Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

A SZELLEM VILAGA Az uár 22. ; Kulturális Kitekintő Goethe-programok Budapest (ÉM) - Klaus Schlesin­ger felolvasó- és vitaestjét rendezik a budapesti Goethe Intézetben (VI. Andrássy út 24.) február 25-én, este hat órától. Schlesinger 1937-ben született Berlinben, az NDK-ban vegyészként, hírlapíróként és író­ként dolgozott. 1979-ben nyolc író­társával együtt kizárták a kelet-né­met írószövetségből, mert bírálta az NDK kultúrpolitikáját. 1980 és 1992 között Nyugat-Berlinben élt, majd visszaköltözött a város keleti részébe. 1990-ben megjelent Flie­gender Wechsel (Gyors változás) cí­mű könyvében a német egységről ír. „Épp most körözött le minket léleg­zetelállító tempóban a történelem. És míg ziháló tüdővel utolérni igyekszünk őt, már megint itt fut a nyomunkban, megint behoz min­ket, tán gyorsabban, mint hinnénk, de mi - egy lélegzetnyi időre - még­iscsak az élen vagyunk.” A beszélge­tést Kajtár Mária vezeti. Szintén a Goethe Intézet rendezésé­ben február 28-án este hat órától László Lakner és Emmett Williams kiállítása nyílik Konzept-művek és vizuális költészet címmel. Francia filmesek Budapest (MTI) - Második alka­lommal rendezi meg a budapesti Francia Intézet a Fiatal Francia Filmesek Fesztiválját február 17. és március 8. között. A látható tíz al­kotásból kilenc a rendezők első já­tékfilmje. A bemutatott művek kö­zül a legrégebbit 1989-ben készítet­te Eric Rochant Könyörtelen világ címmel. A bemutató előadáson Mat- hieu Kassovitz A mesztic című film­jét vetítik, ahol a rendező és a filmet készítő Lazannec Stúdió producere, Alain Rocca is jelen lesz. Eva Iones­co színésznővel is találkozhatnak a nézők Hervé Le Roux Nagy boldog­ság és Jacques Doillon A szerelmes című munkájának bemutatója után. A tavalyi fesztiválon inkább a komolyabb témájú alkotások szere­peltek, az ideit a könnyed, szelle- mes művek jellemzik. ______________ C igány kultúra Kecskemét (ÉM) - Cigány kultu­rális napokat rendeznek Kecskemé­ten az Erdei Ferenc Művelődési Központban március elsején és má­sodikén. Az elsejei szakmai tanács­kozás 11 órakor kezdődik, címe: Ci­gányok az oktatásban. A tanácsko­zás célja áttekinteni a cigány gyere­kek oktatásának módszertani eljá­rásait, oktatás- és kisebbségpoliti­kai összefüggéseit, felmutatni a másság és tolerancia elvének érvé­nyesülését, bemutatni sikeres pél­dákat és kezdeményezéseket. Előa­dásokat hallgathatnak az érdeklő­dők többek között Cigány gyerekek a hazai oktatási rendszerben; Szoci­alizációs problémák a cigány gyere­kek körében; Önkormányzati sze­repvállalás a cigány oktatási prog­ramokban; Speciális tanárképzési programok címmel. Kiállítások is nyílnak ezen a napon kortárs ci­gány képzőművészek alkotásaiból, és a Néprajzi Múzeum anyagából. Másnap Földet a cigányoknak! cím­mel rendeznek tanácskozást, me­lyen áttekintik a cigányság társa­dalmi helyzetét döntően meghatá­rozó foglalkozások alakulását, a megélhetést segítő munkaerőpiaci utakat, a cigányok agrárgazdaság­ba vonásának lehetőségeit. Zenekari jubileum Székesfehérvár (MTI) - Ősbemu­tatóval és jubileumi koncerttel ün­nepelte fennállásának 80. évfordu­lóját a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar. Az egykori Zenekedvelők Egyesületének zene­karaként megalakított 50 tagú, a Fejér megyei zeneiskolák tanárai­nak részvételével működő együttes jelentős szerepet játszik a hazai ze­nei életben. Rendszeresen ad kon­certeket Budapesten, részt vesz a zenei élet országos eseményein, s jól ismerik a határokon túl is. A jubileumra Petrovics Emil Vörös- marty-nyitány címmel írt zenemű­vet, melyet február 20-án mutattak be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A­Don Carlos az Operában Budapest (MTI) - Verdi: Don Car­los című operájának olasz nyelvű bemutatóját február 19-én és 20-án tartották párhuzamos szereposz­tásban a Magyar Állami Operaház­ban. A művet Kerényi Miklós Gábor állította színpadra, a díszlet Szé­kely László vendégművész munká­ja. Ugyancsak meghívott művész, Jánoskuti Márta tervezte a jelmeze­ket is. A háromfelvonásos operát Oberfrank Géza dirigálja. Don Car­los szerepében Kelen Péter illetve B. Nagy János lép színpadra, Erzsé­bet királyné szerepét Csavlek Etel­ka és Misura Zsuzsa énekli, II. Fü- löp spanyol királyt Kováts Kolos, il­letve Airizer Csaba alakítja. A Don Carlost hat évtizeddel eze­lőtt, 1934. március 29-én mutatták be először a Magyar Állami Opera­házban. A művet Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán állította elsőként magyar színpadra. A címszereplő Halmos János, Erzsébet királyné Bodó Erzsi, II. Fülöp pedig Székely Mihály volt. Utoljára 1989. február 15-én volt műsoron a darab. Az öt évvel ezelőtti előadás sorrendben a 351. volt. A 352. előadás jelenete Fotó: Nagy Gábor (ISB) Don McCullin a világ körül „A fotózás valójában nagyon nehéz mesterség” Dobos Klára Budapest (ÉM) - Zárás előtt érkeztem az Ernst Múzeumba. Azaz mintegy húsz percem volt arra, hogy végig­nézzem Don McCullin retrospektív fo­tókiállítását. Ennyi időnek .nor­mális" esetben elégnek kellene lenni egy tárlat végignézésére, mégpedig úgy, hogy értékelhetően vissza­csengjenek a képek. Most azonban ez két ok miatt nem jött be. Egyrészt mert hatalmas az anyag, a négy terem tele van zsúfol­va a világ minden tájáról „érkező” fotókkal, másrészt pedig mert kép- ről-képre meg kell állni, nem enged tovább a pillanat. Úgyhogy a látoga­tás vége már suhanás, ám az Angli­ában készült képek közül, az East End-i „méltósággal” létező csavargó portréja csak megállít még né­hány másodpercre. Igen. Itt ez a nyomorgó ember és a fotós „összeadták” amijük volt, pedig az ó találkozásuk is csak másodperces lehetett, mégis valami csodálatosan szép született ebből az alig-időből. De nem is kellene zárójelbe tenni, a méltósággal szót. A lefényképezett emberből erő árad. Szinte mi érez­zük magunkat elesettnek, gyengé­nek. S mindez visszajön a képből... Ám mert nagyon sok a fotó, mégis - bár nem szívesen - de azt az érzést is ki kell mondani magamból, hogy némely kép csak attól különleges, hogy ott járt a fotós... Ott, ahol a madár se... így nem minden képe igazán művészi, bár természetesen nem is igénytelen, de inkább „csak” érdekes, különleges. Don McCullin fotói a hatvanas évek végén jelentek meg először a britan- niai újságokban. A legemlékezete­sebb talán egy képriport volt a biaf­Banglades,1971 rai éhezés borzalmairól, a Sunday Times 1968-as júniusi számában. „Azt hiszem, ez volt a legborzalma­sabb helyzet azok közül, amikor gyerekekkel álltam szemben. Besé­táltam egy biafrai táborba, ahol 800 gyerek arra várt, hogy meghaljon...” - úja visszaemlékezésében. A hábo­rúkat fotózta, szívfacsaró képeket készített éhező gyermekekről, fotó­papírra vitte az embertelenséget. Sok képe ismert reprodukciókról, húsz évvel ezelőtt készített fotói is túllépték az idő és tér korlátáit. Egyben ezt az anyagot azonban még nem láthatta Közép- és Kelet- Európa közönsége. „Olyanok ezek a képek, mintha a fényképezőgép segítségével új vász­nakat festenék. Ilyenkor valóban szabad vagyok és nem tartozom el­számolással senkinek” - olvasható India, 1988 (Vitorlás a Gandak folyón) juk az egyik tablón, az Indiáról szó­ló képsorozata előtt. Hogy ez csak a viszonylag nyugodt és különös cso- dájú Indiára vonatkozik-e, azt nem tudhatjuk. Mindenképpen furcsa szó ez az elszámolás egy olyan em­ber szájából, aki a legszömyűbb va­lóságot képes ábrázolni, van ereje a borzalmak mélyére szállni, megmu­tatni, hová süllyedhet az ember. Mi­lyen szabadság ez? Kinek a szabad­sága? Talán mégiscsak próbál el­számolni nekünk, az emberiségnek, bizonyítani, hogy nem öncélúak, nem csak kalandvágyból erednek „kirándulásai”. S elszámolni ve­lünk, az emberiséggel. Mert bizony büntetés számunkra a képek több­ségének látása... McCullin mindig „középen“ volt, ott, ahová a világ lelkiismerete irá­nyult. Beszámolt a háborús esemé­nyekről Ciprusból, Kongóból, Viet­namból, járt Kambodzsában, Jordá­niában, Ugandában, Kínában, Bei- rutban, El Salvadorban, ott volt szinte minden háborúban, éhezés­nél, felkelésnél. „A szépség és a vadállat párban jár­nak. Amikor háborúba mész, a szépség olyan megnyilvánulásait láthatod, amiket elképzelhetetlen­nek tartottál addig, mivel a rútság olyan széles skálán mozog. Amikor viszont a fegyverek zárótüzében vagy, és hirtelen felpillantván tró­pusi madarak repülnek el feletted, és látod, amint egy férfi átkarol egy másik férfit, vagy egy gyermeket, ott jelen van a szépség. Ezek a szép­ségnek nem azok a pillanatai, ami­ket bárki képes felismerni, hanem csak azok, akik hozzám hasonlóan egész idő alatt böngészték az agó­nia, a szenvedés és tragédia napi panorámáját. Az ilyen dolgokat nem nehéz meglátni. De néha nem akarsz mindent meglátni.” India. „Ilyenkor valóban szabad va­gyok”. Azért ez mégiscsak feloldása lehet a vadság-szépség párnak, hi­szen az itt készült képeiben sokkal több a szelíd-szépség, a szeretet. A természet és az ember együttélése, az indiai parasztok, elefántok, val­lási ünnep, vitorlás a folyón... mint- ha egy másik McCullin lenne. Aki az évek során belefáradt mások szenvedésébe. Abba, hogy olykor az életét kockáztatta csodálatos felvé­teleiért, ám közben mindig ellenő­rizte az expozíciót... De került nehéz helyzetbe máskor is. Például Új-Guineában. „...hat hetet töltöttünk fatörzsbe vájt ke­nukban a trópusi esőben. Erre min­dig ugyanazt szoktam mondani: a fotózás nem könnyű mesterség. Va­lójában nagyon nagyon nehéz!” (Don McCullin retrospektív fotóki­állítása március 6-ig tekinthető meg Budapesten az Emst Múzeum­ban.) Csontváry évtizede Pécs (MTI) - Az ezredforduló után 2004-ig Pécsett maradnak letétben a Csontváry-gyűj- temény darabjai. A tizennégy festmény és húsz grafika jogilag eddigi rendezetlen sorsát tízéves időtartamra tisztázó szerződést írt alá a kölcsönadó tulajdonos Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója, Bereczky Lóránd és a mű­veket haszonkölcsönbe vevő pécsi Janus Pan­nonius Múzeum igazgatója, Écsedy István. A Pécsi Csontváry Múzeum 1964 óta bizony­talan helyzetét egy évtizedre megnyugtatóan eldöntő dokumentum aláírása alkalmából tar­tott sajtótájékoztatón Bereczky Lóránd az előzményekre utalva elmondta: Csontváry- Kosztka Tivadar alkotásainak egy része az ál­lam, több műtárgy magánszemélyek, megint mások a Baranya Megyei Közgyűlés felügye­lete alá tartozó Janus Pannonius Múzeum tu­lajdonában vannak. A Magyar Nemzeti Galé­ria leltárában szereplő állami művek egy ré­szét azonban nem is tudnák kiállítani, mert a nagyméretű képek be sem fémének az ajtó­kon. Csontváry legnagyobb méretű munkái így kerülhettek 1964-ben Pécsre, ahol alkal­mas bemutatótermeket alakítottak ki a szá­mukra. Bár a Nemzeti Galéria főigazgatója nem tartotta szerencsésnek a képek Pécsre vi­telét, most rossz megoldásnak tartaná, ha vissza akarnák vinni a vásznakat Budapestre. Ezért írták alá a tartós letétről szóló szerző­dést az 1963-as múzeumi törvény alapján. A pécsi Csontváry Múzeum műtárgyai - a két legnagyobb méretű kép kivételével - két hét múlva mégis elhagyják egy évre a mecsekaljai várost. A Budapesti Tavaszi Fesztivál prog­ramja keretében a Magyar Nemzeti Galériá­ban állítják ki őket, majd észak-nyugat-euró- pai körútra indulnak. Stockholmban, később Rotterdamban, majd Münchenben mutatják be a magyar képzőművészet e felbecsülhetet­len értékű kincseit, melyek a jövő év február­jának végéig térnek majd vissza ismét Pécsre. Bereczky Lóránd hangsúlyozta, hogy a Nem­zeti Galéria nem a tulajdonos jogán, hanem az általa kölcsönadott képeket a most aláírt szer­ződésben foglaltak szerint mintegy „viszont- kölcsönbe” véve kéri el, hogy részben a fővá­rosban, részben Svédországban, Hollandiá­ban és Németországban is bemutathassák. Ecsedi István a pécsi múzeum igazgatója kö­zölte, hogy a Csontváry Múzeumban maradó Baalbek és a Mária kútja Názáretben című nagyméretű vásznak továbbra is láthatók, s a többi kép kiállítótermeit felújítják. Részlet a Baalbek című festményből EM­repró Kétoldali művészet Komárom (MTI) - A múlt évi közönségsiker alapján 1994-ben is több közös képzőművésze­ti kiállítást rendez a Duna két oldalán a Ko- márom-Esztergom megyei és a szlovákiai Észak-Komárom önkormányzata. A nemrégi­ben jóváhagyott megállapodás szerint az észak-komáromi alkotók műveit májusban és júniusban a dömösi Kisgalériában, valamint a budapesti Árkád Galériában mutatják be. Az Esztergomi Művészek Céhe kiállítását szep­temberben az észak-komáromi D un amenti Múzeumban, majd Dunaszerdahelyen és Pár­kányban láthatják az érdeklődők. Április 26-a és május 1-je között immár harmadszor kerül sorra a két városban - az eddigieknél gazda­gabb programmal - a Komáromi Napok elne­vezésű rendezvénysorozat. A program részét képező Komamo-Komárom közötti futóver­senyt ezúttal huszadszor tartják meg. W «WAV «W.1 IO J-.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom