Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994«-----------TÁRLAT-----------­E mber és környezete Kazincbarcika (ÉM) - Szabó János grafi­kusművész Sátoraljaújhelyen született, mű­vészi pályáját is ott kezdte. Miskolcon 1965 óta él és alkot. Az elmúlt évtizedekben több mint ötven kiállítása volt, külföldön is bemu­tathatta alkotásait. Főleg az Ember és kör­nyezete címmel a természet pusztulását, ko­runk gyötrő gondjait, a Földünkön lezajló ér­telmetlen pusztítás dilemmáját fogalmazza meg képekben. Cselekményei az emberi tet­tekre és érzésekre utalnak, szinterei elhagyot­tak, emlékezésre késztetnek. Az önmagát pusztító emberiségnek címzett keserű és féltő figyelmeztetései, szeretettel rajzolt portréi még hangsúlyozottabbá teszik tárlatának őszinte tartalmát. Jelenleg Kazincbarcikán a Városi Kiállítóteremben tekinthetők meg al­kotásai, március 20-ig. Egy arc a kiállításról Huszka Jenő-díjak Budapest (MTI) - A Szerzői Jogvédő Hivatal (Artisjus) az idén először ítélte oda a Huszka Jenö-díjat. Az év legjobb és legsikeresebb da­lának szerzője kategóriában Kovács Ákos kap­ta meg Hello című daláért. Könnyűzenei szer­zői alkotói életművéért Behár Györgyöt, könnyűzenei szövegírói alkotói életművéért G. Dénes Györgyöt díjazták. Az év produkciója kategóriában a Rapülők együttes, az év zene­szerzője kategóriában Dés László, az év szöve­gírója kategóriában pedig Demjén Ferencnek ítélték oda a Huszka Jenő zeneszerzőről elne­vezett díjat. Az elismeréseket, amelyet az Artisjus vezető­sége a legsikeresebb múlt évi könnyűzenei szerzői teljesítmények elismerésére, valamint a könnyűzenei alkotó tevékenység ösztönzésé­re alapított, szombaton este Budapesten, a Ze­neakadémia nagytermében tartott gálahang­versenyen adták át.-------------TÉKA-------------­V alóság Miskolc (ÉM - HS) - Volt, (van?) egy folyóira­tunk, amely megcélzottan az értelmiségnek készült: a Valóság. Hosszú évtizedeken át eb­ből (is) tájékozódhattunk a tudomány legfris­sebb eredményeiről, a világban folyó ideológi­ai - politikai harcokról. A Valóság missziót teljesített abban a korban, amikor az értelmi­séget (is) rövid pórázon, szegényes szellemi koszton tartották. (A mai fiatalok nem értik, el sem hiszik.) Most, mielőtt recenzálnám a januári számot előbb egy hírt kell kommentálni. Nyugdíjba küldik a Valóság főszerkesztőjét, elküldik a szerkesztőséget. Nos, nincs abban semmi rendkívüli, ha 60 éves korában valaki nyug­díjba megy. Van aki megy, van akit küldenek. Lázár Istvánt küldik. A részletek olvashatók az Élet és Irodalom legújabb számában. A vi­lág nem áll meg. Az irodalmi élet zokszó nél­kül vette tudomásul, hogy megszűnt az Új írás, mert annál „csak így” tudtak megszaba­dulni a főszerkesztőtől. A tömeg akkor sem vo­nult ki az utcára tüntetni, most sem fog. Van­nak fontosabb, súlyosabb gondjaink is. A Való­ság nem szűnik meg, de más lesz. Lehet, hogy jobb, lehet, hogy rosszabb. A szerkesztőség változásával változni fog a szerzőgárda is. A kérdés, s nem először: miért így, miért nem elegánsabban, uraim? A kádercserékre gondo­lok. Mert politikai kurzusok, kormányok jön- nek-mennek, de mi maradunk. Mármint az ol­vasók. Ámbátor ez sem biztos manapság. A valóság (a kisbetűs)- mint tudjuk - állandóan változik, s nem mindig jól, jóra. A „hatperegyesek” értesítője Tehetséggondozás az Encsi Váci Mihály Gimnáziumban Fotó: Dobos Klóra Encs (ÉM - FG) - „Megbántam volna, ha nem jövök ide!"- írta fogalmazá­sában az Encsi Váci Mihály Gimnázi­um eayik 6/1. osztályos tanulója. Egy olyan kislány, aki még nem na­gyon akart gimnazista lenni. Meg­szokta az általános iskolai osztály- közösségét, félt a gimnáziumi köve­telményektől, viszont a szülei szeret­ték volna, ha jelentkezik a hatosztá­lyos gimnáziumba.- Nagyon sokan féltek a túlterhelés­től - mondja Borsos István, az encsi gimnázium igazgatója -, aztán az első szülői értekezleten csodálkozva mondta az egyik anyuka, hogy több szabadideje van, a gyermeknek, mint korábban. Éppen az az egyik előnye a hatosztályos képzésnek, hogy nyugodtabb tempóban halad­hatnak, és jobban elmélyülhetnek a tananyagban. Ha a nyolcadik osz­tály után jönnek gimnáziumba, ak­kor kezdhetik újra tanulni mindazt, amivel valamilyen szinten már fog­lalkoztak az általános iskolában is. Az üresjáratok, a fölösleges ismétlé­sek kiküszöbölésének köszönhetően marad ideje a gyereknek a játékra, a pihenésre.- Bizonyos fogalmakat tizenkét-ti- zenhárom éves korukban meg sem értenének. Ezért a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően állítot­tuk össze a tanmeneteket - csatla­kozik a beszélgetéshez Hronyecz Gabriella igazgatóhelyettes, aki földrajzot tanít a kicsiknek. - Mivel közel azonos képességű gyerekek kerültek össze, egymásra is nagyon jó hatással vannak. A régi osztá­lyukban, ahol együtt tanultak a na­gyon jók és a nagyon gyengék, sem a felzárkóztatásra, sem a tehetség- gondozásra nem jutott elég idő, de a közepesek és a jó képességűek Az abaúji kisgimnazisták szempontjából sem lehet hatékony ez a megoldás. Mi itt egyébként a nyelveken kívül kiscsoportban ta­nítjuk a matematikát és fizikát is.- Magyar irodalomból az első év alapozónak tekinthető - veszi át a szót Varga József, a 6/1-esek osz­tályfőnöke -, utána kezdődnek csak az irodalomtörténeti tanulmányok, így bőven jut idő minden korszakra, minden irányzatra. De a többi tárgyból is hasonlóan épül fel a tan­agyag. Azt hiszem, az első félévi munkával elégedettek lehetünk. A huszonhat tanulóból egynek lett ki­tűnő bizonyítványa, ötnek jeles, a tanulók többsége 4,2 és 4,6 közötti bizonyítványt vitt haza. Ez körülbe­lül megfelel annak az eredmény­nek, melyre a felvételikből követ­keztetni lehetett. De az encsi 6/1-esek „értesítőjében” nem csak érdemjegyek szerepelnek. Az első félév történetében benne van az az öröm is, amikor még álta­lános iskolásként levelet kaptak le­endő osztályfőnöküktől, aki arra kérte őket, írjanak magukról, terve­ikről. Aztán jött az első közös nyara­lás. A gimnáziumi tanulmányok megkezdése előtt a telkibányai tá­borban találkoztak először a gyere­kek. így a tanévnyitón már ismerős­ként köszöntötték egymást. Hamar megtalálták helyüket az új iskolában, mindjárt lett testvérosz­tályuk, és a nagyok még mindig el­nézik nekik, ha időnként eléjük fu­rakodnak a menzán. Mert ugyan már gimnazisták, de azért még mindig kicsik, és olyan jól esik, ami­kor megérkezik az iskolába az osz­tályfőnökük és az első útja mindig hozzájuk vezet... Vannak „elveszett” gyerekek Beszélgetés a tankötelezettség érvényesüléséről P. Kovács Imre Budapest (MTI) - Bármely ország társadalmi-gazdasági fejlődésében döntő szerepe van a népesség isko­lázottságának, végső soron a közok­tatási rendszer eredményességé­nek. A hatékonyság romlása első­ként mindenütt az analfabéták szá­mának emelkedésében mutatkozik meg, ami a tankötelezettség elmu­lasztásának egyenes következmé­nye. A hanyagság súlyos társadalmi hatása miatt a jelenség nem tekint­hető az egyes családok magánügyé­nek. A tankötelezettség teljesítése elsőrendű nemzeti ügy. A Művelő­dési és Közoktatási Minisztérium­ban Csonka Csabáné főtanácsos a kérdés avatott szakértője. Hozzá fordultunk kérdéseinkkel. Ki mit nem tud? □ Vannak-e analfabéták Magyaror­szágon? • Vannak bizony, de hát hol nincse­nek, melyik országban? Az iparilag fejlett államok idevágó statisztikái is kimutatnak egy-két százaléknyi teljes analfabétát. Ennél lényege­sen nem több a hazai teljes írástu­datlanok száma sem. Ä kérdést egyébként a szociológusok máskép­pen közelítik meg. Ok különbséget tesznek a teljes és a funkcionális írástudatlanság között. Szerintük analfabéták azok az emberek is, akik a betűket ugyan ismerik, de nem rendelkeznek azzal a minimá­lis alapműveltséggel, amely feltéte­le a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódásnak, például a szakmatanulásnak. Amerikai kuta­tók állítják, hogy az ottani népesség jó tizenöt százaléka funkcionális analfabéta. □ A műveltség megszerzésének első feltétele, hogy a gyerek tanköteles korban bent legyen az iskolában. Ennek érdekében már az 1985-ös ok­tatási törvény elrendelte a rugal­mas, vagyis a tanuló fejlettségéhez igazodó iskolakezdést, az 1993. évi 79. törvény pedig kiterjesztette a tan­kötelezettséget. • Azért volt erre szükség, mert nem egyformán fejlettek a gyerekek, és a naptári életkor meg a szellemi fej­lettség nem mindig esik egybe. A rugalmas kezdés azt jelenti, hogy a nyáron született gyerekek esetén a szülő dönthet arról, beadja-e gyere­két az iskolába, vagy mégegy évig az óvodát választja neki. Általános tapasztalat, hogy az optimális isko­lakezdés révén később kisebb lesz a lemorzsolódás, csökken a bukások száma az általános iskolában. □ Végül is a szülők a hatéveseknek hány százalékát íratják be az általá­nos iskola első osztályába?- Kilencvenkét százalékát; a többiek még egy évig az óvodában marad­nak. Akik sohasem tanulnak □ Vannak-e olyan gyerekek, akik ké­sőbb sem kerülnek be az általános iskolába? • Sajnos, vannak. Arányuk a haté­veseknek hozzávetőleg egy százalé­kát teszi ki. Szám szerint 11-12 ezer gyerekről van szó évente; kitel­nék belőlük egy kisebb város lakos­sága. Az okok, amiért nincsenek ott az iskolában, sokfélék. Például köz­tük vannak azok a fogyatékosok, akiket korábban képezhetetlenség címén fölmentettek az iskolába já­rás alól. Az új oktatási törvény sem­milyen címen nem ad fölmentést. Áz ilyen gyerekek - állapotuknak megfelelő - foglalkoztatását ezentúl a szülők bevonásával a tanulói ké­pességet vizsgáló szakértői bizottsá­gok oldják meg. Ezek már minden megyében működnek; a költségeket az állam fedezi. □ Korábban a szakemberek évi öt­hatszázra becsülték azoknak a gye­rekeknek a számát, akik szüleik de­viáns vagy nomád életmódja miatt eleve kimaradtak a kötelező iskoláz­tatásból. Sikerült-e ezt a jelenséget fölszámolni a rendszerváltás után? • Nem jutottunk előbbre e téren, most is van ennyi „elveszett” gye­rek, mert nem csökken a társada­lom perifériáján élő családok szá­ma, sőt növekszik a körülöttünk le­vő országokból hozzánk menekült deviánsokkal, akiknek a gyerekei nem járnak iskolába, ehelyett a ké- regető koldusok között tűnnek fel a pesti utcán s más nagyvárosokban. □ Sokan azt állítják, hogy a tanköte­lezettség mai helyzete jelentős mér­tékben cigánykérdés. • Semmiképpen sem az, jóllehet a vándorló és rendetlen életvitelű csa­ládok között vannak cigányok is. A kérdés mélyebb elemzést kíván, mert mindazok a felnőttek, akik ál­lampolgári fegyelmezetlenségükkel más téren is szemben állnak a tár­sadalommal, a tankötelezettség tel­jesítését is könnyen elhanyagolják. Falra hányt borsó? □ Hol vezetik a tanköteles gyerekek nyilvántartását? Ki ellenőrzi a tan­kötelezettség teljesítését? • Az ott élő gyerekek iskoláztatásá­nak figyelemmel kísérése a helyi önkormányzat - személy szerint a jegyző - törvényszabta kötelessége. A feladat a tankötelesek felkutatá­sával kezdődik a lakóhelyi nyilván­tartás alapján, amihez számottevő segítséget nyújtanak a védőnők ki­mutatásai. Ézek gyakran pontosab­bak, mint a polgármesteri hivatal nyilvántartó könyvei. A tankötelezettség érvényesítésé­nek nemcsak az iskoláskor kezde­tén vannak súlyos akadályai, ha­nem a későbbi iskolás években is. Több év átlagában a tanulók nyolc­van százaléka végzi el nyolc év alatt, illetve tizennégy éves korig az általános iskolát. A tanköteles kor végéig, tizenhat éves korig pedig 95 százalékot ér el az alapfokú iskolai végzettséget szerzők aránya. Évek óta nagy társadalmi gondunk a le­morzsolódó gyerekek magas száma, mert iskolázottság és szakképesítés nélkül a munkanélküli fiatalok né­pes erejét fogják növelni. Az új jog­szabálytól a helyzet jelentős javulá­sát várjuk, mert a törvény a tankö­telezettséget nem a nyolcosztályos általános iskola elvégzéséhez köti - ez a fő újdonsága -, hanem tizenhat éves korig az intézményes nevelés­ben való részvételre kötelez. Ez a rendelkezés egyébként csak 1996- ban lép hatályba. □ Németországban és Svájcban ta­valy emelték föl az iskolakerülő gye­rekek szüleire kiszabható pénzbün­tetést, a zürichi kantonban például kétszázról háromezer frankra. Va­jon követjük-e a „fejlett” Nyugatot e téren is? • Nálunk a büntetés alsó . határa ezer forint, a felső pedig - elvileg - akár elzárás is lehet. A nehézség nem az összeg nagyságában rejlik, hanem abban, hogy az érintett szü­lők zöme vagy munkanélküli, vagy halmozottan hátrányos helyzetű, rendetlen életvitelt folytat, ezért az­tán a büntetésnek nincs foganatja körükben, nem lehet rajtuk behaj­tani. Február 7«, Hétfő Fotópályázat Miskolc (ÉM) - Bán András és Dobrik István művészettörténészek valamint Halmai László fotómű­vész a következő pályázati felhívást jutatta el szerkesztőségünkbe. „Kiállításra hívjuk a fiatal fotográ­fusokat. Tíz éve annak, hogy Mis­kolcon meghirdettük az FF80, azaz a Fiatal Fotó 1980 után című fotóki­állítást. Sokan küldtek képet: így az a kiállítás áttekintést adott a fiatal fotósok egy évtizeddel ezelőtti hely­zetéről és törekvéséről (a jelentke­zőkről művészetszociológiái felmé­rés is készült). A kiállítást több helyszínen bemutattuk, a képekkel pedig megalapítottuk a miskolci Herman Ottó Múzeum kortárs fotó­gyűjteményét, mely az elmúlt évti­zed során tekintélyes kollekcióvá alakult. Most - azonos feltételekkel - újra meghirdetjük az FmF90 kiállítást. Váijuk tehát a fiatal (1957 után született) magyar fotográfusok 1990 után készült műveit. Hivatá­sosakét, műkedvelőkét, családi fényképészekét, kísérletezőkét és szépségkeresőkét, krónikásokét és magánvilágukban élőkét egyaránt. Teljes körképre törekszünk: min­den irányzatra, mindenféle elképze­lésre nyitottak vagyunk. Sem mé­retbeli, sem mennyiségbeli korláto­zással nem élünk, csupán a „kiállít- hatóság„ - amúgy nehezen megha­tározható - feltételét állítjuk mérce­ként, melyhez szakmai zsűri segít­ségét kérjük. Az FmF90 pályaműveiből rendezett tárlat 1994. június 13. és augusztús 21. között várja majd az érdeklődő­ket a Miskolci Galériába. (Ugyanitt ugyanekkor az FF80 válogatott anyagát is bemutatjuk). Ezt követő­en a Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóháza, majd a Szegedi Kép­tár látja vendégül a képeket. A be­küldésre szánt fotókat 1994. febru­ár 28-ig postán kell eljuttatni a Mis­kolci Galéria Igazgatóság címére 3525 Miskolc, Hunyadi u. 12. Mód van személyesen is átnyújtani a műveket a Miskolci Galériában (Déryné u. 5.) február 28-án délelőtt 10 és délután 4 óra között. Ugyane­zeken a helyszíneken a kiállításra nem kerülő művek március 28-án átvehetők.” Alkotóművészek Miskolc (ÉM) - A Miskolci Galériá­ban február 7-én, hétfőn délelőtt fél tíztől M. Novák András, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesü­letének elnöke ad tájékoztatást az egyesület helyzetéről, aktuális té­mákról és az új nyugdíjbiztosítási rendszerről. Ez alkalommal kerül sor új országos választmányi tag megválasztására, mivel dr. Dobrik István művészettörténész igazgatói munkaköre és feladatai miatt már nem tudja vállalni e megtisztelő megbízatást. Szemlenyitás Budapest (MTI) - Mészáros Márta Magzat című filmjének díszbemuta­tójával szombaton este megkezdő­dött a 25. Magyar Filmszemle. A megnyitón Kézdi-Kovács Zsolt, a szemle igazgatója arról beszélt, hogy ez a szemle két szó - az öröm és a szégyen - jegyében zajlik. Öröm amiatt, hogy egy hagyomány folytatódik és láthatók az elkészült filmek. És szégyen amiatt, hogy pár száz kilométerre tőlünk véres hábo­rú folyik és tehetetlenek vagyunk. Ezért legalább a mozgókép segítsé­géve] harcolunk az érdektelenség és felejtés ellen. E célból minden játék­film előtt szarajevói filmesek anya­gából vetítenek néhány percet. =RÖVIDEN A Miskolci Herman Ottó Gimná­ziumban az 1994/95-ös tanévben nyolcosztályos képzés indul. A je­lentkezés módjáról, a felvételről és a képzésről február 15-én, délután 5 órakor tartanak tájékoztatót. A Szószóró következő előadását február 12-i este 6 órakor tartják a Miskolci Nemzetközi Kereskedelmi Központ színháztermében. Jegyek válthatók a Miskolci Nemzeti Szín­ház jegyirodájában és a helyszínen. (Mindszent tér 1.) Lepkekiállítás nyílik Miskolcon az Ifjúsági Ház gyermekgalériájá­ban február 10-én, csütörtökön. A belépés díjtalan, a kiállítás március 4-ig tekinthető meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom