Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-01 / 50. szám

4 A Itt-Hon 1994. Március 1., Kedd Megláttam a napot... Szikszó (ÉM) - Ebben a tanévben már másodszor rendez önálló kiállítást tanítványai számára Főző Sándor, a szikszói Szepsi Csombor Márton Gim­názium tanára. A második osztályos Gulyás Csaba után most a végzős Deb- reczeni Andrea kiállítására került sor a Petőfi Sándor Művelődési Központ­ban. Főző Sándor beszél növendékei munkájáról. Amikor megláttam a na­pot... címmel állította ki festményeit Debreczeni Andrea, akinek festő-pél­daképe Van Gogh. A csendes, vissza­húzódó alkotó a mai ember által elfe­ledett vagy csak álmaiban létező vilá­got jeleníti meg képein. Tájképein hul­lámzó tájat, fodrozódó felhőket, csapat­ban repülő madarakat ábrázol. Sajá­tos színvilágúak a diák-festő csendé­letei: tűzzel, melegséggel teliek. A fest­mények mellett a kiállításon tűzzo­mánc képekkel is találkozhat a láto­gató. Iskolánkban évek óta működik tűzzománc szakkör. Tagjai lányok, s bár nagy a csábítás, hogy elsősorban kitűzőket, fülbevalókat készítsenek, most szép tűzzománc képekkel mutat­koznak be. Letűnt kultúrák tűzzománc égetését idézik Gonda Krisztina mun-, kái, Nagy Erzsébet és Gyömbér Ber­nadett nagy érzékkel, játékos kedvvel használja ki a tűzzománc készítése közben adódó véletlenszerűségeket. Jaczkó Natália cigányos tűzmadara mély érzelmeket tükröz, míg Debre­czeni Krisztina képei a bájos, gyer­meki világban gyökereznek. Oravecz Eszter munkái az alkotó mély és összetett gondolatvilágáról árulkod­nak, s a társak munkáinak szép kie­gészítői Sztodola Rita képei. Vidám színfoltja a kiállításnak a hatosztályos gimnazisták, Gecsey Julianna és Pin­tér Katalin képeinek bemutatása. Polgári védelmi év Az „Európai Polgári Védelmi Bizott­ság” által meghirdetett Polgári Védel­mi Év ifjúsági versenysorozatának eredményeként körzetünkben 1994. január 15-ig 8 iskola készített pálya­munkát: Szikszó Általános Iskola, Ináncs Általános Iskola, Baktakék Ál­talános Iskola, Encs Petőfi Sándor Ál­talános Iskola, Encs Kazinczy Általá­nos Iskola, Encs Szakmunkásképző Is­kola, Vizsoly Általános Iskola, Hidas­németi Általános Iskola.A beérkezett pályamunkákkal a pályázatot készítő diákok és felkészítő tanárok maximá­lisan teljesítették a pályázatban kiírt követelményeket, ezért körzetpa­rancsokságunk a pályázatokat elfogad­ta, és ezzel a 8 csapat megszerezte a jogot az 1994. március 5-én megren­dezésre kerülő körzeti ifjúsági vetél­kedőre. A vetélkedő helye: az encsi Ka­zinczy Ferenc és Petőfi Sándor Általá­nos Iskola. Dsupin János pv.őrnagy körzetparancsnok Beszéddel nem megyünk sokra... Szikszó (ÉM) - A gyermeke­ket közlekedési szempontból két csoportra lehet osztani. A legkisebbeket mindenképpen kézenfogva tanácsos vezetni, a három-hatévesek ugyanakkor már önállóan is megtehetnek rövidebb távolságokat. Az 1-3 éveseknél szavakkal nem tu­dunk sokat elérni. Fontos, hogy a kisgyermek mindig kézenfog­va járjon az utcán. Mielőtt le­lépünk a járdáról, megállunk és körültekintünk - mindez szinte belerögződik a gyermek­be. így majd a későbbiek során is minden valószínűség szerint automatikusan meg fog állni, mielőtt lelépne a járdáról. A 3- 4 évesek már szabadabban mo­zoghatnak, de ne feledjük, hogy még ők sem mozognak bizton­ságosan. Gyakran elesnek, nem tudnak kellő időben megállni. Tehát még ők is szigorú és ál­landó felügyeletet igényelnek.- Ahol forgalom van, ott a gyer­mekeket kézen fogva kell vezet­ni, felügyelet nélkül nem hagy­hatják el a házat.- Beszéddel, magyarázattal nem megyünk sokra, inkább saját magatartásunk legyen példamutató a gyermekek előtt a helyes közlekedésre.- Semmi esetre se szaladjunk át piroson vagy sárga jelzésen az úttesten, mert a későbbiek­ben a gyermek is meg fogja en­gedni ezt magának! Ä legnehezebb a helyzet az 5- 6 éveseknél. Ők már jól, bizton­ságosan mozognak, hajlamosak a tanulásra, de még ennél a korosztálynál is többet ér a szü­lők példamutató magatartása, mint a sok magyarázat. Fontos, hogy a gyermeket még idejekorán rendre és pontosság­ra szoktassuk, hiszen ez a fe­gyelmezett közlekedésnek is az egyik alapja. Sok szülő gondja, hogy az is­koláskorral kezdődik a gyer­mek számára a komolyabb élet, vegyen részt tehát bátran a közlekedésben is. Szomorú sta­tisztikák bizonyítják, hogy pont ebben a korban történik a leg­több baleset legdrágább kin­csünkkel. Az izom- és idegrend­szer összhangja a reagálásban még nem tökéletes. A legtöbb gyermek nem lát széles körben, mint egy nagylátószögű lencse. Sokan pedig hiába is látják a kép szélén feltűnő járművet, nem tudják annak távolságát vagy közelségét reálisan felbe­csülni. Általában csak 14 éves korra fejlődik ki ez a képessé­gük. A serdülőkorban is szükség van még a szülői felügyeletre. Eb­ben a korban ugyanis hajlamo­sak gyermekeink a virtusko­dásra. Átlagban négyszer annyi baleset okozói és szenvedői a 13-14 éves kerékpárosok, mint a felnőttek. Abban a hitben vannak, hogy már ismerik az összes közlekedési szabályt s járművük tökéletes urai. Pedig ez a gyakorlatban nem így van. A kerékpár ebben az értelem­ben mái- nem gyermekjáték. Vonjuk be a serdülőkorúakat a családi gépkocsi gondozásába, beszéljük meg velük a túrák út­vonalát, képezzük ki őket elmé­letben és gyakorlatban is meg­bízható kerékpárosoknak. Ne­veljük őket a közlekedésben is igazi partnerré. Es mindent összevetve: - Ak­kor is vezessünk figyelmeseb­ben, ha a gyermek szülője ke­zét fogva közlekedik a járdán;- A járda szélén álló gyermek bármelyik pillanatban az út­testre szaladhat, eleshet, el­csúszhat;- Gyermek kerékpáros csak rit­kán tartja folyamatosan és kö­vetkezetesen a nyomvonalát;- Gyermekeket jelző tábláknál, de egyéb veszélyes helyeknél is vezessünk elővigyázatosabban. Példáid zsákutcában, lakótele­pi környezetben, játszóterek, parkok közelében, hiszen a mo­torizáció rohamos előretörése közepette szinte már csak az ilyen utca és útkörnyezet kínál az önfeledt játszadozásra némi­leg alkalmas helyet a gyerme­keinknek;- A gyermekek csoportosan mindig nagyobb veszélyt jelen­tenek, mint az egyedül közle­kedők;- Gondoljunk arra, hogy a fia­tal kerékpárosok még nem tö­kéletes urai a járművüknek; -Hétvégeken, nyaralóhelyeken- és kiváltképpen az iskolaév kezdetén, valamint végén - a gyermekeink önfeledt lépései­re, játékos lényére fokozottabb veszélyeztetésük miatt még az átlagosan elvártnál is jobban kell ügyelni! Ne szólj szám, nem fáj... Mező István karikatúrája 1994. Március 1., Kedd Itt-Hon A 5 Holdi János Szikszó (ÉM) - Régen történt, éppen hogy kicsöppentem az ötödik elemiből. Kora nyár volt, friss-erős zivatarok szaladtak végig a városon. Egy szép na­pon haragoskedvű nagyanyám, miután nem győzött elég karaj kenyeret szelni csekély nyugdí­jából, kifutónak adott a „Hangya” Úri utcai fióküzleté­be. Nem túlzottan forgalmas bolt, üzletvezetővel, egy idős se­géddel és Tilda kisasszonnyal a pénztárban. Engem már na­gyon vártak. Két napja hirdet­ték az állást az újságban. Kü­lönösen Lusztig úr, a létrama­gas, zörgőcsontú, kajlaorrú se­géd veregette barátságosan a hátamat, a fülembe súgván: - Jó hely ez, bikfic! Borravaló is akad, csak sok lesz a szalad- gálnivaló. Nem is volt abban hiány. Tud­niillik, eddig két kifutót tartot­tak, mígcsak valamelyik zsugo­ri részvényes ki nem találta, hogy elég lesz egy is. Szóval rám szakad a töméntelen mun­ka, vége lett a csavargásnak, nem bámészkodhattam hosszú délutánokat Svarc tata hírhedt kocsmája előtt. Elmúlt tehát a derűs világ. Reggel nyolctól este nyolcig hurcoltam a hátikosarat sóval, paprikával, liszttel, kávéval, meg mindenfélével alaposan megpakolva. Egyáltalán nem dicsekedhet­tem rózsás élettel! Tövises élét azonban a borravalók letompí­tották. Délben nem jártam ha­za ebédelni (ennek meg nagya­nyám örült), a főutcán, a hen­tesüzletben mindig meg tud­tam venni a magam „keve­rékét”. Ajajj! A keverék! Csodálatos eledel! Volt abban minden: sza­lámi- és kolbászvég, szalonna­darab, rosszul metélt felvágott, égett tepertő, szotykos disznó­sajt. Néha hurka is akadt és... és mi kell még egyéb egy su- hancnak, akinek jó gyomra és ép foga van! Ilyenkor enyém volt a világ, meg az egész zeg- zúgos Hernádpart, meg a híd melletti sétány. Ide járogattam, itt töltöttem egy órától háromig a déli ebédidőt, a félvekni és a keverék társaságában. Meg volt nekem más társasá­gom is. Hétpróbás gonosztevők, vad banditák, öreg kastélyok titkos ajtókkal és süllyesztő­padlóval. És volt egy félisten­ként tisztelt és bámult, nagy­hírű, sastekintetű, félelmet nem ismerő, roppant okos de­fektivem: Sherlock Holmes. Ró­luk olvastam. Hogy milyen iz­Bolvonsás a tótocskák között galmas is volt ez, istenem!... Fogyott a keverék, a kenyér, zöldellt a fű a Hemád partján, a sétányon csinos dadák sétál­tatták a szerencsés csillagzat alatt született lurkókat, a nap melegen, szegényt védőén sü­tött. A közelben izmoskarú fu­varosok rostálták a Hernád lágy homokját. Lapátjuk csen­gése és lovaik horkantása a sé­tányig hangzott. Ám egyszer- csak, zúgva-kongva félhármat ütött a toronyóra. És a legizgal­masabb fejezetnél: már öt em­ber feküdt holtan a titokzatos Themse-parti házban. Dehát volt nekem már eszem akkor, kitaláltam, hogy útköz­ben, míg a hátikosarat cipelem, olvasni is lehet. Megyek szép csendesen az utcán, hol jobbról, hol balról taszítanak oldalba, de mit törődtem én azzal! Jól ismertem a várost, nem kellett kérdezősködnöm, és lehetőleg a néptelen utcákon igyekeztem a vevőkhöz. Akkor is éppen a Csengeri ut­cán bandukoltam, kezemben szinte remeg a könyv, annyira izgulok, na most még egy ho­rog az áliára, rajta! Kihúzni a gengszter lába alól a szőnyeget és.?, és paff! Hirtelen olyan nyaklevest kapok, hogy kirepül kezemből a színes füzet. S utá­na mindjárt hallom is Lusztig úr jólismert basszusát:- Hát ezért várunk mi ennyit utánad, bikfic! Hát ezért kell nekem is a fájós lábammal ren­delések után járni! Na, majd megkapod a magadét, imposz- tor kölyke! Hadd lássam, egy- kettő, hogy miből táplálkozik a lelked! Felvettem a füzetet, s dadogva nyögtem ki néhány suta szót:- Sherlock Holmes, a nagy de­tektív, tudja, Lusztig úr... öt halott... három gyilkos...- Ejnye, te gyilkos csemete, te, hát erre költöd a pénzed, ahe­lyett, hogy nadrágra gyűjtenéd! Nemsokára elhagy a fityegőd, bikfic! No, majd én referálok a főnök úrnak!- Ne tessék, Lusztig úr!... ki­rúgnak... - rimánkodtam.- Lódulj a dolgodra! A detektí- ved pedig itt marad nálam. Ér­tetted? Zárás előtt értem az üzletbe. Fejemet jól a vállam közé húz­va, sietősen tűntem el a raktár­ban. Vártam a szidást, lestem, mikor nyílik a raktál- csengő aj­taja, rettenetesen izgultam a frissen aprított fa, meg a pet- rpleumos hordók között. Egy- szer aztán bejött Lusztig úr, szigorúan rámnézett és kurtán ennyit mondott:- Zárunk, bikfic! Megkönnyebbülve szaladtam a redőnyhúzóért, ám másnap reggel megint elfogott a raktár­ban a szorongás.- Biztosan zárás után, hazafe­lé menet mondta el a főnöknek az esetet Lusztig úr - gondol­tam lehangoltam A szokásos délelőtti úthoz kel­lett készülődni, Lusztig úr fel­adata volt a komissió elkészí­tése, ő rakta be a hátikosárba is sorrendben, utca szerint. Mindez a raktárban történt, az üzletben a főnök úr hangja:- Igenis, kéremalássan, paran­csoljon nagysasszonyom, legyen szerencsénk máskor is!... Itt benn a Lusztig úr dörmö- gése hallatszott:-Fél kiló citrom, tíz deka ma­zsola, három kiló duplagrízes, kettő só, három fekete Schmoll cipőpaszta. No végre, kész az egész, még egy-két utasítás, Lusztig úr fel­segíti a kosarat a hátamra. Ép­pen lépnék az ajtó felé, amikor Lusztig úr megfogja a kosarat: Hu! Most jön az intelem a Sherlock Holmesért! Esetleg meg is motoz - ötlik agyamba, de nini, helyette kékfedelű, vé­kony könyvet ad kezembe. Jó­indulatúan barackot nyom ko­pasz fejemre, és hamis hunyor- gás közepette oktatólag azt mondja:- No, bikfic! Hát én nem bá­nom, ha olvasol. Ha szereted a betűt, legalább nem maradsz buta! De ha már olvasol, ezt és ehhez hasonlókat olvass! Aztán ha tetszik, csak szólj, kapsz még tőlem. Az utcán persze első dolgom volt behúzódni egy bérház ka­pujába. Szétnyitottam a köny­vet, Mikszáth Kálmán: „Tót atyafiak” című novelláskötete volt. ... azóta elpergett néhány esz­tendő. Jó is, meg rossz is. Ha­nem az a nap még élénken csil­log bennem, amikor végigolvas­tam a „Tót atyafiak”-at. Az volt az én első igazi találkozásom {dikszáthtal, akkor szerettem meg igazán a magyar szót. Hogy csengett-bongott fülem­ben minden mondata! Csodála­tos, szent világ kapuja nyílott ki előttem, s gyönyörködve, né­ha szomorúan, néha vidáman bolyongtam a tótocskák között. Nevettem és sírtam, s mint rit­ka, dús kinccsel bújtam a Her­nád partján. Lusztig úr újabb és újabb Mikszáth-könyveivel. Megízleltem az emberi szót, a nagy emberek csendes, derűs bölcsességét, és a betű attól a naptól kezdve megszépítette az életemet. Gagyvendégi ünnep Gagyvendégi (ÉM) - Többszöri hatá­ridő-módosítás után végre átadják a várva várt Csereháti Gazdaságfejlesz­tő Központot Gagyvendégiben. Az új létesítményt március 4-én délután két órakor avatja fel dr. Kónya Imre bel­ügyminiszter. Kísérleti adás március 3-án Tisztelt leendő nézőink! SZIKSZÓ 1994. március 3-án (csütörtök) meg­történik a városi műholdas hálózat műszaki átadása. Önök még 1993. szeptemberében kö­töttek szerződést a PR BT.-vel, mely­nek értelmében rácsatlakozási lehető­séget kaptak a kiépítendő rendszer­re. A megállapodás értelmében a be­fizetéstől számított hat hónapon be­lül köteles a PR BT. a készülékeket üzembe helyezni. A szerelés folyamatosan történik, ezen idő alatt rövidebb idejű leállások le­hetségesek, melyért szíves elnézésü­ket kélj ük. Amennyiben a hiba huzamosabb ide­ig fennáll, kérjük szíveskedjenek a 360-513 telefonon jelezni. A sikeres műszaki átadást követően megkezdjük a Városi Televízió adá­sait. Az ATV és a SZÍV TV műsorait a Rá­dió és televízió újságnak megfelelően kedden és szerdán 19 órától, pénteken és szombaton 16 órától vetítjük. A helyi műsort az Önök igényeinek megfelelően közösen szeretnénk szer­kesztem ezért javaslataikat a 396-193- as telefonon szíveskedjenek megtenni. Első bejelentkezésünk 1994. március 3-án 19 órától lesz. A műsor a SKY NEWS csatorna he­lyén mindennemű hangolás nélkül je­lenik meg. Jó szórakozást kívánunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom