Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
Február 19,r Szombat Látókör ÉM-hétvége VII < Barankovics István egri korszakáról Interjú Apor Elemér költővel, a nagymúltú kisváros „mindenesével” Cs. Varga István Apor Elemér költő és író, Eger díszpolgára, vagyis dr. Kapor Elemér az Egri Népújság, később az Eger című lap szerkesztője tősgyökeres egrinek számít. 1907. március 19-én született, 87. életévébe lépett. Testi-szellemi frissességgel, derűs életszemlélettel él és munkálkodik, végzi hivatását: az írást. Janko- vics utcai kis lakásában sorsa, története van minden egyes könyvnek és képnek, és különös sorsa van a gazdának. Első verskötete 1935-ben látott napvilágot: Mindenki nagynak születik. Majd 53 évet kellett várnia, hogy második verskötete is megjelenhessen, amelynek címe: Mindenütt téged kerestelek (1988). Napvilágot látott gondos, szépen fogalmazott cikkeinek, Egerről szóló írásainak válogatása is: Kisváros a felhők fölött (1988). Mentora, atyai jóbarátja volt Kálnoky Lászlónak. Első költői lépéseit szeretettel egyengette... Hatását, jelentőségét a Kálnoky-monográfus Csűrös Miklós így ismeri el: „Nemcsak a felfedezés érdeme Aporé, hanem a példaadás is /.../ elegancia és irónia egyesül Apornál is közvetlen környezete megítélésében, ebből a vegyület- ből lesz később nagyköltészet Kálnokynál.” Dobós Istvánról szóló regénye a miskolci Felső- magyarország Kiadónál jelent meg, címe: Feje fölött a pallos árnyéka (1992).- Életrajzi vallomásomat pontosítással kell kezdenem. Nem Egerben, hanem Rimaszombatban születtem. Egy esztendőt töltöttem a gömöri kis megye- székhelyen, s azóta, féléves makói közjáték után, Egerben lakom, egyfolytában. Rimaszombathoz úgyszólván csak a megszületésem ténye kapcsol, igazi szülővárosom növekvő sejtjeim élete, szellemem ébredése okán mégis Eger. Ha Rimaszombatra gondolok, három művész-triász előtt hajtom meg gondolatban a fejem. Ott születtek még a tizennyolcadik század végén Ferenczy István, a magyar szobrászat megindítója, majd a tizenkilencedikben Tompa Mihály, végül Blaha Lujza. Szóval nem akármilyen városban születtem.- Igazi nagycsaládban nőtt fel.- Kilencediknek láttam meg a napvilágot _ édesanyám meleg fészkében. Ő íratott be a líceumi elemi iskolába. Ott csodálkoztam rá a hófehér monumentalitásra, az óriási termek és folyosók boltozataira, s a közöttük élő és parancsoló csendre. A megilletődés pillanatai ma is elfognak olykor. A másik máig ható élmény: ötéves koromban elvitt a nagytemplomba, és ott megszólalt az orgona fortissimó- ja. A szépség meglendítő erejétől könnyekre fakadtam. Négy év volt akkor az elemi iskola, s még megcsillan emlékeim között az a kis aranypénz, amit a Mesélő negyedik végén kaptam és boldogan adtam édesanyámnak. Azt a tízkoronás aranyat is elvitte a háború.- Az egri ciszteri gimnázium diákja lett.- Az első gimnáziumba még a Makiári út első számú házból jártam - ott laktunk talán nyolc évig _ amelynek első fele a Szarvas térre, másik fele a Makiári útra néz. A Szarvas laktanyában a hatvanadik közös gyalogezred egyik százada tanyázott, onnan mentek a menetszázadok az első világháborúba, köztük legidősebb bátyám. A gimnáziumban nagyszerű és csodálatos ismeretek megszerzésére nyílt lehetőség. Barankovics Istvánnal jártam egy osztályba... Később, ötödik osztályban a cserkészet új élményei jelentették a természettel való közeli kapcsolatot. Számomra különleges helyet biztosított az énekhangom. A gimnáziumnak országos hírű kórusa volt, s én ennek szólistája lettem már másodikos koromban. Barankovics Istvánnal versenyeztünk irodalomban. Dolgozataimat, mint kitűnőeket rendszerint felolvastatta dr. Wemer Adolf, a későbbi zirci apát, aki nekünk a magyar irodalmat tanította. Ezt a minősítést hetedikes koromban Barankovics Pista vitte el... Az ő dolgozatait nem lehetett felolvasni, mert azok egy-egy alkalomkor két-barom füzetet töltöttek meg. Urban Tibor grafikája Pista szorgalmas olvasó volt, így ismeretei hamar túlnőttek az iskolai kereteken. Kifejezésmódját eredeti magyar elemekkel frissítette fel Szabó Dezső nyelvezete. Abban az időben Szabó Dezső könyvei, tanulmányai voltak a fiatalság bibliája. Mindannyian úgy éreztük, hogy ő az igazmondó, ő mutatja meg, hogy a magyar földön mennyire kevés szóhoz jut éppen a magyarság. Egy tiszamelléki iskolaigazgató volt az édesapja, és így az egyház által fenntartott kollégiumban, a Foglár-Internátusban lakott. A tanári kar elhalmozta a legkülönfélébb alapítványok jutalmaival a nyolcadik osztály után. Ahogy fúttában összes- zámoltamv négyszáz pengő körül volt a jutalmak összege.- Barankovics István 1928-ban főtitkára lett az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetségnek, az 1930-as évektől gondolatvilágát mindinkább a politikai katolicizmus határozta meg. Újságíró, társszerzője az Ország Útja című állam- tudományi és nemzetpolitikai folyóiratnak, aláírója a Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. március 1-i felhívásának... Bizonyára figyelemmel kísérte útját a közbülső időszakokban is.- Barankovics Pistát, mint legmagasabbat, legkiválóbbat kértük fel, bíztuk meg, hogy ó szervezze meg évről évre az osztály- találkozókat, de ezt sohasem tette meg, sőt egyszer sem jött közénk. Valahol fent volt, főúri körökben forgott. Érettségi után a budai Szent Imre Kollégiumban kapott helyet, de akkor belemerült a pesti éjszakába és a szobáját „bűzbarlangnak” tisztelték a többiek, olyan mosdatlan dohány és alkoholszag uralkodott benne. „Sárlanak a pesti nők az ember után” szokta mondogatni társainak. Később beszélték, hogy főúri szeretői vannak, hogy ő úja az egyik Hunyadi gróf parlamenti felszólalásait. Ekkoriban találkoztam vele Egerben. „Mit keresel kicsi városunkban, Pista?” - kérdeztem. Szervezem a „Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségét” - válaszolta. „És hol?” - „Nagye- cséri Kánitz Dezsőéknél.” — „Miért ott?” - Mert ó a leggazdagabb zsidó. De jöjj el ebéd után egy feketére!” Elmentem. Névjegy, főkötős szobalány. A régi Szalay-ház- ban a Fő-utcán, bent a félhomályos benyílókban kis csoportok. Tiszta összeesküvés - gondoltam. Aztán a Kis Újság, majd a Magyar Nemzet főszerkesztője lett. Végül megalakította a legnagyobb keresztény pártot, és „Keresztet a hatosba” felkiáltással és jelszóval, a legnagyobb sikert érte el a választásokon. Persze, Rákosiék kiküldték, „hivatalosan” disszidált. Mindössze annyit írt róla a sajtó, hogy a párt pénzével megszökött. Ez biztosan nem igaz. New Yorkban élt, az amerikai Magyar Nemzeti Bizottság elnökeként, egészen haláláig. A ciszte- rek gimnáziumának jogutódjában, a Gárdonyi Gimnáziumban emléktábla őrzi Barankovics István egri emlékét.... Hozd a bábukat — Bányász István versei Bányász István Három napszak Tegnap délutántól immár február van, veled lehettem végleg gazdagabb, bújj el a parkra robbant fényözönben és védd magad, jaj, védd magad Szemed tükröt hiába hasít az égből, onnan egész koraeste hó szakad - Alszol holdbéli városod ölében az óperencián túl - hallgatag. Drozsnyik István Gondolat Magányunkban fogyatkozunk, életünk álarcos bálján keringőt táncolunk. A múló idő csak egy villanás a kerek csípő mögött is ott lapul a rothadás. Székely Dezső Hómező Fehér tájakat lapozgat a szél: ábrák s jelek közt rettegést tanul. A temetőkapun most fordul be a nap; fejfa bámulja irgalmatlanul. Nagy hómező, országok nyitott panaszkönyve! Rójátok bele, madarak - mert az ember vacog -, hogy jó lenne még élni egy kicsit, ha hagynák a hatalmasok! Széplaki György Elsőkötetes költő, érett korban (közel a negyvenhez), érett alkotásokkal. Nem tudhatjuk, csak sejtjük, talán túlságosan is válogatott terméséből, megrostálta a tapasztalat a müveket. Bátor költő: közreadja élete „nagy sakk-játszmájának” hiteles képét, tudva, ebben a játszmában vállalni kell a sötét bábukat is. Kesernyés-igaz önarckép ez a kötet, egyben kép a korról, amelyben született; mélységesen hazai (egri), ugyanakkor hitelesen XX. századi, emberi. A kötet címadó verse sok megfejtem valót ad az olvasónak, igazi szellemi munkát, de megéri. Apa-fiú, ember és ember közötti kapcsolat, kölcsönös megbecsülés, szeretet, az emlékek, melyek félszavakkal felidézhe- tők, átélhetők - nekik. A nyitott szívű olvasót pedig saját sorsa felé fordítja: külső szemlélőből, a más sorsát vizsgálóból megszólítottá lesz: ember nézz magadba, mi érték van a te életedben! A ciklusok közül a „Küldetés” című látszik a legkiérleltebbnek. Több verse is komolyabb elemzést, méltatást érdemel. A „Merthogy, akárhogy” című egy-egy erőteljes darabjával tűnik ki. (C est la vie; Hé,; Rianás; Merthogy, akárhogy). Az utóbbi vers Ladányi Mihályt szólítja meg, szellemesen, gazdagon. A „Rianás” szépen pingált miniatűr, a „Hé,” előkelő helyet foglalhat el a József Attilát idéző versek sorában. Az „Egri anzix Kecskemétre” darabjai vegyesek mind témában, mind költői erőben. A címadó vers miliőt teremtő hatása megfogja az olvasót, de érez mögötte valamit, ami csak beavatottaknak szól, s így veszít erejéből az antik téma. Néhány verse tematikailag jobban illene az előző ciklusokba: Műdal, Csodák, Hinta. A záróvers (Exit) szép parja a kezdő „Montázs” címűnek. Bányász István képvilágában jelentős helyet foglalnak el a bibliai motívumok. Krisztus alakja leginkább a küldetéstudat jelképeként, legszebben éppen a Küldetés címűben; A jézusi dilemmákat: megszületni, megváltónak lenni, küldetést teljesíteni, megéri-e; sűrített képekben, plasztikusan mutatja be; s ettől válik hitelessé a gondolat is: nemcsak vállalás kérdése költőnek lenni, de a szenvedés vállalásáé; az igazi költészet megélt, megszenvedett, megérlelt „cselekedet”. Mélyen átérzett, az olvasónak gyönyörűséget okozó versekben viaskodik a költő a lóit és kétely kérdéseivel. Ezek az istent kereső és megtapasztaló ember őszinte megnyilatkozásai. Jellemzőjük a tiszta hang, az egyszerűségükben csiszolt forma (A<(j; Uram). Az antik jelkép (Penelope) a várakozás reménykedő reménytelenségének lírai történéseiből bomlik ki a kedves lény leírása, s oldódik „mai” vallomássá: „Karácsonyodig /Ma csak néhány hajó érkezett;/ az utolsó is bevitorlázott alkonyaira / nélküled / ércnél súlyosabb rakományával / a hiányoddal -” A néhány soros miniatűrök egyike-másika telitalálat, mindent el tud mondani: van benne történés, gondolati háttér, tömörek a képei, gazdag, sokágú a jelentés: Történet; Vágy; Apám; Adj; Gasztronómia, stb. Máshol kiérleletlennek látszanak: Igekötők; Perspektívák; Pilinszky János; Mint; Egy gondolat. Az ismertetést író is csak olvasó, ő is csak a maga szempontjai szerint válogat: így hiteles. Kiemel, értékel - elsősorban, hogy a figyelmet felkeltse. De talán bevallhatja, mi az, ami a legjobban tetszett: az Eszterlánc; Éjszakák; Kavicsok címűek. Mégis legfontosabb szándéka: másokat is olvasásra buzdítson. Bányász István versei megérdemlik. (Eger, Grafotip, 1993.) Gisela Steineckert (német) Lapály Lapályon élek rideg név vagyok nincsen se nyár se tél mindig csak szűkös tavasz hidege időzik itt Cseh Károly fordítása Jirí Zácek (cseh) Elalvás előtt % A legjobb versek úgy érkeznek éppen egy pillanattal elalvás előtt a másodpercek résközében és tűnnek hajnalhasadáskor mint együtt töltött éj után a nő ki reggel lopva oson a lakásból búcsúszó nélkül csöndesen hogy nem maradt meg még a címe sem Gabulya Pál fordítása John Crowe Ransom (amerikai) Téli emlék Külön-külön is szörnyű két gonosz uralt engem, sorjázni lenne oly nehéz: Hiány, Hiány, szívemben otthonos e szó, s tél erdején vihar-üvöltözés. Ne hidd, ha kályhám lángja lobogott, és semmi rést a szél, hogy érjen, nem talált, a lelkem rőzseként vetett lobot, s e bűvkörömben nyűgöm tőlem messze szállt. Inkább nyeltem haladva fagy-leget, jobban gyógyult sebem, ha rá mosdatni hullt a hó. mert kisebb kínban e szív remegett, fagy-égetéstől így tompult e kín-való. Hol mentem, ott a gyilkos szélroham a testem görbítette, marta szememet, szívemben a fagy nem volt bár olyan kemény, de álmodn i cseppet sem engedett. Drágám, 6, mily erő került ide, midőn simogatón az ujjunk összeért. Tíz balga, szegény ujj a semmibe nyúl: vak légbe mered tíz megfagyott gyökér. Tusnády László fordítása Ana Blandiana (román) Észak Nem gazemberségből csalunk, Csupán csak ostobaságból. A homályban azt sem tudjuk már Kik és hogyan is vagyunk?... Mögöttünk egy sor ismeretlen szülő, Előttünk egy sor idegen gyerek. Mit tudunk rólik, kiket ismerünk? Mozgásunk is olyan tétova: Lépünk egyet, még egyet megint S aztán nekivágunk sóvárogva Az ellenkező iránynak... Míg homlokunkon hajunk rebben A múló idő szelében Legalább egyetlen kérdésre Felelnének: merre van Észak? Juhász József fordítása Szerkeszti: Cseh Károly
