritkán, igen barbár cselekede­teket is megfigyeltem; volt, hogy megették a gólyákat vagy konzerv­dobozt húztak a nyakukra... □ Hogyan alakult a gólyalétszám? • Egy-két országtól eltekintve az ál­lományok igen súlyos helyzetbe ke­rültek. Néhány nyugat-európai ál­lamban a sokat emlegetett fejlődés gyakorlatilag kipusztította a fajt. Ma még az a kijelentés, amely sze­rint hazánk gólyanagyhatalom, tel­jesen megállja a helyét, ha össze­vetjük a nyugat-európai költőpárok számát a nálunk költő gólyák ada­taival. A 30-as években egyébként közel 18 000 fészkelő párra lehet a hazai populációt becsülni. A II. vi­lágháború a madarak fészkeit, fész­kelőhelyeit sem kímélte. 1958-ban 7473 párról számolnak be. Később az oszlopokra való áttelepülés és vé­delem eredményeként lassú növe­kedés kezdődött, 1979-ben már 4770 költőpárt tudtak megfigyelni... □ Ön foglalkozik a gólyák f észkelés- biológiájával is... • A szakirodalom, de a saját megfi­gyeléseim szerint is a fészekhez elő­ször általában a hímek érkeznek meg, később követik őket a tojók. Érkezésük lehet egyidejű, de a he­tes csúszások sem ritkák. A párkap­csolatok egy költési idényre szól­nak, bár az adott pár évekig is együtt maradhat, amikor is a fé­szekhűség hozza őket újra össze. Egy pár egy fészket épít, de közös építkezést is megfigyelték már. Az ilyen esetek összetojást vagy a kike­lő fiókák közös táplálását eredmé­nyezhetik. Az öregek általában az előző évi fészkükhöz térnek vissza. Az első költésüket végző fiatalok­nak nem mindig sikerül régi, kész fészket foglalniuk, ilyenkor építés­hez látnak, s 8-10 nap alatt elkészül az új fészek. A fészek birtokbavétele után, melyet olykor heves csatáro­zások előznek meg, tataroznak majd elkezdődik a párzás. A kot­lásiján a hím és a tojó váltják egy­mást. A kicsik kikelését követően az egyik madár 5-10 napig fészeknél maradva állandóan őrzi őket. Eb­ben az időszakban tragikus lehet az egyik szülő pusztulása, mivel a má­sik madár a fiókák eleségkéró hang­jára sem távozik el az őrzésből, így az öreg madár jelenlétében is éhen pusztulhatnak a fiatalok. A fiókane­velés során néha érdekes viselke­dést lehet megfigyelni. Kronizmus- nak nevezzük, amikor is fiókákat dobnak ki a fészekből, illetve nyel­nek el. Gyakoribb a jelenség a ked­vezőtlen időjárású években, amikor kevés a táplálék, de ilyenkor is főleg csak a fejlődésben elmaradt kicsik­kel végeznek. □ Az első gólyát mindig nagy öröm észrevenni, hiszen a tavaszt jelzi. Miért van olyan nagy különbség visszatérésük időpontjában? • A madarak dél- és észak-afrikai telelóterületükról március végén, április elején térnek vissza. A visszaérkezés középideje saját ada­taim alapján március 28-ra esik. El­sősorban az időjárástól függ. A nagyerejú ciklonok és anticiklonok módosítják a vonulás menetrendjét. 1957-ben egy ilyen esemény miatt több egyed érkezett meg fészkére már januárban és februárban. Ne­kem a legkorábbi adatom az Aggte­leki Nemzeti Park területén volt: március 5-e. A második befolyásoló tényező az egyedek ivara lehet. A hímek általában korábban érkez­nek, azért, hogy minél jobb fészkelő- helyet, fészket foglaljanak. A tojók akár több napos késéssel követik a hímeket. A harmadik tényező a ma­dár kora. Minél idősebb egy madár, annál hamarabb érkezik, a fiatalok lustábbak. A későn érkezés rontja a madarak páralkotási esélyeit, akár a költés teljes elmaradását is ered­ményezheti. □ A legfontosabb kérdés: hogyan le­het védeni a madarakat, mi a szakemberek feladata? • Az elektromos berendezések kö­zelsége igen sok problémát vet fel, gyakoriak az áramütések, a veze­téknek ütközések, és a madarak ál­tal okozott üzemzavarok. A villany- oszlopokon elhelyezett tartók jelen­tős védelmet nyújtanak ezek ellen. A begazosodott fészkeket tisztítani kell. A villanyoszlopokon épült fészkeket mindenképp fészekemelő kosárral kell ellátni. De 5-6 éven­ként ezeket is tisztítani kell, mert a túlnőtt fészkek könnyebben rásza­kadhatnak a vezetékre. Gyakori je­lenség még mindig a szándékos em­beri pusztítás, a lelövések, fiókaki­szedések. A fő feladat tehát az em­berek gondolkodásmódjának meg­változtatása. Tavaszutó Andrési Pál Május hónapunk Vulcanus isten feleségéről, a termékenységet és meleget adó Maiáról kapta nevét. Május a virágok hava. Az emberek többségének ez a legkedvesebb hónapja, hi­szen mintegy varázsütésre a zöld megszámlál­hatatlan árnyalatával ajándékoz meg ben­nünket. Mindezt csak tetézi a szebbnél-szebb virágok sokszínű tarkasága. A májusi „fagyosszentek” környékén sarkvi­déki eredetű hideg légtömegek árasztják el vi­dékünket. A hideg levegő és a fagy áprilisban jóval kevesebb kárt okoz, mivel a növények sejtnedvei még igen sűrű, tömény oldatok, amelyek nehezen fagynak meg. Májusban a sejtnedvek felhígulnak, s ekkor már a 2-3 fo­kos fagy is végzetes lehet. A nagyobb hidegek hatására előbb a sejtek közötti járatokban fagy meg a víz. A képződő jégkristályok való­sággal leszívják a környező sejtek nedvessé­gét. A gyorsan „hízó” jégtúk azután szétron­csolják a sejtek falát, majd beáll a fagyhalál. Májusban jelennek meg először nagyobb tö­megben a gombák, a májusi réteken szinte na­ponta újabb és újabb virágok bontogatják szir­maikat. Az erdők ebben a hónapban már telje­sen kilombosodnak. Ilyenkor virágzik a szinte bódító illatú akác mellett a gyakori parkfa­ként ismert vadgesztenye. Virágai mint meg­annyi óriási fehér gyertya díszítik a tekinté­lyes méreteket is elérő fákat. Az erdők aljnövényzete is sok virágzó növényt rejt, mégis a május egyik legkedveltebb és ta­lán legismertebb virága a gyöngyvirág. A leg­több tölgyerdóben előfordul, néhol tömegesen. A gyöngyvirág a megkülönböztetett szeretetet diszkrét illatával vívta ki. Emellett régóta kedvelt gyógynövény. Májusban kezdenek virágozni a növényvilág arisztokratikus szépségű, alakban és színben egyaránt legkiemelkedőbb tagjai, az orchide­ák hazai fajai, a kosborok. Ezek közül kiemelkedik szépségével, virágá­nak sajátos alakjával és nagyságával a foko­zottan védett boldogasszony papucsa. Nevét felfújt, papucsszerűen kiöblösödó, sárga méz­ajkairól kapta, amely lényegében tartálycsap­da. A nektárt kereső rovarok beleesnek és csak a porzó és a bibe érintésével juthatnak ki ebből a csapdából. Talán legkülönlegesebb kosboijaink a szintén májusban virágzó ban­gók, amelyeknek 1,5-2,5 centiméter nagyságú virágai rovarokat mintáznak. Ezért is nehéz ezeket az apró növi ayeket megtalálni, hiszen távolról póknak, légynek, méhnek, esetleg poszméhnek nézhetjük a közelről bársonyos szőrű barnásvörös, sötét alapon különféle raj­zolatú virágaikat, amelyek még sajátos rovar­csalogató illatanyagokat bocsátanak ki a rova­rok odavonzásához. Mindegyik ritka, fokozot­tan védett faj. Boldogasszony papucsa Sci-fí és tanulás (MTI) - Fokozzák-e a science fiction filmek a gyerekek érdeklődését a természettudomá­nyok iránt? Erre a meglehetősen fürcsa kér­désre keresték a választ amerikai kutatók. Azok a tanárok, akik a természettudományok tanulmányozására akarják serkenteni diákja­ikat, jobban teszik, ha beszereznek egy mozi­gépet ás jó fantasztikus-tudományos filmek­kel szórakoztatják növendékeiket az órákon. Ez ugyanis többet ér minden érvelésnél. Né­mi túlzással, ez derült ki a Purdue Egyetem (USA) kutatóinak vizsgálatából, amelyet 30 ezer 6-18 éves amerikai diákon végeztek. A filmek hatására a fiatalok kíváncsiabbakká váltak, meg akarták érteni, hogy miért és ho­gyan működnek például a filmbeli Enterprise űrhajó fedélzeti számítógépei és más műsze­rei, készülékei. Milyen viszonyok uralkodnak a világűrben? A fiatalok beszámolóiból az is kiderült, hogy hasonló szerepük van a sci-fi re­gényeknek, novelláknak, képregényeknek is. Sót, ezek bátor szereplőit követendő hősöknek is tekintik, akik nemcsak vakmerőek, hanem alapos tudományos felkészültséggel is rendel­keznek. A,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom