Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

1994. Február 26., Szombat Gazdaság Súlyos tartozások Budapest (MTI) - A gazdálkodó szervezeteknek mértéktartással, hatékonyan, nyíltan kell tevékeny­kedniük, privatizációs kötelezettsé­geiket is teljesítve. Többek között ezeket a főbb elvárásokat fogalmaz­ta meg Szabó Tamás privatizációért felelős miniszter a napokban egy konferencián, melyet az ÁV Rt. ren­dezett, hogy a tartósan állami tulaj­donban lévő cégek vezetői, igazgató- sági tagjai elsőkézből kapjanak tá­jékoztatást a tulajdonos, az állam szakmapolitikai elvárásairól, köve­telményeiről. A tulajdonos szerepét az ÁV Rt. töl­ti be és így minden tulajdonosi jog gyakorlója is. A szervezet új vezeté­se garanciát jelenthet arra, hogy az ÁV Rt. hatékonyabban tud együtt­működni a fennhatósága alá tartozó társaságokkal. Szabó Tamás a tör­vények szigorú betartását kérte a cégek vezetőitől és elmondta: sú­lyosnak tartja a vállalatok köztarto­zásainak és minősített hiteleinek nagyságát. A miniszter szorgalmaz­ta a vezetői javadalmazások telje­sítményhez kötését, és kifogásolta az állami tulajdonú társaságok gya­kori szponzorálási tevékenységét. Felhívta a vezetők figyelmét arra, hogy az állami pénzeket ilyen célok­ra nem lehet felhasználni. Ezzel kapcsolatban határozott intézkedé­seket vár a vagyonkezelő szervezet­től is. A vagyonkezelő társaságok már eddig is nagy hangsúlyt fektet­tek a korrupció felszámolására, amit az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél a közelmúltban megerősített ellenőr­zési rendszer biztosíthat. Az állami vagyon további magáno­sításában nagyobb szerepet kíván­nak szánni a tőzsdének, ezzel is nö­velve a hazai befektetők tulajdon­hoz jutásának lehetőségét. A mi­niszter úgy vélte: a vagyonkezelő részvénytársaságnál a privatizáció előrehaladtával csökken az állami tulajdoni arány, fel kell azonban ké­szülni a tartósan állami tulajdon­ban lévő cégek működtetésére. A cé­geknek megújulásra van szüksé­gük, amihez az állam nem a privati­zációs bevételekből, hanem tőkebe­vonással kívánja előteremteni a szükséges pénzt. Gyanús ügyletek- ÁEF-vizsgálat Budapest (ÉM) - Az Állami Érték­papír Felügyelet (ÁÉF) vizsgálatot indított, hogy kiderítse: történt-e bennfentes kereskedelem a Buda­pesti Értéktőzsdén a Danubius Ho­tels Rt. részvényeivel január végén - mondotta Pacsi Zoltán, az ÁEF el­nöke. A vizsgálat egy hivatalos megkere­sés nyomán kezdődött, amely a Da- nubius-részvények árfolyamának alakulásából vont le következteté­seket. A Danubius Hotels privatizá­ciója során január 28-án az Állami Vagyonügynökség a Budapesti Ér­téktőzsdén értékesítette az rt. 2,38 milliárd forint,névértékű részvény- pakettjét. Az ÁÉF-hez érkezett be­jelentés szerint azért történhetett bennfentes kereskedelem, mert az AVU-eladás előtti és utáni napok­ban a Danubius-papírok szokatla­nul nagy mennyiségben és változó árfolyamon cseréltek gazdát a tőzs­dén. Az ÁÉF megkapta az érintett időszak tőzsdei üzletkötéseinek lis­táját a Budapesti Értéktőzsdétől, és jelenleg e hosszú lista feldolgozása folyik. A szakértők először azt álla­pítják meg, mely brókercégek jöhet­nek számításba, ha csakugyan bennfentes kereskedelem történt. =RÖVIDEN — Kelet-Európa részesedése az oszt­rák összexportban tavaly az előző évi 11,6 százalékról 12,7 százalékra emelkedett. Az osztrák szállítások 1987 óta ebben a régióban 87 száza­lékkal növekedtek, s összességében elérték a 41,6 milliárd schillinget. Mélypontra zuhant az elmúlt év­ben a magyar műtrágyaipar terme­lése. A nitrogén hatóanyag-gyártás a négy évvel ezelőtti 600-700 ezer tonnáról 170 ezer tonnára, a foszfor alapú készítmények gyártása 280 ezer tonnáról 5 ezer tonnára zu­hant. A jelentős termelés csökke­nést a honi mezőgazdaság alacsony kemikália felhasználásával magya­rázza a Magyar Vegyipari Szövet­ség; ugyanis az adatok szerint az egy hektárra vetített hatóanyag mennyiség a korábbi 240 kilogram­mal szemben az elmúlt évben mind­össze 40-50 kilogramm volt. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ha nehezen is, de megélünk Másfél év elmúltával - egy „magánbánya” hétköznapjai A lejtősaknánál, amikor még nyolcszázan dolgoztak Rudolfon Fotó: EM-archív Szarvas Dezső Rudolftelep (ÉM) - Nyolcszázan dolgoztak Rudolfon 1992 nyarán-őszén, amikor a bánya megszüntetéséről szóló határozat értelmében megkezdődött a vissza­számlálás, a bánya bezárása. Ám adott volt a lehetőség a továbbélésre is, ha vállalkozásban tovább mű­ködtetik. Mindez, mármint a mű­ködtetés első olvasatra, hallásra egyszerűnek tűnik, hiszen - gondol­hatnánk - nem szükséges ahhoz semmi más, csak egy vállalkozó, vagy vállalkozók, akik aztán tovább viszik a dolgokat, megőrzik a bá­nyász munkahelyeket. De hát a do­log korántsem ilyen egyszerű, ép­pen azért, mert egy bányáról, bá­nyászatról van szó, ami hazánkban köztudomásúan nem termeli a nye­reséget, sőt a szakértők szerint, nemcsak hazánkban, de sehol a vi­lágon nem képzelhető el állami tá­mogatás nélküli, nyereséggel műkö­dő szénbányászkodás. S mert Ma­gyarországon a veszteséges bányá­szat vitathatatlan tény - itt most ne firtassuk miért, s azt sem, hogy a je­lenlegi energetikai koncepció miért írta le szinte maradéktalanul a mélyművelésű szénbányászatot - a kérdés kézenfekvő: ki lesz hát olyannyira meggondolatlan, hogy egy bezárásra ítélt veszteséges bá­nyát vállalkozásban, piaci viszo­nyok között tovább működtet; hi­szen a veszteséget nem fizeti ki sen­ki, a veszteség piaci viszonyok kö­zött valóban veszteség, s leginkább abban nyilvánul meg, hogy előbb vagy utóbb nem lesz pénz a munka­bér, az adósság kifizetésére, vissza­fizetésére, hogy csak a legfontosab­bakat említsük. Mindezeket magától értetődően vé­giggondolták Markó Iván és társai, amikor beadták pályázatukat a Szénbányászati Szerkezetátalakí­tási Központhoz, illetve a Borsodi Szénbányák Vállalathoz. Markóék minden tekintetben úttörők voltak, hiszen az országban őket mondták az első „magánbányászoknak” s persze azokat a vájárokat, karban­tartókat, összesen 120 embert, akik maradtak, vállalva, hogy a korsze­rű, gépesített bányászkodásból ha leszállnak, hát visszaszállnak az ős­korba. Mert a Rudolftelepi bányá­ból eltűntek a gépek, maradt vi­szont a robbantásos jövesztés, a csá­kány, a lapát, a csille. Ám ezzel együtt is többen maradtak volna, talán mind a nyolcszázan, ám ezt a létszámot semmiképpen nem buta volna el a magánbánya. .Menekülés előre” - mondta 1992. szeptember 15-én - amikor engedélyt kaptak a működésre - Markó Iván üzemve­zető főmérnök, akinek az egyetem után Rudolftelep adott kenyeret úgy harminc esztendővel ezelőtt. A bányász, az bányász marad - tette hozzá - kocsmát nem nyithat, fagy­laltot nem árulhat mindenki. Erre­felé a bányavidéken más munka pe­dig nemigen akad, másféle vállalko­záshoz pedig sok pénz és persze másféle szakértelem szükségelte­tik. • Megbízásos alapon működünk, majdhogynem másfél esztendeje — mondja. - A bánya a SZÉSZEK il­letve a Borsodi Szénbányák tulajdo­na. A megbízás, illetve a működési engedély az elmúlt év december 31- ig szól, a meghosszabbítás pedig március 31-ig, s hogy ezután mi lesz, még nem tudni, nem tisztázó­dott ugyanis a továbbműködés jogi lehetősége. □ Másfél év magánbányászkodás. Milyen kenyeret adott a bánya? 9 Keserűt is, meg édeset is. De min­denekelőtt nehéz munkát, nehéz kenyeret. Mert széntermelésből megélni piaci viszonyok között igen­csak nehéz. A piac ugyanis a mi ese­tünkben pillanatnyilag keresleti pi­acként működik, ami azt jelenti, ha jönnek a szénért, akkor el tudjuk adni, ha pedig nem jönnek, akkor nincs árbevétel sem. Mi pedig nagy­részt úgynevezett lakossági szenet termelünk, illetve a technológiából következően termékeink kisebb há­nyada energetikai szénként az erő­műben kerülhet csak felhasználás­ra. Az energetikai szén összes ter­melésünk 20-28 százalékára tehető és a Borsodi Hőerőműben tüzelik el, ám e szénmennyiség üzleti útja egy kicsit más, mint a lakossági széné. Ez a vállalkozás ugyanis nem ka­pott részarányt az Országos Érdek­egyeztető Tanács által kialkudott energetikai kontingensből, mond­ván: a borsodi szénmedencében a kialkudott hőmennyiség úgy sem teljesíthető. A mi részarányunk rá­adásul pedig ebben olyannyira ki­csi, hogy számításba sem vehető. Ez persze országos méretekben így igaz, mi valóban kis pont vagyunk a tonnaszámot tekintve, ám árbevé­telben mégis igen sokat jelent, hi­szen éves termelésünk negyede energetikai szén, összesen mintegy 7-8 ezer tonna. A kontingensből va­ló kimaradás anyagilag mindenkép­pen hátrányos számunkra. A rudolfi szén nagyobb részét vi­szont a környező települések lakói veszik, viszik, mely településeken mellesleg javában tart a gázprog­ram, épülnek a gázvezetékek, ép­pen akkor váltottak és váltanak át a gázfűtésre, amikor működnek kezdett a vállalkozás. A vállalko­zás, ami éppen a lakossági igények­re számított, arra, hogy kell majd a szén. Néhány ellendrukker már meg is jósolta a közeli bukást, hogy mégiscsak lakat kerül a rudolfi ak­nára. Nem így történt, bár a gázt valóban bevezették számos faluba, mégis a jelek szerint sokan kitartot­tak a szén mellett. Úgy tűnik, nem mindenki teszi az első helyre a ké­nyelmi szempontokat, sokak szá­mára a pénztárca dominál, vagyis azt mérlegelik, melyik fűtés, a gáz, vagy a szén csapolja meg erőtelje­sebben a családi büdzsét. A magán­bánya jószerencséjére az emberek szerint: a gáz. Persze az is sokat ér, hogy a rudolfi szén hagyományosan jó minőségű, s akik bányásszák és eladják, igencsak figyelnek a piac­ra. • Ami annyit jelent, hogy áraink a piaci viszonyokhoz igazodnak - mondja Markó Iván. - Ha kicsi a ke­reslet, akkor működik az árenged­mény, ha pedig nagyobb, akkor egy kicsit emelünk, de azért messze alatta mai-adunk a Tüzép, vagy más szénkereskedők árainál. Mindezt persze csak akkor tehetjük meg, ha a gazdálkodósunk, a termelés költ­ségmutatói megengedik. □ Télidőben mennyit kértek egy ton­na szénért? © Lakossági íutésre négyféle szenet ajánlhatunk, a darabos, a vegyesda­rabos, a dió- és a daraszenet. Ézeket. a házi osztályozónk válogatja, osz­tályozza, garantált szemnagyság­ban és minőségben; ami azt jelenti, hogy átlagos szénminőségünk 13-15 ezer kilojoule körül mozog. Jelenleg a darabos szenünk a legdrágább, mázsájáért 410 forintot kérünk áfás áron, daraszenünket pedig 290 fo­rintért kínáljuk. Ez az ár minimum 20 százalékkal alacsonyabb a Tüzép árainál. Érdekes lehet, gondolom nemcsak a szakember számára, a költségek alakulása. Bár költsége­inket torzítja a vállalkozás más, nem kifejezetten a széntermeléssel kapcsolatos tevékenysége, mi az el­múlt évben egy tonna szenet 320-330 forintért állítottunk elő. Ezt a költséget természetesen nem szabad összehasonlítani a múltbéli költséggel, amikor gépi jövesztéssel másféle termékösszetételt termel­tünk, de most, ha a környező, vagy az ország más bányáival vetjük össze költségeinket, mi igencsak véljük a mezőnyt. A tonnánkénti 320-330 forintos költség ugyanis majdnem fedezi a lakossági szénel­látás árbevételi oldalát. Úgyhogy megélünk, ha nehezen is. A nulláról indultunk illetve a működéssel együtt kapott adósságállománnyal. Es az adósság törlesztéséhez idő, hosszabb kifutás kell, ám ez magá­tól értetődő a szénbányászatban. A viUamosenergia-szolgáltatás 100 éve Miskolc (ÉM - I.S.) - Úgy tűnik, nem kerülhető el a villamos energia árának emelése, a villamosművek ugyanis erősen szorgalmazza ezt. Terveik, szándékaik szerint a lakos­ságnak majd’ kétszer annyit kell fi­zetni egy kilowattóra áramért, mint most. Igaz, nem hirtelen, hanem fo­kozatosan, három év alatt menne végbe a drágulás - hangzott el a centenáriumára készülő Észak-ma­gyarországi Áramszolgáltató Rész­vénytársaság tegnapi sajtótájékoz­tatóján, Ládi István részvénytársa­sági elnöktől. Indikátor-szerepet tölt be az áramszolgáltató a magyar gazdasági életben - mondotta Beze- rédi Antal vezérigazgató. - Öt év alatt Észak-Kelet-Magyarországon mind az ipari, mind a szövetkezeti és szolgáltatói szféra villamosener- gia-igénye jelentékenyen csökkent. Legszembetűnőbben az iparé: míg 1989-ben 5 ezer 140 gigawattóra áramot értékesített az ágazatnak az ÉMÁSZ, addig tavaly mindössze 2 ezer 885 gigawattórát. Igaz, a mélypont 1992-ben volt, ez pedig azt jelenti: 1993-ban valóban meg­indult egy szerény mértékű ipari termelésnövekedés. Ami a lakosság áramfelhasználását illeti: az 1989- es 1212-ről 1364 gigawattórára nőtt. Visszatérve a tervezett áre­melkedésre, annak indokára - itt és most persze a végszót a kormány­zatnak kell kimondani, sem a villa­mosművek, sem pedig az ÉMÁSZ nem dönthet erről, mindössze java­solhat - a termelői ár meghaladja a fogyasztói árat, ezért elodázhatat­lan a drágulás. A mostani átlagos 4,72 forint kilowattórás ár három év alatt átlag 7,50 forintra emelkedne. Az áremelkedés a lakosságot job­ban, az ipari felhasználókat kevés­bé sújtaná. Ez a 7,50 fedezné a rá­fordítási költségeket, ám, hogy a részvénytársaságokká átalakult áramszolgáltatók részvényesei osz­talékot is kaphassanak, további 1 forint és 75 fillért tennének még rá minden egyes kilowattórára. Ládi István szerint ez azt jelenti, hogy a jelenlegi, háztartásonként 805 fo­rintos havi villanyszámla az első ütemben (ez 30 százalékos emelke­dést jelent) 1022 forintra nőne. Egyébiránt nem ez a lakosság szá­mára pénztárcába vágó áremelési tervezet bejelentése motiválta az ÉMÁSZ Rt.-t, amikor új jelmonda­tát - Minden energiánkkal a fo­gyasztókért!” - megpróbálja tevé­kenysége középpontjába állítani. Valóban erről van szó - jelentette ki a vezérigazgató, aki elmondotta azt is, hogy a több, mint 15,5 ezer négy­zetkilométernyi területet árammal ellátó rt. méltón kíván megemlékez­ni arról a száz évvel ezelőtti novem­beri napról, amikor Észak-Magyar- országon megkezdődött a közcélú viUamosenergia-szolgáltatás. A ju­bileumi évben kiállításokat, sport­rendezvényeket, tudományos ülése­ket rendeznek Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. Rekordforgalom Budapest (ÉM) - Rekordforgalommal kezdte az évet a Budapesti Értéktőzsde. Januárban 7841 üzletkötésben árfolyamértéken számol­va összesen 43 milliárd forintos forgalmat ér­tek el a brókercégek. Igen pezsgő üzletmenet jellemezte a részvénypiacot, melynek likvidi­tása erősödött. A tőzsde részvénypiacán na- . ponta átlagosan 390 üzletkötés született. Az év első hónapjának teljes forgalmából a rész­vények - egy nagyobb részvénycsomag tőzs­dén keresztüli magánkézbe adásának köszön­hetően - 40 százalékkal részesedtek. Mindez a tőzsdetitkárság január hónapról szóló összegzéséből derül ki. Az idei év első hónapjában decemberhez ké­pest 43 százalékkal nagyobb, az előző év azo­nos időszakához képest pedig közel hétszeres forgalmat bonyolított le a BET. A tőzsdére be­vezetett értékpapú'ok névértéken számolt ér­téké pedig egy év alatt megduplázódott. A tőzsde ideiglenes, nem hivatalos indexe janu­ár végére újabb csúcspontot ért el 1942,49 ponttal, ez a múlt év végi értékhez képest több mint 700 pontos emelkedést jelentett. Az Állami Értékpapír Felügyelet engedélyével működő brókercégek által 1993-ra lejelentett forgalmi adatok alapján tavaly a teljes érték­papírpiaci forgalom 45 százalékát a BÉT-en keresztül bonyolították le. Januárban tovább színesedett a tőzsdei érték­papírok kínálata, a Novotrade alaptőkeeme­lésből származó részvényeivel (66,8 millió fo­rint értékben), a 180 napos diszkont kincstár- jegy tavaly kibocsátott XII. sorozatával (8,3 milliárd forintos összegben), valamint a 360 napos lejáratú diszkont kincstáijegy tavaly kibocsátott IV. sorozatával (10,7 milliárd fo­rint összegben). A kötvénykínálat a háromé­ves lejáratú, félévente változó kamatozású (az első félévben 26 százalékos kamatot fizető) 15 milliárd forintos összegű 1997/D sorozatú ál­lamkötvényen túl egy, a budapesti felsőokta­tás fejlesztési céljait finanszírozó kötvénnyel, a tavaly év végén kibocsátott 3 milliárd forin­tos névértékű Universitas kötvénnyel bővült. Az Universitas kötvény egyébként hároméves lejáratú és fix, 22 százalékos kamatot fizető értékpapn. A hónap utolsó napján kerültek a BÉT-re a MiUennium Befektetési Alap jegyei, összesen 826,94 mülió forintos értékben. ÁRFOLYAMOK Budapest (MTI) — A kis tételben folyó keres­kedéstől eltekintve 258 üzletben összesen 1278,23510 millió forint forgalmat bonyolított le a Budapesti Értékpapírtőzsde árfolyamérté­ken a pénteki napon. A részvények forgalma névértéken 36,4800 mil­lió forintot, árfolyamértéken számolva pedig 91,272150 millió forintot tett ki. Összesen 31 815 darab részvény cserélt gazdát a promt köté­sek során. Létrejött ezenkívül egy-egy vételi opció is a Prí­magáz, az IBUSZ és a Globus részvényére. A kárpótlási jegyek árfolyamértékű forgalma 14,567650 millió forint, a befektetési jegyeké 372 300 forint, az államkötvényeké 711,2930 millió forint, a diszkont kincstárjegyeké pedig 458,4505 miihó forint volt. Kárpótlási jegy i Tőzsde HH! Index (ideiglenes) febr. 25. 1793,81 -17,43 Hivatalos árfolyamok i Érvényben: 1994. február 25. Pénznem Angol font Valuta Vétel Eladás Deviza Középárf. 152,36 155,36 153,83 m' 74,49 75,83 ^ MÍ7S118 Belga frank* 290,93 296,43 293.21 ......... 16,61 Hl 1 8.55 18.89 ^ 17,63 17,1 Holland forint 53,32 54,36 Japan yen )^ 97,94 99.80 98.88 Kuvaiti dinar 345,63 352,29 348,89 Norvég korona 13.83 14.11 13.95 O^aí^chilí* 851 08 867 78 "s59>72 Spanyol peseta- 73,66 75.12 74.22 Svéd korona 1*2 92 13,16)1 12,99 ECUtKP) llfft í 18*17 116,99 A megadott számok 1 egységre értendők, forint­ban *: 100 egység, **: 1000 egység 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom