Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
12 ÉSZAK'Magyarország Magyar Múlt 1994» Január 5», Szerda A hajótörött királylány Dr. Csonkaréti Károly Szent István uralkodásának idején trónviszály dúlt Angliában, s egy testvérpár, Edmund és Edvárd Magyarországra menekült, ahol István király befogadta őket, sót nekik adományozta a Mecsekben fekvő Réka-várat a környező birtokkal együtt. Ezt a területet évszázadokig Terre Britannorumnak, azaz a britek földjének nevezték. A magyar királyi család is szívesen látogatott ide, s tudjuk, hogy Imre herceg kedves vadászterülete volt. Itt - a mai Mecseknádas- don - sebezte halálra egy vadkan. A magyar uralkodói család tehát összejárt a brit királyi hercegfiúkkal és Edvárd feleségül vette a magyar királyleányt, Ágotát. Rékavárban 1046- ban született Margit nevű leányuk. Később a politikai helyzet úgy alakult, hogy az angol királyfiak visszatérhettek hazájukba. Edvard király halála után Ágota asszony Margit leányával vissza akart térni Magyarhonba, a hajót Skóciában partra vetette a vihar. A skót udvarban a király, III. Malcolm szívesen látta őket, sőt Margitot 1070-ben feleségül is vette és Skócia királynéjává koronáztatta. Margit, házasságuk emlékére Daumfermilben, Edinburg közelében pompás templomot építtetett. Gyermekei közül Dávidot az egyház a szentek közé emelte, a skótok pedig hazájuk védőszentjeként tisztel- ték.Érdekes epizód Margit királyné életéből, hogy az egyik egyházi zsinaton - miután nem bírta jól a nyelvet - magyarul tartott beszédet, amelyet félje tolmácsolt. Margit királyné - Szent István és Boldog Gizella unokája - mintaképe a tökéletes anyának, hű hitvesnek. Népénekjótevője, szegények segítője, a katolikus egyháznak pedig bőkezű pártfogója volt. 1093. november 13-án halt meg. IV. Ince pápa 1251- ben mint Skóciai Margitot avatta szentté. Ereklyéit a katolikus skótok a reformáció idején II. Fülöp spanyol királynak ajándékozták, aki azokat az általa építtetett Escorialban, Szent Margit tiszteletére emelt külön kápolnában helyezte el. Őstörténeti előadások Miskolc (ÉM - GYG) a Miskolci Bölcsész Egyesület Történelemtudományi karán tartja előadásait a magyar őstörténetből Erdélyi István. Szabad előadásainak anyagát az élő beszéd spontaneitását is megőrizve, hangszalagra vette, s a nyelvi borzasságot valamennyire megfésülve, az elmúlt év végén kis kötetben is kiadta. Az előadáscsokor, a Bölcsész Egyesület kiadványaként megjelentetett Miskolci Parthe- non-Tanulmányok című sorozat 9. köteteként látott napvilágot, Magyar őstörténet címmel, 8 olyan tartalommal, amely a magyar őstörténetkutatások legtöbbet vitatott kérdéseiben segíti eligazodni az olvasót. Erdélyi István olyan kérdéseket érint, mint az oly annyira elhanyagolt nomadizmus kérdése, a magyar őshaza fogalma és helye, a Baskírjai magyar őshaza, a Volgái bolgárország, s benne a magyarság szerepe, de foglalkozik Juliánus barát útjával, a kazár kaganátussal, az alánokkal, Volga menti nyelvrokonainkkal a magyar honfoglalással, a nagy- szentmiklÓ8Í kinccsel, s a magyar őstörténetkutatás írásos forrásaival, - amelyek mind, mind segítik az olvasót eligazodni legrégibb eleink történetének megismerésében. Erdélyi István őstörténete bár egyetemi előadásanyag, haszonnal lenne forgatható a széles olvasóközönség részéről is. Magyarok és szlovákok Brüsszel (MTI) - „A magyarok és a szlovákok az egymásra rálicitálás csapdája felé tartanak” címmel közöl rövid elemzést a Le Soir keddi száma a szlovákiai magyarság helyzetéről, illetve az ezzel kapcsolatos magyar és szlovák rendezvények és nyilatkozatok egymást váltó spiráljáról. Ennek kapcsán a cikk alcíme felteszi a kérdést: vajon nem a gyűlölet spirálja mozdul-e a térségben mindezek nyomán? A magyar-szlovák határvidék etnikai összetételét ismertető térképvázlattal kiegészített írás — amely 600 ezerre teszi a szlovákiai magyarság lélekszámát - három példát is említ. Ä Beszámol a Nagysurányi Matica Slovenska rendezvényről és a január 8-ra tervezett komáromi nagygyűlésről, valamint említést tesz a tervbe vett szlovákiai közigazgatási reformról, amely nyolc körzetre osztaná az országot és Jel- darabolódással” fenyegeti a magyar közösséget. Vajon a magyarok és a szlovákok arra készülnek, hogy a jugoszláv dráma csapdájába essenek?” - teszi fel a kérdést a cikk írója, Pol Mat- hil, majd megemlíti, hogy a magyar kormány számára a határokon túl élő magyarság sorsa nem csupán kül-, de belpolitikai probléma is. Mindez különösen választások idején a túllici- tálásra való hajlamot erősíti, amely önmagában ugyan csak hazafias akar lenni, de nem egyszer túllépi a tiszta nacionalizmus küszöbét - állapítja meg.- Ilyen körülmények között bármilyen szikra robbanást idézhet elő - vigyázat, a Balkán a közelben van - záija elemzését a Le Soir írása. Magyarország II. Rákóczy Ferenc idején Benedek Elek Tizenkét éves gyermek volt II. Rákóczy Ferenc, amikor a munkácsi várból anyjával együtt Bécsbe vit- ték. Csakhamar elszakították anyjától, aki félje után ment Törökországba, megosztva vele haláláig a hontalanság nehéz bánatát. A kis Rákóczynak Kollonics lett a gyámja s ez beadta egy jezsuita iskolába; itt nevelődött német szellemben a magyar szabadságharc halhatatlan vezére. Tizennyolc éves korában a császár megengedte, hogy megházasodjék; feleségül vette Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnőt, aztán bejött Magyarországra s csöndben, visszavonultan élt óriási terjedelmű birtokain. Annyira németnek nevelték, hogy Bécsben egyáltalán nem tartottak tőle, s csakugyan, amikor jobbágyai fellázadtak a német kormány zsarolásai miatt, egyenesen Bécsbe menekült s ott a császárnak felajánlotta magyarországi birtokait megfelelő kárpótlás fejében. De a császár emberei kinevették. Miért venné meg a császár az ő birtokait, amikor anélkül is elveheti? Otthon a lázongó jobbágyoktól nem érezte magát biztonságban, itt meg attól kellett tartania, hogy egyszerűen elveszik a jószágait. Német ruhát viselt, német tisztekkel barátkozott, csakhogy az udvar bizalmát megnyerje, - mindhiába: Zrínyi Ilona fiában s Zrínyi Péter unokájában nem bízott az udvar.. E lelkiállapotban került bensőbb ismeretségbe Bercsényi Miklóssal, aki híve volt a császárnak sokáig, de maga is keseredett szívvel látta a bécsi nemzetrontó munkáját. Az ő tanácsára írt levelet a francia királynak 1700-ban, de a levelét egy császári katonatisztre bízta, az meg Bécsben feljelentette. Az 1701-ik év április 18-ikának hajnalán fegyveres katonák verték fel Rákóczyt nagysárosi várában, elvitték Bécsújhelyre, ott fogságba vetették, s ha felesége ki nem szabadítja az őrök megvesztegetésével, bizonyosan életével lakói azért a levélért. Bercsényi Lengyelországba menekült, ideszökött Rákóczy is, itt éltek ketten álnév alatt, egy lengyel barátjuk birtokán. Rákóczy még Lengyelországban volt s onnét alkudozott a francia királlyal, aki segítséget ígért neki, amikor megmozdult a Tiszavidék népe, melyet adószedéssel és katonaállítással kegyetlenül sanyargattak. A bujdosó kurucok felhasználták a nép forrongó hangulatát s egy Kis Albert nevű kuruc hadnagy, aki már az előző felkelésekben vezető ember volt, és egy Esze Tamás nevű sóárus, akit a sótisztek megkárosítottak, titokban toborzani kezdették a népet. Tudták, hogy ha valamely nagynevű ember élükre nem áll, célt nem érhetnek, s így gondoltak Rákóczyra. Ezz volt 1702 végén. A következő év márciusában újra felkereste két bujdosó, s bár még segítséget nem kapott a franciától, átadott nekik néhány zászlót, de újra megüzente, hogy amíg haza nem jön, maradjanak békében. Mihelyt a zászlókat megkapták, amelyeken aranyos betűkkel ragyogtak e szavak: „Áz Istenért és a szabadságért” - a népnek nem volt többé nyugodalma, nagy tömegben gyűlt a zászlók alá, s Má- ramarosban, Ugocsában és Szat- márban végig rabolt, pusztított. A kétezer főnyi kuruc csapatot szétverte ugyan Károlyi Sándor szatmári főispán, de ekkor már Rákóczy útban volt Magyarország felé, mindössze egy napi járásra a határtól. Kis Albert és Esze Tamás a határon azzal fogadták, hogy nagyszámú felkelő váija, de a nagy szám 200 hiányosan fegyverzett parasztra s 80 lovasra apadt. A nép azonban, amint hírét vette Rákóczy hazajövetelének, nagy tömegekben tódult zászlaja alá, különösen a beregi és ungi megyék népe. Rövid időn belül 3000 gyalogos és 800 lovas gyűlt zászlaja alá, sőt követség jött a jászoktól és kánoktól is, hogy ők is melléje szegődnek. Rákóczy serege napról napra növekedett. A nemesség kezdetben bizal- matlankodott, húzódozott, de annál lelkesebben gyülekezett a paraszt' nép, mely megváltóját látta Rákóczy Ferencben. És lassankint ébredezni kezd a köznemesség is, a székelység is, mely éppúgy szenvedett a német zsarnokság alatt, mint az egész ország. A kuruc forradalom lángja végignyargalt az egész országon, s most már a bécsi kormány sem ki- csinylette Rákóczyt és parasztjait: a gyülevész csapatok rendes sereggé formálódtak, melyet már nem verhet szét néhány ezer zsoldos. A kurucok 1703 végén már egész Bécsig elkalandoztak. A nagyobb várak kivételével egész Magyarország Rákóczyé 1704-ben. Ez esztendő telét a sereg szervezésére használja s tavaszkor 52 lovas és 31 gyalog kuruc ezred lobogtatta a szabadság zászlaját. A szécsényi gyűlésen, 1705 szeptember havában, a „szövetkezett rendek” vezérlő fejedelemnek választják Rákóczyt, aki megesküszik, hogy a „szövetkezett” magyarságot, a haza szabadságának ügyét soha el nem hagyja, a törvényesen bevett három vallást a maga törvényes szabadságában megtartja. A francia király csak úgy kész szövetségre lépni Rá- kóczyval, ha nyíltan elszakad az ausztriai háztól. Most tartomány Magyarország s ő tartománnyal nem szövetkezhetik. És Rákóczy országgyűlést hív öséze Ónodra (1707), ott a rendek kimondják az ország függetlenségét, trónvesztettnek nyilvánítják a Habsburg-házat, ezzel az eredeti kiáltással: eb ura fakó! A francia segítség most is elmaradt, s Rákóczynak minden külső segítség nélkül kell folytatni az élethalálharcot. A függetlenségi nyilatkozat után mindkét részről megfeszített erővel indul meg a harc. De nincs igazi hadvezér, s Rákóczy pénz hiánya miatt állandó zsoldos hadat nem tudott tartani az ő „palotásain” s néhány ezreden kívül. A nép is megunta a hadsereg ingyen élelmezését. Diadal és vereség folyton váltakozik. Trencsén mellett 1708-ban a kuruc had oly vereséget szenved, melynél - Rákóczy szavai szerint - még sohasem volt gyalázatosabb vereség és következményeiben szerencsétlenebb. Ehhez járul Ocskaynak és másoknak az árulása. A kuruc hadak állapota mind nyomorúságosabbá válik. Rákóczy Nagy Péter orosz cárhoz fordul segítségért, de eredménytelenül. Aztán ajánlatot tesz a békére, de az 1705-ben trónra lépett József nem akar tudni az idegen hatalmak kezességéről s Erdély függetlenségéről. Közben, 1711-ben, Lengyelországba megy, hogy segítséget szerezzen, de egyszersmind felhatalmazza Károlyi Sándort, hogy Józseffel folytassa az alkudozásokat, így jön létre a nevezetes szatmári béke. Rákóczy hozzájárulása nélkül, aki az orosz segítségben bizakodva, megtiltotta Károlyinak az alkudozások folytatását. De Károlyi nem vette figyelembe a fejedelem parancsát s megkötötte a békét Szatmáron s 12000 kuruccal lerakatta a fegyvert a majtényi mezőn. A szatmári békében a király Rákóczynak és híveinek teljes bűnbocsánatot s birtokaik visszaadását ígéri, ha három hét alatt hűségesküt tesznek. Megtartja a vallásról hozott törvényeket Magyarországon is, Erdélyben is. Mindenféle sérelmek orvoslását ígéri a tartandó országgyűlésen. Százötvenegyen írták alá a szerződést, magyarországi és erdélyi urak, de egy név hiányzott: II. Rákóczy Ferenc neve. És hiányzott a király neve is. Mert a szerződés aláírásakor a király már nem élt, a tárgyalások napjaiban halt meg. Titkolták is a halálát, amíg lehetett s a szerződést az özvegy királyné, majd utódja, III. Károly (1711-1740) erősítette meg.^ Rákóczy nem írta alá a szerződést, mert még mindig hitt abban, hogy idegen segítséggel bár, de teljes diadalra viszi a magyar szabadság ügyét. De keservesen kellett csalódnia. A francia udvarnál talál menedéket, itt él 1717-ig, Sárosy gróf név alatt. Ez időn túl, 1735-ben bekövetkezett haláláig, Törökország ád menedéket a hontalan fejedelemnek és ama híveknek, akik megoszták vele a hontalanság fájdalmait. Mellette van halála órájáig Zágoni Mikes Kelemen, aki ezt úja magáról: „En nekem semmi okom sem volt hazámból kibújdosni, csak az, hogy nagyon szerettem a fejedelmet”. 1735. április 8-án halt meg Rákóczy, a Márvány-tenger partján, Rodostóban. Sólymok Miskolc egén a háború alatt V. A Futár vitorlázó nem a legújabb típus, de a miskolci repülőknek ma is kedvenc gyakorlórepülője. A gépet különben Rubik Emő tervezte, még 1949-ben. Fotó: archív Duvalovszky Zoltán A nyári szünidőben feledhetetlen két hónapot töltöttünk a sajókápol- nai repülőtéren. Szállásunk a falu iskolájában volt. A padlóra szénát terítettünk le, melyen a napi fizikai munka miatt nagyon jókat aludtunk. A mintegy 600 főt számláló kisfaluba fiatalságunkkal életet leheltünk. Ezért a falu lakossága nagyon megszeretett bennünket. Főoktatónk, Gadnai János volt, mint hivatásos. Társadalmi oktatóink Studzeni József és Soltész Bertalan voltak, akiket rajongásig szerettünk. Ók vérbeli pilóták és példaképeink voltak.Holdvilágban hajnali 4 órakor már cipeltük a gépeket a dombtetőre. Repülés iránti szeretetünk és lelkesedésünk, valamint összetartozásunk határtalan volt. Megkezdődnek a légierőkhöz a behí- vásokl941. június 22-én hajnali 4 órakor megkezdődött a német-szovjet háború. Június 26-án 13 órakor három bombázó repülőgép érkezett Kassa bombázására. Mind a mai napig nincs hiteles bizonyíték, hogy szovjet, német, vagy román gépek bombázták Kassát, mivel a repülőgépen nem volt felségjelzés. Hazánk június 27-én hadat üzent a Szovjetuniónak. Ennek az eseménynek volt következménye, mely repülőklubunkat is közvetlenül érintette, hogy 1941-ben hét bajtársunk kapott behívót a légierőkhöz: Kiss-Benedek István a Ferihegyi, Grubert János a miskolci, Simo- nyák János, Sipos Vilmos és Demkó Pál a mátyásföldi, míg Varga Pál s Studzeni József az újvidéki repülőtérre vonultak be repülőszolgálatra. A klubban folyó kiképzést nagyon megnehezítette Studzeni József társadalmi oktatónak a légierőkhöz történő bevonulása. Az oktatás oroszlánrésze ezért 1941-ben Soltész Bertalanra hárult, ki becsülettel tett eleget a megnövekedett feladatának. Az 1942-es évet Soltész Bertalan oktatta végig 1942 október havi légiefőkhöz történő bevonulásáig. Szerencsére 1942 októberében Studzeni József leszerelt a légierőktől, így ő folytatta a kiképzést. 1943. január 1-jével Studzeni Józsefet főállású repülő-oktatóvá nevezték ki. 1943 tavaszán Gadnai főoktatót elhelyezték és helyette Győrvári Emő lett a fóoktató. Győrvári jól képzett és határozott vitorlázó-oktató és motoros repülő volt. Ugyancsak erősödött repülőklubunk, hogy 1943. január 1-től Bogdanovics Kálmán kiváló képességű repülőgép építőt és javító szakembert, a „Repülő alap” a hangármesteri teendők ellátásával bízta meg. így ezen időtől a repülőgépek javítása és karbantartása az ő irányításával történt. Erősítést jelentett a kiképzés területén, hogy Kőhalmi Károly 1943 márciusában vitorlázórepülő segédoktatói minősítést szerzett és Gas János hivatásos csörlő-kezelő lett. 1943 tavaszára 30 jól képzett „B” vizsgás növendéke volt a repülőklubnak. 1943-ra nagyon megnövekedett kiképzési feladatok megkövetelték, hogy a sajókápolnai repülőtér egy évi kényszerszünet után ismét üzemeljen, mert nagyon sok új pilótajelölt kapcsolódott be a kiképzésbe. A „Repülő alap” 3 darab „Tücsök”, 2 darab „Vöcsök” és 1 darab „Pilis”, valamint 1 kétüléses „Cimbora” vitorlázógéppel növelte a klub repülőgép állományát. Igazi nagyüzemi pilóta kiképzés ment szinkronban a sajókápolnai és az új amó- ti repülőtéren. 1943 április első hetére megérkeztek a várva várt, de meglehetősen hideg északnyugati böjti szelek, mintegy 45-50 km/óra sebességgel. Studzeni József oktatónk riasztotta a „B” vizsgás növendékeket és szakszerű irányításával csörlő rendszerű startolással a sajókápolnai dombok felett újabb 30 ifjú pilóta tett eleget a „C” vizsga feltételeinek két nap leforgása alatt. Megszervezve ezzel a „nemzetközi pilóta igazolványt”, a kék alapon 3 fehér sirályos nemzetközi repülőjelvényt, melyet ezután büszkén viseltek zakójuk hajtókáján. A Repülő szaksajtó, a „Magyar Szárnyak”, valamint a helyi, megyei és országos sajtók a legnagyobb elismerés hangján írtak e nem mindennapi teljesítményről, példaképül állítva a miskolci Repiilóklub kimagasló kiképzési munkáját az ország többi repülőklubja elé. Studzeni József oktató magas elismerésben részesült. 1943 nyarán megkezdődött többek között Studzeni Lajos, Tóth Géza, Kröl Béla, Krajpos Zoltán, Rétfalvi Árpád, Kiss György, Várhegyi Sándor, Laboda László, Jesze László, Sörös János, Kozsik Tibor- az 1962- ben Párizsban repülőszerencsétlenség áldozatává vált Koleszár János és a miskolci repülőtéren 1990-ben lezuhant és repülőhalált halt Veres Zoltán repülóbajtársunk kiképzése is. 1943 július-augusztusban, egészen szeptember 16-ig folyamatos táborozással folyt a kiképzés. Ezen idő alatt több mint 25 fiatal tett eleget a „B: és „C” vizsga követelményeinek. Győrvári főoktatóra, Studzeni József oktatóra és Kőhalmi Károly segédoktatóra igen megerőltető kiképzési munka hárult. Tizenkét legfejlettebb pilótának megkezdődött a kétüléses „Cimbora” vitorlázó repülőgéppel a motoros vontatásos kiképzés.Végül a 12 főből 10-en sikeresen levizsgáztunk és megszereztük a vontatható „szak- szolgálati engedélyt”. Ekkor „43 július havában jártunk. Mivel mind a tízen kiváló minősítést kaptunk, a légierőktől augusztusban megjött a behívó Budapestre a Repülő Orvosi Vizsgáló Intézetbe (ROVl-ba). A 10 miskolci fiatalból hárman lettünk alkalmasak „hadi repülőnek”, Csikós Jenő, Csorba László és Duvalovszky Zoltán. Ennek eredményeként 1943 október 5-én Csikós Jenő és Csorba László a szombathelyi, jómagam a székesfehérvári repülőtérre kaptunk behívót tartalékos repülőtiszti iskolára. (Folytatjuk)
