Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-20 / 92. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994.------------- TÁRLAT ----------­M aghy Zoltán képei Kazincbarcika (ÉM) - Maghy Zoltán festő­művész alkotásaiból rendeztek kiállítást a ka­zincbarcikai Városi Kiállítóteremben. A tárla­tot ma délután négy órakor Végvári Lajos mű­vészettörténész nyitja meg. Mint Maghy Zoltán önéletrajzából megtud­hatjuk: Hajdúböszörményben Király Jenő, majd Káplár Miklós volt a mestere. 1921-1928 között a Képzőművészeti Főisko­lán tanult Glatz Oszkárnál és Vaszary János­nál. 1928-ban a Hortobágyon dolgozott Boro- misza Tibor és Káplár Miklós társaságában, együtt alapították a Hortobágyi Festő Kolóni­át. 1924 óta állít ki. Budapesten a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban vett részt csoporttárlatokon, 1931-ben három fest­ménnyel vett részt a magyar festők Tokióban rendezett kiállításán. Templom és fa Építhető kapcsolatok Miskolc (ÉM - CsM) - Bár a Gordon-módszer neve közismert, sokan megvették a szülői és tanári hatékonyságfejlesztő könyveket is a módszer elsajátítását leginkább segítő trénin­gekre csak kevesen jutottak el. A miskolci Ady Endre Művelődési Ház most egy, a Gordon­módszert bemutató előadást szervez április 21-én, csütörtökön délután 5 órára. Hogy mi is a Gordon-tréning lényege, annak összefoglalásában Alváriné Kuttor Valéria se­gített. A módszer kidolgozójáról, Thomas Gor­don kaliforniai pszichológusról kapta nevét. Nem kívánja gyökeresen átalakítani a szemé­lyiséget, „csak” fejlesztéshez, ezzel kapcsolata­ink hatékonyabbá válásához, konfliktusaink könnyebb, mindkét fél számára elfogadható megoldásához ad hathatós segítséget (létezik szülői, tanári, ifjúsági és női hatékonyságfej­lesztő módszer). A tréning során csoportfoglal­kozásokat tartanak. A témák elméleti feldol­gozása után a résztvevők szerepjátékokban szembesülnek a gyakorlattal. így mélyítik el az önismeretet, szabadulnak meg a görcsök­től, gátlásoktól. Az oldódó belső feszültség pe­dig lehetővé teszi, hogy jobban odafigyeljenek a másikra, ezáltal javul kapcsolataik minősé­ge, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbakká válnak, amit partnerük is megérez. Mindez pedig elindít egy folyamatot, melynek során egyenrangú, demokratikus kapcsolato­kat építenek ki - a gyerekek együttműködőb- bé, megbízhatóbbá, önállóbbá válnak, csökken agresszivitásuk; a szülő jobban tud azonosulni az iskolai gondokkal; egyszerűsödik a tanár-szülő kapcsolat; csökken az addig tapo­sómalomnak érzett munka okozta fásultság... Természetesen nem varázsütésre. Még a tré­ning elvégzése után is rengeteg munka vár a Gordon-módszer elfogadóira és alkalmazóira. Rákóczi fái Az elmúlt esztendőben vette fel az emődi általános iskola és szakiskola II. Rákóczi Ferenc nevét. Az elmúlt héten rendezett Rákóczi-napok keretében az iskola ud­varán minden osztály elültette a maga „Rákóczi-fáját". Fotó: Farkas Maya Improvizáljatok, gyerekek! A sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola színjátszói is sze' repeltek a III. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó me' gyei versenyén Fotó: Fojtán László Tiszaújváros (ÉM - FG) - Az elmúlt hét­vége a gyermekszínjátszóké volt. Va­sárnap Miskolcon az Ady Művelődési Házban tartották a III. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó megyei fordulóját, péntektől vasárnapig pedig az ország különböző részeiről érkezett gyermekcsoportok mutatkoztak be a Magyar Úttörők Szövetsége által ren­dezett tiszaújvárosi fesztiválon. Itt ta­lálkoztunk Előd Nórával, a Magyar Drámapedagógiai Társaság oktatási bizottságának titkárával. □ Kiből lesz jó gyermekszínjátszó- rendező?! Kiknek ajánlaná ezt a munkát? — kérdeztük az ismert szakembert. • Azt hiszem, mire egy főiskolai hallgatóból tanító lesz, addigra el­dől, hogy van-e ehhez kedve. A bu­dapesti tanítóképzőben is tanítok drámapedagógiát, és azt látom, hogy a szakkollégiumomra olyan fi­atalok jelentkeznek, akik maguk is színjátszók voltak. Tehát van ilyen indíttatásuk, de mint pedagógiai eszközt is felismerik ennek jelentő­ségét, és saját önmegvalósításuk miatt is fontosnak tartják. □ Egy-egy ilyen fesztiválon a kész előadás szerint értékelik a csoporto­kat, pedig lehet, hogy a próbák, a kö­zös munka során nagyobb nevelési eredményeket ér el a nevelő. Mi a fontosabb a gyerekszínjátszásban: az előadás vagy a próbafolyamat? • Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. De az biztos, a gyereket nem szabad kitenni annak, hogy színpadra álljon, és ott kudarcot valljon. Ha közönség elé viszik az előadást, akkor feleljenek meg az esztétikai követelményeknek, ak­kor a mérce valóban magas legyen. Ha egy gyerekszínjátszó fesztivál zsűrijében kifogásolják valamelyik szereplő beszédhibáját, akkor én mindig elmondom a következőket: a pedagógusnak joga azt gondolni, „úgy örülök, hogy ez a gyerek egyál­talán megszólalt, és fütyülök rá, mit szól a zsűri”. Ez azt jelenti, hogy az ő számára a pedagógiai rész, a pró­bafolyamat volt a fontos. Az a gye­rek csak megszólalt, oldódott a be­szédgátlása, és ezáltal nyilván az egész kommunikációs képessége je­lentősen fejlődött. De azt is el tu­dom fogadni, hogy ha színpadra ál­lunk, akkor ne pöszézzen a fősze­replő. Csak a pedagógusnak ponto­san kell tudnia, hogy mit vállal föl, és milyen helyzetbe hozza a gyereket. □ Van-e elég megmutatkozási lehe­tőség a gyermekcsoportok számára? • Ez csak szervezés kérdése. Arra szoktam biztatni a pedagógusokat, ha elkészülnek egy darabbal, ne elé­gedjenek meg azzal, hogy egyszer bemutatják, vagy elviszik egy ver­senyre és kész. Menjenek el a másik osztályba, a szomszéd iskolába, óvo­dába. Ne nyugodjanak bele, hogy egy produkció elkészül és meghal. □ Tehát a megmutatkozási lehetősé­get meg lehet teremteni, de van-e mód a megmérettetésre? • Működik a Weöres Sándor Orszá­gos Gyerekszínjátszó Találkozó, most már második éve a Pakson rendezett országos fesztiválon mér­hetik össze teljesítményüket a cso­portok. Ezek a fesztiválok azért fon­tosak, mert nem csak a zsűri véle­ménye az érdekes, hanem az is, hogy láthassák egymás előadásait a gyerekek. Amikor a ’60-as ’70-es években diadalútjukat járták a pé­csi fesztiválok, akkor három napig együtt volt öt-hatszáz gyerek, min­denki minden produkciót láthatott, ez nagyon sokat lendített a gyere­kek önértékelési képességén. De a csoportvezetőknek is nagyon jó volt, mert láthatták, hol tartanak, mit csinálnak mások, milyen műfajok léteznek. Most a csoportoknak nincs pénzük arra, hogy ott aludja­nak a fesztivál színhelyén. Ez azt je­lenti, hogy reggel oda kell érni, még aznap haza kell utazni, marad né­hány órájuk színpadbejárásra, be­rendezésre, esetleg még próbálnak, a saját előadásuk után halálosan fá­radtak. Ha meg is néznek egy-két előadást, nem sokat tudnak meg a többi csoportról, nem tudnak mihez viszonyítani és teljesen torz értékí­télettel mennek el a találkozóról. Nincs kapcsolatteremtés, nem kö­tődnek barátságok, ami ezeknek a fesztiváloknak a sava, borsa volt. □ Születnek-e új gyermekdarabok, tudnak miből válogatni a csoportok? • Nincsenek gyerekdarabok. De én azt gondolom, és a szakmában má­sok is ezen a véleményen vannak, hogy nem is igazán baj ez. Az ama­tőr gyermekszínjátszás lényege az improvizációs megközelítési mód. Hihetetlenül gazdag a mesekincs. Ezek megfelelő dramaturgiával - amit a pedagógus közösen végez el a csoporttal — színpadra állíthatók. Ez az ideális útja a gyerekszínját­szásnak, mert így tehető a mese a gyerek sajátjává. Egy-egy meséből számtalan mondanivalót, tanulsá­got hámozhat ki a rendező, érezhet meg a gyerek. Az improvizációs já­tékok, a próbafolyamat során ki fog derülni, hogy ebből mi fontos a gye­reknek, mi igazán az övé, miről akar ma valamit mondani. Csak ak­kor születik színvonalas produkció, ha mindezt együtt találja meg a fel­nőtt és a gyerek. A Grand Canyontól Párizsig Miskolc (ÉM - BG) - A századelő Amerikája néhány órára a Miskolci Nemzeti Színházba költözött hétfőn este a Vasady Balogh Lajos vezé­nyelte Miskolci Szimfonikus Zene­kar koncertjén. A Népszerű Bérlet keretében meghirdetett Amerikai­est programja kellemes ellazulást ígért azoknak, akik a komolyzené­re, a jazzre és a húszas évek sláge­reire egyaránt fogékonyak. Az első két műfaj házasításából szü­letett szimfonikus jazz egyik klasszikus példája George Gersh­win F-dúr zongoraversenye, ame­lyet a kiváló zongoraművész és ze­neszerző a Rhapsody in Blue kirob­banó sikere után külön kérésre komponált. A fiatal zeneszerző - ta­lán lelkesedéséből adódóan - már az első taktusokban félreérthetetle­nül jelzi, nyoma sem lesz a vissza­fogottságnak. A zenekar „veszi a la­pot”. A zenészek megmutatják a publikumnak: meglehetősen járato­sak a jazz nyelvezetében is. Gershwin látszólag kegyesnek bizo­nyul a zongoristával szemben, a ze­nekari bevezető alatt a szólistának kellő ideje van arra, hogy belefoly­jon a mű hangulatába. Oravecz Györgynek ez valahogy mégsem si­került maradéktalanul. Játéktudá­sa, dinamikai érzékenysége ellen nem lehet kifogás, a zavart nem is ez okozza, hanem az, hogy egyrészt szigorúan ragaszkodik a komponis­ta által lejegyzettekhez, másrészt pedig kívül marad a zenekaron, a szólista és a zenészek „eljátszanak” egymás mellett. Különösen a máso­dik blues-tételnél szembetűnő a hangulati különbség a lágyan füs­tös, sejtelmes-félhomályos zenekari hangzás és a zongora hideg novem­beri esőt idéző kopogása között. A pihentetónek is beillő érzelmes tánczene után azonban Gershwin visszatér virtuóz önmagához, a har­madik tétel a fergeteges csapongá- sé, amely csak a befogadó számára élvezet, mind a zenekartól, mind pedig a szólistától hatalmas fegyel­met és összpontosítást igényel, igazi rizikó-tétel. Ezért is számítandó a bocsánatos bűnök sorába az a né­hány taktus, amikor a versengő fe­lek azonos tempóban bár csak némi fáziskéséssel muzsikáltak. Gersh­win végre bizonyítási lehetőséget ad a szimfonikus zenekarokban néha Vasad/ Balogh Lajos Fotó: Dobos Klára háttérbe szorított fúvósoknak, akik hatalmas merészséggel és nagy kedvvel játsszák ki magukból az oly sokáig beszoríttatott hangokat. A műsor második felében a prog­ramzenéé a főszerep. Grófé Grand Canyon-szvitje nyitja a sort. Grófé nem okoz csalódást, azt nyújtja, amit a programfüzet ígér, egy kelle­mes, öt tételből álló, világosan meg­fogalmazott, félre nem érthető film­zenét, amihez felesleges a celluloid, hiszen minden befogadó képzeletbe­li vetítővásznán közel ugyanazok a kockák peregnek. Grófé kellemesen elringat, összehúzatja a szemöldö­künk, mosolyog!,at, dideregtek Olyannyira a fülünkbe rág min­dent, hogy a harmadik tétel főmotí­vumának elhangzásakor szinte vá­rom, hogy szélesen mosolyogva be­lovagol a színre Yul Brynner és Ste­ve McQueen a Hét mesterlövészből. Azt, hogy Grófé miért a napkelte­naplemente keret utánra kompo­nálta a felhőszakadást, nincs jogom kritizálni, mert sajnos még nem lát­tam éjszakai vihart a Grand Ca­nyonban. Mint ahogy még nem voltam Pá­rizsban sem a húszas években, plá­ne amerikaiként, így nincs alap el­lenőrizni, mennyire hiteles Gersh­win Párizsa. Jobb híján fogadtassák el, az amerikai zenezseninek bizony esze ágában sem volt lódítani. Ezek szerint Párizs egy lármás, tülkölős, tülekedés, de mindenképpen nap­sütötte, vidám és bohém nagyváros, ahol egy amerikai nem igazán talál­ja a helyét. Mosolyog ő is, szemlélő­dik is, többre azonban nem jut, mert képtelen feloldódni a tömegben, amelynek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy egy szál amerikai ke­gyeit keresse. Ezt a kiábrándító ér­zést leszámítva Gershwin egészen jól érzi magát a francia fővárosban, egészen addig, amíg eszébe nem jut Nem Orleans, egy ottani jazz-klub- ban megszólaló sírós-húzós, hátge- rincbizsergető blues. A mű innentől kezdve eltávolodik Párizstól, a befo­gadó pedig azon szomorkodik: neki ugyan miért nem adatott meg az az élmény, hogy a századelő Ameriká­jában egy jazz-klubban ülve kor­tyolgassa a whiskey-jét vagy a gyömbérsörét. A komponista is meggyőzi magát, jobb, ha szépen hazamegy, és ezen felbuzdulva már Párizst is gyönyörűnek látja. Hogy ez az utóbbi eszmefuttatás létrejö­hetett, azért köszönet illeti a kitűnő alkalmi blues band-dé változott Miskolci Szimfonikus Zenekart. Április 20», Szerda Óvónőknek Miskolc (ÉM)—A miskolci Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépis­kolában e tanév végén megszűnik az óvónői szakközépiskolai képzés. Az intézményben 1952-ben jött lét­re az első állami középfokú óvónő­képző, majd 1972-ben az óvónői szakközépiskolai képzés. Közel har­minc év alatt több száz, az iskolá­ban végzett diák választotta hivatá­sul a kisgyerekek nevelését. A kép­zés méltó befejezéseként április 25- én, hétfőn délelőtt 9 órától szakmai napot szerveznek, amelyre hívják az intézményben végzett óvónőket is. A részvételi szándékot a 345-830-as telefonszámon kérik be­jelenteni április 21-ig. A szakmai nap az óvodások és a „kis óvónénik” műsorával kezdődik, majd tíz óra­kor a szakmai tanácskozást T. Asz­talos Ildikó polgármester nyílja meg. Déltől szemléltetőeszköz-kiál­lítás nyílik a növendékek és a gya­korlatvezető óvónők munkáiból. Délután kettőtől szüló-tanár-óvó- nő-növendék találkozó lesz, este hattól pedig a Diósgyőri Vasas Bar­tók Béla Művelődési Házban a Kos- suth-esten bemutatkozik az iskola kórusa és diákszínpada. Iskolanévadó Hejóbába (ÉM) - A hejőbábai Kör­zeti Általános Iskola felveszi Zrínyi Ilona nevét. Az ünnepséget április 22-ón, pénteken délelőtt fél tíztől tartják. Szendi Adolf igazgató be­széde és a névadó arcképének lelep­lezése után ünnepi műsor lesz Zrí­nyi Ilonáról, Hősnő, aki kivívta Eu­rópa csodálatát címmel. Délelőtt még bábelőadás lesz az óvodások és alsósok részére, délután egy órától pedig történeti játszóházban, sport- versenyeken vesznek majd részt a gyerekek. Egressy évforduló Kazincbarcika (ÉM) - Az Egressy Béni Művelődési Központ ünnepi rendezvénysorozattal emlékezik meg április 21-én, csütörtökön a Szózat zeneszerzője, Egressy Béni születésének 180. évfordulójáról. Ennek keretében délután négy óra­kor koszorúzást tartanak a Művelő­dési Központ melletti Egressy-szo- bornál, ezt követően Takács István, a Kazincbarcikai Históriás című új­ság kiadója és Barta Péter, a mis­kolci Egressy Béni Zeneiskola igaz­gatója tart előadást a zeneszerzőről, este hét órától pedig a BM Duna Szimfonikus Zenekara ad díszhang­versenyt, Deák András vezényleté­vel és Faragó Lama énekművész közreműködésével. Szociológiai ülés Miskolc (ÉM) - A Magyar Szocioló­giai Társaság Észak-magyarországi szakosztálya április 21-én, csütörtö­kön délután négy órától tartja kö­vetkező összejövetelét a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi In­tézetének Kék termében. Megtekin­tik A kerubokkal harcolgatva című filmet, melyen párhuzamos inter­júk láthatók Thomas Szász pszichi­áterrel és Bárkány László ápolttal. A vetítést követő beszélgetésen részt vesz a film rendezője, Dettre Gábor és Vas József pszichiáter, a Csanyiki Pszichoterápiás Intézet igazgatója, illetve szociológusok, jo­gászok, antropológusok, orvosok és más szakemberek. Az összejövetel előkészítőül szolgál az őszre terve­zett Szabadság jog, pszichiátria cí­mű konferenciához. Koncert a KÉSZ-nél Miskolc (ÉM) - A Keresztény Ér­telmiségeik Szövetsége miskolci ta­gozata április 21-én, csütörtökön tartja következő összejövetelét a Református Egyház Tiszáninneni Egyházkerületének Kossuth utcai székházában. A délután 4 órakor kezdődő koncerten fellép Czigány György zongoraművész, a Mind­szenti templom kórusa, valamint az egri Cantus Agriensis kórus. Mondatelemzés Miskolc (ÉM)-Amagyar nyelv he­te alkalmából a TIT magyar nyelvi és irodalmi szakosztálya szervezé­sében Balog Judit, az ELTE ad­junktusa Deme-féle mondatelemzés címmel tart előadást április 22-éri, pénteken délután 2 órától a 3. Szá­mú Kazinczy Ferenc Általános Is­kolában (Miskolc, Középszer u. 3.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom