Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-16 / 63. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés — ------------- —- 1994, Március 16., Szerda A vásárlók jogai Miskolc (EM) - Rokkantnyugdíjas sajóvámo- si olvasónk panaszolja, hogy 1993 december elején elromlott a fagyasztószekrényük, amit be is jelentettek a miskolci VTLLKESZ-szer- vizbe, ám azóta sem javították meg készülé- i küket. Mint azt a szerviz vezetőjétől, Kállas Lászlótól megtudtuk, nem rajtuk múlik a dolog, ők időben megrendelték a RAMOVILL-tól a hiányzó alkatrészt, de bizonytalan, hogy mikor kapják azt meg. Többször is sürgették, mindhiába. így hát azt javasolták ügyfelüknek, a javítás elhúzódása miatt kártalanítási igénnyel élhet. Hogy ez mit is jelent valójában, erről írunk az alábbiakban. A tartós fogyasztási cikkeket általában hosz- szabb időre vásároljuk, mint amennyi a jótállás, illetőleg a szavatossági felelősség időtartama. Jótállás címén ugyanis csupán 1, de szavatosság címén is legfeljebb 3 évig felelne az eladó a termék minőségéért. Igaz, hogy a minőségért való közvetlen felelősség tartós fogyasztási cikkek tekintetében is megszűnik 3 év elteltével, azonban a termelőnek, illetve az eladónak ezt követően is biztosítani kell a termék rendeltetésszerű használatának feltételeit. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a javításhoz szükséges alkatrészekről és tartozékokról, továbbá a javítószolgálatról az áru szokásos élettartama alatt folyamatosan gondoskodni kell. Bár ez a kötelezettség elsősorban a gyártót és az importálót terheli, a vásárlóval szemben közvetlenül a kereskedelem a felelős, de a vásárló igényét a javítószolgálattal is közölheti. Egyébként a javítószolgálatról és az alkatrészellátásról, ha az áru fogyasztói ára 1500 Ft alatt van 3 évig, 1500-10 000 Ft között 6 évig, 10 000 Ft felett 8 évig kell gondoskodni. A kártalanítási eljáráshoz szükség van a garancialevélre és a számlára. (Érdemes tehát az utóbbit is megőrizni!) Amennyiben vitatott, hogy a termék üzemképes állapotban mennyit érne, illetve mennyi az alkatrészhiányból adódó értékcsökkenés, a KERMI-szak- véleményét kell kérni. Péter bácsi megjósolta... Sok ember ezen a tájon nem is gondol arra, hogyan juthatott el az egykori „vas és acél országa” a mostani siralmas állapotba. Könnyű bírálatokkal illetni a mai kormányzatot, de a jelenlegi helyzet forrása már akkor fakadt, amikor a tanulatlan „szakemberekből” álló, rövidlátó államférfiak gyökeres változás elé állították mind a mezőgazdaságunkat, mind iparunkat. Akadt azonban egy messze előrelátó ember az országban, aki figyelmeztette az ország vezetőit arra, milyen veszélyek léphetnek fel a jövőben, ha több ezer kilométerről hozzuk be az ércet, az energiához szükséges nyersanyagot. Ez az ember Veres Péter volt, aki Kertma- gyarországért c. könyvében azt ecsetelte, hogy mi fog akkor történni, ha egy baráti ország egyszer bejelenti: csökkenti vagy megszünteti az ilyen-olyan szállításokat, elzárja a csapokat, ha nehézségei támadnának hazájában. Mihez fog kezdeni majd akkor a nehéziparban dolgozó sok ezer munkásunk, ha nem lesz munkája? Nekünk - írta Veres Péter - itt van a drága magyar földünk, az áldott napfényünk és a dolgos kezű magyar népünk, amely egy jól kiépített öntözéssel olyan gazdag mezőgazdaságot tudna megteremteni, hogy egész Közép-Európát el tudnánk látni gyümölccsel és zöldséggel anélkül, hogy ki lennénk téve egy előre nem látható politikai és gazdasági válság okozta veszedelemnek. Ezt a könyvet saját szememmel láttam egy alföldi könyvesbolt kirakatában és amikor olvastam róla egy recenziót az egyik lapunkban, másnap meg akartam vásárolni, de akkor már be kellett szállítani a nevezett könyvet a zúzdába... Megkezdtük ugyebár a hatalmas távlatokat megjósoló építkezéseket Mohácson, hogy majd Tito barátunk küldi oda nekünk a finom jugoszláv vasércet. No de hamar „láncos kutya” lett belőle és hajszálon múlott a III. világháború kirobbanása. Gyorsan megszületett az újabb telephely Sztálinvárosban és most már indulhattak a hosszú vonatok a Szovjetunióból, hogy „csodás” magasságokba emelhessék a magyar vas- és acélipart. Egy ideig minden rendben is folyt, de Veres Péter jóslata bekövetkezett. Míg a nyugati ipar hatalmas lépésekkel haladt előre és gazdaságilag tönkretette az egész keleti ipart, nálunk az ipar nem tartott lépést azzal a fejlődéssel és a vége az lett, hogy olyan termékeket gyártottunk már, amik a jó piacokon nem kellettek gyenge minőségük miatt. És amiről most sokan megfeledkeznek: amikor már veszteséges lett a magyar nehézipar, vezetőik ennek ellenére magas prémiumokat vágtak zsebre a munkások szeme láttára... Lám Péter bácsi nem volt se közgazdász, se jogász, de csodálatosan kiművelt eszével messzebbre látott, mint az egykori kormány! Azok pedig, akik a mostani helyzetért, a munkanélküliségért a kormányt szidják, nézzenek a tükörbe és keressék a hibát magukban és azokban, akik ezeket nagy melldöngetésekkel előidézték... Deme Dezső Miskolc Influenzásán írott „korkép” Sajnos az idén engem is utolért az influenza, ágynak döntött az A-ví- rus. Húsz évvel fiatalabb szomszéd- asszonyom pedig tüdőgyulladást kapott, amivel három hétig feküdt, gyógyszereire 3200 (!) forintot költött. A gyógyulásomhoz szükséges gyógyszerek nekem is gondot jelentettek, ráadásul nemcsak anyagilag, mivel penicillinérzékeny vagyok. Régebben Tetránnal kezeltek, ami több mint húsz évig segített rajtam. Majd kipróbáltam az Erytro- micin tablettát, szintén sikerrel. Most egyik sincs, úgy tudom, megszüntették gyártásukat. A háziorvosom a Zinnat nevű készítményt írta fel, miután megnézte a kórlapom. Mikor az elsőt bevettem, megnéztem a mellékelt tájékoztatót, hogy vajon milyen mellékhatásokra számíthatok. Megdöbbenve olvastam, hogy: penicillin-túlérzékenységéről tájékoztassa kezelőorvosát. Persze nem hiszem, hogy készakarva írta fel nekem, inkább nem volt kellően tájékozott. Egy kicsit megijedtem, de eszembe jutott a barát- nóméktől ajándékba kapott gyógyhatású készítmény, amely erősíti az immunrendszert és jó az allergiás tünetekre is. No, a hatodik szem után viszketni kezdtem, s a kiütések is megjelentek bőrömön. Mindezeken elgondolkodtam: ilyen gyógyszerárak mellett a „kísérletezés” nagy luxus, a nyugdíjasnak - aki ráadásul gyógyszerérzékeny - ilyesmikre nem futja. De hát akkor meg kell halnia? És hol vannak még a gáz-, villany-, víz- és egyéb számlák? Kiegészítik a nyugdíjakat 1-2 ezerrel, ami azonban nem fedezi a 4-5 ezerrel emelkedő összkiadásokat! A betegeskedő öregeket így akarják halálra ítélni? Mint hallom, a fogászati ellátások is többe kerülnek, mert csökkentik a támogatást. Most a foghúzás lesz a módi, mert a műfogsor a legolcsóbb megoldás. így aztán tényleg rákényszerülünk arra, hogy minél előbb fogatlanokká váljunk! Hogy az egészség szempont] ából mi a jobb, arról már szó sincs. Miért nehezítik életünket még jobban? Persze azoknak, akik minderről döntenek, nem jelent gondot a több ezer forintos gyógyszer kiváltása és a még költségesebb fogászati kezelés. Nem jut eszükbe, hogy a nép - amelynek nevében hozzák a jó és rossz rendeleteket - nem búja az ilyen anyagi megpróbáltatásokat. Sok - és utána jön a sokk! Vagy tényleg vonuljunk be valami haláltáborba, veszejtsenek el vagy mi ve- szejtsük el magunkat, hogy legalább a fiataloknak több támogatás jusson?! (Név és cím a szerkesztőségben) Petőfi emlékhelyek Miskolcon Nemzeti ünnepünk, március tizenötödike alkalmat nyújt arra is, hogy visszapillantsunk három miskolci Petófi-emlékhely létrejöttére. A legrégebbi köztéri Petőfi-szobor a vasgyári „Szabadság-kert”-ben van. Sok ezer fiatal ünneplésével 1948. szeptember 18-án avatták fel. Alkotója Szabó Pál I. amatőr szobrász, diósgyőri munkás volt. Noha az ünnepi programok szervezőinek figyelme már régóta elterelődött erről a szoborról, ám talapzatára mégis kerül virág március idusain. Petőfi halálának centenáriumán, 1949. július 31-én, a Városház tér 5. számú épület falára helyeztek el emléktáblát annak emlékére, hogy Petőfi 1847. július 8-án abban a házban tartózkodott. A táblaavatás idején emlékkiállítás volt a Városház tér 5. számú épületnél és a színház árkádja alatt. „Díszközgyűlést” az akkor még Tetemvár térnek ne-* vezett helyen tartották. Az ünnepség résztvevői, a testületek, szervezetek, a Búza téren gyülekeztek és onnan vonultak képekkel, jelszavas táblákkal az ünnepi emelvényhez. Külföldi vendégei is voltak a rendezvénynek: csehszlovák és mongol küldöttek. Az ünneplő sokadalom a Tetemvár téri ünnepség után vonult az emléktábla avatásának Városház téri színhelyére. Az ünnepség figyelemre méltó mozzanata volt az a staféta, amely koszorút vitt a vasgyári Petőfi-szobortól az emléktábláig és onnan a Vasgyár- ha, Petőfi szobrához. Ezt az emléktáblát négy éve leszerelték a ház kapujának bal oldaláVasgyár, Ifjúsági Park Fotók: Fojtán László ról, és kissé alacsonyabban, a kapu jobb oldalára szerelték fel. A rendszer- és táblaváltás idején elfelejtették áthelyezni azokat a kampókat a tábla alá, amelyekre koszorúkat lehetne elhelyezni. Tavaly láttam először ezen a helyen koszorút március idusát követő napon: a tábla régi helye alatt maradt kampók egyikén. A tervezett időpontot követő évben, 1951. március 15-én avatták fel Kocsis András szobrász, egész alakos Petőfi szobrát a hajdani Tetemvár téren, amelyet pár nappal korábban - 1951. március 10-én hozott határozattal - neveztek el: Petőfi térnek. Az ünnepi beszédet Darvas József vallás- és közoktatási miniszter tartotta. A Borsod-Miskolci MúzeumVárosház tér 5. Petőfi emléktábla ban „Petőfi Miskolcon” tárgyú kiállítást rendeztek. Ott állították ki a költő miskolci tartózkodásával kapcsolatos relikviákat és a Petőfi-szobor eredeti modelljét is, amely alapján nyerte el Kocsis András a végleges szobor alkotására a szoborbizottság megbízását. A felavatásra váró szobrot Bihari Sándor miskolci költő verssel köszöntötte. Ahogy a szobor, akként az újságban megjelent vers sem mentes a kor stílusjegyeitől. Bizonyságul a kilencedik, befejező versszak idézetét közöljük: „Ez a hazánk! Zászlónk: Világszabadság/ hol dönthetetlenül a „víz az úr”/ ez a nép víyja-küzdi békeharcát/ hogy itt élj benne halhatatlanul. Iglói Gyula Távoli harangszó — Korlátról Gyermekkori emlékeim egy újságcikk nyomán Olvastam az újságban, hogy a kor- láti református templom düledező állapotban van. Ezzel kapcsolatban régi emlékeim jutottak eszembe, mivelhogy ott születtem. Édesapám harangozó volt a református egyháznál. Négyen voltunk testvérek és mindig a legkisebb - aki már meg bírta húzni a harangot -járt harangozni, de oda jártunk a toronyba fészkezni is, mert igen sok volt ott a verébfészek. Egyszer fogtunk egy baglyot is. Szegény családba születtem, így a harangozóság is hozott egy kis hasznot a házhoz. A temetőnek volt egy része, kb. egy holdnyi és azt is megengedte az egyház, hogy hasznosítsuk. Mi azt édesapámmal felásóztuk és krumplit ültettünk bele. Ha meghalt valaki és harangoztattak neki, azért is fizettek. Esküvők alkalmával az volt a szokás, hogy a templomból kijövő fiatal pár előtt bezártuk az ajtót. Ha módosabb volt a vőlegény, öt pengőt is adott, ha szegényebb ket- tőt-hármat. Úrvacsora osztáskor édesapám a tisztelendő úrral terítette meg az Úr asztalát. Majd amikor a kehelyből fogytán volt a bor, akkor intett neki a tisztelendő úr és kiment megtölteni azt. Édesapám az úrvacsora osztás után ott maradt, hogy a kenyeret és bort bevigye a papiakba, s már akkor - egyedül lévén - jól meghúzta az üveget, majd később a tisztelendő úr is megkínálta, úgyhogy mire hazaért, alig forgott a nyelve. Édesanyám mindig veszekedett vele, szidta, hogy a templomban beiszik. Ez a harangozóság vagy 4-5 évig tartott, mert megirigyelték tőlünk azt a kis hasznot. Egy gazdaember, akinek lova, szekere volt és presbiterként tevékenykedett az egyháznál, no meg jó kapcsolata volt ß tisztelendő úrral, elvállalta a harangozóságpt és a földet is megkapta, amit mi orcánk verejtékével hasznosítottunk. M.F. Miskolc Már illetékmentes Felháborodva vettem tudomásul, hogy az illetékesek a halotti anyakönyvi kivonat másolatát 500 forintért adják ki a kárpótlás benyújtásához. Két ilyen dokumentum már 1000 Ft! Sok idős ember a hivatal ajtajára kifüggesztett értesítő nyomtatványt elolvasva, sóhajtva odébb áll. - Azt hiszem, be sem adom - mondja az egyik. - Lehet, hogy kárpótlásként egy fillért sem kapok, minek kockáztassak ezer forintot! Míg a másik: Honnan vegyek ennyi pénzt? Egy hétig élek ezer forintból. Rövid a határidő. Ha már nem adják ingyen a halotti anyakönyvi kivonatot, nem lehetne legalább a nyugdíjasoknak kedvezményesen? - veti fel levelében Molnár Istvánné miskolci olvasónk. 1994. február 22-től illetékmentes a kárpótláshoz szükséges valamennyi anyakönyvi kivonat. S hogy miért csak ekkortól? Mert mostanra tisztázódott, hogy a III. kárpótlási törvényben (életüktől és személyes szabadságuktól megfosztottak kárpótlása) rögzített illetékmentesség alkalmazható az I. és II. kárpótlási törvénnyel kapcsolatos eljárásokra is, amelyekhez korábban illetékbélyeggel lehetett kivonatot igényelni. Nem ez az első ilyen gubanc, amelyet a nehezen értelmezhető, alkalmazható, egymásnak ellentmondó jogszabályok okoznak. Ezek kibogozása sajnos a hivataloknak is sok fejtörést okoz. Ezúttal például a Pénzügyminisztérium állásfoglalása egyértelműsítette - sajnos megkésve - az illetékmentességet. Aid február 22-e előtt szerezte be a kivonatokat, igyekezetéért busásan megfizetett. Visszakaphatja ugyan a befizetett összeget, amennyiben az illetékbélyeges kivonatot visszaviszi. De hát ezek már nagy valószínűséggel a kárrendezési hivatalok aktái között sorakoznak. S még annyit: illetékmentességre, illetve költségmentességre korábban is volt lehetőség, ha a szociálisan rászoruló igazolást kért a helyi polgármesteri hivataltól. Egy cikksorozat margójára Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy őszinte köszö- netünket fejezzük ki azért, hogy az elmúlt időszakban megjelentették „Sólymok- Miskolc egén a háború alatt” cikksorozatot, amely emléket állított a miskolci repülők hősi halottainak. A cikksorozat egyedülálló a magyar sajtóban, mert ilyen repülés-történeti sorozat tudomásunk szerint még egyetlen fővárosi vagy vidéki lapban sem jelent meg. Gyöngyösi Gábor kitűnő szerkesztői munkáját nagyra értékelve, megőrizzük a cikksorozatot egyesületünk archív gyűjteményében. A miskolci repülés ez évben lesz 60 éves, publikálásuk nyomán javasoltuk területi szervezetünk vezetőségének, hogy egy repülés-tö.rténeti és fotókiállítás megszervezésével tegyék emlékezetessé a jubileumot. Csanádi Norbert Magyar Veterán Repülő Egyesület i ügyvezető alelnöke Elnézést kérnek Az 1994. II. 14-i számban „Hajmeresztő utazás” címmel közölt utaspanaszt tartalmazó cikkben foglaltakkal kapcsolatban vizsgálat lefolytatását rendeltem el. Ennek eredményeként megállapítottam, hogy dolgozóink munkaköri kötelezettségeiket megszegték, ezért ellenük eljárást indíttattam. A MÁV Rt. Miskolci Üzletvezetősége nevében a panaszostól és utastársától ezúton is elnézést kérek. Dr. Dudás József igazgató, MÁV Rt. Valami elkezdődött Több évig téma volt, hogy a miskolci Tiszai pályaudvaron lévő buszmegállóban is szükség lenne pihenő padokra és egy fedett váróra. Legutóbb örömmel tapasztaltam, hogy kihelyeztek néhány igazán masszív padot, ámbátor nem eleget. No, de ne legyünk telhetetlenek! Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy valami elkezdődött... Köszönjük az intézkedést. S ha már a témát ismételten - ezúttal elismerő szándékkal - szóba hoztam, nem hagyhatom el azt sem, hogy reméljük előbb-utóbb tető is kerül a buszra várók feje fölé. Nyíri Kálmán Miskolc « ' i.
