Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-22 / 44. szám
4 A Itt-Hon 1994. Február 22., Kedd Ülésezett a Kazinczy Társaság Sátoraljaújhely (ÉM) - A Kazinczy Ferenc Társaság elnöksége legutóbbi ülését Sátoraljaújhelyen tartotta meg, a múzeum tanácskozótermében. Méltó volt a színhely, hiszen ebben az épületben működött a kaszinó, amelynek alapító tagja volt a nagy nyelvújító. Az elnökségi ülés a március 19-i közgyűlést készítette elő. Jelentős esemény lesz ez, hiszen a társaság történetében ez a tizedik, jubileumi közgyűlés. Az elnökség megállapította, hogy a társaság 10 éves tevékenysége jelentős abból a szempontból is, hogy közel harminc kiadványaik jelent meg. Dr. Hőgye István titkár így összegezte a társaság szellemiségét: „Az elmúlt időszakban jelentős változások következtek be, lényegesen mások a politikai viszonyok mint a ’80-as évek elején, de ettől függetlenül a társaságnak van célja, értelme és tevékenységi területe. Ezután is mint eddig, a névadó kultusza közé csoportosulunk, mert még mindig tág tere van a Kazinczy életkor kutatásának. A fő és központi kérdés ezután is a Kazinczy kultusz lesz. A kultúra területén is jócskán van tennivalónk, mert az országot csak úgy lehet talpra állítani, ha szellemi téren is csinálunk valamit”. Továbbra is ápolják és szervezik a nyelvi vetélkedőket. Fenntartják azokat a kapcsolatokat, amelyek a helyi sejtekkel, az iskolákkal és a nyelvújító nevét viselő osztályokkal létrejöttek. Ebben az évben szerepel programjukban Kossuth-kultusz ápolása is: jelentős feladatokat vállaltak a Kossuth centenáriumi évvel kapcsolatban. Gazdasági beszámoló is elhangzott, amelyből kiderült, hogy közel félmillió forinttal rendelkeznek. Kiadványaik költségeit kifizették, így az újonnan megválasztandó elnökség megfelelő anyagiakkal rendelkezik majd. Bevételeik különböző forrásokból származtak: tagdíjak, kiadványok bevételei, egyének és csoportok adományai, valamint támogatások a Mecaenás-alap- tól, vállalkozóktól és az önkormányzattól. Javaslatokat tettek az új vezetőség tagjaira. A jelöltekkel való személyes elbeszélgetéssel megbízták Daragó Ferencet. Körültekintéssel végezték a jelölést, hiszen a vezetőség tagjainak képviselni kell egy-egy régiót is, például az abaújit, a bodrogközit, a szerencsit, szikszóit és így tovább. Daragó Ferenc a választásokban való részvételt elvállalta, de elnökségi funkciójáról lemondott, mert más, közszereplési dolgai megszaporodtak. A jelenlévők elismeréssel köszönték meg, mint alapítótagnak a társaság vezetőségében végzett 10 éves munkáját. Továbbra is számítanak támogatására és munkájára. A szikszói iskolaszékről — újra „Csak akkor van értelme, ha jól csináljuk” Szikszó (ÉM) - Révai Nagy Lexikona 1915. ért kiadása így fogalmaz: „(Az) iskolaszék az a hatóság, amely gyakorolja törvényesen biztosított befolyását az általa fenntartott népoktatási tanintézetre.” Az 1993- as, a közoktatásról szóló törvény arról rendelkezik, hogy: „Az iskolában a nevelő és oktatómunka segítése, ...az intézmény működésében érdekelt szervezetek együttműködésének előmozdítására iskolaszék alakul.” A jelenlegi törvényi szabályozás alapelvei, szemlélete - úgy tűnik - más megvilágításba helyezik az iskolaszéket. □ Mi erről Dobos Sándorné véleménye, akit a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium iskolaszéke választott elnökévé? • Valóban, most egészen más szándék kap hangsúlyt, fontos a segítőkészség és az együttműködés. Nagyon örülök annak, hogy az iskolaszék munkájában, működésében előtérbe kerülnek a családok elképzelései, ezzel a gyermek érdeke lesz a fontos. □ Milyen célokat fogalmazott meg alakuló ülésén az iskolaszék? • Feltétlenül meg akarjuk ismerni az iskola céljait, belső életét. Azt szeretnénk, hogy a külső környezet - általunk - hiteles információval rendelkezzen: tudniuk kell a szülőknek, gyerekeknek, milyen élet, munka folyik az intézményben. Feladatunknak tartjuk a gimnázium gazdasági feltételeinek megteremtését, segítését, a különböző társadalmi erők összefogását a hatékonyabb működés érdekében. Támogatjuk az iskola bel- és külföldi kapcsolatainak mélyítését. Tapasztalataink szerint a külföldi partner (dán, olasz, határainkon túli magyarság, német) nagyon komolyan veszi az együttműködést. □ Mit gondol a közös munkáról? Tud-e majd együtt munkálkodni a három oldal: a szülők, a fenntartó és nevelőtestület? • Az első, igazán jó hangulatú ülés azt bizonyítja számomra, hogy az iskolaszékben együttműködésre kész, egymást partnerként elfogadó, az oktatás és nevelés ügyét igazán fontosnak tartó küldöttek fognak dolgozni. Gondolom így lesz ez a most minden iskolában megalakuló iskolaszéknél. Az az elvem: ha valami feladatot elvállalunk, azt mindenképpen a tőlünk telhető legjobban kell megoldani. Csak akkor van értelme. „Nem szeretünk iskolába járni!” Szikszó (ÉM) - Olvastam nemrégen, hogy Franciaországban a vádlottak padjára került az iskola. (Ismerős a képlet, ez nálunk már folyamatos!) Olvasva a szegény francia kisgyermekek keserveit, elfogott a bizonytalanság, csak nem a mi gyerekeinkről mintázták a kórképet? De gyorsan megnyugtatom magam, ezek a hajszolt gyerekek nem lehetnek a mieink, hiszen arról is értesülhettem, hogy a mi gyermekeink nem lehetnek túlterheltek, hiszen alig tanulnak. (Nem értem, mégsem szeretnek iskolába járni!) Én féltem őket, hátha betegek, passzivitásuk talán a túlterhelés elleni védekezésből fakad. Nézzünk utána, hány az orvos! íme a vizsgálat eredménye: Orvosi beutalás - Javaslat - Igazolás (szakrendelésre, gyógyászati segédeszközökre, megjelenésről, stb.) Név: Tanköteles Tamás és társai Lakcím: Magyarország Kor: 6-18 évig Kórisme: iskolitisz undoritisz Vizsgálati eredmény: A szervezet krónikus működésbeli zavaraira visszavezethető megnyilvánulások, idegi megterhelésből fakadó hipertónia, szorongás, hányinger, érzelmi labilitás, deviancia. Á koncentráló képesség hiánya, gyakori stresszállapot, a teljesítmények hullámzása, rossz fizikai erőnlét, gyakori gerincferdülés. Javallatok: 1. A gyermekek 11-12 órás elfoglaltságának csökkentése. Ennek érdekében halaszthatatlanul fontos lenne az anyák 4- 6 órás munkahelyi foglalkoztatásának bevezetése. A szülők- pedagógusok megfelelő kapcsolatának megteremtésével (melyhez a kommunikációs eszközök is sok segítséget nyújthatnak), nevelőmunkával a gyermek nyugodt légkörű otthoni és iskolai környezetének megteremtése. 2. Énnek érdekében: A pedagóguspályára jelentkezőknél az alkalmassági vizsga szigorítása, a pedagógusvénával rendelkező egyéniségek fejlődésének segítése, ilyen személyiségjegyekkel rendelkezők foglalkoztatása, ezek erkölcsi és anyagi megbecsülése. 3. A pedagógusok túlterhelésének csökkentése, a tantervi változások, bizonytalanságok, a hiányos tájékoztatás, fölösleges adminisztráció, stb. megszűntetése, jobb közérzet biztosítása. 4. Az iskolákkal szemben támasztott követelményeknél nem a feltételezett, hanem a valós, „földön álló”, országos átlagra jellemző tantervi, eszköz- és személyi ellátottságok figyelembe vétele szükséges. 4. A túlzott részletezés, a lexikális tudás túlbecsülése, a jegyközpontúság, a túlzott írásbeliség kerülendő. 5. A tankönyvek felülvizsgálata nyomatékosan ajánlott: A gyermek értelmi képességeit alul- vagy felülértékelő, az érdeklődés felkeltésére alkalmatlan, a lényeget súlyra mért csomagba bújtató tankönyvek és munkafüzetek cseréje feltétlenül szükséges! (így nem lesz a táska súlya 5-6 kg!) 6. Nagyobb súlyt kell fektetni az érdeklődés felkeltésére, a monotónia oldására, de a rövi- debb időtartamú monotónia-tűrés is fejlesztésre érdemes. 7. A túlfeszített munkatempó mérséklése, az ismeretek mérési idejének nyújtása orvosilag ajánlott. (A növénynek is van érési ideje, csak a gyermeknek kell az ismereteket azonnal, készen tálalnia!) 8. A gyermek egészséges életmódjának biztosítása, az óraközi vándorlások megszűntetése (mely pedagógusok és szülők bevonásával, sőt pszichológusok véleményének meghallgatásával külön vitatéma is lehetne), a szünetek minden percének a szabad levegőn történő kihasználása, a mozgási lehetőség biztosítása nyomatékosan ajánlott. Kontroll: 2-3 év múlva Aggódó Olivér orvos-pszichológus, a társadalomtudományok kandidátusa A receptet felhasználásra ajánlja: Garadnai Ferencné (A szerző ny. tanítónő) 1994. Február 22., Kedd Itt-Hon A 5 Születésnapi emlékezés Szikszóra Bakonyi Béla Abaújszántó, Szikszó (ÉM) - Egy ember élete alkonyán szeret visszagondolni a mögötte lepergett évtizedek eseményeire. Kis szobám redőnye nyílásán a csendes téli éjszakán fényes csíkban beszűrődik a szomszéd, pazarul kivilágított ÉMÁSZ lámpáinak fénye; s ez a misztikus megvilágítás, s a meleg szoba hangulata, mint egy játékfilmet vetíti elém Szikszó város szép és keserű emlékeit.- Szikszó.- 1914. február 23-án láttam meg a napvilágot a pénzügyőr laktanyában, édesapám szolgálati lakásában, mert pénzügyőr volt. Kisgyermek koromban, 1917-ben helyezték át Abaúj- szántóra. Egy hároméves gyerek ugyan mire emlékszik? A közvetlen környezetére: a hosszú laktanyaépületre, s az előtte elterülő szép pázsitra, ahol játszadozott. A kórház felől jövet ez a hosszú épület, szülőházam: a híd jobbra terült el, de már az ötvenes évek elején elbontották. Sokat jártam arra abban az időben, mindig megálltam, s visszagondoltam kisgyermekkori emlékeimre. 1917-től Abaújszántó kis polgára lettem, de kapcsolatom soha nem szűnt meg Szikszóval. A véletlen és felügyelő beosztásaim úgy irányították életemet, hogy szülőhelyemhez a mai napig hú maradtam. Az 1920-as évek elején, mivel édesapámnak egy jó barátja volt Szikszón (Ilosvay bácsi), meghívást kapott családunk egy rangos eseményre: a hősök szobra leleplezésére. Ezen a nagy eseményen díszvendégként jelent meg kíséretével Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Ilosvay bácsi - mivel a megyeházán dolgozott - protekciója alapján a megyeháza ablakából nézte végig családunk az impozáns ünnepséget. A mai napig élénken emlékszem, hiszen már harmadikos elemista voltam: a gyönyörű díszmagyar ruhában megjelent vendégekre, a nagy sokaságra, a katonaságra. Azután, mivel hét évig tanultam Miskolcon és Egerben, csak néha-néha látogattunk szikszói barátunkhoz. 1933-ban megválasztottak Aba- újszántón római katolikus kántornak, utána kinevezést kaptam állami tanítói beosztásba. Egy évig tanítottam, bevonultam tényleges katonai szolgálatra a seregvonat karpaszományos iskolába. Mivel lovastiszti kiképzést kaptam, 1938-ban a kassai bevonulási díszelgés- re beosztásom volt a 7. hadtest lovasszázadában való részvételre. Ennek a bevonulási díszel- gésnek már az előkészülete is nagyon izgalmas volt. A lovasszázad több napon át délutánonként végigvonult Miskolc főutcáján, s kétoldalt az úttest mellett katonák hosszú zöld gallyakat mozgattak, készítették, szoktatták a lovakat nyugodt menetre. A parancs szerinti napon reggel indult a lovasszázad Zitás főhadnagy parancsnoksága alatt. Valami különleges élmény volt a 3-as főúton lovagolni. Első megállónk Szikszón volt, a vásártéren. Soha nem felejtem el: Szentimrey álispán felesége díszmagyarban köszöntötte parancsnokunkat. Pihenő és vendéglátás után tovább indultunk, amikor szülőházam előtt elvonultunk, megható érzés fogott el: arra gondolva ... itt éltem hároméves kisgyermekkorom boldog életét, s most egy szép szürkén Kassa felé tartok, mint zászlós, hogy részt vegyek az impozáns bevonuláson. Igen, ünnepeltek minket Kassán, Erdélyben, de azután jött a „feketeleves”. Hadműveleti szolgálat a gyorshadtestnél Dnyepropetrovszkban, majd a Donnál. Hosszan tartó háborús katonáskodásom utolsó állomása volt a franciaországi fogolytábor. Innen 1945 októberében tértem haza otthonomba, édesanyámhoz. Még csak ismerkedtem a frontszolgálat és a kegyetlen hadifogság után a szabadság gondolatával, amikor ’hazaérkezésem után két nap múlva beállított lakásunkba két rendőrnyomozó, s közölték, mint nyugatról hazatért tisztnek jelentkeznem kell a járási rendőrkapitányságon, s vigyek magammal felszerelést és hideg étkezést, mert parancs van rá, hogy a nyugatról hazatért tiszteket internálótáborba, Szikszóra kell irányítani. Elbúcsúztam édesanyámtól és alávetettem magam a letartóz- tatási parancsnak. A sors érdekes játéka, hogy két tanítványom (mint demokratikus rendőrök) kísértek át Encsre az állomásra, s onnan vonattal Szikszóra. Útközben sokat beszélgettünk a kísérő rendőr tanítványaimmal, akik nagy tisztelettel voltak személyem iránt, de megértettem velük, ók csak a parancsot teljesítik, ilyen változás történt a háború után. Harmincöt-negyvenen lehettünk a szikszói intemálótábor- ban, az elátkozott kastélyban, mely úgy tudom ma óvoda, vagy bölcsőde. Szerencsétlen sorsunk lett. Az étkeztetés nem embernek való volt. Még szerencse, hogy a szomszédban lakott az áldott szívű Csordás család, s az édesanyám a behozott ennivalót mindig nekik átadta, s én átmentem, hogy magamhoz vegyem. A szikszói intemálótábort 1946 tavaszán felszámolták, elkísértek bennünket egy miskolci laktanyába, ahol szívták vérünket a tetvek és poloskák, majd Ózdra mentünk, ahol a gyárban dolgoztunk: csillékben toltuk a nyersvasércet a nagykohóhoz. A gyenge étkezés miatt itt már nem bírtam tovább, idegösszeroppanást kaptam, s bekerültem a kórházba. Egy hónap múlva volt a népbírósági tárgyalásom, 14 aba- újszántói tanút hallgattak ki, akik mellettem vallottak, s vád hiányában, rendőrségi túlkapásnak minősítve fogvatartáso- mat, felmentettek, s hazakerültem otthonomba. Két évig tanítottam iskolámban az éneket, vezettem az énekkart, s egy nagyon sikeres megyei énekkari szereplés után kinevezést kaptam megyei ének-szakfelügyelői munkakörre. Ebben a munkakörben újra közelebb fűződött kapcsolatom szülőhelyemmel, de igazán csak akkor alakult ki, amikor a három járást összevonták, Encsen a nagy járásban népművelői felügyelői munkakört töltöttem be. Kedves felügyelő kollégámmal, Gulyás Jánossal, minden rangosabb kulturális programot (kórushangversenyek, Hemádmenti Kulturális Hetek kiemelkedő rendezvényei, szakmai előadások, fogathajtó verseny, stb.) Szikszón rendeztünk. Vonzódásom szülőhelyemmel akkor tetőzött, amikor elvittem több alkalommal zenét tanuló növendékeimet Szikszóra, a megyei bemutatóra. A múlt év szeptemberében hivatalos dolgom volt Budapesten, s ez az esti órákra esett, csak a krakkói gyorssal tudtam hazajönni Encsre, s onnan kocsival haza. Az éjszakában szülővárosom, Szikszó mellett repített a gyors. Csendesen aludt a város, s én a vonatzakatolás közben átéltem újra szikszói szülőhelyem kapcsolatait, s mire Encsre értem, megvilágosodott bennem: nyolc évtized alatt abaújszántói polgár, pedagógus voltam, de szikszói születésű. Időjárási előrejelzés februárra Hőmérséklet °C 40 35 30 25 20 15 10 5 0 -5 -10 -15 -20 -25 Csapadék valószínűség % 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 Napsütéses óra 12 10 8 6 4 2 Horgászati lehetőség Szikszó (ÉM) - A mezőcsáti térség sporttársulása igyekszik bővíteni szolgáltatásainak körét, ezért január 24- től a horgászást is bevonja a társulásba és az érdeklődőknek biztosítja a horgászengedélyek kiadását a körzetben lévő kavicsbányák, egyéb álló- és folyóvizekre.Az engedélyek kiadása: minden hétfőn és szerdán 8-12 óráig, illetve 14-16 óráig. Pénteken 8-12 óráig. A kiadás helye: Mezőcsát, Hősök tere 11. Az engedélyek árai: Saját egyesületi tagok. Felnőtt: 2050.- Ft, ifjúsági: 1580.- Ft, gyermek: 500.- Ft. Kettős tag. Felnőtt: 1750.- Ft, ifjúsági: 1280.- Ft. Idegen éves területi. Felnőtt: 2000.- Ft, ifjúsági: 1500.- Ft. Napi jegyek. Felnőtt: 200.- Ft, ifjúsági: 150.- Ft.
