Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-24 / 70. szám

4 ÉSZAK^Magyarország Megyei Körkép 1994- Március 24-, Csütörtök----BAL FELSŐ SAROK — B olond szét Brackó István Bolond szél gyötörte a fákat, a Nap éppen hogy bekúszott két bérház tűzfala közé. Az álom és ébrenlét között akaratlanul mász­tam ki az ágyból, és kinéztem az ablakon. Tavaszra kitakarították a környéket, de a szemközti parkban por szállt, s néhány mű­anyagzacskó. Alig múlt hat óra, odakint fázós madarak ültek a dróton, lengtek a rü­gyet ringató ágakon, ünneplőbe öltözött a táj, s arra ébredtem, hogy csöng a telefon. Cigarettáért nyúljak-e először, vagyakagy- lóért? Az álmoskönyv szerint a hajnali min­dig rossz hír, ezért aztán komótosan rá­gyújtottam, s kivártam a szokásos nyolc csöngetést. Miután bemutatkoztam, egy férfi azt kér­dezte, hogy megtaláltam-e a sajtószabad­ságért protestáló kék szalagot, s hogy él-e az édesanyám... Nemleges válaszaimat nem tudtam előadni, mert lecsapta a kagy­lót. Persze, bosszankodtam. Nem elsősor­ban a korai, otromba ébresztő miatt, ha­nem a névtelenségbe burkolózó gyávaság okán. Tudom, hogy aki közhivatalt vállal, annak a közszereplést is vállalnia kell, an­nak minden előnyével és hátrányával, fé­nyességével és mocskával is... Véleménye­met nevemmel jegyzem, s nem titkosítot- tam telefonomat. Két nappal a márciusi ünnep előtt levelet kaptam Csincséről. Sze­mét,jellemtelen, mocskos újságírónak titu­lált az a magyar állampolgár, aki nem volt rest 19 forintos bérmentesítés fejében közöl­ni velem egy cikkem kapcsán, hogy poszt- kommunista, zsidó és cigány vagyok. Együtt és egyszerre. Csak úgy lesből tüzel­ve, a duellum lovagias szabályainak elha­gyásával. Pusztán csak azért, mert nem ér­tünk egyet, egynémely dologban. De ennek semmi köze származásomhoz, világnéze­temhez, s anyámhoz. Káromkodtam egy szelídet, aztán fölfűz­tem a kokárdát. Ünnepeltem, s figyeltem az ünnepet. Az utcán, a bolond szélben, a televízióban és a rádióban, ahol szintén nem a boldog szellő lengedez. A jeles nap kapcsán és ürügyén sokféle vélemény fogal­mazódott meg. A határon inneni és túli ma­gyarság méltó módon hajtott fejet, de ezek­ben a fejekben - itt is, ott is - ugyanazok a tények másként fogalmazódtak meg, s ez a bolond szél összekuszált mindent. Szer­dán, 16-án az egyik lap főszerkesztője azt mondta a televízióban, hogy teljes a sajtó- szabadság. A másik úgy vélekedett, hogy ez nem igaz, s itt az elektronikus médiák­ra gondolt. A köztársasági elnök és néhány kormánypárti szónok véleménye sem, esett egybe ebben a témában. A fővárosi főpol­gármester a cenzúráról beszélt, Csurka örült a nagytakarításnak, de nem hallgat­ta el, hogy még mindig egy etnikai kisebb­ség uralkodik Magyarországon... Közben volt egy kis verekedés is, a szittya bőrfejű- ek összejövetelén. A meteorológia tavasz napjait éljük, s várjuk a szeles, bolond áp­rilist. Mit hoz a jövendő? Hónap hónapot követ. Csöngetnek, nyilatkoznak, kopogtat­nak. Májusban nekünk is lesz egy dobá­sunk. Nem telefonon, nem névtelen levél­ben, nem ökölrázó tüntetésen. Szépen, sze­líden, ünneplőben. És sokan, mert ezt re­mélem. S remélem azt is, hogy a vélemé­nyen (bár a bizonytalankodók számát húsz százalékra becsülik a közvélemény-kuta­tók) nem nagyon változtat majd a kampány hátralévő, eufórikus időszakában. Jöjjön szép május, termésthozó. Az idén ne legyen aszály, mélypont, s fölösleges magyarázko­dás. Éz az év legyen az az esztendő, amely hat évvel az ezredforduló előtt, néggyel a rendszerváltás után piros betűvel kerül a kalendáriumba. Frakciózás közben Rajz: MTI Szabad népek, független hazában Demszky Gábor önkormányzati létünk gondjairól Miskolc (ÉM - MSZ) - A közelmúltban Miskolcra látogatott dr. Demszky Gá­bor, Budapest főpolgármestere. Az egyetemen rendezett önkormányzati fórumon arról beszélt, milyennek látja az önkormányzatok problémáit, mi­ben látja a gondok megoldásait. Az eseményről megjelent szűkszavú tudó­sításnál többet érdemel a főpolgár­mester mondandója, ezért a kővetke­zőkben részletesebben idézzük. Nyertek a kisfalvak A rendszerváltás egyik sikeres alko­tása az önkormányzati törvény - Demszky szerint ugyanis segítsé­gével „ingyen” jutottak vagyonhoz a városok, falvak, maguk dönthetnek a helyi közügyekben. A kisfalvak nem csupán azért jártak jól, mert eddig elképzelhetetlen nagyságú pénzeket, fejlesztési lehetőségeket kaptak, hanem mert ezáltal meg­menekültek a legrosszabbtól, a tel­jes elsorvadástól. Nem véletlen, hogy sokan úgy gondolják: az önkor­mányzatok bankszámlái sokat mu­tatnak, tartalékaik hatalmasak. Való igaz, naponta látnak világot a sajtóban hírek arról, hogy melyik község milyen céltámogatást nyert el, s hogy ebből mit épít. Ami a kapott vagyont illeti, Demszky szerint csak kevés önkor­mányzat (nagyvárosok, idegenfor­galmi szempontból fontos települé­sek) jutott olyan eszközökhöz, ame­lyek forrásokat hoznak. Ellenkező­leg: az átvett iskolák, kórházak és egyéb intézmények meglehetősen lerobbantak, így nem lehetőség, ha­nem valóságos kényszer az állandó felújításuk, karbantartásuk. Ráa­dásul az üzemeltetésük is hatalmas kiadásokkal jár. A főpolgármester egyébként helyes­li az aprófalvak megmentését, de felveti: a kampányszerű infrastruk­turális fejlesztések vajon megala- pozták-e a községek gazdasági fej­lődését, vagy csak rövid távú politi­kai érdek volt a felfuttatásuk? A tények azt mutatják: állami tá­mogatásként valóban az önkor­mányzatokhoz kerül a nemzeti össztermék (a GDP) jelentős hánya­da, 1993-ban például összesen 63 százaléka, a pénz mégis kevés - a városok vezetői szerint. Az állami támogatás nem mennyiségét, ha­nem arányát tekintve magas. Normatív támogatások A pénzzel nemcsak az a baj, hogy kevés, hanem hogy milyen formá­ban kapják az önkormányzatok. Az állami támogatások többsége nor­matív és nem fedezik az „önként vállalt” feladatokat. Sok a céltámo­gatás, ami ahhoz vezet, hogy tulaj­donképpen az állam szabja meg, mit fejlesszenek. Ha közvetve is (mert a támogatást nem muszáj igé­T. Asztalos Ildikó, Miskolc pol­gármestere látta vendégül Demszky Gábort Fotó: Laczó József nyelni, ám bolond, aki nem szerez meg minden pénzt, amit lehet), de így az állam korlátozza az önkor­mányzatok gazdasági döntéseit, kényszerpályára tereli a gazdálko­dásukat. Nemcsak azzal, hogy meg­szabja, mire ad, hanem azért is, mert az úgynevezett „saját erőt” is le kell tenni és így bizony kevesebb jut másra. Az önkormányzatok mű­ködésébe egyre több, föntről megha­tározott feladat ékelődik - gondol­junk csak a közalkalmazotti tör­vényben előírt bértarifa-rendszer fedezetének előteremtésére! Van persze lehetőség hitel felvételé­re, ez azonban kétélű fegyver. Át­meneti fizetési gondok, épülő beru­házások fedezésére alkalomszerűen felvehető, de csak egy bizonyos ha­tárig. Az egyik gond, hogy nem tud­ják a városok vezetői, hogy települé­sük majdan milyen irányba fejlődik. Ha rossz célokra vesznek fel hitelt, később az utódok is teljesen fölösle­gesen nyögik a terheket. A másik - a nemzetgazdaságnál már jól is­mert forma - az adósság-spirál be­indulása. Az önkormányzat egy idő után hitelt hitelből fizet és úgy ela­dósodik, mint az egész ország. Az önkormányzati finanszírozások gondjai: az állami támogatások túl magas aránya, a céltámogatások központi meghatározottsága és az, hogy mindezek közepette nem tisz­tázott, mely feladatok az állam és melyek a városok kötelezettségei. Több helyi adót Demszky Gábor szerint a legneural­gikusabb pont a személyi jövede­lemadó. Az ugyanis nemcsak ará­nyát tekintve nagy és sújtja az adó­zókat, hanem mert kis hányada (az idén csak 30 százaléka) kerül az ön- kormányzatokhoz. A főpolgármes­ter úgy képzeli, hogy a személyi jö­vedelemadó maradjon ott, ahol megtermelik. A városban, a falu­ban, ahol a polgár él, koptatja az utat, óvodába járatja a gyerekét. Nem minden szándék nélküli ez a kijelentés. Mert vannak olyan adó­fajták (összesen négy), amelyeket most is kivethetnek az önkormány­zatok a lakókra, azonban a legtöbb helyen csak az iparűzési adó behaj­tásával élnek. Egyszerűen azért, mert látják: a személyi jövedelemadó és a tb-járu- lék akkora teher, hogy ennél többet nem bírnának el a polgárok. A cél tehát: csökkenteni az szja-t, ami az önkormányzatoknál marad és mel­lette mind a négy adófajtát működ­tetni. A főpolgármester úgy érzi, így min­denki méltányosabban járulna hoz­zá települése működéséhez, fejlesz­téséhez, ugyanakkor a városok nem szorulnának hitelfelvételre. Csak említésül: Budapest az idén akkora hitelt vesz fel, amire semmi szüksé­ge nem lenne, ha legalább az szja 35 százalékát kapná a büdzsétől - mint tudjuk, ezt nem sikerült elér­ni, hiába fogtak össze az ügy érde­kében polgármesterek, parlamenti képviselők. Kérdés, mi lesz az olyan falvakkal, ahol maximális a munkanélküliség és ezért minimális a jövedelemadó­ból származó bevétel? Demszky sze­rint ezeken a pontokon kell beavat­koznia az államnak, mégpedig úgy, hogy sajátos kiegyenlítő szerepet vállal magára: aki önerőből nem jut hozzá, kap a költségvetésből. Persze nem annyit mint áld maga „termeli” a pénzt, a gazdag város legyen fej­lettebb, a szegény kevésbé - mert így igazságos. Szükségesnek tűnik az is, hogy az önkormányzati törvény - amely módosításra szorul - a későbbiek­ben az olyan célokra biztosítson ál­lami pénzeket, amelyek népesség­számhoz kapcsolódnak. Például: a tömegközlekedéshez, amelyre most szinte minden város (köztük Mis­kolc) nagyon sokat költ. Az új, ke­vésbé normatív támogatási rend­szer feltétele, hogy végre szétválja­nak az állami és önkormányzati fel­adatok, hogy pontosan meghatároz­zák, kinek és mi a kötelessége. Per­sze úgy, hogy a teljesítéshez pénz is jusson. Az uralkodó állam helyét előbb- utóbb át kell vegye egy olyan, de­mokratikus viszony az önkormány­zatokkal, amit egyetlen szó jól jelle­mez: a partnerség. Kossuth emigrációban írt alkot­mánytervezetére utalva Demszky ezt így jellemezte: legyünk „szabad népek független hazában”. Lakásvásárlás kárpótlási jeggyel Miskolc (ÉM) - Miskolcon folya­matosan értékesítik az önkormány­zati lakásokat. Mint azt a rendelet előírja, a kárpótlási jegyek eredeti tulajdonosai, tehát azok, akiket kárpótoltak, erre a célra használ­hatják fel legkedvezőbben jegyei­ket. Mégpedig azért, mert kamatok­kal növelt összegen számolhatnak vele az értékesítők, s ez már tavaly is meghaladta a névérték 140 szá­zalékát, az idén pedig még tovább növekedett. A város eddig több mint 100 millió forint értékű kárpótlási jegyre tett szert lakások eladásával. Korábban csak azok vehettek így la­kást, akik 1991. július 11-e után kö­töttek lakásvásárlási szerződést az INKÖZ Irodával. A város közgyűlé­se legutóbbi rendes közgyűlésén módosította ezt a határidőt: most már azok is felhasználhatják lakás­ra kárpótlási jegyüket, akik 1990. május 2-a után szerződtek. Az új határidő magyarázata: ekkor ala­kult meg a rendszerváltás utáni el­ső kormány. Az ózdi szívbetegek klubjában Ózd (ÉM - KM.) - Évi közgyűlésü­kön először az elmúlt évben elhunyt tagjaikra emlékeztek Ózdon a szív­betegek klubjának tagjai. A kilenc éve nagy sikerrel működő klub ta­valyi munkáját Nagy Antal, vezető­ségi tag, majd Puchreiner Henrik klubtitkár elemezték. Szóba került: igen nehéz anyagi körülmények kö­zött kell működniük, noha a klub tevékenysége iránt egyre nagyobb az érdeklődés városszerte. Jó példa erre, hogy csak az utóbbi hónapok­ban huszonöt új tag kérte felvételét a klubba. Számos segítőjük közül kiemelkedő támogatást kaptak dr. Varga Tibor főorvostól és Nyerges Tibortól, a Családsegítő Szolgálat vezetőjétől. Az általuk benyújtott eredményes pályázatok biztosították lényegé­ben a klub működésének anyagi fel­tételeit. Fontos eseménye volt az el­múlt évnek az is, hogy szerződést kötöttek a Medicorral, s így sikerült olcsó vérnyomásmérőkhöz juttatni a klubtagokat. Szívbeteg klubtagok Az idei esztendő terveiről dr. Varga Tibor szakmai elnök szólt a közgyű­lés résztvevői előtt. Ebben kiemel­kedő szerepet kap a 10 éves jubile­um méltó megünneplése jó akciók­kal, rendezvényekkel, az évtized Fotó: Kerékgyártó Mihály alatt történteket megörökítő kiad­vány megjelentetésével. Az ózdi szívbetegek klubjának közgyűlése az új vezetőség megválasztásával ért véget. Lényegében a teljes előző vezetés ismételt bizalmat kapott. Eddig még nem volt erdőtűz Miskolc (ÉM - K.L.) - Megkezdőd­tek a tavaszi munkák. Égetik a gazt a kiskertekben, a hétvégi parcellá­kon - de a felhagyott mezőgazdasá­gi területeken is. Különösen a hét végeken „füstöl a határ” a meggyúj­tott gaztól, mezőgazdasági marad­ványoktól. Ez pedig különösen eb­ben a szeles időben igencsak tűzve­szélyes - bár szerencsére még nem érkezett erdőtűzről jelentés. Az erdőtüzek lehetséges megakadá­lyozására Cserép János az Északer­dő Rt. vezérigazgatója intézkedési tervben hívta fel az erdészetek fi­gyelmét. Ennek alapján például a parasznyai erdészetnél főállású tűz­védelmi őrt alkalmaztak, míg a Sa- jóvölgyi Igazgatóság már elrendelte a tűzgyújtási tilalmat a felügyelete alá tartozó erdőségekben. Mindezekre az intézkedésekre an­nál is inkább szükség volt, mert a múlt évi több mint 660 hektárnyi erdőtűzkár jelentős része ezekre a területekre, az úgynevezett Ózd környéki „patkóalakú” területre esett. Emellett természetesen más­hol, összesen 159 erdőrészben oko­zott kárt a vöröskakas. Az okokat vizsgálva megállapították, hogy az haraszt, szőlővenyige, gazégetésből származott. A természeti ok, mint villámcsapás összesen csak 3 eset­ben szerepelt a statisztikában. Az erdészetek tűzvédelmi őrszolgá­latot szerveznek elsősorban a hétvé­geken, emellett figyelmeztető táblá­kat helyeznek ki. Az erdészeti mun­kák nagy részét már vállalkozásban végzik - ezért a vállalkozókat is fi­gyelmeztetik a fokozott elővigyáza­tosságra, a tűzvédelmi előírások be­tartásának fontosságára. Ezzel re­mélik elejét lehet venni a jelentős károkat okozó erdőtüzeknek. Borsodi táj avartűz után Fotó: Fojtán László A Fény írta Miskolc (ÉM) - Sajátos témavá­lasztását, megszokott hangvételét ez alkalommal is megőrizte a Fény, amelyik évente néhány alkalommal jelenik meg a megyében. A márciusi lapszámban természetesen a fő he­lyen szerepel a hazánk történelmi dátumáról, 1848. március 15-éről szóló megemlékezés. Kokárdás március a címe az írásnak, amely­nek szerzője Gyöngyösi Gábor. Gazdasági témájú, valamint közéle­ti kérdéseket boncolgató cikkek is olvashatók a Fény-ben. Bizonyára gondolatébresztőnek szánta írását Kobold Tamás, midőn gazdaságpo­litikánkról és az ezzel kapcsolatos erkölcsi összefüggésekről szólt. Hangsúlyozza, hogy jelentős szere­pe van a bizalomnak a privatizációs folyamat lebonyolításának módjá­ban, eszközeinek megválasztásá­nál. Elemzi a kormányzati maga­tartást, majd írását azzal a gondo­lattal fejezi be: Vonzó és minden va­lószínűség szerint a mainál hatéko­nyabb gazdaságpolitika lenne a bi­zalom elvének minél szélesebb körű érvényre juttatása, egy határozot­tabb ellenőrzéssel párosítva. A má­jusi választások közeledtével ter­mészetesen bő terjedelemben ad hírt a lap a kampány híreiről, vala­mint bemutatja azokat a személyi­ségeket, akiket országgyűlési képvi­selőjelöltként javasolnak Borsod- Abaúj-Zemplén megye választókör­zeteiben. Pollenjelentés Miskolc (ÉM) - A hideg éjszakák és a viharos szél hatására lecsök­kent az összpollenszám a levegő­ben, így az elmúlt öt napban alatta maradt annak az értéknek, ami ki­válthatja az allergiás tüneteket. Továbbra is virágzik az erősen al- lergén mogyoró, az éger, a kőris, a szil- és a nyárfa. A közelmúltban megjelent a kevésbé allergén fűz vi­rágporszeme is a levegőben. Ha fel- melegszik az idő, ezeknek a virág­poroknak az allergizáló hatásával mindazoknak számolniuk kell, akik arra érzékenyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom