Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
10 ÉLETMÓD Családi Körben 1994» Március 30«, Szerda------------JEGYZET----------T akarékosan Priska Tibor De még mennyire jó lenne ez az égő, mely a kirakatban kínálgatja magát! Arról a bizonyos fénycsöves valamiről van szó, melyet mostanára akként találtak ki, hogy minden gond nélkül be lehessen csavarni a normál foglalatba és máris olcsóbb, takarékosabb, ráadásul erősebb is a világítás. Mondják, hogy ebből a korszerű lámpából 25 wattos legalább annyi fényt ad, mint a hagyományos égőből a 60-as. Ja! És az élettartama kábé nyolcszorosa-tízszere- se a réginek! Már hogyne lenne jó kicserélni a régi izzókat erre a korszerűre, hiszen ez valóságos áldás! Csakhát... Csakhát egy ilyen 25 wattos égő ára nem messze esik a kétezer forinttól. Ez meg lehűti az ember lelkesedését. Pedig nem csupán a család bukszájának tenne jót a takarékosság, hanem, mint gyakorta halljuk, egész energiagazdálkodásunknak is. Mert sokat pocsékolunk, pazarolunk, a külországokból érkező áramot sem kapjuk ingyen, de a Barátság olajvezetéken sem csak úgy barátságból folyik az olaj, mind- ezttudjuk,elégszer dorgálnakmiattaahoz- záértők, mégis, most egyelőre marad a régi, sokat fogyasztó izzó, mit ráadásul állandóanégve felejtünk. Maradarégi, akár- tékony, a rosszul fogyasztó. Sok minden egyéb esetében is marad. Pedig eleget kapunk a fejünkre a füstölő, környezetkárosító autóért is. Lélegzetet sem lehet venni nyomukban, károsítják a fákat, az épületeket és mindent, amihez hozzájutnak. Pedig már ki van találva az ólommentes benzin! Az a hasznos, a korszerű! Csak éppen ugye az ára... Katalizátor is kitaláltatott már, be lehet szerelni a kocsikba. Csak éppen az ára... Valahogy mindig úgy adódik, hogy ami hasznos, takarékos, egészséges, az egyben a drágább is. Jóval többe kerül, mint az egészségtelen, a pazarló, a semmirekellő. Például a barna kenyérre biztatnak az egészségünket féltők. Jó is ez a kenyér, kellemes, ízletes, de egy kicsinyke cipócska ebből úgy 50 forint körül van, inkább följebb, mint lejjebb. A zöldség! Hogyne lenne hasznos, egészséges! De az ember a piacon is megfontolja, hogy vajon kettőt vegyen-e, vagy hármat bármelyik fajtából is. A tej élet és erő. A megszokott zacskós 40 forint, de rögtön el kell fogyasztani, mert pár nap múltán ahelyett, hogy tisztességgel megaludna, elkezd büdösödni és nyúlni. Hosszúkás izék keletkeznek benne. Van egyébként - állítólag - jobb tej is dobozban, úgy 70-80 forintokért. Ez viszont egészségesebb, jobb, tartósabb. A tejnél maradva talán észre tetszettek venni, hogy némely bolt pultjairól el-eltűnnek a hagyományos túrókrémek és ott sorjáznak a helyükön a díszes, szép poharak külföldiül írva rájuk a tudnivaló, ellenben az áruk háromszorosa is lehet a korábbi túrókrémnek. Még a pultokat nézegetve: a sok felvilágosító előadás, a rákkal, a szívbajjal, a ros- sebbel való fenyegetés után már elhisszük, hogy az olaj egészséges, szép, a modem ember segítője, a zsír ellenben káros, csúnya, az emberiség megrontója. Viszont az olaj drágább, mint a zsír, ezért ugye... Angoloktól való a mondás, miszerint a szegény ember nem engedheti meg magának, hogy olcsón öltözködjön. Helyeslőén bólintunk eme bölcsességre, mert biz így igaz! Értjük mi, hogyne értenénk áttételesen is minden egyébre. De hát mi nem a ködös Al- bionban élünk, hanem itt, a szépséges Kárpát-medencében. Tőlünk meg az a mondás való, hogy szegény ember vízzel főz. Meg van még nehány ilyen. De, mivel este pö- työgtetem ezt a dolgozatocskát, ideje befejeznem és lekapcsolnom az öreg, hagyományos, sokat fogyasztó izzót. Mielőtt felrobbanna. Ő legalább megteheti. Éhségsztrájkolók Tiszafüred (MTI) - Éhségsztrájkba kezdett március 28-án, hétfőn reggel 8 órakor Tiszafüreden, Gyenes Ferenc helyi lakos és felesége. Akciójuk tiltakozás egy másodfokon jogerőssé vált bírósági ítélet ellen, amely szerint vesztesként kerültek ki az úgynevezett biogiliszta ügyben indult perek egyikéből. Az ítélet kötelezi őket a megvásárolt, ám időközben eladhatatlan humusztermeló giliszták vételárának, illetve az összeg késedelmi kamatainak kifizetésére. Az éhségsztrájkolók csatlakozásra szólították fel a környékbeli érdekelteket. Az életet tovább kell vinni Bajban leltek igaz barátokra, segítőtársakra A délutáni órákban együtt a család Fotók: Farkas Maya Gyárfás Katalin Ormosbánya (EM) - Pores József és családja évtizedeken át úgy élt az or- mosi Biftner-portán, az előző generáció által emelt házban, mint sokan mások e hazában. Hivatásukból eredően - hiszen mindketten a jövő nemzedékeinek tagjait tanították, nevelték az iskolában - a párezres lélekszámú településen szinte mindenki ismerte őket, köztiszteletnek örvendtek. A rokonsággal gyakorta találkoztak és számon tartottak néhány, az idő próbáját is kiállt baráti kapcsolatot. A házasságban - amelyet 1964-ben kötött a Szőlősardóról származó Pores József az ormosi Bittner Máriával — két fiúgyermek született: 1966-ban Jóska, majd hat év múltával Levente. Tágas volt a lakás, együtt éltek az asszony szüleivel, a háztartást is közösen vezették. Az iskolai munkát mindketten örömmel végezték, még ha adódtak is olykor problémák, vagy kicsinyes gondok. Azokat egyszerűen átlépték, igyekeztek elfelejteni. A családi légkör nyugalmat és biztonságot adott ahhoz, hogy Pores József a Sárospatakon szerzett felsőfokú tanítói képesítés mellé újabb diplomát szerezzen. Levelezőként elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a történelem szakot, s 1972- ben megvédte a diplomáját. Huszonegy esztendeje lett az iskola igazgatója. Korábban tanított az Ormosbányán 15 éven át működő gimnáziumban is. Növekedtek a fiúk, továbbtanultak, a pályaválasztásról is mind többször esett szó a családban. A történet új fejezete A korábban oly népes házban ma már csak négyen élnek - közülük is Jóska csak időnként tér haza. Kamionnal jáija Európát. Az embernek az az érzése, talán nem is csak az átlagosnál jobb kereseti lehetőségért választotta ezt a megoldást. Levente már a vizsgákra készül Az elmúlt év nyarán Pores József elveszítette hajdani szerelmét, élete társát, aki egyben kollégája és hű barátja is volt. Halála nem volt váratlan, hiszen az asszony már 1990 áprilisában átesett egy súlyos agyműtéten. Ha nem is beszélnek róla, mégis mindmáig nem tudnak belenyugodni, hogy reggelenként nem ó kelti őket, hogy nem ő vasalja az ingüket, s hogy már elmúlt egy karácsony, amikor nélküle állták körül a fenyőfát. Levente beszélgetésünk idején egy tolószékben ül. Részt vesz a társalgásban, időnként a karját, kezeit tornáztatja. Lábai bénák, így azután a számára kialakított lakrészben a helyváltoztató mozgást a tolókocsival végzi.- Tizenhét éves koráig ez a fiú ugyanúgy élt, mint a társai. A barci- kai gimnáziumba járt reggelente, jól tanult, szerette a sportot, a zenét, barátaival összejárt, vidám programjaikat még mi is megirigyeltük. Megszerezte a jogosítványt, édesanyját a műtét után nemegyszer ő vitte a gépkocsival a miskolci vizsgálatokra. És motorozott is. Az apa szavait az anyai nagymama- aki 75 évesen, az utóbbi időben kissé betegeskedve a ház őrangyala- még azzal toldja meg: - Sohasem bravúroskodott a motorbiciklivel, figyelt, betartotta a szabályokat. A sors volt kegyetlen, hogy a hatalmas útmenti gazoktól nem látta meg időben azt a Wartburgot ... A frontális ütközés után Levente több méternyit repült, mgjd a zuhanás után" súlyos gerincsérülés érte. Ez csak a kórházban derült ki. Történt ez 1990 nyarán, pár hónappal az anya műtétje után. Ezután sokáig a fiú életéért folyt a harc. Egy ortopéd műtétet végeztek el hat nap múltán az orvosok, lemez fogja ösz- sze Levente három csigolyáját. A haránt sérült gerincvelő ítélte mozdulatlanságra. Az apa akkoriban naponta megjárta az utat Debrecen és Ormosbánya között, majd később a miskolci rehabilitációra zarándokoltak el a közben akkor már gyógyuló asszonnyal, aki immár a gyermeke életéért rettegett. Alapítvány a gyógyításhoz Ahhoz, hogy a gerincsérült megtanuljon bizonyos mozgásokat, elsajátítson egy újfajta életmódot, külföldi kezelésre volt szükség. A társadalombiztosítás ugyan hozzájárult, ám ha itthon nem mozdulnak meg a segítségért kiáltó szó hatására a barátok, az ismerős és névtelenül is együttérző emberek, aligha tudták volna elvinni Leventét a németországi Karlsbadba, az ottani klinikára. Pores József ennek történetét így idézi fel: - Létrejött egy alapítvány. Kezdeményezője az ormosbányai iskola tantestülete volt, hozzájárult továbbá az izsófalvai önkormányzat, valamint a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium. A számlát a barcikai OTP kezelte, létrejött egy kuratórium, amelynek az elnöke dr. Csontos János, a Megyei Ügyvédi Kamara elnöke. Számomra ma is szinte hihetetlennek tűnik, hogy az emberek többsége mennyire átérzi mások baját, kilátástalannak tűnő helyzetét. Aránylag rövid idő alatt 2 millió forint gyűlt össze a számlán, de még napjainkban is érkeznek pénzadományok. Először 1991-ben vett részt Levente a külföldi intézet magyar orvosainak segítségével egy négy hónapos rehabilitációs kúrán. Két évvel ezelőtt további egy hónapot töltött Németországban.- Megtanultam a tolószékbe ülni, fésülködni és borotválkozni, étkezni. Napközben tehát már nem szorulok különösebb segítségre. Külföldön vettük a tolókocsit, amellyel a jó időben a szabadba is kimegyek. A speciális ágy is onnan való. Apám és nagymamám mindent megtesznek azért, hogy a helyzethez alkalmazkodva élhessem a - talán nem túlzás - a második életemet. Pores Levente 1992-ben leérettségizett. Abban az évben már nem sikerült tovább folytatnia a tanulást, ám tavaly eredményesen vizsga után felvételt nyert a Miskolci Egyetem jogi karának nappali tagozatára. Dékáni engedéllyel, egyéni tanrend alapján folytatja tanulmányait. Az előadásokon nem kell részt vennie, bár egy-két alkalommal apjával csak ellátogattak az egyetemre. A vizsgák egy részét ott tette le, de megtörtént, hogy házhoz jött - kérés nélkül - a vizsgáztató. Egyébként szinte már valameny- nyi egyetemi oktatója felkereste a hallgatót otthonában. A család életfilozófiája Az életet - törtérgek is bármi - tovább kell vinni, amíg bújuk, ameddig annak van célja és értelme. Ez lehet a család életfilozófiája. Minden nap ezért dolgozik a 75 éves nagymama, ezért végez időnként szinte emberfeletti munkát az apa, az 51 éves iskolaigazgató, aki még az önkormányzati munkából is részt vállalt. Leventének is van életcélja: tanul, hogy diplomát szerezhessen, majd alkotó munkát végezhessen. A rokkantsági járadéka ma 6400 forint. Finomságok a húsvéti asztalra Színes tojástál Hozzávalók (hat személynek): 6 tojás, 5 evőkanál majonéz, 1-2 teáskanál mustár, vagy teáskanál sa- vanyúuborka-lé, só, egy evőkanál paprikapüré, piros porpaprika, egy csokor snidling, bors, egy teáskanál ecetes torma. A díszítéshez: savanyúuborka-kari- kák, durvára darált bors, paprikával töltött olivabogyó, zsálya, valamint 4 teáskanál piros kaviár, fejes saláta, citromkarikák. A tojásokat keményre főzzük, hideg vízzel leöblítjük és meghámozzuk. Amikor kihűltek, hosszában kettévágjuk. Kivesszük a tojások sárgáját, majonézzel elkeverjük, és három részre osztjuk. Az egyik adagot mustárral, uborkalével és sóval, a másik adagot paprikapürével, pirospaprikával és sóval, a harmadikat pedig az apróra vágott snidlinggel elkeverjük. Mindegyiket sóval, borssal és ecetes tormával fűszerezzük. A fél tojásfehérjékbe beletöltjük ezeket a krémeket, és a fent felsorolt anyagokkal díszítjük. Egy nagy, kerek tálat körberakunk a töltött tojásokkal. A tál közepére tesszük a kaviárt, a saláta leveleket, és citromszeletekkel díszítjük. Fekete kenyeret adunk hozzá. Sonkás-tojásos ragu Hozzávalók (négy személynek): 6 tojás, 25 dkg spenót, só, két fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, 4 dkg vaj vagy margarin, 4 dkg liszt, fél liter tej, negyed liter húslé (kockából), 10 dkg ementáli sajt, 20 dkg kötözött sonka, bors. A tojásokat keményre főzzük, a spenótot megtisztítjuk, megmossuk, és forró vízben rövid ideig pároljuk, majd lecsöpögtetjük. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk és apróra vágjuk. A zsiradékot felhevítjük, a hagymát és a fokhagymát ebben megpirítjuk. Hozzáadjuk a lisztet, és állandó keverés közben lebarnítjuk. Felöntjük a tejjel és a húslével, felforraljuk, és 5-10 percig főzzük. A sajtot durvára ledaráljuk, és a szószba olvasztjuk. Ezután a szószt már nem forraljuk. A sonkát kockákra vágjuk, a tojásokat meghámozzuk, és negyedekre vágjuk. Spenótot, sonkát és a tojásokat a sajtszószhoz adjuk és felmelegítjük. Sóval és borssal ízesítjük. Főtt burgonyát adunk hozzá. Festik a tojásokat Ismét divat a régi, szép szokás: húsvét hétfőjén hímes tojással várják a lányos házaknál a lo- csolkodókat. Vannak, akik saját kezűleg festik a mintákat. Nagy keletje van - nemcsak itthon, hanem külföldön is - a népművészek által pingált tojásoknak. Ezeket már iával az ünnep előtt készítik sokfelé - például Mezőkövesden is - a népművészek. Fotó: Laczó József Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin
