Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-08 / 56. szám

4 Z ItT'Hon 1994. Március 8., Kedd Elhunyt dr. Szántó J. Endre Szerencs (ÉM) - Elhunyt egy köztisz­teletben álló, tevékeny és jobbító szán­dékú ember, dr. Szántó J. Endre az egykori szerencsi Tüdőgondozó Intézet vezető főorvosa. A tbc elleni küzde­lem egyik kiemelkedő alakja volt: számtalan tüdőtöltést végzett, ami ak­koriban (az 1940-es években) fontos gyógymód volt, tevékenyen részt vett a csecsemők és a gyermekek tbc elle­ni védőoltásának megszervezésében, végrehajtásában. Élete során kiemelkedő szerep jutott a közéleti szereplésnek is. Legutóbb, 1990-ben, az önkormányzati választá­son képviselő lett, majd 1991. január 30-án a képviselő-testület alpolgár­mesterré választotta. Nagyon szerette (és művelte is) a ze­nét: alapító tagja volt a szerencsi vo­nósnégyesnek, ezen túl ő fordította le Yehudi Menuhin „Hat hegedűlecke” cí­mű könyvét. Öt évvel ezelőtt a Pro Űr­be Szerencs díjjal tüntették ki. A 88 esztendőt élt dr. Szántó J. Endrét a városi önkormányzat saját halottjának tekinti. Diákvegyész napok (EM) - A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium, a Sárospataki Reformá­tus Kollégium Gimnáziuma és a Ma­gyar Kémikusok Egyesülete április 15 és 16-án rendezi meg az 5. Sárospa­taki Diákvegyész napokat. Április 15-én 10.30-18 óráig az Árpád Vezér Gimnáziumban tartanak elő­adásokat, április 16-án 9 órától a Sárospataki Református Kollégi­um Gimnáziumában folytatódik a program. Munkaminőség Bodrogkisfalud ’48-as ünnepe Kardos Sándor Bodrogkisfalud (ÉM) - Nap­jainkban, a Kossuth emlékév kapcsán figyelmünk a _’48-as események felé fordul. így al­kalmunk adódik arra is, hogy az egyes részleteket pontosab­ban megismeijük, s ezután ha Zemplén tájait járjuk, felidé­ződnek majd bennünk azok az események, amelyek a forrada­lom és szabadságharc idején itt történtek. így a falvakban le­vő emlékhelyek ezután már ta­lán többet mondanak és jelen­tenek számunkra. Ezért figye­lemreméltó Bodrogkisfalud ké­szülődése a nemzeti ünnepre, amelyet a faluban lévő ’48-as emlékműnél tartanak majd. Ez egy emlékoszlop, melyet a múlt században állítottak fel a tava­szi hadjárat első győztes csa­tája emlékére. A magyar honvédsereg 1849. jarnför 22-én állította meg az osztrákokat. Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud és Tárcái térsé­gében a honvédek fényes győ­zelmet arattak Schlick osztrák generális serege felett, akik a Tiszán szerettek volna átkel­ni, hogy a debreceni ország- gyűlést szétszólják. A honvéd- csapatok parancsnoka Klapka György volt. Másnap - január 23-án - a Bodrogkeresztúron tartózkodó osztrák csapatokat verték meg a honvédek. A magyar sereg bal szárnyának parancsnoka Schulcz Bódog volt, aki vezérkarával egy dom­bon helyezkedett el. Eleinte megingott, de aztán szilárdan megállta a rohamot. Az ese­mény a bodrogkeresztúri csa­ta néven vonult be a történe­lembe. Az ütközet színhelyén emlékmű áll Bodrogkisfalud te­lepülésen, s a helyet ma épü­letek és üzemek veszik körül. A márciusi ünnep előkészülete­iről és a ’48-as hagyományok­ról az általános iskolában be­szélgettünk Vissi Gyuláné tör­ténelem szakos tanárral, Gál Albertné igazgatóval és Tóth András polgármesterrel. Meg­tudtuk, hogy a forradalomnak és szabadságharcnak méltó kultusza van a településen. Az általános iskolában történelem szakkör működik, s ez a csoport kiemelt témaként kezeli a ’48- as