Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
4 A Itt-Hon 1994. Március 1., Kedd Megláttam a napot... Szikszó (ÉM) - Ebben a tanévben már másodszor rendez önálló kiállítást tanítványai számára Főző Sándor, a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium tanára. A második osztályos Gulyás Csaba után most a végzős Deb- reczeni Andrea kiállítására került sor a Petőfi Sándor Művelődési Központban. Főző Sándor beszél növendékei munkájáról. Amikor megláttam a napot... címmel állította ki festményeit Debreczeni Andrea, akinek festő-példaképe Van Gogh. A csendes, visszahúzódó alkotó a mai ember által elfeledett vagy csak álmaiban létező világot jeleníti meg képein. Tájképein hullámzó tájat, fodrozódó felhőket, csapatban repülő madarakat ábrázol. Sajátos színvilágúak a diák-festő csendéletei: tűzzel, melegséggel teliek. A festmények mellett a kiállításon tűzzománc képekkel is találkozhat a látogató. Iskolánkban évek óta működik tűzzománc szakkör. Tagjai lányok, s bár nagy a csábítás, hogy elsősorban kitűzőket, fülbevalókat készítsenek, most szép tűzzománc képekkel mutatkoznak be. Letűnt kultúrák tűzzománc égetését idézik Gonda Krisztina mun-, kái, Nagy Erzsébet és Gyömbér Bernadett nagy érzékkel, játékos kedvvel használja ki a tűzzománc készítése közben adódó véletlenszerűségeket. Jaczkó Natália cigányos tűzmadara mély érzelmeket tükröz, míg Debreczeni Krisztina képei a bájos, gyermeki világban gyökereznek. Oravecz Eszter munkái az alkotó mély és összetett gondolatvilágáról árulkodnak, s a társak munkáinak szép kiegészítői Sztodola Rita képei. Vidám színfoltja a kiállításnak a hatosztályos gimnazisták, Gecsey Julianna és Pintér Katalin képeinek bemutatása. Polgári védelmi év Az „Európai Polgári Védelmi Bizottság” által meghirdetett Polgári Védelmi Év ifjúsági versenysorozatának eredményeként körzetünkben 1994. január 15-ig 8 iskola készített pályamunkát: Szikszó Általános Iskola, Ináncs Általános Iskola, Baktakék Általános Iskola, Encs Petőfi Sándor Általános Iskola, Encs Kazinczy Általános Iskola, Encs Szakmunkásképző Iskola, Vizsoly Általános Iskola, Hidasnémeti Általános Iskola.A beérkezett pályamunkákkal a pályázatot készítő diákok és felkészítő tanárok maximálisan teljesítették a pályázatban kiírt követelményeket, ezért körzetparancsokságunk a pályázatokat elfogadta, és ezzel a 8 csapat megszerezte a jogot az 1994. március 5-én megrendezésre kerülő körzeti ifjúsági vetélkedőre. A vetélkedő helye: az encsi Kazinczy Ferenc és Petőfi Sándor Általános Iskola. Dsupin János pv.őrnagy körzetparancsnok Beszéddel nem megyünk sokra... Szikszó (ÉM) - A gyermekeket közlekedési szempontból két csoportra lehet osztani. A legkisebbeket mindenképpen kézenfogva tanácsos vezetni, a három-hatévesek ugyanakkor már önállóan is megtehetnek rövidebb távolságokat. Az 1-3 éveseknél szavakkal nem tudunk sokat elérni. Fontos, hogy a kisgyermek mindig kézenfogva járjon az utcán. Mielőtt lelépünk a járdáról, megállunk és körültekintünk - mindez szinte belerögződik a gyermekbe. így majd a későbbiek során is minden valószínűség szerint automatikusan meg fog állni, mielőtt lelépne a járdáról. A 3- 4 évesek már szabadabban mozoghatnak, de ne feledjük, hogy még ők sem mozognak biztonságosan. Gyakran elesnek, nem tudnak kellő időben megállni. Tehát még ők is szigorú és állandó felügyeletet igényelnek.- Ahol forgalom van, ott a gyermekeket kézen fogva kell vezetni, felügyelet nélkül nem hagyhatják el a házat.