Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-31 / 25. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés i ......—....—----------- 1994. K inek éri meg? Minden reggel jókedvűen, vidáman, beszéde­sen érkezett apával, anyával. Szinte az arcára volt írva a harmonikus családi háttér. A legközlékenyebbek egyike volt. Sokszor cso­dálkoztam rajta, hogy mennyi mindenről van ismerete és milyen gazdag a szókincse ennek a gyereknek a többiekhez képest. „Nem is cso­da, hiszen sokat van felnőttek között” - mon­dogattuk gyakran a kolléganőmmel. Korához képest tartalmas és sziporkázó játékot produ­kált: építkezett, kárpótlási jegyet, kötvényt árult, piacon vásárolt, partikra főzött, vonaton utazott. Minden megnyilvánulását, viszonyu­lását akár a gyerekekhez, akár a felnőttekhez öröm volt tapasztalni. Egy jó ideje mintha megállt volna valami, mintha már kevésbé érdekelné a játék, nincs kedve rajzolni sem, nem mondja el, hogy mi történt vele. Szorongat valami apróságot a ke­zében, és mereven néz maga elé. Ha kérde­zünk tőle valamit, többnyire egyszavas, kate­gorikus válaszokat ad a korábbi tartalmas be­számolók helyett. Nagyon furcsa lett. Érzek benne egy mélyről jövő szomorúságot, csaló­dottságot, amit nem tudok megmagyarázni, de érzem, hogy gyökeresen megváltoztatta en­nek a kis emberkének az életét. Egyik este, mikor már minden gyereket hazavittek és csak ő maradt egyedül, ketten vártuk, hogy őérte is jöjjenek. Elég sápadt volt, előtte való napokban betegeskedett, óvodába sem járt. Mondtam is a mamának, mikor megérkezett, hogy nem a betegség miatt, valami egészen másért nagyon-nagyon nem tetszik nekem ez a gyermek. És ekkor a mama (fiával ellentét­ben szűkszavúnak ismertem meg) - mint ta­vasszal a jégcsap - váratlanul feloldódott. El­mondta, hogy ő is látja fiánál a kedvezőtlen változást. Éjszaka, van amikor felsír és az ap­ját keresi, de sajnos hiába. Az apa elköltözött otthonról, van egy barátnője és az ő társaságá­ban jobban érzi magát, mint a családjával. Né­ha meglátogatja őket egy kevés időre, de ez sajnos még rosszabb. A gyerek nem érti, hogy az apja miért nem marad otthon. És akkor én mindent megértettem. Több, mint húsz éve dolgozom óvodában, ennyi idő alatt sajnos nagyon sok ilyen és ehhez hason­ló esettel találkoztam. Minden alkalommal felötlik bennem a kérdés, hogy egy ilyen elha­markodott, távlatokban át nem gondolt lépés mennyi probléma hordozója, hogy mitől vál­nak gyermekeink befelé forduló, életunt, hal­mozottan hátrányos helyzetű kisiskolássá vagy személyiségzavarokkal küszködő ka­masszá. Egy miskolci óvónéni (Név és cím a szerkesztőségben) Kérdés a Volánhoz Gyakran utazom Felsőnyárádtól Kazincbarci­káig és vissza. Tudomásom szerint jelenleg egy 10-15 kilométeres távolsági jegy ára 46 fo­rint. Az említett útvonalon, a „BVK”-ba való letérést is beleszámítva, még az ún. kórházi megállók sincsenek 15 km-től nagyobb távol­ságra. Mégis, a buszvezetők nagy része csak a „BVK,”-ig ad 46 forintos jegyet, s annak, aki to­vábbutazik, 60 forintot kell fizetnie. Ez visszafelé is igaz, mert Kazincbarcikán a „BVK” előtti megállók valamelyikében felszál­lóknak szintén a nagyobb menetdíjat kell megtéríteniük. Pedig a felsőnyárádiak, akár más környékbeli községből utazók, ritkán mennek tovább a kórházi megállótól. így az oda-vissza úton 28 forinttal károsodnak, ami gyakori buszozásnál már jelentős pluszkia­dás. Ha valaki mindezt megjegyzi a buszveze­tőnek, bizony csak fölényes, „nekem van iga­zam” válaszra számíthat. De miért? Mi ebben a logika? Erre szeretnék választ kapni a Bor­sod Volán vezetőitől. (Név és cím a szerkesztőségben) Szerkesztői üzenetek „Nyugdíjak” jeligére: A társadalombiztosí­tási törvény szerint egyidejűleg több nyugellá­tás (öregségi és özvegyi nyugdíj) nem jár. Ez alól kivétel, ha a házastárs 1992. december 31-e után halálozott el, mert ebben az esetben a halált követő egy éven át a sajátjogú nyugel­látás mellett folyósítják az özvegyi nyugdíjat is. * K. János, Miskolc: Sokan háborognak a mozgáskorlátozottaknak járó közlekedési tá­mogatás új rendszere miatt, amelyet remélhe­tőleg idővel — az érdekvédelmi szervezeteknek köszönhetően - módosítani fognak. Addig azonban a támogatás mértéke 3-18 éves korú vagy 60. életévét betöltő személy esetében 6000 Ft/év, míg 18-60 év közöttiek részére 12 000 Ft/év. * K. L Miskolc: Csak súlyos jogsértés okán követelhető vissza az ajándék, mint például bűncselekménynek minősülő magatartás, tartási kötelezettség nem teljesítése, stb. Szociálpolitikai kedvezmények Utólag született gyermekek után is jár a támogatás Miskolc (ÉM) - Az ÉM 1993. no­vember 3-ai számában olvastunk a fiatalok lakásvásárlási támogatásá­val kapcsolatban arról, miszerint a kormány módosította a lakáscélú támogatások rendszerét. Mi úgy ér­telmeztük a leírtakat, hogy a jelen­legi szoc. pol. szerint 2 gyermek vál­lalása helyett harmadikat is lehet vállalni. Szeretnénk ugyanis az ál­lam által építtetett lakásokból vásá­rolni, amelyeknek igen-igen naga- san szabták ki az árát. Jelenleg két csemeténk van, s nem értem, miért nem vállalhatjuk a harmadikat, hi­szen így lényegesen könnyebb lenne a helyzetünk. Szeretnénk arra is választ kapni, hogy milyen arány­ban oszlik meg a támogatás, s jár-e használt lakások vásárlása esetén is? - érdeklődik levelében egy put- noki házaspár. Nincs megelőlegezett szociálpoliti­kai kedvezmény - kaptuk a tájékoz­tatást az OTP Kereskedelmi Bank Rt. illetékesétől. A hitelszerződés megkötésekor az adott gyermek­szám vehető figyelembe, vagyis egy gyermeknél 50 ezer forint, két gyer­mek után 250 ezer forint (levélíró­ink esetében tehát 50+250 ezer fo­rint), a meglévő harmadik gyermek után 600 ezer forint (összesen 50+250+600, azaz 900 ezer forint), s minden további, már megszületett gyermek után 200 ezer forint. Az utólag született gyermekekkel is számol a rendelet, hiszen a szoc. pol. támogatást a fennálló kölcsön­tartozásból levonják, mi több annak kamataival is csökkentik. A 180/1993.(XII,29.) számú kor­mányrendelet már nem korlátozza a szerződő felek életkorát, így az sem feltétel, hogy az OTP-vel kötött szerződés időpontjában a házaspár 35 évesnél fiatalabb legyen. Szociál­politikai kedvezmény továbbra is új lakásépítéshez, vásárláshoz (gaz­dálkodó szervezetek által értékesí­tés céljából épített lakásokhoz), il­letve az új lakásokat vásárlók által leadott használt lakások megvételé­hez adható. Magánforgalomban tör­ténő lakásvásárlás esetén e jogo­sultság nem illeti meg a házaspáro­kat. Kikötés továbbá, hogy a szoc. pol. összege az építési és lakásvá­sárlási költség 55 százalékánál nem lehet nagyobb bármennyi gyermek születik is, tehát a kölcsönt igény­lőknek megfelelő saját erővel kell rendelkezniük. A rendelet 1994. ja­nuár 1-én lépett hatályba, így a fen­tieket csak az azt követően benyúj­tott kérelmekre lehet alkalmazni. Ami a statisztikákból kimarad Azok a hírek, amelyek a közúti köz­lekedés helyzetét elemzik és a bale­seti statisztikára támaszkodva megnyugtató, majd riasztó adato­kat közölnek - nem tükrözik és nem is tükrözhetik a valóságot, a balese­tek mélyebb és szerteágazó okait, értelmezését. Számos körülményt a statisztika nem rögzít, vagy nem közöl, mi több nem is tart nyilván. A személyi sérüléssel nem járó, de nagy anyagi károkat okozó közúti baleseteknek csak egy része jut el a hatóságok, a rendőrség illetékesei­hez. Maga a KRESZ 58. paragrafu­sa is úgy rendelkezik, hogy ameny- nyiben nem történt személyi sérü­lés, s ha a felek a közúton a jogalap­ban megállapodnak, nem kötelesek rendőrségi intézkedést kérni. Ért­hető, hogy a rendőrségi szervek lét­száma nem engedi meg ennek a passzusnak a módosítását. Egyedü­li lehetősége, hogy fokozza az ellen­őrzéseit. Sajnos így számos ittas vezető, sú­lyos szabálysértő bújhat ki a felelős­ségre vonás alól, utólag úgy sem bi­zonyítható az ittasság, a műszaki hiba, a gyorshajtás, s az elsőbbségi jog megsértésének, az emberi fele­lőtlenségnek a nagyságrendje. Az sem, hogy egyes vezetők bűnlajtsro- mát már mennyi okozott kár terheli és egyáltalán alkalmas-e járműve­zetésre. Nincs alkalmassági vizsgá­lat az úrvezetők körében és ez meg­oldhatatlan marad. A biztosítók - amelyeknek köteles­sége megtéríteni valamennyi közúti baleset szenvedő alanyának a kárát az okozók közül a Casco biztosítás­sal rendelkezők részére - a meg­mondhatói annak, hogy javult, vagy romlott a közlekedési morál, s hogy kik azok, akik még a kötelező bizto­sítást sem fizetik. Igaz, hogy a bizto­sítók a jelenlegi bonus-malus elvvel nevetséges jutalomban” részesítik azokat, akik helyett nem kell fizet­niük. A bonus-malus a kötelező-biz­tosítás esetén nevetséges adomány. A statisztika azt sem közli, hogy évente az országot elhagyni szándé­kozó személygépkocsik, autóbu­szok, tehergépjárművek hány szá­zalékát fordítják vissza a külföldi határszervek, mert beigazolódott, hogy nem felelnek meg a szigorú műszaki előírásoknak, annak elle­nére, hogy a forgalmi engedélyük­ben ott a magyar hatóságok „hatósági vizsgán megfelelt” bejegy­zése. Felvetődik a kérdés: hogyan végzik munkájukat azok a hatósá­gok, amelyek idehaza kötelesek el­bíróim, hogy mely gépjármű alkal­mas a közúti forgalomban való rész­vételre, illetve mely gépjármű ve­szélyezteti a közlekedők biztonsá­gát? Alkalmazkodunk-e az európai normákhoz? Megfelelő technikai felszereltséggel rendelkezünk-e a mélyebb vizsgálatok elvégzésére? Mindezek olyan kérdések, amelyek­re a statisztikákban hiába keressük a választ. Illés Endre Miskolc Sártengeren keresztül a belvárosba A mindig sáros ideiglenes átjáró A belvárost rondító építési telep Fotók: A szerző Késő ősszel telefonon jeleztem a miskolci közterület-felügyeletnek, hogy környezetszennyezés folyik a színház felújítása kapcsán. Kár volt a telefonért. Mintegy két hete - a megértés és a tolerancia legvégső határáig jutva - levelet írtam és most már írásban kértem a polgár- mesteri hivatal intézkedését. Kár volt a levélért. Mindezek után a nyilvánossághoz fordulok, fotókkal is illusztrálva a tarthatatlan állapo­tot. Január 10-én megörökítettem azt az utat, amelyet hónapok óta nem kezeltek, javítottak, s amelyet már létesítésekor is gyenge provizó­riumnak szántak. Ez az út nem le­nini, mert arról tudjuk, sehová nem vezet. Ezen (erre) viszont járunk, méghozzá átjárunk Miskolc belvá­rosába, a Hősök terére. Ilyen vagy ennél sárosabb, latyakosabb hóna­pok óta. Az innen széthordott sár a főpostáig szennyezi a teret és a köz­lekedési lámpákig porral a Ka­zinczy utcát. A Weidlich udvaron keresztül pedig a Széchenyi utcára hordjuk ki a sa­rat. A ház udvara a por, piszok és sár undorító egyvelegétől visszata­szító. A másik felvételen a színhá­zat építő társaság belvárost rondító építési telepe látható, amely 1994- ben állítólag munkahely. Tisztelet­tel kérdezem: hol van az építési ha­tóság és hol van a tilosban parko­lókkal kakaskodó közterület-felü­gyelet? S nem utolsósorban az, aki rendet teremt, ha kell azoknak a felelős­ségre vonásával, akik semmibe ve­szik az állampolgárok érdekeit és ci­vilizálatlan viselkedéssel szeny- nyezik a környezetet? - írja Beély Miklós miskolci olvasónk. Tanuár 31., Hétfő Fair play 1993. augusztus 11-15. között a miskolci sportcsarnokban rendezett Nyári Kiállítás és Vásár belépője­gyeinek tulajdonosai között a MAZ­DA RM-ROWING 1 db személygép­kocsi sorsolását ígérte, amelyre sem közvetlenül a vásár után, sem ké­sőbb (a mai napig) nem került sor. A cég úgy tájékoztatott, hogy a Sze­rencsejáték Rt. nem adta meg az engedélyt a sorsolásra. Vélemé­nyem szerint ezt előre kellett volna beszerezni, s annak birtokában meghirdetni a sorsolást. A fair play szellemében javaslom T. Porkoláb Igazgató Úrnak, hogy az általuk fölajánlott személygépkocsi árának megfelelő összeget jótékony- sági célra valamelyik karitatív szer­vezet támogatására fizessék be. Úgy gondolom, hogy a többi jegytu­lajdonos egyetértésével is találkozik ez a gondolat. Henyecz Györgyné Miskolc Avasi lámpák... .vakságra ítélve Fotó: Fojtán László Akiknek nem jutott Szervezetünk, valamint Segítőkéz Alapítványunk a múlt év augusztu­sában futéstámogatási pályázatot hirdetett meg a nyugdíj nélküli időskorúak támogatására. A beérkező sok ezer pályázó kérel­mét távolról sem tudtuk sajnos kie­légíteni a rendelkezésünkre álló pénzkeretből. Lehetőségünk annyit engedett, hogy kis híján a legsúlyo­sabb esetekben segíteni tudtunk. Minden kérelmet elolvastunk, mér­legeltünk és nehéz szívvel tettük egyelőre félre, későbbre, nem pedig felelőtlenségből, lelketlenségből, mint azt egyes levélíróink utóbb pa­naszolják. Amennyiben a további­akban megfelelő pénzkeretünk kép­ződik, úgy azt a most kimaradottak­hoz juttatjuk el, külön kérelem nél­kül. Köszönetét mondunk az újságok, a tv, a rádió szerkesztőségeinek, hogy felhívásunkat leközölték. Továbbá dr. Kószó Péter, dr. Grezsa Ferenc képviselő urak segítőkész közremű­ködéséért, ami hozzásegítette szer­vezetünket a Szerencsejáték Alap négymillió forintos, a Lakitelki Ala­pítvány több százezer forintos tá­mogatásához. Patronálóink még a Duna Cipőgyár, Taurus Gumiipari Vállalat, az Antenna Hungária Rt., a Ferroglobus TEK Váll., a Poly Gram Kft., a Papír Kereskedelmi Rt., dr. Maria Lontai kezdeménye­zésére a Genfi Magyar Egyesület. Köszönjük továbbá a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet több száze­zer forintos adományát, s nem utol­sósorban mind a külföldi mind a belföldi magánszemélyek kisebb- nagyobb összegű segítségét az ele­settek, a rászorultak nevében is. Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete Hódmezővásárhely, Bercsényi u. 21 Jogsegélyszolgálat Ma,január 31-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tar­tunk Miskolcon, a Sajtóház I. eme­letén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágo­sítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom