Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-13 / 86. szám

8 E S ZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1994» APROPÓ Lesz-é 1/aqy sem Bánhegyi Gábor Közel egy éve annak, hogy a Kaláka folk- fesztivál végén Gryllus Dániel bejelentette a tisztelt publikumnak, a Nagy Buli meg­kezdte terjeszkedését, amelyből az követke­zik, hogy a fesztivál megjelenik Sopronban és Budapesten, mert igény az van rá. Ter­mészetesen aKaláka folkfesztivál központ­ja ezután is a Diósgyőri vár marad, pánik­ra nincs semmi ok. Na, ezt nem kellett volna mondani, mert jó szokás szerint rögtön kitört a kétségbee­sés, néhány gyengébb idegzetű lokálpatri­óta folkmániás azon helyben összeaggód­ta magát, és szent esküvéssel fogadta, ő bi­zony még akkor is a vá rba fog zarándokol­ni, ha nem ott rendezik jövőre a Nagy Hét­végi Happeninget. Azóta sok víz lefolyt a Szinván (a Pece patakról nem is beszélve), annyira sok, hogy időközben napvilágot lá­tott a Miskolci Nyári Fesztivál előzetes programterve, benne többek között szép nagy lila betűkkel a Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál beharangozója. Egy beha­rangozó azonban azért mégiscsak egy be­harangozó, és ahogy mondani szokták volt, a műsorváltoztatás jogát a rendező szervek fenntartják önnönmaguknak. Teszik ezt példának okáért azért, mert mi van akkor, ha eljön Miskolcra Gryllus Dániel tárgyal­ni és egyszer csak azt mondja, hogy ugyan már, idén Miskolcot kihagyják, mert már unják, hogy évek óta minden vasárnap, amikor felmennek a színpadra, menet­rendszerűen elered az eső. Nos, Gryllus Dániel el is jött néhány nap­ja Miskolcra tárgyalni, és csodálkozott na­gyokat, amikor a szervezők majdhogynem azzal a kérdéssel fogadták, lesz-é idén folk­lór, vagy nem lesz-é. Csodálkozást követő­en közölte, hogy lesz, sőt még az Avas-ud­vart is kinézte magának, mondván, milyen szép is lenne, ha ott szólalna meg a feszti­vál előestéjén a zene. Folkot siratok szemé­be immár költözhetnek az örömkönnyek, hátizsákosok készítgethetik a motyócskái- kát, július második hétvégéjén ismét bőrig ázhatunk a várban. ,'-T; "7. Magyar nyelv hete ’94 1937-től minden évben megrendezik a Ma­gyar nyelv hetét, a magyar kultúra e szép ha­gyományú ünnepét. A rendezvénysorozatot - Kodály Zoltán javas­latára - először Budapesten, az Eötvös József kollégiumban tartották. A nép nyelvét féltő zeneszerző a fiatalság kiejtés-romlásának megállítására hirdette meg a szép magyar be­széd versenyét. A nyelvi vetélkedő győztese akkor egy Veszp­rém megyei egyetemista, Lőrincze Lajos lett, aki Móra Ferenc Osztozkodások című elbeszé­lését mondta el ízes tájnyelven. Lőrincze tanár úr a későbbiekben a Magyar Nyelvőr szerkesztőjeként, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia osztályvezetőjeként segítette a nyelvi ismeretek terjesztését. Az újabb lépés a tömegkommunikációs eszközök bekapcsolá­sa volt. A Magyar Rádió, Televízió akkor meg­indított nyelvi műsorai azóta is népszerűek. Az idén is lesz Magyar nyelv hete. S mint az utóbbi években háromszor is - ismét Borsod- Abaúj-Zemplén megye ad helyet, az országos rendezvénynek. A sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban rendrendezendő nyitóünnep­ség szónoka Deme László professzor lesz. Té­mája: a kulturált közéleti megszólalás. Bizo­nyára nem véletlenül. Az elmúlt évek gyakorlata szerint megyénk­ben nem nyelvi hét, inkább nyelvi hónap volt több száz előadással. Üzemek, intézmények hívták a programfüzetek előadóit, kérték előa­dásaikat. Ebben az évben - takarékossági okokból - másképp szervezzük a rendezvénysorozatot. A meghívható előadók nevét, témáját a napi­lapok hasábjain közöljük. Az összekötő szere­pet a meghívók és meghívhatok között a Tu­dományos Ismeretteijesztő Társulat vállalja. Kérjük mindazokat, akik a programok iránt érdeklődnek, keressék fel személyesen, vagy telefonon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetet (Miskolc, Széchenyi út 14. Tel.: 354-011). Kérjük azon intézmények jelzéseit - április 18-ig a fenti címre -, amelyek saját berkükön belül szerveznek nyelvi programokat. Szeret­nénk munkájukat a sajtó nyilvánosságával megbecsülni. Segítő partnereink: az Észak-Magyarországi Tankerületi Oktatási Központ, a B.-A.-Z. Me­gyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet ne­vében szép, értékes anyanyelvi hetet kíván a TIT magyar nyelvi és irodalmi szakosztálya ti­Papné Veres Ildikó Borgó — vagy amit akartok Kiállítás a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban Miskolc (EM - FG) - A kiállítás­megnyitón az alkotó hallgat. A mű­vészettörténész viszont megpróbál­ja figyelmébe ajánlani a közönség­nek a paravánokon látható képeket, segít nekünk, nézőknek megfejteni a művek titkát. Igaz, azt ritkán tud­juk meg, hogy az alkotás óráiban, perceiben azt gondolta-e a művész is, amit most a szakértő mond. És azt sem ellenőrizhetjük, hogy egy- egy képben benne van-e mindaz, amit belelátunk. AII. Rákóczi Ferenc Megyei Könyv­tár előcsarnokában most Borgó fes­tőművész rajzkiállítása látható. Hogy ki, ez a Borgó?! Tudnánk-e, ha most ideírnánk a Marosvásárhe­lyen anyakönyvezett művész ne­vét?! A kiállításra készült kataló­gusban sem oldja fel a rejtélyt. Csak néhány adatotközöl önmagáról: hol járt iskolába, milyen közösségek tagja, hol'voltak eddig kiállításai, milyen díjakat kapott... De jobban megértjük-e alkotásait; ha tudjuk: a Bölyai Farkas Gimnáziumban érettségizett, a Kolozsvári Reformá­tus Teológián, majd pedig a Kolozs­fe-t o ciom A rejtélyes háromszög Mit üzen a zenélő madár? vári Képzőművészeti Főiskolán ta­nult?! Közelebb jutunk-e a „kifestett” rajzók titkához, ha még azt is hozzátesszük, hogy tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Szentendrei Grafikai Műhelynek, a Szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, valamint alapító tagja a MAMU csoportnak és a Túlsó Part csoport­nak?! És az sem sokat segít rajtunk, ha azt is megjegyezzük: rajtunk kí­vül - hogy csak néhány példát em­lítsünk — az osakai, a szöuli, a bace- lonai, a berlini, a Palma de Mallor­cád, a washingtoni, a kasseli, a madridi, a helsinki közönség is lát­hatta alkotásait. Valószínű, nekik sem magyarázta meg a művész, hogy mit is akart „mondani”. Pedig jó lenne, ha segítene! De még azt sem árulja el, hogy mit is írt a kata­ÉM-repró lóguson látható embléma alá. Csak annyit mond nagy titokzatosan, hogy ez egy miskolci specialitás... Ennyi segítség után próbáljuk meg­fejteni a háromszög titkát: utalhat a népmesék bűvös számára, a ma­gyar igazságra, a Szentháromság­ra... Sőt, ebbe az emelkedett jelkép­be foglalva nagyon is földi dolgokra ismerhetünk. Ilyenféle piktogramo- kat láttunk már házfalakra firkál­va! S ha jobban megnézzük, ott kö­zépen egy nagyító alá tett sejtmagot találunk. Mag, magzat, ősmag, ma­gasság, mélység, szentség és profa- nitás... S alatta a felirat székely ro­vásírással: makukát (lenne, ha a nyomdában nem fordították volna meg az eredeti képről készült felvé­telt.) Ennyit az alkotóról és katalógus bo­rítóján látható emblémáról. A többi a kiállításlátogatók dolga. Miskolc (ÉM - BG) - Az eredeti műsorterv szériát április Tl-éh a Miskolci Nemzeti Színházban Erich Bergel vezényelte, volna Beethoven VI. szimfóiiiáját. Objektív okok mi­att azonban a világhírű német diri­gens lemondta a fellépést, ezért hét­főn este a Szlovén Filharínoiiikus Zenekar vezető karmestere^ Marco Letonja dirigálta Beethoven, III. szimfóniáját. Minden egyéb - Ágos­ton András hegedűművész, a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar és Beet­hoven D-dúr hegedűversenye - vál­tozatlan maradt. Az Erich Bergelre készülő publi­kum egy része távolmaradásával tüntetett, ezért csak körülbelül há­romnegyed ház várta a koncert kez­detét. Már csak amiatt is elég nagy hiba volt otthon maradni, mert le­maradtak arról a ritka élményről, amikor egy időben, egy adott mű el­játszásakor két, egymástól élesen elkülönülő Beethoven szólal meg a színpadon. Ennek eleinte semmi je­lé nem mutatkozott, mert a Mester meglehetősen teijedelmes zenekari bevezetőt komponált műve első té­telében. Marco Letonja híven tartva magát a partitúrához szigorúan csak annyit kért a zenekartól, ami a kottában írva vagyon. Kifinomult dinamikai érzékenységgel, de kissé tartózkodóan és visszafogottan ve­zényelte a zenészeket, aminek ered­ményeképpen egy nyugodt, a világ­gal teljes megbékéltségben élő Beet­hovent varázsolt a terembe. Ágos­ton András belépése ezt a képet ki­csit összekuszálta. Végig halkan, szinte „lábujjhegyen” játszott, hang­szerével mégis betöltötte a nézőte­ret, magabiztosan uralta a hang­zást, és viszonylag lágy játéka mel­lett is érezni lehetett a művész vib­rálását. Ágoston András Beetho- ven-idézésében csak látszólag volt helye a klasszicista fegyelemnek, a szemlélődő pnyugalomnak, ami mindössze arra szolgál, hogy leplez­ze azt az iszonyatos érzelmi feszült­séget, robbanni vágyást, ami a Mes­ter jó néhány művében tettenérhe- tő. Ä hosszú tételek végén Beetho­ven végre engedélyt ad a művész­nek a ldtörésre. Ágoston András élt is a felkínált lehetőséggel, a kaden- ciákban néha már szinte önkívület­ben játszott, nem kímélve sem ma­gát, sem pedig a hangszerét. A he­gedűverseny utáni ötszöri vissza­tapsolás is jelezte, a közönség „vette az adást”, Ágoston András hiperér- zékeny, magával ragadó játéka meghódította mind a közönséget mind pedig a zenekart. Marcó Letonja a műsor második ré­szében is következetesnek bizo­nyult. Beethoven Esz-dúr III. (Eroi- ca) szimfóniája ismét a higgadt Mestert idézte, aki eredetileg Napó­leon dicsőítésére komponálta mű­vét, amikor azonban Bonaparte csá­szárrá koronáztatta magát, széttép­te a szimfónia partitúrájának cím­lapját, és megváltoztatta a címet: „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének megünneplésére”. A karmester következetessége a má­sodik, lassú tételben kiváló döntés­nek bizonyult, hiszen csak ez a kis­sé visszafogott hangzás menti meg attól a tételt, hogy a gyász és a te­metés belső fájdalma ne váljon teát- rálissá. A dirigens ekkor érezte leg­jobban a Mestert, Ágoston András játéka után ez a néhány perc volt a hangverseny másik csúcspontja. A gigantikus méretű szimfónia befeje­ző tételeiben a karmester közép­pontba állította a fúvós-szekciót, né­ha hangerőben egy kicsit a vonósok rovására is szerepeltette őket, ami nem lett volna önmagában baj, ha kicsit lassabb tempót választott vol­na. Marco Letonját végül négyszer szó­lította színpadra a közönség tapsa, ám a dirigens ezt az időt is arra használta fel, hogy felállítva a zene­kart a zenészeket tapsoltatta, mi­közben néhány lépést hátrálva meghúzódott a játszók között, iga­zolva ezzel, visszafogottsága nem abból adódott, hogy először járt Ma­gyarországon és először vezényelt magyar Zenekart. A Népkert költője, Csengey Gusztáv Iglói Gyula Csengey Gusztáv jogakadémiai ta­nárt és költőt emlegetik a,Népkert költőjeként”, mivelhogy a hajdani Népkert fái alatt ihletett órákat szokott eltölteni. Szobra a Luther- udvaron áll, őt magát miskolci köl­tőként tartják számon. Csengey Gusztáv Komáromban született 1842. augusztus 8-án és Miskolcon halt meg 1925. július 13- án, súja a Mindszenti temetőben van. Ennyi meghatározó adat isme­retében meglepetésként hatott a Reggeli Hírlap 1922. február 28-i számában azt olvasni, hogy Csen­gey Gusztáv Sopronba költözött. Irodalomtörténészek számára le­het, hogy e körülmény eddig is is­mert volt, ám az olvasótábor zöme, bizonyára meglepődve olvassa az egykori híreket: „Csengey Gusztáv, a nemes költő, a Petőfi-társaság tiszteletbeli tagja - mint a Magyar Távirati Iroda szűkszavú jelentése hírül adja -, Sopronba érkezett, hogy ott rokoni körben otthont ta­láljon. Az öreg, nyolcvanéves költő, aki tudvalévőleg Eperjesből való ki­üldöztetése után Miskolcon telepe­dett le, itt még abban az őt megille­tő tiszteletben sem részesült, hogy egy szerény kis lakást kapjon, ahol feleségével együtt meghúzódhas­son. Az akadémiától, ahol az egy­háztörténelmet tanította, megvált, hogy annyi sok hányattatás után Sopronban, ahol egykori ifjúságát töltötte, végre otthont taláron. A költő a Soproni Hírlap hasábjain — mint a tudósítás hírül adja - han­gulatos versben köszönti a várost, Sopron városát, amely minden bi­zonnyal jobban szívén fogja viselni az agg költő sorsát és „ád egy kis szoba-konyhás lakást, muskátlis ablakkal, nem úgy mint Miskolcz...” A korabeli hírhez, a korabeli lakás- helyzetről is felvillantunk egy idéze­tet, melyet a város 1924-ben a mi­niszterelnökhöz írt jelentésében ta­láltunk: „...A waggonlakók ma sin­csenek fedél alatt. Körülbelül fel­száz család már hosszú évek óta waggonokban nyomorog, s emellett több száz család rozzant fabarak­kokban lakásnak nem nevezhető helyen kénytelen életet tengetni, s így nem lehet fontosabb feladat, mint ezen szerencsétleneknek la­káshoz juttatása.” Manapság azok várnak lakásra, akik a hét évtizede létesült'kény­szerlakásokban élnek a mai Szon- di-telepen vagy a József Attila úti telepen. Az agg költő, csaknem fél évszázad után, visszakapta az utcanevét Miskolcon az Avas, alatti városré­szen, ahol az új utcát 1927-ben róla nevezte el a város. V : ' Április 13»» Szerda „Én iskolám...” Mucsony-Alberttelep (ÉM) - A következő levelet a mucsonyi isko­lából kaptuk, s most továbbítjuk a címzetteknek, az intézmény egykori tanulóinak. „Én iskolám, köszönöm most ne­ked” - Ady Endre így szólította meg hálával hajdani iskoláját. Bennete­ket, hajdani alberttelepi diákok, most az iskolátok szólít. Ha eljut hozzátok ez az üzenet; ha vannak kedves emlékeitek a régi, kopott, ki­csit szűkös alma materről, ha úgy érzitek, van mit megköszönnötök, ha megőriztetek valamit az itt töl­tött nyolc esztendőből - akkor ke­ressetek bennünket! Hinnétek-e, hogy húszéves már az iskolánk? Á húsz év alatt „felnőtt” és elöregedett, egyre szorosabbra húzza sovány költségvetését, s egy­re több dologban szenved hiányt. Ha teheted, segíts kis utódaidnak, segíts, hogy iskolarádió szólhasson hozzájuk, hogy szép ünnepeik han­gosítás segítségével hallhatóvá vál­janak. Közeli támogatóink, szülők és felnőtt barátaink jótékonysági bált szervezve köszöntik a húszéves iskolát. Téged, tőlünk távolélő, el­foglalt hajdani tanítvány, arra ké­rünk, hogy segítsd hajdani iskolá­dat Mecenasjegyek vásárlásával, (100-500 Ft-os értékben az iskolá­nál szerezhetők be, s a nevedre állít­ják ki azt.) Hívj bennünket, vagy gyere el hoz­zánk! Egykori iskolád: (Körzeti) Ál­talános Iskola 3731 Mucsony-Al- berttelep, Bányász u. 7. Tel.: 48/352-158. Kardos-kiállítás Gyöngyös (MTI) - Örömteli, hogy újra feltámadt a népi kollégium gondolata, mert szükség van rá ak­kor, amikor egy leszakadó 3 milliós réteg tehetségét hasznosítani kell - hangoztatta Göncz Árpád, a Ma­gyar Köztársaság elnöke annak a vándorkiállításnak első állomásán, Gyöngyösön, amely Kardos László­nak, a népi kollégiumi mozgalom egyik meghatározó alakjának az életét mutatja be. Kardos László megalakulásától kezdve aktív, részvevője volt a népi kollégiumi mozgalomnak. Alapító­ként 1939-től tagja volt a Bólyai- kollégiumnak, majd a Győrffy Ist­ván Kollégium igazgatójaként tevé­kenykedett. 1947-től a Népi Kollégi­umok Országos Szövetségének fő­titkári tisztét töltötte be. 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, majd röviddel ezután eltávolították a né­pi kollégiumok éléről. Az 1956-os forradalmat követő megtorlás során életfogytig tartó szabadságvesztés­re ítélték, amelyből - Göncz Árpád rabtársaként - hat évet töltött le. Kritikusi díjak Budapest (MTI) - A Táncsics Mi­hály .Alapítvány szakkritikusok leg­jobbjainak elismerésére létrehozott díjat színházkritikáiért Zappe Lász­ló, a Népszabadság rovatvezető-he­lyettese; képzőművészeti műbírála­taiért, Tibori Szabó Zoltán, a romá­niai Szabadság című újság főszer­kesztője kapta meg. Margócsy Ist­vánnak, az irodalom-, Csengery Kristófnak, a zenekritikusi díjat (ítélték oda. Lőcsei Gabriella, a Ma­gyar Nemzet kulturális rovatának vezetője tv-kritikáiért, Zsugán Ist­ván, az Üj Magyarország munka­társa filmkritikáiért részesült elis­merésben. Tanári tárlat A Kossuth Gimnázium tanárai nak - Grószné Korbei Zsuzsa, Seresné Mezei Zsuzsa, Korkos Jenő Zoltán és Bihari Zoltán - alkotásaiból nyílt kiállítás teg­nap délután a miskolci Mini Ga­lériában (Kossuth utca 11.). Itt látható Korkos Jenő Milus néni című alkotása is. Két Beethoven egy színpadon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom