Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-14 / 37. szám
14 ÉSZAK^Magyarország Szólástér 1994. Február 14», Hétfő Villanások Holdi János A fogoly esetlenül, sután állt. Borostás, hosszúkás arc, őszbe csavarodó hajgubanc, foszladozó kezeslábas-féle, bozontos szemöldök, talán hatvan év. Ez volt a fogoly. A katona-aligembersuhanc, a kapitányra nézett, meg a többi három, már jócskán emberkorú katonára. Várta a parancsot, és fázott. A hold, egy hegygerinc tetején lovagolt - kerek. Kövér, már nehézkes sápadó ragyogás - jeges, hószagú szél bukdácsolt a fennsíkon. Az előőrs, akiket a völgyben lapuló, már romos falu kikémlelésére küldött a törzs, nem gyújthatott tüzet, szerettek volna már visszaindulni, amit akartak, megtudtak. Vágytak a távolabbi sziklabunker melegére. De hát a háború, az már ilyen. Mész az erdőbe egy kis gally fáért, kell, melegben könnyebb az éhezés, a holdfény is a barátod, azután három katona puskacsöve mered rád. Semmi beszéd, föl a platóra, a kapitány megtudja, amit meg akart tudni. A kapitány gondolkodik. Talán bántja a már megfogalmazott ítélete, nincs más választása. A fogoly nem mehet vissza a völgybe lapuló romos faluba, magukkal sem vihetik. Dönt. Int a suhanc katonának, igen oda vidd a sziklaperem széléhez és... A kapitány a tarkójára csap, a kiskatona érti, háború van... A fogoly érzi, tudja, megkellhalnia. Megérti a kapitányt, aki esetleg nem is rossz embertárs. Mert hiába fogadkozna, hogy szót sem ejt az előőrsről, úgysem hinnék el. Mint ahogy nem is tartaná be az ígéretét. Ballagnak a perem irányába, egymás mellett. A kiskatona, aki most fog először embert ölni, meg a fogoly. A hold félpofával világol, másik fele besüllyedt a hegygerinc mögé - kezdődő homály, hideg derengés. Vagy harminc-ötven lépés a sziklaperem, azon túl mélység, a mélyben őszrágta csupasz bokrok, meg a halál...- Ha tietek lesz a falu - mondja a fogoly- kérlek rá embertársam, mondd el hol a testem. Ugye megteszed embertársam! Kérlek tedd meg... A kiskatona nem felel. Magában forognak a gondolatai, ilyenek: ha addig meghalnék, talán magam is oda kerülök melléd. Hiába ez a háború, ma te, holnap én. A parancs az parancs, a kapitány várja a lövést. Ez a háború... Még jó tíz lépés a perem széle. A hold végérvényesen eltűnik a hegygerinc mögé- bús, hideg sötétség, rohamozó hószagú, hideg szél. A távoli hegycsúcsok mögül, ellenségre irányító, világító lövedékek kúsznak a magasba - támadás készül, farkas törvény, konok, tömény gyűlölet... -Kérlek, kérlek embertársam - mondja a fogoly - tedd meg, hogy jelzed, hol fekszem, hol találhatnak meg...- Megteszem - mondja a kiskatona és meghúzza a ravaszt. Az aláhulló test puffanása alig hallatszik- tompa, halk suhanc sírás, holnapi sors. Háború... jf Olvasóink és levelezőink figyelmébe Kedves Olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket viszont terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. Itt is jelezzük: a személyeskedő, bántó hangvételű, a j ogren- det, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Hét szövetség a horgászoknak A horgászok számára az a legfontosabb, hogy minél több hal legyen a vízben, illetve a pénzükből vásárolt halvagyont megőrizzék. De azt is elvárják, hogy könnyen lehessen a különféle jegyekhez, illetve korrekt információkhoz jutni. Hogy mindezeket az elvárásokat hogyan és miből sikerül teljesíteni? Azt is mondják; azért vannak a horgász vezetők, (országos, megyei, egyesületi) hogy a tagság érdekében, intézkedjenek, eljárjanak és a kívánt feltételeket biztosítsák. 1993. évben átalakult az országban a horgász érdekképviselet. B.-A.-Z. megyében június 12-én 30 Horgász Egyesület támogatta szándéknyilatkozatával, az Alapszabály, a Szervezeti és Működési Szabályzat elfogadásával a Horgász Egyesületek Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szövetségének létrejöttét. A Szövetségi iroda Corvin u. 15. alatt igyekszik ellátni az ügyfélszolgálattal összefüggő, az egyesületek érdekében vállalt feladatait. Jegyeket, értékcikkeket, nyomtatványokat és kiadványokat bocsát a horgászok rendelkezésére, horgászegyesületi hovatartozástól függetlenül. Működteti a gondjaira bízott szövetségi vizeket, telepíti, őrzi és gazdálkodik. Ennek hozadékát a vizek további halasítására, és a horgászegyesületek támogatására fordítja. 1993. év utolsó felében 600 000 Ft- ot osztott fel a Szövetség a tagegyesületek támogatására és hogy ha céltámogatásra volt szükség - mint a Sátoraljaújhelyi Elzett Certa HE esetében - 100 000 Ft vissza nem térítendő támogatással is segíteni tudott. A költségek és a feladatok nőnek! A múlt év végén egy másik SzövetVálasz Iglói Gyula Úrnak Sajnálatos és szégyellnivaló tájékozatlanságról tesz tanúságot Iglói úr, a Mozgáskorlátozottak Miskolc Városi Egyesülete Elnöke az Észak- Magyarország január 28-i számában közzétett levelében. Szomorú dolog, ha egy érdekképviseleti szerv vezetője azzal sincs tisztában, hogy a mozgáskorlátozottak tényleges száma nem feltétlenül esik egybe az egyesületi taglétszámmal! Iglói szerint csak az a rokkant, aki egyesületi tag? Aki nem az, annak nincs joga mozgáskorlátozottnak lenni? Az a tény pedig, hogy az elvileg érdekképviseleti vezető „elhatárolja” magát az országosan is elismert László Vilmos érdekképviseleti munkájától, az egyenesen kabaréba illő! Felhívom figyelmét, hogy László Vilmos a valamikori miskolci „ősegyesületi” munkától; amikor is a mozgáskorlátozottak támogatására összegyűjtött pénzt kirándulásokra, ivászatokra használták fel (hogy súlyosabb visszaéléseket ne említsek), már tizenkét éve elhatárolta magát. Köszönjük Iglói Úr tájékoztatását a városi egyesületek létéről, mivel azok létrehozásánál (a miskolci és az ózdi kivételével) szintén L.V. személyesen közreműködött. De László Vilmos elnöksége alatt, szervezésével, vezetésével épült meg a harmincmilliós értékű, Műhibán lévő üdülőpark, tőle ered a kettes csoportú rokkantak tv előfizetési díjának elengedése, országosan. A parkolási díj elengedése, a közlekedési támogatás ötezerről tizenkétezerre emelése annak idején, hogy csak a legfontosabbakat említsem. László Vilmost elfogadta partnerül a Kádár, Grósz, Németh-kormány, támogató levéllel rendelkezik néhai Antall József miniszterelnök úrtól is. Ezzel szemben mit tud felmutatni a Miskolc Városi Egyesület? És honnan veszi a bátorságot László Vilmos megtámadásához? Szégyellni való butaságról, tájékozatlanságról, a vállalt feladat ellátására alkalmatlanságról tett bizonyíték ez a levél, amit én a jelenleg súlyos beteg László Vilmos nevében és visszautasítok. Békés Gábor vezetőségi tag ség is létrejött térségünkben. Az utóbbi, igaz csak 50 Ft-os tagdíj értékű érdekképviseletre vállalkozik. Vajon ez mire lehet elég? Miből lesz fedezet az érdekképviselettel összefüggő számtalan kiadásra - Horgász Egyesületek halasítási támogatására? Isten ne adja; elemi kár és halpusztulás utáni segélyezésre? Az országosan elfogadott tagdíj 400 Ft, amelyből 80 Ft az országos szövetségi díjrész, a többi a megyékben maradó tagdíj hányad. A tagdíj megállapítás ilyen eltérő nagyságrendű mértéke ellenkezik az országos elvekkel és tagtoborzó politikát sejtet, hiszen 50 Ft komolytalan összeg és semmire sem lehet elég! Kinek lesz jó két szövetség egy megyében? Rá kellene jönni a horgászvezetőknek, hogy két, többé kevésbé azonos célokat felvállaló szövetség működése nem segíti, ellenkezőleg, akadályozza a közös célok megvalósítását. Ez lehetőséget teremt olyan vitákra, ellentétek szítására, amelyek nem szolgálják az itt élő horgászok érdekeit, mert kirekesztődnek és ezáltal további költségek jelentkeznek számukra. A kialakult helyzet megváltoztatását a tagságnak áll módjában megváltoztatni. A Horgász Egyesületeknek oda kell hatni, hogy egy, de egységes Szövetség legyen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amelyik bírja a tagság bizalmát és támogatását, igazán demokratikus elvek szerint tud működni a megye horgászközössége javára. Horgász Egyesületek B.-A-Z. megyei Szövetsége Nemesi Zoltán Ugyv. elnök Nyílt levél Iglói Gyula elnök úrnak Tisztelt elnök úr! Ön levelet küldött az Eszak-Magyarországndk, amelynek címét úgy fogalmazta meg, hogy: „Harag és elfogultság nélkül”. En szintén harag és elfogultság nélkül kívánok néhány szóban reflektálni levelére. Ön nehezményezi, hogy a Mozgássérültek B.-A.-Z. Megyei Egyesületének elnöke László Vilmos úr „húszezer borsodi érintett” érdekképviseleti szervezetének nevében tett nyilatkozatot. Köztiszteletben álló elnökünk a riportban nem említette a húszezres számot, az a riport bevezetőjében nyert említést, sajnos attól még igaz. Ön a miskolci több mint 5000-es létszámot is kétségbe vonta, ez azért is sajnálatos mert Ön a városi elnök. Ön László Vilmos úr nyilatkozatáról úgy fogalmaz, hogy: „az említett nyilatkozattól elhatárolom magunkat”. Ez a szó- összetétel a magyar nyelv szabályai szerint nehezen értelmezhető, de köszönettel vennénk, ha részletesen is kifejtené: mi az ami nem tetszett Önnek a január 14-i riportban, mi az amitől - úgymond -„elhatárolom magunkat”? Kérdezem ezt azért, mert a László Vilmos elnök úr által elmondottak országosan is egyetértésre találtak a mozgáskorlátozottak körében, az elnök úr minden szavából a sorstársakért történő aggódás sugárzik. Sajnálom, ha Ön ezt nem így látja! Sorstársi üdvözlettel: Gödény Ferenc Miskolc Ki, mit tud... A választások közeledtével egyre inkább felgyorsul a politikai pártok alapításának folyamata. Azt is mondhatjuk, hogy számuk gomba módra, sőt osztódással szaporodik. Ami az elnevezéseket és programokat illeti, a leggyakrabban a következő — sorrendbe szedett - fogalmakkal találkozunk: baloldali, centrista, demokrata, egyesült, független, haladó, jobboldali, keresztény, konzervatív, liberális, magyar, népi, polgári, radikális, reformer, szabad, szocialista. Ha ezeket a fogalmakat szólóban használnák, egyrészt túl könnyű volna őket egymástól megkülönböztetni, másrészt nem szolgálnák az ellenség megtévesztését. Erre ad módot a kombinációk adta számtalan lehetőség. Azért persze körültekintőnek kell lenni. Vannak ugyanis olyan összetett fogalmak, mint például a nemzeti és a szocialista, vagy a népi és a demokrata, amelyeket párosításban már sikerült végzetesen és remélhetőleg véglegesen lejáratni annak ellenére, hogy önmagukban egészen ártalmatlannak tűnnek és rokonszenvesen hangzanak. A leleményesség azonban nem ismer határokat. Ezért a legegyszerűbb megoldásként variálták a fogalmakat és megismerkedhettünk a népi szocialista és a nemzeti demokrata változatokkal. De a régi mondás is beigazolódott, hogy a kivétel erősíti a szabályt, amikor megalakult a Magyar Piacpárt. Mert, hogy egyebet ne mondjak van szabad,- közös,- világ,- szervezett vagy szocialista és KGST piac is. Már pedig most honnan lehet tudni az elnevezés alapján, hogy melyik piacra gondoljunk? Az teljesen nyilvánvaló és mindenki egyetért vele, hogy szükség van valamilyen előzetes megmérettetésre. Véleményem szerint a legutóbbi — kopogtató cé- dulás—változat sok visszaélésre adhat alkalmat. Csak egy abszurd példát említve nagyon sok cédulát összegyűjthetne az a hordószónok, aki korcsmáról italboltra járva meghirdetné: ha engem tüntettek ki bizalmatokkal, mindenütt nagyobb lesz az icce, néni csak Cinkotán! Kiss József, Miskolc „Felhívás Észak-Magyarország kohászaihoz” Nyílt levél Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter úrhoz Mint volt egyetemi évfolyamtársad, (az egyetemi éveken túlmutató) barátságunk kapcsán írom e sorokat - nem kis elkeseredéssel. Ennek oka a következő: A demokráciánk, első ipari minisztere felavatott Ozdon egy ABC-t. Beengedte, majd elengedte a németeket. (A kohászatba, ill. -ból.) Közvetlen elődöd és volt főnököd megállapította, hogy idézem: „Piszkosul odaégett az ózdiak vacsorája.” Az eltelt idő óta viszont nemcsak a vacsoránk égett oda, hanem az egész menü annak ellenére, hogy a több mint tízezer munkás aligha rosszabb mint például a sikeres ti- szaújvárosi munkások zöme. Az ózdi menüt mégis „lekozmálták”, tűzhelyestül. Kik és miért, ne firtassuk. Viszont így az egykenyerű város van veszélyben, ami több mint a „menü”. Ezért másképp is kellene kezelni! Személyes véleményemet írom le: 1. Ha nincs pénze a kormánynak rendbe tenni az ipart, legalább egy- egy területet emeljen ki és példás gyorsasággal LÉPJEN! Ugyanis a hanyatló iparágak versenystratégiája szerint a kohászatból - így az ózdiból is — már régen kivették a működő tőkét, így viszont nyugodtan fejlődhettek más iparágak is. Például a vegyipar. 2. Meggyőződésem, hogy Ózdon új és állami beruházást kell indítani. Szándékosan nem említem a kohászati vertikumot, más megoldás is elképzelhető. (Ha már a temetés folyamatban van, akár az EURÓPÁHOZ vezető út praktikus nyugati feltételeként is.) Az új állami beruházást ez, vagy a következő kormány nem kerülheti el és vállalni kell ennek minden ódiumát. Helyedben ezt alaposan megszívlelném, jelen félévben úgyis csak papíron indulhat el bármilyen fejlesztés kohászati vagy egyéb vertikumban. 3. Ha pedig valamiről nem tudunk, ami elindult talán az sem az ózdiak hibája. Az időbeni tájékoztatás és dialógus elmaradása viszont a kormányra is vissza fog ütni. Legkésőbb a választáson! Természetesen állami beruházáson nem néhány km útépítést, vagy egy kötelező kórházrekonstrukciót értek. Még csak nem is egy majdani főiskolát. Vagy egy miniacélművet (ezt viszont már Fotó: Fojtán László nemcsak papíron), vagy valami mást. (Ennek eldöntése nem feladatom, segítése viszont igen.) A kohászat újraindítását is át kell gondolni. Kotolics András Ózd i