- Beszéddel, magyarázattal nem megyünk sokra, inkább saját magatartásunk legyen példamutató a gyermekek előtt a helyes közlekedésre.- Semmi esetre se szaladjunk át piroson vagy sárga jelzésen az úttesten, mert a későbbiekben a gyermek is meg fogja engedni ezt magának! Ä legnehezebb a helyzet az 5- 6 éveseknél. Ők már jól, biztonságosan mozognak, hajlamosak a tanulásra, de még ennél a korosztálynál is többet ér a szülők példamutató magatartása, mint a sok magyarázat. Fontos, hogy a gyermeket még idejekorán rendre és pontosságra szoktassuk, hiszen ez a fegyelmezett közlekedésnek is az egyik alapja. Sok szülő gondja, hogy az iskoláskorral kezdődik a gyermek számára a komolyabb élet, vegyen részt tehát bátran a közlekedésben is. Szomorú statisztikák bizonyítják, hogy pont ebben a korban történik a legtöbb baleset legdrágább kincsünkkel. Az izom- és idegrendszer összhangja a reagálásban még nem tökéletes. A legtöbb gyermek nem lát széles körben, mint egy nagylátószögű lencse. Sokan pedig hiába is látják a kép szélén feltűnő járművet, nem tudják annak távolságát vagy közelségét reálisan felbecsülni. Általában csak 14 éves korra fejlődik ki ez a képességük. A serdülőkorban is szükség van még a szülői felügyeletre. Ebben a korban ugyanis hajlamosak gyermekeink a virtuskodásra. Átlagban négyszer annyi baleset okozói és szenvedői a 13-14 éves kerékpárosok, mint a felnőttek. Abban a hitben vannak, hogy már ismerik az összes közlekedési szabályt s járművük tökéletes urai. Pedig ez a gyakorlatban nem így van. A kerékpár ebben az értelemben mái- nem gyermekjáték. Vonjuk be a serdülőkorúakat a családi gépkocsi gondozásába, beszéljük meg velük a túrák útvonalát, képezzük ki őket elméletben és gyakorlatban is megbízható kerékpárosoknak. Neveljük őket a közlekedésben is igazi partnerré. Es mindent összevetve: - Akkor is vezessünk figyelmesebben, ha a gyermek szülője kezét fogva közlekedik a járdán;- A járda szélén álló gyermek bármelyik pillanatban az úttestre szaladhat, eleshet, elcsúszhat;- Gyermek kerékpáros csak ritkán tartja folyamatosan és következetesen a nyomvonalát;- Gyermekeket jelző tábláknál, de egyéb veszélyes helyeknél is vezessünk elővigyázatosabban. Példáid zsákutcában, lakótelepi környezetben, játszóterek, parkok közelében, hiszen a motorizáció rohamos előretörése közepette szinte már csak az ilyen utca és útkörnyezet kínál az önfeledt játszadozásra némileg alkalmas helyet a gyermekeinknek;- A gyermekek csoportosan mindig nagyobb veszélyt jelentenek, mint az egyedül közlekedők;- Gondoljunk arra, hogy a fiatal kerékpárosok még nem tökéletes urai a járművüknek; -Hétvégeken, nyaralóhelyeken- és kiváltképpen az iskolaév kezdetén, valamint végén - a gyermekeink önfeledt lépéseire, játékos lényére fokozottabb veszélyeztetésük miatt még az átlagosan elvártnál is jobban kell ügyelni! Ne szólj szám, nem fáj... Mező István karikatúrája 1994. Március 1., Kedd Itt-Hon A 5 Holdi János Szikszó (ÉM) - Régen történt, éppen hogy kicsöppentem az ötödik elemiből. Kora nyár volt, friss-erős zivatarok szaladtak végig a városon. Egy szép napon haragoskedvű nagyanyám, miután nem győzött elég karaj kenyeret szelni csekély nyugdíjából, kifutónak adott a „Hangya” Úri utcai fióküzletébe. Nem túlzottan forgalmas bolt, üzletvezetővel, egy idős segéddel és Tilda kisasszonnyal a pénztárban. Engem már nagyon vártak. Két napja hirdették az állást az újságban. Különösen Lusztig úr, a létramagas, zörgőcsontú, kajlaorrú segéd veregette barátságosan a hátamat, a fülembe súgván: - Jó hely ez, bikfic! Borravaló is akad, csak sok lesz a szalad- gálnivaló. Nem is volt abban hiány. Tudniillik, eddig két kifutót tartottak, mígcsak valamelyik zsugori részvényes ki nem találta, hogy elég lesz egy is. Szóval rám szakad a töméntelen munka, vége lett a csavargásnak, nem bámészkodhattam hosszú délutánokat Svarc tata hírhedt kocsmája előtt. Elmúlt tehát a derűs világ. Reggel nyolctól este nyolcig hurcoltam a hátikosarat sóval, paprikával, liszttel, kávéval, meg mindenfélével alaposan megpakolva. Egyáltalán nem dicsekedhettem rózsás élettel! Tövises élét azonban a borravalók letompították. Délben nem jártam haza ebédelni (ennek meg nagyanyám örült), a főutcán, a hentesüzletben mindig meg tudtam venni a magam „keverékét”. Ajajj! A keverék! Csodálatos eledel! Volt abban minden: szalámi- és kolbászvég, szalonnadarab, rosszul metélt felvágott, égett tepertő, szotykos disznósajt. Néha hurka is akadt és... és mi kell még egyéb egy su- hancnak, akinek jó gyomra és ép foga van! Ilyenkor enyém volt a világ, meg az egész zeg- zúgos Hernádpart, meg a híd melletti sétány. Ide járogattam, itt töltöttem egy órától háromig a déli ebédidőt, a félvekni és a keverék társaságában. Meg volt nekem más társaságom is. Hétpróbás gonosztevők, vad banditák, öreg kastélyok titkos ajtókkal és süllyesztőpadlóval. És volt egy félistenként tisztelt és bámult, nagyhírű, sastekintetű, félelmet nem ismerő, roppant okos defektivem: Sherlock Holmes. Róluk olvastam. Hogy milyen izBolvonsás a tótocskák között galmas is volt ez, istenem!... Fogyott a keverék, a kenyér, zöldellt a fű a Hemád partján, a sétányon csinos dadák sétáltatták a szerencsés csillagzat alatt született lurkókat, a nap melegen, szegényt védőén sütött. A közelben izmoskarú fuvarosok rostálták a Hernád lágy homokját. Lapátjuk csengése és lovaik horkantása a sétányig hangzott. Ám egyszer- csak, zúgva-kongva félhármat ütött a toronyóra. És a legizgalmasabb fejezetnél: már öt ember feküdt holtan a titokzatos Themse-parti házban. Dehát volt nekem már eszem akkor, kitaláltam, hogy útközben, míg a hátikosarat cipelem, olvasni is lehet. Megyek szép csendesen az utcán, hol jobbról, hol balról taszítanak oldalba, de mit törődtem én azzal! Jól ismertem a várost, nem kellett kérdezősködnöm, és lehetőleg a néptelen utcákon igyekeztem a vevőkhöz. Akkor is éppen a Csengeri utcán bandukoltam, kezemben szinte remeg a könyv, annyira izgulok, na most még egy horog az áliára, rajta! Kihúzni a gengszter lába alól a szőnyeget és.?, és paff! Hirtelen olyan nyaklevest kapok, hogy kirepül kezemből a színes füzet. S utána mindjárt hallom is Lusztig úr jólismert basszusát:- Hát ezért várunk mi ennyit utánad, bikfic! Hát ezért kell nekem is a fájós lábammal rendelések után járni! Na, majd megkapod a magadét, imposz- tor kölyke! Hadd lássam, egy- kettő, hogy miből táplálkozik a lelked! Felvettem a füzetet, s dadogva nyögtem ki néhány suta szót:- Sherlock Holmes, a nagy detektív, tudja, Lusztig úr... öt halott... három gyilkos...- Ejnye, te gyilkos csemete, te, hát erre költöd a pénzed, ahelyett, hogy nadrágra gyűjtenéd! Nemsokára elhagy a fityegőd, bikfic! No, majd én referálok a főnök úrnak!- Ne tessék, Lusztig úr!... kirúgnak... - rimánkodtam.- Lódulj a dolgodra! A detektí- ved pedig itt marad nálam. Értetted? Zárás előtt értem az üzletbe. Fejemet jól a vállam közé húzva, sietősen tűntem el a raktárban. Vártam a szidást, lestem, mikor nyílik a raktál- csengő ajtaja, rettenetesen izgultam a frissen aprított fa, meg a pet- rpleumos hordók között. Egy- szer aztán bejött Lusztig úr, szigorúan rámnézett és kurtán ennyit mondott:- Zárunk, bikfic! Megkönnyebbülve szaladtam a redőnyhúzóért, ám másnap reggel megint elfogott a raktárban a szorongás.- Biztosan zárás után, hazafelé menet mondta el a főnöknek az esetet Lusztig úr - gondoltam lehangoltam A szokásos délelőtti úthoz kellett készülődni, Lusztig úr feladata volt a komissió elkészítése, ő rakta be a hátikosárba is sorrendben, utca szerint. Mindez a raktárban történt, az üzletben a főnök úr hangja:- Igenis, kéremalássan, parancsoljon nagysasszonyom, legyen szerencsénk máskor is!... Itt benn a Lusztig úr dörmö- gése hallatszott:-Fél kiló citrom, tíz deka mazsola, három kiló duplagrízes, kettő só, három fekete Schmoll cipőpaszta. No végre, kész az egész, még egy-két utasítás, Lusztig úr felsegíti a kosarat a hátamra. Éppen lépnék az ajtó felé, amikor Lusztig úr megfogja a kosarat: Hu! Most jön az intelem a Sherlock Holmesért! Esetleg meg is motoz - ötlik agyamba, de nini, helyette kékfedelű, vékony könyvet ad kezembe. Jóindulatúan barackot nyom kopasz fejemre, és hamis hunyor- gás közepette oktatólag azt mondja:- No, bikfic! Hát én nem bánom, ha olvasol. Ha szereted a betűt, legalább nem maradsz buta! De ha már olvasol, ezt és ehhez hasonlókat olvass! Aztán ha tetszik, csak szólj, kapsz még tőlem. Az utcán persze első dolgom volt behúzódni egy bérház kapujába. Szétnyitottam a könyvet, Mikszáth Kálmán: „Tót atyafiak” című novelláskötete volt. ... azóta elpergett néhány esztendő. Jó is, meg rossz is. Hanem az a nap még élénken csillog bennem, amikor végigolvastam a „Tót atyafiak”-at. Az volt az én első igazi találkozásom {dikszáthtal, akkor szerettem meg igazán a magyar szót. Hogy csengett-bongott fülemben minden mondata! Csodálatos, szent világ kapuja nyílott ki előttem, s gyönyörködve, néha szomorúan, néha vidáman bolyongtam a tótocskák között. Nevettem és sírtam, s mint ritka, dús kinccsel bújtam a Hernád partján. Lusztig úr újabb és újabb Mikszáth-könyveivel. Megízleltem az emberi szót, a nagy emberek csendes, derűs bölcsességét, és a betű attól a naptól kezdve megszépítette az életemet. Gagyvendégi ünnep Gagyvendégi (ÉM) - Többszöri határidő-módosítás után végre átadják a várva várt Csereháti Gazdaságfejlesztő Központot Gagyvendégiben. Az új létesítményt március 4-én délután két órakor avatja fel dr. Kónya Imre belügyminiszter. Kísérleti adás március 3-án Tisztelt leendő nézőink! SZIKSZÓ 1994. március 3-án (csütörtök) megtörténik a városi műholdas hálózat műszaki átadása. Önök még 1993. szeptemberében kötöttek szerződést a PR BT.-vel, melynek értelmében rácsatlakozási lehetőséget kaptak a kiépítendő rendszerre. A megállapodás értelmében a befizetéstől számított hat hónapon belül köteles a PR BT. a készülékeket üzembe helyezni. A szerelés folyamatosan történik, ezen idő alatt rövidebb idejű leállások lehetségesek, melyért szíves elnézésüket kélj ük. Amennyiben a hiba huzamosabb ideig fennáll, kérjük szíveskedjenek a 360-513 telefonon jelezni. A sikeres műszaki átadást követően megkezdjük a Városi Televízió adásait. Az ATV és a SZÍV TV műsorait a Rádió és televízió újságnak megfelelően kedden és szerdán 19 órától, pénteken és szombaton 16 órától vetítjük. A helyi műsort az Önök igényeinek megfelelően közösen szeretnénk szerkesztem ezért javaslataikat a 396-193- as telefonon szíveskedjenek megtenni. Első bejelentkezésünk 1994. március 3-án 19 órától lesz. A műsor a SKY NEWS csatorna helyén mindennemű hangolás nélkül jelenik meg. Jó szórakozást kívánunk.