eseményeket. Két évvel eze­lőtt egy budapesti diákcsoport­tal - Magyarország Felfede­zői és Hagyományőrzői - meg­elevenítették a csata esemé­nyeit. Ugyancsak két évvel ezelőtt, március 15-én az általános is­kolában felavatták névadójuk­nak, Klapka Györgynek az em­léktábláját. Ma már a Bodrog- kisfaludért Egyesületben is működik egy honismereti cso­port, amelynek programjában számtalan célkitűzése mellett kiemelkedően fontos helyen áll a ’48-as hagyományok ápolása. Vissi Ferencné elmondja, hogy a ’48-as tárgyi emlékek még több helyen találhatók a falu­ban, amelyet a kialakítandó helytörténeti múzeumban-falu- házban fognak elhelyezni. Tóth András polgármestertől megtudtuk, hogy az elmúlt év­tizedekben kialakult az a szo­kás, hogy a szomszédos közsé­gek - Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong, Bodrogkeresztúr - közös ünnepséget rendeztek minden március 15-én az em­lékműnél, amelynek egyik fon­tos része volt, hogy a különbö­ző településekről fáklyás felvo­nulással jöttek az emberek. Ez talán azért is alakulhatott így, mert az említett helységek Bodrogkeresztúr néven egy igazgatás alá tallóztak. A köz­ségek szétválásától, 1991-től megszűnt ez az egységes ün­neplés, de a múlt évben már is­mét együtt ünnepeltek a közös múltra való tekintettel. Három irányból érkeztek az emlékmű­höz a négy település lakói - mintegy ezer ember -, fáklyás felvonulással. Ezt a hagyományt kívánják folytatni ez évben is, mert a he­lyi embereknek ünnepeik közül a hagyományok miatt is ez a legjelentősebb ünnep. Az em­lékmű a 37-es számú főútvonal­ról közelíthető meg. Fél évszá­zaddal ezelőtt még szabad he­lyen állt, s jól érvényesülhetett látványként is. Egy mestersé­ges kúpalakú fóldhalom az alap, amelyet mintegy két mé­ter magas kőgát szegélyez. A kúp tetején áll a kétrészes obe- liszk. Alsó része téglatest for­májú, felső része pedig henge­res kőoszlop. Középmagasságát északi és déli irányban Ma­gyarország címere díszíti, kele­ti és nyugati irányban Klapka György és Schultz Bódog neve olvasható. Az emlékmű teljes magassága - a mesterséges ha­lommal együtt - mintegy 10 méter. Az obeliszkhez faragott kőlépcső vezet. Az elmúlt évti­zedekben építészetileg nem fi­gyeltek kellően a területrende­zésre, s így szinte helyrehozha­tatlanul méltatlan lett a kör­nyezet. Az obeliszk felúatai az alsó téglatest formában látha­tók, négy témában üzennek az utókornak a következőképpen: „Fejlessz honfierényt, hogy semmit a Harcnak elébe Honpolgár ne tegyen, s tudjon meghalni honáért..!” „Hősök vérével, dicssugárral Van megszentelve ez a hely..!” Ugyancsak a feliratok utalnak a történelmi körülményekre is. „1849 télhó 22-én és 23-án Klapka György H. ezredes ve­zérlete alatt vívott Bodrogkis- faludi, Bodrogkeresztúri és Tarcah győztes honvédek em­lékére” „Emeltetett az 1848/49-iki Zemplénmegyei Honvédegylet által Magyarország ezredik évében 1896. szept. hó.” A művet szemlélve alkalom adódott beszélgetni helyi lako­sokkal is. Bárány Pálné és Za- kuczki József elmondták, hogy nemcsak az írott történelemből ismerik ennek a helynek a je­lentőségét, hanem családi száj- hagyomány alapján is. Rakott fasírt és citromos vagdalt Rakott fasírt. Hozzávalók: 40 dkg sertéshús, 70 dkg burgo­nya, 4 db zsemle, 3 fej vörös­hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 8 tojás, 3 evőkanál olaj, 2 dl tej­föl, só, őrölt bor. A húst a víz­ben áztatott, kifacsart zsemlé­vel átdaráljuk, és három tojás­sal, egy fej apróra vágott, meg egy evőkanál olajban megpirí­tott vöröshagymával, a zúzott fokhagymával, sóval, pirospap­rikával összedolgozzuk. A felét kiolajozott tepsi aljára terítjük, és befedjük a héjában főtt, meg­tisztított, karikákra vágott bur­gonyával. A maradék olajban megfuttatunk két fej apróra vá­gott vöröshagymát, és a bur­gonyára öntjük, majd kalákák­ra vágott négy kemény tojással befedjük. Meglocsoljuk a tejföl­lel. A maradék húst is rásimít­juk. Az utolsó nyers tojással megkenjük. Kockákra vágva tálaljuk. Roston sült citro­mos vagdalt. Hozzávalók: 80 dkg sovány marhahús, 30 dkg sárgarépa, 5 dkg vaj, 2 dl tej­föl, só, őrölt bors, fél citrom, 1 csokor petrezselyem. A meg­tisztított, kockákra vágott sár­garépát a vajon megpároljuk, megsózzuk és az összevágott petrezselyemmel megszórjuk. Közben a húst kétszer átdarál­juk, sóval, őrölt borssal, citrom­lével ízesítjük, tejföllel össze­dolgozzuk. Ötcentis korongokat formázunk belőle, olajban meg­forgatjuk, és grillben, vagy sü­tőben roston megsütjük. 1994. Március 8., Kedd Itt-Hon Z 5 Kályha mellett készül a szőnyeg Az öreg szövőszék Boldogkőváraljáról származik Golop (ÉM - M.I.) - Minden olyan mesebelinek tűnik: pici­ke nyári konyhában a nagy szö­vőszék, körötte az anekdotázó, régi időket felelevenítő idősebb asszonyok, „varázsszavak...” Pedig ez nem mese, hanem va­lóság. Ugyanis a már egyre in­kább kihaló félben lévő „szak­máról”, a szövésről van szó. S Kovács Istvánná sem mesebeli anyóka, meg a szomszéd- asszonyok sem Benedek Elek vagy Grimm meséskönyveinek lapjairól léptek elő... Mégis. Mi­kor látom, hogy mily furfangos módon gyarapszik a rongysző­nyeg, hallom, ahogy duruzsol a kis kályha, kellemes meleget ontva, csak a mesék világában érzem magam. A golopi lakásban már össze­tekerve, szépen egymás mellé helyezve sorakoznak az elké­szült szőnyeggöngyölegek. Három hét munkájának gyü­mölcse.- A lányomnak készítem - mondja Kovács Istvánné - Ed­dig százhúsz méter készült el, s még egy pár métert kell sző­nünk. Aztán szétszedjük az öreg masinát, bizony van már’ az vagy százötven éves is..., s eltesszük jövőre. Az unokám is Kovács Istvánná az elkészült szőnyeggel megtanult bánni vele, pár sort már ő csinált rajta. Az öreg szövőszék Boldogkővár­aljáról származik, még valame­lyik ősünk szerezte be. Miköz­ben centinként növekszik a sző­nyeg, hallok: csőrölés, szedés, nyüstbe helyezés, bordába sze­dés, vetés... Ez utóbbi - mint megtudtam - külön tudomány: a vetést a monoki Tóth Gyuláné végezte, hiszen ahhoz nem mindenki ért. A házilag szőtt anyagok igazán könnyen és jól tisztíthatok, - tudom meg Kovács néni lányá­tól - s valódi díszei egy lakás­nak, s szeretettel megsimogat­ja édesanyja munkáját. Mint­ha csak a mama arcát érezné kezei alatt... Méz=egészség és szépség Szikszó (ÉM-MB) - A gyűjtö­gető ember már az őskorban ki­rabolta a szorgalmas hár- tyásszámyúak művészien épí­tett otthonát, elpusztította a családot, hogy mézhez és viasz­hoz jusson. A zsákmány becses volt: a méz az egyetlen édesítő­szer, a viasz jó világítószer. Ha­marosan megtapasztalták a méz gyógyító és kozmetikai ha­tását. Már a fáraók piramisai­nak súkamráiban is ott volt út- ravalóként a méz, táplálék és kozmetikum formájában. Az ember a méheket a lakása közelébe csalogatta, betelepítet­te, gondozta. Az ipari cukor, a szintetikus, agresszív gyógysze­rek megjelenése háttérbe szo­rította a méhészeti termékeket. Furcsa módon a fejlett orszá­gokban ismerték fel először, hogy a természet adta lehető­ségek mellőzése helytelen. Előretört a természetgyógyá­szat, a nyers ételek fogyasztá­sa, a méz sokirányú felhaszná­lása. Sajnos ebből hazánkban alig lehetett érzékelni valamit. Az egy főre jutó mézfogyasztás hihetetlenül kevés. A nálunk megtermelt méz nagyrésze kül­földre került, az egészségre gyakorolt előnyös hatását alig propagálták. Ez érthető volt ed­dig, hiszen valutát adott érte a fejlett világ. A hazai kereske­delemben jó minőségű (külföl­dön is keresett) mézet nem le­hetett kapni. Mindenekelőtt tudatosítani szeretnénk, hogy a répából, nádból nyert cukor fogyasztása az emberi szervezetre megter­helő. Az ipari cukorban életfon­tosságú, hasznos elem nincs. Ezzel szemben a méz igen könnyen emészthető alakban tartalmaz szőlő- és gyümölcs­cukrot, amely átalakulás nél­kül hasznosulhat. Fontos vita­minokat, ásványi elemeket, sa­vakat, fehérjéket, hormonokat, baktériumölő anyagokat, illat­anyagokat, nyomelemeket mu­tattak ki benne. A méz tehát kiegyenlített élel­miszer. Rendszeres fogyasztá­sa már kis mennyiségben is hasznos mindenki számára. Hatása közül kiemelendő az erősítő és nyugtató hatás. Al­kalmazható gyulladásos beteg­ségek, bélbántalmak kezelésé­re, fáradtság ellen, a szervezet ellenálló képességének fokozá­sára, anyagcsere zavarok eny­hítésére. Fontos tanács, hogy a mézet 50 Celsius-fok fölé ne hevítsük, mert veszít hatásá­ból. A kozmetikai ipar ma már nem nélkülözheti a méhek ter­mékeit : a mézet, a propoliszt, a virágport. Most csak a házi­lag is könnyen alkalmazható „mézes-mázos” receptek közül ajánlunk néhányat és bízta­tunk idősödőt, fiatalt a kipró­bálásukra. A mézet tisztán is használhatjuk. Pakolásként. Az arc fáradt bőrét felüdíti, bár­sonyossá teszi. A savas, maró anyaggal dolgozók sikerrel használhatják kézbőrük rege- nerálására.A fejbőrbe masszí­rozva élénkíti annak vérkerin­gését, gátolja a haj zsírosodá- sát. Ha a mézet tojássárgával, citromlével keverve alkalmaz­zuk pakolásként, táplálja az arcbőrt. Ha a tojásfehérjével keverjük össze és kevés liszttel pépessé tesszük, a pattanásos bőr gyógyszere lesz. A pakolá­sokat a megtisztított bőrfelület­re visszük fel, 10-15 perc múl­va szappan nélkül, langyos víz­zel mossuk le. Díszövények a könyvtárban Miskolc (ÉM) - Blázsovics József fő­iskolai tanár három évvel ezelőtt cse­rélte föl másodszámú szerelmét, a ka­tedrát az elsőszámúra: megnyitotta vi­rágnagykereskedését városában, Pé­csett. A „Marantha” azóta orszá­gos hírnévre tett szert különleges kí­nálatával, Soprontól Debrecenig is­merik. A virágkereskedő valamely furcsa ok­nál fogva legelőször Miskolcon rende­zett virágvásárt. AII. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár adott ideiglenes ott­hont pár napra a növény-különleges­ségeknek. A vártnál nagyobb volt a si­ker, noha Miskolcon már akkor is ma­gas volt a munkanélküliség rátája, a Marantha kamionja többször tette meg az utat a két város között. A ta­nár úr, érthető módon szívébe zárta Miskolcot, mindig valamely neveze­tes alkalomkor hozza el virágait. Legközelebb március 5-én nyílik meg a könyvtár ajtaja a virágkedvelő kö­zönség előtt és négy napon keresztül nyitva áll, hiszen a nőnapot még igen sokan számon tartják. Kisember a virágerdőben Fotó: Farkas Maya Azt hittem, te tudod, hogyan dol­gozik Rajz: MTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom