Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

1994. Január 4., Kedd 2 B Itt-Hon r- NÁLUNK TÖRTÉNT -i Kikért született a törvény? „Megélhettem azt, amire ebben az élet­ben már nem számítottam: lehetősé­get adott az állam arra, hogy ősi jus­sunkat visszakapjuk. Apámnak 15 ka­taszteri holdját - amiből bennünket el­tartott -1950 őszén elvették és bevitték a közösbe. A házi gazdaság a téeszé lett és szüle­im szövetkezeti tagként izzadtak, hogy fölneveljenek bennünket, négy öcsémet és húgomat. A renszerváltozással új idő köszöntött ránk. Én is, mint sok ezer­nyi magyar végigjártam a kárpótlás kálváriáját és többet leveleztem a hi­vatalokkal, mint előtte soha. Sajnos az a földterület, ahol egykor apám gaz­dálkodott, beépült, így lehetőséget kap­tunk rá, hogy helyette máshol kérjünk földet. Ki is néztem egy szép horhost a szomszéd községgel határos területen, amin van egy kis erdő, s mellette egy patakocska húzódik. Elmentem min­den egyes meghirdetett árverésre, zse­bemben a kapott értékjegyekkel és fi­gyeltem. Elvétve láttam ismerősöket, akikkel együtt nevelkedtünk. Am idegen jóval több volt. Ahányszor megszólalt a föld- kínáló és még el sem mondta végig, a fold már vevőre talált. Mi helybéliek csak nagyokat lestünk. S mivel ez volt az utolsó földárverés, a végén megkér­deztem a kikiáltót, miért nem sorolta azt a számot, amire vártam. Egy ha­talmas paksaméta között kutatott, majd közölte, hogy a kiscserjéssel öve­zett terület régen elkelt. Én csak ámul­tam, aztán mentem fűhöz, fához, az edelényi elöljáróságra, mígnem meg­tudtam, hogy egy megyeszékhelyi em­ber vette meg hivatalosan. Egy ismerő­söm már azt is tudni vélte, hogy egy környékbelivel fogja műveltetni az új tulajdonos a földet, és már szerződést is kötött rá. Sok gazdával beszéltem azóta, más fa- lumbélivel, és ők is panaszkodtak, hogy másé lett, nem idevalósiaké a határ. Ma még nem tudom, ha nyáron erre­felé jövet meglátom a táblákat, mit fo­gok gondolni és mit mondok otthon, mert ezzel az állami keggyel nem azo­kat illették meg, akik erre legjobban rá­szolgáltak.” id. K András Szendrőlád Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Fekete Béla. A borsodi melléklet címe: 3580 Tiszaújváros, Bartók Béla út 7. Telefon: 49/343-316 Az ecsetet laboratóriumra cserélte A művész gyógyírt fedezett fel korunk egyik betegségére Somogyi István két tiszaújvárosi páciense, Dagonya Ti- borné, Oláhné Kovács Judit, és a kikristályosodott So* madrin társaságában Fotó: Bartók István Tiszaújváros (ÉM - F.B.) - Az elmúlt hetekben kereste fel a helyi önkormányzatot Somogyi István, akit elsősorban festő­művészként ismert meg a ha­zai közönség, s mára több sza­badalmával tette híressé nevét. Előző életében volt asztalos, bá­nyász, osztályvezető, s több mint 35 évvel ezelőtt kezdett festeni, nem is akárhogyan. Elérte az egyik legmagasabb magyar kitüntetést, az Állami Díjat, majd letéve az ecsetet kí­sérletezni, kutatni kezdett, si­kerrel. Mára névjegykártyáján a festőművész titulus mellé cso­portosul a feltaláló, az ügyve­zető igazgatói és a fejlesztő mérnöki cím. Hosszú évek ku­tatómunkájának első eredmé­nyét nehezen tudta elismertet- ni, de végül is győzött, s az ál­tala felfedezett anyag azóta is jól szolgálja az építőipart. Az általa alapított Somiplast Kft. neve közismertté vált a szige­telés, a korrózióvédelem terü­letén... Következő ígéretes felfedezése a salétrom ellen indult, aminek romboló hatása úgyszintén az építőiparban jelentkezik. És kutatásainak köszönhetően egy új gyógyhatású készítmény is született, a Somadrin. A légú­ti megbetegedések gyógyításá­ban e szinte csodákat művelő folyadék használatát hazánk­ban már közel ezer meggyó­gyult beteg tanúsítja. Tiszaúj­városban egy véletlen baráti lá­togatás alkalmával tapasztal­ta, hogy sok ember szenved lé­gúti megbetegedésben. Felaján­lotta segítségét, s azóta a vá­rosban pacientúrája száz fölé emelkedett. Ekkor határozta el, hogy felajánl a városnak 500 li­ter gyógyhatású készítményt kipróbálásra, elsősorban óvo­dák részére. Helyben gyógyult betegei személyesen számoltak be a hihetetlen javulásról. Saj­nos a „nagyüzemi kísérletnek” törvényszabta előírásait ma­napság is nehéz áttörni. Az en­gedélyek sokaságának kiadá­sa várat magára, amit szerény csöndességgel tudomásul vett, de bízik a sikerben. A Somad­rin hatását azóta egy 13 tagú orvoscsoport vizsgálja tüzete­sen, s megyénkből két orvos, dr. Borsodi Klára és dr. Szabó Maák Sándor. A hatásvizsgá­lat mindezidáig igazolta a fel­találó Somogyi István feltétele­zéseit. S hogy e forradalmian új készítmény eljut-e a közeljö­vőben mindazokhoz, akiknek vágya, hogy visszakapják egészségüket, ma még megkér­dőjelezett. De a remény, a jóa­karat, s főleg az ígéretes terá­pia minden bizonnyal bevonul a gyógyítás történetébe. A pártok és a médiák egyezsége Rögzítették a megjelenés lehetőségeit, formáit Kazincbarcika (ÉM) - A kö­zelgő országgyűlési választások korrekt, világos keretek közöt­ti lebonyolítása mindenkinek érdeke, nem csupán a politikai pártoknak. Az elkövetkezendő - vagy inkább már zajló - vá­lasztási harcban fontos szerepe lesz az elektronikus és nyom­tatott médiáknak, mivel ezeken keresztül a legkönnyebb eljut­ni a polgárokhoz. Ezért fontos kidolgozni a médiák és a pár­tok együttműködésének kere­teit - s nem csak az országos médiákra vonatkozóan. Kazincbarcikán az ősz közepé­től három hetente csütörtökön­ként találkoztak a városban képviselettel rendelkező pártok megbízottai, valamint a Ka­zincbarcikai Közélet és a Vá­rosi TV vezetői. A tárgyalások eredményeként a közelmúltban aláírták a meg­állapodást, amelyben rögzítet­ték a pártok megjelenési lehe­tőségeit a médiákban, megha­tározott felület illetve műsori­dő erejéig ingyenes, utána fize­tett politikai hirdetés formájá­ban, amelybe nem tartozik be­le a rendezvényekről szóló tu­dósítás. A városban képviselettel ren­delkező parlamenti pártok kö­zül a Magyar Demokrata Fó­rum képviselője értelmezési problémák miatt, míg a Szabad Demokraták Szövetségének megbízottja egy, a felhatalma­zását firtató szóváltásnak kö­vetkeztében nem írta alá a megállapodást. A választások kiírásának nap­jáig azonban még akármelyik szervezet csatlakozhat a szer­ződéshez. A földárverés tovább folytatódik Mezőkövesd (ÉM) - Az elmúlt év utolsó földárverésére decem­ber elején került sor Mezőkö­vesden, amelyre a vártnál ke­vesebb érdeklődő érkezett. A százhuszonkettő igénylő közül százhúsz jutott négyszázhat­vankettő hektárnyi földtulaj­donhoz, s ez a heitre bocsátott földterület mintegy harminc­nyolc százaléka. Ezért a Megyei Kárpótlási Hivatal ez év februárjában pótárverést tervez, a fennmaradó földterü­letre. 1994. Január 4., Kedd Itt-Hon B 7 Mesét is sző a 200 éves szádfa Faluhelyen sokszor a téli udvarlásból nyári esküvő lett A szádfa és működtetője: Mariska néni H. Maros Éva (ÉM) - Csontos Barna bácsi öröksége Aszalón az a „szádfa” (szövőszék), melyen a mai na­pig is szőnek. Anyósa, Zsófi né­ni, aki már nyolcvan esztendős, felesége Mariska néni, no meg az unoka Bettiké, aki eltanul­ta családjától ezt az ősi parasz­ti mesterséget. Úgy mondják: kétszáz éves is lehet már ez a gép, hisz még az öregmamától maradt a családra. Kicsit szú­ette, de még egyetlen fogaske­rék sem tört ki a kézzel fara­gott kőrisfa elemekből. Maris­ka nénit kérdeztem, hol sajátí­totta el ezt a mesterséget? • Legyesbényéről kerültem 1948-ban Aszalóra. Én otthon tanultam ezt az édesanyámtól. Csak úgy „ellestem” hogyan kell ezt csinálni. Már gyermek­koromban fonalat csőröltem, szálat adogattam. Láttam ho­gyan dolgoznak a nagyok, így megtanultam. Most, hogy édes­anyám itt volt nálunk szőni, eszembe jutott egy kedves tör­ténet. Akkor úgy nyolcéves le­hettem. Egy téli estén, szövés mellett, nagyon szép, kontyos rongybabát készített nekem az édesanyám. A keresztanyám varrt rá ruhát. Olyan kedves volt nekem ez a baba, hogy a mai napig is előttem van. □ Mit lehet ezen a szádfán ké­szíteni'? • Mi most csak rongyszőnyeget szövünk rajta. De sok másra is alkalmas. Lehet erre fölvet­ni csepüt, vékonyszálat, pamu­tot egyaránt. Cserélhető bordák vannak benne, ami alkalmas különféle vastagságú fonalak­ra és szélességű anyagok meg­szövésére. A legkisebb széles­ségű 56 cm körül van, a legna­gyobb 80 cm körüli. □ Mi a menete a szövésnek? • A fonalat lecsőröljük, utána a szálat megvetjük a vetőfán. Leszedjük, majd hurokba rak­juk. Ezután tesszük föl a szád­fára és belerakjuk a rétkába. Előre tudni kell, hogy mennyit kell fölvetni és hányasba rak­ni. Most a gépen nyolc pászma van felvetve, azaz 480 szál, ez a legkeskenyebb, ami szőhető. □ Mire használták régen ezt a rongyszőnyeget? • Nagyon sok mindenre hasz­nálták a régi öregek. A lakás­ban a tiszta szobában a földre tették, falvédőnek a hideg fal­ra, keretes ágyra ágytakaró­nak. Még fölvetett ágyat is lát­tam vele letakarva, de ez ná­lunk nem volt szokás. A délu­táni alváskor az ilyen pokróc­cal be lehetett takarózni, hisz még akkor nem voltak ezek a divatos plédek. Télen a jószá­got, a lovat és a tehenet ezzel takartuk be, hogy meg ne fáz­zon. Tavaszi szántáskor, ami­kor megizzadt az ökör, ezzel a rongyszőnyeggel takartuk be. Mi most kimondottan a család­nak készítjük ezt: gyerekeknek és az unokáknak. De az előző­ekből adtunk már a református egyházhivatal előterébe is. □ Aszalóról azt olvastam, hogy a háború előtt, de még utána is virágzott itt a kendertermesz­tés. Hogyan lett a kenderből fo­nal? • A betakarítás után kinyűttük a kendert, jdilön a magvast, külön a virágost. Úgy kilenc-tíz napig áztattuk a Hernádon, majd a napon szárítottuk. Ezu­tán következett a tilolás. Eze­ket a munkálatokat nyáron vé­geztük, július-augusztus körül A tilolás után befontuk a ken­dert és köralakúra kötöttük. Ezt kenderfejnek hívtuk. A kenderfejet Kiskinizsre vittük a malomba megtörni. Aszalón egy családnak körülbelül öt-tíz fej kendere lehetett. A megtört kenderfejet gerebenben meg- húzgáltuk és ebből lett a csepú, aprószösz, makóca meg a szál. Ezekből az anyagokból külön­féle szálakat lehetett fonni. A csepűből zsákszálat készítet­tünk, ami a zsák anyaga lett. Az aprószöszból vékonyszálat fontunk, a szövés után az ilyen anyagból lett például a lisztes­zsák. A szálból lepedőnek, zaj- daruhának való lett. Ilyen anyagból voltak a bőgatyák, amit légen a férfiak hordtak. A bőgatyáról eszembe jut egy tör­ténet. Az apósom még a hat­vanas években is ezt a ruhada­rabot viselte. Egy nap három­szor is öltözött, nagyon pedáns ember volt. Biciklivel járt a hegyre, így el kellett haladnia az akkori tsz-iroda előtt. Az egyik nap a főkönyvelőnő kiállt az iroda elé és elszömyűlködve kiabálta az embereknek: „Jaj, gyertek már, ez az ember meg­bolondult, fehér ruhát vett ma­gára!” Ebből látható, hogy már akkor sem igen ismerték a ré­gi paraszti szokásokat. □ Barna bácsi, fiatal korában hány fonóház volt Aszalón, mi­lyenek voltak a fonóesték? • Fiatal legénykoromban na­gyon szívesen jártam a fonóhá­zakba, no deákkor még nem is­mertem a feleségemet. A „különnemű” testet én már ak­kor is nagyon szerettem, de ezt inkább csak halkan mondom, mert itt van az életem páija. Több fonóház volt a faluban, a „Bécsben” Csontos Jánosnénál volt. Ott, ahol most Balázs Bé­la lakik. De volt a felvégben Nagy Péteménél, Balázs Gizá- nál. Illés nénihez jártak a leg­szebb lányok a fonóba, ez volt így a legkelendőbb fonóház a fi­úk szerint. Esténként a lányok fontak, mi meg huncutkodtunk velük. Ez volt télen nekünk a szórakozási lehetőség. Játszot­tunk, például elvettük az orsót, a guzsalyfejet lekaptuk a gu- zsalyról és csak akkor kapták vissza, ha csókot adtak érte. A fonóházak „maskarában” meg­látogatták egymást. Volt vőle­gény, menyasszony, ördög. Hát ez a maskaráskodás is inkább arra volt jó, hogy a sötétben csókot válthassanak a párok. Megtartottuk a névnapokat, je­les névnap volt a Katalin-, Er­zsébet-, Miklós-nap. Ilyenkor a lányok krumplilángost, pam- puskát hoztak, a fiúk bort. Éne­keltünk, táncoltunk. Jól érez­tük magunkat. Sokszor a téli udvarlásból nyári esküvő lett. Időjárási előrejelzés januárra Hőmérséklet °C 40 35 30 25 20 15 10 5 0 -5 -10 -15 -20 -25 Csapadék valószínűség % 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 1 5 10 15 20 25 30 Diáksakkverseny Igrici (ÉM) - A közelmúltban a helyi általános iskolában rendezték a kör­zeti diáksakkversenyt. A résztvevők a mezőcsáti, ároktői, hejőkeresztúri és igrici általános iskolák tanulói közül kerültek ki; ám a meghívottak majd fele távol maradt, mivel a rendezvé­nyek költségeire kevés, illetve egyál­talán nincs anyagi fedezet. Ennek el­lenére ez a verseny jól sikerült, magas színvonalú szakmai jártasságról adtak számot a diákok. Eredmények: a 7-8. osztályos lányok egyéni versenyében az igriciek jeleskedtek, míg a fiúknál az első 3 helyet mezőcsáti, ároktői, il­letve igrici diák szerezte meg. Az 5-6. osztályos lányok versenyében szintén Igrici remekelt, a fiúknál a sorrend: Igrici, Hejőkeresztúr, illetve Igrici volt. Az 1-4. osztályos lányok küzdelmében a pálmát Igrici vitte el, a fiúknál Árok­tő és Igrici került az élre. A lányok csa­patversenyét Igrici nyerte, míg a fiúk­nál ezekben a korcsoportokban a soi'- rend: Igrici, Mezőcsát és Ároktő volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom