Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
14 ÉSZAK^Magyarország KönyV'Lap 1994. Tanuár 6., Csütörtök Aki boldog és gazdag Miskolc (ÉM - FG) - „Boldogság az, ha az ember a legtöbbet hozza ki magából. Es gazdagság az, ha az ember a legtöbbet hozza ki abból, amije van." Ez a néhány sor a népszerű angol írónő, Ro- samunde Pilcher mottója. S most következzék egy boldog és gazdag ember életrajza, valamint egy kis ízelítő a Magyar Könyvklub kiadásában megjelent köteteiből, a Nyáridő és Az Ikrek jegyében című regényeiből. Rosamunde Pilcher - 1924-ben született Com- wallban - már 15 évesen megpróbálkozott az írással. Mindössze 18 éves volt, amikor első írása megjelent. A háború alatt polgári alkalmazottként dolgozott a hadseregnél Ceylon szigetén, majd a tengerészeinél Portsmouthban. 1945-ben házasodott össze Graham Pilcher ju- takereskedővel. Alig 32 éves, és már öt gyermek édesanyja. A háború után Skóciában, Dundee közelében építettek házat, ebben laknak még ma is. Cornwall utáni honvágya, amely a regényeiben is érződik sok kedves tájleírásából, soha nem hagyta el Rosamunde Pilchert, minden évben legalább egyszer felkeresi gyermekkora helyszínét. Az írónő már elmúlt 60 éves, amikorra a sok közepes sikerű regény után (korábban Jane Fraser álnéven írt) végre sikerült a nagy áttörés a Kagylókeresők című könyvével. A hírnév és a siker azonban nem változtatta meg, nem építtetett magának képeskönyvbe illő vidéki házacskát, továbbra is ugyanabban a fehérre meszelt skóciai házban él férjével, sokat törődik gyermekeivel és nyolc unokájával. Tizenhárom regénye közül a legismertebb a Kagylókeresők és a Szeptember, amelyek hónapokig szerepeltek a nemzetközi sikerlistákon. Eddig kiadott könyveinek példányszáma eléri a 11 milliót. Legújabb regénye, a Vad kakukkfű 200 000 példányban jelent meg. A ZDF Com- wallban filmesítette meg a Viharos találkozás című regényét, amelyet több televízió is átvett. A nyáridó című regény a festői Comwallban játszódik, idilli történetként indul, idilli környezetben. Főszereplője Alec, akinek második felesége, Laura, nem tud szabadulni az első feleség árnyékától. Laura egy műtét után néhány hétre nyaralni megy férje rokonaihoz. Elbűvöli a comwalli gyönyörű, régi ház, megismeri és megszereti az ott lakó embereket. A csillogó kék tenger látványa elfeledteti vele gondjait. Egészen addig, míg egy vádló, névtelen levél meg nem zavarja frissen meglelt nyugalmát... Eny- nyit ízelítőként a Nyáridőből. Következzék most egy idézet Az Ikrek jegyében című regényből: „Óvatosan odasandított szemben a másik lány tükörképére. Elkapta a tekintetét. Aztán megint odanézett, olyan hirtelen, hogy a haja végigsúrolta az arcát. A tökéletes hasonmás. A hasonmás klasszikus esete. Ő maga ült ott. Azaz mégsem, mert a másik a tükörképe volt.” Igen, Flora és Rose tükörképei egymásnak, mivel ikertestvérek, csakhogy messze egymástól, két nagyon különböző világban nőttek fel: az egyik jómódban, a másik szerény körülmények között. A két azonos külsejű lényből így nagyon is más természetű és jellemű felnőtt lett. S hogy milyenek valójában, és hogy alakult a sorsuk a véletlen találkozás után, arról szól Rosamunde Pilcher regénye. A Magyar Könyvklub ígérete szerint januárban nálunk is megjelentik az írónő talán egyik legsikeresebb regénye: a Kagylókeresők. Rosamunde Pilcher dedikál Bizalomhiány a könyves szakmában így látja Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója Budapest (MTI - K.E.) - Méltóbb emlékezést nem kaphatott volna Széchenyi, mint azt a könyvet, melyet az Akadémiai Kiadó tett az olvasópolcokra. A Magyar Nagylexikon első kötetét, ama 168 évvel ezelőtti napra emlékezve, amikor is a gróf egy évi jövedelmét ajánlotta „A magyar tudós Társaság" - a Magyar Tudományos Akadémia elődje - létrehozására. A 16 kötetre tervezett sorozat, terv szerint az ezredfordulón zárul. A kiadói vállalkozás tehát önmagában is pirosbetűs ünnepe lehetne a könyvszakmának. De most mégis inkább köznapi dolgokról kérdezzük az Akadémiai Kiadó igazgatóját, Zöld Ferencet. □ Igazgató úr, ha az utóbbi hetek lexikon-termését nézzük - Magyar Nagylexikon, Környezetvédelmi Lexikon, Budapest Lexikon, Kártyalexikon, Valláskalauz - zavarbaejtő a kép: a könyvkiadói sirámok ismeretében inkább úgy tűnik, hogy kitűnő üzlet manapság lexikont csinálni. Valóban ilyen jó üzlet? • Kettős válasz adható. Valóban jó üzlet néhány lexikon, ám ami legalább ennyire fontos: a lexikon hiányt pótol. A Kártyalexikonról kétségkívül az előbbi értelemben lehet beszélni. A rég várt Nagylexikon esetében talán a harmadik, negyedik kötetnél fordul nyereségessé a vállalkozás. Addig ráfizetéses minden példány. így tehát nemcsak üzleti szempontok vezérelhetnek bennünket, hiszen tudjuk, hogy főképpen hosszú távú befektetésről lehet szó. Én legalább is hosszú távon gondolkodom. Példa lehet erre a Környezetvédelmi Lexikon. Bízom benne, hogy ennél is beválik a számítás, hiszen ez a két kötet világszerte is egyedülálló. Igaz, vannak különféle kiadványok e témában, de olyan mostanáig nem létezett, amely a környezetvédelemhez kapcsolódó valamennyi területet érintené. S ezt értékelték a frankfurti könyvvásáron is. □ A frankfurti könyvvásár kapcsán jut eszembe: egy külföldi lap tudósítója azt a következtetést vonta le a látványból, hogy a könyvkiadás, s ezen belül is a lexikonok jövőjét érzékenyen érinti a számítógép, az adatbankok léte. Magyar szempontból Ön egyetért ezzel? • Induljunk ki abból, hogy egy többkötetes nagylexikon manuálisan már nem állítható elő gyorsan és pontosan, mert az élet felgyorsult. Ezeknek a könyveknek a készítéséhez is okos és gyors gépek kellenek. Vagyis a hagyományos cédulázga- tás ideje lejárt. Nos, ami bennünket illet, nem csekély áldozat árán szereztünk be olyan Macintosh gépet, amely korábban Cocom-listán volt, keletre nem adhatták el - és ezzel felgyorsulhat a munkánk. De őszintén szólva új problémát is szereztünk vele. Az embereink könnyen megtanulják ugyan a gépek kezelését, a gondolkodás átállítása^ nehezebb. Hiszen már nem az a cél, hogy Kiadóigazgató kiadványokkal csupán feljegyezzék az adatokat, hanem hogy pontosan táplálják be a gépbe. De az ön által említett cikk bizonyára azt is érinti, hogy a technika fejlődése a felhasználói oldal számára sem közömbös. Hiszen manapság egy CD-lemezen információk sokaságát lehet tárolni és persze leolvasni róla. A leolvasó pedig egyre olcsóbb lesz, a magnóhoz hasonlíthatom. Ám abban már bizonytalan vagyok, hogy egy könyvtár, kutatóintézet, iskola számára ez lehetne a megoldás. Mindazonáltal a kiadónak már számolnia kell ezzel a kihívással is. □ Ön tehát nyugodt afelől, hogy a számítástechnika nem szorítja ki a lexikonokat? • Ha lenne ilyen veszély, ezt csak a multimédia hozhatná ránk. Ám ezzel szemben is vannak ellenérveink. Nos, a multimédia a mi esetünkben azt jelentené, hogy egy lexikon történeti, vagy bármilyen információs anyaga önálló műfajként jelenik meg a képernyőn... A rendszer nagy fejlődés előtt áll, de nem hiszem, hogy a visszakeresésben versenytársa lehetne a lexikonoknak. QA könyvterjesztő hálózat romokban hever, az utcai standok sokaságából úgy tűnhet: itt elégítik ki szellemi éhségüket azok, akik még emlékeznek az olvasás ízére. Hogyan lehet ma jó könyvet eladni Magyarországon? • Sajnos ez a legfájóbb pontunk. Magam is sokat foglalkozom ezzel, hiszen a nem létező könyvkereskedelmet valami módon pótolni kell. Igaz, van két-három úgynevezett nagykereskedelmi vállalat, ám ezek csak a nevükben nagykereskedők. Fotó: Fojtán László Előrendelés nincs, szinte figyelembe sem vehető, olyan keveset igényeltek például a Nagylexikonból. Félnek, mert a piac bizonytalan, a módszerek pedig rosszak. Havi kimutatásaink szerintiáthatjuk, hogy a hagyományos könyvkereskedői hálózat még mindig leépülóben van. □ Még nem jelentek meg a magán könyvkereskedők ? • A jelek észlelhetők. Az Akadémiai Kiadó erre is gondolva létrehozott egy viszonteladói könyvesboltot Újpesten, ahol a teljes választékot bemutatjuk, ehhez hozzá lehet jutni. Főbizományosi rendszert alakítottunk ki, ezek egy kivétellel magánvállalkozásban működnek. Azt vállalj ák, hogy a kiadó minden könyvét választékban tartják és úgy fizetnek, ahogy a könyveket eladják. □ Hol vannak ezek a vállalkozások? • Miskolcon, Debrecenben, Egerben, Győrben, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Pécsen, Szegeden. Mint látható, elsősorban az egyetemi városokra számítottunk. Sajnos, nem tudjuk olyan mértékben kiszélesíteni, ahogy szeretnénk. S ennek egészen egyszerű az oka: nehezen találjuk meg azt az embert, aki minden szempontból megbízhatóan dolgozna. A bizalom a könyves szakmában is hiánycikk. Működik azonban egy másik módszerünk is, ez a körlevelezés. Ami annyit jelent, hogy bárkinek, aki igényli, névre szólóan megküldjük prospektusainkat, éves ajánlatainkat. Ha megtetszik valamelyik kiadvány, bizonyos összeghatár felett mi fizetjük a postaköltséget, ami bizony nem elhanyagolható kedvezmény. Anne McCaffrey: Pegazus nyergében Horpácsi Sándor Miskolc (ÉM) - Néhai, idős kollégám mesélte, hogy az anti-antivilágban a könyvkiadók ládaszámra küldték a könyvet a vidéki újságoknak. Ennek az volt az „ára”, hogy a lapok néhány sorban írtak a termésről, azaz reklámozták. Dicséretes szokás, amit érdemes lenne felújítani, mert ma már az irodalmi, a tudományos folyóiratok se kapnak recenzens példányt. Vegye meg a szerző, ha írni akar róla. Márpedig a szerző is szegény ember... Ez lehetne akár magánügy is, holott nem az. Napilapjainkból kiszorult a könyvkritika. A kortárs irodalomé is, de főleg a könnyed, szórakoztató könyveké. Magyarán pontosan annak a könyvmasszának nincs kritikája, amit a legtöbben vásárolnak, mert úton-út- félen ebbe botlunk bele. Mintha le is néznénk ezeket a műfajokat, a krimit, lektűrt, bestsellert, sci-fit, pedig ez utóbbit Trethon Judit, Anne McCaffrey Pegazus nyergében című regényének fordítója is ajánlja, reklámozza a tévében. Bevallom eddig nem tudott meggyőzni, sose vettem (mert nem telt rá) sci-fit. Annyi adósságom van még Horatiustól Thomas Mannig, amit még nem olvastam el, vagy nem elégszer, hogy sajnálom a sci-fire az időt. De most ott találtam ezt a könyvet a karácsonyfa alatt, s ha már ott volt, nem tudtam ellenállni a csábításnak. Igaz, kicsit becsapott a cím, mert mást ad, mint amit ígér. Nos, egyáltalán nem irodalomról, magas művészetről szól a cselekményes, fordulatos regény, hanem a parafenomé- nekről, s egyáltalán a para-jelenség- ről. Okos emberek majd megfejtik, hogy miért éppen a tudományok századának a végén jött divatba, nőtt meg a mohó kíváncsiság, eme jellegében inkább romantikusnak nevezhető témák iránt, hiszen ezeket korábban az egyházak is óvatosan kezelték, a tudomány meg kifejezetten periférikusnak tekintette. Volt is valami igazuk, hiszen maga a látható, tapintható valóság is éppen elég titkot rejt, kutatnivalót ad. Bepillantani a jövőbe? A tudomány előrejelzései vigasztalanok, fenyegető- ek. Mit tehet ezekhez a jós, a horoszkópkészítő? Megcélozza az esetlegeset, a véletlent. Sokakat szórakoztat ez, még több embert felcsigáz, izgalomba hoz. Engem, személy szerint nem így foglalkoztat a jövő, nem fizetnék például egy jósnőnek, hogy mondja meg meddig élek. De, hogy Anne McCaffrey könyvéről is essék szó egy mondattal jellemezném: jellegzetesen amerikai termék. Egy autóbaleset révén egy csillagjós olyan tudás birtokába jut, amelynek révén hatalmas üzletet, sőt „iparágat” indíthat be. Összegyűjti, megszervezi a parafenoméneket, hogy szolgálataikat - jó pénzért - a társadalom rendelkezésére bocsássa. Erről szól a regény maga: a küzdelemről, ahogyan kiépül a központ, ahogyan elfogadtatják a törvényhozással, s magával a társadalommal, amely idegenkedik, fél tőlük. A végén persze - hollywoodi recept szerint - minden jóra fordul, a világból lassan kiiktatható a rossz, a meglepetés, a baj. No, nem mind, mert nem minden parafenomén (a regényben „Tehetség”) egyszersmind jó, azaz etikus ember, a ,jó” szolgálatában működik. De ez már a sci-fi szakma fogása: a figurák ugyan sablonosak, papírmasé ízűek, de állandó mozgásban vannak, azaz az élénken mozgatott cselekmény pótolja az emberábrázolást. Durvábban fogalmazva: a sci-fi nem bekapcsol, hanem kikapcsol. Figyelmünket eltereli a valóságtól, a fantázia világába emeli. Nem tiszta víz, de a szom- jat ez is oltja, mint a Coca-Cola, ilyen-olyan szénsavval dúsított pan- csok. Feledhető, felejthető, hisz’ tucatáru. Akadémiai ajánlat Budapest (ÉM)-A teljesség igénye nélkül tallózzunk együtt az Akadémiai Kiadó legújabb kiadványai, valamint rövidesen megjelenő újdonságai között. Városok zenéje A kiadó Pécs, Tata, Győr, Sopron és Eger zenéjét bemutató monográfiái után Bárdos Koméi Székesfehérvár zenéje című kötetében a város XVIII.-XIX. századi zenei életét tárja fel. A korabeli sajtó hangulatos leírásaiból a város zenészeinek mozgalmas élete elevenedik meg az olvasó előtt. A levéltári dokumentumok gondos feldolgozása pedig a monográfia hiteles hátteréül szolgál. A kötetet a székesfehérvári zeneszerzők és muzsikusok időrendi felsorolása, és a fennmaradt 874 kotta tematikusjegyzéke teszi teljessé. Székelyföld Hankó Vilmos millennium alkalmára készült műve részletes ismertetése az akkori Székelyföldnek. Nem titkolt szándéka, hogy a természetet és természetjárást kedvelők számára útikalauzul szolgáljon. Hankó Vilmos könyvében szabályosan bejárja előttünk a Székelyföldet, az általa kijelölt útvonalakon ismerhetjük meg a nevezetesebb helyeket, igazodva természetesen a korabeli vasútvonalakhoz, kocsijáratokhoz, gyalogutakhoz. Mára e könyv egy tovatűnt világ képe. A hasonmás kiadás pedig dokumentum értéke miatt maradandó. Barlang-könyv Kalandregény izgalmasságú Jakucs László barlangkutató új könyve: a Szerelmetes barlangjaim. A szerző felidézi első találkozásait a barlangokkal, majd a mind nagyobb szabású kutatási vállalkozásait is, amelyek eredményeként csodálatos barlangóriások felfedezőivé válik. Megismertet a barlangkutatásban alkalmazott tudományos elvekkel és a barlangvilág ékszereinek, a színes cseppkőcsodáknak a keletkezésével is. Számunkra különösen kedves ez a könyv, hiszen segítségével átélhetjük az aggteleki Béke-barlang, és a bükki Pénzpataki-barlang feltárásának izgalmas napjait. Kártyalexikon Az „ördög bibliája” szerelmeseinek nagy örömére ebben a kötetben - címszavas feldolgozásban - minden benne van, amit a kártyáról és a kártyázásról tudni kell. A szerzők az egyes területek legkiválóbb ismerői, kórtyatörténészek, kártyateoretikusok, profi játékosok, ugyanakkor gyakorlott szakírók. A kötetet rajzok, illusztrációk, fekete-fehér és színes képek teszik teljessé. Magyarságtudomány A tudományos ismeretteijesztés új vállalkozása A magyarságtudomány kézikönyve című kiadvány. A szerzők nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy legtömörebben foglalják össze ismereteinket Magyarországról és a magyarságról, így kerültek a kötetbe a hungarológia fogalmát és témakörét tág szemhatárokkal megrajzoló tanulmányok, amelyek a magyar nyelv sajátosságait, nyelvi rokonságunkat, történelmünk viharos századait, irodalmunk és művészeteink európai léptékét, népi kultúránk mindmáig kiapadatlan forrásvidékét tekintik vizsgálatuk tárgyának. Privatizáció A privatizáció az egyik legizgalmasabb kérdés ma a magyar társadalomban, és fontos tényezővé vált az utóbbi években a fejlett ipari országokban is. E.S. Savas ezt a rendkívüli aktuális témát dolgozza fel A privatizáció elmélete című művében. A privatizációt a következő módon definiálja: „a privatizáció az állam szerepét csökkentő, a magán- szektor szerepét növelő folyamat bizonyos tevékenységek körében vagy bizonyos eszközök tulajdonlásában”. Meghatározása a jóléti társadalmak hatékony működtetésének újfajta értelmezéséből fakad. A könyv szerkezeti felépítését tekintve négy részre bontható, ezek a következők: a privatizációs háttér, a privatizáció elmélete, gyakorlata és a sikeres privatizáció feltételei. Az eredetileg tíz fejezetből álló műhöz a szerző, aki a kelet-európai viszonyokat is jól ismeri, egy további kiegészítő fejezetet is írt Privatizáció a poszt-szocialista országokban címmel.