Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

2 A Itt-Hon — .......: 1994. Január 25., Kedd |- NÁLUNK TÖRTÉNT -i Kutyafogságban Egy kedves olvasónk telefonon mondott el egy vele megesett történetet melyet most közzéteszünk. Olvasónk egy kertes családi házban la­kik, s a mai „veszélyes” körülményeket figyelembe véve úgy döntött, hogy - megelőzendő a bajt - egy kutyát sze­rez be, védendő így a háza, az udvaron lévő értékek. Ennek már négy éve, s a kis aranyos kutyusból nagy, meglehe­tősen hamis házőrző lett. Buksi, mert így hívják a németjuhászt, nagyon sze­reti a háziakat. Ezt azzal is kimutat­ja, hogy ha otthon vannak, mindig kö­rülöttük sertepertél. Követi a ház asszonyát is, aki pedig gyakran mun­kálkodik a kertben. Történt egyszer, hogy - még tavasszal - éppen veteményezett, mikor hallja, hogy valaki kiabál befelé a lakás ajta­ján, ami persze nem volt zárva, hisz Buksitól úgy sem tud senki bejönni, a kapun is ott a tábla: Vigyázz, hamis kutya! Ám Buksi jó szokásához híven éppen a gazdaasszonnyal „vetemé­nyezett”, úgyhogy az illető besétált. Va­lakit keresett, de eltévesztette a házszá­mot... Szóval, meghallva a kiabálást, a kutya vágtába kezdett és... No, nem kell megijedni, mert az illetőt nem bán­totta, hiszen az már a teraszon volt, s Buksi, mert így tanították, nem mehe­tett fel a lépcsőn. Ez volt az óriási sze­rencséje az idegennek, elképzelni is rossz, mi történik, ha az udvaron éri utol a hűséges házőrző. A háziasszony sietett előre, s csodálkoz­va kérdezte a vendéget: hát maga hogy mert bejönni? Nem látta a kapun a fi­gyelmeztető táblát? Az úriember csak hebegett (jócskán megijedt ő is): öóö, izé, én csak ezt, meg ezt keresem, nem lakik itt? Hát, mint látja, nem. Miu­tán ez tisztázódott, jött a nehezebb. Most aztán hogy megy ki!? Mert a ku­tyától nem, az biztos. Még csak bezár­ni sem tudom, mert ilyenkor már csak a férjemre hallgat. Láthatja mennyi­re mérges - mutatott a lépcső alján acsarkodó, morgó kutyára. Na, jóember, egyet tehetünk, maga szo­rosan mögöttem jön, én megpróbálom megvédeni magát... Vállalja? Nem, de­hogyis vállalom. Akkor mi legyen? Hát elüldögélek én itt, csak megjön a férje. Persze, hogy jött két-három óra múl­tán. A vendégnek nem volt mit tenni, addig ott „pihent” a teraszon. A kutya meg a lépcsőn... Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Buzafalvi Győző. Az abaúji melléklet címe: 3800 Szikszó, Kálvin tér 25. Telefon: 46/396-174 Jókívánság Edmontonból A véglegesen Szanticskón letelepedni akaró kanadai-magyar állampolgárságú festő­művész, Ács József december 9-én utazott vissza a tengerentúlra. A napokban a pos­tás jókívánságokat küldő, meleghangú üdvözlőlapját kézbesítette szikszói szerkesztő­ségünkbe. Tartalmától egy kicsit - a taposómalomban élők is - meghatódtunk, s meg­osztjuk örömünket közlésével. Vajon miért van az, hogy a nagy változás után fokozódik az emberek elzárkózása a köz- ügyektól, és látszólag érdekte­lenül kerülik a közösségi élet gyakorlását? Erre a kérdésre tucatjával szü­letnek tudományosabbnál tudo­mányosabb válaszok. Félretéve az okoskodást, meg kellene hal­lani az egyszerű emberek sza­vát, panaszát, még ideálisabb esetben „leereszkedni” közéjük, látni és átérezni gondjaikat. Miután feltárul a probléma, ígérgetés nélkül megtenni, amit lehet. Választott képvise­lőink rendületlenül üléseznek, jogszabályokat szülnek, de a közértben, a buszon politizáló nép - és üyen egyre több van - közé senki sem kíván vegyül­ni. Pedig a módszer kipróbált, bevált, igaz Mátyás királyunk idejében. Megdöbbenéssel, ugyanakkor aggódva tapasztaljuk, hogy á városunkban (Szikszón) hosszú idő óta dúló szócsata kezd egy­re jobban elmérgesedni. Talán/ ha létezne folyamatos és kor­rekt tájékoztatás - nem az ese­mények, döntések után, hanem előtt -, a felelősségre vonás”, az „elszámoltatás” sem ilyen módon zajlana, mint az Itt- Hon, az Észak-Magyarország abaúji mellékletében történik. Felmerül a kérdés az olvasó­ban: vajon ki őszinte a vitázó felek közül? Csupán megérzé­seinkre hagyatkozhatunk. A várost érintő ügyek zártcsator­nás intézése alkalmat ad arra, hogy személyeket akár visszaé­léssel is vádolhassanak. Ha ér­tünk, szikszói lakosokért tesz­nek dolgokat képviselőink, ki kellene tenni a valós vagy kép­zeletbeli lapokat. Mondják el nekünk a sorsunkat érintő ter­veket, sót ha kell, győzzenek meg az aktuális ügy szükséges­ségéről! Nem árt tudnunk, hogy kik és hogyan döntenek konkrét beru­házások sorsáról. Elvárjuk, hogy időben mérjék fel az ille­tékesek, hogy reálisak-e a vál­lalások, lehet-e gazdaságosan kivitelezni, majdan működtet­ni ezeket a létesítményeket (p.: városi 'sportcsarnok). Jó lenne tisztán látni a készülő létesít­mény vitájában. Tudjuk, hogy jelenleg is kaphatunk a feltett kérdéseinkre választ, de félő, hogy ez nem lesz egybehang­zó, attól függ melyik városatya válaszol. Információ hiányában nem tud­juk, hogy kinek az érvelését fo­gadjuk el. Személyes tapaszta­lataink alapján azonban alkot­hatunk véleményt. Ennek alap­ján elmondhatjuk, hogy rejt megválaszolatlan bejelentést, kérést a .hivatal fiókja”, és tesz (tett) olyan ígéretet a hivatal vezetője, amely nem egy eset­ben csupán ígéret maradt. Ilye­nek a Mészáros Lázár utcai „söröző” ügyében elhangzott ígéretek. A lakosok problémájának fél vállról vételét olyan méltányta­lanságnak tartjuk, amely ko­moly csorbát ejt a hivatali ha­talom tekintélyén, aláássa an­nak megbízhatóságát. (A szerzők neve a szerkesztőségben.) 1994. Január 25., Kedd Itt-Hon A 7 Kovács Zsolti vágya teljesült! A tehetséges Kovács Zsolttal szerződést kötött a DFC el­nöke, Klicsu András. A gólerős csatár a Gödöllő elleni 1-0-ás győztes meccsen a felvétel bal szélén, tőle jobb­ra Körösi, Danes, Csehi és Farkas. Fotó: Szabó István Buzafalvi Győző Rásonysápberencs-Halmaj (ÉM) - A halmajiak gólerős csatárát, Kovács Zsoltot szer­ződtette Klicsu András, a DFC elnöke. A Rásonysápberencsen, 1971. augusztus 16-án született fiatalembert a részletekről kér­deztem.- Miért igazolt Diósgyőrbe?- Jól éreztem ugyan magam Halmajon, hiszen minden eddi­gi sikerem hozzájuk fűződik, de minden vágyam az volt, hogy egyszer Diósgyőrbe kerüljek, és a magasabb osztályban is ki­próbálhassam képességeimet. Ez az álmom most teljesült. Re­mélem kapok majd lehetőséget edzőnktől, Szentmihályi Antal­tól, és akkor élni fogok a labdá­val. Mindenesetre a Gödöllő és az MTK elleni bemutatkozás, ha nem is ok az elégedettség­re, pláne az elbizakodottságra, de arra jó volt, hogy befogad­janak a társak.- Zökkenőmentesen sikerült be­illeszkednie?- Van a csapatban egy egészsé­ges rivalizálás, de ez csak javít­hatja az eredményességet. Rö­vid idő alatt is szót értettem Vodicskával, Danccsal, Czeg- lédivel, Farkassal, Körösivel és Budaival. Sokat tanultam már eddig is Adzsojev Gurámtól. Szobatársammal, Koszta Peti­vel is jól kijövök. Nagybátyám, Sváb József is sokat segített ne­kem, ő a Digép melegüzemé­ből ment nyugdíjba.- Kiket hagyott ott Halmajon a legnehezebben?- Csak földrajzilag vagyok tá­volabb, de a barátaimat nem felejtettem el. Kecskés Csaba és Juhász Endre ezután is a ba­rátom marad. Sokat köszönhe­tek ottani edzőmnek, Becse Lászlónak is. 1990-ben ő kere­sett meg Rásonysápberencsen. Felkerültünk a megyei II-be, majd az I-be. Lehet elfelejteni ezeket? Mindkét osztályban gólkirály voltam 32, illetve fél­szezonig 9 góllal. Á település életében ez a csúcs, Halmaj ugyanis még sohase szerepelt a megyei első osztályban. .Ami­kor eljöttem, mindössze két ponttal álltunk az első helye­zett mögött. A Vác elleni kupameccsen is felfigyeltek rám. Az MVSC is megkeresett. De mindig is a Di­ósgyőrért dobogott a szívem, szóba sem jöhetett más egyesü­let A focival egyébként 13 éve­sen Rásonysápberencsen je­gyeztem el magam. A legendás Parannai László nagy hatást gyakorolt rám, valamint Millik Feri és Öcsi, a fiatalabbak kö­zül Juhász Csabi.-Mi a legfőbb erénye a pályán?- Szerénytelenség nélkül állí­tom: érzem a kaput. Legtöbb gólomat úgy rúgtam, hogy há­tulról felvezetve kitörtem a vé­dők közül. De a belőtt labdák­ra is igyekszem odaérkezni. A fejelés is elég jól megy. Azt sze­retem, ha van elég terem.- Miben kell fejlődnie?- Az erőnlétemet NB Il-es szint­re kell feljavítanom. A bal lá­bam elég gyenge, e téren is so­kat kell gyakorolnom. Techni­kailag is van tanulnivalóm bő­ven.- Ki a példaképe?- Van Basten. Ezzel nem ma­gamat akarom hozzá hasonlí­tani, de ő a csúcs. Nemcsak a játéktéren klasszis, emberileg is! Valamennyi akcióban benne van. Minden megmozdulása gólt ígér, mégsem nagyképú. Szimpatikus vonása, hogy so­ha nem igyekszik főszereplő lenni. A feszültségoldó Etka-gyógymód Megtanít a helyes légzésre és testtartásra is (ÉM) - A más világrészekben már ősidők óta létező gyógymó­dok mind nagyobb teret köve­telnek nálunk is. Pár hete Mis­kolcon kezdődött meg az Etka- jóga oktatása, mely a tájékoz­tatás szerint „segít kialakítani a harmónia megteremtését a természettel saját magunkban, a családban és a társadalom­ban. Megtanít a helyes légzésre és testtartásra. Feloldja a testben lévő feszültségeket és így nem lesz gátlás alatt az életerők áramlása a szervezetben... Gya­korlása megtanít a szenvedés­mentes életre.” A tanfolyamokat Etka-tanít- vány, Zsámbokné Zana Mária szervezi, illetve tartja egyelőre a város három különböző pont­ján. A délavasi városrészen az Elek u. 41 sz. Általános Iskolá­ban minden csütörtökön 17.30- tól 19.30-ig várja az érdeklő­dőket Gregovszkyné Judit, ugyancsak Etka-tanítvány. A Kiliánban a Könyves Kálmán Utcai Általános Iskolában pén­tekenként 17.30-19.30 között, a Városháztér 6. szám alatt a Katolikus Gimnáziumban szombatonként 14—16 óra, va­lamint 17.30-19.30 óra között jelentkezhetnek az érdeklődők. A két utóbbi helyen Zsámbok­né ismerteti meg a jelenlévőket ezzel a különlegességgel. Aki­ket mindez érdekel, vagy a helyszínen, vagy a 379-586-os telefonon jelentkezhetnek. Ez a jóga-tanfolyam egyelőre Miskolcon működik, a tervek szerint viszont a jövőben me­gyénk más városaiba is szeret­nék népszerűsíteni. Az abaúji, a zempléni, vagy a megye más részein is. A szervezők úgy tervezik, hogy kellő számú - körülbelül húsz —jelentkező esetén a helyszín­re mennek a tanfolyamok meg­tartására. Szalonikiből Alsóvadászra Alsóvadász (ÉM) - A DVTK egykori kitűnősége, Salamon József, aki lab­darúgó pályafutását Görögországban, a Szaloniki csapatánál koronázhatta meg. A népszerű középhátvéd abban az időben lehetett profi focista, amikor az igencsak keveseknek adatott meg. Utána még levezetésként játszott a Di­ósgyőr együttesében, majd sportveze­tőként is kipróbálhatta képességeit. Most már huzamosabb ideje kizárólag a családjának él, és csak időnként tű­nik fel az old boyok között a sportcsar­nokban, mint legutóbb tette ezt azon a teremtornán, melyen a magyar öreg­fiúk válogatott is részt vett. Ézért hat a váratlanság erejével az a hír, mi­szerint Salamon József 1994 január 15-től ellátja a megyei második osz­tályban szereplő Alsóvadász labdarú­gó-csapatának edzői teendőit. Az ar­chív felvétel 1974-ben készült az MTK- VM elleni 0-0-ás mérkőzésen, ahol Sa­lamon éppen rombol. Fotó: Szabó István Salamon József egyébként toronyma­gasan vezeti a diósgyőri labdarúgók örök ranglistáját az NB I-ben. Ó az kö­zülük, aki a legtöbbször szerepelt az élvonalban, 376 alkalommal ölthette magára a piros-fehérek I. osztályú me­zét 1966 és 1983 között. Ót követi a házi örök ranglistán Oláh Ferenc 350 NB I-es mérkőzéssel, majd utána lé­nyegesen leszakadva következik 291 meccsel Görgei János. Az 1948-as szü­letésű Salamon Józsi a címeres mez­ben is pályára léphetett 1979-ben há­rom válogatott mérkőzésen. A magyar olimpiai válogatott tagjaként 1979-80 között ötször kapott lehetőséget. Apropó az információ

Next

/
Oldalképek
Tartalom