Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-01 / 50. szám

2 Ms Itt-Hon 1994. Március 1., Kedd — NEKÜNK ÍRTÁK — Hol az igazság? „Az Észak-Magyarország rendszeres ol­vasója vagyok. A február 1-jén, az Itt- Hon mellékletben leírtak megragadták a figyelmemet és nem egyedül vagyok, akiben felháborodást keltettek. Tóth Pál, az MSZP miskolci frakcióvezető­je arról nyilatkozott, hogy a városnak egymilliárd forint hiánya van, ha jól értettem. Akkor, amikor a Városház téren 19 és fél millió forint értékű Szé­chenyi szobor felállítását tervezik. Igaz, hogy ő volt a legnagyobb magyar. De ma a családok százai nem tudják a mindennapi kenyeret biztosítani az övéiknek, nem képesek kifizetni a rezsi­jüket. Gyárakat zárnak be, dolgozók ez­reit küldik el, bölcsődékre, óvodákra kerül lakat. A gyerekeknek, akik elvég­zik a középiskolát nincs lehetőségük a munkára. Az árak pedig minden nap emelkednek. Azok pedig kevesebben vannak, akik dolgoznak a jó pénzért és 50 ezer-150 ezer forint jutalmat kap­nak. (Ezt is az Itt-Hon-ban olvastam, a Megjutalmazták a tisztségviselőket” című cikkben.) Hol van az igazság? Az emberek arcáról eltűnt a mosoly. Csak a panaszt hallani. Hogy hány embernek jelent gondot még a gyógy­szert is kiváltani - érzi-e, akinek 80- 100 ezer formt a havi keresete? Félreértés ne essék: nem tőlük sajná­lom... A múlt héten az ABC-ben vásá­roltam és könny szökött a szemembe, amikor egy idős asszony számolgatta a fillérjeit és nem tudta kifizetni a fél liter tejet, meg a zsemlét. Hányán vannak ilyenek a városban? Mi lett belőled, Magyarország...?” Balajti Istvánné Miskolc, Kuruc utca 5. sz. Szerkesztői üzenet Miskolc (ÉM) - „Az összes miskolci szobor” aláírású cikk szerzőjének üzen­jük, hogy Kriston Béla, miskolci szob­rokkal foglalkozó írására küldött rea­gálását ebben a formában, erősen sze­mélyeskedő kitételei miatt nem közöl­hetjük. Cikkében ugyanakkor érdemi- és eddig valóban kevésbé publikált- érvek is szerepelnek a miskolci szob­rokkal kapcsolatban. Örömmel fogad­nánk Öntől tehát egy olyan írást, amelyben - személyeskedéstől mente­sen - ezeket az érveket részletezné. Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet ríme: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. A Borsok, Miskócok históriája dr. Lehoczky Alfréd A XIII. század elején megsza­porodnak az írásos források. III. Béla rendelete, hogy min­den fontos eseményt írásba kell foglalni, így a birtokszerzést és adományozást is, érthetően számos oklevél megszületését eredményezte. Miután n. End­re és IV. Béla minden eszköz­zel igyekezett visszaszerez­ni az eladományozott királyi birtokokat, miközben híveiknek új adományokat adtak, érthe­tően növelte az oklevelek szá­mát. Egy 1196-ból származó oklevél Miskóc nembeli Domokos fia Bors ispánról ad hírt, aki elcse­rélte a Kazához közeli Barca nevű földjét a királlyal (III. Bé­lával) a Csát melletti Pély ne­vű földjével. A harcai földre ki­rályi „kémlelőket” (exploratori- bus nostris) telepítettek. A ne­vezett Borsnak jelentős saját szerzeményű birtoka volt, ami nem tartozott nemzetségi ha­táskörbe. Miután nem hagyott maga után fiú örököst, a birto­kért már halálát megelőzően tusakodás indult meg, elsősor­ban a borsmonostori szerzete­sek részéről. Egy 1125-ből szár­mazó oklevél szerint, ha Bors ispán fiú örökös nélkül halna meg, összes jószágát (mintegy 9 községet, köztük a jelentős Kazát, a két Csátot, a Sajó mel­letti Vadnát az ott lévő vámmal stb.) a nemzetség monostorára hagyja. Mindez voltaképpen törvénytelen volt, hiszen a szer­zett birtok jog szerint vissza­száll a királyra, így az okle­vél hamisnak volt minősíthető. Bors ispán rövidésen meghalt: felesége (A. asszony) 1231-ben a székesfehérvári monostorra hagyta az elhunyt egyik Kazán lévő lovát, egy másikat pedig az esztergomi domonkosokra. Ezzel párhuzamosan nővérére és annak leányára hagyott 10­10 lovat és hét „szolganőt”, kik­nek nevét is felsorolta (Nesté- sia, Malischa, Pentecia, Käthe, Vtalov, Hugus és China). Min­Miskolc (ÉM) - Jótett - ezt az elnevezést választottuk az Itt-Hon új szolgáltatásának. Sok háztartásban gyűlt fel olyan holmi, amire a háziaknak már nincs szükségük és a leg­közelebbi lomtalanításkor ki­pakolnák a kukák mellé. Ugyanakkor mások még hasz­nát vehetnék a feleslegessé vált székeknek, játékoknak, visel­tes, de még ép ruháknak, és így tovább. dezt joggal tehette, hiszen a le­ány-negyed erre lehetőséget adott. Az a végrendelet azon­ban, mely 1237-ből származik, és ami az összes birtok (köztük a Csáton lévő 120 ló) Borsmo­nostorra való hagyományozását illeti, nem csak keltezése, de a vázolt jogszerűtlenség alapján sem volt érvényesíthető. Ezt a közbejött tatárjárás véglegesen is megakadályozta. IV. Béla hí­veinek adta e birtokokat. A tatárjárásban a Miskócok tel­jes erejükkel részt vettek IV. Béla mellett. A nemzetség két tagja is elesett e csatában: Vá­rasd (Worosd) Panyit fia Panyit (Ponith) ispán bátyja, valamint a másik ágon Muhor fia Jakab tatár fogságba került. A tatárjárást követően több ok­levélben szerepel File zágrábi prépost, valamint fivérei: Ta­más ispán és Péter, továbbá Tamás fia, a „szőkének” neve­zett Miklós. File prépost Kál­mán herceg (IV. Béla öccse) bi­zalmasa volt, orosz királyi jegy­zője, majd kancellárja. Amikor Kálmán herceg elesett a muhi csatában, File a korábbiakban megszerzett javakat a borsodi birtokainak kiegészítésére igye­kezett felhasználni. Fivéreivel megvették Varasd részét Pa­nyit fia Lászlótól és a terjesz­kedés érdekében megvettek egy birtokot Dédeskőnél a dédesi királyi jobbágyoktól. Terveiket nem tudták megvalósítani: a dédesi tervet keresztezte Emye bán törekvése, a miskóci terve­ket pedig meghiúsította Szőke Miklós, aki elsikkasztotta Ist­ván ifjú király Panyit bánnak a tatár követségre küldött 300 ezüst márkáját. Filep és fivérei itteni jószágaikat eladták és Zágráb mellett Valkó megyé­ben szereztek új birtokokat, ki­szakadva a Miskóc nemzetség­ből. A tatárjárást követően kiéle­ződött az ellentét IV. Béla és el­sőszülött fia István között. Ist­ván herceg - a korabeli híra­dások szerint - kimagasló eré­nyekkel bírt, sokan Szent Lász­Lapunk hétről hétre szívesen és ingyen közreadja, ha valaki mások számára felajánlja az amúgy kidobásra szánt tárgya­it. Várjuk tehát a jelentkezőket. Címünk: Észak-Magyarország, Itt-Hon, Miskolc, Pf: 178. Te­lefon: 341-611/203 mellék, fax: 341-630. Az előző héten megjelent fel­hívásunkra lapzártáig a kö­vetkező felajánlások érkeztek: ló örökösének tartották. IV Bé­la nem kedvelte Istvánt és a kisebbik fiút (Béla herceget) helyezték előtérbe. Bár István megkapta az „ifjú király” cí­mét, önálló kormányzati terü­letet nem kapott, míg öccsét Dalmácia hercegének tették meg. IV. Béla sértetté vált Ist­ván fia hadi sikereitől, István pedig elégedetlenné önállósága csorbítása miatt. Szinte végze­tesen vezetett az út apa és fia elidegenedéséhez, amin már az sem segített, hogy az ország ke­leti részét a megkoronázott if­jú király fennhatósága alá he­lyezték. Az ellentét fegyveres összeütközésig mérgesedett. Némileg Margit hercegnő tud­ta az ellentéteket mérsékelni. Ebben az időben - a XIII. szá­zad második felében - Panyit fia Panyit ispán volt a Miskó­cok legnevezetesebb alakja, aki több más kelet-magyarországi főnemessel együtt István ifjabb király mellé állt. Panyit István bizalmi emberévé vált és több követséget vezetett a tatárok­hoz, akadályozva az újahb be­törést. Ezt a bizalmat Szőke Miklós árulása sem zavarta meg, s annak birtokait (a mis­kóci és arlói nemzetségi birtok­ból) Panyitnak adta. Szövetsé­gük különösen megpecsételő­dött, amikor 1265-ben IV. Bé­la - elsősorban felesége ösztön­zésére - csapatokat küldött Ist­ván ellen és az erdélyi Fekete­halomba rekedve kilátástalan helyzetbe került. A pusztulás­tól csak Panyit felmentő sere­ge mentette meg. István Isasze- gig üldözte a király seregeit, és csak nővére, Margit hercegnő közbenjárására békült meg ap­jával. Panyit Szörényi bánná lett István mellett és országos tényezővé vált; fiával, László­val felépítik Éleskő várát és Váradon alakítják ki fő szállás­helyüket és birtokukat. Ennek érdekében László eladott több, a testvérétől rámaradt birtokot is. Néhány adat arra vall, hogy Panyit grófi címet kapott. (folytatjuk) • • • Forrai Barnabásáé, Miskolc, Aba - volt Chlepko Ede - utca 17.1/1.: ruhaneművel segítene másokon. A ruháért kedden és csütör­tökön lehet jelentkezni. Lasztóczi Lászlóné, Miskolc, Munkás utca 4. 1/2: idősebb hölgy részére kabátot, fel­sőruhát, csizmát, cipőt ajánlott fel. Szerdán és csütörtökön, a délelőtti órákban lehet a holmiért menni. Jótett helyébe jót várj 1994. Március 1., Kedd Itt-Hon Ms 7 Legjobb sportoló — vezető edző Az utolsó nagy csapat (többségük azóta munkanélküli) a tavalyelőtti csb-n nyert ezüstérmet (balról jobbra: Ha­lász István, Kertész Attila, Juhász István és Szűcs Lajos edzők, Barsi László, Lakatos István, Csengéi Kálmán és Buda Attila) Fotó: amatőr Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) - Kiemelkedő eredményeket produkáltak a Diósgyőri Súlyemelő Club ver­senyzői a közelmúltban Buda­pesten megtartott NB I-es csa­patbajnokság első fordulóján. Három országos csúcsot adtak át a múltnak, s nem is akár­hogyan. Először a 24 éves Rótt Attila próbálkozott a 91 kg-os súlycso­portban az új országos csúcsot jelentő 156 kiló kiszakításával. Hajszálon múlt csak, hogy nem sikerült neki. Ezután azonban a lökésben 192,5 kilóról 193- ra javította az országos rekor­dot! Ugyanebben a súlycsoportban lépett a dobogóra Kertész At­tila, a DSC vezető edzője is. Jó trénerhez illően bemutatta, ho­gyan kell tökéletesen szakíta­ni: símán lendült feje fölé a 156 kiló és ezzel a saját, 1993 szep­tember 18-án felállított 155 ki­logrammos csúcsát javította meg. És hogy edzői tekintélye még tovább szilárduljon, klub­társa, Rótt egészen fiatal lökés­csúcsát is túlszárnyalta, ponto­san fél kilóval.-Nem általános, hogy a vezető edző egyben a legjobb sportoló is legyen -gratuláltunk neki az eredményekhez.- Én készültem és számítottam rá, mert nagyon szeretném még egyszer a címeres mezt magamra húzni. Miután 1986- ban megsérültem - a térdka­lácsom a combom közepére ug­rott, mert elszakadtak a szala­gok -, az a tudat tartja bennem a lelket, hogy leszek én még vá­logatott: ’88-ban már OB-t nyertem, majd ’90-ben is, de másodiknál rosszabb soha nem voltam. A szövetségi kapitá­nyok azonban eddig sajnos nem akartak tudomást venni rólam. Tavaly súlycsoportot váltottam és „elmenekültem” a 83 kiló­soktól, főleg Barsi Laci elől. Ez olyannyira bejött, hogy 1993- ban már az új súlycsoportom­ban is teljesítettem a nemzet­közi szintet. Ez 335 kg össze­tettben, de tavaly már 342,5-et tudtam, s ezt javítottam most meg 347,5 kilóra. Itthon ellen­felem Rótt Attilán kívül senki nincs és ilyen eredménnyel már a 6-8. hely szerezhető meg vi­lág vagy Európa-bajnokságon. Én azonban az idén 360 kilóig is el tudok menni. Májusban lesz az Európa-bajnokság, s március végén a Sabaria Kupán válogatnak rá. Ott új­fent srófolni akarok a csúcso­mon. Hogy kijutok-e végül az EB-re, az mégis bizonytalan, mert nem tudni, ki lesz az új szö­vetségi kapitány. Az elv viszont az, hogy a fiatalokat kell mene­dzselni és én már 32 éves múl­tam. Persze én is az ifjabbakat részesíteném előnyben — ha ennyit emelnének, mint mi Róttál.- Mondana róla is valamit?- Rótt Attila győri születésű, ott is versenyzett, amíg a sza­kosztálya tönkre nem ment. Változatlanul Győrben él és dolgozik, de 1990 óta diósgyőri színekben sportol és jól érzi magát velünk.- S hogyan áll a klub, a DSC?- Rosszul, mint általában a magyar sportegyesületek. A Nemzeti Sport Álaptól valami­vel több, mint 300 ezer forint támogatást kaptunk és ez még a rezsire is kevés. Főállásban rajtam kívül csak Deák Zsolt van, a müncheni olimpia ezüst­érmese, Szűcs Lajos szívesség­ből edzősködik... Pedig mintegy harmincán versenyzünk és edzünk magas szinten. Ha a feltételek javulnának, még igen komoly eredményeket produ­kálhat ez a közösség. Műanyag az üvegcserepek közt Miskolc (ÉM) - Nem éppen a legkedvezőbbek eddig azok a tapasztalatok, amelyeket a sze­lektív hulladékgyűjtés miskol­ci honosítása közben szereztek a városi közterület-fenntartó vállalat szakemberei. Egyikük azonban úgy fogalmazott: nem adják fel. A gyereket is pelen- kázzák, mielőtt rászokna a szo­batisztaságra - mondta Ruszó László a cég képviseletében. A szelektív hulladékgyűjtéssel tavaly május óta kísérleteznek a közterület-fenntartók. A vá­ros különböző pontjain 22 olyan konténert helyeztek el, amely­be külön gyűjthető a fehér és a színes üveg, a papír. Az új­rahasznosítható hulladékot a MÉH veszi át, így elvileg meg­térülne a cég költsége. (A sze­lektíven gyűjtött hulladékot in­gyen szállítják el a helyszínről, s ezt a lehetőséget kihasználja például a Szentpéteri kapui kórház mellett néhány élelmes vállalkozó is, aki így meg tud­ja takarítani részben, vagy egészben a szemétdíjat is.) A közterület-fenntartók eddigi tapasztalatai szerint sokan le­viszik ugyan a konténerig az üres és amúgy már visszavált- xhatatlan üvegeket, de nem vá­logatják szét, hanem a fehérek közé hajítják be például a zöl­det. Gyakori, hogy műanyag­hulladék keveredik az üvegcse­repek közé, ahonnan aztán ne­héz kiszedni. Megesik, hogy a cégek indigós elszámolási tömbjeit dobják a papírhulladé­koknak fenntartott helyre. így viszont a MÉH nem veszi át. De nemcsak a szelektív gyűj­tést, azaz a hulladék szétválo­gatását szokják meg nehezen a miskolciak, más bajok is van­nak a konténerekkel. A Kis Hunyad utcáról például azért kellett elszállíttatni a speciá­lis tároló edényt, mert ezt kér­ték a környékbeliek, akiket za­vart, hogy időnként emberek aludtak a papírnak elkülönített helyen. A tucatból az első Miskolc (ÉM) - Miskolcon kezdődött a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Sza­badidősport Szövetség és a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Triatlon Szö­vetség által meghirdetett „Borsodi 1 Tucat” elnevezésű programsorozat. Az első a tucatból a Zöld Sportok Clubja Jutó túrák - MTB-vel is” szabadidős- port rendezvénysorozatának harmadik futótúrája volt. Ezzel egyben egyéves születésnapját is ünnepelte az 1993 február 10-én megalakult ZSC. Az ünnepi díszt a frissen hullott vas­tag hótakaró, a gyönyörű fehér erdő nyújtotta. Akadtak persze, akik nem túlságosan örültek ennek, mert a mély szűzhó ugyancsak megnehezítette a haladást. Különösen a hegyikerékpárosokra várt igen kemény próba: a 15 kilométeres pályát 350 méter szintkülönbség ne­hezítette. Ki is csúsztak némileg a ter­vezett 100 perces menetidőből. Áz utá­nuk negyedórával gyalogosan indulók el is hagyták őket és pontosan érkez­tek a Majális-parki célba. Ugyanígy betartották a szintidőt a 8 kilométe­res közép és a 4 kilométeres rövid tá­von indulók is. A sízés és ródlizás lehetősége ugyan sokakat elcsábított, de így is összesen 105-en rajtoltak, miután az Egészség- ügyi Szűrőállomás munkatársnői va­lamennyiük vérnyomását ellenőrizték. Miskolcon kívül Encsról, Mályiból, Kistokajból, Bőcsről és Bükkszentlász- lóról is érkeztek. Most a legidősebb résztvevő is fiatal­ember volt, a 46 éves Kassai László, a Vízművek SC úszóedzője. A legifjabb indulók, az 5 éves Garbóczy Szabolcs és a 7 éves Plesó Tamás, a lányok kö­zül a szintén 7 éves kistokaji Medvegy Éva is igencsak élvezték a havat. A Honvéd síző lányai pedig sífutólécen teljesítették a rövid távot. A csoporto­kat, az indulók számára titkos útvo­nalakon a ZSC tizenéves magyar baj­nok tájfutói, Májer István, Garbóczy Zoltán, Szörényi Gábor és Kottman Dezső vezették, a futás, a kocogás és a gyaloglás váltogatásával. A célba érés után az Innoprint Nyomda, mint főszponzor és a Kropkó Triatlon, Má­jer Kft, TNS Magneoton Zeneszalon, D-Center, Rucanor, Grácia Shop, Ex­celsior Kerékpárszalon, Csobádi és Kö­rösi Kft, Miskolci Ifjúsági Szövetség, California Fitness, Bíbor Könyvszalon, és Olympia BT. ajándékait kapták a túrateljesítők. A következő, negyedik futótúrára tel­jesen új környezetben, a miskolctapol­cai barlangfürdőtől kerül sor március 20-án. Előtte egy héttel azonban a „Borso­di 1 Tucat” újabb futamára várják ezúttal csak a hegyikerékpárosokat, akik a Garadna-völgy és Jávorkút között egyenkénti indítású felkészülé­si versenyen adhatnak számot tudá­sukról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom