Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30 / 101. szám
Április 30., Szombat ÉM - riport Riport a határszélről Rábai Zita Sátoraljaújhely (ÉM) — „Két számadat: 3000 és 74 500. Az első a munkanélküliek létszáma 1990-ben, a másik három év múltán, 1993 végén” (Borsod- Abaúj-Zemplén megyében). E mondattal kezdődik az a tanulmány, amelyet néhány szakember Sátoraljaújhely és térsége kistérségi komplex fejlesztési programjának elkészítéséhez készített, az Országos Foglalkoztatási Alapítvány támogatásával. Milyen a tényleges helyzet? Van-e esély a kilábalásra? Erre kíván választ adni az az átfogó kutatás, amelyet a Dósa és Társa Gazdasági Tanácsadó Bt. megbízásából Bódi Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének szociológusa vezetett. A kutatásban részt vettek: Aradi Mária és Fábián Gergely szociológusok, valamint Pásztor István és Sóki Attila mérnök-közgazdászok. Ezer munkanélkülire hét állás jut... Sátoraljaújhely ma a Hegyköz és Bodrogköz természetes centruma. „A város és vidék kapcsolatra jellemző az „összezártságon” túl az egymásra utaltság is, amit jól érzékeltet a mostani átmenet éveinek a tapasztalata. Mint látjuk majd, a városnak szüksége van a térsége fejlődésére, mert nélküle nem tudja saját fejlődését biztosítani. A vizsgált kistérség tehát Sátoraljaújhely és környéke, a Hegyköz és a Bodrogköz települései. Milyen a térség foglalkoztatási helyzete? - teszi fel a kérdést Aradi Mária, s rögtön a választ is meg- adja: a statisztikai adatokat a megyei és az országos összesített adatokkal egybevetve kirívó eltéréseket nem találhatunk. A trendek és a változások többé- kevésbé hasonlóak. Ám mindjárt más a helyzet, ha a munka- nélküliek létszámát az üres álláshelyekkel méijük össze: ebből kiderül, hogy a térség még az egyébként is rossz helyzetben lévő megye szintje alatt van. (Míg 1993 júniusában országosan 100 munkanélkülire több mint 6 álláshely jutott, a megyében pedig 2-3 álláshely, addig a vizsgált térségben mindössze 1000 munkanélküli válogathatott 7 állás közül...) Az egy éven túl húzódó munkanélküli állapot alig helyrehozható romlást idéz elő a munkanélküli mentális és szakmai kondícióiban. Ha a tartósan munkanélküliek száma hosszabb időszakon keresztül magas, térségitársadalmi szinten a humán erőforrások károsodása csak anyagi-társadalmi ráfordítások árán hozható helyre. (...) Adataink szerint a közép korosztályok a munkaerőpiaca legnagyobb vesztesei. Ennél a rétegnél a fél éven belüli elhelyezkedés ritka jelenség. Ha a tartósan munka- nélküliek megoszlását iskolai végzettség szerint vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a 8 általános vagy annál kevesebb iskolai végzettségűek azok, akik legnagyobb tömegben ítéltettek az egy-másfél éven túli munkanélküliségre.” Bármilyen munkát elvállalnának Vizsgálja Aradi Mária a térségenként! eltéréseket is: kitűnik a Bodrogköz szembetűnően rossz foglalkoztatási helyzete. Itt a térség lakóinak 36 százaléka él, de a munkanélküliek több tont a felét hosszabb időszakon át ez a kistérség adja. Cigándon, Lácacsékén és Tiszacsermely- üen minden második keresőképes ember állás nélkül van, hasonlóan a Hegyközbeli Felsőreg- júecen (amely az egész térség legrosszabb foglalkoztatási helyzetű települése) és Kovácsvágáson. Hollóháza - bizonyára a Porcelángyárnak köszönhetó- en - van a legjobb helyzetben: mindössze 10 százalékos a munkanélküliségi ráta.Fábián GerZempléní táj gely postai úton juttatott el kérdőívet a térség munkanélkülijeihez. Az ó általuk visszaküldött válaszok teljes egészükben alátámasztják Aradi Mária fenti megállapításait. „A tartós munkanélküliek aránya - úja Fábián Gergely - magasnak tekinthető a régióban. Ez azért is jelent problémát, mert az eddigi nemzetközi és hazai kutatások egyaránt azt mutatták ki, hogy minél hosszabb ideig van valaki munka nélkül, annál erőteljesebben szenved különböző lelki bántal- makban, illetve annál erőteljesebben jelennek meg a különböző pszichoszociális konfliktusok. Ilyenek például a befelé fordulás, apátia, az önértékelés elveszítése, a korábbi társadalmi kapcsolatok leépülése, számtalan családi konfliktus. A legtöbb kutatás egyértelműen feltárta, hogy ilyen problémák akkor is fellépnek a tartós munkanéllrii- liek körében, ha a munkanélküliség ténye nem jár jelentős anyagi veszteséggel. Az egzisztenciális problémák még erőteljesebbé tehetik a konfliktusok megjelenését. Ilyen jellegű gondokkal a megkérdezettek egy jelentős aránya küszködhet, hiszen a munka- nélküli járadék átlagértéke 7200 Ft/hó volt. Ez az összeg jól érzékelhetően meg sem közelíti a létminimum értékét, sót a megkérdezettek több mint fele (59,8 százaléka) kap még ennél is kisebb összeget. A járadékok összege tehát a munkanélküliek zöménél az egyszemélyes létfenntartáshoz is nehezen elegendő. A válaszadók zöme azonban családos ember...” Nehéz szakembert találni Pásztor István és Sóki Attila Sátoraljaújhely és térsége jelentősebb gazdasági szervezeteit kereste fel, hogy megtudják, milyen a helyzetük — természetesen elsősorban a foglalkoztatás tekintetében. A vállalatok nagy részének elsődleges gondja piacaik méretének csökkenése, egyes esetekben azok teljes elvesztése. E folyamat végeredményeként nagyon sok embernek kellett kényszerből megválnia munkájától. A vezetők a lehetőségeket mérlegelve a lehető legméltányosabban vitték véghez a létszám leépítését. Ugyanakkor a vállalatoknak nehéz megfelelő szakembert találniuk bizonyos munkakörök betöltéséhez. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy e térségben az iskolázottság alacsony szintű. A munkanélküliek jelentős részének legfeljebb befejezett általános iskolai végzettsége van. Ilyen felkészültségű emberekre előzetes betanítás nélkül nem lehet az értékes gépeket bízni. A meghirdetett állásokra gyakran nem tudnak felvenni megfelelő munkaerőt. A másik nagy probléma az, hogy a térségben nagyon alacsonyak a reálbérek. Ez sajnos oda vezetett, hogy a munkanélküliek nem akarnak munkát vállalni az alacsony bér miatt. E feltételek mellett a vállalatok maguk kívánják megoldani a szakmunkás utánpótlást. Ezenkívül erőfeszítések történtek a helyi igényekhez igazodó szakmák oktatásának elkezdésére. E tervekből az 1994/95-ös tanévben - minden bizonnyal - több is megvalósul. Elöregedés, szegénység, betegség Bódi Ferenc a már említett társadalmi riportjának bevezetőjében felvázolja Sátoraljaújhely és térségének természeti és földrajzi adottságait, majd a demográfiai sajátosságokat és az infrastrukturális viszonyokat. A megye, sőt az ország egyik legszebb vidéke folyamatosan a népesség fogyásával küzd. Az 1980-as évekig ennek oka az elvándorlás volt, de az elmúlt tíz évben emellett okként megjelent a természetes fogyás, azaz a születések számának a halálozásokkal szembeni csökkenése. A térség az utolsó tíz évben, minden tényezőt számításba véve, lélekszámban fogyatkozott. A fogyás fő tényezője az elvándorlás volt, márpedig elvándorolni az aktív korú lakosság képes a leginkább, illetve azok gyermekei. Ennek következménye a lakosság „elöregedése”. Az elöregedés mellett másik népmozgalmi okozata a kivándorlásnak a cigány lakosság - különösen a fiatal korúak - arányszámának a növekedése a fogyó népességű falvakban. Az iskolázottságot vizsgálva megállapítható, hogy az erősen fogyó településeken (Révleányvár, Tiszacsermely, Nagyhuta, Dánoc, stb.) a legnagyobb azoknak az aránya, akik legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végeztek. „A középiskolázatlanság súlyos gond: ennek hiányában nem lehet megfelelő szakképesítést szerezni...” A térségben a lakások öregek (közel felük - 44,8 % - 1944 előtt épült) és jóval alacsonyabb komfortfokozatúak, mint ahogy az a megye más területein megszokott. Igaz, az elmúlt három és fél év során az önkormányzatok több területen fejlesztettek. Az ivóvízhálózatba a lakosság mindkét kistérségben bekapcsolódott, bár az ivóvízhálózat fejlődését — a várost részben kivéve — nem követte a csatornázás és a szennyvíztisztító kapacitás bővülése. Bodrogköz települései a jövő év végéig földgázt kapnak. Míg a tanulmány egy korábbi része a térségben működő jelenFotók: Laczó József tósebb gazdasági szervezeteket vizsgálta, addig Bódi Ferenc a kisvállalkozásokat vette nagyító alá. Vállalkozó vagy kényszervállalkozó? A tanulmányból a következőket tudhatjuk meg: A Sátoraljaújhely és térségében élő kisvállalkozók többsége anyagi biztonságra törekszik, s csak egyhar- maduk kíván igazi vállalkozóvá válni, azaz olyan szintre fejleszteni a vállalkozását, amelyben később inkább irányító, mint dolgozó szerepet tölt be. Á várakozással ellentétben, válaszaikból az derül ki: fő céljuk nem a vagyongyűjtés, a meggazdagodás: ez csak egy szűk kört jellemez. Ezt igazolja, hogy fölös erőforrásaikat vállalkozásuk fejlesztésére fordítanák. (Bár egy szűk rétegnek a vállalkozása inkább eszköz cédáihoz, s nem célja maga a vállalkozás.) A „túlélési” magatartás - annak ellenére, hogy a vállalkozók több mint a fele kényszerből vállalkozott - nem jellemző a többség üzletvitelére. Igaz, kialakult közöttük egy túlélési-kényszervállalkozói típus (ennek egyik csoportja akár „fel” is juthat a vállalkozók szintjére, a másik viszont idővel a kisvállalkozásból is kihull.) Van egy erős középcsoport, amelynek az alternatívája a kisvállalkozói létben való bennmaradás, vagy a kispolgári egzisztencia megtartása, de rosszabb esetben újra alkalmazottá válik. Végül van egy Jelsó” csoport, amely valódi vállalkozóvá válhat, miután jobb társadalmi háttérrel, jó kapcsolatokkal és gyarapodó üzleti jártassággal, rutinnal előbbre léphet. térség lehetőséget hordoz magában” Mire van szükség a vállalkozásokon túl? Például a helyi érdekérvényesítés megszervezésére, az oktatás és képzés térségi koordinációjára, az elvándorlás megfékezésére, az idegenforgalom, a közlekedés, a mezőgazdaság és a környezetbarát ipar, a kereskedelem és a külkereskedelem, a regionális külkapcsola- tok fejlesztésére - sorolja a szakember. „A térség gondjai ellenére lehetőséget hordoz magában (...) Vannak és sorban alakulnak a polgári, magán és települési, közösségi szervezetek, amelyek a kistérség fenti feladatkörének megfelelően képesek és akarnak a térségben gondolkodni és cselekedni, helyben megtalálhatóak azok az értelmiségiek, szakértők és politikusok, akik ezt a soktényezós feladatot képesek átlátni, érthető, konkrét feladatokra bontott cselekvési programot kidolgozni. ÉM-hétvége III A körzeti diagnózis értelme Csakis az életerőre nem alapozható a fejlődés megindítása Udvardy József Sátoraljaújhely (ÉM) - A „Riport a határszélről” című szociológiai vizsgalat tapasztalait sajtótájékoztató keretében ismertették az újságúókkal. Ha valaki ismeretlenül csöppent volna a beszélgetésbe, valószínűleg kötekedő társaságnak minősítette volna a zsurnalisztákat. A dolgunkat végeztük; szerettük volna megtudni, mi értelme van egy ilyen munka elkészítésének. Úgy véltük ugyanis, hogy hasonló anyagokkal már tele van a padlás, a térség gazdasága mégsem mozdul. Maga a diagnózis a helybélieknek már a könyökén jön ki, hiszen mindenki hallott, olvasott már a keleti piacok elvesztéséről, a recesszióról, a munkanélküliségről. • Mi a lehető legpontosabb és a legfrissebb adatokon alapuló diagnózis meghatározására törekedtünk - mondta Bódi Ferenc, a kutatás vezetője. - Ilyen jellegű elemzés a közelmúltban nem készült sem a városban, azaz Sátoraljaújhelyen és a vonzáskörzetéhez tartozó térségben. Összesen 35 határszéli település és Újhely helyzetét mértük fel. Ezen a területen 46 ezer ember él. □ Mégpedig nem a legjobb körülmények között, hiszen, mint a tanulmányban írják, a munkanélküliségi mutató 25-27 százalék. Ezen az arányon a nemzetközi tapasztalatok tanúsága szerint csak nagy anyagi és társadalmi ráfordításokkal lehet változtatni. A gyógymódot évek óta visszhangozza a megye: adókedvezményekkel, állami tőkeinjekciókkal és megrendelésekkel, a befektetők támogatásával, korszerű oktatással és átképzéssel lehet lökést adni az elmozdulásnak. • Igen, viszont nem volt pontos kép arról, hogy maguk a munkanélküliek mit fogadnak el, s mire képesek, ha megérkezik a térségbe az oly várva várt tőke. Csoportunk tagjai körülbelül ezer embert kérdeztek meg, nyolcszázat pedig levélben kerestek fel. Kiderült, hogy csak központi elhatározásokkal, világmegváltó ötletekkel itt nincs értelme operálni. A valóban hátrányos helyzet felszámolásához feltétlenül szükség van a helybéliek bevonására. Megtudtuk például, hogy a munkanélküliek igen nagy hányada alacsony képzettségű. A magas munkanélküliségi ráta ellenére is vannak olyan üres állások, amelyekre nincs elég jelentkező. A problémák megoldása tehát komplex megközelítést igényel, de úgy, hogy a helybéliek maguk is aktívan dolgozzanak rajta. Ha létezik az egységes, az irányokat megmutató koncepció, és azt a többség el is fogadja, nem húznak több irányba a lovak. Ha valaki tudja, mire volna igény, fizetőképes kereslet, hogyan profitálhat a befektetése, könnyebb lesz vállalkozásának megindítása is. □ Elnézést kérek, de nem elegendő mindehhez a józan ész? A részben már uralkodóvá, vált piaci viszonyok és a jövedelemszerzési kényszer nem mozdítják meg a vállalkozókedvet? • Természetesen mindannyian ebben reménykedünk. A térségben a hátrányos helyzet ellenére is van fantázia, csak ki kellene használni a lehetőségeket Előnyök származhatnak például abból is, hogy itt elmaradt a nehézipar kiépítése, és kereskedelmi szempontból előnyös a terület földrajzi elhelyezkedése. □ Igen, alighanem tejjel-mézzel folyó Kánaánná változhatna a terület, ha Kárpátalján, Ukrajnában, vagy magában Oroszországban fizetni tudnának a magyar termékekért. Százszámrajönnének létre magángazdasál -k, ha tisztes haszon lenne a növénytermesztésen, állattenyésztésen. Ám a világ más tájain - természetesen más közgazdasági feltételek és támogatási rendszer közepette - olcsóbban állítják elő ugyanazt a terméket, mint itt. Sajnos sem a keleti piacok gyors visszaszerzésére, sem az egyéb feltételek változtatására, nincs kilátásunk. A tőke is csak akkor mozdul, hajó esélye van a megtérülésre, a profitra. • A befektető akkor sem mozdul, ha a múlt századot idézi a hnközlés, ha keskeny, rossz minőségű utakon, vicinálisként cammogó vonatokon lehet elérni a területet Az infrastruktúra fejlesztésébe befektetett összegek viszonylag lassan térülnek meg. Tehát megítélésünk szerint is állami közbeavatkozásra van szükség. A cigándi híd építése már biztató jel, miként az újhelyi elkerülő út megépítésének terve is. Bízunk benne, hogy a mi munkánk is hozzájárul a felemelkedéshez. A diagnózis után a gyódmódokra is közvetlen és konkrét ajánlásokat teszünk a munka következő fázisában. Nagyon reméljük, hogy a mi elemzésünk nem irattári anyag lesz csupán, hanem valóban hozzájárulhatunk a gondok megoldásához. Sátoraljaújhely, városközpont