Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-21 / 93. szám
Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. Április 21. wammumuKaKmssm Kertbarát Miklós Gyula- emlékünnepség Edelény (ÉM) - Edelény (Finke) szülötte, az edelényi kertbarátkor névadója, Miklós Gyula halálának 100. évfordulója tiszteletére április 26-án (kedden) a Városi Könyvtárban megrendezik a kistermelők hagyományos borversenyét fehér és vörös szőlőbor, valamint gyümölcsbor kategóriában. A versenyre bárki benevezhet saját készítésű borával. Benevezési díj bormintánként 50 forint. A bormintákat literes, fehér üvegekben kell elvinni az edelényi Városi Könyvtárba 1994. április 26-án 8 és 13 óra között. (Lehet előző nap is.) A borokat háromtagú zsűri értékeli, és kategóriánként minőségük szerint arany-, ezüst- és bronzéremmel, valamint emléklappal díjazza. Ünnepélyes eredményhirdetés (szakmai tanácsadással) április 26- án, 18 órai kezdettel lesz a Városi Könyvtárban. Ugyancsak Edelényben, május 2-án kerül sor a Miklós Gyula emlékülésre és emléktábla-avatásra. Miidós Gyula a „szőlő és bor apostola” volt, nagy érdemei vannak abban, hogy a filoxéravész után Magyarországon újra megindult a szőlőtelepítés, s fellendült a borászat. Nedűmustra Ernődön Ernőd (ÉM) - Az elmúlt héten Ernődön újra megrendezték a már hagyományosnak számító Bükkal- jai borversenyt. A benevezett borok közül a következők kaptak arany-, ezüst- és bronzérmet. Aranyérmesek: Halász Gábor (Má- lyi) Pinot blanc, Demkó István (Miskolc) Zweigelt, Boldizsár Antal (Kis- győr) Zenit és Ezerfürtű, Kovács Nándor (Ernőd) Olaszrizling, Rejtő László (Miskolc) Kékfrankos, Révai József (Ernőd) Cserszegi fűszeres, Pinot blanc ’92-es, Pinot blanc ’93- as, Vass József (Ernőd) Feketeribiszke bora. Ezüstérmesek: Tóth Bertalan (Ernőd) Olaszrizling, Balogh György (Ernőd) Medina, Zweigelt, Boldizsár Antal (Kisgyőr) Zenit, Rejtő László (Miskolc) Kékfrankos ’92-es, Kékfrankos ’93-as, Sebő Géza (Ernőd) Pinot blanc, Révai József (Ernőd) Pinot blanc, Kovács Nándor (Ernőd) Zweigelt, Vass József (Ernőd) Leányka, Matiz János (Ernőd) Zweigelt, Fedor Vendel (Ernőd) Olaszrizling, Koza János (Sály) Irsai Olivér, Hajdú Norbert (Miskolc) Zweigelt bora. Bronzérmesek: Halász Gábor (Má- lyi) Ottonel muskotály, Csengeti Pál (Mályi) Irsai Olivér, Nagy Mihály (Ernőd) Ezerjó, Tóth Bertalan (Ernőd) Pinot blanc, Balogh György (Ernőd) Leányka, Bárány Tibor (Ernőd) Lakhegyi mézes, Boldizsár Antal (Kisgyőr) Kékfrankos, Kormos László (Miskolc) vegyes vörös, Vass József (Ernőd) meggybora, Kosa Lajos (Ernőd) Hárslevelű bora. Híres borvidékek Mostarska zilavka A hercegovinál Mostar város környékén termett borkülönlegesség. A Zilavka szőlőfajta azonos a magyar Furminttal. Ugyancsak mostari borkülönlegesség a vörös Blatina. Murfatlar Román borvidék Dobrudzsában. A nagy alkoholtartalmú és rendszerint édes fehérborokat Chardonnay, Szürkebarát, Leányka, Muscat ottonel szőlőfajtákból készítik. Kiváló vörösborokat terem a Cabemet sau- vignon és a Pinot noir. A muskotálybor készítésének itt már ókori hagyományai vannak. Nahe Kisebb borvidék a Német Szövetségi Köztársaságban a Nahe folyó északi partján. Talaja rendkívül változatos. Központja Bad-Kreuz- nach. A vidék fajtái: Zöld szilvám (kb. 30 százalék), Rajnai rizling (kb. 30 százalék), Rizlingszilváni (kb. 20 százalék), a többi Szürkebarát, Tramini, Scheurebe. Boraikat főleg pinceszövetkezetekben kezelik, tárolják és palackozzák. Borok, más-más minőségben Dr. Kádár Gyula A borok 3 főcsoportba oszthatók: természetes borok, likőrborok, szénsavas borok. A természetes borok főcsoportjában a borokat 4 csoportba sorolják: asztali, pecsenye-, minőségi borok és különleges minőségű borok. A szüretelés szempontjai a készítendő borok minőségétől függően változnak. A differenciák jobb megértése érdekében bemutatjuk a minőségi követelményeket a rendelet szerinti csoportosításban. Asztali bor: a? a természetes bor, amely legalább 13,0 súlyszázalék cukrot tartalmazó mustból készült. Az ilyen minimális cukortartalmú mustból azonos feljavítás nélkül csak 7,5 százalék (v/v) alkoholtartalmú bor készíthető, ami viszont a kevés alkohol miatt nehezen eltartható. A kereskedelmi forgalomban az asztali borok átlagos alkoholtartalma általában 9-10 százalék. A 9 százalék eléréséhez azonban legalább 15 mustfok szükséges. Lehetőleg tehát ilyen cukortartalom elérésére kell törekedni. Pecsenyebon az a természetes bor, amely termőhelyre vagy fajtára jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, és legalább 15,0 súlyszázalék cukrot tartalmazó mustból készül. A kereskedelmi forgalomban azonban a pecsenyeborok átlagos alkoholtartalma 10-11 százalék (v/v). Ennek eléréséhez 16,517,5 mustfok szükséges. Lehetőleg tehát ilyen cukortartalommal kell a pecsenyebor-készítésre szánt szőlőt leszüretelni. A borszabvány az asztali bor és a pecsenyebor titrálható savtartalmát egységesen minimálisan 4,5 g/1 értékben szabja meg. A must savtartalmának azonban legalább 20 százalékkal ennél többnek kell lenni, mert az eijedés és a bor- fejlődés folyamán mindig számolni kell 10-30 százalékos savveszteséggel. A minimum 5,5-6 g/1 titrálható savtartalom elérése azonban - klimatikus adottságaink mellett - általában nem okoz gondot. Minőségi bor: az a természetes bor, amely termőhelyre és fajtára, esetleg készítésmódra vagy évjáratra jellemző határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, valamint legalább 18,0 súlyszázalék cukrot tartalmazó mustból készült. A 18 mustfokos mustból 11,3 százalék alkoholtartalmú bort nyerünk. A kereskedelmi forgalomban a minőségi borok általában 11,5-12,5 százalék (v/v) alkoholtartalmúak. A minőségi borok több-kevesebb ki nem eijedt cukrot is tartalmazhatnak. Ezeknél a cukortartalom átszámítható alkoholtartalomra és így a tényleges és az átszámított alkohol együttesen minimálisan 11,3 százalék lehet. A tényleges alkoholtartalom azonban minimum' 1Ö százalék legyen. A titrálható savtartalom itt minimálisan 4 g/1, de az étkezéshez fogyasztott száraz borokban a nagyobb alkoholtartalomhoz kívánatos inkább a 6-7 g/1, tehát a must savtartalma lehetőleg 7-9 g/1 legyen. Különleges minőségű bor: az a természetes bor, amely tőkén túlérett, esetleg töppedt vagy nemesen rothadt szőlőből származik, borvidékre, termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes, és legalább 19,0 súlyszázalék cukortartalmú mustból készült. Ezek a borok rendszerint állami ellenőrző jeggyel (márkajegy) kerülnek forgalmazásra. A különleges minőségű borok minimális alkoholtartalma 12 százalék (v/v), de a cukortartalom itt is átszámítható alkoholra. Mivel a különleges minőségű borok egy része nagyobb cukortartalmú, édeskés vagy édes bor, ezért itt a minimális, tényleges alkoholtartalom 8 százalék lehet. Néhány különleges minőségű száraz bor viszont, mint például a Tekaji száraz szamorodni, minimálisan 13 százalék (v/v) alkoholA minőség a metszéssel kezdődik tartalommal kerül kereskedelmi forgalomba. Ennek eléréséhez legalább 20,5 súlyszázalék cukortartalmú must szükséges. A borkülönlegességek készítésekor célszerű tehát a kedvezőbb évjáratokban a 21- 22 mustfok elérésekor szüretelni a túlérett szólót. A különleges minőségű borok titrálható savtartalma a fajtától függően nagyon változó, 4-8 g/1 körüli lehet. Édeskés vagy édes, ülat- és aromagazdag Ottonel muskotály vagy Piros tramini borkülönlegességnél például a 4-6 g/1, a Tokaji száraz szamorodninál viszont a 6-8 g/1 titrálható savtartalom a jellemző. Ennek megfelelően a fajtától függően a must savtartalma 5-10 g/1 között váltakozhat. A fehér boroktól eltérő követelményeket állítunk a vörös borok, siller- borok és rozéborok készítésekor. Vörös bor. A kék szóló cefréjének erjesztése vagy melegítése útján nyert piros, illetve vörös szín különböző árnyalatainak megfelelő színű, jellegzetes bor. Asztali, pecsenye-, minőségi vagy különleges minőségű borként kerülhet forgalomba, a szőlő cukortartalmától és egyéb értékmérő tulajdonságától függően. A kék szőlőfajták minimális cukortartalmára vonatkozó előírások az egyes bortípusoknál a fehérbor-szőlőre vonatkozó előírásokkal mege- gyezóek. A vörös bor nagyon fontos, sajátos értékmérő tulajdonsága viszont a színgazdagság, a színintenzitás. A kék szőlőfajták bogyóhéjában a teljes érettség állapotában találjuk a legtöbb színanyagot. Ezért itt a tú- lérést nem célszerű bevárni, és így a kereskedelnú forgalomban a minőségi vörös borok, valamint a vörösbor-különlegességek alkoholtartalma rendszerint 0,5-1 százalékkal kisebb, mint az azonos kategóriába tartozó fehér boroké. A vörös bor készítésére szánt borszőlőt tehát mindenkor a teljes érettség állapotában kell leszüretelni. Sillerbor. A készítés módjától függetlenül sillerbomak minősül minden élénkpiros színű bor. Nálunk főként a Kadarka szőlőfajtából készítik olyankor, amikor vörös bor készítéséhez a leszüretelt szőlő nem tartalmaz elegendő színanyagot, vagy a technológiai berendezések hiányában nincs lehetőség a teljes színanyag kinyerésére. Magyarországon rendszerint csak asztali vagy pecsenyeborként kerül forgalomba a sillerbor. Rozébor: a kék szőlő színanyagától különböző mértékben színeződött, de a sillerbor színárnyalatánál gyengébb színű bor. Magyarországon szinte kizárólag a Kadarka szőlőfajtából készítenek asztali és pecsenyebor minőségű rozébort. Hibás és semmivel sem indokolható az a kereskedelem- és üzletpolitikai szemlélet és gyakorlat, hogy a siller- és a rozéborok csak asztali vagy pecsenyeboroknak minősülhetnek, hiszen például egy megfelelő összetételű és zamatgazdag Kadarkából készített siller éppen úgy érdemes lehet arra, hogy a minőségi borok kategóriájába sorolják, mint bármely más értékes fehér- vagy vörösbor-fajta. A likőrborok (készített csemegeborok, desszertborok, ürmösborok, fűszerezett vagy aromatizált borok) rendszerint egyszerű pecsenyeborok vagy minőségi borok felhasználásával készülnek. E bőrtípusok készítésénél tehát a szüreti időszakban különleges követelményekkel nem kell számolni. Pezsgőalapbor készítéséhez a jellegzetes illattal és zamattal nem rendelkező, könnyű, vékony borokat adó szőlőfajták (Izsáki, Pozsonyi, Ezeijó, Olasz rizling) 15-17 súlyszázalék cukortartalmú és 8-9 g/1 titrálható savtartalmú, egészséges szőlőből származó mustjai a legalkalmasabbak. A pezsgő készítéséhez ugyanis 9-11 százalék alkohol- tartalmú, 7-7,5 g/1 titrálható savtartalmú, egyszerű, fajta- és tájjelleg nélküli, de tiszta ízű, zöldfehér színű és finom savösszetételű borok szükségesek. A jó pezsgőalapbor mérsékelt extrakttartalmú, kissé vékony bor, amely az egészséges szóló színmustjából vagy mérsékelt nyomással sajtolt mustjából készül. Pezsgőalapbor készítéséhez a szólót teljes érettség állapotában vagy néhány nappal ezt megelőzően kell leszüretelni. Pezsgóalapborhoz hasonló követelményeket állítunk a habzóbor alapborának készítésekor is. A bortípusok többségénél tehát a teljes érettség állapotában kell a szüretet elvégezni, de a pezsgőalapborok készítésénél rendszerint a teljes érést sem váiják be. A túlérés bevárása csak minőségi borfajtáknál és a különleges minőségű borok készítésénél indokolt. A minőségi fehér borok készítéséhez azonban a készítendő bor típusától függően felhasználhatunk teljes érettségú szőlőt és túlérett szőlőt is. A reduktív típusú „búké” borok készítéséhez a minőségi borokat adó borszőlőfajták teljesérett és egészséges termését kell felhasználni. Ezekből mérsékeltebb alkoholtartalmú és élénkebb savtartalmú, elsődleges szólőillatú és -zamatú borok készülnek. Az oxidativ típusú borok készítéséhez viszont - ha az őszi időjárás a késői szüretet lehetővé teszi - túlérett, töppedt szőlőt használunk fel. A nagyobb cukor- tartalmú szőlőből nagyobb alkohol- tartalmú, esetleg ki nem eijedt cukrot is tartalmazó minőségi borokat és borkülönlegességeket készíthetünk, amelyeket hosszabb ideig fahordóban ászkolunk a másodlagos, úgynevezett ászkolási illat és zamat kifejlődésének elősegítése érdekében. Minél meredekebb a hegyoldal, annál jobb a minőség, igaz viszont, hogy a szőlőművelés sokkal nehezebb. Segít viszont a lelemény, mint például a fotónkon látható lanovka, amellyel a gazda a szükséges eszközöket szállítja. Fotók: Laczó József Virágkalauz Clivia miniata Klívia A klívia szíj alakú, bőrszerű levelei a tőről két sorban fakadnak, s hagymahoz hasonlóan néznek ki. A nagyon korai, tavaszi időszakban a levélredőben - nem egészen a középrészben -, látható a kis, halvány virágfej, amely lassan növekszik egy vastag virágszáron. Legfelül képződnek az égő narancsszínű, tölcsér formájú virágok. Néha találkozhatunk sárga vagy barackszínú változatokkal is. Fényigény: Világos, szúrt fény. Ha nem kap elég fényt, a növény nem virágzik. Számára legmegfelelőbb hely a reggeli vagy esti napsütésben álló ablakpárkány. A kiírta nyáron védett és részben árnyékos helyen tartható a szabadban, de lassan kell szoktatni a fényhez, különben megperzselőd- nek a levelei. Vízigény: Bőségesen kell öntözni, s gondoskodni kell arról, hogy a cserép földje mindig nedves legyen, attól kezdve, hogy a virágfejek a levelek fölé kezdenek emelkedni. Ebben az időszakban kéthetente kezeljük tápoldattal. Ősz végén abba kell hagyni az öntözést és a tápoldatos kezelést, ugyanis amíg tavasszal meg nem jelenik az új rtrágfej, a cserépben lévő földet tökéletesen szárazon kell tartani. Ezt követően ismét rendszeresen kell öntözni. Hőmérséklet: A növekedési időszakban a szobahőmérséklet számára a legmegfelelőbb. Ősszel hűvösebb helyet kell találni a téli nyugalmi időszak idejére, legjobb erre a kb. 10 Celsius-fokos 1 ómérséklet. A nyugalmi időszak feltétlenül szükséges althoz, hogy a növény tavasszal virágozhasson. Levegő páratartalma: A kiírta a száraz levegőt kedveli és nem igényli a páratartalom pótlását. Felhívás a megyei borversenyre Bodrogkeresztúr (ÉM) - A Tokajhegyaljai Szövetség az FM Hivatallal és a gazdálkodó szervezetekkel egyetértésben ez évben is megrendezi a Borsod-Abaúj-Zenrplén megyei borversenyt, mégpedig május 18-án Bodrogke- resztúrban. A termelői és forgalmi borok külön kategóriát képeznek. A termelői borokból új- és óborok egyaránt indíthatók. A benevezés határideje: 1994. május 5. Benevezni 3 palack felcímkézett borral lehet fajtánként (név, helység, fajta, étjárat, minőségi kategória feltüntetésével.) Nevezési díj: üzemeknek 1000 Ft/borfajta, egyéni gazdáknak, tagoknak 500 Ft/borfajta, szövetségi tagoknak 300 Ff/borfaj- ta. A gazdák a benevezésre előkészített mintájukat a Bodrogkeresztúri Pinceszövetkezetben Puklus János főborásznak, vagy Bodrogkeresztúr Bodrog-Várhegy Kft.-ben Bene Miklós főborásznak, vagy Tokaj Kereskedőház Borászati Laboratóriumában Sátoraljaújhelyen Dr. Nagy Jánosné laborvezetőnek, illetve, a FM. Megyei Hivatalban, (Miskolc, Megyeháza, fsz. 14.) Németh László fókertésznek tudják leadni a nevezési díjjal együtt. A forgalmi borokhoz analízist kémek mellékelni. A borokat neves szakemberekből álló zsűri minősíti a laboratóriumi ellenőrzés után, majd a rangsorolást követően kerül sor a szokásos ünnepélyes díjkiosztásra. A borversenyt első alkalommal borkirálynő választással szeretnék összekapcsolni. Hogy ki jelentkezhet eme a versenyre? Idézet a versenykiírásból: ,A borkirálynő - egyéves időtartamra - az az intelligens, kedves, mutatós, 17-től 35 éves hölgy lesz, aki a jelentkezők közül birtokában van az alapvető szakmai ismereteknek, és rendezvényeinken (gazdanap, szakmai találkozók, összejövetelek) kész a térség érdekeinek megfelelően ezt a funkciót dicsőségből betölteni.” Az érdeklődők május 5-ig rövid, néhány soros bemutatkozással jelentkezzenek a Tokajhegyaljai Szövetségnél (3900 Szerencs, Rákóczi-vár.)
