Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

6 ÉSZAK'MAGYARORSZÁG Kultúra 1994» Február 26., Szombat------------APROPÓ-----------­A z ABC Ágija Gyarmati Béla Ülök a Csarnok forgószínpadján, s egy­szerre ott van előttem, a hétfő reggel kemény fényeiben. Kezdődik a józan robot. Milyen nehéz elkezdeni, mikor a szájban még a, va­sárnapi ízek, s a test a tegnapi ölelésekre emlékezik. Jó esetben... A nyápic kis Ági nem jó eset. Periférikus- Ezeket a kis csajokat nem szokás észreven­ni. Ezek csak úgy vannak. Felnőnek, ha már - leginkább véletlenül - megszülettek. Mikor aztán félig-meddig nővé válnak, hát hogyan is mondjam csak... Egy pádon (húsz méterre a. diszkótól), egy kapu alatt, vagy egy áruház göngyöleghalmán.,-. Még nem is tudtak kinyílni, de már letörettek. Ki sajnálná őket, a nagyváros igénytelen kis virágait? Igénytelenek? Ugyan, ki éb­resztett volna bennük igényt? A család, az iskola, a társadalom? Mikor kicsik nyakuk­ba akasztják a lakáskulcsot, később meg ott tüsténkednek a gondolák között, de a gondolának - ennek a dallamos szónak - csak kereskedelmi jelentését ismerik. Néha talán odavetnek nekik egy jó szót, vagy egy sutabókot, sakkor boldogok. Milyenkevés- sei beérnék, de ez a kevés is hiányzik. Na innen már csak egy lépésnyit kell megten­ni, s benne vagyunk - az újmódi - csöpögés cselédromantikában. Talán elég ennyi: itt vannak közöttünk! Csak azért mondom ezt, hogy ne legyünk olyan fene elégedettek az üzletvezetéssel... Mióta. Túróczi Évát láttam Horváth Péter darabjában, minden pult mögött a borzas kis lány fejeket keresem, s ha rám villannak - tíz deka parizer fölött - a félmosolyok, gondolatban bocsánatot kérek a boltok Ha­mupipőkéitől. Mert tudom, soha nem lesz­nek nyertesek a Bongón... Túróczi viszont nyerőben van-scsak most kezdett igazán játszani! Művésztehetségek Miskolc (ÉM - BG) - Az eredeti tervek sze­rint február 28-án, hétfőn este fél nyolckor a Miskolci Nemzeti Színházban Perényi Eszter, Perényi Miklós és Miklós Dienes András lett volna a Miskolci Szimfonikus Zenekar vendé­ge. A program azonban módosult, február utolsó napján Fiatal Miskolci Művésztehetsé­gek címmel tartanak koncertet a színházban. A műsorban Mozart D-dúr hegedűversenye, Cherubin két áriája Mozart Figaro házassága című operájából, R. Strauss Ajánlása, Haydn D-dúr zongoraversenye és Haydn C-dúr csel­lóversenye szerepel. A változtatás okairól kér­deztük a zenekar igazgatóját, Sir Lászlót: • Az való igaz, hogy a Perényi testvérpár egyéb irányú elfoglaltsága miatt az eredetileg tervezett koncertet később tartjuk meg, de ar­ról szó sincs, hogy a hétfői hangverseny amo­lyan hézagpótlóként került volna a program­ba. Ezt a hangversenyt már egy éve tervez­zük, azzal a nem titkolt céllal, hogy bemutat­kozási lehetőséget biztosítsunk a fiatal tehet­séges miskolci muzsikusoknak, hiszen egy pá­lyáját most kezdő, vagy még a pálya előtt álló fiatal művésznek rendkívül nehéz ilyen lehe­tőséghez jutnia. Az csak külön szerencse, hogy erre az időpontra a zenekar már előre lefoglal­ta a színházat és nem kellett egy későbbi idő­pont után kutatni. □ Mit kell tudni a fellépő szólistákról? • Amiben mindannyian megegyeznek, vala­mennyien a miskolci Egressy Zeneiskola nö­vendékeként kezdték tanulmányaikat. A csel­lista Balog Endre tavaly diplomázott a Zenea­kadémián, a diplomakoncertjén mi kísértük. A hegedűs, Nagy Gabriella idén utolsó éves az akadémián. Neki annyi kötődése van a mis­kolci szimfonikusokhoz, hogy a szülei a zene­kar tagjai voltak. Az énekes Bócz Annamária ebben a tanévben kezdte meg a tanulmányait a Zeneakadémián, a tizenhét éves zongorista Tóth Marianna már három éve jár az akadé­mia előkészítő tagozatára. Bacsó István alkotásai a kazincbarcikai kisgalériában láthatók. Szomszédok a Szív utcában Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Horváth Péter ma­gyar író ABC című darabja nem nagy durranás. Mondjuk olyan, mint egy rendkívül nívósán megírt Szomszédok epizód. Amivel nem le­fitymálni akarom kétrészes próza musicaljét. Ellenkezőleg. Nyilván­való igény és szükség van az olyan darabokra, amelyek nem késztetik a nézőt különösebb agytomára, ugyanakkor enélkiil is megadják a számára a rácsodálkozás, a heuré- ka-élmény lehetőségét. Horváth Pé­ter ebben profi, s aligha kívánhatna mást az ember a tévészériákon bu- tulóknak, mint hogy a hozzá fogha­tó kaliberű alkotók újak a szappan- operákat is. A filozófus Ludwig Wittgenstein szerint a humor nem hangulat; a humor a világ szemlélésének mód­ja. Horváth Péter humorral szemlé­li ezt a világot, amelyet - s amely­nek megannyi szereplőjét - kétség kívül jól ismer. Ahhoz mindenesetre elég jói, hogy az általa odatartott tü­körben felismerjük akár a saját vo­násainkat is. Hangsúlyoznám, hogy az író kezében lévő optikai eszköz tükör és nem nagyító. Azt tehát lát­nunk engedi, milyen a világ, azt vi­szont nem mutatja meg: miért ilyen. Induljunk ki ebből. Horváth Péter ABC (Gömbvillám a Szív utcában) című darabja egy lakótelepi üzlet­ben játszódik, hétfőtől péntekig. Va­lahogy mindenki olyan szerencsék len ebben a kereskedésben. A jósá­gos, de életereje teljében is megfá­radt főnök (Matus György), aki nem képes a magánéletben sem felvenni az új kor diktálta tempót; gallyra megy a magánélete, csupa szere­lemből kitúrhatja a helyettese az ál­lásából, amelyért nem tud és nem is akar megküzdeni. Az élettől a sze­relemért utolsó esélyre áhítozó he­lyettes boltvezető, Emici (Fehér Il­dikó), aki a rend nevében elaljasul, megmotoztatja a tábla csokoládét az unokájának megfűjó, szánnivaló öregembert (Sallós Gábor). Imre, a vásárló (Dézsy Szabó Gábor), aki ki is mondja: mennyire nem dina­mikus ez a társadalom, mennyire be vagyunk kerítve, s akinek két nappal a fizetés után tanári ja­vadalmazásából arra sem futja, hogy szállodába vigye a nőt, Irént (MáhrÁgi). A legnagyobb romantika, amit kí­nálni tud neki: elviszi a romházába - háromszor két méter, benne egy ágy és egy lavór. És a szerelemre éhes Irén, aki nem „olyan”, de azért a szexuális nyomor persze belehajt­ja a liezonba, és amikor végre összejön a kaland, akkor is csak egyszer, s utána spuri, mert kigyul­lad a légyottra kölcsön kapott bolt. Ahogy nézdegélünk ebben az ABC- ben, egyre-másra felismerünk vala­kit. „Nézd már, ez az öregasszony (Márfi Vera) éppen olyan, mint amelyik a mi ÁBC-nkben szokott kiabálni. Csak az nem a szar taná­csi kaját szidja, hanem az istenká- romlókat. A mi boltunkban is van bombázó, mint az Ica (Seres Ildikó), csak nem ilyen szőke heroin, hanem barna és nem kempingággyal ke­reskedik, hanem a felvágottakat méricskéli.” Az emberben megkeseredik a neve­tés; hiszen itt mindenki tisztában van a helyzetével, mindenki tudja, hogy másként kellene élnie. Márta (Kerekes Vali), hogy el kellene vál­nia a férjétől, Ági (Túróczi Éva), hogy ott kellene hagynia a fenébe Luvnyákot (Posta Lajos), aki csak kihasználja, hogy a lány falaz neki, miközben ő lenyúlja a „dzsonivó- ker”, meg a „tícsör viszkit”. És még sincs elég erő senkiben, hogy kilép­jen abból, amiben van. Még a csupa ideg Sanyikéban (naná, hogy a fan­tasztikus Künn, Károly) sincs, aki­nek ABC-beli megjelenése oly re­ményt keltő, olyan meggyőzően be­szél arról, amiben egyáltalán hinni szoktak manapság: gömbvillámról, kinetikus energiáról, belső hangról - a balkéz három ujját összeszorít­va az ember azt mondja: „ommm”, ez a kezdet és a vég egy szóba sűrít­ve - és így tovább és így tovább. De ó is csak addig jut el, hogy feltérké­pezze a lehetőségeit. Pénzzel a zse­bében bámulja a lányokat: ezt is megkaphatná, meg azt is, ehetne Gundel-palacsintát és „Sztrofanoff- szeletet ajókagyűrűvel”, de csak zó­napörköltet rendel, a pályaudvaron pedig csak azt figyeli: merre men­nek a vonatok. Nem jön neki a gömbvillám, hogy felültesse az első kocsiba. Hát így... Az ABC cím persze lehet szimboli­kus is. Jelentheti az élet ábécéjét, vagy valaminek a kezdetét. De hát az eddigiekből is kitűnhetett: ezek­nek az embereknek nem kezdődik semmi, foglyai a lakótelepi létnek, önmaguknak, s a csuda tudja, még minek. A rendező Horváth Péter a jelenetek között a zajokból összeál­ló mondatokat - „Kezdetben vala az Ige. És az Ige vala az Istennél, és Is­ten vala az Ige. És kezdetben az Is­tennél vala. Minden általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ó benne vala az élet, és az élet vala az embernek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt” - egy kislánnyal mondatja el. Gondolom, mert a gyerekek még ártatlanok azokban a disznóságainkban, amik miatt a sötétségek nem szokták be­fogadni a világosságokat. Nem jó­solhatunk ugyanakkor nagy jövőt ennek a leánynak, nyakában kulcs, az utca neveli. Talán pont bol­tosnak. Horváth Péter az ABC-t di­rekt a miskolci teátrumnak írta, és az ősbemutatót ugyancsak ő ren­dezte. A díszletet, jelmezeket ven­dégként Bozóky Mara tervezte. Va­lóságos ABC-t szervezett a nézőté­rül szolgáló forgószínpad köré, mo­sópor és füstölt kolbász szaggal, s ez csak fokozza az ismerősség érzését. A színészek alakítása a fentebb már részletezettek szerint imponálóan hiteles, meggyőző. Egyszóval min­den adott egy kellemes estéhez azoknak, akik rászánják magukat, hogy felülnek a forgószínpadra - nem fognak beleszédülni -, s hagy­ják magukon átfolyni az előadást, az életet. Aki színpadra vitte a Tragédiát 100 éve halt meg Paulay Ede, Tokaj város szülötte Hegyi József Tokaj (ÉM) - Évről évre mind több hazai és külföldi kiránduló látogat el a boráról világhíres, nagy múltú és kulturális emlékekben is gazdag Tokajba. És ha a történelmi levegő­jű városka utcáit járva, a nektárter­mő Kopasz-hegyre felfutó rövidke Hajdú-közben sétálnak, a 9-es szá­mú ház falán levő márványtábláról megtudhatják, hogy itt született a magyar színházművészet egyik je­les alakja, Paulay Ede, akinek em­lékét halála 100. évfordulója alkal­mából idézzük fel. Születésének ideje: 1836. március 15. Az elemi iskolát Tokajban vé­gezte, gimnáziumi tanulmányait Sátoraljaújhelyen a piaristáknál és Kassán a premontreieknél folytat­ta. Szülei premontrei szerzeteknek szánták, ó azonban Thalia papja­ként a színház világában érezte jól magát. Apja kincstári sóhivatalnok volt, s talán az a nyüzsgő élet, szí­nes, kavargó forgatag fordította ér­deklődését a színház különleges vi­lága felé, amely gyermekkorában Tokajban nap mint nap a szeme elé tárult: a Máramarosból leúsztatott sószállító tutajok, a csupa vörösfe- nyóböl épített hatalmas Tisza-parti sóraktárak, a messzi megyékből ér­kezett és napokon át itt tanyázó, só­ra várakozó fuvarosok, lovak, sze­kerek tábora. Néhány évig vándor­színészként járta az országot, de nem színészi szerepléseivel, inkább rendezőként ért el sikereket Kas­sán, Debrecenben, Szegeden, Győ­rött, főképpen pedig Kolozsvárott. Innen hívta meg 1863-ban Pestre a Nemzeti Színház rendezőjének Szigligeti Ede igazgató, ugyanitt 1873-78 között főrendező volt, Szig­ligeti halála után pedig a Nemzeti Színház igazgatója lett. Egész életét a színháznak szentelte, s negyven évig „szolgált” Thalia papjaként. Ebből 31-et a Nemzeti Színházban töltött. Közben tanul- mányutakat tett Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Angliában. Szenvedélyes izgalomal tanulmányozta a modem színpad- technikát, rendezési módszereket, előadói stílust, s amit hasznosnak, művészeti elgondolásaival mege­gyezőnek igyekezett a Nemzetiben is megvalósítani. A régi megmere­vedett, patetikus játékstílust könnyedebbé, hajlékonyabbá, ter­mészetessé tette. Rendezői elve volt: jó együttes játék, hiteles koráb­rázolás, tiszta szövegmondás és ha­tásos tömegmozgatás. Modernségét egyesek túlzottnak tartották, s emiatt sok támadás is érte. Színházi és irodalmi körökben különösen nagy vitát váltott ki két merész vállalkozása, éspedig Vörös­marty Csongor és Tünde, valamint Madách Az ember tragédiája című művének színpadra állítása. A Csongor és Tündét kevéssel igazga­tói kinevezése után, 1879-ben, a Tragédiát pedig 1883. szeptember 21-én mutatták be. Ezt a két drá­mai költeményt filozofikus, gondo­lati mondanivalói, tehát műfaji jel­lege miatt színpadon előadhatat- lannak tartották. De Paulay Ede nemcsak elmélet­ben, rendezési módszereiben, ha­nem a modern színpadtechnika al­kalmazásával is európai színvonal­ra igyekezett emelni a hazai szín­házművészetet, s ezt éppen irodal­munk e két klasszikus remekének bemutatásával fényesen be is bizo­nyította. A Nemzeti Színház akkori neves in­tendánsa, báró Podmaniczky Fri­gyes a kormányelnökhöz és a bel­ügyminiszterhez előterjesztett évi jelentésében - szavai szerint - „a modem múkritika álláspontjára he­lyezkedve constatálta”, hogy „Paulay Ede igazgató úr Madách Imre e remek költeményét bravúr­ra], a színpadi magasabb műeszkö­zök virtuozitásával rendezte és al­kalmazta színre.” A Tragédia az első bemutató, tehát immáron 110 esztendő óta színhá­zaink legtöbbször játszott, szinte ál­landó műsora. Ebben kétségkívül elévülhetetlen érdeme van Tokaj hí­res fiának, a 100 éve elhunyt Pau­lay Edének. Honismeret Ózd (ÉM) - A Bükk Művelődési és Vendéglátóházban tegnap délután rendezték meg a XTV. Ózdi Honis­mereti Pályázat ünnepélyes ered­ményhirdetését. A pályázaton a kö­vetkező eredmények születtek: első díjat nyert és emlékplakettet kapott Németh Gyula: Választójog és de­mokrácia című munkájáért illetve Dobosy László A kereskedelem fej­lődése Ózdon című dolgozatáért. A második díjat Dobosy László Ma­gyar Tűzharcos Szövetség Ózdi Fő­csoportja című pályamunkájáért kapta, harmadik díjat pedig Bánfal­vi László vehetett át Rimaszombat­tól Ózdig című tanulmányáért. Az ifjúsági kategóriában első díjat nyert Halász Mónika, dolgozatának címe: Az ózdi görög katolikus egy­házközség története. Második díjat pedig Gáti Annamária és Husonyi- ca Krisztina közös dolgozatukért kapták, melyet az ózdi első ró­mai katolikus templom történetéről írtak. Bábfantáziák Miskolc (ÉM) - Nemrégiben mu­tatták be a miskolci Csodamalom Bábszínházban Muszorgszkij: Egy kiállítás képei és Ravel: Bolero cí­mű zenéjére írt bábfantáziákat. A nagy érdeklődés miatt a társulat vezetői úgy döntöttek, hogy február 26-án, szombaton a délután négyre hirdetett Varázsköpeny című előa­dás helyett este hét órakor újra be­mutatják a két bábfantáziát. Az idő­pont változás is mutatja, hogy ez az előadás elsősorban felnőtteknek szól, de természetesen a gyerekek számára is nagy élményt jelent ez a különlegességnek számító produk­ció. A belépők megrendelhetők a 359-900-as és a 359-469-es te­lefonon. Caligula Kassán Kassa (MTI) - A kassai magyar Thália Színházban csütörtök este bemutatták Székely János Caligula helytartója című drámáját. Pásztó András, a Thália Színház dramaturgja a bemutató előtt nyi­latkozva hangsúlyozta, hogy noha a művet történelmi drámának kell te­kinteni, Székely János mondaniva­lója mélységesen időszerű, és elgon­dolkodtató, hiszen az önkény és a jogtalanság elleni tiltakozásra szó­lítja fel az embert. Ismeretlen Hamlet Beverly Hills (MTI) - Richard Burton 1964-es, a New York-i Broadway egyik színházában be­mutatott Hamlet-alakításáról ké­szült filmet találtak a szmművész svájci nyaralójában. A Reuter szerint Paul Brownstein filmproducer bejelentette, hogy az év folyamán egyes mozikban már bemutatják a felvételt. A 35 milli­méteres filmre Burton halála után négy évvel, a nyaraló pincéjében, ócska holmik között talált rá özve­gye, Sally Burton. A producer sze­rint a Shakespeare-drámát szakér­telemmel, művészien vették fel. Öt kamerát állítottak a színpad köré, hogy pályafutásának csúcsán megö­rökítsék az egyik legremekebb szín­művészt, az egyik legnagyobb sze­repben. A Broadway Lunt Fontane színházában 1964. április 9-től 17 héten át játszott előadás - amely­ben Burton Hamletét alakította - Alexander Cohen volt, rendezője John Gielgud volt. Éneklő ifjúság Nyíregyháza (ÉM) - A Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ének­zene tanszéke az idén 25 éves. Eb­ből az alkalomból április 28-30. kö­zött éneklő ifjúsági napokat rendez a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége és a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Kórusok Egyesülete. Az esemény védnöke Mádl Ferenc művelődési és közoktatási mi­niszter. A rendezvénysorozat díszhangver­sennyel kezdődik április 28-án délu­tán a Bujtosi Szabadidő Csarnok­ban, majd a főiskola kórusainak hangversenye, népzenei bemutató, táncház lesz az esti program az is­kola Mozaik-termében. A rendez­vény második napján énekkari be­mutatók lesznek, az érdeklődők be­szélgethetnek kortárs magyar zene­szerzőkkel, illetve ekkor rendezik a főiskolai hallgatók diploma-hang­versenyét. Imre és Irén, avagy egy bontakozó liezon az ABC-ben Fotó: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom