Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-22 / 68. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Katedra 1994- Március 22., Kedd Információk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézetből Félidejéhez közeledik az általános- és középiskolák diákjainak tanulmányi versenysorozata. A közel 800 fiatal több mint ötven, különböző versenyen méri össze tudását. Az eredményekről a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet kiadványa, a Hírlánc folyamatosan tájékoztatja az érdeklődőket. A mezőkövesdi Bayer Róbert Középiskolai Kollégiumban március 30-án rendezik meg a megyei középiskolai kollégiumok versenyét. A mai magyar állam címmel Kukorelli István, az ÉLTÉ tanszékvezető tanára tart előadást március 23-án, szerdán délután 3 órától a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézetben. (Miskolc, And- rássy u. 96.) Az előadás előtt megvásárolható a 8. osztályos Állampolgári ismeretek tankönyv, valamint az új általános iskolai olvasókönyv-sorozat. Elkészült az április 11-i továbbképzési nap programja, az általános- és középiskolai tanárok számára meghirdetett előadások időpontja, helyszíne megtalálható a Hírlánc márciusi számában. Milyen legyen a nyelvtanárképzés a XXI. században? címmel - a MAB Nyelvtudományi Munkabizottsága, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének Idegennyelvi Intézete, a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet valamint a IÍ. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár szervezésében - április lián, hétfőn délután 2 órától nyelvtanári ankét lesz a Miskolci Akadémiai Bizottság Székházában (Miskolc, Szabadság tér 3.). Az ankéton 20-20 perces előadások hangzanak el a következő témákról. Milyen nyelvészeti ismeretekre lesz szüksége a XXI. század nyelvtanárának? Vitaindítót mond: dr. Korponay Béla tanszékvezető egyetemi tanár (Miskolci Egyetem, Angol Nyelvészeti Tanszék). Az irodalom és az országismeret szerepe a jövő század nyelvszakos tanárainak képzésében. Vitaindítót mond: dr. Pálffy István tanszékvezető egyetemi tanár (Miskolci Egyetem, Angol Irodalmi Tanszék). Az alkalmazott nyelvészet funkciója a nyelv- tanárképzésben. Vitaindítót mond: dr. Klaudy Kinga tanszékvezető egyetemi docens (Miskolci Egyetem, Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék). Nyelvtanárképzés a XXI. században a nemzetközi tendenciák és társadalmi igények tükrében. Vitaindítót mond: dr. Gardus János tanszékvezető egyetemi docens (Miskolci Egyetem, Szlavisztika és Romanisztika Tanszék). A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet az 1994/95. tanévre is megjelenteti Bállá Árpád történelmi témazáró feladatlapjait. A feladatlapok évfolyamonként külön-külön füzetben dolgozzák fel a tananyagot, s valamennyi tankönyvi témát A és B. variációban is tartalmazzák. Bár a Filla-Balla-Helméezy-Fekete tankönyvsorozatra épülnek, más tankönyvek esetén is jól alkalmazhatók mind tudásmérésre, mind készségfejlesztésre. A két évvel ezelőtti Erkölcs és nevelés című konferencia folytatásaként a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet június 22-én és 23-án megrendezi a Tolerancia-szeretet-nevelés elnevezésű szakmai tanácskozást. A konferencia tervezett témái: A másság tiszteletére nevelés; Világnézeti semlegesség?; „Világnézeti nevelés”; Mit ér az iskola, ha magyar?; A pedagógiai gyakorlat jellegzetes konfliktusai; Tolerancia és intolerancia a nevelésben. Bővebb felvilágosítást a Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézetben kérhetnek az érdeklődők. (3534 Miskolc, Andrássy u. 96. Telefon: 350-433) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet gondozásában - az utóbbi időben - a következő kiadványok jelentek meg. Dr. Szebenyi Péter szerk.: Hogyan készítsünk helyi tanterveket? Lénártné Horváth Ilona szerk..: Embertan, óraleírások gyűjteménye Török Ferenc: Stilisztika és verstan lírai művek elemzéséhez Csak a katedrától köszönt el Hajdú Imre Hivatalosan éppen a mai napon, március 22-én vonul nyugállományba Deák Imre. És itt most egy pillanatra meg is kell állnom. Meg, mert ugye most annak kellene következnie, hogy ki is ő voltaképpen. Honnan, milyen pályáról, milyen foglalkozási ágból, munkahelyről vonul nyugdíjba. Csakhogy számomra az ő esetében ez nem ilyen egyszerű feladat. Tudom, mondják erre azok akik ismerik, hogy mi ebben a bonyolult. Hisz tanár volt, s a miskolci Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkás- képzi Intézetből kapja meg az „obsi- tot”. Ez így valójában igaz, én mégis kissé habozok. Sőt idegenkedem is, ettől a leegyszerűsített meghatározástól! Mert, Deák Imre ugyan valóban tanár volt, de ha hozzáteszem, hogy mérnök-tanár, így már egy kicsit több is, masabb is, és még nincs vége a sornak. Hiszen jómagam szívem szerint kertészmérnöknek titulálnám (az is egyébként!), sőt ezen belül akár szőlésznek, akár dísznövénykertésznek is mondhatom nyugodtan. Deák Imre tulajdonképpen mindvégig gyakorlati szakember volt, aki élete egy jelentős részében - tanárként - az ifjúságot nevelte a gyakorlati életre. Nem tudom, sok-sok száz tanulmánya közül kiben mi maradt meg róla. Lehet, hogy az is, milyen a Lenz- Moser szőlőművelés, vagy hogy hogyan kell szaporítani begónia tu- berhybrida nevű dísznövényt. Szóval ezek a konkrét szakmai tudnivalók. Ám mégis úgy gondolom, hogy ezek mellett az is, s ez talán valamennyi tanítványában ott él máig élő igazságként, netán „védőoltásként”: hogyan tud az ember, hogyan kell tudnia az embernek akár a jég hátán is megélnie. Számomra, aki hajdanán tanárkollégája voltam Deák Imrének, elsősorban ez a kép marad(t) meg róla. Optimizmust, akaraterőt, helyzet- felismerő képességet, cselekvési gyorsaságot én azt hiszem minden gyermek tanulhatott Deák tanár úrtól. Pályája, mint korábban már utaltam rá gazdag és szerte ágazó Nyugállományba vonul Deák tanár úr roló: Fojtán László volt.Tiszafüreden született, ott végezte el a négy polgárit, majd azt követően Egerben a hároméves Állami Kertészképző Iskolát. (Ez a későbbi technikumoknak felelt meg.) 1951-ben a Dunakömlődi Állami Gazdaságba került, ahol oly híres szőlész, mint Katona József volt. a „főnöke”. 1955-ig dolgozott itt kertészeti brigádvezetö agronómusként. Ezután következett az Agrártudományi Egyetem Kertgazdasági kara (a mai Kertészeti Egyetem elődje). Onnan kertészeti felügyelőnek Tokaj-Hegyaljára került. Később a szerencsi járás szőlészeti előadója lett, majd pedig megyei szőlészeti felügyelő. 1963-ban kérte ki az akkori Sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikum tanárnak, s tulajdonképpen innentől datálható Deák Imre pedagógusi pályája. Újhelyben üzemszervezést, számvitelt, géptant, valamint gyógynövénytermesztést tanított. Két év múlva Erdőbényére, a megyei tanács akkori oktatási központjába nevezték ki igazgatónak. Évente 600 felnőttet képeztek itt a borász, szőlész, dohánytermesztő, növénytermesztő, növényvédő szakokon. Ez idő alatt végezte el a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárképző szakát. 1967-ben megszűnt a bényei oktatási központ, helyette Tokajban megkapták az akkori gépállomás épületét, ahol neki kellett megszervezni, kialakítani a Mezőgazdasági Gépész Szakmunkásképző Intézetet, melynek egyben igazgatója is lett. Tokajból került át Abaújszántóra, illetve Miskolcra, ugyanis a következő munkahelye az abaújszántói Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet e két településen munkálkodott. Szántón szőlészeket, Miskolcon dísznövénykertészeket képeztek. Ez utóbbi részleg Deák tanár úr ideje alatt fejlődött fel 9 osztályos, szinte önálló intézménnyé.Ezekre az évekre különösen szívesen emlékszik vissza, úgy mond ;jó csapat volt” az akkori tantestület. 1985-ben a mezőgazdasági szakmunkásképzés nagy átszervezésekor (Miskolcon egy nagy szakmunkásképzőjött létre a kertészeti, élelmiszeripari szakmák oktatására), Deák Imre - a hozzá mindig legközelebb álló, legjobban szeretett feladatot kapta, a gyakorlatot. Gyakorlati oktatásvezetőként tevékenykedett, s része volt sok-sok, a szakmáját jól elsajátító kertész felnevelésében. 1987-ben került át a „Szemerébe”, ahonnan most nyugállományba vonult. Nevelőtanárként dolgozott, emellett persze a gyakorlati oktatásban is, az úgynevezett gazdasszonyképzésben.Dióhéjban ennyi a múlt... s hát következzék a jelen! Mert Deák Imre nem az az ember aki csak úgy egyik napról a másikra leteszi a lantot! Ami esetében mondjuk egy metszőolló. Van 800 négyszögöl szőleje, - szóval az első szerelme örökre megmarad - s aztán van család, gyerekek, testvér, barát, ismerős - s tudják, hogy mennyi ember él körünkben akik egyébként szeretik a rózsákat, a csemegeszőlőt, a jó bort, de fogalmuk nincs hozzá, miként kell e növényeket megmetszeni,vagy megvédeni azoktól az apró, undorító, izgő- mozgó rovarkáktól. S míg lesznek ilyen emberek, ami biztos, Deák Imrét sokan fogják hívni a jövőben is. Ö pedig ennek örül, mert a jó vörösbor, és a finom falatok mellett a társaság az ami élteti. Tanár Úr! Hogy minél több, s minél hosszabb ideig kijusson Neked az imént felsoroltakból, kívánok hozzá jó egészséget! Neked is, meg a barátoknak is!. A demokrácia kis körei: iskolaszékek Dr. Lénárt Béla Az 1993-ban elfogadott közoktatási törvény sok vitát váltott ki, egyes témák körül pedig ugyancsak megsűrűsödtek a vita hullámai. Többek között az iskolaszékek gondolata sem tartozott a problémamentes kérdések közé. Kötelező legyen-e vagy ajánlott, mennyi döntési jogkört kaphat és milyen tartalommal, hogy ne veszélyeztesse az iskola autonómiáját, ugyanakkor más érdekeket is megjelenítsen, kik és hogyan lehetnek tagjai főleg a szülők közül, egyáltalán szükség van-e rá a jelenlegi magyar viszonyok között? Kérdések, amelyek egyik részére a törvény már pontot tett, további kérdések, amelyekre majd az élet, az idő, a gyakorlat adja meg a választ! Az tény, hogy a nyugati államokban ma is fontos részét képezik az oktatás struktúrájának, az is való, hogy hazánkban Eötvös gondolata alapján csaknem 100 évig működtek az iskolaszékek. Mindkét helyzet némi megvilágításra szorul. A nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban többnyire alulról építkező, a helyi közösségek kezdeményező és finanszírozó erejére támaszkodó iskolarendszer alakult ki, így teljesen nyilvánvaló volt egy olyan testület (school board) létrejöttének szükségessége is, amely az állami támogatás teljes hiánya vagy kicsiny mértéke miatt gondoskodott a helyi anyagi erők mozgósításáról oktatási célokra fordításáról. Nyugodtan mondhatjuk: iskola nem működhetett iskolaszék nélkül! A probléma ott és akkor jelentkezett, ahol és amikor az állam - felismerve az oktatás fontosságát - maga is növekvő mértékben kezdett hozzájárulni az iskolák fenntartásához, természetesen egyre nagyobb mérvű beleszólást követelve magának az oktatásba. Megkezdődött az állami centralizáció és törvényi szabályozás erőteljes menete. Mindenütt, ahol ez komolyan érvényesült, halványodni kezdett az iskolaszékek jelentősége. Mindenütt azonban, ahol a helyi érdekek - akár komoly anyagi erőfeszítések mellett is (helyi iskolaadó, magas tandíjak, stb.) - továbbra is erősen érvényesültek, az oktatás ezután is döntően helyi irányítás alatt maradt. Egy amerikai kisvárosban ma is komoly társadalmi rang és presztízs school board tagjának lenni, akár úgy is fogalmazhatnánk: az iskolaszékek a helyi politizálás fontos láncszemei maradtak. Hazánkban 1868-1948 között rendkívül nagy volt az iskolák (és itt csak a népiskolákról van szó) fenntartói heterogenitása.Döntóen egyházi, kisebb mértékben községi és állami (néhány magániskola) fenntartásban működtek népiskoláink. Az egyházi és községi intézmények fenntartói a helyi egyházi és képviselő-testületi közösségek voltak, forrásuk az egyházadó és az 5 százalékos iskolaadó volt. Mi sem természetesebb, hogy a helyben összegyűjtött pénz (hosszú évtizedeken át természetbeni jövedelem is!) elosztásáról, hovátartozásáról helyben akartak dönteni! Nyilvánvaló volt tehát az iskolaszékek komoly fenntartói jogkörrel való felruházásának ténye. A helyzet azonban fokozatosan változott, az államsegélyek egyre nagyobb részét tették ki az iskolák működési költségeinek, ezzel együtt nőtt az irányító, beavatkozó szerep is. (Állami kiegészítés esetén az iskolaszék által választott tanítót a minisztérium hagyta jóvá, a tanfelügyelő felülbírálhatta az iskolaszéki döntéseket, stb.) Törvényszerűen csökkent tehát az iskolaszékek jelentősége, és az csak a legtermészetesebb volt, hogy állami iskolákban nem is működtek ilyen testületek. E logika alapján az is nyilvánvaló, hogy 1948-tól, az oktatás totális államosítása és centralizációja kezdetétől nem volt szükség többé ilyen szerepkörre. Ezért nem tudtak megerősödni azok a törekvések, amelyek az úgynevezett iskolatanácsok felállításával fel akarták újítani a helyi érdekek érvényesítésének lehetőségeit. Ellene szólt az egész rendszer logikája, típusa! 1989 óta újra változott a helyzet, a helyi társadalmi politizálás, a helyi érdekek érvényesítési igénye szükségessé teszik a helyi iskolapolitika megindítását is. A kérdést azonban az teszi bonyolulttá, hogy ma még mindig nagy az állam befolyásoló szerepe és anyagi kötelezettségvállalása (fejkvóta vagy a pedagógusok bérezésének teljes felvállalása stb.), nem hatékony a helyi társadalom érdekérvényesítő ereje, és alig van lehetőség helyi anyagi erőforrások mozgósítására. Mindezek ellenére a törvény kötelezően előírta az iskolaszékek felállítását és nemcsak az általános iskolákban, hanem középfokon is. Az ellentmondások és problémák kézenfekvőek. Csupán néhányat említsünk meg:- Milyen hatáskörrel működjön az iskolaszék? (Törvény szerint csak saját működését szabályozhatja).- Hogyan működjenek azok az iskolaszékek, amelyek nem egy településről gyűjtik egybe tanulóikat? Az iskolaszék ugyanis tipikusan helyi politikai eszköz, 10-15 településről összejött tanulók konglomerátumában melyik település érdekeit kell szem előtt tartani, az iskola székhelyét avagy a többiét?- Hogyan tud kapcsolatot teremteni és szülői érdekeket képviselni a szülői oldal, amikor a kapcsolatrendszer élővé tétele még egy nagyobb településen belül is nehézkes, hát még sok település esetén? (Egy országos beiskolázású intézmény esetében ez egyenesen az illúziók területén mozog!) Mégis meg kell próbálkozni velük! A jövő ugyanis a helyi demokrácia kiszélesedése, a helyi társadalom politikai és anyagi megizmosodása felé mutat. Mindez elképzelhetetlen egy, a nagy állami vonulatba ugyan beilleszkedő, de mégis markáns helyi arculatot mutató iskolapolitika nélkül. A tankerület hírei- Kisiskolák - nagy gondok. Ez volt a mottója annak a tanácskozásnak, amelyet az összevont alsó tagozatos osztályokban tanító kollégák számára szerveztünk március 11-én. Valamennyien egyetértettek azzal a követelménnyel, hogy a kisiskoláknak el kell nyerniük szűkebb és tágabb környezetük bizalmát, és versenyképessé kell válniuk. Sokan kifogásolták, hogy viszonylag kevés a kisiskolák számára adaptálható pedagógiai program. Különösen vonatkozik ez a tanulói személyiségformálás és a tehetséggondozás területén végzett munkára. A tankerülethez tartozó Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyében jelenleg 92 általános iskola csaknem 1500 tanulója végzi tanulmányait összevont tanulócsoportokban. Ezek a számadatok is jelzik a feladat nagyságát, és indokolják a tanácskozáson felvetett problémák megoldásának szükségességét. A március 11-i rendezvény egy tanácskozássorozat kezdetét jelentette, amelyet az „Összevont Tanuló- csoportban Tanítók Egyesülete” kezdeményezett. Az Egyesület várja soraiba azokat a kollégákat, akik a jövőben is szívesen cserélnék ki egymással tapasztalataikat. Az ideiglenes ügyvivő testület Borsod- Abaúj-Zemplén megyei képviselőjének neve: Nagy Jánosné, címe: 3773 Sajólászlófalva, Hunyadi u. 14. Telefon: 48/345-458.- A mezőkövesdi Bayer Róbert Középiskolai Kollégiumban március 30-án 8.30 órai kezdettel rendezzük meg Borsod-Abaúj- Zemplén megye kollégista diákjainak szellemi vetélkedőjét, a Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézettel együttműködve. A programban helyet kap a kollégisták pályamunkáiból rendezett kiállítás megnyitása, a kollégiumi igazgatók megbeszélése és az egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek előadása is. Az egyéni verseny első három helyezettje pénzjutalmat kap, a csapat- verseny legjobbjai pedig tárgyjutalomban részesülnek. A verseny födí- ját, a vándorserleget a csapatversenyben győztes kollégium tanulói fogják elnyerni.- Az olvasás- és írászavarok kezelésének kérdéseiről rendezünk szakmai konferenciát április 13-án, szerdán délelőtt 9.30 órai kezdettől Miskolcon, a nemzetközi Kereskedelmi Központ nagytermében. (Mindszent tér 1.) A téma iránt érdeklődő pedagógusok - a speciális elméleti ismereteken kívül - hasznos gyakorlati tanácsokat kaphatnak a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Beszédjavító Intézetének szakembereitől. Észak-Magyarországi Tankerületi Oktatásügyi Központ Iskolaavató Aranyosapátiban Aranyosapáti (MTI) - Szabolcs- Szatmár-Bereg megye egyik legszegényebb körzetében a beregi 2200 lelkes Aranyosapátiban avattak 36 millió forintos költséggel épült új iskolát vasárnap. Az ünnepség után az intézmény aulájában megnyitották a községben két éve működő nemzetközi képzőművészeti alkotótábor első kiállítását. Az bj iskolához kapcsolódó tornacsarnokban Pálfi András a község polgármestere köszöntötte a helybélieket és a meghívott vendégeket. Elmondta: csaknem 13 millió forint állami támogatást is kaptak az építéshez, a többit pedig a község szorgos polgárai spórolták meg több év alatt. Az elmúlt két esztendőben kialakították a falu víz- és gázhálózatát is, egészségházat, utakat építettek, s most végre elkészült a gyönyörű iskola is, amelyben a település 16 tanulócsoportjából 11 kapott helyet. Az iskolát Medgyesi József, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés elnöke avatta fel, a tornacsarnokot Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok adta át rendeltetésének. A képzőművészeti kiállítást Boros Jenő a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete nyitotta meg. Mint elmondta, az aranyosapáti nemzetközi alkotóház úttörő szerepet vállalt a határon túl élő magyar képzőművészek közösségi szellemének erősítésében. í.
